Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-11 / 266. szám, szombat

Edison előtt, Edison után... A lemezjátszó „békés forradalma11 Mint oly sok romantikus történet, miért ne kezdődhetne ez is az ókori Görögországban ?... Bármennyire is furcsa, de az antik bölcsek már ismerték a tölcsér hangsugárzás- javító hatását, hiszen színészi maszkjaik fontos kelléke volt. Sőt némely előadás során rezonátorokat- üregeket - is használtak, melyek csak bizonyos hangfekvésben jöttek rezgésbe, így csak egy bizonyos frekvenciatartományban erősítettek. Egy könnyed mozdulattal ugor­junk néhány évezredet, pontosab­ban a 19. századba, ugyanis az első hangrögzítésig ennyit kellett várni. Egy Thomas Yong névre hallgató angol úriember 1807-ben tette köz­zé azt a tanulmányát, amelyben a hangrögzítés alapelvét írta le. Kor­mozott üveget húzott egyenletes se­bességgel egy tölcsér alatt, melynek a végére tű volt erősítve. Miközben a tölcsérbe beszélt, a tű a hangrez­gések erősségének megfelelően a koromba karcolta a hangesemény időbeli képét. A találmány apró fo­gyatékossága volt, hogy a rögzített jelenséget nem lehetett lejátszani, mivel a korom nem rögzít. A nagy találmány Jó ötven éves várakozás után azonban megszületett a csodagép, amely mind a hang felvételére, mind pedig lejátszására képes volt. Ez már bizony a jó öreg Edison találmá­nya, a fonográf volt, melyet 1877. augusztus 12-én ismerhetett meg a tisztelt nagyérdemű. Szegény Edi­son, akkor még csak nem is sejthet­te, hogy a gyorsírónők munkájának megkönnyítésére kifejlesztett beren­dezés a szórakoztatóipar fontos kel­lékévé válik - igaz kissé „átpofoz- va“. Találmányának torzítása állító­lag akkora volt, hogy a lejátszott szöveget csak az értette, aki a felvé­telnél is jelen volt. A fonográfot az a Graham Bell fejlesztette tovább, akit a telefon feltalálójaként is tisztelünk. 1885- ben szabadalmaztatott gramofonjá­ban már zafírtűt használt, sőt az ere­deti kézi hajtást a varrógépeknél használt lábhajtás, majd elektromo­tor váltotta fel. Hangereje viszont csökkent az elődjéhez képest. A fel­vétel csak fülbe dugható gumicsövön keresztül volt élvezhető - már amennyire. A következő említésre méltó ese­ményre 1894. szeptember 9-én Pá­rizsban került sor, amikor megnyílt a híres Piacé Pigalle-i bisztró. Szen­zációja egy pénzbedobással műkö­dő fonográf és a kukucskálón ke­resztül nézhető mozgófilm volt. A gyors meggazdagodás a bisztró tulajdonosa számára néhány hónap múlva egy stúdió megalapítását tet­te lehetővé, ahol - enyhén szólva is- pikáns dalok kerültek rögzítésre. Míg a fonográf a hangrezgéseket mélyírással rögzítette, addig a hol­land származású, de az Egyesült Államokba menekült Emilé Berliner találmánya ugyanezt a vízszintes síkban tette. A hanghullámok kor­mozott üvegkorongra kerültek, majd azt fényképészeti eljárással cinkle­mezre másolta. Ez már elég jó minő­ségű (mintegy négy-öt kilohertz sáv­szélességű) hangzást eredménye­zett. Századunk elején elsősorban a lemezjátszó küllemét érte jelentős változás, így az erősen polgáriasodó lakások elegáns bútordarabja lett. A könyörtelen háború kezdetével megindult a katonadalok préselése. Sót, hogy a bajtársak a lövészárok