Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-29 / 281. szám, szerda
ÚJ szú 5 1989. XI. 29. Néhány gondolat a piacról Az eredmény minősíti a munkát Legnehezebb feladat a feltételek kialakítása EGY KÜLDÖTT KONGRESSZUS ELŐTTI GONDOLATAI Bizonyára közhely lenne bármit is mondani a nyelv jelentőségéről, a társadalmi fejlődésben betöltött szerepéről, melynek során az új fogalmak gyarapodásához igazodva maga a nyelv is fejlődik. Sajnos, rohanó korunkban nyelvünk fejlődése nehezen tud lépést tartani az úgynevezett információs robbanás követelményeivel, amin egyrészt úgy segítünk, hogy az élő idegen nyelvekből további jövevényszavakat veszünk át, például az elektronika és a számítástechnika területén, vagy pedig régi, hagyományos szavainkat töltjük meg új jelentéstartalommal. Ez a jelentésmódosulás azonban rendszerint úgy valósul meg, hogy az igénybe vett szavak eredeti jelentőségüket is megőrzik, s egyben az új fogalom, mondanivaló kifejezésére is szolgálnak. Ebből aztán bizonyos esetekben nem kevés félreértés, zavar származik. így vagyunk többek között a piac szavunkkal is. A piacon szerezzük be a zöldség- és gyümölcsfélék jelentős hányadát, s ha valakit anyagiassággal vádolnak meg, az rendszerint így védekezik, de hiszen én is a piacról élek! Ugyanakkor mostanában közgazdasági vonatkozásban is gyakran emlegetjük a piacot, főleg jelzős szerkezetekben. Beszélünk például piacgazdálkodásról, piaci mechanizmusról, piackutatásról, piacszabályozásról, piacszervezésről, piaci igényekről stb. Hasonló a helyzet a szlovákban a ,,trh“, vagy az oroszban a „rinok“ szavak használatánál. Az adott szónál maradva gyakran az okozhat zavarokat, félreértéseket, hogy olyanok is beszélnek például piaci mechanizmusról, akik talán nem is tudják, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent. Sokan a szó eredeti jelentéséből indulnak ki, a piaci alkudozások negatív oldalait, a nyerészkedési vágyat, az egymás ,,átejtésére“ irányuló törekvéseket látják benne, s aztán nagy bölcsen kimondják a szentenciát: a piaci mechanizmusnak nincs helye a szocializmusban! Vizsgáljuk hát meg közelebbről, hogy a jelenlegi szóhasználatban mit kell értenünk piaci mechanizmuson. A definícióban illetékes forrás, a Közgazdasági Kislexikon legújabb kiadása piaci mechanizmusnak nevezi mindazon hatások összességét, amelyek a kereslet, a kínálat és az ár kölcsönös és együttes kapcsolatából alakulnak ki. Szó van itt továbbá az értéktörvény érvényesülésének mozgásformájáról is, valamint arról, hogy a piaci mechanizmus a szocializmusban a szocialista áruviszonyok megjelenési formája, s a szocialista gazdasági mechanizmus fontos eleme. Azt ugyan sokan vitatják mostanában, hogy mennyire fontos eleme, de erre a kérdésre is csak a hatások összességének a felmérése adhatja meg a választ. Először is azt kell leszögeznünk, hogy az említett szóösszetételekben a piacnak egy modern értelmezéséről van szó, amely a tudományostechnikai forradalom vívmányait maximális mértékben kihasználó intenzív gazdaságfejlesztésben érvényesül. Ennek ellenére azt a feltételezett, célként kitűzött szocialista társadalmi rendszert, amelyben a piaci mechanizmus a gazdaság irányítási rendszerének alapvetően fontos elemét képezi, pontatlanság lenne piaci szocializmusnak nevezni, ezért jobb, ha ilyen esetben - megkülönböztetés céljából - modern szocializmusról beszélünk. A hatások összességéről A piaci mechanizmus természetesen csak bizonyos feltételrendszerben érvényesülhet, amelytől a szocialista országok az elmúlt évtizedek folyamán, a sztálini ihletésű irányítási rendszer alkalmazása következtében jelentősen eltávolodtak. Ez az eltávolodás az egyes szocialista országok esetében különböző mértékű és jellegű, ami azt jelenti, hogy a szükséges feltételrendszer létrehozása, illetve felújítása különböző időt és eltérő módszereket igénye!. Erre a szovjet átalakítás tükrében a későbbiekben még visszatérünk. Ez a feltételrendszer több tényezőből áll, amelyek közül a legfontosabbak közé tartozik a bel- és a külgazdasági egyensúly, pontosabban mondva a kínálati piac érvényesülése, a szabadpiaci árrendszer és a nemzeti valuta konvertibilitása. E fő tényezőkhöz számos további sajátosság társul, többek között a bérszabályozás területén. A világ neves közgazdászai, köztük Keynes, Gaíbraith, Leontief, a cseh származású Peter Dobias és mások számtalan sok tanulmányban, könyvben foglalták össze gazdaságpolitikai elméleteiket, amelyekből a modern piacgazdaság fő vonásai gyakorlati szempontból is kiszűrhetők. Jóllehet a polgári közgazdaságtudományban éles harc folyik a különböző irányzatok szerzői és képviselői között, különösen a tendenciák értelmezése és a szabályozási módszerek indoklása szempontjából, ennek ellenére bizonyos közös nevezőket egyszerűsített, közérthető formában is megfogalmazhatunk. Különösen akkor, ha az iparilag fejlett országok konkrét gyakorlati tapasztalataiból indulunk ki. Kezdjük talán azzal, hogy a kínálati piacon úgynevezett „nyomás" érvényesül, ami azt jelenti, hogy a termelőnek, az eladónak igencsak ügyeskednie kell, hogy árui számára vevőt találjon. Ez a nyomás azonban nem haladhat meg bizonyos mértéket, mert a túl sok áru túltermelési válsághoz vezetne, annak minden kellemetlen következményével. A modern piaci mechanizmus azzal hárítja el a túltermelési válság veszélyét, hogy nagy gondot fordít a gyártmányfejlesztésre, a termelők igyekeznek másokat kielőzve új termékeket dobni a piacra, ami egyrészt szilárdítja a helyzetüket, másrészt pedig az új termékek értékesítése során extraprofithoz is jutnak. Ilyen értelemben a piaci mechanizmus a termelés tudományos-műszaki fejlesztésének fő hajtóerőjévé válik,"s a kutatási eredmények gyors hasznosításával távol tudja tartani az esetleges túltermelési válságokat. A modern piaci mechanizmus másik jellegzetessége az, hogy a termékek egyre szélesebb választékát előállító termelőket a minőségi színvonal és a termelékenység emelése érdekében gyártásszakosításra, rugalmas együttműködésre, célszerű munkamegosztásra kényszeríti, függetlenül attól, hogy ez a munkamegosztás milyen szervezeti keretek között valósul meg. Az ilyen kölcsönös kapcsolatok fejlesztése azonban elképzelhetetlen a pénz értékmérő funkciója, konvertibilitása nélkül. További nélkülözhetetlen feltétel a partnerek megbízhatósága, az adott szóért vállalt felelősség a szállítói-megrendelői kapcsolatokban. A piac szigorú törvénye nem ismeri a pardont, nem fogad el magyarázkodásokat, aki a terepen akar maradni, annak bizony igyekeznie, hajtania kell, hogy eleget tegyen az egyre szigorúbb elvárásoknak. Ennek a következetességnek főleg a készletgazdálkodás területén van jelentősége. A legsikeresebb termelőknek gyakorlatilag már nincs is szükségük anyagraktárakra, hiszen a kialakított integrációs rendszerben az alszállítók számítástechnika által vezérelt ütemterv szerint biztosítják a gyártáshoz szükséges nyers- és alapanyagokat, alkatrészeket. Szerencsés helyzetben van az a vállalat, amely egy ilyen kapcsolatrendszerbe be tud kerülni. Helyének megtartásáért azonban naponta meg kell küzdenie, mert ha jelentkezik egy másik, előnyösebb feltételeket kínáló cég, amely ráadásul még valamilyen hasznosítható találmánnyal is rendelkezik, az integráló szervezet inkább azzal köti meg az üzletet, s a régivel felmondja az együttműködést. A piaci mechanizmusban tehát részrehajlás nélküli verseny is van, melynek következtében kisebb- nagyobb vállalatok mennek tönkre, szűnnek meg, de helyettük a szerkezetváltással összefüggésben azonnal újak keletkeznek, amelyek a perspektív termelési irányzatok és technológiai eljárások hordozói. Ez természetesen a dolgozóktól is megköveteli a gazdaság fejlődéséhez való rugalmas alkalmazkodást, a szakképzettség állandó fejlesztését, beleértve az újonnan keletkező szakmák folyamatos elsajátítását. Mindenki másképp csinálja Elképzelhető mindez a szocializmusban? Jelenlegi viszonyainkat nézve bizony nehezen, de ha a társadalmi munkatermelékenység növelésének ez a gyakorlatban is bevált módja, akkor vállalni kell. A szocializmus egyébként is csak úgy válhat magasabb szintű társadalmi rendszerré, ha hasznosít minden pozitív tapasztalatot, eredményt, amelyet az emberi civilizáció eddigi fejlődése folyamán elért. Emellett a piaci mechanizmus, mint módszer, teljes összhangban van a szocializmus gazdasági alaptörvényével. Kialakítása azonban, mint már említettük, nehéz folyamatnak fog bizonyulni. A piaci mechanizmushoz vezető úton következetesen az egyes szocialista országok adott helyzetéből, nemzeti sajátosságaiból kell kiindulni, hogy hiba lenne ebben bizonyos sémákhoz, modellekhez igazodni. Csupán a végső cél az, ami egységes, s ami az egész régió, vagyis a KGST-országok nemzetközi gazdasági együttműködését is új alapokra helyezi. A szocialista országok közös piaca tehát nem valamiféle ábránd, hanem nagyon is gyakorlati cél, bár azzal is számolni kell, hogy az egyes tagországok nem egyszerre érik el a modern szocializmusnak nevezhető állapotot. Van azonban egy közös vonás, amely már a célhoz vezető úton is érvényes. A vélemények megegyeznek abban, hogy a reális árak kialakításához elsősorban a belgazdasági egyensúlyt kell megteremteni. Erre azonban a direktív, adminisztratív irányítási rendszer semmiféle tökéletesített formában sem képes, mert genetikailag bele van kódolva a hiánygazdaság újratermelése, az úgynevezett szívó hatás. A piaci mechanizmust tehát csak annak saját elemeivel, ezek logikus, megfontolt sorrendben való bevezetésével lehet kialakítani. A Szovjetunióban például különösen nagy gondot jelent a belgazdasági, főleg a kiskereskedelmi egyensúly megteremtése, ezért itt a figyelmet erre a problémára összpontosítják. Ez egyrészt rövid, másrészt hosszabb távon ható intézkedéseket tesz szükségessé. Itt rövid távon a külgazdasági egyensúly terhére is elérhető bizonyos javulás, de ez a belső „forró pénzeknek" csupán egy töredékét képes lekötni. A gazdag természeti erőforrások intenzívebb hasznosítása, a hadiipari termelés jelentős részének átállításával, s a gazdálkodás új szervezeti módszereinek a bevezetésével együtt csak fokozatosan hozhatja meg a várt eredményeket. A szovjet piacépítés jelenleg kibontakozó útjai és formái-.számunkra is hozhatnak hasznosítható tapasztalatokat, de nekünk a Báját feltételeinkből kiindulva, sajátos utakon kell haladnunk ebben az irányban. A mi mozgósító erőforrásunk elsősorban a műszaki értelmiség, a kutatók, a mérnökök, a konstruktőrök, a technikusok képességeiben rejlik, tőlük függ, hogy az ugyancsak jól képzett szakmunkások milyen termékeket állítanak elő. Ezért fel kell használnunk minden léhetséges módot és eszközt, amely elősegíti ennek az erőforrásnak a mozgósítását, beleértve a munka társadalmi jelentőségének megfelelő bérszínvonalat, a külföldi termelési és gyártástechnológiai tapasztalatok közvetlen megismerését, s ezzel kapcsolatban az információáramlás és az informatika sokoldalú fejlesztését. Bátran szembe kell nézni azzal a következménnyel is, hogy az alkotó dolgozók kereseti színvonalának alapvető mértékű emelése bizonyos mértékű inflációt idézhet elő, annál is inkább, mert a fizetésképtelen vállalatok támogatását és a fogyasztási cikkek árának költségvetésből származó dotálását előbb-utóbb úgyis mérsékelni kell, ami a pénzügyi politikában új szemléletű intézkedéseket tesz szükségessé. MAKRAI MIKLÓS ÉSfíZ VI MSZÁUS XI. ({KIESÜK ®89ixrPlauter László mérnök, a szímöi (Zemné) Haladás Efsz növénytermesztési ágazatának vezetője szintén ott lesz Prágában az efsz-ek XI. országos kongresszusán. Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás küldötteként először vesz részt a földművesek országos tanácskozásán. A lakszakállasi (Sokolce) születésűi fiatalember 1982-ben szerzett diplomát a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán. A szímöi szövetkezetben kezdett dolgozni, 1986 óta áll a növénytermesztési ágazat élén. Vajon milyen gondolatok foglalkoztatják a kongresszus 31 éves küldöttét?- Úgy érzem, ez a tanácskozás jelentős határkő lesz az ország mezőgazdaságának fejlődésében - mondta. - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a küldöttek miként reagálnak majd a mezőgazdaságban évek óta felgyülemlett problémákra és a társadalmunkban zajló átalakulási folyamatra. Az is érdekel, hogy az új gazdasági mechanizmus szellemében bevezetett szabályozók és alapelvek érvényesítésében szerzett eddigi tapasztalatokat miként értékelik a kollégák, milyen javaslatokat tesznek a feltételek javítására. Érdekes lesz összevetni az előző évek hagyományos gazdálkodási módjával és az új gazdasági mechanizmus feltételei között elért eredményeket. Mert pozitív és negatív tapasztalatok egyaránt vannak. A mezőgazdasági üzemek többsége ma már tagja valamelyik termelési rendszernek. E rendszerekben felhalmozott szellemi kapacitások megfelelő kihasználásának egyik erős gátja az anyagi-műszaki ellátás rendkívül alacsony színvonala. Kíváncsian várom, hogy a gépipar, a vegy ipar vagy az építőanyagipar hogyan fog reagálni a mezőgazdasági szakemberek várhatóan éles bírálatára. Végre nyíltan ki kell mondani, hogy a jelenlegi hiánygazdálkodás kész melegágya a korrupciónak. Megfontolásra érdemes az is, hogy miközben a mezőgazdasági üzemek termékeik javát csak minőségi osztályokba sorolva tudják eladni, addig a nekik kiemelt áron kínált termékek minőségéről nem minden esetben lehet felső fokon nyilatkozni. A kongresszuson a gondokon és problémákon kívül az elért eredmények is mérlegre kerülnek. Szövetkezetünk pozitív tapasztalatai azt bizonyítják, az átalakulásra feltétlenül szükség van. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy amíg a szabályozók egyik napról a másikra megváltoztathatók, addig a hatékony munkához szükséges feltételek csak fokozatosan alakíthatók ki. A megtett lépések azt jelzik, hogy az ágazat vezetése le akar számolni a tervutasításos, bürokratikus irányítási módszerekkel. Az idén már nem szabták meg, hol és mikor kell szántani, vetni, aratni. Magunk dönthettünk, de a felelősséget is nekünk kell vállalni. Szerencsére megcsappant azoknak az idő- pocsékoló gyűléseknek a száma, amelyeken azelőtt a legnagyobb dologidőben is kötelező volt részt venni. Kedvezőbbek az értékesítési lehetőségek. Nem vagyunk kötelesek a még mindig monopolhelyzetben lévő felvásárló vállalatnak eladni a termékeinket, adott keretek között szabadon kereskedhetünk. Az idén például a sörárpánkat már közvetlenül a sörgyárnak adtuk el. Tavaly nagy vihart kavart a járásban, hogy a repülőgépes permetezésre nem az agrokémiai vállalattal, hanem közvetlenül a Slovair-ral kötöttünk szerződést, ahol hektáronként 9 koronával olcsóbban vállalták ezt a munkát. A saját zsebünknek mi sem lehetünk ellenségei. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, véleményekkel érkeznek majd az ország szívébe a december elsején kezdődő szövetkezeti kongresszus küldöttei. Plau- ter László egyebek között annak is örül, hogy a kongresszuson remélhetőleg találkozik az ország különböző tájaira szakadt, volt osztálytársaival. A szakmabeliekkel folytatott beszélgetések mindig kínálnak valami érdekeset. Mondjuk egy új módszert, tapasztalatot, amit a mindennapi munkában érvényesíteni lehet. A szakmai vitákból levont tanulságok nagy segítséget jelentenek a szűkebb környezetben felmerülő problémák megoldásánál. Ezért is nagy érdeklődéssel várja a tanácskozást Plauter László, aki ezekkel a szavakkal búcsúzott:-A fogadkozások hitele mára valahogy megkopott. Dolgozni kell, s majd az eredmények megmutatják, ki mennyit ér a munka frontján. Bízom benne, hogy valamilyen formában ez is megfogalmazódik az országos kongresszuson. T. SZÍLVÁSI LÁSZLÓ Ötletek a vitához Tekintettel arra, hogy a társadalmi és gazdasági élet minden területén az átalakulás időszakát éljük, minden eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítok az efsz-ek hét végén sorra kerülő, XI. országos kongresszusának. Miként azt a kongresszus előtti vitában, illetve a szövetkezetek járási konferenciáján elhangzott hozzászólások, ötletek és javaslatok sokasága jelezte, megoldást sürgető gond, megválaszolásra váró kérdés bőven akad. Én ezúttal három problémakört érintve szeretnék hozzájárulni a kongresszusi tanácskozás sikeréhez. Szövetkezetünk tagjai közül többen kifogásolják, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény értelmében csak ott lehet háztáji földet adni a szövetkezeti tagoknak, ahol korábban nem számolták fel ezt a gazdálkodási formát. Továbbá, hogy a háztáji nagyságát illetően különbséget tesznek az ország egyes vidékein élők között. Véleményünk szerint ezt a döntést felül kellene bírálni. A törvény - lehetőleg egységesen - csak a felső határt szabja meg, viszont annak eldöntését, hogy folytatják, illetve felújítják-e a háztáji föld juttatásával történő gazdálkodási formát, bízzák a dolgozókollektívák belátására. A Szövetkezeti Földművesek Szövetségének alapszabály-ter- vezetében egyebek között azt olvashattuk, hogy a szövetség képviseli és védi a szövetkezeti tagok érdekeit. Qgy gondolom, erre akkor nyílna igazán lehetőség, ha a szövetség szakosított termelési-állattenyésztési társulásokat hozna létre, s ezzel véget vetne annak az áldatlan állapotnak, hogy a szövetkezetek teljesen ki vannak szolgáltatva a felvásárló és szolgáltató szervezetek kénye-kedvének. A szövetség szervezeti felépítését illetően, nem látjuk különösebb értelmét annak, hogy létrejöttek az alapszervezetek és a szövetségi részlegek. Például nem értjük, hol abban a demokrácia, hogy a szövetkezet elnöke automatikusan a szövetség alapszervezetének is elnökévé válik, miközben az alapszervezet tevékenységét az elöljáróság egyik tagja vagy az elöljáróság által kiválasztott és megbízott más szövetkezeti tag irányítja. Jó, maradjunk meg a kollektív tagságnál, de az alapszervezet elnökét, illetve a szervezeti élet irányításáért felelős tisztségviselőt szerintem feltétlenül választani kellene. BORBÉLY FERENC mérnök, a Gömöri (Gemer) Efsz elnöke (Egri F. felvétele)
