Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-25 / 278. szám, szombat

Az Antikva Nova Praga véleménye: Az árverés nem börze Vasárnap, október 22., valami­vel 11 óra előtt: Prágában a Szláv-szigeten a 2o- fín épülete előtt a kíváncsiskodók és a majdani résztvevők között óriási táskákkal megjelenik egy férfi, s az egyik rendezőhöz furakodik: ,,Na, itt vagyok, hová tegyem...?“ A szmo- kingos, fehér inges rendező zavar­tan ráförmed: „Már mint mit?"- „Hát ezeket az öreg szobrokat"- mondja a Morvaországból érkezett férfi. „De kérem, uram, ez itt nem börze, hanem aukció..." mondja nyugalmát megőrizve az elegáns fiatalember. ,,Börze vagy aukció- egyre megy, Trebícből jöttem, te­gye ezt valahová, aztán majd ki­egyenlítem a számlát, nem?" A tre- bíci férfinak nem volt szerencséje. Szitkozódva ment haza. öt perc múlva fél tizenkettő: Már megtekintettük a 2ofín szalon­jaiban kiállított régiségeket és művé­szeti tárgyakat. Üvegek, porcelán csészék és készletek, vázák, arany és ezüst órák, különféle ezüst do­bozkák, gyűrűk, karkötők, fülbeva­lók, csillogó drágakövekkel megra­kott műanyag zsákocskák, piszto­lyok, régi játékok. Plasztikák, ame­lyeket az ember inkább valahol egy múzeumban, öreg templomban vagy várban tudna elképzelni. És képek. Tengernyi kép. Zrzavy, Tichy, Brozík, Lhoták, Éeníéek, Hu­decek, Preisler, Gutfreund, Bauch, Kötik, Nejedly, Panuéka, Rabes, Sedláőek, Slaviőek, Stretti, bete­lik... Nevek, amelyek nemcsak az aukció galériáját díszítik. És még sok más tárgy. A katalógusban sze­replő négy- és ötszámjegyű kikiáltá­si árak több százezres összegre rúgnak. Vásárol majd valaki? Vajon ki? 11 óra 30 perc: Tolakodunk a be­járatnál. A feketébe öltözött csokor­nyakkendős rendezők kérlelhetetle­nek. „ Veszek belépőt" - kiált valaki ismerősének a tolongásban. Azon­ban nem valamiféle mozijegyről van szó. Hatvan korona egyetlen darab. A teremben hatszáz szék, s még továbbiak a galérián. Körülnézünk. Gyönyörű, fiatal, elegáns hölgyek, nem kevésbé elegáns, viszont há­romszor idősebb urak kíséretében, jól tartott, rifles-bőrkabátos fiatalok csoportja. De túlnyomó többségben szokványos kinézésű emberek, ilye­nekkel találkozunk a metrón útban a munkahelyünkre, bevásárlások al­kalmával és szabadságunk idején... Az előadás: A zongorán „A nagy balhé“ című film zenéjét játsszák. A kalapácsos férfi, az előttünk álló délután hőse, azonban figyelmeztet, hogy tekintet nélkül a melódiára, tiszta szolid kereskedelmi játékot játszanak majd itt, amely nem tér el a törvényektől és az árverezőt is védi. A reklám érdekében csak az első percekben készíthetnek felvé­teleket a TV-kamerák és a fényké­pészek. Az árverés résztvevőit azonban semmilyen esetben nem lehet lefilmezni vagy lefényképezni, biztosított a vásárlók anonimitása. Egész sor felvilágosítás arról, mit szabad és mit nem. Miként kell lici­tálni. Ki „nyer“ és ki fizet? A kalapá­csos férfi bemutatja az állami köz­jegyzőség képviselőnőjét, aki az ár­verés szabályos menetére ügyel, majd pedig a Csehszlovák Rádió bemondóját, ó ismerteti a tárgyakat és azok árát. Ugyancsak bemutatja a jegyzőkönyvírót, aki azonnal be­jegyzi az összeget és a sikeres vá­sárló számát. Arra is figyelmeztet, hogy a kiállított nagy értékű és fon­tosságú tárgyak kikiáltási ára az ere­detileg kért összeg kétharmada, esetleg becsült ár. Elhangzik a fi­gyelmeztetés, hogy a kalapács alá került tárgyakat engedély nélkül nem lehet külföldre szállítani. A mű­velődésügyi minisztérium illetékes bizottsága megtekintette az árverés­re kerülő értékes tárgyakat. Vagyis semmiféle csalás... Izgalom: Kis susogás támad a te­remben, amikor az egyik árverésre kerülő pohár (üvegfestmény, 10,5 cm magas) 1200 koronás kikiáltási ára 1800-ra szökik. Valószínűleg ez a bemelegítő kör. Azt már szintén tudjük hogy a ,,800 harmadszor, valóban nincs érdeklődő? Vissza?" azt jelenti, a kínálat tárgytalan. „Két korsó fedéllel, rózsaszínű üveg, zománc (a lány és az ifjú), cin fedél (üveggel kiegészítve, türkiz- 12. század), 15,5 cm magas" mondja a bemondónő és hozzáte­szi: 4400 korona a kikiáltási ár. Ár­verési számokat tartó (licitáló) keze­ket látunk. „500, 600, 700... 5 ezer“- mondja a kalapácsos férfi. Száza­sonként. 10 ezer, 11 ezer... 11 ezer 100 a ... számon - jelenti a jegyző­könyvbe. Felmorajlik a terem és fel­hangzik a taps - először ezen az árverésen. Nem sokkal ezután azonban jóval nagyobb a taps. Két részes meisseni porcelántál, első látásra talán azt mondanánk, hogy 19. századbeli sótartó indián motí­vumokkal. A 8 ezer koronás kikiáltá­si árról 20 ezerre, az Amorka szívvel című szobor, ugyancsak Méissenből 14 ezerről 30 ezerre ugrik... Az antik műtárgyak kedvelőinek és pénztárcáinak gyönyörű harca ez. 16 óra 30 perc: A művészet van soron. Az ikonok már az előző kör­ben elkeltek. A teremben a több mint 600 résztvevőnek már csak körülbe­lül az egyharmada marad (mint ké­sőbb megtudtuk, csak 130-an kap­csolódtak be az árverésbe). A szü­netben ismerőssel is találkoztunk:- Mit keresel itt?- Elhoztunk egy képet, vissza kell fizetnünk az autóra felvett kölcsönt- hangzik a válasz. Folytatódik az aukció és egyre egyhangúbb lesz. „Az Úr vacsorája, 3 ezer harmad­szor!" Klop. „Vissza!" „Jean de Gerard: Egy férfi portré­ja, 1847 olaj - harmadszor - kerettel 74 ezer. Nincs érdeklődő?"Klop. „Vissza!" Klop, vissza, klop, vissza... Csak kivételesen emelkedik a magasba egy-egy szám, de ez már nem árve­rés, inkább vásárlás. Brozík, Ales, 2ení§ek, Marold, Purkyné - klop, vissza. Később ugyanez történik Tichy és Zrzavy grafikáival és képei­vel. Végül is ismeretlen szerzők val­lásos motívumú üvegfestményei aratnak némi sikert. A számadatok szerint ezek pusztán a gyűjtőket ér­dekelték. Egy terebélyes, barna göndörhajú úr ül előttünk bőrkabát­ban a szinte nyári hőség ellenére. A mellette ülő finom intelligens hölgy állandóan jegyezget valamit a kata­lógusba. Amikor elhangzik az a megjegyzés, hogy a világban is ismert művészről van szó, a megiz­zadt göndörhajú úr felemeli a szá­mot 20 ezer. Meggyőződik arról, hogy nála van-e a pénztárcája és megy fizetni. „Hentes" - sziszegi rosszindula­túan valaki a hátunk mögött... Sötét van, 18 óra. Az árverés véget ér. 1957 óta Prágában és egyáltalán Csehszlovákiában az el­ső a maga nemében. Ismerősünk­nek máshol kell kölcsönöznie. 24 órával később: Az egyetlen kirakat, amely a Bertramkához kö­zeli smíchovi Plzeni utcán magára hívja a figyelmet, az Antikva Nova Praga kirakata. A pompás név elle­nére mindössze a Hradiát'kói Hnb melléküzeméről van szó. „Meggyő­ződésünk, hogy Prágának szüksége van valami olyasmire, amit mi csiná­lunk, illetve csinálni szeretnénk. Az új gazdasági feltételek most lehető­séget adnak álmunk megvalósításá­ra - létrehozni egy állandó árverési és értékesítési galériát s főként valódi aukciók lebonyolítására, amelyek Prágát e tekintetben visz- szahelyeznék a kultúra világmetro­polisai közé" - mondja Frantiéek Moravec, a melléküzem vezetője. Felvetődik azonban a kérdés: „Miért éppen a Hradiét’kói Hnb?" Egyszerű a válasz: „Megértették és elhitték, hogy megéri vállalni az ilyen szokat­lan üzemeléssel járó kockázatot".- És megéri?- Úgy gondolom, igen - mondta az üzem vezetője. - S van itt még más, eddig kihasználatlan lehetőség is. Mi tulajdonképpen szolgáltatást nyújthatunk, amelyet a lakosság és a szocialista szervezetek, vagyis minden jogi személy kihasználhat. Szakszerű segítséget adhatunk a nemzeti bizottságoknak és más szervezeteknek az elkobzott ingósá­gok, a kihasználatlan letétek, vagy az örökösök nélküli hagyatékok fel­becsülésénél." Valóban foglalkoznak ilyen ügyekkel. Mint megtudtuk, idáig még nem túl gyakran. Részben azért, mert nem sokan ismerik az Antikva Nová-t, részben pedig a bizalmat­lanság, a rutin miatt - ha a valamire való dolgokat a régiségkereskedé­seknek kínálják fel, s ha ott nem veszik meg, akkor kidobják. Tíz vásárló közül hat bírósági szakértő. Ha nem biztosak a dolog­ban, akkor újabb, szakértőkből álló bizottságot hívnak össze. És a ha­misítványok, a lopott holmik? „Ilyes­mitől nem kell tartani" - mondja mintegy reklámként Frantiáek Mora­vec. „Ugyanúgy bebiztosítjuk ma­gunkat, mint a Klenoty régiségke­reskedései. Szerződéssel, biztosítá­sokkal és azzal, hogy van áttekinté­sünk a keresett tárgyakról."- És a nyereség?- Annyi, mint másutt hasonló esetekben. Az elárverezett vagy el­adott tárgyak árának 10 százaléka.- Nem volt viszont érdeklődés a kövek, a képek és egyéb dolgok iránt...- Igen, ez volt az első nagy árve­résünk. A kövek próbaképpen kerül­tek kalapács alá.- És a képek? Nem voltak túl magasak az árak?- Nálunk az ár a tulajdonossal való megegyezés kérdése. Nem hinné el, milyen gyakran kell arról meggyőznünk a tulajdonost, hogy sokat kér az értéktárgyért, noha szá­munkra sikeres értékesítés esetén a magas ár előnyös. Épp ezért nem gondoljuk, hogy magasak a kikiáltási árak.- Az ilyen árverések beletartoz­nak korunkba és társadalmunkba?- Meg vagyunk győződve arról, hogy igen. Természetesen nem mindenki számára elérhető egy ár­verés. Csak azoknak való, akiknek van mit felkínálniuk, vagy van pénzük. Ez a valóság. Ha valaki 100 ezer koronát kap egy találmányért, miért ne venne meg egy jó képet vagy plasztikát? Természetesen sok olyan árkategóriájú szép értéktárgy volt az árverésen, amely a kispénzű régiséggyűjtők igényeit is kielé­gítette.- A folytatás?- December 3-án. Az első tapasz­talatok már mutattak valamit. Az ár­verésnek egyben társadalmi jelen­ségnek is kell lennie. Ezt még nem szokták meg az emberek, inkább a börzét és a piacot ismerik. Tehát egy kicsit nevelnünk is kell az embe­reket. Valószínűleg kötelezővé tesz- szük a társasági öltözetet. Megvál­toztatjuk a szervezést is, már dél­előtt sor kerül a képek árverésére, a többi régiség és az ékszerek dél­után kerülnek kalapács alá. Az auk­ció egy kicsit szórakozás, egy kicsit játék, de társadalmi esemény is egyben...- Azoknak, akiknek van rá pénzük...- Természetesen. Az üzlet az üz­let!... A Rudé právo nyomán: K. E. APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1989. november 25-én ünnepük házas­ságkötésük 50. évfordulóját a legdrágább szülőkiés nagyszülők, f \ I v -n ■■ ,te Gáspár Imre és felesége, Ancsin Julianna Nagymegyeren (Calovo). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó erőt, egészséget és örömökben gazdag, hosszú, boldog életet kívánnak sok szeretettel: gyermekeik: Pali és Juliska, menyük, vejük, unokáik: öcsi, Erzsiké, Juliska, Mónika, Péter és Csaba, dédunokáik: Tamás, Renike, Ildikó és Attila, unoka­menyeik és unokavejeik. Ú-3389 ■ 1989. november 26-án ünnepük házas­ságkötésük 50. évfordulóját a drága szülök, Juhász Tivadar és neje, Balog Erzsébet. E szép jubileum, valamint közelgő szüle­tésnapjuk alkalmából forró szeretettel kö­szöntik őket, még nagyon hosszú, boldog, gondtalan, egészségben eltöltött éveket kívánnak: szerető gyermekeik: Ágnes, Aladár, Irénke és Erzsiké, vejeik: Vince, Dezső s Pista, menyük: Ani, valamint unokáik, unokavejeik és a kis dédunokák, akik csókolják a nagyapa és nagymama munkában elfáradt kezét. Ú-3470 ■ 1989. november 25-én ünnepli 50. születésnapját a szerető férj, édes­apa, após és nagy­apa, Gőgh Ferenc Tallós-Agerdőn (Tomásikovo-Stary Háj). E szép ünnep alkalmából szeretettel gra­tulálunk, kívánjuk, hogy még sokáig ma­radjon közöttünk jó erőben, egészségben, szeretetben. Felesége: Kati, lánya: Kati, veje: Lajos, unokái: Krisztina és Ferike, akik sok­szor csókolják a nagypapát. ü-3473 ■ 1989 november 26-án ünnepli 50. születésnapját a drága feleség, édesanya, anyós és nagymama, Gőgh Józsefné ötvös Erzsébet Nagyfödémesen (Veiké Úl'any). E szép ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével gratulálunk, jó egészséget, békés, boldog életet és még számtalan születésnapot kívánunk családja kö­rében. Férje. Józsi, két lánya, két fia, két veje, menye és unokái: Janika, Zolika, Zsu- zsika, Palika, Péterke, akik sokszor csókolják a nagymamát. Ú-3684 ■ 1989. november 25-én ünnepli 20. születésnapját és egyben névnapját testvérem, Rácz Katalin Dunaradványon (Radvan nad Dunajom). E kettős ünnep al- elképzelhető jót kí­Ú-3693 ■ 70. születésnapja alkalmából szívből köszöntjük Buday Józsefet Pinkekarcsán (Pink. Kracany). Szívből gratulálunk és még hosszú, bol­dog életet kívánunk­Felesége, fiai, lányai, menyei, vejei, valamint az