Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)
1989-12-28 / 305. szám, csütörtök
Személyiségformáló erők AZ OLVASÁSTANÍTÁS ÉS AZ IRODALMI NEVELÉS GONDJAI, EREDMÉNYEI Az 1976-ban bevezetett, de csak 1984-ben véglegesített integrált rendszerű anyanyelvi nevelés új tanterve a tananyag tartalmának és struktúrájának megváltoztatására irányult. A tanterv deklarált célja a továbbtanuláshoz szükséges alapvető ismeretek biztosítása, a képességek és készségek kialakítása. Az új koncepció kimunkálóinak törekvéseit nemzetközi tapasztalatok is alátámasztották. A hatvanas években világszerte előtérbe került a jól alapozó alsó tagozat kérdése. Ez arra késztette a tanügy illetékes dolgozóit, hogy az új koncepció kidolgozása során új szempontok szerint rendezzék el a tananyagot, tekintetbe vegyék a képesség- és személyiségfejlesztés szempontjait és kidolgozzák a három részterület követelményrendszerét. Közben arra is ügyelni kellett, nehogy - az új dokumentumokra hivatkozva - bárki is módszertani diktatúrát valósíthasson meg az anyanyelvi órákon. Az órákat nem uniformizálhatjuk egységes recept szerint, mivel ahány pedagógus, annyi óravezetési stílus, előadásmód és elképzelés. S tantervekben kódolt tananyag a nyelv- és irodalomtudománynak az alsó tagozatos korosztály számára is érthető legújabb eredményeit közvetíti. Az új koncepció alapvető célkitűzése az oktatómunka nevelési hatékonyságának javítása. Szeretnénk, ha az órákon szorosabb egységben valósulna meg a nevelés és az oktatás. Századunkban ugyanis erősödnek az anyanyelvoktatás összetettebb, kvalitatív funkciói. Gondoljunk csak az anyanyelv szocializációs feladataira: a társadalmi együttélés megalapozását az országok különböző nemzetiségű lakóinak toleranciára és szolidaritásra nevelését napjainkban az anyanyelvi nevelésnek kell felvállalnia a világ minden civilizált államában. Ilyen elvárások esetében a művelődési anyag tervezésekor a centrális elemek tartalmiak, és eszmei meghatározottságuk a lényeges. Ezeknek az elvárásoknak a pedagógustársadalom csak akkor tud megfelelni, ha a progresszív pedagógia talaján áll. Őrzi szellemi életünk humanista hagyományait, ragaszkodik anyanyelvéhez, az etikai, erkölcsi értékekhez. Ilyen érték a hazaszeretet. Kialakítása alsó tagozaton csak úgy képzelhető el, ha gyermekeink jól ismerik szülőföldjüket, a szülőfalu, a szülőváros ezer rejtett szépségét, az ország természeti és építészeti értékeit, a körülöttünk élő népek népművészeti és irodalmi hagyományait, s azokat az alkotásokat, amelyeket kemény munkával hozott létre az ország népe. Megismerésüket a tankönyvek bőséges tényanyaga is lehetővé teszi. De ha a szülőföldről van szó, az órákon óvakodjunk a frázisos hangvételtől, a szólamoktól, a moralizálástól, mert nem fejleszti a gondolkodást, érzelmileg nem mozgatja meg a tanulókat, s csak dermedt sztereotípiákat alakít ki. Ezek szajkózására nincs szükség. Ha anyanyelvoktatásról van szó, nemzetiségi létünk elkerülhetetlenné teszi, hogy beszéljünk az anyanyelv megalapozó szerepéről, a szlovák - és más idegen nyelvek - oktatásában. Elsősorban az egybevetésnek van jelentősége. A kisgyermek számára nagyon fontos az azonosságok és az eltérések megmagyarázása. Ha a tanuló kérdez, ki kell meríteni a komparatív (vagyis összehasonlító,* összevető) és a kontrasztív (a különbözőségeket kimutató) módszerben rejlő lehetőségeket. Mivel a két nyelv genetikai kapcsolatáról nem beszélhetünk- lévén a magyar agglutináló, a szlovák flektizáló nyelv -, a tanulók értelmi fejlettségének ezen a szintjén az azonosságokat a szókincs megfelelő részéből, a kontrasztív jelenségeket a két nyelv nyelvtanából lehet minden tanuló számára érthetően levezetni. Az új koncepció eredményeiről kompetenciák függvényeként- csak a kísérleti iskolákból vannak ellenőrizhető visszajelzéseink. Az ország más, különösen a földrajzilag távolabb eső iskoláit nem látogathatjuk, a tanfelügyelők jelentéseit pedig nem kapjuk meg. A kísérleti iskolák eredményei minden részterületen, de főleg a nyelvismeretben, a fogalomalkotó készség alakulásában várakozáson felüliek. Nem azért, mert ezek az iskolák válogatott gyermekanyaggal dolgoznak, hanem azért, mert a pedagógusok munkaköri kötelességeiknél fogva nagy súlyt helyeznek a tájékozódásra és a permanens szakmai önképzésre - önerőből. Az új koncepció eredményei az anyanyelvoktatásban az ország minden iskolájában hasonlóképpen alakulhattak volna, ha idejében megszervezzük az alsó tagozatos pedagógusok intézményes - az óvónők novemberi, a felső tagozatos magyartanárok júliusi és a középiskolai tanárok márciusi- évről évre ismétlődő, rendszeres szakmai továbbképzését. Az alsó tagozatos pedagógusok ilyetén diszkriminálása természetesen visz- szahat a munka minőségére - és orvoslásra vár. ígéreteket már kaptunk, de a realizálás - különböző ürügyekkel - még várat magára. Az anyanyelvi oktatásra évek óta súlyos gondként nehezedik a közepes és gyenge tanulók olvasási készségének fejletlensége. Gondjaink nem szorulnak magyarázatra. Valamennyien tisztában vagyunk az olvasás - illetve az olvasni tudás - és a továbbtanulás összefüggéseivel. Az olvasás megtanulásában mutatkozó kisiskolás nehézségek hosszú időn át, még a szakmunkás, illetve a középiskolai tanulmányok idején is, nagyon komoly hátráltatói lehetnek az eredményességnek. A gondoknak két eredőjük van: 1/ Az alsó tagozat elvesztette az ötödik, a felzárkóztató osztályt, ahol a mentálisan később érő tanulók behozhatták hátrányaikat és megfelelő olvasási készség birtokában vághattak neki a szaktantárgyak tanulásának. 2/ A televíziózás, illetve a videózás bűvölete szintén nagymértékben hátráltatja a megfelelő olvasási készség kialakítását. Hogy az olvasási nehézségek közül csak a legjellemzőbb tüneteket említsem: gyermekeink az 1. osztályban nehezen ismerik fel és tanulják meg a szóképeket, illetve a szóképolvasásba fektetett idő és energia nincs arányban a gyermekek betűismeretével, olvasási eredményességével, teljesítményével. Nehezen alakul ki a betű és a hang közötti asszociáció, összeolvasás során nehézségeket okoz a hangok egy időben vagy gyors egymásutánban történő felismerése, két vagy több hang folyamatos, megszakítás nélküli képzése. A másodiktól egészen negyedik osztályig gyakori a betűtévesztés, a betűkihagyás, illetve betűbetoldás és a betűk sorrendjének felcserélése. A mondatok olvasását a többszöri újrakezdés és a szóvégek elnyelése, az interpunkció figyelmen kívül hagyása jellemzi. Rendszeres, mondhatnám tréningszerű gyakorlással el lehet érni, hogy a gyengén olvasó tanulók elhagyják az olvasástechnikai hibákat, s ha lassúbb tempóban is, de hiba nélkül elolvassák a szószerkezeteket, mondatokat, rövid szövegeket, és megértsék az olvasottakat. A negatív hatásokat, a tankönyvkorrekció során próbáltuk ellensúlyozni. Régi tapasztalat ugyanis, hogy a gyermek nem belátásból tanul meg olvasni, hanem azért, mert érdekli, ami a tankönyvekben van. Vonzó, érdekes irodalmi olvasó- és nyelvismereti könyveket akartunk a tanulók kezébe adni. Szeretnénk, ha a tankönyvek segítenének megismerni a társadalom alapegységeit és alaphelyzeteit, s felfedezni a szépet a természetben, a társadalomban, az irodalomban. A tankönyvek szerzőf olyan szövegeket igyekeztek összeválogatni, amelyek szóhasználata, mondatfűzése, szelleme művelődéstörténetünk legjobb hagyományait sugallja. Ez nem volt nehéz. Iskoláinkban azon a nyelven tanítunk, amelyen Jókai, Petőfi, Arany, Mikszáth, Móra, József Attila, Weöres Sándor és Nagy László írt. Ezen a plasztikus nyelven születtek a csengő-bongó gyermekversek, a szépséges lírai - és a nagylélegzetű epikus művek. A tankönyvek néhányat hozzáférhetővé tesznek közülük. A pedagógusokon áll, hogy kellő hozzáértéssel és érzékenységgel megszerettessék a müveket, a műveken keresztül az olvasást. A tankönyvekben sok jó fordítás is van. Az órákon beszéljünk tanítványainknak más nyelvek kifejező erejéről, gazdagságáról, a nyelvek egyenrangúságáról, a szlovákok és magyarok sok évszázados közös történelméről, így készítve elő gyermekeinket arra az időre, amikor mindannyian egyenlő jogú és egyenlő rangú lakói lesznek a közös európai háznak. Az új koncepció átütő sikereként értékelhetjük az irodalmi nevelés bevezetését az alsó tagozaton. A magyarórákon gyermekeinkre nemcsak ösztönösen hat a versek, mesék, elbeszélések esztétikuma. Elsajátítván az alapvető esztétikai és irodalomelméleti fogalmakat, képesek az esztétikum tudatos átélésére, a korunknak megfelelő tudatos elemzésre. Az új pedagógiai dokumentumok szerzőit az az elgondolás vezérelte, hogy az olvasásórán a tanulóknak találkozniuk kell az életkoruknak megfelelő szemelvényekkel. Az esztétikum mindig erős érzelmi hatást vált ki, s a legerősebb személyiségformáló erőként számolunk vele. A szépség élménye rna- gatartásmodellé válik, ezért tekintjük társadalmi ügynek az irodalmi nevelést. TÖRÖK ZSUZSA KOBOL AZ EMBER Peter Roller kiállítása Nem véletlen, hogy úgy érzem, a kiállítás legizgalmasabb darabjai érzelmi-értelmi kötést jelentenek egészen az ősemberig. Ezt sugallja a szabadságról és a rabságról, a szociális folyamatokról és változásokról, az erőszak okozta fájdalmakról komponált egyik-másik „leletsze- rű“ műtárgy, s a kiállítás egészének archeologikus volta. Ez pedig abból fakad, hogy Peter Roller alapanyaga a kő, s olyan technológiával alkot belőle, amely az ősi kultikus tárgyak, kőszerszámok, munkaeszközök refinomra, csillogósra csiszolt kődarabon csücsörítő szájat mintázó ki- domborodást formál, s abba három fémszöget ver - az elnémított, az elnyomott ember, a betapasztott száj metaforája (Hallgatás). Rollertől elvitathatatlan az egyénit teremtő kísérletező szándék. Úgy szakít a tradicionális szobrászi formálás módszereivel, hogy nem egy megtervezett modellt próbál saját fantáziáját tükröző kézírással komponálni, hanem azoknak az erőknek a tevékenységét igyekszik követni, Peter Roller: Erőszak II. (1986) dukált forma- és felületkiképzésével rokonítható, s amellyel az idő lenyomatát nem tünteti el az anyagból, ellenkezőleg, felerősíti. De történelmi kötődést sugall a kiállítás tartalmi üzenete is. Roller kőbe formált gazdag jelentéstartalmú szimbólumaival és metaforáival olyan fogalmakat, eszmei tételeket és örökérvényű humánus gondolatokat sorakoztat fel, amelyek, mióta közösségi lénnyé lett az ember, a társadalmi formációk bármelyikében a hatalom, a monopolisztikus ideológia szerinti irányítás elleni tiltakozás szellemi bázisát képezik, így, bár jóval korábban, nem a forradalmi események üdvözlésére, dokumentálására, művészi relációkban történő magyarázására készültek a bemutatott művek, a jelen politikai helyzetben a progresszív erők törekvésével mégis szellemi rokonságot mutat e tárlat. Bizonyíték gyanánt csupán néhány példa arra, hogy Roller szobrainak eszmei ho- zadéka a napjainkban zajló forradalmi események jelszavaival rímel. Kőből faragott különböző méretű mértani idomokból kötőanyag, kötőelem nélkül formál csonka kúpot - megalkotva az egységben az erő metaforáját (Torony). Tojás alakú, hatását megfigyelni és megmutatni a műtárgynak kiválasztott kődarabon, amelyek deformálják, alakítják az anyagot. Előbb csak megfigyeli, mivé válik a henger alakú kő, ha éket ver bele, ha lelassítja, vagy felbontja a kockakő sarkait stb., utóbb az élettelenből az élőre utaló erőszakellenes szimbólumot hc^: létre. Az emberi testet nem formázó tojásdad kődarabba akár fémszögeket ver, akár spárgával kötözi le, a kőből a megkínzott emberi test fájdalma bukik elő. Ezeken az ellenállás, a túlélés mozzanata is megfigyelhető. A modern szobrászi formálás módszereinek és eljárásainak sajátos követésével egyetemes érthetőségre törekszik a fiatal szlovák képzőművész, aki külföldi szobrászokkal együtt több nemzetközi szimpóziumon dolgozott - Magyar- országon több ízben, Japánban, Ausztriában, az NSZK-ban. A bemutatott anyagnak, amelyet Stefan Prokop szobrászművész emlékére rendezett Bohumir Bachraty, aligha lehetett volna alkalmasabb helyet találni, mint a Pálffy-palota alagsori kiállítóterme. A szobrokon kívül rajzok is helyet kaptak a tárlaton, amely január 7-ig látogatható. (tallósi) Milyen lesz az új sajtótörvény - a Szovjetunióban? Gyökeres György felvétele- Tisztelt népképviselők! - fordult a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjaihoz Nyikolaj Fjodorov képviselő -, ma önök megkapták a sajtótörvény tervezetét. A munkacsoport tudja, hogy ennek kétségtelenül sok a hiányossága, és teljes nézetazonosság sincs és nem is lehet, még a törvényjavaslat szerzői között sem... A nézetek közelítése érdekében kérjük, mondják el jobbító szándékú, megfontolt észrevételeiket. Az idei tavasz a peresztrojka első személyes vonatkozású határvonala volt Nyikolaj Fjodorov számára, aki jogász, egyetemi előadó, Csuvasijá- nak, az Orosz Föderáció kötelékébe tartozó kis autonóm köztársaságnak a fővárosában. Miután leküzdötte a helyi vezető réteg ellenállását, Fjodorov megszerezte a választók szavazatait és győzött a választásokon. A parlament szónoki emelvényéről elhangzott, szűkszavú felhívás lett számára a második határvonal. Fjodorov vezette a népképviselőknek azt a munkacsoportját, amelyet a sajtóról és más tömegtájékoztatási eszközökről szóló törvény javaslatának előkészítésével bíztak meg.- A törvény-előkészítő bizottság tagjai, akik elolvasták az eredeti törvényjavaslatot, nevezzük ezt hivatalosnak, csalódást éreztek - meséli Fjodorov. - Ez inkább egy, a sajtó szerepének megerősítéséről szóló eddig szokásos rendelethez, mintsem jogi okmányhoz hasonlított. Miután kritikailag értékeltük ezt és több más független javaslatot, úgy határoztunk, hogy képviselői munkacsoportot alakítunk az új sajtótörvény tervezetének előkészítésére. A törvényjavaslatban az a legfontosabb - folytatja Fjodorov -, hogy megszünteti a cenzúrát, még a leg- álcázottabb formájában is. Továbbá, az újságírók és a szerkesztőségek között, a hatósági szervek és a tömegtájékoztatási eszközök között keletkező valamennyi konfliktushelyzet megoldásának bírósági útja; a tömegtájékoztatási eszközök létesítésének lehetővé tétele a-jogi nyelvvel élve - cselekvőképes jogalanyok számára, a szövetkezeteket, vallási egyesületeket, valamint az egyes állampolgárokat is beleértve. Nemcsak arról van szó, hogy min- ' denki számára szavatolni kell a saját vélemény jogát, hanem arról a jogról is, hogy ezt a véleményt nyilvánosan kifejezhesse és terjeszthesse, ha nem áll ellentétben az alkotmánnyal, a sajtótörvénnyel és az erkölcsi szabályokkal. Végül pedig még egy elv - az új tömegtájékoztatási eszközök bejegyzésének rendje: nem valamilyen tisztviselőnek kell meghatároznia ezeknek a sorsát, hanem a törvénynek és a bíróság döntésének.- Meg van-e győződve arról, hogy ezt a törvényjavaslatot a legmagasabb szintű egyetértés mellett fogják megvitatni?- A törvényjavaslat kétségtelenül heves vita tárgya lesz - válaszol Fjodorov lehet, hogy azok, akiket megfoszt a korlátlan hatalomtól, még azt is megpróbálják, hogy lelassítsák elfogadását. Hiszen a sajtóban egészen a közelmúltig csupán egyetlen álláspont uralkodott, amelyet a végső igazságként tálaltak fel a tömegeknek. Ez azonban valójában csupán valamilyen pártmunkás vagy pedig olyan tisztségviselőnek felfogása szerint volt igazság, akik magas tisztségeket töltöttek be, és ezért úgy vélték, őket megilleti az a jog, hogy eldöntsék, mit kell „beír- ni“ a szocialista eszményképekbe, és mit nem. Fjodorov határozottan hozzáteszi még:- Mi védelmezni fogjuk ezt a törvényt. Hiszen lényegében a peresztrojka és a glasznoszty visszafordíthatatlanságának garanciáiról, a vélemények pluralizmusának jogi védelméről van szó. FELIKSZ ALEKSZEJEV ÚJ SZÚ 6 1989. XII. 28.
