Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-04 / 285. szám, hétfő

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Hétfő, 1989. december 4. * Ára 50 fillér XLII. évfolyam, 285. szám Letették az esküt az új szövetségi kormány tagjai TOVÁBBRA IS LADISLAV ADAMEC A MINISZTERELNÖK (ŐSTK) - Gustáv Husák, a CSSZSZK elnöke, a CSSZSZK kormánya elnökének javaslatára, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Köz­ponti Bizottsága Elnökségének ajánlása alapján 1989. december 3-i döntésével, a csehszlovák államszö­vetségről szóló alkotmánytörvény 61. cikkelye értelmében visszahívta tisztségéből Matej Lúcant, a CSSZSZK kormányának első alel- nökét, Karéi Juliét, a CSSZSZK kormányának alelnökét, a Tudomá- nyos-Műszaki és Beruházásfejlesz­tési Állami Bizottság elnökét, Jaro­mír Obzinát, a CSSZSZK kormá­nyának alelnökét, Milán Václavíkot, a CSSZSZK nemzetvédelmi minisz­terét, Frantiáek Kinclt, a CSSZSZK belügyminiszterét, Frantiáek Ond- rich minisztert, a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnökét, Jan Őtérbát, a CSSZSZK külkeres­kedelmi miniszterét, Miloslav Bo- d’át, a CSSZSZK munka- és szociá­lis ügyi miniszterét, Alfréd Sebeket, a CSSZSZK Szövetségi Árhivatal vezetésével megbízott miniszterét és Marián Őalfát, a CSSZSZK mi­niszterét. Gustáv Husák ugyanezen a na­pon a CSSZSZK kormánya elnöké­nek javaslatára, a CSSZSZK Nem­zeti Frontja Központi Bizottsága el­nökségének ajánlása alapján kine­vezte Marián Őalfát a CSSZSZK kormánya első alelnökévé, Josef Hromádkát a CSSZSZK kormánya alelnökévé, Miroslav Vaceket a CSSZSZK nemzetvédelmi minisz­terévé, Frantiáek Pincét a CSSZSZK belügyminiszterévé, Kvétoslava Korínkovát miniszter­ré, a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bi­zottsága elnökévé, Andrej Baróá- kot a CSSZSZK külkereskedelmi miniszterévé, Alfréd Sebeket a CSSZSZK munka- és szociális ügyi miniszterévé, Ladislav Dvorá- kot a CSSZSZK kormányának a Szövetségi Árhivatal vezetésével megbízott miniszterévé, Frantiáek Reichelt a CSSZSZK kormányának miniszterévé és Viliam Rothot a CSSZSZK kormányának miniszte­révé. A CSSZSZK kormányának új tag­jai tegnap a prágai várban a CSSZSZK elnökének kezébe le­tették az alkotmány által előírt foga­dalmat. A köztársasági elnök ezután jókíván­ságait fejezte ki a kormány új tagjainak (Folytatás a 2. oldalon) VÉGET ÉRT AZ EFSZ-EK XI. ORSZÁGOS KONGRESSZUSA Nyílt, demokratikus szellemű tanácskozás (Munkatársainktól) - Kétnapos, mondhatni, viharos nyílt és őszinte hang­vételű tanácskozás után szombat délután véget ért az efsz-ek XI. országos kong­resszusa. A véleménynyilvánítási akara­BEFEJEZODÖTT A SZOVJET-AMERIKAI CSÚCS Új korszak küszöbén a kétoldalú kapcsolatokban A rossz időjárás teljesen felborította a programot (ÖSTK) - Málta partjainál befejeződött a „viharos“ szov­jet-amerikai csúcstalálkozó. Nem a tárgyalások légköre, hanem a váratlanul megrom­lott időjárás miatt illik rá ez a jelző. Az erős szél által fel­korbácsolt hullámok elsöpör­ték az eredeti programmal együtt a tartalékprogramot is: a szervezőknek mindvégig improvizálniuk kellett nem­csak az időpontokat, de a helyszínt illetően is. Mindet­től függetlenül Mihail Gorba­csov és George Bush a tár­gyalásokat lezáró közös sajtó- értekezleten nagyon elégedet­ten nyilatkozott a csúcsról. De vegyük sorjában az eseményeket. Mihail Gorbacsov pénteken a késó esti órákban, pontosabban már éjszaka érke­zett La Vallettába, s nyomban látogatást tett a szigetország kormányfőjénél. A megbeszéléseikről kiadott közlemény szerint megbeszélések a leszerelés és a nemzetközi biztonság kérdéseit, korunk legfontosabb problémái megoldásának során a kis és a nagy államok szerepét érintették. A szombat délelőtti elsó találkozót a Szlava szovjet cirkáló fedélzetére ter­vezték, de a már említett heves vihar miatt a Marsaclokk-öbölben, a máltai fő­várostól kb. 13 kilométernyire, az eredeti helyszínnek szánt két hadihajó közelében horgonyzó Makszim Gorkij kirándulóhajó­ra helyezték át. George Bush elnököt, Raktárba kerülnek a milícia fegyverei (ŐSTK) - A lakosság által jelzett, a ka­tonai alakulatok fokozott mozgásával kapcsolatos bejelentések alapján a CSKP KB Elnökségének képviselőjét felhatal­mazták arra, hogy bejelentse: december 2-án a reggeli órákban a Csehszlovák Néphadsereg megkezdte a Népi Milícia felszerelésének a hadsereg raktáraiba történő beszállítását. Az akció várhatólag december 3-án, a délutáni órákban ért véget. Ezzel tehát igazolják a CSKP új vezetésének ígéretét, mely szerint a je­lenlegi politikai helyzet megoldására nem használják fel a párt hatalmi eszközeit. James Baker külügyminisztert, Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadót és John Sununut, a Fehér Ház személy­zeti főnökét Mihail Gorbacsov államfő, Eduard Sevardnadze külügyminiszter és Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja fogadta. Az üd­vözlést kísérő udvarias mondatok ezúttal teljesen érthetően az időjárásra vonat­koztak. Ugyancsak az időjárás miatt kel­lett eltekinteni a katonai ceremóniától. A fedélzeten jelen levő újságírók szerint a két államfő nagyon felszabadultan be­szélgetett egymással, sót a külügyminisz­terek még meg is ölelték egymást. Először a két delegáció tárgyalt az államfők vezetésével, majd Mihail Gorba­csov és George Bush négyszemközti (Folytatás a 2. oldalon) tót jellemezte, hogy szombat reggel a fel­szólalásra jelentkezők száma megközelí­tette a 140-et. A szombati tanácskozást megelőzően, a péntek esti órákban a küldöttek határo­zatban követték meg a Polgári Fórum képviselőit amiatt, hogy felszólalásukat félbeszakították. Ugyanakkor a Polgári Fórum képviselői beismerték: felszólalá­sukban nem nyilatkoztak tárgyszerűen a mezőgazdasági dolgozók munkájáról. Megállapodás született arról, hogy a PF képviselői ismét felszólalhassanak. Több küldött már pénteken, majd a szombati vitában is elítélte a párbeszéd iránti kész­ség hiányát tükröző megnyilvánulásokat. A pénteki vitában felszólaló Ladislav Ptá- őek, a Prágai Mezőgazdasági Főiskola hallgatója, és Vladimír Kratina köszön­tötte a PF nevében a kongresszust. Elis­merően szóltak az efsz-ek meghatározó szerepéről a stabil élelmiszerellátásban, majd a küldötteket a PF támogatására szólították fel. A kongresszus vitájában felszólalt La­dislav Adamec szövetségi miniszterel­nök is. Elismeréssel szólt a mezőgazda­sági dolgozók érdemeiről, melyeket az élelmiszerellátás jó színvonalának bizto­sításában szereztek. Egyetértését fejezte ki azzal, hogy a nagy remények, s a legu­tóbbi napokban a nép által kifejezésre (Folytatás a 2. oldalon) A CSKP AKCIÓPROGRAM-TERVEZETE Demokratikus szocialista társadalomért a CSSZSZK-ban A CSKP KB Elnöksége döntést hozott, hogy a párt és az egész társadalom elé terjeszti a CSKP akcióprogram-tervezetét. Abból a sürgető szükségből indul ki, hogy a kommunistáknak és az egész nyilvánosságnak megválaszolja a jelenlegi válságos helyzet felvetette kérdéseket. Az adott helyzetben, amikor növekszik a társadalmi feszültség, a pártnak habozás nélkül meg kell újítania azt a képessé­gét, hogy fontos szerepet töltsön be a politikai folyamatokban. Ezt csak nagy létszámú, erős szervezetként érheti el. Ebből következő feladat megőrizni a tagál­lományt, meggátolni csökkenését. A tagság és a nyilvánosság politikánkba vetett bizalma megújításának előfeltétele azonban az, hogy a párt azonnal elhatárolja magát az eltorzított politikai módszerektől. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a párt megszabaduljon a múltnak, elsősorban az 1968-1969-es tragikus éveknek terhétől. Bármiképp is alakul a pártban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a nézetek dialógusa, ennek nem láthatja kárát a párt egysége. Ellenkezőleg, az akcióprog­ram kell hogy platformja legyen ennek az egységnek. Ezt az egységet s ezáltal a párt erejét és cselekvőképességét nem károsíthatja meg az akcióprogram tartalma fölötti vita. Ebben a pillanatban bárki is veszélyezteti a párt egységét, ezzel a párt további létét, a csehszlovákiai kommunisták százezreinek sorsát veszélyezteti. Egysé­günk a legnagyobb erőnk. Előterjesztett akcióprogramunkkal új harchoz fogtunk hozzá. Az alábbiakban közöljük a dokumentum teljes szövegét. cializmus nagymértékben deformálódott. Lakosaink is nagy reménnyel fogadták a társadalmi átalakítás Szovjetunió Kom­munista Pártja által képviselt gondolatait, amelyek összefüggnek Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának te­vékenységével. A párt korábbi vezetősé­ge ugyan elfogadta a társadalom átalakí­tásáról szóló dokumentumokat, azonban megvalósításában következetlen volt s megrekedt a demokratizálás és a pár­beszéd szóbeli kinyilvánításánál. Azzal számolt, hogy a szocialista világban nap­jainkban végbemenő mélyreható változá­sok Csehszlovákiát megkerülik. Cseh­szlovákiában elutasította a sztálini torzu­lások elvszerű bírálatát, s az átalakítással szemben lekezelő magatartást tanúsított. Az emberek ezért elveszítették abba ve­tett bizalmukat, hogy a párt valóban meg­valósítja az átalakítást. A kezdeménye­zést ezért átvették mások. A jelenlegi válságból azt az alapvető következtetést vonjuk le, hogy gyökeres fordulatot kell megvalósítani a párt politi­kájában. Határozottan és végérvényesen feladjuk a hatalmi és az ideológiai mono­póliumra támaszkodó egy párt vezető szerepének régi koncepcióját. Síkra szál­lunk a humánus és demokratikus szocia­lizmusért. A többi politikai erővel és moz­galommal való párbeszéd útjára lépünk. Nemzeteink demokratikus hagyományai- (Folytatás a 3. oldalon) Csehszlovákia Kommunista Pártja megítélésre előterjeszti a helyzettel s a jö­vő időszakra vonatkozó szándékaival kapcsolatos álláspontjának tervezetét. Ezzel akar hozzájárulni a jelenlegi válság konstruktív megoldásához, s egyidejűleg annak a kérdésnek megválaszolásához, hogy mit kell tenni a párt aktivitásának és cselekvőképességének megújítására, ar­ra, hogy a párt határozottan megszaba­duljon a múlt hibáitól, következetesen rátérjen az új útra. Mindezt a dolgozók és az ifjúság bizalma és támogatása vissza­nyerése és megújítása előfeltételének te­kintjük. A rendkívüli kongresszus eldönti a párt további eljárását. Az újjáválasztott köz­ponti bizottság harcot fog kezdeni a párt gyökeres átalakításáért és a társadalmi fejlődésre gyakorolt befolyása megújítá­sáért. Egyben előkészíti a párt rendes XVIII. kongresszusát. Gyökeres fordulatot a pártpolitikában A jelenlegi események oka az embe­rek mély elégedetlensége a szocializmus eddigi adminisztratív, bürokratikus értel­mezésével. Társadalmunk fejlődése nagyon eltért a szocializmus eszményeitől. Múltbeli hi­báink következtében, amelyeket még fe­lelősségteljesen elemeznünk kell, a szo­■ Modern politikai párttá kell válnunk. A CSKP fVf akcióprogramjának tervezete mondja ki ezt, bizakodást és reményt keltve. De szinte önkén­telenül is kipattan a kérdés: nem válhat-e ez a szán­dék is, megint, mint annyiszor, valamiféle varázsigé­vé, s hirdetése végül is imamalommá. Hisz abban, amire ez a jeladás szólít, van valamiféle különös tüneményesség. A politikai erők tényleges színrelé­pése és versenyhelyzet kialakulása egy hét leforgá­sa alatt valósággá vált. Úgy hat ez, minta villámcsa­pás, ami persze nem derült égből sújtott le. A mennydörgés már jó ideje hallatszott. Mégis, a munkáját becsülettel végzó embernek azt kellett volna „hinnie", hogy mindez csupán felhőjáték. S amikor kitört a vihar, még akkor Is azt kellett tapasztalnia: odafent úgy látják, hogy hamar elvo­nul, s kisüt a nap, úgy mint eddig. Mert nem lehet új a nap alatt. Vagyis, a párt mindenhatóságához nem férhet kétség. A politikai élet égboltján legfeljebb megjelenik tarkaságában a szivárvány, s végül is csak a látvány elhalványuló képe marad meg. Nem. A politikai erők sokszínűsége már nem látomás. S érezzük, arra kell törekednünk, hogy a színképben minden árnyalat megtalálja a maga helyét, hogy azok ne igyekezzenek egymást elhalvá­nyítani, hanem együttesen legyenek reményt keltő­ek, mint maga a szivárvány. A demokratikus szocializmusba vetett hit tiszta­ságának megóvására szólít fel bennünket az akció- program tervezete. A társadalmi igazságosság érték- rendszere válik a politikai élet porondjává. A nép színe előtt kell bizonyítani, hogy ki képes ezt jobban, hitelesebben, de valamennyi társadalmi-politikai ér­deket szem előtt tartva képviselni. Új politikai rend­szer van formálódóban. S ez a helyzet új gondolko­dást, új szemléletet és új magatartást kíván a kom­munistáktól. Ez nem lesz könnyű. Lehet, hogy az egyszerű párttagok, akik feladatukat mindig is szol­gálatként értelmezték, hamarabb megértik, mint egyes vezetők. A minden hitelt nélkülöző készség az új helyzet elfogadására ugyanis az egyeszerű pártta­gok szemében is pálfordulásnak minősül. Főként, ha a vezetés tétlensége miatt megbénult párttagság azt látja, hogy számos vezető még belső erkölcsi válsá­gát sem éli át. Mert sokak számára az önszembesü­lés nem tegnap, s nem is tegnapelőtt kezdődött. Ha volt füle az őszinte emberi hangra, mindenhonnan Van bizonyosság hallhatta: a párt vezető szerepének erőszakolása valójában a társadalom kisajátítása. A következteté­sek megfelelő levonása mögött azonban ott munkált a közösségféltés. Az alá,- és fölérendeltségben min­dig mutatkoztak apró vívmányok megvédésével, sót elérésével kecsegtető rések. Úgy tűnt föl, hogy a gátlástalanokkal szemben van valamiféle határ az önfeladás és a túlbuzgóság között. Aki ezt vállalta, malomkövek között őrlődött. Képtelen, gyakran em­berileg méltatlan helyzetek álltak elő. Az önemésztő lelkitusa közepette néha szinte szárnyakat adott egy-egy tisztségviselő bátrabb hangvétele, egy-egy apró siker. S tudtuk, milyen bátorítást jelent ilyenkor egy meleg kézszorítás, főként ha különböző lelki zaklatások fenyegettek. Kapaszkodót jelentett az a felismerés, melyre a nyolcvanas évek elején a Marx-évforduló döbbentett rá. Nincs más út, mint visszatérés a marxi alapértékekhez: az elidegenedett intézményes formák nem tarthatják magukat. Az egyéni kibontakozás és a közösségi önszerveződés számára a korlátot csak maga a társadalmi igaz­ságosság, a humanizmus és a demokrácia jelenthe­ti, kiteljesítve a polgári fejlődés valamennyi vívmá­nyát. A demokratikus szocializmus megvalósítható­ságának továbbvitelében kezdtünk reménykedni. Persze csak álmunk legmélyén. S most úgy érezhet­jük, ránk is gondolt koszorús költőnk: „...az álmok nem hazudnak. “ Persze, ami az elmúlt héten lejátszó­dott, az nem volt álomkép. Lehet, sót bizonyos, hogy sokan mindebben párttal szembeni érzelmi, erkölcsi ellenállás kitörését látják. Pedig tudjuk, sokkal több­ről van szó. A társadalom önmozgása feszítette szét a kereteket. A modern kor embere önálló egyéniség­nek akarja érezni magát. Választani kíván az érdekei­nek védelmét ígérő politikai erők, szervezetek kö­zött. A CSKP akcióprogram-tervezete arra irányul, hogy a kommunista párt ezek között, a nép színe előtt méltó helyet foglaljon el. A pártnak elsősorban talpra kell állnia, és meg kell újulnia. A programjavaslatnak vonzerőt ad, ha a párt megválik azoktól a vezetőktől, akik a változás végrehajtására képtelennek bizonyultak. Van erre garancia? Az önátmentés mechanizmusai nem mű­ködésképtelenek. Sót. Sok helyütt sértetlenek. Még­is van bizonyosság. A felelősség alól nem lehet kibújni. Előbb vagy utóbb, szembesülni kell a közös­séggel, azokkal a kommunistákkal, akik lehet hogy értetlenül állnak majd az új helyzet közepette, de őszintén óhajtják a párt és a társadalom megújhodá­sát. Van bizonyosság. Az akcióprogram-tervezet vitaalap. S e vitában most már aggályok nélkül, a kommunista értékekhez ragaszkodva, vagyis min­denkor gondolkodva-gyötrődve fejthetjük ki vélemé­nyünket. Kimondhatjuk, és ki kell mondanunk a tel­jes igazságot. KISS JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents