Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-13 / 267. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1989. XI, 13. Mint egy viruló hajadon... öt nyelven beszélő világfi, állandóan utazó FIFA-elnök, öt vállalatot irányító üzletember, s egy, a családját mindennél fontosabbnak tartó nagypapa. Ez Joao Havelange, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 73 éves brazil elnöke. A közelmúltban Budapesten tartózkodott, ahol a Testnevelési Főiskolán díszdoktorrá avatták. A láthatóan fáradt elnök érkezése után a késő időpont ellenére is készséggel válaszolt az újságírók kérdéseire, mert, mint mondta, „számára a sajtó szent ügy“. A Népsport interjújának érdekesebb részeit az alábbiakban közöljük. Biztosított a jövő • Néhány órával ezelőtt az olimpiai futballtornáról is tárgyaltak Zürichben a spanyol szervezőkkel. Mi volt az eszmecsere legfontosabb pontja?- A spanyol szervezők megnyugtattak bennünket, hogy mindent megtesznek azért, minél több ülőhely legyen stadionjaikban. • Ez nyilván az emlékezetes áprilisi hillsborough-i tragédia miatt merült fel. Véleménye szerint mit tud tenni a világszövetség a pályákon terjedő erőszak megfékezéséért?- A kérdést két részre kell bontani. Megítélésem szerint ugyanis a pályákon nem terjed az erőszak, vagy ha bizonyos esetekben igen, akkor a játékvezetőknek megvannak az eszközeik a fegyelmezésre. Ezzel szemben a lelátók rémei valóban sok gondot okoznak, de a FIFA-ra aligha hárítható e társadalmi kérdés megoldása. • Maradjunk még egy pillanatig a futball árnyékos oldalán. Mi a véleménye a Brazília-Chile mérkőzésen történtekről, Rojas kapus színjátékáról?- Nem voltam ott a meccsen, s amikor világbajnoki szervező bizottságunk foglalkozott az üggyel, szándékosan elutaztam Zürichből, hogy később se vádolhassanak részrehajlással. Ezért nem szívesen nyilvánítok véleményt sem. • A brazilok viszont korábban éppen azzal támadták, hogy csak hátrányuk származik az ön elnökségéből...- Kár lenne hitelt adni néhány szélsőséges véleménynek! Úgy érzem, ők is jól tudják, részemről nem számíthatnak elvtelen segítségre, bármennyire is szeretem a hazámat. • Ami, tanúsíthatjuk, külsőségekben is megnyilvánul. Láttunk egy fényképet az irodájáról, ön a FIFA és Brazília zászlója között ül s a háta mögött látható Sarney brazil államfő portréja...- Ma is így van. Életemnek mind a FIFA, mind a hazám fontos része. Ráadásul nagyon tisztelem a bölcs politikusokat. • Politikusnak tartja magát?- Nem. Jobban tetszik a „nagy szervező" kifejezés, amelyet egy francia lap aggatott rám. Talán ez fejezi ki legjobban eddigi, tizenöt éves elnöklésem eredményét. Amikor megválasztottak, 1974-ben, olyan volt a szervezet, mint egy öreg, tiszteletreméltó dáma. Ma pedig, mint egy viruló, tetterős hajadon. HÓDÍT A TRIATLON. Világszerte nő az érdeklődés a hosszútávú triat- lon (Vasember) iránt, rendszeresen rendeznek versenyeket úszásban (3,8 km), kerékpározásban (180 km) és maratoni futásban (42 195 m). Az idén Hawai szigetén 1250 férfi és nő küzdött a „világbajnoki cimért“, s a győztesek csúcsokat javítottak. Az 1986-os és az 1988-as bajnoki cím védője, a zimbabwei Paula Newby-Fraser nyolc másodpercet faragott le a női rekordból (9:00;56), míg a férfiaknál a váratlan győztes, Mark Allén (USA) 8:09;15 óra alatt tette meg a három szám távját. Ez 19 másodperccel jobb idő, mint amilyent a hatszoros bajnok, Dave Scott ért el. Nagyszerű teljesítmények. Elérhető közelségbe került a nyolc, illetve kilencórás álomhatár. A „vasemberek" fantasztikus teljesítményéről tanúskodik az utolsó szám, a maratoni futás legjobbjainak eredménye: Allén 2:40, Scott 2:41. A 27 esztendős kaliforniai sikeréről a hajrá döntött, miután a négy évvel idősebb Scott későn eszmélt Allén robbantására, s így 58 másodperccel lemaradt. A két legjobb 20-20 000 dollárt kapott. A triatlon manapság széles tömegeket megmozgató fiatal sportág, s ezért a szponzorok is igyekeznek „segítségére". Üzletet látnak benne. Allén és Scott profik. Nagyon nagyon értik sportjukat. • „Uralkodása“ idején csatlakozott újra Kína a világszervezethez, létrejöttek a korosztályos világbajnokságok, megszervezték a terem- futball-világbajnokságot. Mit tart a legnagyobb sikerének?- Az előbbieket, valamint a fejlődő országok futballjának minden eddiginél gyorsabb előrelépését. • Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy az elnök megkülönböztetett figyelmet fordít rájuk.- Igyekeztem valamennyi tagországot meglátogatni, csak kettőben nem jártam eddig a százhatvannyolc közül. Évente közel ezer órát töltök repülőn. Elnöklésem első szakaszában évente háromszáz napot voltam távol Brazíliától, ma már csak kétszázötvenet. Még így is nehezen jutott mindenre időm. • E feszített életritmus mellett hogyan jut energiája a másik, a fut- ballon kívüli életre?- Fogadjon el tőlem egy jó tanácsot. Ha valamire szüksége van, olyantól kérje, aki sokat dolgozik, ne attól, aki csak teng-leng. Mondhatom, az előbbi hamarabb megoldja majd a problémáját. Komolyra fordítva a szót: napi tizenkilenc órát dolgozom, ötöt alszom. így jut időm vállalataim ügyeinek intézésére is. Hiszen köztudott, hogy egy közlekedési vállalatot, egy vegyipari termékeket gyártó céget és egy biztosító társaságot is irányítok. • Feltételezem, ekkora igénybevételt csak rendszeres sportolással lehet bírni...- Maradjunk annyiban, én legalább is rendszeresen sportolok. Ha otthon vagyok Rióban, hatkor kelek, futok vagy sétálok másfél kilométert, NOBEL-DÍJ? Kézről kézre adják az újságírók Juan Antonio Sama- ranch-t a NOB elnökét. Főleg az utóbbi időben vallatták öt a riporterek és egyértelműen megállapították: válaszaival teljes mértékben kielégítette őket. A Die Welt című lap a következő kérdést tette fel a NOB elnökének: mi a véleménye arról, hogy 2004-ben Berlin közösen rendezne olimpiát? „Jelenleg nehezen Sportvilág ’89 tudom elképzelni, hogyan nézne ki egy ilyen olimpia. Én mindig gyakorlati szempontból közeledem a dolgokhoz. Előbb az NSZK és az NDK olimpiai bizottságának jelentkezését kellene megkapnunk a közös rendezésre, utána mérlegelni a szervezési problémákat, megszemlélni a sportpályákat, az elszállásolási lehetőségeket, konzultálni a biztonsági kérdésekről. Az elképzelés megvalósítása fölöttébb bonyolult és nehéz". Napjainkban a sportvilág egyre többet beszél egy esetleges pekingi olimpiáról. Samaranch elnök alapvető tényeket említett: Kína eddig hivatalosan nem kérte a 2000-re esedékes olimpia rendezési jogát. Megjegyezte viszont, hogy a jövő esztendőben az említett városban kerül sor az Ázsiai Játékokra, így nem kizárt, Pekingben egyszer majd olimpiára is sor kerülhet. A Die Welt- nek adott interjújában Samaranch utána úszom a tengerben. Emellett teniszezem is, ha tehetem. • „Otthon, Rióban", vagy „a hazám Brazília", idézem szavait. A szülei viszont három évvel születése előtt vándoroltak ki a belgiumi Liége-ből. Végül is mi az ön anyanyelve?-Brazíliában születtem. Szüleim már portugálul beszéltek velem, brazil a feleségem, a gyermekeim, az unokáim. Ne cifrázzuk, én brazil vagyok. • „Futballozzunk" újra egy csöppet. Véleménye szerint, merre tart a világ labdarúgása?- Az egyetlen helyes irányba. Ami azt jelenti, már a világnak szinte minden pontján fociznak. • Nem gondolja, hogy bizonyos szabálypontok korszerűsítésre szorulnak?- Egyáltalán nem. A futball népszerűségének egyik záloga éppen egyszerűségében, változatosságában rejlik. Ha néhány országban csökken is a nézőszám, mindez nem orvosolható a szabályok változtatásával. Nézzük csak, a vízilabdában például gyakorta változtatnak, de ettől még nem lett jobb a sportág. • A Szovjetunióban a közelmúltban létre jött az önálló Grúz Olimpiai Bizottság. El tudja képzelni, hogy a jövőben a különböző szovjet tag- köztársaságok önálló szövetséggel kérjék felvételüket a FIFA-ba?-A példa nem életszerűtlen, hiszen Nagy-Britannia négy tagországa is képviselteti magát a világszervezetben... Nem tudok elképzelni ilyen változást. A négy brit szövetség jelenléte történelmi eredetű, nincs okunk, jogunk arra, hogy változtassunk helyzetükön. A szovjetek ügye annyiban hasonló, hogy az is történelmi alapokon nyugszik. Kitünően együttműködünk a szovjet szövetséggel, nincs miért változtatni a jelenlegi helyzeten. Azért, mert valami régóta kialakult szabályok szerint működik, még nem kell megváltoztatni. (D. T.) megemlítette: a közeljövőben No- bel-díjat kaphatna a NOB. Csaknem száz éve szorgalmazza a békét, a barátságot és a nemzetközi együttműködést... KASZPAROV HÁBORÚJA. A sakk Világ Kupa utolsó tornáján Garri Kaszparov holtversenyben végzett az élen honfitársával és legnagyobb ellenfelével, Anatolij Kar- povval, ennek elldnére megnyerte a Világ Kupát. Három tornán győzött, kétszer osztozott az elsőségen (Ljubojevics, Karpov). Nem érdektelen, hogy Kaszparov 1981 óta minden sakkversenyt megnyert, amelyen indult. A Világ Kupa-győzelmé- ért százezer dollárt kapott, ráadásul minden tornaelsőségért húszezret, így Kaszparovnak csaknem kétszázezer dollár ütötte a markát. A világbajnok azonban nem nyugszik, továbbra is háborút folytat a FIDE ellen, amelyet gengszterek gyülekezetének nevez. A legutóbbi Világ Kupa-torna alkalmából is kirohanásokat intézett a nemzetközi szövetség ellen. Legnagyobb szálka a szemében Campomanes elnök, aki szerinte Karpov „papája". Kaszparov kijelentette, Lyonban nem hajlandó játszani a világbajnoki címért, neki az új-zélandi Wellington jobban megfelel. Nemrégen újabb elméletét is közhírré tette: „Nem indulok többé csapatversenyen, mert a sakkozásnak ez a formája tönkreteszi az alkotó játékot". (T. V.) Ezekben a napokban a gyügyi (Dudince) gyógyfürdőben pihennek, merítenek új erőt a gyaloglók, miután ők is befejezték az idényt. Milyen volt az új olimpiász első éve, amely a szöuli bajnok, Jozef Pribili- nec nélkül zajlott? A válasz egyértelmű: sikeres. Ez a siker ugyan nem mérhető a szöuli . győzelemhez, a megállapítás ennek ellenére helytálló. Ha mérleget vonunk az atlétika egyes versenyszámai között, a gyaloglók a lista élén állnak. Pedig az idén ők sem dolgoztak teljes erőbedobással, a maratonspecialista Szi- kora Pálnak, aki már 37 éves, hosz- szabb pihenőre volt szüksége. Minden idejét családja körében töltötte Losoncon (Luőenec), feledve a tavalyi felkészülés, a versenyek idegtépő feszültségét. Ez volt az oka, hogy hiányzott az 50 kilométeresek legtapasztaltabb versenyzője Barcelonában a csapatok Világ Kupáján is. Román Mrázek és Pavol Blazek ugyan versenyzett, de mindketten alaposan csökkentették az edzésmennyiséget. Ezért a szokásosnál jóval kevesebb viadalon indultak. A csúcsot a már említett barcelonai Világ Kupán (Lugano trophy) - amelyen a 20 kilométeresek csapatversenyében a hatodik helyen végzett Csehszlovákia - kívül a hágai Hout- rust csarnokban rendezett fedettpályás Európa-bajnokság és a budapesti világverseny jelentette. Román Mrázek mindkettőn ezüstérmet szerzett, teljesítménye igazolta, hogy a Juraj Benőik által alapított csehszlovák gyaloglóiskola továbbra is tartja pozícióját a világ élvonalában. Juraj Benőik még Budapesten arról beszélt, Pribilinec távoztával sem keletkezik űr, nem szűnik meg a folytonosság, mert az olimpiai bajnok és társai nyomdokaiban már ott van néhány tehetséges fiatal. A Banská Bystricában lebonyolított országos bajnokság ezt látszott igazolni, Ján Záhonőík Blazekot és Mrá- zeket is legyőzve szerezte első aranyérmét a 20 kilométeren. A Prá- ga-Podébrady rendezvényen, ami a gyaloglók 50 km-es házibajnokságának számít, az idősebb korosztályhoz tartozó győztes Sonnek mellett épp a fiatalok vitték a prímet, az ifjú Benőik, Tichy, Cogan és Zed- ník. Valamennyien 19-20 évesek, a jövő tehát biztosított, hacsak sérülés nem szól közbe. Éveken át céltudatos munkát végzett Juraj Benőik. Egyike azoknak az egészségesen fanatikus atlétikai szakembereknek, akiket a siker Hiába, változnak az idők. Annak idején akadt római császár, aki - hogy a kenyeret és cirkuszt követelő római polgároknak a kedvébe járjon - hatalmas mesterséges tavat építtetett, amelyen valódi víziütközeteket rendeztek. Izmos rabszolgák által hajtott hajók csaptak össze, recsegtek a palánkók, döngtek a vértek. A császárság fénye lassan kihunyt, a birodalom is elbukott. Más idők jöttek, más szokások, más cirkuszok. A gladiátorjátékok azonban napjainkra újraéledtek. Ezek közül is a legfrissebb a kajakpóló. Persze manapság mindez jóval szerényebb körülmények között zajlik: a mesterséges tóból medence lett, a rabszolgák helyét pedig az élsportolók vették át... Angliában például száz csapattal zajlik a bajnokság, s Hollandiában is sokan találhatók olyanok, akik mesteri módon űzik e sportágat. De mi is ez a játék? Származásáról sok mindent elárul a neve. „Szüleitől" azonban csak a legjobb tulajdonságait örökölte. A kajakozásból a szlalom - vagy vadvízi - technikát: az ördöngős fordulásokat, megállásokat, át- bukásokat; a pólóból pedig a labdát, a csavaros észjárást, a látványos akciókat és a gólt. Ez a sport ugyanis gólra megy: a víz felett jó két méter magasan kifeszített méterszer méteres keretbe kell juttatni a labdát. És annak igazolására, hogy nem véletlenül jutottak eszembe a gladiátorok, elég csupán egyetlen pillantást vetni a résztvevőkre: fejüket rácsos védősisak, testüket mellény óvja a sérülésektől. Sajnos, a technikai képzetlenségből adódóan sok a szabálytalanság; nem vakított el, a legnagyobb di- csősség közepette sem feledkezett meg arról, hogy Pribilinec egy szép napon távozik, s helyét valaki másnak kell elfoglalnia, de a kereséshez nem elég az olimpiai bajnok távoztával nekilátnia, mert akkor már késő, a gyaloglás az utóbbi évek legsikeresebb hazai atlétikai versenyszáma ugyanolyan sorsra jut, mint Kratoch- vílová távoztával a női síkfutás (hogy csak egy példát említsünk). Román Mrázek (163-as) az Eb-n és a vb-n is ezüstérmet szerzett (Habik Csaba felvétele) A Dukla Banská Bystrica (annak idején egyedül Benőik képviselte az egyesületet gyaloglásban) napjainkban a versenyszám fellegvárává vált, a hazai rendezvényeken az első hat helyet rendre a kék-sárga mezesek szerzik meg. Manapság majdnem százan vannak, s átgondolt rendszerben dolgoznak. A legkisebbeket előkészítőbe osztják be, innen a legtehetségesebbek sportiskolába kerülnek, majd az ifjúsági, illetve a felnőtt élsportközpontba. Az idén az egyik városi iskolában gya- logló-sportosztályt is nyitottak. Ezek az ötödikesek harmincan vannak. Lesz még Pribilinecünk? - tettük fel a kérdést az olimpiai bajnok búcsúestjén. Juraj Benőik mindenkit megnyugtatott: „Biztos vagyok benne! Egyrészt, mert itt nálunk nagy szaktudású, a gyaloglást szívügyüknek tekintő edzők irányítják a munkát, másrészt meg hiszek abban, hogy a gyerekekben a tehetség mellett lesz elég céltudatosság, erős akarat, hogy egyszer elsők legyenek. Mint Pribilinec példája mutatja, a tehetséghez ez is szükségeltetik". URBÁN KLÁRA a labdát nem volna szabad lapáttal ütni, csak húzni, vagy kézzel továbbpasszolni. Sok a vita az ötmásodperces szabály elbírálásán is: ennyi ideig lehet egy játékosnál a labda. Nem nagyon potyognak a gólok: a vészkapusok (mindig az utolsó ember) sok lövést blokkolnak lapátjukkal. A kajakpóló mégsem pusztán egyszerű játszadozás, hanem egyúttal kiegészítő sport, hiszen régebben ilyenkor ősz elején a versenyzők az uborkaszezont töltötték: látni sem akarták a vizet, jobbára focizással teltek az edzések. Most, amióta megszerették a kajakpólót, szinte észre sem veszik, hogy vízen vannak, hogy a fordulásokkal, sprintelésekkel valójában kemény edzésmunkát végeznek. Az egész éves egyhangúságot remekül oldja a játék. De a sportág megalapítói a jövőben a kajakpólónak ennél jóval nagyobb szerepet szánnak. Egyenesen azt tűzték ki célul, hogy néhány év múlva az innen befolyó pénzek segítik majd a pályakajakosok felkészülését. A kajakpóló ugyanis jól közvetíthető, nem is beszélve arról, hogy a szponzorok reklámjait is látványosan tudják elhelyezni. Mégpedig a kajakok aljára festve, így éppen a legizgalmasabb pillanatokban, a borulásoknál és az átbukásoknál tűnhetne fel a hirdetés a képernyőn. Szóval a tervek nagyszabásúak, de mindezek előfeltétele, hogy a nagy- közönség mihamarabb megismerkedjék a sportággal. Ezért rendeznek például nemzetközi tornákat is, amelyen az ellenfelek igazi profik voltak. Joao Havelange (balról a negyedik) Budapesten megtekint egy sportpályát (Archívumi felvétel) Itt a kajakpóló!