Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-09 / 290. szám, szombat
„Eljöttem, mert aggodalmaim vannak11 A közelmúltban interjút adott a televíziónak Zdenék Mlynár, a CSKP KB volt titkára, aki ma az innsbrucki egyetem professzora, világszerte ismert tudós. Mindenekelőtt a szocialista országok fejlődésének kérdéseivel foglalkozik. Mivel a beszélgetés nagy érdeklődést váltott ki, lapunk is részletet közöl abból a beszélgetésből, amelyben Miroslav Pavel, a Csehszlovák Televízió igazgatója tett fel kérdéseket a volt politikusnak. A Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskola felhívása A Komáromi (Komárno) Mezőgazdasági Szakközépiskola pedagógiai tanácsa meglepetéssel vette tudomásul, hogy az alapiskola végzős tanulói és szüleik téves tájékoztatást kaptak a továbbtanulás esélyeiről az iskolánkban. Azzal az indokkal, mely szerint ötszörös a túljelentkezés, az iskolánk iránt érdeklődőket esélytelenségre hivatkozva a jelentkezésről lebeszélték. Holott már az 1988/89-es tanévben is a felvehető tanulóknak csupán 89 százaléka jelentkezett iskolánkba. A valós tájékoztatás érdekében fontosnak tartjuk közölni, hogy a tavalyi tanévet is téves tájékoztatás előzte meg. Ilyen és hasonló félreértések elkerülése végett kérjük az illetékeseket, vizsgálják felül állításaikat, tájékoztassák az alapiskolákat a tényeknek megfelelően. Az 1990/91 -es tanévben - az elmúlt évekhez hasonlóan - egy növénytermesztési és két állattenyésztési osztályt nyitunk magyar nyelven. Befejezésként felhívjuk azoknak a kedves szülőknek a figyelmét, akiknek gyermeke nálunk szeretné folytatni tanulmányait, bizalommal forduljanak hozzánk, s tőlünk minden tájékoztatást megkapnak. Nyolcadikosok, várunk benneteket! Cím: Stredná polnohospodár- ska ákoia - Komárno. Telefon: 35-97 Három kérdés • Professzor úr, hogyan lett tulajdonképpen a CSKP Központi Bizottságának titkára?-Ez 1968 tavaszán történt. A Tudományos Akadémián már két éve irányítottam azt a csoportot, amely a politikai rendszer fejlesztését vizsgálta, és ennek folytán meghívtak, vegyek részt a CSKP akcióprogramjának kidolgozásában. Mivel én vagyok a politikai részének szerzője, a CSKP KB áprilisi ülésén megválasztottak a központi bizottság titkárságának tagjává, később pedig a központi bizottság titkárává. • Most tulajdonképpen hogyan került Csehszlovákiába?- A két esemény között életem drámai időszaka zajlott le, mivel 1970-ben kizártak a CSKP-ból, majd 1977-ben bekapcsolódtam a Charta 77-be, ma|d később kidobtak munkahelyemről, rendőri felügyelet alá helyeztek és Ausztriába kerültem. Most saját elhatározásomból jöttem Csehszlovákiába. Megkértem a televíziót, tegyék lehetővé, hogy elmondjam véleményemet, mivel bizonyos aggodalmaim vannak. Attól félek, hogy az, amit én már egyszer átéltem, ne ismétlődjön meg, vagyis a mai nagy remény, az alapvető változások ígérete ne végződjön rosszul. Ettől félek, és ezért szólni akartam. • Amennyiben egyetért vele, visz- szatérnénk életének ahhoz a részéhez, amelyet drámainak nevezett, s amely összekapcsolódik 1968-cal.- Nézze, én egész nyíltan beszélhetek erről. Húsz éve személyes problémát jelent nekem ez a kérdés. Ami a fiatalokat illeti, tulajdonképpen köszönetét kellene nekik mondanom, hogy most itt ülhetek. Húsz éve viaskodom azzal az érzéssel, hogy én valamikor a párt vezetőségében voltam, a politikai hatalom élén álltam, és a becsületes szándékok által vezérelt változtatási kísérlet nagyon rosszul végző(Munkatársunktól) - December 7-én este a pozsonyi (Bratislava) írók egy csoportja - miután a zsákutcába jutott Szlovákiai írószövetség rendkívüli kongresz- szusáról eltávozott - megalapította a Szlovákiai írók Egyesületét. Még aznap este 48 író csatlakozott az új szervezetÚjjáalakult az SZNT Nemzetiségi Tanácsa A Csemadok Központi Bizottságának december 6-án megválasztott új vezetőségét fogadta Rudolf Schuster, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, aki a Csemadok KB javaslatát meghallgatva, elvi hozzájárulását adta ahhoz, hogy Nagy Kázmérnak, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökének a vezetésével újraalakuljon az 1971-ben megszüntetett Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Tanácsa, amelynek tagjai a jelenlegi nemzetiségi képviselők, valamint a Csemadok és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége-él- tal delegált szakemberek lennének. A tanács tagja lenne továbbá néhány olyan szlovák szakember is, aki eddigi tevékenysége során megfelelő áttekintést szerzett a nemzeti kisebbségek életének gondjairól. (cs-k) dött. Olyan húsz év következett, amely összehasonlíthatatlanul rosszabb volt, mint az eseményeket megelőző időszak és ezért bizonyos felelősséget érzek. Azzal természetesen nincsen problémám, hogy bevonultak a tankok. Értsék meg az én álláspontomat az 1968 évi katonai intervenció kérdésében. Azon az éjjelen én írtam meg a CSKP KB Elnökségének határozatát, amely szerint az intervenció ellentétben állt a nemzetközi jog alapelveivel, a szocialista államok közti kapcsolatok elveivel stb. Én tehát nem érzem magam felelősnek ezért. Azoknak a politikusoknak azonban, akik nem tudták befejezni a dolgokat, amelyek végül rosszul végződtek, le kell vonniuk a tanulságokat még akkor is, ha közvetlenül nem felelősek azért, hogy a tankok bevonultak. • Most tehát foglalkozhatunk azzal, miért jött tulajdonképpen Csehszlovákiába, miért van most itt a tévéstúdióban? Vagyis a nem kihasznált esélyekkel.- Én nem beszélnék ilyen esélyekről. De ha már itt tartunk, el szeretném mondani, mitől félek. Országunk sorsát az jellemzi, hogy a történelemben mindig (1918, 1938, 1948, 1968) a nemzetközi tényezők is meghatározták. Úgy gondolom, hogy ami ma történik, az elképzelhetetlen lenne anélkül a folyamat nélkül, amely a Szovjetunióban Mihail Gorba- csovval, új bel- és külpolitikájával, a szomszédos országok fejleményeivel, az európai helyzet alakulásával függ össze. Miről is van tulajdonképpen szó? Arról, ami túllépi a csehszlovákiai problémák keretét, mert most valóban arról van szó, hogy megváltoztatható-e az, amit Kelet és Nyugat konfliktusának neveznek. Arról, ami évtizedek óta meghatározza a nemzetközi fejlődést, az hogy szüntelenül fegyverkeznek, hogy mindenki arra vár, mikor tör ki a konfliktus. Ha kialakulna hez, amely első dokumentumában leszögezi: 1. A SZIE nemzedéki, nemzetiségi és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül tömöríti az írókat. Tagjai író szabadság, a szabad könyvterjesztés és a független irodalmi élet megteremtését tekintik céljuknak. 2. A SZIE alapvető erkölcsi értékrend- szere azokra az ideálokra alapozódik, amelyeket a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés hirdet. Demokratikusan szeretné kezelni azt a történelmileg új helyzetet, amelybe az írótársadalom került. Védelmezi a szólásszabadságot, és ennek jogi garanciáit is érvényesíteni akarja. A SZIE alapelve tagjai állampolgári egyenlősége, s ezen elvből kiindulva teljes mértékben tiszteli a véleménybeli, az esztétikai és egyéb különbözőségeket. Ezeket az elveket más írókkal szemben is érvényesíti. Alapvető célja, tagjai publikálási, szociális és jogi szükségleteinek kielégítése. Az első közgyűlését december 10-én (vasárnap) tartja a pozsonyi Jirásek utca 10. szám alatt a Mozart-házban, ahol az irodalmárok beléphetnek a Szlovákiai írók Egyesületébe. (d-n) a kooperáció, teljesen mások lennének az európai fejlemények. Mi szívesen beszélünk arról, ami bizonyára igaz is, hogy Európához tartozunk. De politikai kultúránkkal hogyan tartozunk Európához? Valamiképpen ki kell mutatnunk mit akarunk, mit csinálunk. Hogy ha már Európához tartozunk, akkor azt is tudnunk kell, mit jelent ma összességében Európa. És Európának érdeke természetesen, hogy minőségi változás menjen végbe, hogy demokrácia legyen ott, ahol nem volt, hogy távozzanak a színtérről a régi totalitárius sztálini rendszerek, de oly módon, hogy az ne veszélyeztesse Európa érdekeit és távlatait. Mindez Európa politikai kultúrájának megfelelően, a demokrácia keretében, a demokratikus intézmények segítségével menjen végbe. A felelősség óriási. Ha valahol hibát követnek el, az helyrehozhatatlan lehet. • Ez talán paradoxon, de nekünk ma, 1968-hoz hasonlóan esélyünk van arra, hogy ez éppen ilyen módon menjen végbe. Sokkal jobbak az esélyeink mint néhány szomszédos országnak, ahol az átalakulást számos gond nehezíti.- Elméletileg ez így van. Ugyanakkor úgy vélekedek, hogy helyzetünk nagyon rossz. Természetesen nem gazdasági szempontból. Annak következtében, hogy milyen módon nyomták el az 1968. évi kísérletet, társadalmi szempontból vagyunk a mélyponton. Olyan értelemben, hogy az emberek nem bíznak abban, hogy ez az intézmények által elérhető stb. Ezt nem akarom részletezni. Ami a kérdést illeti: Lengyelországban és Magyar- országon látunk bizonyos politikai változásokat, amelyekről nálunk egyelőre nem beszélünk, így például a pártok bizonyos pluralizmusát. Ok már előbbre vannak. Én most már a dolgokat Nyugatról szemlélem, tehát úgy látom, hogy kissé felülértékelik a politikai változások jelentőségét. Nem vélekedhetünk úgy, ha nálunk a következő héttől nyolc teljesen független és szabad politikai párt lesz, akkor már úgy fogunk élni, mint a svédek. Az okok sokkal mélyebbek. Ha megkezdődik a politikai demokratizálás, kialakul az eszköz ahhoz, hogy megoldjuk a problémákat. A gazdaságiakat és a többit is. De le akarom szögezni, hogy nem szabad a végtelenségig felülértékelni a politika jelentőségét. A közvetlen politikai változások létfontosságúak mindenki számára. Ha azonban az embernek reggel fel kell kelnie, munkába kell mennie, elsősorban az foglalkoztatja, meg tud-e venni valamit, vagy sem. Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy lebecsülöm a politikai változások jelentőségét. Ezek szükségszernek. Nincs más megoldás, mint a politikai pluralizmus. De ha a szomszédos országokra tekintünk, látjuk, hogy a problémák azért megmaradtak. Meg kell azokat is oldaniuk, a gazdaságot, a környezetvédelmet. Ezért olyan emberekre van szükség, akik tudják mit, hogyan kell tenni, akik értenek a dolgokhoz, és demokratikusan kell dönteni. ...dr. Hunöík Péterhez, a Nap című független magyar napilap főszerkesztőjéhez: • A polgári kezdeményezés december 6-i sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy magyar nyelvű kiadványa is lesz a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomnak. Mi mindenről olvashatunk majd az új lapban?- Aktuális bel- és külpolitikáról, gazdasági és környezetvédelmi problémákról, de lesz kulturális, egyházi, levelező és sportrovatunk, külföldi lapszemlénk, valamint orvosi és jogi tanácsadásunk. Mivel a Magyar Diákszövetségnek nincs saját kiadványa, így teret kap lapunk hasábjain az ifjabb generáció is. • Mennyiben tér el a magyar kiadvány a szintén a napokban megjelenő szlovák nyelvűtől?- A Nap és a Verejnost' két különböző újság, melyet két különböző szerkesztői gárda készít. Mindössze annyiban egyeznek, hogy függetlenek, szerkesztőségeik egyelőre egy épületben találhatók. Címünk: Verejnost' proti násiliu, Redakcia Nap, Jiráskova 10. Működésünk elképzelhetetlen magánszemélyek és közületek támogatása nélkül. Bankszámlánk: FMK; SŐTSP Dunajská Streda c. ú. 830 6743 - 129. Kellenének irodaszerek, személyautók sofőrökkel - akár alkalmi utakra is számítástechnikai berendezések, gyorsnyomtatók, mágneslemezek, stb. • Hány munkatársa van a Napnak?-Jelenleg húsz, de ez a szám még nem végleges, hiszen például tördelőszerkesztőnk még nincsen. Ezenkívül már többen jelezték, hogy külső munkatársként, tudósítóként szívesen dolgoznának nálunk. Elképzeléseink szerint az első, próbaszám december 15-én jelenik meg, az év végéig pedig még három számot adunk ki. Napilapként csak február 1-jétől kapható. A tervezett példányszám 30 ezer darab. G. A. Nyílt levél a Románia Szocialista Köztársaság csehszlovákiai nagykövetének Sütő András író és a többi roFelháborodással vesszük tudomásul, hogy az önök országában semmibe veszik az alapvető emberi jogokat, és üldöztetésnek teszik ki mindazokat, akiknek eltérő az álláspontjuk a hivatalos pártvezetés véleményétől. A Csehszlovákiai Magyar Területi Színház Thália Színpada nevében határozottan elítéljük a lelkiismereti-, vallási-, szólás- szabadság-, valamint a nemzetiségi jogok korlátozásának minden formáját. Tiltakozunk Doina Cornea asszony, a polgárjogi aktivista, Tőkés László refortnátus lelkész, mán, magyar, szlovák, német és más nemzetiségű román állampolgárságú polgárjogi aktivista üldöztetése és szabadságjogainak eltiprása ellen. Követeljük a magyar, szlovák, német és más nemzetiségek nemzetiségi kultúrájának megsemmisítésére készített tervek leállítását, a Román Kommunista Párt nemzetiségi politikájának teljes átértékelését. A szabadsághoz minden embernek joga van, tekintet nélkül származására és anyanyelvére. A kassai Thália Színpad Polgári Fóruma TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Lapjuk szombati számában megjelent „Szerezzük vissza a párt becsületét!" című cikkükre szeretnék reagálni. Csak helyeselni tudom azt a megállapításukat, amely szerint személyi megújulási folyamatra van szükség, hogy visszaálljon a párt akcióképessége. Az én véleményem is az, mint olyan sok honfitársamnak, hogy a párttagok döntő többsége becsületes, dolgos építője társadalmunknak. Van azonban a párton belül egy olyan réteg, mely kihasználva helyzetét, kompromittálta a pártot. Ez a réteg felelős a jelenleg kialakult igen bonyolult politikai és gazdasági helyzetért. A párt becsületének érdekében ezt a réteget el kell távolítani. Erre alkalom kínálkozik a pár nap múlva kezdődő járási konferenciákon. Sajnos, azonban ismerve a párt még mindig meglevő igen erős adminisztratív, direktív apparátusát - amely évtizedeken át kényszerítette véleményét a széles párttagságra - félő, hogy a demokratizálódási folyamat megakad. Félő, hogy a befolyásolt, s a félelmet és gátlásokat még le nem vetkőzött saját, tiszta véleménnyel még nem rendelkező járási küldöttek nem lesznek képesek véghez vinni a párton belül azt a változást, melyet a demokratizálódási folyamat megkövetel. Vagy talán alaptalan a félelmem? A becsületes párttagok képesek élére állni a megindult folyamatnak? Bízom benne, hogy így lesz. Kovács Zoltán, párttag Rozsnyó (Roznava) Most azonnal kell pótolnom. Erre nincs haladék. Egyetlen szeplőnyi valótlanságot tartalmazó információ is bántó lehet valaki számára. Különösen, ha olyan emberekről van szó, akiknek nevét ebben a lapban legfeljebb az ellenük hamis névvel megjelentetett ostorozó, fröcsögő dühbe mártott tollal írt tákolmányokban olvashattuk. A Csemadok Központi Bizottsága által a napokban rehabilitáltak lapunkban közreadott névsorból kimaradt Mács József neve. Bár a rendkívüli ülésen a neve elhangzott, valójában a hozzám eljuttatott listán nem szerepelt. Miközben a tegnapi számban a rehabilitáció E§ író kimaradt a névsortól erkölcsi értékéről töprengtem, még nem gondolhattam arra, hogy mennyire sejtekig hatoló módon csapódik tudatomba a kérdés: az effajta apró vétségnek tűnő dolgokat a közelmúltban hányszor nyilvánítottuk sajtóhibának? Hányszor legyintettünk rá szerkesztőségi értekezleteinken, amikor valaki telefonon felhívta rá figyelmünket? Lám, az ember sokszor nem is tudatosította, hogy az írás, a gondolat és a lelkiismeret szabadsága mennyire szigorú szakmai elhivatottságot, erkölcsöt, mások sorsa iránt érzett felelősséget követel. Most már remélem, mindörökre magamra maradok ezzel az érzéssel, s nem állnak majd mögöttem, akik meg-megiökik karomat, hogy az igazságról jobbra vagy balra fusson a papíron a toll. A képzeletbeli Mács-dossziéban nemcsak az 1968-69 utáni ,,tisztogatás“ méltatlan vádjainak, kirekesztésének, megbélyegzésének vannak dokumentumai. Van ott egy olyan dokumentum is, amely az írót sértette. A Nő oldalain publikálta, pontosabban kezdte publikálni azt a regényét, amelyben egy szlovákiai járás pártfunkcionáriusának munkastílusáról írt, mai szemmel már ártatlannak tetsző dolgokat. Akkor ezért kizárták a pártból, felfüggesztették állásából, s a teljes létbizonytalanságba taszították. Az, hogy a hatvanas években ígéretesen és nagyhatású regényekkel bemutatkozó Mács József írói pályája hogyan ívelt volna, ha nincs ez a durva megtorlás, már hiába kérdezem. Puszta emberi létezéséért kellett megküzdenie önmagával, s ez elegendő lelki energiát emésztett fel ahhoz, hogy az irodalom művelésére kevesebb jusson. Különösen, az 1974-ben olyan lelki trauma érte, aminek előidézői már családtagjainak sorsát is megrontották. Érthető és méltányolható felháborodása, hogy kimaradt a névsorból. Amikor egymás között beszéltünk a hiba forrásáról, mutatott egy levelet. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális és Társadalmi Szövetségének vezetőtitkára szlovák nyelven irt levelében közli a Pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatójával, hogy Mács József lányát nem javasolja külföldi tanulmányútra. Indoklásként az apa írói munkásságának legutóbbi eredményét, a kommunista pártból történt kizárását hozta fel. A nyelvtani és stilisztikai hibákkal tarkított levél mást is dokumentál. Olyan anomáliát, olyan tudathasadásos állapotot, olyan szolgalelkűséget, amely az elmúlt húsz évben hol itt, hol ott, hol így, hol úgy, de mérgezte, rombolta a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség öntudatát, méltóságát. Az a levél nem azért íródott szlovákul, mert a két intézmény vezetője nem tudott volna magyarul. Bizonyára ma már kideríthetetlen, hogy melyik vélte ,,nyelvi akadály nélkül“ bizonyíthatónak parancsteljesítő pontosságát. valamely főhatóság előtt. Ez a levél valójában nem egy magyar kulturális szövetség és nem egy magyar középiskola közötti üzenet. A hatalmat gyakorlóknak szolgáltatott bizonyítékot arról, hogyan teljesít, hogyan hajlong az, akinek kisebb vagy nagyobb hatáskört engedélyeztek. Miközben a hatalom által elvárt nyelven íródott a levél, gondolt-e a szerzője arra, hogy hat évvel a 144/1968 számú alkotmánytörvény elfogadása után a gyakorlatban rr&gsérti azt? Gondolt-e arra, hogy miközben a hatalmat tiszteli, nem tiszteli a magyar nemzeti kisebbség védelmére is alkotott alkotmánytörvényt? • DUSZA ISTVÁN Megalakult a Szlovákiai írók Egyesülete ÚJ SZÚ 4 1989. XI!. 9.