mélyén két lövöldözés között ne unatkozzanak, forgalomba hozták a koffergramofont... Százhuszonhét millió korong a piacon A húszas évek közepén a hangle­mezt már elektromechanikus úton vágták, az eddig használatos töl­csért mikrofon és erősítő váltotta fel. A felerősített jelek a vágófej teker­csébe jutottak, s a változó mágne­ses tér mozgásra késztette a tűt. Ezzel további minőségbeli javulást sikerült elérni, hiszen már 1934-ben az átviteli sáv szélessége 8 kilohertz volt. A fekete korongok óriási nép­szerűségét elegendő csupán egy számadattal alátámasztani: 1941- ben az Egyesült Államokban 127 millió fogyott el. 1948-ban Columbiában új típusú lemez bemutatására került sor, me­lyet mikrobarázdás jelzővel illettek. Fordulatszáma a normállemez per­cenkénti 78-as fordulatával szemben csupán 33’/3, a játékidő oldalanként 28 perc. Ugyanebben az évben a nagy vetélytárs, az RCA-Victor percenként 45-ös fordulatszámú, 17 cm átmérőjű lemezt hozott forga­lomba. A magnó lendületes fejlődé­se egyre nagyobb veszélyt jelentett a lemezjátszóra, a harc azonban kompromisszummal, pontosabban együttműködéssel végződött. A fel­vételeket magnószalagra rögzítet­ték, majd arról vágták a lemezt - akárcsak ma. A monótól a kvadróig A hőskorszakban a csak egy do­bozból áradó őrület még kielégítette a mohó fogyasztókat, azonban az idő múlásával egyre inkább előtérbe került Edison bácsi találmányának eme fogyatékossága is. Ennek kikü­szöbölésére már a húszas években történtek ügyes-bajos kísérletek, ugyanis megszerkesztették a kétka­rú lemezjátszót. Később a mikroba­rázdás sztereóiemez bal csatornáját a barázda külső, jobb csatornáját a belső falába vágták. Ezáltal, per­sze, felére csökkent a játékideje. Megkezdődött a hifinél hifibb szer­kentyűk árusítása. Az európai piacra betörtek az olcsóbb, de kevésbé strapabíró távolkeleti masinák. A hetvenes évek végén újabb hangtünemény kápráztatta el a hall­gatóságot. A négycsatornás hang­közvetítés, a kvadrofónia, még rövi­debben a kvadró. Újabb üzlet, hi­szen míg a sztereó megduplázta a felhasznált egységeket, addig a kvadró még arra is ráduplázott. Négy hangszóró segítségével már nemcsak síkbeli hatást sikerült elér­ni, hanem a ládák megfelelő elhe­lyezésével a terem szinte minden egyes pontja megszólaltatható lett. Jelenleg széleskörű elterjedésének elsősorban két akadálya van. Elő­ször is a piac túlságosan telítve van sztereó berendezésekkel, melyek iránt változatlanul nagy a kereslet. Másodszor enyhén szólva az átlag­polgár zsebe túlságosan is meg­érezné, ha lakásában kvadrómá- morban szeretne „lubickolni". Tűcsodák Ha már lemezjátszóról beszélünk, akkor elkerülhetetlen annak legérzé­kenyebb alkatrészéről, a hangsze­dőről (pick up) beszélni. Ez három részből áll: a tű, a tűtartó és a me- chanoelektromos átalakító. A hang­szedő a hangszedőtartóban, az ún. schellben foglal helyet. A tű anyaga kemény zafír, vagy gyémánt. A gyé­mánttű jóval hosszabb életű - per­sze csak akkor, ha vigyázunk rá. A tű a lemez oldalfalait érintve játsz- sza le a rögzített információt. Azért, hogy a tű meg ne sértse a lemezt, a hegyét régebben félgömb alakúra csiszolták. Később fejlesztették ki a Sibata bieliptikus tűt, mely sokkal jobban idomul a lemez falához, mint a félgömb csiszolású, így a nyomás is nagyobb felületen oszlik meg. Na­gyon óvatosan kell bánni vele, mert elég egy rossz mozdulat, s máris cserélhetjük újabb darabra. A mechanoelektromos átalakító a kezdetekben piezzoelektromos kristály volt, sőt még ma is haszná­latos. Hátrányai mellett legnagyobb előnye, hogy kimenő feszültsége több száz millivolt, esetleg néhány volt. Sajnos nagyon érzékeny a ned­vességre, a rázkódásra, ütésre, hő­mérsékletváltozásra; élettartama csupán 1-2 év. Sokkal jobb tulaj­donságokkal bírnak a mágneses hangszedők, melyek kimenőfeszült­sége csak néhány millivolt, ezért korrekciós előerősítőt igényelnek. A mágneses hangszedők több fajtá­ja ismeretes, így a mozgómágnesű átalakító, melynek lényege, hogy a tű egy állandó mágnest mozgat, a barázda változásának ütemében. Ezáltal a közeli tekercsben feszült­ség indukálódik, mely arányos a tű mozgásával. A mágneses hangsze­dők további fajtája az indukált mág­nesű, valamint a változó mágneses ellenállású. Újabb csoportot képeznek a moz­gótekercses, vagy dinamikus hang­szedők. Minőségük vetekszik a leg­jobb mágneses hangszedőkével, vi­szont áruk elég magas. Hátrányuk hogy tűcserét csak a gyár végezhet. Talán itt véget is ér a klasszikus értelemben vett lemezjátszó évszá­zadokon át tartó „békés forradal­ma". A technika egy újabb vívmá­nya kezdi elárasztani a piacot, mely mind a hangminőségben, mind pe­dig a kezelhetőségében felülmúlja elődjét. Ez már egy újabb forrada­lom kezdetét jelenti, melynek közép­pontjában a lézerlemezjátszó (CD) áll. KOSÁR DEZSŐ AVIZO Új hirdető újság az árusoknál • Egyedi vállalkozás • Magyarul is megjelenik majd? Ez év márciusában jelent meg első ízben a bratisiavai, kassai (Kosice) és a zilinai standokon az Avízo propagációs és tájékoztató magazin. Az első ingyenes próbaszámot még néhány követte, majd mind többet lehetett hallani a D. A. D. D. concept team hazai viszonylatban egyedi kiadványáról, melyet a fővárosi nemzeti bizottság engedélyével hozott létre négy vállalkozó szellemű fiatalember. S bár lapjukban a magánszemélyek ingyen, közületek pedig az átlagosnál 20 százalékkal olcsóbban hirdethetnek, mégsem nézte, nézi mindenki jó szemmel kezdeményezésüket. Többek között erről is beszélgettünk dr. Deák Ernővel, az Avízo egyik alapítójával, menedzserével. • Hogyan született a lap? töl. Milyen indulótőke kellett, s milyenek- A gondolat már régebben foglalkoz- a fizetési lehetőségek az Avízonál? tatott, csak nem volt lehetőség a megva­lósításra. Aztán napvilágot látott egy ren­delet a nemzeti bizottságokról, s én ki­használtam a lehetőséget. Még ma is többen neheztelnek ránk ezért. Ugyanis az új, ráadásul szokatlan és magánsze­mélyektől jövő kezdeményezést általában nem szokták minden fórumon'ujjongva fogadni. Ez történt a mi esetünkben is.. A nemzeti bizottság támogat, elvégre in­gyenes szolgáltatást nyújtunk a lakosság­nak, de vannak, akik lépten-nyomon aka­dályokat gördítenek utunkba. Egyesek például valótlan hirdetést adnak fel, de a konkurenciától tartva a hirdetőirodák sem kedvelnek bennünket. S másutt is akadnak olyanok, akik felszámolásunkon mesterkednek. Én azonban nagyon ma­kacs és kitartó vagyok... • Tehát nem zárják be a „boltot"?- Ellenkezőleg, terjeszkedni szeret­nénk. A napokban nyitottuk meg első, fővárosi irodánkat (a ligetfalusi Denisova utca 33 szám alatt), de a közeljövőben már Ostravában is terjeszteni fogják a cseh nyelvű mellékletet. Magyar kiad­ványról is gondolkodtam, de jelenleg még nem tudok olyan magyarul beszélő, menedzser típusú emberről, aki ezt főál­lásban végezné. • Általában akkor vállalkozik az em­ber, ha hasznot remél kezdeményezésé­- Én a lapot elsősorban hobbiból csi­nálom. Elvégre a kezdet kezdetén - ami­kor a próba- és az első szám fölemésztet­ték az indulásra szánt 30 ezer koronát - még nem lehetett tudni, milyen lesz az Avízo lakossági fogadtatása. Az érdekes­ség kedvéért: az első Avízoból mindössze ezer példányt adtunk el a hatezerből. Ha csak az anyagiakat tartottam volna szem előtt, akkor aligha hagytam volna ott egy aránylag jól jövedelmező vezető beosz­tást. Ami pedig a fizetéseket illeti, az alapbér 2400 korona, ehhez jönnek még a pótlékok, a telefon és a számítógép kezeléséért és a prémiumok. • Hányán készítik az Avízot?-Csoportunk tíz főből áll, plusz van egy számítógépünk, amely automatiku­san betördeli a betáplált szöveget és kinyomtatja a megszerkesztett oldalt. A hirdetőlapon kívül egyéb propagációs anyagokat is készítünk vállalatoknak, in­tézményeknek, például műsorfüzetet mo­ziknak. • Nem tart a konkurenciától?-Ellenkezőleg, hiszem, hogy akkor születnek csak igazán jó ötletek, ha van versenytárs. A miénkhez hasonló lap már működik Prágában és Trnavában is, de az még nem az igazi konkurencia. (gágyor) Folyik a Stupavai Állami Halgazdaság (Bratislava-vidéki járás) 1300 hektár­nyi területü halastavainak lehalászása. Az eredeti tervet - mely 750 tonna hal kifogását irányozta elő - már túltejesítették. A jó eredményeket elsősorban a kedvező időjárásnak köszönhetik, valamint annak, hogy az állományt idén nem érte fertőzés. A gazdaság 85 százalékban pontyot tenyészt, kisebb mennyiségben amurt, csukát, kárászt és más halfajtákat is. December második felétől a kereskedelmi szervezetek által jóváhagyott időterv szerint szállítják majd őket a karácsonyi piacra. Felvételünkön a jakubovi halászok láthatók. A halászat valóban férfimunka. (Vlastimír Andor felvétele - CSTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ Kiss Ferencnek (Vízkelet - Őierny Brod) 70. születésnapja alkalmából jó egészsé­get, és további hosszú, örömteli életet kíván: felesége, két fia, menye és unokája: Peti. Ú-3609 ■ 1989 november 11-én ünnepli 60. születésnapját, va­lamint nyugalomba vonulását Puskás József Rimaszombatban (Rim. Sobota). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lál, s jó egészséget és nagyon boldog, hosszú életet kíván családja körében: felesége: Marika, fia: József, lányai: Marika, Aranka, vejei: Laci, Mariann, unokái: Jocika, Daduska és Marika, akik sokszor csókolják a nagyapát. Ú-3208 ■ Szívünk teljes szeretetével kö­szöntjük a drága jó édesanyát, nagy­mamát, özv. Zsemlye Kálmánné Tarcsi Erzsébetet (Apácaszakállas - Opat. Sokolec), aki 1989. november 11-én ünnepli 70. születésnapját. E szép ünnep alkalmából hosszú, boldog életet és jó erőt, egészsé­get kívánunk. Kívánjuk, hogy jósága és szeretete még sokáig melengesse az egész családot. Lánya: Évi, veje: Nándi, fia: Sanyi, menye: Klári s az unokák: Klaudia, Nándi, Gyurika és Gáborka, akik ölelik és csókolják a drága nagymamát. ü-3296 ■ November 12-én ünnepli 70 születés­napját Csapó István Sajóházán (Nadabula). E szép ünnep alkal­mából gratulálnak, s erőt, egészséget kívánnak: szerető felesége: Juliska, testvére: Lenke, sógorai, a Holéczy, Resko és Tóth család hozzátartozóikkal. Ú-3458 ■ Szívünk teljes szeretetével kö­szöntjük a szerető férjet, drága jó édes­apát és nagyapát, Harsányi Jánost (Rozsnyó - Roznava), aki 1989. november 12-én ünnepli 50. születésnapját. E szép ünnep alkalmából jó erőt, egészséget és örömökben gaz­dag, hosszú életet kívánunk. Szerető felesége: Böske, lányai, fiai, menye, vejei és az unokák, valamint sógornője: Marika Ú-3503 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a szeretett szülőket, nagyszülőket, Veres Pált és feleségét, Veres Júliát (Nagykér - Milanovce), akik 1989. november 11-én ünnepük há­zasságkötésük 50. évfordulóját. E szép ünnep alkalmából erőt, egészséget és hosszan tartó nyugodt, boldog életet kívá­nunk szeretteik körében. Fiuk: Zoltán, lányaik: Ilona, Erzsébet, menyük, vejeik, unokáik: Ilonka, Gabi­ka, Aranka, Danka, Marika, Lali, Sanyi, Zoli, két unokamenyük, két unokave- jük, valamint a kis dédunokák: Jankó, Marosko, Borisko, Danko és Erik Ú-3304 ■ 1989. november 12-én ünnepük házas­ságkötésük 40. évfordulóját szeretett, drága szüléink, Lukács József és neje, Dóra Irén Zsigárdon (Zihárec). Szeretettel köszöntjük őket, s kívánjuk, hogy még sok éven keresztül együtt vár­ják a tavasz ébredését szeretetben, jó egészségben. Kezüket csókolják: lányaik: Marika, Gyöngyi, vejeik: Lali, Milán, unokáik: Ingrid, Kinga és Patrí­cia. Ú-3508 ■ 1989. november 12-én ünnepli 50. szü­letésnapját a drága jó férj, édesapa, nagyapa és após, Kiss Géza Dióspatonyban (Orechová Potőn). E szép ünnep alkalmából szívből köszön­tik, s további jó erőt, egészséget és bol­dog, békés éveket kívánnak: felesége, lányai, fia, veje, valamint há­rom unokája: Péter, Tériké és Anita. Ú-3552 X’!v MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a felejthetetlen édesapára, férjre, nagyapára, Lukács Sándorra (Oroszka - Pohr. Ruskov), akit a kegyetlen halál 1988. november 12-én ragadott ki szeret­tei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy kegyelettel­jes pillanatot ezen a szomorú, első évfor­dulón. Emlékét, szeretetét, jóságát örök­ké szívünkben őrizzük. A gyászoló család Ú-3404 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a felejthetetlen édesapára, férjre és nagyapára, Pudmericky Imrére (Nagyfödémes - Veiké Úl'any), akit a kegyetlen halál 1988. november 11- én ragadott ki szerettei köréből. Akik is­merték és szerették, szenteljenek emlé­kének egy néma pillanatot ezen a szomo­rú, első évfordulón. Emlékét, szeretetét örökké szívünkben őrizzük. Szerető felesége: Etel, lányai: Zsuzsi és Mari, vejei: Misi és Imi, unokái: Erika, Deniszka, Andrea és Ervin, vala­mint a rokonság Ú-3418 ÚJ SZÚ 6 1989. XI. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents