Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-03 / 5. szám
* T ürelmetlenségükben néhányan elindultak vissza az Öltözőbe, ketten-hárman a stadionban rótták a köröket, a többiek, főként a legkisebbek tanácstalanul ácsorog- tak a pálya egy szögletébe verődve. Nem • gyakran fordul elő, hogy Sárkány András késik, most sem az ő hibájából történt, én tartottam föl, beszélgetésünk közben elfelejtettem az órámra nézni. Fél négy jócskán elmúlt, ezért türelmetlenkedtek a gyerekek. Egy röpke népszámlálást tartva túlságosan népesnek tűnt nekem a csoport.- Huszonketten járnak, tíztől tizenhét évesekig. Van köztük hat gyalogló, egy magasugró, a többi pedig futó. Az arány: fele fiú, fele lány. A gyalogló-futó csoport lenne az ideális kombináció, de ez egyelőre nem valósítható meg. Külföldön, például az NDK-ban is, öt-hat versenyzővel dolgozik az edző, ekkor lehet jó dolgokat csinálni. De így, amiEmeld a lábad - utasít Sárkány András Edző és az egyik tehetséges futólány (Nagy László felvételei) kor nem tudom, kire figyeljek előbb, nagyon nehéz. Javában folyik az edzés az Inter pályáján. Nemcsak Sárkány András csoportja, a többi bratislavai klub is ideszorul, ifik és válogatottak egyaránt. És lehetőleg egyszerre. Most is tarka a kép. Sárkány András a stadionon kívüli térségbe húzódik kis védenceivel. Ki- nek-kinek kiosztja a maga feladatát: - Két és fél' kör a stadion körül. Te ne menj annyit, vágtázó vagy, te viszont hatot, te hét és fél kilométert. A gyerekek elindulnak. Közben befut egy magas, vékony fiú: - Ott-tartott az osztályfőnököm az iskolában - magyarázkodik a késés miatt. Az edző gyorsan elküldi átöltözni.- Futással kezdjük a foglalkozást, s azzal fejezzük be. Minden nap tréningezünk, hetente egyszer csarnokban. Igyekszünk változatosabbá tenni az edzést, kedden torna, csütörtökön úszás, hetente egyszer labdajátékok szerepelnek a tervben. A kicsinyek csak három napon edzenek. Időközben megérkezik a későn jött fiú, akiről kiderül, hogy gyalogló, méghozzá tehetséges. Az edző utasítására csatlakozik a stadion körül köröző párhoz, feladata, hogy gyorsítsa az iramot. A többiek teljesítették a rájuk mért adagot, jöhet az erősítő gyakorlat. Futás - lépcsőn föl, nem számolom hányszor. Majd ugrásban föl a lépcsőn, kettesével, majd hármasával véve a fokokat. Előbb egy lábon, aztán zárt lábbal. Elnézem őket - egyesek ügyesek, másokról viszont lerí, az érdektelenség. Látszik rajtuk, csak azért csinálják, mert az apuka vagy az anyuka így kívánta.- Nincs értelme kényszeríteni a gyereket, ha egyszer nincs kedve a sporthoz, kár erőszakolni, úgyse lesz belőle soha jó versenyző. Ilyen korban az a fontos, hogy szeressék, amit csinálnak. Ebből a csoportból legalább a felét ki kell szórnom, bármennyire sajnálom, ha egyszer nincs bennük sem tehetség, sem akarat, kár velük bajlódni. A fővárosban nehéz a kiválasztás, tapasztalatom szerint nem annyira szívósak a gyerekek, mint vidéken. Az Internéi félévenként végzünk válogatást egy előre meghirdetett napon, innen kerül ki a gyerekeknél^ úgy a fele. A többieket mi csalogatjuk ide, az iskolai versenyeket járva felfigyelünk valakire, netán valaki javasol... Én magam gyakran járok ki Pozsonypüspöki- re (Podunajské Biskupice), a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolába, ügyes tanulókat fedeztem föl ott. Persze, mindez a szerencse dolga, valamikor nem tudok egyet sem kiválasztani, máskor meg sokan vannak, de ez utóbbinak jobban örülök. A kis csoport átvonul a pályára. A gyaloglók a technikát csiszolgatják, illetve az itt le- fölhaladó fiúkra és lányokra még jobban ráillik, hogy a versenyszám ábécéjét tanulgatják, a hosszútávfutók a tartánon róják a köröket, a vágtázók rövid szakaszokat tesznek meg. Egymással versenyezve, ez láthatóan felélénkíti őket. A kisebbek közben már elszállingóztak, legtöbbjük Ligetfaluból (Petrzalka) jár el az Interre, s bizony, mire hazaindulnak, így is esteledni kezd.- Először az atlétika alapjait kell elsajátítaniuk a gyerekeknek. Arra pedig nincs recept, hogyan csinálja az edző, mindenki próbálja a maga útját járni. Érmet már ifikorban is követelnek a sportolótól, csakhogy az egész folyamatnak nincs nálunk egy olyan alaposan kidolgozott rendszere, mint az NDK-ban. Hiányzik a folyamatosság, a motiváció annak, aki felfedezte a tehetséget, pátyolgatta, majd továbbadta. Erkölcsi jóvátételt kellene biztosítani ezeknek a tornatanároknak, edzőknek. Sárkány András otthonosan mozog a témában. Négy esztendeje még maga is aktív sportoló volt, előbb futó, majd gyalogló, az 50 kilométeren versenyzett. Háromszor sikerült harmadik helyet szereznie, egyébként mindig a Banská Bystrica gyaloglói vitték el az első hat helyet, más nem igen tudta beverekedni magát közéjük. Ezért is hagyta abba. De amint látjuk, a sporttól nem vett búcsút a somorjai (Samorín) mezőgazdasági mérnök. Eredeti foglalkozását sohasem űzte. Megragadt az atlétikánál. Ifiedzóként.-Ezeknek a gyerekeknek jócskán akad versenylehetősége, ami fontos. Annak idején volt egy elmélet, ha jól emlékszem, az úszóknál, hogy nem kell versenyezni, ami természetesen megbukott. Kell, hogy a fiataloknak is legyen összehasonlítási alapjuk, versenghessenek, csak így alakul ki a küzdőszellemük. Persze, nagyon fontos, hogy kijelöljük az egyes korcsoportokat, nehogy túl nagy kilengések legyenek, s ezzel elvegyük a kedvét a gyereknek. Egy évben tíz-húsz verseny- lehetőség adódik, a gyermekligától a diákversenyekig; december végétől február elejéig csarnokban is kipróbálhatják erejüket. Nem virít az Adidas, a Tiger, vagy más cég felirata a pályán szétszéledt lányok és fiúk szerelésén. Igaz, hogy egyik-másik kirí, a többiek közül, ki így, ki úgy. Akad olyan is, aki egy szál melegítőben jelenik meg. Az edző ellenőrzi, hogy legalább trikó van-e alatta.- Tizennégy éves korig nem vesz szerelést az egyesület, cipót, melegítőt is a szülőknek kell venni. S van akinek nem futja... ötezer koronát kapunk egész évre edzőtáborra, számítsa ki, hogy lehet ebből kijönni. Nemrég jártunk Králikyn, a Slovnaft üdülőjében, a gyerekek is fizettek fejenként négyszáz koronát. Én főztem, így tudtunk létezni. Sűrű sötétség borult a tájra, a stadionban villanyfénynél folytatódott az edzés. Hiába, a siker ára a kemény munka, már ifjúkorban is... t, A lig lépett ki lakásának ajtaján, a lép/» csőn megbicsaklott a lába, bokájába éles fájdalom nyilallt, de mindjárt el is múlt. Ez az út is jól kezdődik - gondolta magában. Kiszámíthatatlan a sors, akkor avatkozik közbe, amikor legkevésbé számít rá az ember. A kellemest szívesen elfogadjuk, s kényszeredetten bár, de ezt kell tennünk a kellemetlennel is. Pillanatokon belül döntenie kellett: megy - vagy marad. Társaival, edzőjével együtt felszállt a londoni aépre. azok mit sem sejtettek a balesetről. Ó sem érzett különösebb fájdalmat, csak a londoni repülőtéren a birminghami járatra várakozva fedezte föl, bokája egyre jobban dagad. Mire az Euró- pa-bajnokság színhelyén szálláshelyükre értek, bokája már olyan volt akár egy kupa. Minden odaveszett - futott át az agyán ma szombat van, két nap múlva kezdődik a verseny. A bajt tetőzte, hogy a hagyományokhoz híven ezúttal sem utazott orvos a csapattal (erre állítólag nincs pénz!), így az NDK-küldöttség doktorát kérték meg, nézze meg korcsolyázónk lábát. Nem tanácsolta a rajtot, sőt ellenezte... Petr azonban úgy döntött - miután a város egyik kórházában készített röntgenfelvétel nem mutatott törést -, hogy mégis elindul... Balszerencsés fiatalember, tavaly nyáron teniszezés közben kificamította a bokáját. Akkor ugyan villámgyorsan jóra fordult a dolog, néhány nap elteltével már nem érzett fájdalmat, s elutazhatott a tervezett portyára. A gyors, talán erőszakosan ki- kényszerített gyógyulás megbosszúlta magát, amikor ősszel teljes eróbedobással edzeni kezdett, a sérült boka nem bírta el a nagy megterhelést, így aztán szeptemberben gipszcsizmát öltött. Csak október végén léphetett újra jégre. Birminghamben nagy kockázatot vállalt, ő maga talán nem is tudatosította mekkorát. Pihenésre nem sok idő volt, a műkorcsolyázó Európa-bajnokságon az idén bevezetett lebonyolítási rend szerint már hétfőn délután műsorra tűzték a férfi kötelezőket. Petr soha nem tartozott a jó iskolázók közé, a versenynek ezt a részét ö is amolyan kötelező rossznak tekintette. S most még ez a sérülés... Az első figura után a harmadik helyébe lépett egyénileg alkotott kötelező. Amadeusa mindenkit elkápráztatott. Egy esztendeje már láttuk ezt a Mozart-kompo- zíciót, de most alig ismertünk rá. Pontosan kidolgozták minden részletét, Petr mozdulatai tökéletesen ráhangolódtak a zenére. Cousins, Curry, Cranston, a kifinomult eléhelyen állt, a második elvégeztével is csak egy hellyel csúszott hátrább. Ilyen még nem volt! A szerencse istenasszonya netalán megsajnálta őt? Egy napot pihent, amit úgy kell érteni, hogy közben természetesen edzett. Szerdán jött a folytatás, az eddigi rövid program adásmódjukról híressé vált nagy elődök gratuláltak neki. Ami még ennél is fontosabb, a pontozóbírók tetszését is megnyerte, öten jobbnak értékelték a lengyel Filipowskinál, hárman még a címvédő Fagyejevnél is. A számítógép végül a harmadik helyre rangsorolta. Az edzéseken nem tudott hibázni, szórta a triplákat. Ez szárnyakat adott neki. Kezdte elhinni, hogy a baljós kezdet ellenére sikeres lesz a verseny, teljesül hangosan ki nem mondott, titkos álma - dobogóra kerül. Gyors számítást végzett, s ebből kiderült, hogy az őt követő ellenfelekkel szemben megnyugtató az előnye, tehát, ha szolid kürt fut, s nem követ el durva hibát, megvan az érem. Kúrje a Mozart-fantáziától eltérően teljesen új volt, a végleges változata későn született meg Verdi Nabuccójának egy részletére. Az eredeti elképzelésben más szerepelt, Frantiéek Pechar edzővel a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjét választották. El is készült a program, az NDK-ban, az NSZK-ban, Svájcban tett nyári portyán tetszett a közönségnek, de a hazai szakemberek fanyalogva fogadták, s végül rábeszélték a mestert és tanítványát, változtassanak. Az átállás nem volt könnyű, amíg megbarátkozott az új zenével, az új kúrrel, jó idő telt el. A kezdeti viszolygás lassan eltűnt, fokozatosan kezdte megkedvelni a bemutatót. A prágai Korcsolya versenyén jó háromnegyedét láthatta a közönség, öt triplával. A végleges változat tervében nyolc háromfordulatos ugrás szerepelt. Birminghamben ,,csak“ a felét ugrotta meg, az elejére beiktatott tripla Lutz-tripla Rittberger kombinációja nem sikerült, az első után túl közel került a palánkhoz. A dupla Axel sem volt teljesen tiszta, de mivel az öt üldözők zöme rontott, nem került veszélybe bronzérme, amely sorrendben pontosan a 40. érem a hazai múkorcsolyá- zás történetében. Petr Barna tavaly óta négy helyet lépett előre az európai rangsorban. Vajon a párizsi világbajnokságon is tud majd javítani? Egyelőre nem is gondol a márciusra, még a rajtja is kétséges. Birminghamből hazatérve rögtön a kórházba vezetett az útja... Az oldalt írta: URBÁN KLÁRA Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Csető János és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefon: központ 2010/9, főszerkesztő: 532-20 és 2010/4456. főszerkesztő-helyettesek: 2010/4454 és 2010/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 2010/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Martanoviőova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5., telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet VASÁRNAPI KIADÁS telefon: 2010/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad Index 48097 minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. Valóra vált az álom, fönt lehetett a dobogón: balról Filipowsld, Fagyejevés Barna (ŐSTK-felvétele)