Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-01 / 257. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. XI. 1. Első alkalommal csak a dolgozókollektívák tanácsa kapott bizalmat Elutasító szavazatok Más, nagyobb helyiség híján a stúrovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban is az étteremben ült össze első tanácskozására a vállalati küldöttgyülés. Kétszázhuszonnyolcan kaptak bizalmat munkatársaiktól, hogy képviseljék őket ebben az önigazgatási szervben. Kilencen különböző okoknál fogva nem érkeztek meg. Távolmaradásuk azonban nem akadályozta a többieket abban, hogy munkához lássanak. Szavazataikkal arról kellett dönteniük, kik kerülnek öt évre a dolgozókollektívák tanácsába és ki lesz majd ugyanennyi ideig a gyár élén. Közel hétórás választási procedúra után a küldöttek többségétől csak a tanács kapott bizalmat, választott igazgatója továbbra sincs a majdnem négyezer embert foglalkoztató vállalatnak. De mi is történt a küldöttgyűlés első ülésén? A Sigma vállalat lutíni üzemében a napokban fejezték be azoknak a szivattyúknak a szerelését, amelyet a kínai Sentou városában épülő hőerőmű második blokkjához szállítanak. A kínai megrendelés értéke 80 millió korona. Felvételünkön Karéi Vrba az adagoló-szivattyún végzi az utolsó simításokat. (Vladislav Galgonek felvétele - ÖTK) Az árvízvédelmet is környezetvédelemnek tekintjük Megkésett kiegészítés Stefan Chlpík, a választásokat előkészítő bizottság elnöke mondott bevezetőt. Ezután valamennyi sorból szavazathitelesítőt választottak. Segítségükre a következő percekben volt szükség, amikor a napirendről, a választási szabályzatokról, a bizottságok összetételéről szavaztak. Az igazgatóválasztással kapcsolatosan utólagos kiegészítést javasolt Őtefan Chlpík. Lényege a következő volt: ha az igazgatójelöltek közül egyik sem kapja meg a szavazatok többségét, de legalább azok negyvenöt százalékát megszerzi, egy jelölttel lehessen még aznap újabb fordulót tartani, s abban a több szavazatot szerzett indulhasson. Ha így sem jutna a voksok többségéhez, akkor új jelöltekkel s máskor kell igazgatót választani. A tanácskozás kezdetén valamennyi küldött írásban megkapta a kiegészítés szövegét. Pártfórumokon előzőleg minden ellenvetés nélkül elfogadták, csak éppen az alkalmazottak többsége nem értesülhetett róla, az üzemi újság külön számában közölt szabályzattervezetben ugyanis még nem szerepelt. Ismertetése után Ladislav Repka kért szót. Nem értett egyet a kiegészítés elfogadásával. Úgy vélte, nincs módja munkatársait értesíteni erről a változásról, ezért nem szavazhat mellette. Utána Blahák Gábor javasolta: döntsenek a kiegészítés sorsáról. Szavaztak. Négyen támogatták, a döntő többség nem fogadta el. Érvénybe lépett tehát az eredetifeg javasolt választási szabályzat. Megválasztását követően héttagú választási bizottság kezdte meg tevékenységét. Felkészülésükhöz 15 perces szünetet kértek. Ezalatt Ladislav Repkától kérdezősködtem: mi késztette őt véleményének tolmácsolására?-Az, amit elmondtam mindenki előtt - válaszolta határozottan. - Gyakorlatilag a gyár valamennyi alkalmazottját képviseljük ezen a fórumon, s nekik senki sem jelezte, mást fogadunk majd el, mint ami az üzemi lapban megjelent. Feltételezik: a közzétett szabályzat mellett vagy ellene szavazunk. Döntésünk 3950 alkalmazottat érint, s ha családtagjaikat is beleszámítom, akkor közvetve legalább 10 ezer ember holnapjáról van itt szó. Helyesnek tartottam, hogy elmondjam: ahhoz igazodjunk, amiről mindenki tájékozott. Az már küldött-társaim személyes dolga, hogy véleményemmel ilyen sokat egyetértettek. Elhúzódó szavazatszámlálás Ismét folytatódott a tanácskozás. A választóbizottság elnökének tolmácsolásában a dolgozókollektívák tanácsába javasolt húsz jelölttel ismerkedtünk. S bár mindenkiről csak rövid jellemzést hallottunk, mégis fölösleges volt ennek elmondása. Azt feltételeztem, hogy senkiről sem hallunk elmarasztaló véleményt, az elhangzottak meg írásban is belefértek volna a küldöttek dossziéjába. Időt nyertek volna vele. Ennyivel később kezdődött a titkos szavazás. Közben szünetet tartottak. Kihasználva az alkalmat Őtefan Chlpí- kot a választások előkészületeiről kérdeztem.- Szakszervezeti vonalon folyt a szervezőmunka. Jómagam is az üzemi bizottság elnöke vagyok. Május végén 19 fős előkészítő bizottságot hoztunk létre, tagjai valamennyi jelentősebb munkahelyet képviselték. Lényegében a szakszervezeti műhelybizottságok hatáskörében 13 albizottságot neveztünk ki a közvetlen munkahelyi jelölések megszervezésére, lebonyolítására. Itt egy küldött nagyjából 16 alkalmazottat képvisel. Tanácstagokat szintén a dolgozókollektívák jelöltek. Számuk 31 volt, bizottságunk később ezt húszra csökkentette. Végül is ezekből állt össze a jelölőlista.- Ismeretei szerint a javaslatok mennyire tükrözték a dolgozókollektívák véleményét? - kíváncsiskodom tovább.-Ahogy tudom: a munkaközösségek akarata érvényesült. Megtörtént az is, hogy újraértékelték véleményüket, s a jelölt szintén belátta, nem alkalmas a tanácstagi tevékenységre, ezért visszalépett. Helyette talpraesettebb, az érdekeiket képviselni tudó tagjelöltet küldtek a tanácsba.- Érdekelne: miként került napirendre az igazgatóválasztás szabályzattervezetének utólagos kiegészítése?- Pontosan már nem tudom, melyik felettes szervünk képviselője javasolta. Bizottságunk ezt magáévá tette. Időnk azonban nem maradt arra, hogy előre eljuttassuk a küldötteknek. Közel két órára tervezték a tanácstagok választását, a szavazatok összeszámlálását. Ennyi idő azonban nem volt elég a választóbizottságnak. Egy órával még megtol- dották. Nem csoda hát, hogy taps fogadta újbóli megjelenésüket a teremben. Ismét a bizottság elnökének szólója következett. Húsz tanácstagjelölt kapott szavazatainak ismertetése. Közülük csupán egyetlen nem élvezte a többség bizalmát. Tizenhét fős tanács alakult, a két legkevesebb szavazatot kiérdemelt jelölt póttag lett. Csak hatan húzták ki Mihály Gyula nevét a jelölőlistáról. Mindenki közül fölényesen ő kapta a legtöbb szavazatot. Benyomásairól faggattam az egész gyárban ismert értékesítésvezetőt. Lassan indultak belőle a mondatok, láthatóan izgult, kirakodott arcára a belső feszültség.- Nem számítottam erre a sok szavazatra - ismeri be meglepetését - , de jól esett. Mert valahol az eddigi munkám elismerését látom benne. Ha valakinek nem tudtam segíteni, rosszat nem csináltam neki. Mielőtt ide jöttünk, megkérdeztem a főnökömet, a kereskedelmi igazgatóhelyettest: komolyan gondolja-e igazgatói jelölését. Igennel válaszolt. Most azért is izgulok, ki kerülne a helyébe, ha valóban megválasztanánk. Időközben a dolgozókollektívák választott tanácsa megtartotta alakuló ülését. Új elnökével, Sóky Jánossal közvetlenül ezután beszélgettem.- Titkos szavazás döntött megválasztásomról - avat be a tanácskozáson történtekbe. - Tízen voksoltak mellettem, így megszereztem a többséget. Előzőleg a tanács pártcsoportja jóváhagyta jelölésemet, akárcsak Eduard Haderkáét, az új alelnökét. Hogy miért nem szavazhatott minden tanácstag saját belátása szerint bármelyikünkre? Felmerült ez a kérdés is, s a jelenlevő elvtársak azzal indokolták, hogy a párt felel a káderpolitikáért. Előzőleg ugyanis három jelölt volt az elnöki posztra. Egyikük nem került be a tanácsba, a másik nem vállalta, utána meg én maradtam. Úgy éreztem, ha a többség megadja a bizalmat, kötelességem elvállalni. A többit már elmondtam ... Elképzelésekről nemigen tudott még beszélni. Hisz az sem volt még világos számára, hogy milyen keretek között mozoghatnak.- Kérdés: lesz-e útbaigazítás, felülről jövő irányítás, vagy akaratunk szerint cselekedhetünk-e majd?- meditál a jövőn. - Mert ha önállóan tevékenykedhetünk, akkor nincs különösebb baj. Olyan emberek vannak ebben a tanácsban, akik fel tudják mérni, mi megfelelő számunkra és mitől kell óvakodnunk. És akarnak is tenni ezért a gyárért. Végeredményben a többség döntött arról, hogy ide kerülhessünk, s ebben az összeállításban képviseljük őket. El kell érnünk, hogy jobban menjen a vállalatnak, hogy komoly partnerei legyünk a leendő vezetőségnek. Ha ez nem sikerül, fölösleges lesz minden igyekezetünk. Kettőből - egy sem Újabb szünet után az igazgatóválasztás napirendi pontjához érkeztek. Előbb az alapító képviselője vázolta fel a vállalat mai helyzetét, majd szóban kádervéleményezte a jelölteket. Utána ők kaptak szót. Peter Kolrus megbízott vállalatigazgató harmincnyolc éves. Főiskolai tanulmányainak befejeztével került a gyárba. Különböző beosztásokon keresztül lett igazgató. Választási beszédében a realitások talaján mozgott. Tudatában van annak, hogy bonyolult helyzetben lett önálló a vállalat. További létezésének és előrelépésének lehetőségeit is felvázolta. ígérni csak változásokat, változtatásokat tudott. Merítve hozzá azokból a javaslatokból, észrevételekből, amelyeket a választás előtti találkozókon a dolgozók körében szerzett. Róbert Simurka volt a másik jelölt. Kereskedelmi igazgatóhelyettes, negyvenhárom éves. Felszólalásában nagyon távolról indult, mígnem eljutott a vállalati sajátosságokhoz, a termelés intenzifikálásának, a gépi berendezések korszerűsítésének és felújításának lehetőségéhez. Gyakran emlegette a színvonalas munka- szervezés szükségességét. Korábban már elmondott elképzeléseit is röviden megismételte, konkrét ígéretekbe azonban ő sem bocsátkozott. Szintén a változásokon keresztül látta a jövőt. És percekkel később már rájuk szavaztak a küldöttek. Alig egy órán belül az eredményekről értesültünk. Kétszáztizenkilenc szavazatból Peter Kolrus 46-ot, Róbert Őimurka 8- at kapott. Igazgatónak egyiküket sem választották meg. A küldöttgyűlés mást akar ebbe a beosztásba. Ebben a helyzetben az alapító képviselője sem tud többre vállalkozni, mint annak bejelentésére: más jelöltek után néznek, kiválasztásuk módjáról később döntenek. Napirenden kívül Igor Novák, az érsekújvári (Nővé Zámky) járási pártbizottság vezető titkára kért szót. Határozottan, emelt hangon szólt a jelenlevőkhöz. ,,Szomorú- vélte -, hogy a kommunisták korábban elfogadták a választási szabályzat kiegészítését, ezen a tanácskozáson viszont - néhány kivételtől eltekintve - ellene szavaztak“. Szerinte ez nem a párt természetes tekintélyéről tanúskodik a vállalatnál. A végeredményt az „élet hozta tapasztalatnak1' minősítette, olyannak, amelyből tanulni kell. Bejelentette: az új jelölteket is a párt beleegyezésével hozza el az alapító. Addig is aktivitásra szólította fel a vállalat dolgozóit. Amíg újat nem választanak, továbbra is a megbízott igazgató vezeti a gyárat. Ezt az alapító képviselője tudatta velünk. Azóta úgy érzem, a demokrácia furcsa fintorával találkoztam. Mert miközben a többség úgy látta jónak, se a mostani igazgató, se helyettese ne vezesse őket az önállóság útján, s erről törvényes keretek között dönthettek, addig egyáltalán nem kizárt, sőt nagyon is valószínű, hogy maguk ellen cselekedtek. Mi haszna lesz abból a gyárnak, ha hetekig, hónapokig olyan ember vezeti majd, aki csak ismerkedik az ottani körülményekkel, mert kívülállóként érkezik? De ez már a jövő. Egyelőre az alapító a jelöltek válogatásánál, bemutatásánál tart. Az idő pedig könyörtelenül halad előre, s az átmeneti állapot következményei sorra jelentkezhetnek. Bár csak ne lenne igazam! J. MÉSZÁROS KÁROLY A gabcíkovói vízlépcső többek között a Duna jobb partjának, a Rajka (1850. folyamkilométer) és Gö- nyű (1790. fmk) között lévő alacsonyan fekvő területnek, tehát a magyarországi Szigetköznek is megbízható árvízvédelmét szolgálja. A meglévő védelmi mü - ezt bizonyítja az 1954-es árvíz is - nem nyújt kellő biztonságot. 1954. július 15-én az 1820. folyamkilométernél, Ásványrárónál két helyütt, ugyanazon a napon Kisbodaknál - az 1828. fmk-nél - és július 16-án Du- nakilitinél, az 1846. fmk-nél, szakadt át a gát. A Szigetköz elöntése mérhetetlen károkat okozott. A gát nem ott rongálódott meg, ahol a legalacsonyabb vagy a legkeskenyebb volt, hanem azon a helyen, ahol leggyöngébb volt a talapzata. Az árvízvédelmi gát számos régi, eltemetett dunai holtágat keresztez. A sodorvonal helyén a mederbe görgeteg, durva kavics rakódott le. A lerakódásnak köszönhetően a hordalékkúpon lévő kanyargó ágak lefű- ződtek, s finom szemcséjű üledékkel töltődtek fel. Szondák segítségével megállapították, hogy a talapzat közelében, közvetlenül a felszíni finom homokréteg alatt, durva szemű kavics található. Ezek az üledékek két különböző mederképző- désű szakasz maradványai: a kavicsréteg a korábban aktív vízfolyás eredményeképpen, az apró szemcséjű homok pedig a lefűződött holtág fokozatos feltöltődésének időszakában rakódott le. A vizsgálatok bebizonyították, hogy az alul lévő kavicsréteg áteresztőképessége ezerszer nagyobb a rárakódott homokrétegénél. Ez azt jelenti, hogy a kavicsban a víz ezerszer gyorsabban áramolhat. Ha magas vízállásnál a folyam utat talál a görgeteges réteghez, azon nagy sebességgel átszivárog, magával ragadja a finom üledéket, s a gát mögött ülepíti le. így nagyobb üregek keletkeznek, az átfolyás szelvényének keresztmetszete növekszik. A fedőrétegből és az aljzatból felerősödik a finom részecskék kimosódásának folyamata, s az így keletkezett üreg fölött a gát beomlik. A belső eróziót számos körülmény, például a vízállás magassága és időtartama, az üledékek szemcsenagysága, a felszínen lévő réteg konzisztenciája - állaga kiterjedése stb. befolyásolja. A dunai árvízvédelmi töltések aljzata nagyon változatos, s szinte méterenként eltérő. Az árhullámok hatására az átszivárgásnak, azaz a finom részecskék kimosódásának köszönhetően változik. Árvízveszély esetén idővel a filtrációs áramlások szinte kész „utakra" lelnek. Az 1954-es árvíz alkalmával a jobb oldali árvízvédelmi töltés a magyarországi szakaszon négy helyütt szakadt át. Ennek ellenére nem arra a megállapításra jutottunk, hogy a bal oldali védőmű stabilitása megfelelő, ezért az árvíz után azt teljes hosszában megerősítettük. Az 1965-ös áradás alkalmával az alsó szakaszon a gát két helyen mégis áttört, s az árvíz milliárdos károkat okozott. Az objektivitás kedvéért meg kell állapítani, hogy a gátszakadások a Duna azon szakaszán történtek, amelyet a nagymarosi vízlépcső létesítményeivel akarunk megvédeni. A jobb oldali gát akkor nem rongálódott meg. Ebből persze nem következik az, hogy a magyar- országi oldal gátja eléggé szilárd, s egy következő áradásnál nem szakadhat át. Az 1965-ös árvíz idején a finom részecskék kisodródása következtében, jelentősen meggyöngült, de természetesen nem annyira, hogy átszakadt volna. A következő alkalommal azonban a belpő erózió a rombolást befejezheti. Még aprólékos vizsgálatokkal is nagyon nehéz az árvízvédelmi gátak kritikus, destrukcióra hajlamos helyeit meghatározni. A csehszlovák vízügyi szakemberek ezért magyar kollégáikkal együtt elhatározták, hogy az árvízvédelem kérdéseit az árhullámok szintjének, azaz a víz infiltrációs túlnyomásának csökkentésével oldják meg. A Duna mente katasztrófális árvizektől való megóvásának bizonyára legbiztonságosabb módja a folyó vízszintjének csökkentése. Ezt a hatást a közös csehszlovák-magyar vízlépcső- rendszer felvízcsatornájának megépítésével kell elérni. Most, amikor a magyar kormány - állítólagos környezetvédelmi okokra hivatkozva - a vízlépcsőrendszer befejezésének felfüggesztését javasolja, akkor éppen a magyar ökológiai érdekek, azaz a Szigetköz elengedhetetlen, biztonságos árvízvédelmi megoldása ellen foglal állást. Az 1954-es eseményekről már bizonyára elfeledkeztek. A szakemberek azonban figyelmeztetnek, hogy nagy áradás már akár a következő években is várható, s a felelősséget azoknak kell vállalniuk, akik a Szigetköz védelmét megakadályozták. A következő bonyolult probléma Budapest ivóvízellátása. Közismert, hogy Budapestnek nagyon rossz minőségű vize van, amelyet a Szentendrei-szigeten lévő parti szűrésű kutakból nyernek. Amilyen a Duna vizének a minősége, olyan a kutaké is. Egyes kutak a folyótól csupán öt méternyire vannak. A szűrés során a víz csak kevéssé tisztul meg, mivel a filtráció csak vékony rétegen át történhet, és a szűrőanyag szemcsézettsége is durva. A természetes Duna-mederben finomszemű szűrőréteg nem képződhet. Ez magyar probléma, amely a vízlépcsőrendszer építésével közvetlenül nem függ össze, s ezt a magyar szakemberek is elismerik. A Bratislava alatt kialakítandó széles tározómederben, amelyet a gabcíkovói lépcső részére létesítenek, a lebegtetett hordalék leülepí- tésével és a szélesebb, széljárásnak kitett felszínen lejátszódó aeráció- nak, levegőztetésnek köszönhetően több oxigén kerül a vízbe, s javul annak minősége. A dunakilití—körtvélyesi (Hrusov) és a nagymarosi tározótér megvalósítása és feltöltése után a budapesti kutakba a jelenleginél jobb minőségű víz kerülhet. Ha jobb lesz a nyersanyag, jobb lesz a végtermék is. Abban az esetben viszont, ha a magyar kormány a Bratislava alatt és Nagymaros térségében létesítendő tározó befejezését ökológiai okokra hivatkozva felfüggeszti, tulajdonképpen saját ökológiai, s a budapesti lakosság érdekei ellenére cselekszi. PETER DANÍáOVlÓ
