Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-12 / 292. szám, kedd

A szövetségi kormány új tagjainak életrajza VALTR KOMÁREK mérnök, a tu­dományok doktora, a CSSZTA leve­lező tagja, a kormány első elnökhe­lyettese 1930-ban született. 1949- től 1954-ig a Szovjetunióban tanult, majd 1963-ig az Állami Tervbizott­ságban dolgozott. Ekkor szerezte meg a tudományok kandidátusa cí­met és lett a Prágai Közgazdasági Főiskola docense. Később ellentét­be került a tervbizottság vezetésével a szerkezeti változásokról és a szükséges gazdasági reformokról vallott nézetei miatt, s ezért Kubába ment dolgozni. Az ottani ipari mi­niszter, Che Guevara tanácsadója volt. 1968-ban a kormány gazdasági tanácsának főtitkárává nevezték ki és megbízták a kormány elnökségé­nek népgazdasági titkársága veze­tésével. 1969-ben megfosztották e tisztségektől, a hetvenes években az árhivatalban dolgozott, s 1978- ban átkerült a CSSZTA Gazdaság­tudományi Intézetébe, 1987-ben megbízták az akadémia Prognoszti­kai Intézetének megszervezésével és a csehszlovák gazdaság és tár­sadalom 2010-ig várható fejlődése prognózisának kidolgozásával. Valtr Komárek a CSKP tagja. Dr. JÁN ÓARNOGURSKY a kor­mány első elnökhelyettese 1944- ben született Pozsonyban (Bratislava). 1969-ben fejezte be tanulmányait a Károly Egyetem Jogtudományi Karán. 1970 és 1981 között ügyvéd­ként dolgozott Pozsonyban. Az ügy­védi kamarából Drahomíra áinoglo- vá védelme miatt zárták ki, aki izga­tás vádjával állt bíróság előtt. 1983 és 1986 között vállalati jogászként dolgozott, 1987-től nem volt munka- viszonyban. Még ügyvédként tagja volt a szlovák és a cseh ügyvédi kamarák polgárjogi és munkajogi bi­zottságainak. Ján Carnogursky pár­tonkívüli. VLADIMÍR DLOUHY mérnök, a tudományok kandidátusa, a szö­vetségi kormány elnökhelyettese 1953-ban született Prágában. Ta­nulmányait a Prágai Közgazdasági Főiskolán, a Károly Egyetem Mate­matika-fizika Karán és a belgiumi Lovani Katolikus Egyetemen végez­te. Tanított a Prágai Közgazdaság- tudományi Egyetemen, majd 1983- tól a CSSZTA tudományos munka­társa, s a legutóbbi időkben a CSSZTA Prognosztikai Intézeté­nek igazgatóhelyettese. Tagja né­hány nemzetközi tudományos társa­ságnak. Gazdaságpolitikával és a gazdasági növekedéssel foglalko­zik. Vladimír Dlouhy a CSKP tagja. Dr OLDRICH BURSKY, a szö­vetségi kormány alelnöke, a mező­Óta S Az elmúlt hetek politikai földindulása, az utóbbi napok diktálta szédületes tem­pó, a várt-váratlan ,,bársonyforradalom" minden vonatkozásban újat hozott. Új megközelítéseknek nyitott teret, új szem­pontokat vetett fel, új érték- s mértékrend­szert teremtett. Ami még tegnap cáfolha­tatlannak látszott, mára hitelét veszítette, ami bűn volt, csak hogy nem hivatalos platformmá vált. Az át- és újraértékelések viharos for­gatagában egyre több eddig hallgatásra ítélt politikus, szakember, közéleti szemé­lyiség jut szóhoz, a rádióban, televízió­ban, s kap teret az újságok hasábjain álláspontja kifejtésére. A SZISZ KB napilapja, Mladá Fronta e téren az élen jár: immár rendszeresen közöl ilyen jellegű, nagy érdeklődésre számot tartó interjúkat. A cseh olvasókö­zönség legutóbb Óta Síkkel, a svájci Sankt Gallenben élő professzorral, egy­kori miniszterelnök-helyettessel találkoz­hatott az újság hasábjain. Sík professzor, akit mellesleg 1968- ban a gazdasági reformok bevezetésével bíztak meg, őszintén bevallotta: bár Gor­bacsov színre lépését követően tudta, hogy a változásnak egyszer el kell, hogy jöjjön az ideje, nem számított ilyen hirte­len fordulatra. Cáfolta, hogy szakem­bergárdát hozott volna létre Csehszlová­kia „megmentésére". Arra a kérdésre, foglalkozik-e a visz- szatérés gondolatával, a professzor egyértelműen aláhúzta már korábbról is­mert álláspontját, miszerint az említett kérdés csak teljes hivatalos rehabilitálás esetén jöhet szóba. „Korántsem a sértett hiúság beszél belőlem. De 20 év távlatból is ragaszkodom álláspontomhoz: igaz­ságtalanság volt, hogy el kellett hagynom a tudományos akadémiát, s megfosztot­tak kormánytisztségeimtől, képviselői gazdasági és élelmezésügyi minisz­térium irányítója 1933-ban született Kyjovban. Á Brnói Állatorvosi Egye­tem elvégzése után a kromérizi ál­latkórházban dolgozott, majd 1961- től a Hodoníni járásban állatorvos, 1975-től pedig a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztési állator­vosi központ vezetője. 1984-től a Csehszlovák Szocialista Párt dél- morvaországi kerületi bizottságának elnöke, ez év december 7-től a párt központi bizottságának alelnöke. JIRÍ DIENSTSBIER a szövetségi kormány külügyminisztere 1937-ben született Kladnóban A Károly Egye­tem Filozófiai Karán tanult, 1958 és 1969 között a Csehszlovák Rádió külpolitikai kommentátora. Három évig közel-keleti, majd USA-beli tu­dósító. 1969 után dokumentátor- ként, éjjeliőrként, majd fűtőként dol­gozik. 1958-tól 1969-ig a CSKP tag­ja volt. 1969 előtt dolgozott külpoliti­kai kommentátorként a televízióban, a Literární noviny, a Reporter és más folyóiratokban. 1985-ben esz- szét írt az európai kapcsolatok prob­lémáiról és nemzetközi politikai kommentárokat is publikált a függet­len sajtóban. Kapcsolatot tart fenn különböző országok kormányainak képviselőivel és a független béke­mozgalmakkal. A legutóbbi időben a Polgári Fórum koordinációs köz­pontjának szóvivője. Jirí Dienstsbier pártonkívüli. VÁCLAV KLAUS mérnök, a tu­dományok kandidátusa, a szövetsé­gi kormány pénzügyminisztere 1941-ben született Prágában. Ta­nulmányait a közgazdasági főisko­lán 1963-ban fejezte be. 1970-ig a CSSZTA Gazdaságtudományi In­tézetének tudományos munkatársa, amely intézetben azonban 1970 vé­gén felmondtak neki. 1971-től 1986- ig a Csehszlovák Állami Bankban dolgozott különböző beosztások­ban, 1988-tól pedig a CSSZTA Prognosztikai Intézetének vezető tu­dományos munkatársa. Folytatott tanulmányokat Olasz­országban (1966) és az USA-ban (1969) és gyakran hívják előadni külföldi egyetemekre. Nagyon sok gazdasági témájú munkát publikált. Václav Klaus pártonkívüli. PETR MILLER, a szövetségi kor­mány szociális és munkaügyi mi­nisztere 1941-ben született Prágá­ban. Kovácsszakmát tanult, s 1958- ig a Tatra Smíchov vállalatnál dolgo­zott. 1962-ben a CKD Praha válla­lathoz került. 1968-ban leérettségi­zett és a következő évben felvették a közgazdasági főiskolára, de 1970- ben politikai okokból el kellett hagy­nia az egyetemet. mandátumomtól s végezetül állampolgár­ságomtól. Elvégre én sosem kívántam emigrálni!" A prágai ,,normalizátorok" és a sajtó rágalmait - a Rudé právo még egy hónappal ezelőtt is azt állította, hogy a kapitalizmus útjára kívántam visszatérí­teni az országot - nem lehet egy kézle­gyintéssel elintézni. Ezért várom a nyilvá­nos rehabilitálást. A professzor ezzel összefüggésben elmondta, hogy a politi­kai életbe sem kíván visszatérni. A múlt hónapban töltöttem be a 70-et, ez pedig minden politikus számára a legfőbb idő, hogy felhagyjon a szerepléssel. Úgy gon­dolom, hogy ismereteimet s tapasztalatai­mat tanácsadóként sokkal jobban kama­toztathatom. Arra a kérdésre, van-e elképzelése a csehszlovák gazdaság fellendítésére, elmondta: ,,Az utóbbi évek munkájának termése, a szocialista gazdaság reformjá­nak különböző szempontjaival foglalkozó tíz kötet a bizonyíték erre. Véleménye szerint végérvényesen szakítani kell a gazdaság direktív modell­jével, azonban semmi esetre sem nyújt megoldást a klasszikus nyugati gazdasá­gi rendszer. Mint elmondta, az ún. harma­dik utat támogatja. Ennek értelmében az állami vállalatok többségét részvénytár­sasággá kellene átalakítani, ahol a rész­vények nagy része az alkalmazottak tulaj­donában lenne. Arra a kérdésre, vajon a megpróbáltatások ellenére lényegében szocialista maradt-e, Óta Sík a követke­zőképpen válaszolt: „E kifejezéssel ma nagyon csínján kell bánni. Már nem fo­gadhatom el a magaménak a Marx, En­gels és Lenin által megfogalmazott és Sztálin által bevezetett szocializmust. Ez­zel nem állítom, hogy a marxi filozófiát teljesen el kellene vetni. A mai napig tudományosan elfogadható például a bő­Jelenleg a CKD Praha Elektro­technika üzemének főkovácsa és a kombinát sztrájkbizottságának képviselője. Tagja a Polgári Fórum koordinációs központja akciócso­portjának. Petr Miller pártonkívüli. Dr. RICHARD SACHER, a szö­vetségi kormány minisztere 1942- ben született Úpice községben. 1956-ban textilgyári munkás, ké­sőbb dolgozott bányában és volt gépkocsivezető is. 1968-ban belé­pett a Csehszlovák Néppártba, ahol 1969-től a Trutnovi Járási Bizottsá­gon, később a Csehszlovák Néppárt észak-csehországi kerületi bizottsá­ga vezető titkáraként dolgozott. Á Csehszlovák Néppárt Központi Bi­zottsága Titkárságának osztályve­zetőjeként és a párt központi politi­kai iskolája vezetőjeként is dolgo­zott. Elvégezte a közgazdasági kö­zépiskolát, a Károly Egyetem Jogtu­dományi Karán pedig diplomát és doktori címet szerzett. 1988-ban el­bocsátották mint a párt szolgáltató részlegének dolgozóját, mert kriti­zálta a Csehszlovák Néppárt tevé­kenységének stagnálását. Richard Sacher hívő katolikus, a néppárt megújulásának egyik eszmei irányí­tója, amely áramlat a pártban most győzedelmeskedett. Richard Sa- chert a Csehszlovák Néppárt köz­ponti titkárává választották. RÓBERT MARTINKO mérnök, a szövetségi kormány minisztere 1936-ban született Spissky Őtiavnik- ban. A Szlovák Műszaki Főiskolán 1960-ban fejezte be tanulmányait az elektrotechnikai karon, utána Po­zsonyban a Távközlési Szerelővál­lalatban kezdett dolgozni, ahol foko­zatosan a tervezőosztály vezetőjévé lépett elő. 1971-től a Központi Táv­közlési igazgatóságon dolgozik. Dr. MIROSLAV KUSY, a tudo­mányok kandidátusa, a Szövetségi Sajtóügyi és Tájékoztatási Hivatal elnöke 1931 -ben született Pozsony­ban. A Károly Egyetem Filozófiai Karán 1954-ben fejezte be tanulmá­nyait. 1970-ig a Komensky Egyetem tanára. Gazdag publikációs tevé­kenységével 1969-ig a demokrati­kus reformokat támogatta. 1970-ig Pozsonyban a Kulturális Megbízotti Hivatal tudományos tanácsának el­nöke, 1968 októberétől 1969 áprili­sáig az SZLKP KB ideológiai osztá­lyának vezetője. 1970-ben kizárták a pártból. A hetvenes és a nyolcvanas években az ellenzéki mozgalomban tevékenykedett, szamizdatokban és külföldön publikált. Az utóbbi időben a pozsonyi ÜRBION-ban szocioló­gusként dolgozott. vített újraterrrielés elmélete. Véleményem szerint azonban a marxi tanítás mint egész nagyon hézagos, és a belőle épülő társadalmi rendszer teljes kudarcot val­lott. Nemcsak hogy nem tudta utolérni a kapitalizmust, hanem egyre inkább le­maradt mögötte. Persze a kapitalista fej­lődésben is mutatkoztak jócskán hiányos­ságok; ezeket úgyszintén nem szabad átvenni. Ezért perspektivikus számunkra a harmadik út gondolata, amellyel már több kelet- és nyugat-európai ország is foglalkozik. Óta Sík végezetül elmondta: épp most lenne hasznos, ha Csehszlová­kiában is megjelenhetne néhány munká­ja, köztük visszaemlékezései. Élő bizonyítéka az események roha­mos alakulásának az ifjúsági napilap teg­napi számában megjelent rövid tudósítás és villáminterjú. Óta Sík az utóbbi napok­ban a Mladá Fronta szerkesztősége ré­vén tudta meg a várva várt hírt, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia Elnöksé­gének döntését. Az intézet volt munkatársainak rehabi­litálásáról tartott szavazás a várakozás­nak megfelelően pozitívan zárult. „Nagyon örülök, igazán, el sem tudják képzelni" - hangzott a professzor vá­lasza. Ezzel tulajdonképpen elhárult hazaté­résének akadálya. A kérdésre, hogy mi­kor láthatjuk viszont, az egykori közgaz­dász megerősítette: azon nyomban, ahogy lehetősége lesz rá, hazalátogat. A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia különben a szövetségi kormány elé terjeszti a teljes rehabilitáció javaslatát, s azonnal megteszi az ahhoz szükséges lépéseket, hogy a professzor tudományos akadémiai tagsága külföldi állampolgár­ság esetén is felújítható legyen. (fa) Alkotmányos tilalom, társadalmi gyakorlat 1989 ősze: Férjemmel az iskola befejezése óta a helyi egységes földműves-szövetkezetben dolgo­zunk. Szüléink szintén a szövetke­zetből mentek nyugdíjba. A nagy­apám például a szövetkezet alapító tagja és első elnöke volt. Ezt csak azért említem, hogy megértsék, mi­nek alapján tartok számot valami­lyen jogokra én is ebben a szövetke­zetben. Most, amikor a saját bőrün­kön tapasztaljuk, hogy az emberek, a munkások manapság nem része­sülnek kellő elismerésben a saját szövetkezetükben, a férjem úgy döntött, munkahelyet változtat, ho­lott 25 éve dolgozik már itt. Az új munkahelyén nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is jobban elismernék szaktudását. A felmondását már be­adta. 15 napon belül nem kapott választ. Ez rendben is lenne, olvas­tuk már, hogy a felmondás válasz nélkül is érvényes. Számomra vi­szont aggasztó, hogy a férjem fel­mondásával bizonytalanná válik az én foglalkoztatottságom ennél a szövetkezetnél. íratlan, de a szö­vetkezetünkben egyre inkább alkal­mazott szabály ugyanis, hogy ha a férj távozik a szövetkezetből, men­nie kell a feleségének is. Abban kérek tehát tanácsot, mit tehetek, hová fordulhatok, hogy megvédhes- sem magam. Nem lehetetlen ugyan­is, hogy hamarosan figyelmeztet­nek, ajánlatos lenne munkahelyet változtatnom, esetleg állandó zakla­tással próbálják majd ugyanezt elér­ni. Erre nálunk az utóbbi időben több példa van. 17 évig dolgoztam köny­velőként. Nemrég cseréltem fel az íróasztalt ún.,,alacsonyabb “ beosz­tással, mert úgy éreztem (s mond­ták), ott lenne rám szükség. Most azonban a dolgok úgy alakulnak, hogy valamiféle jogi kitaláció alapján egyszerűen fölöslegessé válók. Ké­rem, nevezzék meg azt a szervet, amely meg tudja védeni a szövetke­zet tagjait, dolgozóit egy nagy hatal­mú szövetkezeti elnök és - csupán papíron döntési joggal felruházott - szövetségi vezetőség határozata ellen. Ez a szerv elsősorban a szövet­kezet taggyűlése lenne (visszahív­hatja tisztségéből az ilyen elnököt és elöljáróságot), illetve az ellenőrző és revíziós bizottság, melynek jogában áll (illetve kötelessége), megvizsgál­ni a szövetkezet bármely tagjának (dolgozójának) beadványát, pana­szát, s orvosolni a panaszt. Az ilyen ügyeket tehát elsősorban a szövet­kezeten belül kellene elintézni a szövetkezeti demokrácia szabá­lyai szerint. A további szerv, amely dönthet az esetleges jogvitában a szövetkezet döntőbizottsága (nem dönthet azonban a tagság meg­szüntetésével kapcsolatos ügyek­ben). A mezőgazdasági szövetkeze­tekről szóló 90/1988. Tt. sz. törvény 50. paragrafusa szerint „ha a tag nem ért egyet az elöljáróságnak a tagsága megszüntetéséről szóló döntésével, vagy a kizárásáról szóló döntésével,... az írásbeli határozat kézbesítésétől számított egy hóna­pon belül indítványozhatja az illeté­kes járásbíróságon, hogy az állapít­sa meg a tagság megszüntetésének vagy a kizárásnak az érvénytelen­ségét." Sokkal nehezebb kérdés, milyen módon védekezhet az állandó zak­latás ellen. A jelenség és a fogalom ismert (a szlovák jogi nyelvben „si- kanovanie11 néven, az angol chicane kifejezésből; magyar megfelelője a kifejezésnek nincs). Lényegében arról van szó, hogy valaki a rendel­kezésére álló jogi lehetőségeket ar­ra használja fel, hogy üldözze, zak­lassa, bosszantsa, esetleg kifejezet­ten károsítsa a másikat. Formális jogi szempontból rendszerint nem lehet ezzel szemben védekezni. Törvényes intézkedés lehet a más munkavégzési helyre való áthelye­zés, a más munkakörbe való áthe­lyezés, fegyelmi büntetés (pl. akár ötperces késésért is vagy az ebéd­szünet „önkényes11 meghosszabbí­tásáért stb.). Jogrendünkben nem léteznek megfelelő garanciák a jog­gal való visszaélés megakadályozá­sára. Igaz ugyan, hogy az Alkot­mány is tiltja a joggal való vissza­élést, illetve a másoknak kárt okozó joggyakorlást (hasonlóképpen a Munka Törvénykönyve III. cikkelye is), de hogy miiven csekély haté­konysággal, azt bizonyítja a társa­dalmi tapasztalat. Megtámadható szerződés P. B.: öcsém 1987-ben eladta tehergépkocsiját adásvételi szerző­dés nélkül. A vevő kifizette az árat és a gépkocsit átíratta a saját nevé­re. Néhány hónappal később az öcsém meghalt. Nős volt, de évek óta nem lakott a feleségével, aki most a vevőtől visszaköveteli a gép­kocsit. Jogos a sógornőm követelé­se? Milyen törvények vonatkoznak erre az esetre? Ha az öccse eladta a tehergépko­csiját, azt csak adásvételi szerző­déssel tehette meg. Az ilyen szerző­dést pedig szóban is meg lehet köt­ni, a törvény (a Polgári Törvény- könyv) nem írja elő kötelezően az írásbeli formát (csak az ingatlanok­nál!). Ilyenkor lényegében elég, ha megállapodás születik arról, mi az adásvétel tárgya, s mennyi a vételár. Az áru tulajdonjoga a Ptk. 134 §-a szerint a dolog átvételével száll át a vevőre (ebben a pillanatban válik tulajdonossá). A műszaki igazolvány „átíratása1' önmagában véve nem bizonyítja a tulajdonjogot (a jogsza­bályok és a joggyakorlat egészen más nyilvántartási jelentőséget tulaj­donítanak neki). Az adott esetben azonban egyike lehet a közvetett bizonyítékoknak, hogy az öccse és a vevő szóban kötötték meg az adásvételi szerződést. Az adásvételt szabályozó rendelkezések tükrében az eset rendkívül egyszerűnek tűnik. A helyzetet viszont bonyolítja az, hogy az öccse nős volt. A házastársak között az osztatlan közös tulajdonból eredő viszonyok állnak fenn, még akkor is, ha már évek óta nem élnek együtt. A Polgári Törvénykönyv 145. § (1) bekezdése szerint „a közös dolgokkal kapcso­latos szokásos ügyeket bármelyik' házastárs intézheti. Egyéb ügyek­ben szükség van mindkét házastárs beleegyezésére, különben a jogügy­let érvénytelen." A legfelsőbb bíró­ság egyik állásfoglalása szerint a gépkocsi átruházása nem szoká­sos ügylet. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy néhai öccse felesége a bí­róságon megtámadja a szerződés érvényességét. A Polgári Törvény- könyv 457. § (1) bekezdése értel­mében, ha a szerződés érvénytelen, mindkét szerződő fél köteles egy­másnak visszaadni mindazt, amit a szerződés alapján kapott. Mivel az öccse meghalt, ez a kötelesség a szerződés érvénytelensége ese­tén az örököseit (jogutódjait) terheli. Persze, a legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban mégis csak az, hogy a tehergépkocsi az öccse kizáróla­gos tulajdonában volt-e vagy házas­társi osztatlan közös tulajdonban. Segély az építkezőknek S. T.: Környékünkön egyesek tudni vélik, hogy az építkezéshez adott állami hozzájárulás korhatár­hoz van kötve, azaz csak 35 évnél fiatalabbak kaphatják meg. Valóban így van ez? Vagy bárki igénybe veheti, ha vállalja a szükséges felté­telek teljesítését? A híresztelés nem felel meg a va­lóságnak. Az építkezőknek nyújtha­tó segélyekről szóló rendelet alap­vető rendelkezései csak kis mérték­ben változtak. A változások elsősor­ban az állami hozzájárulás alapösz- szegére vonatkoznak (35 000 koro­na helyett immár 50 ezer korona), továbbá az alapösszeg egyes eme­léseinek összegére (együttesen, a meghatározott feltételek mellett az állami hozzájárulás 113 000 koroná­ra emelkedhet). A rendelet módosí­tása azonban beiktatott egy újabb jogcímet az alapösszeg emelésére, melynek alapján további 70 000 ko­ronával növelhető az állami hozzájá­rulás. Ez a jogcím valóban korhatár­hoz (is) kötődik. 70 ezer koronával emelhető ugyanis az állami hozzájá­rulás, ha az építkező'a hozzájáru­lásról szóló szerződés megkötésé­nek napján nős (férjezett), és sem ő, sem pedig a házastársa nem töltötte még be 35. életévét. Egyébként az állami hozzájárulás megadására (s ezt hangsúlyoznunk kell) senkinek sem keletkezik perel­hető joga. (m-n.) ílc megszólal ÚJ szú 6 1989. XII. 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents