Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-06 / 1. szám
I tmáMúpi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. ÉVFOLYAM 1989. január 6. Ára 1 korona-SZLOVÁKIA KOMMUNISTA ......... ;f r4 iMíé A bulgáriai Plovdivi írógépgyárban a közkedvelt ,,Marica-30“ táskaírógépek 90 százalékát a világ 54 országába exportálják. A felvételen Stojka Tinovova minőségi ellenőr a „Marica-30“ írógép billentyűzetét ellenőrzi. A trineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasmű dolgozói az idén ünnepük üzemük 150 éves fennállását. 1987-ben szovjet, lengyel, NDK-beli és magyar kohászokkal együtt aktív kezdeményezői voltak annak a nemzetközi mozgalomnak, amelyet a noszf 70. évfordulójának tiszteletére az „Együttes erővel a minőség javításáért és a takarékosabb energiafelhasználásért11 jelszó jegyében indítottak. A Szovjetunió egyik legjelentősebb oktatási intézménye a Moszkvai Energetikai Institűt, amely 46 szakágazatban gondoskodik a villamosmérnökök továbbképzéséről. Az intézményben a minisztériumokkal, tudományos-termelési és termelési egyesülésekkel kötött szerződések alapján jelentős kutatási programokat valósítanak meg. A jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán kötött szerződések értéke meghaladja a 40 millió rubelt. A kutatási eredményeket a megrendelők közvetlenül hasznosítják az ország villamosenergia-hálózatának a fejlesztésében, az energiatermelésben és a takarékosabb energiafogyasztásra irányuló feladatok teljesítésében. A felvétel a Moszkvai Energetikai Institűt nagyfeszültségű tanszékének kísérleti laboratóriumában készült. (A ŐSTK felvételei) N egyven évvel ezelőtt, 1949. január 5- én Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, Magyarország, Románia és a Szovjetunió képviselői országaik kommunista és munkáspártjainak kezdeményezése alapján négynapos tanácskozásra jöttek össze Moszkvában, hogy az ellenük indított hidegháború bonyolult viszonyai között az egymást segítő kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről tárgyaljanak. Ekkor került sor a KGST megalakulásáról szóló határozat elfogadására, azzal a céllal, hogy a szocialista tervgazdálkodás útján haladó népi demokratikus országok a Szovjetunió hatalmas gazdasági potenciáljára támaszkodva elmélyítsék kölcsönös együttműködésüket, s meggyorsítsák a szocialista iparosítás elindított folyamatait. A KGST megalapításával olyan nemzetközi gazdasági szervezet jött létre, amilyenre a történelem folyamán még nem volt példa. A tagországok együttműködése a proletár internacionalizmus alapelveiből kiindulva, s a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett a kölcsönös segítségnyújtásra, a gazdasági fejlettségi szintek kiegyenlítésére, s a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeinek minél teljesebb kihasználására irányul. Amint azt az 1959 decemberében elfogadott Alapokmány leszögezi, a KGST fő célja, „hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítási szintjének emelését, a munka termelékenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólétének állandó növekedését." A KGST keretében folytatott együttműködés egyik fő jellegzetessége, hogy a szervezetnek nincs nemzetek feletti intézményi rendszere. A KGST szervei csak eljárási vagy szervezeti kérdésekben hoznak határozatokat, s a gazdasági együttműködésre vonatkozó döntéseik olyan ajánlások, amelyek csak akkor valósulhatnak meg, ha azokat a tagországok illetékes szervei megerősítették. Ez azt jelenti, hogy a KGST keretében a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kezdettől fogva az egyenjogúság, az önkéntesség és a kölcsönös érdekeltség demokratikus alapjaira épült, s ezek az alapelvek a jelenlegi időszakban, az együttműködés új mechanizmusának kialakításával kapcsolatban még jobban előtérbe kerülnek. A jelenlegi kerek évfordulót olyan történelmi mérföldkőnek kell tekinteni, amely nemcsak az eddigi együttműködés eredményeinek reális értékelésére ad alkalmat, hanem a jelenlegi helyzet objektív feltárását, s a további fejlődés új feltételeihez igazodó új utak és feladatok pontos meghatározását is megköveteli. A KGST négy évtizedes fejlődésének a történetét eddig is szakaszokra bontva értékeltük. Különösen nagyra becsültük a fejlődés első szakaszát, amely a hatvanas évek elejéig tartott, s melynek során az iparilag kevésbé fejlett tagországok gyors haladást értek el a kulcsfontosságú ágazatok, főleg a kohászat, a gépgyártás, a vegyipar, az elektrotechnika, a járműipar, valamint a könnyűipari termelés fejlesztésében. Ezzel új feltételek alakultak ki az együttműködés további fejlesztéséhez, s ilyen értelemben a hatvanas években már a KGST fejlődésének új, második szakaszáról beszélhettünk. A KGST-orszá- gokban az egy főre számított nemzeti jövedelem az 1950-től 1970-ig terjedő időszakban átlagosan évi 6,8 százalékkal nőtt, ami kétszerese volt az iparilag fejlett tőkés országokban elért növekedési ütemnek. Ezen belül Bulgária és Románia gazdasága az átlagosnál jóval gyorsabb ütemben fejlődött, ezekben az országokban az egy főre jutó nemzeti jövedelem az értékelt húszéves időszakban évi 8,7 százalékkal növekedett. A KGST, amely a szocialista építés útján haladó európai országok regionális szervezeteként jött létre, 1950 után a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági övezetévé vált. A Szovjetunió műszaki segítségével az új ipari vállalatok százait építették fel és helyezték üzembe, s fokozatosan kibontakozott a tudományos-műszaki együttműködés, az élenjáró termelési tapasztalatok cseréje. Albánia 1949 februárjában történt csatlakozása után 1950 szeptemberében az NDK is a tagok sorába lépett. Albánia azonban 1961 óta nem vesz részt a KGST munkájában, Jugoszlávia viszont 1964-ben olyan egyezményt kötött a Tanáccsal, amely lehetővé teszi, hogy részt vegyen a KGST-szervek munkájában, s gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést valósítson meg a tagországokkal. Amikor '1962 júniusában Mongólia is felvételét kérte a Tanácsba, a XVI. rendkívüli ülésszak határozata alapján úgy módosították az Alapokmány szövegét, hogy a szervezet nyitottságát ne korlátozza semmiféle földrajzi határ, így a későbbiek folyamán Mongólián kívül Kubát és Vietnamot is felvették a tagországok sorába. A KGST-országok gazdasági együttműködésének harmadik szakasza a szocialista gazdasági integráció komplex programjának 1971-ben történt elfogadásával vette kezdetét, s ez a szakasz tulajdonképpen máig is tart, hiszen csak most, az együttműködési mechanizmus átalakításával kapcsolatban kerül sor a komplex program egyes célkitűzéseinek megvalósítására. Annak ellenére, hogy az utóbbi húsz év alatt a KGST szervei és tagállamai számos alapvető fontos határozatot, tervet, dokumentumot fogadtak el, s hogy a Tanács szervezeti felépítésében egyre több együttműködési és állandó bizottság, értekezlet, tudományos intézet, s ezek mellett számos nemzetközi gazdasági szervezet működött, a szocialista integráció komplex programjának teljesítésében mégsem sikerült elérni a feltételezett előrehaladást. A nemzetközi gyártásszakosítás és termelési kooperáció csak a legfontosabb, központilag támogatott szakágazatokban valósult meg. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazdaságfejlesztés extenzív módszerei a KGST tevékenységében is ellentétbe kerültek a gazdaság intenzifikálásának új követelményeivel. Azok a nehézségek, amelyek ezzel az átmenettel kapcsolatban az egyes tagországok népgazdaságában jelentkeztek, még kifejezőbben nyilvánultak meg a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, főleg a tudományos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programjának teljesítésében, amit a tagországok 1985 decemberében fogadtak el. E kedvezőtlen jelenségek elemzésével már a KGST 42. ülésszaka is foglalkozott 1986 őszén, majd pedig a tagországok legmagasabb szintű képviselői vitatták meg a kialakult helyzetet. A szükségessé vált intézkedések fő irányait 1987 októberében a KGST 43. rendkívüli ülésszaka határozta meg, amely feladatul adta a szocialista nemzetközi munkamegosztás új kollektív koncepciójának a kidolgozását, a közvetlen kapcsolatok fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakítását, valamint a nemzetközi integráció mechanizmusának átalakítását, beleértve a KGST szervezeti-intézményi rendszerét. Az alapvető intézkedéseket ezekben az új irányokban a KGST 44. prágai ülésszaka fogadta el, MAKRAI MIKLÓS Irányt mutató évforduló
