Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-29 / 281. szám, szerda
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Szerda, 1989. november 29. ★ Ára 50 fillér XLII. évfolyam, 281. szám Hogyan tovább a gazdaságban? Függetlenül attól, hogy mikor és hogyan valósul meg a politikai rendszer szükségszerű átalakítása, a televízió képernyője segítségével kibontakozó dialógus arra utal, hogy a nehéz átmenet utáni gazdasági és társadalmi fejlődés formálása gyakorlatilag már el is kezdődött. Ez a körülmény egyúttal azt a nézetet is alátámasztja, hogy a reformok bevezetésében bekövetkezett késedelmet tulajdonképpen javunkra fordíthatjuk, mégpedig azzal, hogy felmérjük és hasznosítjuk a hasonló cipőben előttünk járó országok eddigi tapasztalatait. Ezek ugyanis arra utalnak, hogy a politikai struktúra radikális átalakítása nélkül éveken át tartó meddő harcot kell folytatni a direktív-adminisztratív irányítási rendszer utolsó bástyáit védő hatóságokkal szemben, ami elmélyülő társadalmi és gazdasági válsághoz vezet. Általánossá vált tehát az a felismerés, hogy korszerű gazdaságot csak demokratikus alapokra épülő jogállamban lehet kialakítani. Az ezért tüntető, sztrájkoló emberek azonban arra is választ keresnek, hogy mi lesz ezután, hogyan alakul majd az ország gazdasági élete, fenntarthatjuk-e a közellátás zavartalanságát, lesz-e infláció, és ha lesz, milyen mértékű, milyen változásokra kerül sor az ár- és a bérpolitikában, mert aki órákon át lelkesedik és fagyoskodik a tüntető tömegben, világosan látni akarja, hogy ezt miért teszi. A szomszédos országok jelenlegi fejlődésében ugyanis elég sok figyelmeztető, sőt kiábrándító jelenséget tapasztalhatunk, s aggodalomra adhat okot, hogy a csehszlovák út mentes lehet-e az ilyen fejleményektől. A tapasztalatok hasznosítása ugyanis nem sokat ér, ha ehhez nincsenek meg az objektív szervezeti és anyagi feltételek. Új és biztató jelenség, hogy a politikai porondra lépő új társadalmi kezdeményezések vezető képviselői nem légvárakat építenek, hanem előre figyelmeztetnek a társadalmi válság megoldását követő hétköznapok kemény munkájára és nehézségeire. Biztató körülmény az is, hogy jó kiindulási alapot jelenthet a Csehszlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai intézetében kidolgozott dokumentum, a CSSZSZK fejlődésének 2010-ig szóló általános prognózisa, amely azonban a közvélemény előtt nem eléggé ismert, ezért jó lenne, ha a párt központi napilapjai társadalmi vita céljából mielőbb közölnék ezt a tanulmányt. Gazdasági életünk fejlődését illetően egyre több szakvélemény hangzik el az egyes témákkal foglalkozó kutatók részéről is, s ha a demokratizálódás elmélyülő folyamatában megszületnek a különböző alternatív programok, ezek összevetése és társadalmi megvitatása alapján az említett prognózis egy általános érvényű, s a lakosság többsége által elfogadott stratégiai programmá alakulhat át. A legnagyobb gondot elsősorban az jelenti, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a gazdasági mechanizmus átalakításának egész koncepcióját, s azt a reális piaci mechanizmus megvalósítását célzó követelményekhez kell igazítani, mielőtt még „meggyorsulna" az eredeti koncepció megvalósítása. Ezt a koncepciót ugyanis olyan szakcsoportok dolgozták ki, melynek egyes tagjai még ma is az adminisztratív központi irányítás bűvöletében élnek. Az új gazdasági mechanizmus koncepciójából ezért sürgősen ki kell szűrni a neodirektív központi irányítás elemeit, valamint a reszortizmus rendkívül káros megnyilvánulásait. Az irányelvek ugyanis a termelési-gazdasági egységek, illetve a vezérigazgatóságok lebontásával tulajdonképpen az ágazati minisztériumok hatáskörét erősítették meg, s ezzel a reszortizmus burjánzásához teremtették meg a feltételeket. A jelenleg kialakuló új szemlélet tükrében bizonyára hibás lépésnek fog minősülni a vezérigazgatóságok elsietett felszámolása is, s még szerencse, hogy egyes termelésigazdasági egységek az állami vállalat cégtáblájával átmentették magukat az új feltételek közé. Ugyanis nem ezek létezésében, hanem az általuk betöltött szerepben volt a hiba. A direktív irányítási rendszerben ugyanis valóban fölöslegessé válhat egy olyan közbeeső láncszem, amely csak a tervlebontásokkal összefüggő központi utasítások továbbítására, s a feladatok elosztására szolgál. Márpedig a vezérigazgatóságoknak csak ilyen szerep jutott. Az elavult gondolkodásra utal az is, hogy egyesek a vállalatokat nem önálló gazdálkodó szervezeteknek, hanem „az irányítás alapvető láncsze- meinek“ tekintik. A Szovjetunió gazdaságának irányítói mostanában küszködnek az ágazati reszortizmus lebontásának a problémájával, s helyettük ágazatközi integráló szervezetek, konszernek, konzorciumok kialakítására törekednek. Ha késlekedve is, de rájöttek, hogy a modern piaci mechanizmus kialakítása elképzelhetetlen ilyen integráló szervezetek, s az ezek tevékenységéhez szorosan kapcsolódó kereskedelmi, beruházási bankok, kutatóintézetek, tanácsadó, piackutató, tudományos-műszaki szolgáltatásokat nyújtó intézmények nélkül. Meg kell tehát teremteni a feltételeket az ilyen ágazatközi és funkcionális szervezetek autonóm működéséhez, minimálisra csökkentve a központi szervek beavatkozásait, amihez azonban arra is szükség van, hogy a pénz alkalmassá váljon a reális értékek áramlásának közvetítésére, az integrált szervezetek közti elszámolásra. A jelenlegi időszakban bizonyára az lesz a legvitatottabb kérdés, hogy milyen úton, milyen eszközök segítségével, s milyen határidőn belül érhetjük el ezt a célt. Meg ke!! vizsgálni azt is, hogy miként segíthetjük elő az autonóm ágazatközi gazdálkodó szervezetek kialakítását, mégpedig gazdasági érdekeltségen alapuló, alulról jövő kezdeményezések útján. Ezzel összefüggésben azt is meg kell vizsgálni, hogy a mi feltételeink között hogyan viszonyuljunk a demonopoiizálás kérdéséhez, figyelembe véve gazdaságunk nemzetközi mércével mért terjedelmét. Az ilyen alapvető kérdések megoldása bizonyára elősegíti majd a nemzetközi együttműködést is a hasonló gazdaságpolitikai megfontolásokból kiinduló szomszédos szocialista országokkal, hiszen a nemzeti pénzek belső konvertibilitásának fokozatos kialakulását bizonyos regionális konvertibilitás követheti, ami azt jelenti, hogy leomlanak a kölcsönös gazdasági, kereskedelmi és termelési együttműködés jelenlegi pénzügyi válaszfalai. MAKRAI MIKLÓS Megállapodás a (Munkatársunktól) - A Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága, a szövetségi kormány, valamint a Polgári Fórum küldöttsége Prágában ismét tárgyalóasztalhoz ült. A tanácskozás befejezését követően Miroslav Pavel, a Csehszlovák Televízió központi igazgatója tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat a küldöttség összetételéről. Elmondta, hogy a Polgári Fórum delegációját Václav Havel vezette. A küldöttség tagjai Petr Miller, Miroslav Krobot, dr. Václav Klaus, dr. Ján Carnogursky, dr. Zdenék Jicínsky, Martin Klíma, Václav Maly, Martin Mejstíík, Michael Ko- cáb és Michal Horácek voltak. A Ladislav Adamec szövetségi miniszterelnök vezette delegációban Bohuslav Kucera, a Csehszlovák Szocialista Párt elnöke és Marián Calfa, a szövetségi kormány minisztere kapott helyet. A kormány küldöttségének közvetlenül a tanácskozást követő sajtóértekezletén a miniszter tájékoztatott a kétórás megbeszélés eredményeiről. Elmondta: a jelenlegi helyzet megoldása tekintetében érthetően különböztek a vélemények. A konstruktív hozzáállásnak, valamint a pozitív eredményekre irányuló kölcsönös erőfeszítéseknek köszönhetően Jókívánságok Jugoszláviába Felvételünk a két küldöttség találkozóján készült (Michal Kalina felvétele - ÖSTK) mégis sikerült megállapodásra jutni. Marián Calfa azon hárorrv elfogadott határozatról tájékoztatott, amelynek a szövetségi kormány az alkotmányban foglaltak értelmében eleget tud tenni. A következőkről van szó: 1. A szövetségi miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy december 3- ig javaslatot tesz a köztársasági elnöknek az új összetételű kormány kinevezésére. Várhatóan széles koalíciós alapokon nyugvó kormányról lesz szó, melyben a pártonkívüliek (CSTK) - Karéi Urbánek, a CSKP KB főtitkára táviratban fejezte ki jókívánságait Milán Pan- csevszkinek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnöksége elnökének a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. A távirat szövege a következő: Tisztelt Pancsevszki Elvtárs! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében és saját nevemben is szívélyes elvtársi üdvözletemet és őszinte jókívánságaimat - hogy új sikereket érjenek el - küldöm önnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának és tagjainak, valamint a baráti Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság dolgozóinak hazájuk nemzeti ünnepe, a köztársaság napja alkalmából. A november 29-e hagyatékának valóra váltása lehetővé teszi a jugoszláviai nemzeteknek, hogy megmutassák a szocialista rendszer - amelyet e történelmi jelentőségű napon közösen választottak - további lehetőségeit és előnyeit. Ebből az alkalomból szeretném kifejezni meggyőződésemet, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti sokoldalú együttműködés tovább bővül a múltbeli és új célok mélyebb megismerése alapján, a két ország népe hagyományainak és baráti kapcsolatainak szellemében, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a szocializmus, a világbéke s a nemzetközi haladás érdekében. és a politikai pártok egyaránt képviselve lesznek. Mint mondta, mindenekelőtt szakértőkből álló kormány összeállítására gondolnak 2. A szövetségi kormány javasolja a Szövetségi Gyűlésnek, hogy élve az új törvénytervezetek előterjesztésére vonatkozó alkotmányos jogával, három pontban (cikkelyben) javasolja a csehszlovák alkotmány megváltoztatását: a) iktassák ki a CSKP vezető szerepére vonatkozó részt; b) a Nemzeti Frontot tegye nyitott szervezetté, és törölje el a párt vezető szerepére vonatkozó részt; c) hatálytalanítsa azt a cikkelyt, melynek értelmében hazánkban a marxizmus-leninizmus szellemében folyik az oktatás, és a következővel helyettesítse: a tudományos ismeretekkel s az emberiesség és a humanizmus elvével összhangban folyik. 3. A szövetségi kormány elnöke (Folytatás a 2. oldalon) A csehszlovákiai események világvisszhangja Eduard Sevardnadze: a szovjet kormány nem avatkozik be (ÓSTK) - A világsajtó és nagyon sok vezető politikus foglalkozik továbbra is a csehszlovákiai eseményekkel. Értékelések, vélemények sora lát napvilágot, nem ritkák a találgatások sem arról, hogyan fog alakulni a helyzet. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a l’Unitanak, az Olasz Kommunista Párt napilapjának adott nyilatkozatot, ebben természetesen mindenekelőtt a szovjet-olasz és szovjet-amerikai kapcsolatokkal foglalkozott, de nyilatkozott Csehszlovákiáról is. Véleménye szerint ami Csehszlovákiában történik, az a maga módján természetes. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban lejátszódott folyamatok legjelentősebb vonását Sevardnadze a társadalom demokratizálásában, a demokratikus szocializmus megteremtésében látja. Csehszlovákiában éppen ez a folyamat játszódik le. Arra a kérdésre, van-e valamilyen szerves kapcsolat 1968 és a mai csehszlovákiai események között, a szovjet külügyminiszter azt válaszolta, hogy erre maguknak a csehszlovákoknak kell válaszolniuk. A Szovjetunió tiszteletben tartja a választás szabadságát és a be nem avatkozás elvét. Korábban (Folytatás a 3. oldalon) / I gyanúgy, mint szerte az orU szágban, valamennyi munkahelyen, e drámai napokban szerkesztőségünkben is felboly- dult az élet. Megsokasodott szerkesztőségi postánk is, jelezve, hogy a nagyvárosi események hullámai Dél-Szlovákiát is elérték. Különböző tömegszervezetek, intézmények, munkahelyi közösségek küldik el hozzánk is állásfoglalásaikat, felhívásaikat. Mindez a maga módján akár természetes jelenségnek is tekinthető, hiszen egyéni és kollektív jogunk, mi több: erkölcsi kötelességünk véleményt nyilvánítani múltunkról, jelenünkről és jövőnkről - scrs- kérdéseinkről. A legkülönbözőbb beadványokat olvasva kételyek és aggodalmak is megfogalmazódnak bennünk. Mert az említett anyagokban sok értelmes, fontos javaslatot írtak le, ám nem ritkaság az, amikor összemosódnak célok és eszközök, alapvető feladatok keverednek ugyancsak lényeges, ám itt és most másod- és harmadrendű tennivalókkal. S kapunk olyan fogalmazványokat is, ameCélok és eszközök iyek tartalmával nem tudunk, nem is akarunk eszmei közösséget vállalni. Forradalmi helyzetben nyilvánvalóan nem zárhatók ki a tapasztalatlanságból eredő, vagy éppenséggel tudatosan szélsőséges megnyilvánulások. Ám éppen nemes ügyünk érdekében kell szétválasztanunk az ocsut a búzától. A beadványok, a sokféle javaslatok közlése - a teljes nyilvánosság részeként - kellő időben és kellő társadalmi közegben fontos eszköze lehet - és meggyőződésünk szerint lesz is - az alkotó együttgondolkodásnak, a termékeny párbeszédnek, különféle nézetek ütköztetésének. Más társadalmi helyzetben viszont ugyanez a módszer sokat árthat. Akár lényeges kérdésekről is elterelheti a figyelmet, s azok malmára hajtja a vizet, akik a visszarendeződésben reménykednek, s lélekben irtóznak a gyökeres társadalmi megújulástól. Itt és most éppen ezért a lényegre kell összpontosítanunk. Itt és most a következetes politikai és társadalmi megújulás a cél - a torzításoktól mentes, szocialista eszmék szellemében. Olyan alapvető politikai és társadalmi struktúra kivívása, amely garanciát jelent ahhoz, hogy az értelmes kezdeményezéseket felkarolják, társadalmi gondjainkat intézményesen megoldják, méghozzá halogatás, taktikázás nélkül. Ezt (Folytatás a 2. oldalon) kormány és a Polgári Fórum között
