Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-01 / 283. szám, péntek

s ÚJ szú 5 198S. XII. 1. gél FIZETÉSTŐL. — FIZETÉSIG Itt vagyunk Közép-Európa legna­gyobb szigetén, a Csallóközben. Úgy is mondhatnám, hogy Dél-Szlo- vákia azon központjában, ahol a la­kosság 88 százaléka magyarnak vallja magát. A nemzetiségi össze­tétel állandó, hisz a többség tudja vagy legalábbi érzi, hogy hova tarto­zik, vagyis van identitástudata. Az persze már más lapra tartozik, hogy az „érvényesülni akarás11 miatt a magyar nemzetiségű gyerekek je­lentős hányadát járatják szlovák ta­nítási nyelvű iskolába. Érdekes vi­szont, hogy ezek a gyerekek a ké­sőbbiekben is magyarnak vallják magukat, attól függetlenül, hogy mérnökök, orvosok vagy szobafes­tők, villanyszerelők lettek. A lapunk­ban nemrég ismertetett felmérések szerint az itteni magyar nemzetisé­gűek műveltségi szintje emelkedett, ám még mindig jóval alacsonyabb az átlagnál. És vajon egy átlagos család élet- színvonala itt mennyiben más - illet­ve azonos - a hazánk különböző területén élő családokéhoz viszo­nyítva? Az SZNT részére készült felmérések szerint a fiatal házasok 3fv százalékának nincs saját otthona (...), és minden nyolcadik házas­ságban ezer korona alatti összeg jut egy-egy személyre, családtagra. Ez akkor a legszembetűnőbb, ha gyer­mekgondozási szabadságon van az egyik házastárs. Dél-Szlovákia ezen vidékén kitű­nő a termőföld. Az utóbbi években rohamosan emelkedik a kertészke- dők száma, köztük az olyan fiatalo­ké, akik a házasság utáni első lépé­seket teszik, s számukra nemhogy jövedelemkiegészítő a fóliázás, a kertészkedés, - ez gazdasági bol­dogulásuk alapja. A sokat vitatott „életkorhoz kötött" fizetés ugyanis körülbelül 10-15 év múlva éri el azt a szintet, amiből már emberibben is meg lehetne élni. És addig? Akinek alkalma, módja, "szerencséje van, az hozzáláthat a mellékkereset előte­remtéséhez. Ha az említett három lehetőség nem, vagy csak részben áll össze, akkor marad a fizetésből fizetésig élés... Ahhoz, hogy elbeszélgethessek az M. családdal, egy naptárt kellett elővennem. A napok mellé aztán beíródtak olyan szófarkincok, mint például: „éjj., szomb., reg. - 6-tól este 6-ig, dél. u., szomb. u.“ Gondo­mat még tetézte, hogy nemcsak egyetlen ember munkaidejéhez kel­lett igazodnom, hanem kettőéhez. Egy fiatal házaspár együtt tölthető szabad óráiból én is elcsentem pá­rat, hogy megismerkedjek velük, be­pillanthassak az életükbe. M. István és Anna 1983 őszén kerültek össze. Úgy igazából tehát már nem mai házasok, hiszen a szomszéd szobát most fordítja feje tetejére a két óvodás korú legényke. Míg asztalra kerül a kávé, a sűrű mentegetőzések miatt megeskü­szöm, hogy az enyéim is ilyenek, sőt egy fokkal tán még az ördögön is túltesznek. Ezek után cukrot teszünk a gőzölgő kávéba, és lassan kavar- gatva oldódik a mi hangulatunk is.- Ez a ház tulajdonképpen az anyósomé, vagyis az István örökölte egyharmad részében lakunk. Majd­nem olyan, mintha albérletben len­nénk, hisz a két szoba és a konyha ablakai az udvarra nyílnak. A mel­lékhelyiségeket közösen használjuk,- elég nagy ez a ház, akkor is elférünk benne, ha öten kerülgetjük egymást.- Mégis máshova készültök innen tavasszal...- Hát ezt inkább nem kiabálom el. Évek óta ígéri a kórház, hogy ekkor, meg akkor... Most úgy néz ki, hogy végre meglesz az a háromszobás lakás. Tudod, nem rossz így együtt élni, de mégiscsak a sajátunkban jobban éreznénk magunkat. Anna egészségügyi nővér. Pon­tosabban: szülésznő. A magyar ta­nítási nyelvű gimnázium elvégzése után főiskolára készült, aztán - ahogy mondja - még idejében meggondolta magát, és az egész­ségügy legszebb ágazatát válasz­totta.- Lehet, hogy a mérnöki diplomá­val is jól elboldogulnék, de a mostani szakmámat semmiért nem adnám. Sokszor órákig sürgölődünk az anya körül, nyugtatgatjuk, biztatjuk. Aztán elképzelni sem tudod, hogy milyen szép percek azok, amikor megszü­letik egy kisgyermek.- És az anyagiak? - teszem föl a szokásos kérdést, ami szemmel láthatóan lehűti Anna lelkesedését.- Nem tudom, miért hiszik az em: berek, hogy mi ki tudja mennyit ke­resünk. Esküszöm, hogy már szé­gyellem is néha, amikor az ismerő­sök megkérdezik. Te például mit gondolsz? Na, saccolj! - hajol kissé előre a karosszékben.-...?- Tisztán két és fél ezret kapok, miután levonják a nyolcszáz korona adót. Ez így nem is lenne rossz, ha ebben a két és félben nem lenne hét-nyolc éjszakai szolgálat, ha nem esne bele hétvége és ünnepnap egyaránt. Az adóm nagyságát kü­lönben felháborítónak tartom, de így van ezzel mindenki. Én majdnem ugyanabban a cipő­ben járok - szólal meg István, aki úgy látszik forrón szereti a feketét, mert addig a hangját sem hallatta, amíg fel nem hörpintette. Most visz- szateszi a tálcára az apró porcelán­csészét és egy sokrét összehajtott papírlapot vesz elő a zsebéből.- Na, nézzük csak! Ebben a hó­napban nyolcszor voltam éjjeli szol­gálatban, plusz a két szombati és a két vasárnapi ügyelet. Annával meg a gyerekekkel egy hétvégét töltöttem együtt, s hétközben is elő­fordult, hogy a kórház folyosóján integettünk csak egymásnak. Hogy anyagilag megéri-e! Nézd. A há- romezer-háromezer három meglen­ne, ha a kölcsönök nem húznák le jó pár száz koronával. Kezdettől fogva valamit visszafizetek, s amikorra le­telne, akkor jön a következő. Ha megkapjuk a lakást, azt is kölcsön­ből fogjuk berendezni. Nagyok lesz­nek a gyerekek, mire ebből kilába­lunk...- Bizony, ez a helyzet - szól visz- sza az ajtóból a háziasszony, míg a csészékkel kimanőverez a kony­hába.- Még szerencsém, hogy olyan beosztó - int a fejével István sokat- mondóan a felesége után. - Szóval én tíz év elteltével anyagilag körül­belül úgy jövök ki, mint egy „befu­tott" hivatalnoknő. Családfenntartó­ként még pár évvel ezelőtt is jó ha kétezer kétszázat hazahoztam. Ak­kor, igaz, még csak személyautóve­zető voltam, s utána gyorsmentőre kerültem. Anyagilag azóta vagyunk valamelyest „jól", hisz például a második gyereket csak azután mertük vállalni, hogy írásban kap­tam az „előléptetésemet".- Nem mintha nem szerettünk volna még egy gyereket - vág gyor­san férje szavába a fiatalasszony -, de egyszerűen nem tudom, hogy miből éltünk volna meg. örökké az anyósomra sem számíthatok, akivel eleddig jól kijöttünk. Közösen visel­jük a költségeket, vigyáz a gyere­kekre, szóval megvagyunk... Mást nemigen várhatnak el M.-ék özvegy édesanyjuktól, aki, hogy nyugdíját kiegészítse, eljár dolgozni, s esténként kardigánokat, mellény­kéket köt az unokáknak.- Anyagilag bennünket senki sem segít. Ehhez a házhoz csak egy falatka kert van, ahol számunkra megterem a zöldség, a gyümölcs. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha nekünk is lehetőségünk lenne dinnyét, paprikát, paradicsomot ter­melni nagyban - réved maga elé a fiatalasszony már szinte meg­szoktam, hogy örökké osztok, szor- zok, rakosgatom a pénzt, hogy erre is, arra is jusson belőle - neveti el magát kissé kényszeredetten..- A hét év alatt csak egyszer, tavaly jutottunk el kirándulni. A Balatonnál egy ismerősünk udvarában sátoroz­tunk. Hónapokig így is hiányzott az a pár ezer korona, amit arra a tíz napra ráköltöttünk.- Az egészségügyet, ahogy a szavaitokból kiveszem, mégis szeretitek.- Minden nagyon szép, minden­nel meg vagyok elégedve,...- mondja ahogy a néhai uralkodó mondta, csak olyan mentőautót ve­zethetnék ami nem hazudtolja meg „mentő" mivoltát. Kiselejtezésre szánt, elavult autó valamennyi. ígé­retek ugyan vannak, hogy újakat kapunk, csakhát..., addig még bírják ki valahogy ezeket a lelket kirázó utakat.- Maholnap tíz éve segítem világ­ra a gyerekeket. A bal fülemmel hallgatom a szívhangokat, azt szorí­tom az anya hasára. Igaz, most már négy darab kardiotográf is van a du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) szülészeten, s ha minden jól megy, akkor legalább egy működik is közü­lük. De a bal fülem!.. az csalhatat­lan, és nem romlik el kétheten­ként. ..- Az udvarban egy új autót láttam.-Tavasszal vettük, kölcsönre. Ezzel járunk Anna szüleihez a járás másik végébe. Nem is luxuscikk ma már az autó, hisz próbálj kimozdulni otthonról a mai közlekedési viszo­nyok mellett.- Mi évek óta olyan szinten élünk, ami épp hogy csak megüti a szerény átlagot. Az élelmiszerek mellett a legtöbb könyvekre és újságokra megy el, de erről nem tudunk „le­szokni". A gyerekeknek minden nap olvasok mesét, tanulunk verseket, énekeket. A nagyobbik jövőre isko­lába megy. Természetesen magyar tanítási nyelvűbe - néz rám igaz emberséggel M. Anna. Bár a riport feltáró jellege mindössze egy házaspárt érintett, úgy érzem, hogy a leírt problémák általánosíthatók. Általánosíthatók, mivel nem mindenkinek adatik meg a segítő szülői háttér, vagy a mellék- kereset előteremtése. A fiatal há­zaspárok tehát így vagy úgy, min­denképpen kölcsönt kölcsönre hal­mozva vágnak neki a családi fészek megteremtésének, az elfogadható életszínvonal kialakításának. A felmérések figyelmeztetnek: hazánkban magas a válások száma, nemzetiségünk körében csökken a gyermekvállalási kedv, sokan le­mondanak a főiskolai képzettség megszerzéséről. Az okok összessé­gében minden valószínűség szerint azok is ott szerepelnek, amelyeket a fentiekben megkérdezett házaspár jelölt meg. SZITÁS GABRIELLA VILÁGNAP az AIDS elleni harc jegyében Az ENSZ Egészségügyi Világ- szervezete, a WHO, december else­jét az AIDS ellenes küzdelem világ­napjává nyilvánította. Olyan járvány­nyal áll szemben a világ, amely egyaránt fenyeget északot és délt, nyugatot és keletet. Csehszlovákia abban a szerencsés helyzetben volt, hogy lehetősége nyílt felkészülni a veszélyre. Az első nemzetközi konferencia után (1985) tudósok és egészségügyi dolgozók meghirdet­ték az egészségügyi és a tudomá­nyos-műszaki eszközök bevetését a betegség terjedése ellen. Az AIDS pandémia tulajdonképpen még a kezdetén van és végső dimenzióit még nehéz megjósolni. Feltételez­hető, hogy a világon félmillió az AIDS-beteg, a fertőzöttek száma 5-10 millió. Az elkövetkező öt esz­tendőben egymillió újabb beteggel kell számolni, s ezt a folyamatot meggátolni lehetetlenség. Persze az adatok *- a WHO szerint - nem pontosak. Míg az USA-ban és Euró­pa legtöbb országában jó a beteg­ség diagnosztálása és betartják a bejelentési kötelezettséget, a fejlő­dő országokban sok mindent elmu­lasztanak. 1989. július 31-én a WHO 172 143 beteget tartott nyilván. A betegek legtöbbje homoszexuális és biszexuális, illetve kábítószeres. A heteroszexuálisok között a terje­dés kisebb mértékű, ám az utóbbi időben körükben is gyarapodik szá­muk. Európa epidemiológiai helyze­tében éles a különbség nyugat és kelet, észak és dél között. Nyugat- Európában az AIDS gyiprsan terjed, 1987-88 között Írországban, Franciaországban, NSZK-ban, Ausztriában, Svájcban, Nagy-Bri- tanniában és Hollandiában 46 szá­zalékkal gyorsabban, mint az USA- ban, a dél-európai országokban, Spanyolországban, Görögország­ban és Portugáliában pedig 108 százalékkal. Az európai AIDS-betegeknek csak 0,5 százaléka él Kelet-Európá- ban, főleg homoszexuálisokból és narkósokból állnak. Hazánkban 1989. július 30-ig tizenhét beteget diagnosztáltak (hármat Szlovákiá­ban). A tizenhét betegből heten már meghaltak, ketten, külföldiek, el­hagyták az országot, nyolc beteget, (valamennyien homoszexuálisok) kezelnek még. Az országban 130 vírushordozó él, akiken egyelőre nem jelentkeztek a klinikai jelek. Kö­zülük negyvennyolcán külföldi ál­lampolgárok. A hazai 83 fertőzött közül negyvenkilencen homoszexu­álisak, tizenhatan vérkészítménnyel fertőződtek akkor, amikor a hemofíli- ásoknak adott vért nem ellenőrizték, 11 -en egy homoszexulális véradótól származó vértől fertőzöttek, aki hat­szor adott vért. A maradék hat eset­ben heteroszexuális kapcsolatban fertőződtek. Természetesen ha­zánkban is magasabb a vírushordo­zók száma, a szakemberek 500-1000-re becsülik, s így 1992-re több száz beteggel számolnak. Erre azért van szükség, mert a közeljövő­ben aligha várható egy csodagyógy­szer, amely a vírushordozókat meg­gyógyítaná. Az is igaz, hogy azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az egészségügyi szervek bevezettek és meghirdettek, befolyásolható az 1992-es epidemiológiai helyzet. A jelen időszakban a legfonto­sabb feladat a betegség megelőzé­sének hatékony megszervezése. Mi kell hozzá? Elsősorban a széles tö­megek nyílt informálása az AIDS- helyzetről. Meg kell gátolni a fertő­zés terjedését, a szexuális úton ter­jedő fertőzést, amely az esetek 80 százalékára jellemző. És nincs szó lehetetlenségről, a nyilvánosságot meg kell győzni az ún. biztonságos szex fontosságáról, amely óvszer­használatból és a gyakori partner- csere mellőzéséből áll. Fontos to­vábbá az orvosok és egészségügyi dolgozók továbbképzése, a bete­gek, illetve a fertőzöttek felvilágosí­tása, a betegség terjesztésének jogi következményeivel együtt. A megelőzés fontos tartozéka a népesség vizsgálata. 1989 nyaráig a CSSZSZK-ban 1,3 millió vérmintát vettek, s a véradók esetében az eredmény negatív volt. Ezenkívül júniusig hazánkban megvizsgáltak több mint 70 ezer lakost, közel 55 ezer terhes nőt, 16 ezer büntetettet, közel 7 ezer narkóst, 3 ezer homo­szexuálist és 50 ezer idegen állam­polgárt. Tény, hogy az egyszeri ne­gatív vizsgálati eredmény csak az adott pillanatban negatív, hiszen a pozitivitás egyeseknél 4-8 héttel, de van akinél csak 10 hónappal a fertőzés után jelentkezik. A világ­méretű harc e betegség terjedése ellen csak akkor lehet eredményes, ha valamennyien tudatosítjuk az AIDS veszélyét. PÉTERFI SZONYA Ahogy egy fiatal küldött látja A mezőgazdaság jövője a falu népességmegtartó erejétől függ Nem tudom, hogy az efsz-ek XI. országos kongresszusának hány huszonéves küldötte van, annyi bi­zonyos, hogy ifjabb Kovács Gyula, a perényi (Perín) EFSZ vi 8 XI. ■ £89£ Győzelmes Üt Efsz gépjavítója elsősor­ban a Kanyapta menti szövetkezetek fiatal­jainak érdekeit és céljait fogja képvi­selni és védeni a tanácskozáson. Nem véletlen, hogy munkatársai ép­pen öt választották küldöttüknek. Egyik munkatársa, Kapalo Géza megjegyezte, akkor érezné igazán biztatónak a mezőgazdaság jövőjét, ha valamennyi munkaszakaszon sok olyan fiatal dolgozna, mint Ko­vács Gyula. A mezőgépek villamos berendezéseinek javítására szako­sodott részlegen Böőr János így dicsérte: - Gyuszi soha nem elég­szik meg azzal, amit már tud. A mi­nap azzal rukkolt elő, hogy legalább két-három hónapig szeretne nálunk dolgozni, bővíteni az ismereteit.- Ki ne örülne az elismerő sza­vaknak - nyugtázta társai vélemé­nyét a fiatal gépjavító. - A szakmá­mat szeretem, a munkatársaimmal igyekszem jól kijönni. Persze az őszinteség és a becsületesség elvét soha nem adom fel. Elismerem, én is tévedhetek, hisz nem ismerem a szakma valamennyi fortélyát. Ilyen vagyok, ilyenné formált a szülői ház, az iskola és a faluközösség.- Itt, a Kelet-szlovákiai Vasmű vonzáskörében az ipar meglehető­sen megtépázta a földművelés te­kintélyét. Sok fiatal nemcsak a me­zőgazdaságtól pártolt el, de a falu­nak is hátat fordított. Te mégis ma­radtál. Miért?- Nekem jó itt. Persze a döntés­ben az is közrejátszott, hogy a szü­leim jóvoltából a szülőfalumban, Al­sóláncon (Nizny Lanec) telepedhet­tem meg. Igaz, egy félreértés miatt én is majdnem elszakadtam innen. A szövetkezetben azt hitték, hogy mint a többi érettségizett fiatal, én is íróasztal mögé akarok ülni s elutasí­tották a felvételi kérelmemet. Né­hány hónap múlva tisztáztuk, hogy engem a termelés, konkrétan a gép­javítás érdekel, s azonnal felvettek.- Ha mégis felkínálnának egy ve­zetői állást? (A szerző felvétele)- Szerintem a vezetőnek, legyen szó az irányítás bármelyik fokáról, minden tekintetben rátermettnek, szakavatottnak kell lennie. Én pedig még csak a gyakorlati tapasztalatok gyűjtögetésénél tartok.- Hogyan látod a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok helyzetét?- Én elégedett vagyok, hisz meg­találtam a számításomat. A munka tetszik, a körülményekre és a fize­tésre nem lehet különösebb pana­szom. Meglátásom szerint, nálunk a többiek is így gondolkoznak, hisz aki megfogja a munka végét, az keres is. Igaz, nyolc óra helyett álta­lában tízet, főidényben még ennél is többet kell dolgozni, de megéri, örö­münkre szolgál, hogy vége szakadt a kis falvak elsorvasztásának. Hogy nem csupán én látom így, azt az épülő családi házak sokasága jelzi, így van ez jól, hisz a mezőgazdaság jövője attól függ, tudjuk-e növelni a falu népességmegtartó erejét. Eb­ből a szempontból nagy segítséget jelentene, ha a falvakba is eljutna a földgáz és mindenütt megoldanák az ivóvízellátás közművesítését.- Nehéz-e a gépjavítók munkája?- Inkább bonyolult. Egyre több a korszerű, méregdrága gép, viszont a pótalkatrészekkel való ellátás csak nem javul. Kiszámíthatná végre va­laki, mi előnyösebb a népgazdaság­nak: a pótalkatrészgyártás megoldá­sa, vagy az, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok anyagbeszer­zői százával járták az országot, s a hiányzó alkatrészek nagy részét még így is maguknak a gazdasá­goknak kell legyártaniuk? Erre a gazdaságok sem alapanyag, sem műszaki ellátottság tekintetében nincsenek felkészülve.- Évek-évtizedek óta beszélünk ezekről a gondokról. Érdekes mó­don közben a termelés egyre maga­sabb színvonalat ér el.- No, igen, az eredmények egyre jobbak, de csak mi tudjuk, milyen áron. S itt nem csupán a költségekre gondolok, bár az a legfontosabb. De tudod mennyivel vonzóbb volna a mezőgazdaság, ha megszűnné­nek a stresszhelyzetek, ha egyszer vége szakadna az örökös bizonyta­lanságnak, idegeskedésnek és kap­kodásnak? Én bízom benne, hogy a járási konferenciák után az orszá­gos tanácskozáson is szó lesz ezek­ről a gondokról. A magam részéről szorgalmazni fogom a mielőbbi megoldásukat. GAZDAG JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents