Új Szó, 1989. december (42. évfolyam, 283-307. szám)

1989-12-23 / 302. szám, szombat

Ceausescu-diktatúra Ülést tartott az SZNT Elnöksége Megdőlt a (Folytatás az 1. oldalról) sescut befogadni. A pekingi ve­zetők magánbeszélgetések so­rán állítólag megelégedéssel nyugtázták Ceausescu bukását. Egy másik forrás szerint Peking- ben akkreditált diplomaták nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a román diktátort a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság be­fogadja. És egy sokkal szimpati- kusabb mondat: Megfigyelők szerint nem valószínű, hogy Ceausescunak sikerül az or­szágból elmenekülnie. Elsza- lasztotta utolsó lehetőségét az­zal, hogy nem maradt Iránban, ahol szerdáig hivatalos látogatá­son tartózkodott. 16 óra 45 perc: A Magyar Televí­zió bemondta az első híradást arról, hogy Tőkés László él. Ezt a refor­mátus lelkész nővére, Tőkés Anna mondta el egy rádiónyilatkozatában. Corneliu Manescu A román forradalom egyik ve­zetője állítólag Corneliu Manes­cu, egykori külügyminiszter, aki annak idején az ENSZ-közgyű- lés ülésszakának elnöki tisztét is betöltötte. Manescu volt a Ceau- sescuval szemben állók egyik vezető személyisége. Az idei év márciusában öt másik korábbi vezetővel együtt aláírta azt a nyílt levelet, amely a párt és az állam vezetőit bírálta. Ez a levél azzal vádolta Ceau- sescut, hogy lejáratta a szocia­lizmus eszméjét, elszigetelte az országot Európától, nem tartja tiszteletben az alkotmányt, meg­sérti a helsinki Záróokmányt. Azóta Corneliu Manescut Bu­karesttől nem messze házi őri­zetben tartották, egy olyan la­kásban, ahol nem volt víz, s az alapvető orvosi ellátást sem kap­ta meg. Corneliu Manescu 1916. feb­ruár 8-án született Ploestiben, a királyi család hivatalnokának fiaként. A bukaresti egyetem jogi karán folytatott tanulmányokat, s ekkor lett tagja az illegális kom­munista mozgalomnak. A hábo­rú alatt részt vett az antifasiszta küzdelmekben, 1945-ben a had­sereg politikai vezetőségének a tagja lett. 1948-ban a honvé­delmi miniszter helyettesévé ne­vezték ki, 1955-ben pedig az álla­mi tervbizottság elnökévé, 1961 - ben nevezték ki külügyminiszter­ré, s 1967-ben az ENSZ-köz- gyülés elnökévé választották - szocialista országbeli politikus ezt a tisztséget előtte még nem töltötte be. Tőkés László feleségét, aki terhes, kórházba szállították és remény van arra, hogy az előző hírekkel ellentét­ben meg tudja tartani magzatát. Ma­gát Tőkés Lászlót a hírek szerint Marosvásárhelyre várták, hogy ott istentiszteletet tartson. 17 óra 03 perc: Temesvárott a belügyi alakulatok letették a fegy­vert. 17 óra 08 perc: Az Agerpres román hírügynökség jelentette, Ion Iliescu, az RKP KB egykori titkára a román televízióban bejelentette a Nemzeti Megmentés Tanácsának megalakulását. Felszólított minden felelősséget érző személyt, hogy je­lenjen meg a központi bizottság székházában. Iliescu annak a kíván­ságnak adott hangot, jó lenne, ha a tanácskozáson részt venne az RKP-nak az a hat tagja, akik koráb­ban felléptek a Ceausescu-rezsim ellen. A Nemzeti Megmentés Tanácsa akcióprogramot dolgoz ki, s ezt rövi­desen nyilvánosságra hozzák. 19 óra 25 perckor jelentkezett bukaresti munkatársunk, Kokes Já­nos a következő telexjelentéssel (le­het, hogy ismétlésekbe bocsátko­zunk, de fontosnak tartjuk a szemta­nú véleményének az ismertetését): Nicolae Ceausescu feudális, csa­ládi diktatúrája nincs többé. Romá­nia népe, románok, magyarok, né­metek, szerbek és más nemzetisé­gűek ma egy emberként felkeltek és elűzték a gyűlölt diktátort. Az ország egész nap örömmámorban úszott. Ünnepelte nehezen, nagy áldozatok árán visszaszerzett szabadságát. A végső szó azonban e cikk írásá­nak perceiben sajnos még nem hangzott el. A régi diktatúra kiszol­gálói bukaresti idő szerint este hét után hatalmas támadást indítottak Románia fővárosa ellen. A város minden részén harcok vannak és a helyzet szabályos polgárháborúra emlékeztet. Ezekben a percekben, mikor ezt a tudósítást írom, a legsú­lyosabb a helyzet a Baneasa belföldi repülőtér környékén. Ugyancsak válságos a helyzet a városközpont­ban, a párt központi bizottsága előtti téren, ahol provokátorok a tömeget lövik és gyújtogatnak. Minden oldal­ról rengeteg áldozatról és sebesült­ről érkeznek jelentések. A helyzet rendkívül súlyos, személyesen azonban meg vagyok győződve ar­ról, hogy ez a véres próbálkozás, melyről majd később bővebben tu­dósítom olvasóinkat, sikertelen ma­rad, nem hoz tartós eredményt. Bukarestben egész péntek este dörögtek a fegyverek. Ceausescu biztonsági szolgálatának, a hírhedt Securitatenek a különleges egysé­gei, illetve fanatikus csoportjai és tagjai, melyek nem képesek megbé­kélni az új helyzettel, a város több pontján lőtték a tüntetőket és meg­próbálták megfordítani az esemé­nyek menetét. Egyelőre sikertelenül. Nem sikerült visszafoglalniuk egyet­len fontos középületet sem. A város- központban azonban felgyújtották az államtanács, a volt királyi palota épületének jobbszárnyát, majd a tö­meg közé lőttek. A nép mellé állt katonai egységeknek köszönhető, hogy ezt a veszélyes tűzfészket si­került semlegesíteni. Röviddel éjfél előtt a városok sok helyén még min­dig lövöldöztek, folytak a harcok, s a helyzet továbbra is áttekinthetet­len. A román televízió hírei szerint összecsapások vannak Brassóban is, ahol a Securitate embereinek sikerült elfoglalniuk néhány központi épületet. A város lakosságának és a hadseregnek egyelőre nem sike­rült visszaverniük ezeket a straté­giailag fontos posztokat. A televízió­ban felolvasták Tőkés László lelkész levelét is, aki közölte, hogy egész családja újra szabadlábon van. A te­levízió műsorában egyébként több korábbi ellenzéki személyiség is fel­lépett és többen közülük hangsú­lyozták, hogy a nemzetiségek nem ellenségei a román népnek, mint ahogy azt a Ceausescu-diktatúra igyekezett elhitetni az emberekkel, hanem a román nép szövetségesei. Mindenkinek együtt kell dolgozni az új demokratikus Románia felépí­tésén. XXX Varsányi Mari, a Matesz színművész­nője a következő tájékoztatást juttatta el szerkesztőségünkbe:- Ma dél körül indul a komáromi (Ko­márno) Magyar Területi Színház élelmi­szerekkel megrakott autóbusza Romániá­ba, a legnagyobb valószínűség szerint Temesvárra, egyenesen az ottani szín­házba. Felvettük a kapcsolatot a vöröske­reszttel, szövetkezetekkel, akik vala­mennyien szeretnének hozzájárulni, hogy ott is boldog legyen a karácsony. A pék­ség friss kenyeret ajánlott fel. A vöröske­reszt őszinte örömét fejezte ki, hogy a színház vállalkozik erre a nemes tettre még az ünnepek előtt Vért is szerettünk volna küldeni, de a kórház tájékoztatása szerint ezt csak speciális jármüvekkel lehet szállítani. Tudomásunk szerint a mentősök is készen állnak, hogy szük­ség esetén odainduljanak. Tegnap este gyertyás felvonulás volt Alsópéteren (Dolny Peter), a tervek sze­rint ott is gyűjtenek majd élelmiszert, s a Matesz-busz ezekért is megáll. A já­rásban az elsők között a bíróság rende­zett gyűjtést a borzalmas sebek enyhíté­sére. (báj) Visszavesszük Ceausescu magas kitüntetését (CSTK) - A szövetségi kormány - amely jelenleg a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság elnökének tisztségét tölti be - döntést hozott arról, hogy hazánk visszaveszi Nicolae Ceausescutól a Fe­hér Oroszlán Érdemrend első fokozatát. Ceausescu nem méltó viselésére, mivel a Román Szocialista Köztársaság elnöke­ként és a védelmi erők főparancsnoka­ként közvetlenül felelős a fegyvertelen tüntetőkkel szembeni vérengzésért. Ezzel megszegte az emberiesség alapelveit, amelyeket az érdemrend szimbolizál. Segélyszállítmányok Romániába (Munkatársunktól) - Tegnap estefelé felhívtuk a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Kassai (Kosice) koordinációs bizottságá­nak irodáját, s megkérdeztük, szervez- nek-e gyorssegényt a bajba jutott romá­niai népnek. - Igen - jelentették, - s meg­kértek, a részletekről a 422-341-es tele­fonszámon érdeklődjünk. Dániel Liáka fő szervező édesanyjától megtudtuk, hogy az egészségügyi intéz­mények és élelmiszer-ipari üzemek egy­más után jelentkeznek. így például az Egyetemi Kórház 20 páciens teljes kórhá­zi ellátásához szükséges gyógyszert, köt­szert és más kellékeket indít útnak, a tej­üzem és a húskombinát élelmiszercso­magokat készít, a Strojmont vállalat pedig egy kamiont ajánlott fel a szállításhoz. (gazdag) (CSTK) - Rudolf Schusternak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöké­nek vezetésével tegnap ülést tartott az SZNT Elnöksége. A testület áttekintette a Szövetsé­gi Gyűlés képviselőcsoportjának két új alkotmánytörvény kibocsátására vonatkozó javaslatát, és egyetértett vele. Az egyik módosítja a csehszlo­vák államszövetségről szóló 143/1968-as számú alkotmánytör­vényt. A változás egyebek között 63. cikkelyére vonatkozik, amely a köz- társasági elnök hivatali esküjének - amelyet a Szövetségi Gyűlés előtt tesz le - módosított szövegét rögzíti. A megváltozott eskü így hangzik: ,,Becsületemre és lelkiismeretemre hűséget esküszöm a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak. Az or­szágban élő nemzetek és nemzeti­ségek javát fogom szolgálni, köte­lességeimet a nép akarata szerint és a nép érdekében fogom teljesíteni, Napirenden az (ŐSTK) - A közelgő elnökválasztás szerepelt hazánk meghatározó politikai erői tegnapi kerekasztal-megbeszélései- nek napirendjén. A résztvevők között olyan megállapodás született, amely a demokrácia továbbfejlesztéséhez és a nemzeti megértéshez szükséges ked­vező feltételek megteremtésére irányul. Megegyezés született arról, hogy a közvélemény akaratával összhangban a köztárasági elnök tisztségére Václav Havelt, a Szövetségi Gyűlés elnöki teen­dőinek ellátására pedig Alexander Dub- ceket tekintik a cseh és a szlovák nem­zet, valamint a Csehszlovákiában élő nemzetiségek elismert képviselőjének. Kifejezték meggyőződésüket, hogy ez a közösen kinyilvánított akarat megfelel a cseh-szlovák kölcsönösség szellemé­nek és a közös hazában élő két nemzet egyenjogúságának. A meghatározó hazai politikai erők képviselői között arról is megegyezés született, hogy be kell tölteni (CSTK) - A Kommunisták De­mokratikus Fóruma tegnap állásfog­lalást hozott nyilvánosságra a CSKP rendkívüli kongresszusával össze­függésben. A dokumentum egyebek között megállapítja, hogy a fórum tagjai körében Prágában, más nagy­városokban és vidéken is elégedet­lenség uralkodik a kongresszus eredményeit illetően, főleg ami a megválasztott vezetőket illeti. Utal arra is, hogy a tanácskozáson pozi­tív momentumok is felmerültek. Pél­dául meggyorsult a nézetdifferenciá­s megtartom az Alkotmányt és a tör­vényeket A másik új alkotmánytörvény a törvényhozó testületek képviselői­nek megválasztását szabályozza. Például első cikkelye első bekezdé­sének értelmében, ha megüresedik egy képviselői hely, nem tartanak pótválasztásokat. Ehelyett az illető törvényhozó testület - a Szövetségi Gyűlés, a CSNT, illetve az SZNT - tagjai számát választással egészíti ki. Az új képviselőkre vonatkozó ja­vaslatokat kölcsönös megállapodás után a politikai pártok és társadalmi szervezetek a Polgári Fórummal és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal közösen terjesztik elő. Az alkotmánytörvény e cikkelye az általános választások napján, de legkésőbb 1990. december 31-én hatályát veszti. Az SZNT Elnöksége szervezési kérdéseket is megvitatott. elnökválasztás a parlamentben megüresedett képviselői helyeket, és megállapodtak annak az al­kotmánytörvénynek a javaslatára vonat­kozóan, amelyet a törvényhozás elé ter­jesztenek. A résztvevők megállapították, hogy a tegnapi tanácskozás hasznos volt, s fel­tételezik, hogy a szabad választásokig hátralevő időszakban is sikeresen fog folytatódni. Meghalt Ján Cikker nemzeti művész (CSTK) - A Szlovák Szocialista Köz­társaság kormánya és Kulturális Minisz­tériuma mély megrendüléssel tudatja, hogy december 21-én 78 éves korában elhunyt Ján Cikker professzor, nemzeti művész, háromszoros állami díjas zene­szerző, pedagógus, a szlovákiai zenei élet szervezője, aki megkapta a Herder Díjat és az UNESCO zenei díját is. lódás, ami bizonyára hasonló moz­gásra ösztönzi az egész tagságot is. A továbbiakban a fórum hangsú­lyozza, hogy a baloldal megújításá­nak alapjaként szeretné kibontakoz­tatni az új irányvonal radikális re­formelemeit. Végezetül rámutat ar­ra, hogy a kongresszus nem tett eleget a sorkommunisták várakozá­sának. - Úgy véljük, hogy ez a tag- könyvvisszaadás új hullámába tor­kollik - szögezi le állásfoglalásában a kommunisták Demokratikus Fó­ruma. Az első lépés „A szél lapozni tud, de olvasni nem.“ A rá- ébresztés erejével idéződik fel Jules Renard aforizmája, az SZLKP és a CSKP rendkívüli kongresszusának lefolyására gondolva. Az író, aki a múlt század végén a legszelleme­sebb alkotással gazdagította a francia litera- túrát, egyetemes lényeglátással üzen a má­nak. De valamiféle gyötrő könyörtelenséggel szól azokhoz, akik a pozsonyi (Bratislava) Művelődési és Pihenőparkban, majd a prágai Kultúrpalota üléstermében vállalkoztak a jö­vőt egyengető önszembesülésre és öneszmé- lésre. Az ügy vállalás képességének a hitele és a belső fedezete volt a tét. Miként akar és tud talpraállni az a párt, melyet a népmegmozdu­lás ereje juttatott el a hatalmi kizárólagosság feladásáig. Sokak számára mindez úgy hat, mint a bombarobbanás és a velejáró bénító légnyomás. Mások számára az új helyzet azonban távlat és lehetőség is, mint a szél magával ragadó ereje. Igen, a szél, amely valamennyi vitorlának kedvez. Romantikus regényekből tudjuk, mi mindentől függ, hogy a szél dagasztja-e a vitorlát: szakértelem, jártasság, tapasztalat, megérzés, szüntelen okulás és bátor kezdeményezés egyaránt szükségeltetik. Mert Berzsenyi szavai szerint a szelek mérgeit is ki kell állni. Úgy tűnik, hogy mindennek nyomasztó hatása alól nem menekülhettek a két kongresszus résztvevői. Nem volt ez számukra örömünnep, ahogy a múltban ezt a fentről jövő érdek kívánta és sugallta. Eszembe jut, hogy 1981-ben az ak­kori kongresszusi televíziós közvetítés során a kamera kissé elidőzött az arcokon. Percekig látható volt, ahogy az egyik résztvevő szu­nyókál. Úgy hírlett, állítólag komoly következ­ményekkel járó elvi kérdés lett belőle. Most viszont az unalmas egyhangúság nemigen jellemezte a tanácskozást. A szenvtelen szemlélő emlékezetében gondterhelt arcú, magukba mélyedő résztvevők és vitatkozó csoportok maradhattak meg. Ki tudja, mi min­dent örökítettek meg a szüntelenül villogó fényképezőgépek és az intim pillanatokat rög­zítő modern kamerák. A nagy többség nem nagyon törődött a valamikori státusszimbó­lumnak számító külsőségekkel. Nyoma sem volt a funkcionáriusok leereszkedő kedélyes­kedésének és a törleszkedő mosolyvárásnak. A küldöttek gyűrűbe fogva elevenbe vágó kérdésekkel rohanták le őket. Évtizedek lefoj­tott véleménynyilvánítási igénye vulkánszerű- en tört a felszínre. Úgy tűnt, a tanácskozáson az észrevételek és a válaszkérések véget nem érő feleseléssé válnak. Minden megjegyzés további véleménynyilvánítás megszakadni nem akaró láncolatát indította el. Es közben sokszor forrpontra hevültek az indulatok. Vé­gül is hol lépésről lépésre haladva, hol pedig araszolva előbbrejuthatott a kiútkeresés. Rövidre fogott, minden formaságtól men­tes felszólalások követték egymást. A türel­metlen, gyakorlati lépéseket sürgető hangulat nem kedvezett még a frappánsan tömör okfej­tésnek és összefüggés-felvillantásnak sem. A válság előidézésében játszott közvetlen testületi és személyes felelősség kendőzet­len megállapításának követelése tartotta izzó drámai feszültségben az egymás szavába vá­gó résztvevőket. Néha az a benyomás alakul­hatott ki: talán Marx szavai elevenednek meg arról, hogy a mozgalom számára többet jelent egy gyakorlati lépés, mint tucatnyi platform. Csakhogy az is nyilvánvaló: a kettő között nincs semmiféle válaszfal. S így utólag nyug­talanítóbban jelentkezik a kérdés: milyen is a kölcsönviszony a párt megtisztítása és megújhodása között. A kongresszuson bebi­zonyosodott, a tisztítótűz puszta képének elő­revetítése is a bizalmat erősíti. De elég-e elhatárolódni és megszabadulni a múlt horda­lékától vagy újjászületésre van szükség. Nem mindegy, hogy kit és mennyire foglalkoztat ennek mibenléte. Elvek felülvizsgálásáról, eszmék reformálásáról nem sok szó esett. így az a bizonyos leckekönyv még eléggé kitöltet­len. Alighanem az új vezetés legnagyobb pró­batétele lesz, hogy képes-e ezt megérttetni a tagsággal. Valószínű ekkor jelentkeznek majd a törés­vonalak. Ma még ennek leghalványabb jelei is az egységet veszélyeztető tünetnek számíta­nak. De az összefogás mindenek fölé helye­zett szorgalmazásának vannak felfigyeltető mozzanatai is. A szlovákiai kongresszuson elfogadott akcióprogram hangot adott annak, hogy a megújhodó kommunista párt támogat­ni kívánja a nemzetiségi önigazgatás sajátos formáinak a keresését. Prágában lelkesedés­sel fogadták, hogy a nemzetiségi kisebbségek lekicsinylő fogalmát az egyenjogúság-igényt kifejező nemzetiség helyettesítse. Hirtelen fel- idéződtek bennem a kommunista képviselők­nek a polgári köztársaság idején elhangzott radikális felszólalásai. A szókimondás elől talán e téren is elhárultak az eddigi megalázó akadályok. Nem lesz könnyű a felzárkózás. Az élet gyakran felmondatja nemzetiségi köze­günkben ezzel kapcsolatban is a leckét. Rö­gös, torlaszokkal teli utakon kell elindulni a mindennapi bizalom megszerzéséért. Fővárosunkból hazatérve a pozsonyi vá­sárcsarnok melletti, kihalt, éjjeli aluljáróban még a fülemben csengett a zárszó utáni taps. Nyugtalanítóan. Az önelégültséggel teli múlt utórezgéseit éreztem benne. Tekintetem vé­gigfut a falakat borító, kézírással teli plakáto­kon. A jelszavak a magabiztos számonkérés kíméletlen leleményességgel teli felszínretö- rései. Jócskán akadnak közöttük méltóságot sértőek is. Hirtelen azonban felfigyelek egyre, amely biztatást ígérő egyetemes emberi böl­csességet hirdet: Erős csak az lehet, aki képes meghaladni önmagát. Nehéz lesz. De talán sikerült megtenni az első lépéseket. KISS JÓZSEF A KDF állásfoglalása a CSKP rendkívüli kongresszusával kapcsolatban ÚJ SZÚ 2 1989. XII. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents