Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-05 / 286. szám, kedd
A Csemadok Központi Bizottságának ülése elé Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás 10 000 tagságú Csemadok- szervezete nevében támogatjuk a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom programjának alapelveit. Küzdünk egy olyan szabad és demokratikus állam létrehozásáért, amelyben békésen és barátságban élnek együtt a nemzetek és nemzetiségek. A Csemadok járási bizottságának elnöke A Csemadok Komáromi Járási Bizottsága Elnökségének és a Járási Ellenőrzési és Revíziós Bizottságának állásfoglalása 1. Támogatjuk a társadalomban megindult demokratizációs folyamatokat, a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságán alapuló jogállam létrejöttét. 2. Támogatjuk a különböző polgári kezdeményezéseknek a demokratizációs törekvéseit. 3. Elítéljük mindennemű erőszak alkalmazását, a problémák megoldásának emberhez illő és egyetlen módját a konstruktív párbeszédben látjuk. 4. Jogosan és becsülettel felvállaljuk szövetségünk negyvenéves tevékenységének jelentős eredményeit, de bátran szembenézünk az e tevékenység során felmerült hiányosságokkal is. A bevált és hatékony munkaformák továbbvitelével s a kor követelményeinek és tagságunk igényeinek egyaránt megfelelő új munkaformák és munkastílus felvállalásával, ebből adódó mindennapi munkánkkal kívánjuk elősegíteni a demokratizációs folyamatok, és az ÁLLÁSFOGLALÁSOK első pontban már körülhatárolt jogállam létrejöttének felgyorsítását. 5. Az előző pontban megfogalmazottakból kiindulva követeljük viszont, hogy szövetségünk taglétszámának, az elvégzett munka mennyiségének és minőségének arányában kapjon helyet a társadalmi szervezetek intézmény- rendszerében, s 'vállalhasson részt tagjaink, illetve a magyar nemzetiségű állampolgárok sorsának irányításából. Csemadok-alapszervezetekből Losonc (Lucenec) A napjainkat érintő változások egyszerre okoznak félelmet és adnak erőt nyílt kiálláshoz. Félelmet, mert jó néhány vezetőnk még most sem érzi szükségességét az önkritikának, s használja hatalmi pozícióját. Erőt, mert a józan ész most azt mondja, ha visszalépünk, elveszünk. Súlyos hiba lenne, ha azt hinnénk, hogy mindazok a jelenségek, amelyek ellen diákjaink, művészeink és a fórumok felléptek, szervezetünket, a Csemadokot nem értintik. Szomorú tényként kell elfogadni, hogy az apparátus dolgozói közül jó néhányan hozzájárultak ahhoz, hogy a „hivatalos vezetés11 elszakadt a tagságtól. Ezt a sok értelmetlen határozat, formalitásokban bővelkedő munkatervek, a fentről érkező önelégültség mellett a tagság egyre mélyülő érdektelensége bizonyítja a legjobban. A hibák alól ez nem mentesíti az alapszervezetek vezetőségeit sem. Ezért szükségesnek tartjuk közölni: 1. Egyetértünk és támogatjuk a fórumok valamint a demokratikus magyar kezdeményezések valódi demokráciát, az állampolgári szabadságot és nemzetiségi jogainkat biztosító törekvéseit. 2. Követeljük az apparátus konzervatív Tisztelt szerkesztőség! A felgyorsult gazdasági, társadalmi változások idején meg vagyok győződve arról, hogy szívesen vesznek minden állásfoglalást, nézetet, amely segíthet akár a kisközösségek, termelőegységek, üzemek problémáinak megoldásában. Éreztük, hogy az Új Szó munkatársai az utóbbi időben keserű szájízzel távoztak gyárunkból. Szeretném elmondani, hogy ezért nem a munkások a hibásak. Jómagam művezető vagyok, de gyakran foglalkoztatott a gondolat, hogy visszatérek eredeti munkásszakmámhoz. Hogy miért? Mert felelős vagyok egy kis közösségért, és velük együtt érzem, hogy a munkások szavának nincs kellő foganatja. Csak így történhetett meg, hogy az egy főre átszámított átlagkeresetünk mélyen a szlovákiai papírgyárak átlaga alá került, és hadd ne mondjam ki, kinek a hibájából. Közismert, hogy üzemünk munkásainak többsége magyar nemzetiségű. Egyébként az Új Szó is ezt a tényt rólunk szóló írásaiban mindig szem előtt tartotta. Többször felvetette, hogy nincs megoldva a magyar nyelvű szakmunkás- képzés Most úgy érzem, hogy a jó irányú változások erre is megteremtik a kedvező feltételeket. Szeretném azonban elmondani, hogy sok magyar szülő az anyanyelvi oktatás eddigi lehetőségeivel, feltételeivel sem hajlandó élni. Jómagam magától értetődő természetességgel, Komensky tanítását megfogadva magyar tanítási nyelvű iskolába járatom gyermekeimet. S hogy miként tekintenek erre környezetemben? Nem tapasztalok semmiféle hátrányt, vagy lekicsinylő magatartást. Éppen ezért felelősségem teljes tudatában, mindennapi tapasztalataim alapján ki merem jelenteni, hogy üzemünkben a munkások körében jó a szlovák-magyar viszony, s a kölcsönös tiszteleten és megértésen alapszik. Épp ezért érthetetlen számunkra, hogy a járási szervek az igazgatóválasztás első fordulójában, (amit az Új Szó szerkesztősége oly különös figyelemmel kísért), a jelöltek meg nem választását valamiféle nemzetiségi indulatokkal, ,,rossz irányú széljárással11 magyarázták. Egyszerűen nem tudom, honnan vették ezt? A kérdést nálunk mindenki felteszi, hisz kézzelfogható példákkal bizonyítottuk, és cáfolhatatlanná tettük, hogy a legszűkebb és legtágabb gyári közegben az emberek számára a rátermettség a fő szempont. A munkások nemzetiségtől függetlenül egységesen arra voksoltak, hogy olyan igazgatóra van szükség, akiben kellő biztosítékot látnak arra, képes üzemünk nem kis gondjainak orvoslására. Egyébként ez érezhető volt abból a cikkből is, amelyben az Új Szó munkatársa érintette ezt a kérdést, és mi tudtunk olvasni a sorok között is. örülünk, hogy ez a cikk november 1-jén így megjelent. Szeretném biztosítani a szerkesztőséget, hogy mi a múltban is örültünk olyan jellegű írásoknak, amelyek a szlovák nyelvű lapokban közölt, főként rólunk szóló hasonló anyagokkal szemben jóval bátrabbak voltak, és ezek után érdeklődtek a magyarul tudó szlovák munkatársaink is. Amikor megtudtuk, hogy emelkedik a lap ára, biztosak voltunk benne, ezután is megvesszük az Új Szét. És hogy milyennek tartom napjainkban? örülök annak, hogy az Új Szó állásfoglalásában hitet tett és elkötelezte magát a jó irányú változások mellett akkor, amikor erre még több helyütt nem volt meg a megfelelő készség és bátorság. Vidéki munkásember vagyok, de kintről is úgy érzem, hogy Önök ezt nem véletlenül, de azért tehették meg, mert támaszkodhattak már korábbi kezdeményezéseikre. Kívánom, hogy az Uj Szó pártlapként továbbra is szolgálja a csehszlovákiai magyarság ügyét. A lap szerkesztőségének és vezetőségének további sok sikert, bátorságot és körültekintő, józan magatartást kívánok becsületes munkájához. LÉVÁRDY FERENC, a Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár Gépalkatrészgyártó üzemegységének vezetője 1989. november 30., Párkány (Stúrovo) tagjainak önkritikáját és funkciójukból való távozását. 3. Az alapszabályzatban a közgyűlés jóváhagyása nélkül végrehajtott változtatásokért felelős vezetők felelősségre vonását. Az „Alapszabályzat11 újratárgyalását, annak bevezető meghatározásának azonnali megváltoztatását, s ezzel együtt a Csemadok rendkívüli közgyűlésének összehívását. 4. A Csemadok alapjaiban történő megújítását, annak érdekvédelmi szervezetté való átalakítását. Az alapszervezet vezetőségének nevében: Dr. Puntigán József Komárom (Komárno) 1. Támogatjuk a társadalomban megindult demokratizálódási folyamatokat, a jogállam megteremtésére irányuló törekvéseket. 2. Követeljük az egyetemes és az anyanyelvi kultúra szabad gyakorlásának és terjesztésének lehetőségét. 3. Támogatjuk az anyanyelvét ismerő, művelt ifjúság nevelését biztosító iskolahálózat kialakítását. 4. Követeljük a szervezetben tömörülő tagság létszámával arányos érdekképviselet feltételeinek biztosítását. 5. Követeljük a társadalmi szervezetek intézményrendszerének átértékelését, a hatékony kulturális tevékenységéhez elengedhetetlen anyagi feltételek biztosítását. Az alapszervezet vezetőségének nevében: Némethné G. Éva, elnök VÉLEMÉNYEK AZ ÜJ KORMÁNYRÓL Jellemző a bizalmatlanság (CSTK) - Cseh és Morvaország területén a Polgári Fórum, Szlovákiában pedig a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezések annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a szövetségi kormány, amely a hét végén alakult, nem új kormány. Ehhez reménykedve fűzik hozzá: egyelőre nem új kormány. Mert hogy az új kormány összeállítása egyszerűen nem lehet véglegesnek tekinthető. A Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezések gondosan figyelni fogják a kormány jövőbeli lépéseit és nagyon figyelmesen áttanulmányozzák programnyilatkozatát. Kijelentik: alkotmányjogi szempontból nem tudjuk bizalmunkat vagy bizalmatlanságunkat kifejezni, - azért remélhetőleg ennek ellenére megérti, hogy bizalmunkat csakis alapvető átformálása után bírhatja. A diákok követelései csak részben teljesültek. Jogunkban áll azt hinni, hogy követeléseinket az egész társadalom magáévá tette. Azonban eddig nincsenek arra garanciáink, hogy nem következik be a szabadsághoz és a demokráciához vezető út erőszakos megszakítása. A fősikolák diákjai 1989. december 4-vel megszakítják eddigi iskolamegszálló-jellegű sztrájkjukat és fokozott sztrájkkészültséget rendelnek el. Nem fejeződik be a színházművészek, a zenészek, a képzőmúvéVégre őszintén A helyi hangosanbeszélő pótválasztásokat hirdetett Oroszkán (Pohronsky Ruskov). Tudjuk, akad képviselő, aki elköltözött, de van eset, hogy olyan ember helyett kell választani, aki azért esett ki a testületből, mert kritikus felszólalásával nem nyerte meg a felsőbb szervek tetszését. Az áprilisi nyilvános pártgyűlésen bíráló felszólalások hangzottak el, ahol én is feltettem olyan kérdéseket, melyek nem tetszettek a helyi vezetőknek, s a mai napig meg sem válaszolták az ott elhangzottakat. A leendő alapiskolán évek óta áll az építkezés, nincs építőanyag. A felhúzott falak áznak, az ott lévő építkezési anyagot széthordták. Hogy ki és hová? Nem tudni! Továbbá felhoztam, hogy falunkban milliós értékű létesítmények készülnek, épülnek, melyek aztán semmire sem használhatók. Kit és hol fogunk mindezért felelősségre vonni? Kivágják a fákat, s helyébe semmit sem ültetnek. Nemhogy segítséget kapnánk a fogyatékosságok megszüntetésére, fölötteseink arra törekednek, hogy az igazmondásért lejárassanak bennünket a tagság és a falu előtt. Kértem már majd egy éve, hogy a temetőben lévő hangszórót ne csak a párt használja elhunyt tagjainak búcsúztatásánál, hanem az egyházi temetéseken is. Ezért összeütközésbe kerültem a hnb illetékeseivel is. Nem tudom megérteni, mi a különbség ember és ember között. Ismertem községünkben olyan fiatalt, aki tiszta kitűnő bizonyítvánnyal érettségizett a gimnáziumban, de a nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolára nem vették fel. Volt olyan eset is, hogy egyes bizottságokból azért tettek ki embereket, mert megmondták - meg merték mondani - az igazat. Tehát hogyan tovább nálunk? Talán e sorsdöntő drámai napok, események hatására községünkben is gyökeres társadalmi változásra, megújulásra kerül sor. Oroszka 1989. november 28. Mácaj Júlia szék, a galériák, múzeumok és profi, valamint amatőr művészeti csoportok sztrájkja sem. Csak megszakítjuk ezt és áttérünk a polgári fórummal és a diákokkal szembeni szolidaritásunk kinyilvánításának más formájára. Továbbra is megmaradunk a fokozott sztrájkkészültségben, mert a diákok követelésének eddigi teljesítését nem tartjuk kielégítőnek, annál is inkább, mert azok a követelések immár valamennyiünk követelései is egyúttal. Ezzel a kikötéssel újítjuk fel a színházak, koncert- és kiállítótermek tevékenységét, akárcsak a művészeti tevékenységet is. A Szlovák Tudományos Akadémia kommunistáinak állásfoglalása (CSTK) - Vasárnap Bratislavában aktívaértekezletet tartottak a Szlovák Tudományos Akadémia kommunistái, amelyen állásfoglalást fogadtak el. Ebben hangsúlyozzák, hogy az egész társadalmat felölelő újjászületési mozgalom szerves részének tekintik magukat. Éppen ezért a pártkongresszus mielőbbi összehívását javasolják, amelytől olyan új vezetőség megválasztását várják, amely alkalmas lesz a politikai pluralizmus feltételei között fellépni. Ehhez azonban szükségesnek tartják azt is, hogy az új vezetőség értékelje át a korábbi fejlődési szakaszról az eddigi álláspontot és alkalmazkodjon a többpárt- rendszeri demokrácia feltételeihez. Kifejezik meggyőződésüket, hogy a CSKP KB, az SZLKP KB és a bratislavai városi pártbizottság még nem hozott olyan változtatásokat, amelyek garantálnák, hogy a CSKP korszerű politikai párttá váljék. Elhatárolják magukat azoktól a pártvezetőktől, akik felelősek a társadalmi deformációkért és pangásért. Követelik a pártapparátus létszámának csökkentését. Elutasítanak minden olyan véleményt, amely általánosít és kétségbe vonja minden párttag tisztességességét. Az SZTA-nak továbbra is a legmagasabb szintű szlovákiai tudományos intézmény státuszát kívánják megtartani, azonban új felépítési és irányítási struktúrával. Követelik azok rehabilitálását, akik politikai nézeteik miatt nem végezhettek képességükhöz méltó tudományos munkát. Álláspontjuk szerint a munkahelyeken, vagy valamennyi politikai szervezet számára lehetővé kell tenni a tevékenységet, vagy- a szakszervezeteket kivéve- egynek sem. SZEMBENÉZÉS Mi, magyar nemzetiségűek... Az elmúlt napokban nyilvánvalóvá vált, amit sokan eddig is tudtunk, lehetőség szerint elemeztünk is, néhányan tenni is igyekeztünk ellene. A Csemadok minden elemében- belső szervezeti struktúrájával, demokratikus centralizmusának gyakorlatával, apparátusa irányításában a vezetők szinte egyszemélyi hatalmának kialakulásával, a pártállammal szembeni állandó elszámoltatással és attól való függőségével- a neosztálinista hatalomgyakorlás eszközévé vált. Vitathatatlanul nagy szerepe volt a nemzetiség kultúrájának ápolásában, fejlesztésében. De ez az eredmény egyoldalúsághoz vezetett. Amatőr csoportokban dalolt, táncolt, színjátszást művelt a tagság, s amikor a hetvenes években szaporodni kezdtek a művelődési klubok, megnövekedett a feszültség az apparátus és a tagság között. Mindez napjainkig ér, amikor a Nemzeti Front sem adott elegendő önállóságot és belső felhajtóerőt ahhoz, hogy a Csemadok érdekvédelmi feladatokat is teljesítsen. Nem mintha nem lett volna erre lehetőség, de vezetőit kötötte egzisztenciájuk féltése és a Nemzeti Fronton belül amolyan felügyelői szerepkört ellátó kommunista párt. Pedig voltak olyan lépések, amelyek bebizonyították, hogy mire lett volna képes a Csemadok tagsága, ha a vezetői minden esetben meghallgatják és megfogadják szavát, kérik támogatását. Ez a múlt. A jelen és a jövő már formálódik, s ebben a folyamatban máris jelentkeztek disszonáns hangok. Az egyik ilyen éppen a napokban kiadott, majd nyomban megcáfolt hír egy mindenképpen politikai szűklátókörúséget bizonyító aláírás- gyűjtésről. Valakik valamiféle autonóm területet követelnének. Valójában a cáfolatok jószándéka és két- ségbevonhatatlanul egészséges szemlélete sem győzött meg, mert a veszély ismét leselkedik ránk. Olyan veszély ez, amelyet csak a nyílt és erkölcsös tájékoztatással lehet elhárítani. Ismerve a csehszlovákiai magyar kisebbség valameny- nyi társadalmi rétegét, tudom azt, hogyha elenyésző számban is, de a politikai szélső bal és a szélső jobb nézeteit vallók is akadnak közöttünk. Ez a dolog - született volt csupán álhírként, de ha netán valamelyik szélsőséges gondolkodású egyén meg is kísérelte - akkor is provokáció a most születő demokráciával szemben. Miközben a fővárosban magyar diákok, írók, újságírók, munkások, értelmiségiek aktívan részt vesznek a spontán társadalmi mozgalmakban, s a Csemadok tagság döntő többsége is e mozgalmak, illetve a kommunista párt forradalmi átalakítása mellett foglal állást, akadnak olyanok, akik ismét a húsz évvel ezelőtti módszereket élesztgetik. Egészséges politikai érzékkel tudatosítani kell azt, hogy nemcsak a szélsőséges politikai nézeteikről ismert egyének, de bizonyos esetekben a kommunista párt egyes vezetői csendes egyetértéssel támogatták a nacionalizmust. Ennek vádjával ugyanis könnyebb volt elhallgattatni jogosan kérő (követelésre az elutasítástól való félelmünkben gondolni sem mertünk) szánkat. Meg aztán a velünk szemben megnyilvánult nacionalizmus reakciójaként nemzeti kisebbségünk soraiban is megszületett a nacionalizmus. Ez amolyan ,,osszd meg és uralkodj“ elvként működött, hiszen fokozatosan kitermelődött a félelem: nem szólunk, mert ránk fogják, hogy nacionalisták vagyunk. Nos, éppen ez a mechanizmus az, amelytől meg kell szabadulnunk. De nem a parttalan gondolkodás, a melldöngetés demagógiájával, hanem az öntudatos kiállással a társadalmi változások, a gondolat-, a szólás- és sajtószabadság mellett. Jogos elvárásainkat, követeléseinket, természetes szükségleteinket és állampolgári jogainkat csak az eddiginél egy merőben más politikai gyakorlatot folytató államigazgatás teljesítheti. Ezt pedig bizonyára a hamarosan bekövetkező szabad választások után alakítandó kormány, az új alkotmánytörvény és végrehajtását szabályozó törvények, rendeletek szabályozzák majd. Nincs más dolgunk, mint bekapcsolódni a társadalmi mozgalmakba, s egészséges politikai érzékkel alakítani az ország sorsát, amely a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség sorsa is. így nem szigetelődünk el. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. Xíl. 5.
