Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-15 / 295. szám, péntek
ÚJ szú 3 198S. XII. 15. Nyíltan a dunai vízlépcsőrendszerről Hardi Péter a Magyar Külügyi Intézet igazgatója. Nem tartozik azok közé, akik a dunai vízlépcső megépítése mellett vannak. Ezért kértük fel rövid beszélgetésre. Szeretnénk, ha polgáraink tájékozottabbak lennének a valóságról és a nézetekről, melyek eddig nem kaptak helyet a csehszlovákiai sajtóban. • A magyar parlament október 31-i döntését nálunk úgy kezelték, mint az 1977-ben aláírt csehszlovák-magyar szerződés megsértését. Mi az ön véleménye?- Ott voltam parlamentünk tanácskozásán. Elmondhatom, hogy a problémáról hosszas vita folyt. A képviselők hétszáz oldalas -tanulmányt vehettek kézbe az erőműről. Ügyeltek arra, hogy ne kössék meg kormányunk kezét valamilyen konkrét megállapodással. Megbízták a kormányt, hogy további tárgyalásokat folytasson a csehszlovák féllel. A magyar parlament döntése semmiképp sem azt tartalmazza, hogy a magyar fél véglegesen leállítja a konkrét munkákat az építkezésen. Nem igaz tehát, hogy a parlament e döntése egymagában az 1977-es megállapodás megsértése lenne, mint ahogy azt Csehszlovákiában nem egészen pontosan értelmezték. Ismétlem, nem hoztak olyan határozatot, amely konkrétan összefügg a munkálatok leállításával, azon feladatok teljesítésével, melyeket a szerződés magában foglal. Csak azon feltételt teljesítették, mely szerint a kormány nem kezdhet egymaga, a parlament beleegyezése nélkül tárgyalásokat a csehszlovák féllel a szerződés megváltoztatásáról. Sajnálatos, hogy Csehszlovákiában a magyar parlament eljárását helytelenül ítélték meg. Az építés ideiglenes leállítása még nem jelenti a szerződés megszegését. A magyar fél szerint a nagymarosi rész szükségtelen. Ez azonban még mindig csak pusztán javaslat. A magyar parlament ilyen határozata tehát e felfogás kifejezése. • Miért véli a magyar fél, hogy a csehszlovák „műszaki pótmegoldás“ a nemzetközi jogok megszegését jelenti?- Elsősorban azért, mert sérti a határvizekről 1976-ban aláírt szerződést. A magyar fél beleegyezése nélkül változtatnák meg a folyómedret. Másodszor, ezzel a megoldással az 1947-es párizsi békeszerződést is megszegik. A bősi (Gabőíkovo) felvízcsatorna építéséhez a magyar fél beleegyezését adta, de a műszaki pótmegoldással nem ért egyet. Mindkét esetben a nemzetközi hajózási útvonal megváltoztatásáról van szó. Csakhogy az első esetben a csehszlovák -magyar kölcsönös megállapodás alapján, míg a második esetben anélkül. Ezt nem lehet másképp minősíteni, mint a nemzetközi jog megsértését. Nézetem szerint, ha a csehszlovák kormány elfogadta a bősi erőmű működtetésének alapüzemmódra való korlátozását, további kikötései alaptalanok. A magyar fél felvetette, hogy ha eleget tesznek az ökológiai követelményeknek, hajlandó hozzájárulni a bősi vízierőmű alapüzemmódú működtetéséhez. • Az 1977-es szerződés nem tartalmaz semmilyen módosítást a vitás kérdések megoldására, melyek annak egyoldalú megsértését illetik, ön a Figyelő című hetilapban kifejtette, hogy ilyen esetben a magyar fél érveit a nemzetközi közvélemény elé kell terjeszteni. Nem szokatlan ez az eljárás?- A nemzetközi közvélemény természetesen nem döntéshozó fórum. Ez számomra is világos. De okvetlenül szükséges, hogy pontosan ismerjék a magyar fél érveit. A volt csehszlovák vezetés megkérdőjelezte megbízhatóságunkat a dunai vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban. Nem szeretném, ha a nemzetközi közvélemény döntene az ügyben, de annál inkább, hogy alaposan megismerjen minden szempontot. • Úgy gondolja, hogy a Csehszlovákiában jelenleg végbemenő politikai változások a csehszlovák és a magyar álláspont közeledéséhez vezetnek?- Tekintettel arra, hogy Csehszlovákiában az utóbbi napokban egész sor radikális változás történt, hiszem, hogy a magyar állásfoglalás pozitív visszhangra talál, s az elkövetkezendő időszakban közösen ismét megítélhetjük. Úgy gondolom, hogy ezután már nem jöhetnek számításba azok a körülmények, melyek nemrég még áttörhetetlen korlátot jelentettek a csehszlovák-magyar tárgyalások során. Attól tartok, hogy politikai nyomás alatt helytelen beruházási határozatot hoztak. Hiszen a vízlépcsőrendszer tervezett energiahozama kevesebb lenne Csehszlovákia számára, mint Magyarországnak. Nálunk az össztermelés 2-3 százalékáról, önöknél még kevesebbről van szó. Nézetem szerint minden újabb határozat előtt elégséges időnek kell rendelkezésre állnia mindkét fél kormánya számára. Ajánlatos lenne télen a munkálatokat mindkét oldalon leállítani, s így lehetővé válna, hogy a két ország új, koalíciós vezetése olyan intézkedéseket hozzon, melyek a legjobban megfelelnek Csehszlovákia és Magyarország népe érdekeinek. • Köszönjük a beszélgetést. ZDENÉK VÁVRA VOJTECH VESELY Szakértelem Valljuk be, az utóbbi években, évtizedekben ez a fogalom társadalmunkban nem kis mértékben háttérbe szorult. Magyarán az emberek megítélésében, főleg a vezető tisztségviselők kiválasztásában kevésbé tartották fontosnak, mint a politikai szempontokat. Vagyis az illető osztályszármazását, politikai elkötelezettségét és felkészültségét. De mindenekelőtt azt, vajon tagja-e a kommunista pártnak, vagy sem. Igen, ez általában döntő tényező volt. Az egypártrendszerben akár helyes is lett volna a párttagság szem előtt tartása, hiszen azt hangoztattuk, hogy azokat vesszük fel sorainkba, akik azt munkájukkal és mindig példás magatartásukkal kiérdemlik. S ha ráadásul még szakmailag is alaposan felkészült emberekről volt szó, akkor a tisztségekkel való megbízás be is válhatott. Ennek az elvnek az érvényesítése azonban előbb-utóbb, akarva akaratlanul odavezetett, hogy a párttagságot elengedhetetlen, az egyén érvényesülése szempontjából elkerülhetetlen feltételként kezelték az emberek. Hiszen a két hasonló szakember közül magától értetődően annak volt esélye gazdasági tisztség betöltésére, aki pártigazolvánnyal büszkélkedhetett. Ez pedig (azon kívül, hogy nem használt a kommunista párt tekintélyének) vagy azzal járt, hogy azok is igyekeztek bejutni a pártba, akiknek a meggyőződésük nem ezt diktálta, vagy pedig megcsömörlöttek a másképp gondolkodók, passzívakká váltak, szakmai téren is, mivel tudták úgyis mindig háttérbe szorulnak. A szakmailag kevésbé felkészültek és a tehetségtelenek viszont mindent megtettek azért, hogy egyéb eszközökkel, főleg szóval, nemritkán frázisok pufogta- tásával hívják föl magukra a figyelmet. így látszatra elsősorban ők voltak azok, akik szívügyüknek tekintették a feladatok teljesítését, a kitűzött célok elérését. Ezt (ahol csak tehették) hangoztatták. Sőt, az élen jártak a ,,kezdeményezésben", az egyének és a kollektívák serkentésében. A kötelezettség vállalásában, a régen lejáratott szocialista munkaversenyben, melytől egy ideje talán már a lemaradozó vállalatok, üzemek tehetetlen vezetői sem vártak csodákat a tervteljesítésben. Távol áll tőlem a jószándékú, becsületes kezdeményezés utólagos kétségbevonása és Az elsőle között Perbetén megalakult a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt alapszervezete Többnapos előkészítő' munka után szerdán este több mint százan jöttek össze a Perbetei (Pribeta) Efsz tanácstermében. Közülük 87-en már akkor aláírták a jelentkezőívet, amikor a szervezőbizottság tagjai megismertették a dolgozókollektívákkal az alakuló mezőgazdasági párt alapszabály-tervezetét és program- nyilatkozatát. A megjelenteket a szervezőbizottság nevében Dikácz Domonkos, az állattenyésztési részleg gépesítője üdvözölte, majd röviden szólt arról, hogy miért van szükség az önálló mezőgazdasági pártra, milyen feltételek mellett ki mindenki lehet a tagja. Országszerte és helyben, hiszen ez a párt nemcsak a szövetkezetben dolgozóké, hanem mindenkié, aki valamilyen módon kapcsolatban áll a mezőgazdasággal, illetve szimpatizál azokkal, akik a közellátásból közvetlenül vagy közvetve kiveszik részüket. Szükség volt e rövid ismertetésre hisz a megjelentek között voltak, akik a pártprogramot ismertető munkahelyi megbeszélések után még nem döntöttek, és olyanok is eljöttek az alapító közgyűlésre, akik helyben laknak, de nem a szövetkezetben dolgoznak. így például Rancsó Béla, a szomszédos efsz tagja, a perbetei kertbarát-szervezet elnöke.- A jelentkezőívet még nem írtam alá - mondta -, de most, hogy megismertem a párt programját, a tagja leszek. Rajta kívül az alapító gyűlésen további kilencen írták alá a jelentkezőívet, így a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt perbetei szervezete 97 taggal alakult meg. A jelenlévők elfogadták a választóbizottság javaslatát, így a kongresszusig az alapszervezet munkáját háromtagú elöljáróság irányítja. Dikácz Domonkos mellett Tóth Béla, a szövetkezet melléküzemágának vezetője, és Gellérthegyi László mérnök, a kertbarát-szervezet alelnöke tagja az elöljáróságnak. Az alakuló közgyűlésen a jelenlévők magnószalagról meghallgatták a szövetkezet elnökének, dr. Nagy Ferencnek a felszólalását az efsz-ek XI. kongresz- szusán.- Hallották, felszólalásomat tizenhét- szer szakította félbe a jelenlévők helyeslő tapsa, amikor gondjainkat és nehézségeinket részleteztem, s arról szóltam, hogy ezek megoldására milyen lehetőségek kínálkoznak - mondta azt követően a szövetkezet elnöke. - A helyeslés azonban kevés. Kell egy párt, amelyik nagy családunk politikai képviseletét és érdekvédelmét teljes mértékben a magáévá teszi. Szavait a jelenlévők helyesléssel fogadták, de a meghirdetett nyílt párbeszéd szellemében többet is tudni akartak. Bálint Imre takarmánybekészítő, Sörös Béla gépjavító és társaik munkahelyi problémáikról beszéltek, és természetesen kérdeztek is. Mit jelentene a második nyugdíjcsoportba tartozás, milyen háttere van az 1974-es bérszabályozásnak, hogyan hatnak a gazdasági szabályozók a gazdálkodás egészére? Szó esett a túlórákról,. a szombati-vasárnapi műszakokról stb.- Közel száz tag az alakuló közgyűlésen, ez nagyszerű eredmény - mondta Tóth Béla, miután kiürült a tanácsterem. - A kongresszusig fő feladatunk a tagtoborzás, de már addig is szeretnénk valamit nyújtani az embereknek. Egy szép újévi összejövetelt tervezünk, és ha sikerül, még a téli időszakban meglátogatunk egy ausztriai mezőgazdasági üzemet.- A tagtoborzást a szövetkezeten kívül is folytatni fogjuk - tette hozzá Gellérthegyi László. - Javasoltuk a központi előkészítő bizottságnak, hogy az alapszabálytervezet gazdaságpolitikai részében pontosabban és részletesebben fogalmazza meg a kertészkedőkkel, az állattenyésztőkkel, valamint a magángazdálkodókkal kapcsolatos állásfoglalását. Ha megteszi, sok új támogatót szerezhet a jó eszmének (egri) nevetségessé tétele, hiszen a dolgozók a szocialista kötelezettségek vállalásával, illetve teljesítésével, mi több, túlszárnyalásával csakugyan menthették a menthetőt, de még a legeredményesebb munkaverseny sem orvosolhatta a hibás munka- szervezést, az akadozó anyagellátást, a korszerűtlen technológiát és berendezéseket, gépeket, a rossz minőségű alapanyagot és anyagot, a gyógyíthatatlan, s szinte minden területen ismert pótalkatrészhiányt. Épp ezzel kapcsolatban jut eszembe egy konkrét, s ugyancsak megmosolyogtató eset, melynek még tényleges katonai szolgálatom alatt az egyik pártgyülésen voltam fül- és szemtanúja. A hadtest mérnök őrnagya arról számolt be kommunista tiszttársainak, hogy az egyik radart azért nem tudják megjavítani, mert hiányzik hozzá egy fontos pótalkatrész - speciális elektroncső. Ha a Szovjetunióból beszerzik a szükséges elektroncsövet, a rádiólokátor újból működőképessé válik. De csakis akkor. Azt hittem, a nagytekintélyű szakember szavait minden jelenlevő megértette. Tévedtem. A politikai tiszt, aki mitsem konyított a rádiótechnikához, s azon belül a rádiólcrká- cióhoz, tüstént szólásra emelkedett, konkrét javaslatot terjesztve a tanácskozás résztvevői elé. Ennek az volt a lényege, hogy a rádiólokátorok technikusai, élükön a mérnök őrnaggyal, vállaljanak szocialista kötelezettséget, s két héten belül annak ellenére javítsák meg a lokátort, hogy az említett speciális elektroncső nálunk nem szerezhető be. A politikai tiszt azt is kifejtette, hogy ő jól ismeri a szerelők öntudatosságát és fegyelmét, s meggyőződése, leküzdik a legnagyobb nehézségeket is. Ilyen és hasonló példákat nyilván mások is tudnának említeni, hiszen a szakértelem lebecsülése és a politikai szempontok túlbecsülése a vezető dolgozók kiválasztásakor a mindennapi gyakorlatban áldatlan következményekkel járt, s helyenként nevetséges helyzeteket váltott ki. Igaz, az esetek szenvedő alanyai számára az ilyesmi inkább bosszantó, felháborító volt, mint humoros. Akárcsak az, hogy a marxizmus-leninizmus esti egyetemének elvégzése olykor többet nyomott a latban a vezető dolgozó értékelésekor, mint szakmai felkészültsége. A politikai főiskola elvégzése pedig biztos vezetői beosztást garantált, míg szakfőiskolával, egyetemmel lényegesen nehezebb volt ugyanazt elérni. Pedig hogy az emberek milyen fontosnak tartják a szakismereteket, arról a napokban, szövetségi kormány tagjainak kiválasztásával kapcsolatban is meggyőződhettünk. Amíg a volt miniszterelnök elsősorban kommunistákból állította össze a kormányt, elégedetlenséget váltott ki, de amikor arányosan helyt kaptak a különböző pártok tagjai és a pártonkívüliek is a kormányban, helyeseltek az emberek. Azt meg külön megelégedéssel vették tudomásul, hogy megfelelő szakemberek is az új miniszterek. Igen, a szakértelem, a szakmai tudás olyan követelmény, melyet semmi más nem pótolhat. Reméljük, erről az emberek megméretésekor és felelős tisztségekkel való megbízásakor ezután sohasem feledkezünk meg. Ugyanakkor azonban nem eshetünk át a ló másik oldalára, s az eddigi helytelen gyakorlatot nem cserélhetjük fel egy technokrata szemlélet érvényesítésével. A szakértelemnek olyan fontosságot kell tulajdonítanunk, amilyet valóban megérdemel. FÜLÖPIMRE (Folytatás az 1. oldalról) mányfő felszólította a csehszlovák kormányt, hogy kérjen bocsánatot a szudétanémetek kitelepítése miatt. Streibl szerint a nyilvános elnézéskérés ugyan csak apró jelzés lenne, de a kétoldalú partneri viszony része, hogy „Csehszlovákia vállalja a németek és a csehek történetének fekete napjait is“. A Süd- deutsche Zeitung azt írta, hogy Streibl Lengyelországba és Csehszlovákiába készül, mivel e két ország számít a bajor támogatásra. Az NSZK-ban megjelenő független napilap, a Frankfurter Rundschau a hazánkban kialakult helyzetet elemezve rámutatott; még a jövő zenéje az, hogy a csehszlovák nép mire használja ki a szabadságot. Megjegyzi, hogy az ellenzék még nem tömörült pártokba. Egy másik tekintélyes újság, a Frankfurter All- gemeine Zeitung szerint napról napra egyre nagyobb kérdés az, hogy a CSKP-nek lesz-e ereje sorainak újrarendezéséhez. A Reuter hírügynökség arra mutatott rá, hogy a Szövetségi Gyűlés több olyan törvényt helyezett hatályon kívül, amelyeket korábban azért hagytak jóvá, hogy elfojtsák az ellenzéket. Az UPI hírügynökség azt hangsúlyozza, hogy a politikai helyzet nemcsak a diákokat aggasztja. Idézi Stanislav Hanákot, a Néppárt képviselőjét, aki attól tart, hogy az elnökválasztásra vonatkozó döntés csak időhúzó manőver, „hogy a diákok térjenek haza karácsonyra, a hadsereg pedig esetleg elfoglalhatja Prágát". A Lengyel Néppárt lapja, a Dzien- nik Ludowy Elnök nélkül című helyzetjelentésében szintén beszámol arról, hogy elhalasztották az elnök- választást, így Václav Havelnek nem sikerült leküzdenie az újabb akadályt a reformok útján. A Trybuna Ludu napilap úgy véli, hogy a kapott sebek után a CSKP megpróbál újra erőt gyűjteni, azonban a párttagság bizalmatlansága olyan nagy mértékű a vezetéssel szemben, hogy a rendkívüli kongresszus előtt mint senki érdekeit sem képviselő testületet össze sem hívták a központi bizottság ülését. A Szovjetunióban megjelenő Eho Planyeti hat oldalas terjedelmes anyagot közöl a csehszlovákiai helyzetről és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy Ladislav Adamecet kivéve a korábbi vezetés egyetlen tagja sem fogta fel az új helyzetet. Az izraeli vezető napilapok elsősorban a Prágában napokban lezajlott kétoldalú diplomáciai tárgyalások fényében foglalkoznak a kialakult helyzettel. A Jerusalem Post szerint Izraelben arra számítanak, hogy mihelyt megnyugszik a politikai helyzet Csehszlovákiában, várható a kétoldalú kapcsolatok radikális javulása. A Maariv lap diplomáciai forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy izraeli állampolgárok rövidesen korlátlan időre szóló beutazási vízumot kaphatnak Csehszlovákiába. Német újraegyesítés Bush négypontos menetrendje, aggodalmak Nyugat-Európában Momper: nyissanak határátkelőhelyet a Brandenburgi kapunál (CSTK) - Ellentétes a Németország újraegyesítésével kapcsolatos hivatalos amerikai álláspont. A második világháború óta az egységes német állam volt az USA egyik fő követelése Európában, annyiszor ismételgették ezt, hogy most már Washington számára nem maradt más, mint támogatni azt. Másrészt viszont ez utóbbi hetekben bebizonyosodott, megvalósításával az amerikai vezetés nem számolt, s ha igen, határozottan nem ebben az évszázadban. A Fehér Ház álláspontját Bush elnök a múlt héten négy pontban foglalta össze: 1. Szavatolni kell az NDK lakossága számára az önrendelkezési jogot, tiszteletben tartva választását. 2. Az esetleges újraegyesítés csak oly módon valósulhat meg, hogy megmaradnak a német kötelezettségek a NATO-val szemben, folytatódik a nyugat-európai közösség integrációja, s tiszteletben tartják a szövetséges hatalmak törvényes feladatát s felelősségét. 3. Az európai stabilitás érdekében az egyesülési folyamatnak békésnek, fokozatosnak kell lennie. 4. A határok kérdésében az USA a helsinki Záróokmány elveit támogatja. Ezen a héten Bush ismét megerősítette, hogy az USA nem kívánja gyorsítani az újraegyesítést. Egyébként az amerikai nyilatkozatokból kicseng az a remény, hogy a Németország NATO-tagságához való ragaszkodás elfogadhatatlan lesz Szovjetunió számára, s ezért Moszkva kénytelen lesz az újraegyesítést lehetetlenné tenni. A realitások azonban az amerikai vezetést is további álláspont-módosításra kényszeríti. Baker külügyminiszter mostani európai körútja során megpróbálta enyhíteni azt a követelést, hogy Németország őrizze meg NA- TO-tagságát: nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a katonai szervezet fokozatosan politikaivá alakul át. Az újraegyesítés kérdésével foglalkozott a Moszkovszkije Novosz- tyiban Vlagyimir Baranovszkij történész is. Szerinte egyedülálló, sok szempontból tisztázatlan kérdésről van szó, amely egyúttal olyan aggodalmakra is okot ad, hogy ellenőrizhetetlen folyamatokat indít el, ezek megbonthatják a közép-európai erő- egyensúlyt. Nem is a német terjeszkedés vált ki aggodalmakat, hanem az, hogy olyan állami alakulat jön létre, amely domináns szerephez jut politikai és gazdasági téren, s ennek sem a franciák sem más nyugateurópaiak nem örülnének. Ugyanakkor a végtelenségig nem tartható a németek önrendelkezési jogát korlátozó tézis sem. A veszélyek a szerző szerint akkor kerülhetők el, ha a kérdést beágyazzák az összeurópai kapcsolatok rendszerébe, e rendszer a kontinens országainak mély kölcsönös függőségére épül az élet minden területén, beleértve a gazdaságot, a politikát és a biztonság garantálását. Baranovszkij egy olyan folyamat megkezdését javasolta, amelybe minden európai állam bekapcsolódna, amely a békeszerződés aláírásával csúcsosodna ki. Elképzelése szerint e folyamat a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a két német állam közötti tárgyalásokkal kezdődne. Wolfgang Meyer, az NDK kormányának szóvivője a l’Unita olasz lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: aki Németország egyesítését követeli, az az NDK-beli megújulást veszélyezteti. Meyer a káoszban látja a legnagyobb veszélyt, s aláhúzta, hogy nemcsak a kormányt alkotó pártok szólítottak fel a rend megőrzésére, hanem az ellenzéki csoportok is. A szóvivő szerint egyes nyugatnémet hírközlő eszközöknek érdekük a helyzet destabilizálása, s a nyugatnémet CDU militáns tagjainak részvétele a lipcsei tüntetéseA havonta megjelenő népszerű szovjet folyóiratot, a Szputnyikot tavaly novemberben az NDK-ban betiltották. Egy év után a folyóirat német nyelvű mutációja ismét megjelent az újságos standokon, ráadásul a szerkesztőség a keletnémet olvasók számára egy külön számot készített elő. E szerint szokatlanul magas, mintegy 300 ezres példányszámban a jövő év elején jelenik meg az a szám, amely tartalmazni fogja azokat a legérdekesebb cikkeket, amelyek az utóbbi évben (az NDK-beli letiltás idején) jelentek meg a Szputnyikban. ken bizonyítja, hogy az NSZK-ban igenis vannak erők, amelyek zűrzavart kívánnak okozni. A Reuter hírügynökség az NDK- beli Új Fórum vezetőinek kijelentéseire hivatkozva azt írta, a keletnémet ellenzék soraiban erősödik a jobboldali nacionalizmustól való félelem. Walter Momper, Nyugat-Berlin főpolgármestere felkérte Hans Modrow keletnémet kormányfőt, az NDK tegye lehetővé a nyugat-berliniek számára a vízummentes belépést még karácsony előtt, ne várjanak ezzel 1990. január 1 -ig. Momper kifejezte azt a kívánságát is, hogy a Brandenburgi kapunál, a kettéosztott város jelképénél nyissanak egy határátkelőhelyet.
