Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-10 / 6. szám
Ami úgymond tegnap még elment, az nem tesz jó holnap. Mind több ember kényszerül életmódváltásra. S ez nem könnyű. Vannak buktatói, kátyúi, amelyekben elakad a nem kellő akaraterővel hajtott szekér. Ki adhatna az életmódváltáshoz jobb útmutatót, mint aki végigjárta ezt az utat, az alkoholistából és nagy dohányosból lett káros szenvedélyektől mentes ember; aki ma már napi 25 kilométereket fut. Ö mondja el az életmódváltás rögös útjának tapasztalatait a Népsport hasábjain. Ebből idézünk részleteket. ESZTELENÜL, MAJD SZESZ- TELENÜL. Tizenhét éves koromban egy fél keverttöl is kóvályogtam, de eljártam az italboltba és lassacskán rászoktam a piára. Ivóból nagyivó, majd alkoholista lettem. Huszonnyolc éves koromban, 1985 karácsonyának másnapján már eltunyult, hitehagyott ember 7 deci vegyespálinkát, 6 üveg sört, 4 nagyfröccsöt ittam meg esztelenül, és elszívtam hozzá 70 cigarettát. Nem volt ez „csúcsteljesítmény", de ekkorra már elnyúvödött a szerBevallom, nem meggyőződésből feleltem akkor, hanem egy könyvből idéztem: „Lehet, csak értelmes szenvedélyt kell választani!" Rádöbbentem, hogy nekem nincs ilyen... Éreztem, ki kellene találnom valamit, mert egyre nagyobb volt a kísértés a kocsmába indulásra. Nem jutott eszembe semmi. Minden untatott, amibe belekezdtem Szerencsére nagy volt az elhatározásom. Ki akartam tartani mindenáron. Emlékszem, akkoriban még azok *msé vezetem, rosszul lettem. A zord reggelen reszketve, halálfélelemtől gyötörve, csapzottan ébredtem. Megrémült családom orvost hívott, aki a heveny nikotin- és alkoholmérgezésből életre injekciózott. Lassan megnyugodtam, de a „kaszás" közelsége nagyon megrémített. Elegem is lett magamból. Elhatároztam: Uj életet kezdek! Nem megy ám az olyan könnyen! Nehéz volt elkezdeni, még nehezebb nem visszafordulni... Sok könyvet olvastam az alkohol és a nikotin káros hatásáról, hogy erőt merítsek. Felismertem az ördögi kört. Ha sok cigit szívok, be kell szívnom. A cigarettának érszúkítő, az alkoholnak értágító hatása van. Egyik követeli a másikat. A nikotin az alattomosabb méreg! Előbb arról szoktam le. Igaz, ehhez Tabexet is használtam. Nekem segített. Annál is inkább, mert már tudtam: a halálokok listáján élen járnak a légző- és emésztőszervi, valamint a keringési rendszer megbetegedései, a májzsugor és az infarktus. Mindenek elósegítóje a nikotin és a mérhetetlen alkoholfogyasztás. Rengeteget szenvedve leszoktam mindkettőről. Ekkor meg egyetlen mániám maradt: az evés. Jól elhíztam, 176 centisen 95 kilós voltam. Mellé még az evés nem is elégített ki. Nem találtam a helyemet. Untam a könyveket, a jó tévéműsorokat is, ingerült voltam, életunt. Jött a legveszedelmesebb megjegyzés: „Jobb hangulatú ember voltál, amíg ittál!" Ez majdnem megzavart. Mert igaz volt! ÉRTELMES SZENVEDÉLY. Ráadásul még a hajdani ivócimborák meg is kérdezték: „Lehet így, minden szenvedély nélkül élni?" is meghívtak a presszóba, akik addig soha. Utólag már tudom: ez a legnehezebb időszak. A döntés után úgy egy-két hónapig. Rettenetes! Ne lepődjön meg tőle senki. Ekkor kell kitartani!... Gyermekkoromban fociztam. Fel- rémlettek a hajdani edzések emlékei. Ettől kezdtek kibontakozni hosz- szú távú élettervem körvonalai. A lényeg az volt, hogy rendszeresen mozognom kell!... Ahhoz meg le kellett fogynom. Mert az első sportos napomon csak egy P(!) fekvőtámaszt és hét felélést tudtam megcsinálni. Elkeseredtem, de nem adtam fel. Tíz nap múlva már tizenöt fekvőtámaszt és húsz felülés ment. De utána alig kaptam , llevegöt. Ezt is ki lehet azonban bírni... BELÉPŐ A PARADICSOMBA. Egy este unottan bámultam ki az ablakon és megláttam néhány koco- gót. Újra beugrott az emlék a régi edzésekről, hogy utána milyen jól éreztem magam. Döntöttem: ez lesz a szenvedély, a futás! Ez a sötétségből kivezető út. Pedig akkor még nem tudtam, hogy a futás a világ nyolcadik csodája. Még mindig beleborzongok, ha erre a csütörtöki napra gondolok. Pocakosán, utcai cipőben, nagyüle- pű nadrágban, kinyúlt pulóverben mentem le futni. Megtettem 350 métert, akkor azt hittem, eljött a világ vége! Szúrt az oldalam, fulladoztam, hörögtem, ömlött rólam a veríték. Ha nem olvastam volna korábban, hogy ez ilyen előzmények után természetes, sőt, törvényszerű, abba is hagytam volna az egészet. Ekkor állt mellém igazán a családom, akikkel korábban nem volt felhőtlen a kapcsolatom. Érezték, hogy szükségem van rájuk, hát segítettek. Az akkor tízéves lányom jött velem futni. Ö jóval többet bírt volna, de az én „tempómat" tartotta. Hazaérve gúnyolódást vártam, megértést kaptam. Ám 1986 áprilisában, három hónapi futással a hátam mögött is megmaradt a pocakom. Idegesített, mert feleslegesnek tűnt minden erőlködésem. Nagyon jól jött az orvosom intelme: „A rendszeres futás is csak több hónap után érezteti igazán a jó hatását". Én mellétettem: mélyről indultam, nekem még több idő kell. Folytatom! De jól tettem!.. December végére eltűnt a pocakom, 95 kilóról 72 kilóra fogytam. Újra embernek éreztem magam, bízni kezdtem a jövőben, terveket kovácsoltam. Többek között azt, hogy a kálváriámat, mások okulására, könyvben is megírom. Ennek részlete ez az írás. Ma már szenvedélyem a futás. Életformámmá vált. Naponta huszonöt kilométert futok, csak néha kevesebbet. Csodálatos érzés jó levegőn, szép tájakon átfutva élvezni az akarat diadalát. Ugyanis az életben a legnagyobb, de a legnehezebb dolog - legyőzni önmagunkat! Nekem - ha nehezen is -, de sikerült. Átalakult a szervezetem, megváltozott a gondolkodásmódom, jobb lett a közérzetem. Sillitoeval együtt vallom: „Hosszútávfutónak lenni nem mindennapi élvezet!" INFARKTUSÜZŐ A korábbiakból talán az tűnhet ki, hogy a futást véletlenül „találtam" ki magamnak. Azért nem így van. Sok információt gyűjtöttem a futás jó hatásairól, amelyek mindig újabb erőt adtak a folytatáshoz. Jó ezeket előre tudni!... Egyes professzorok szerint a futásnak élethosszabbító hatása van. Nem bizonyított még, de nem is cáfolták meg... Különös jelentőségű a futás pszichés hatása. Nyugtatja az idegeket, növeli a túróképességet, ami korunkban ugyancsak fontos képesség! A futás által megszerzett jó fizikai és idegi állapot következtében az ember jobban megállja helyét a munkahelyén és az életben. A rendszeres futás hatására másként éljük meg a velünk történteket. Szenzációs hatással van a futás a vérkeringés rendszerére és a szívre. Rendszeres edzés hatására megnő a szív teljesítőképessége, csökken a nyugalmi pulzusszám. A futás közben ritmikusan összehúzódó izmok szinte préselik az elhasználódott vért a szív, majd a tüdő felé, ahol felfrissül oxigénnel. Mivel közben a tüdő véredényei kitágulnak, megnő a felület, amelyen keresztül az oxigén a vérbe jut. A szív- izomzat erősödése magával hozza a szívet ellátó artériák megnagyobbodását. Ez fontos, hiszen az infarktus a szívizomzat oxigénhiányának a következménye. Szerepet játszik bekövetkeztében a vér koleszterin tartalmának magas szintje is. De a futás ezt is csökkenti! Orvosok, kutatók egybehangzó véleménye szerint a kellő intenzitású, rendszeres futás az infarktus legvitézebb ellenfele! ÉDES ÉLET - KESERŰSÉGEKKEL. A rendszeres futás következtében megerősödnek a légzőizmok, növekszik a vitálkapacitás, a tüdő egy légzés során felvett levegő- mennyiségének mértéke. A nagyobb légzési perctérfogat és a jobb oxigénfelvevő képesség következtében javul a munkaképesség. Újabban a tüdőasztma gyógyításában és az infarktus utáni rehabilitációban is sikerrel alkalmazzák a futást. Édes életet él, aki nem cukorbeteg, nincs magas vagy túl alacsony vérnyomása. Nekem az alkoholista korszakomban, a „duci" időszakban magas volt a vérnyomásom és a vércukorszintem is. Fenyegetett az öröklődési veszély is, hiszen édesanyám is cukorbeteg volt. A futásnak köszönhetően mostanság e téren sincs semmiféle problémám. Ennyi jó után el kell azonban mondanom azt is, hogy voltak kellemetlenségeim is a futástól. Fájt a térdem, aztán a bokám, majd a sarokcsontom. Másoktól hallottam, hogy nekik meg a sípcsontjuk fájt. Mindezektől nem kell megrémülni. Egy-két napi pihenés, könnyebb terepen futás általában már segít. Ha nem - orvoshoz kell fordulni, de semmiképpen sem abbahagyni a rendszeres futást. Fontos, hogy az ember állandóan figyelje a szervezete minden rezdülését, de a kisebb rendellenességek ne riasszanak vissza senkit. A szervezet hozzáidomul az életmódváltáshoz. De soha sem egyik napról a másikra!... Én állíthatom; a rosszhoz is nehezen szokott hozzá a szervezetem. Pedig az alkoholfogyasztás, az ivás közben elszívott cigik még kellemesen is hatottak. Egy darabig. Viszont azt is tudom már, hogy a jóhoz is nagyon kínkeserves az átmenet. Az életmódváltás csodálatos befektetés, amely kezdetben nehéz heteket okoz. Felkészülve rá azért elviselhető. Az első három-négy hónap után aztán már szenzációs a hatás. Kiadja Szlovákia Kommunista Pártiénak Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes Csető János és Szi'vássy József Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Marlanoviőova 25., 8 emelet Telefon; központ 2010/9, főszerkesztő: 532-20 és 2010/4456. főszerkesztő-helyettesek: 2010/4454 és 2010/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 2010/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25, telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25, 17. emelet. VASÁRNAPI KIADÁS telefon: 2010/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad Index 48097 minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. a betegség elől Életmódváltás — rendhagyó módon A felvételeket Virág Tibor, Eugen Vojtisek és Peter Pecho készítették