unokák. Ú-3702 kalmából minden vánok. Bátyja: Józsi. Szárazföldi kikötőnk Ágcsernyőt (Cierna) az elsők kö­zött szabadította fel hazunk falvai közül a szovjet hadsereg 45 évvel ezelőtt, 1944. november 24-én. Is­mertté csak egy év múlva lett a falu, amikor elhatározták, hogy a Szovjet­unióból importált áru átrakására al­kalmas vasútállomást építenek. Az átrakóállomás napi kapacitása kez­detben 3 ezer 500 tonna volt, de a növekvő árucsere-forgalom a kö­vetkező években szükségessé tette további bővítését. Jelenleg az állo­más és a hozzá tartozó berendezé­sek 10 négyzetkilométernyi területet foglalnak el, s 24 óra alatt több tízezer tonna árut raknak át. Mintegy 320 millió tonna árut raktak ki, mely egy 100 ezer kilométer hosszú vo­natszerelvénynek felel meg. Az állomás mellett fokozatosan kiépült Tiszacsernyő (Cierna nad Ti- sou), mely húsz évvel ezelőtt városi jogokat kapott. Lakosainak száma 5 ezer, s valamennyiük élete szo­rosan kapcsolódik az átrakóállo­máshoz. (ŐSTK) ■ Szeretettel köszöntjük a drága, jó édesanyát és nagymamát, özv. Kiaszta Magdolnát Nagymácsédon (Vel’ká Maőa), aki 1989. november 25-én ünnepli 50. születésnapját. E szép évforduló alkalmá­ból erőt, kitartást, jó egészséget és hosz- szú, boldog életet kívánunk a segítőkész édesanyának. Fiai, menye, unokái: Dávid és Domini­ka, édesanyja, valamint anyósa. Ú-3687 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a legdrágább szülőket, Szénási Jánost és Szénási Katalint Kolárovo - Pacsérokon, akik 1989. november 17-én ünnepelték születésnapjukat, ill. november 25-én a névnapot. E szép ünnepek alkalmából hosszú, boldog életet, jó erőt, egészséget kívánunk. Megköszönjük gondoskodásu­kat, és kívánjuk, hogy szeretetük még sokáig melengesse az egész családot. Szerető lányuk: Kati férjével, fiaik: Peti és Jani feleségükkel, valamint unokáik: Ferike és Katika, akik sokszor csókol­ják a nagyszülőket. Ú-3692 ■ 1989 november 25-én ünnepli 60. születésnapját Pereszlényi Vilmosné Baka Viktória Paláston (Plást’ovce). E szép ünnep alkal­mából szívből kö­szöntjük, sok erőt, egészséget és hosz- szan tartó, boldog életet kívánunk kö­rünkben. Szerető férje és anyósa. Ú-3731 ■ Sok szeretettel köszöntjük drága szüle­inket, a W Bondor Istvánt és feleségét, Bondor Ilonát Matúskovo, akik 1989. november 25-én ünnepük há­zasságkötésük 25. évfordulóját. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálunk, jó egészséget és nyugodt, boldog életet kí­vánunk. Lányaik, fiuk, menyük, kisunokáik: Zo­lika, Angika és Erika, akik sokszor csókolják a nagypapát és nagymamát. A jókívánságokhoz csatlakozik a nagy­mama. Ú-3771 Ya KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden rokonnak, munkatársnak és is­merősnek, akik 1989. november 16- án elkísérték utolsó útjára a gabcíkovói temetőbe a drága, jó férjet, édesapát, testvért és sógort, Bugár Tibort, akit a kegyetlen halál 39 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a szép búcsúbeszédet, a sok koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. Gyászoló felesége és fia. Ú-3718 MEGEMLÉKEZÉS ■ Tíz év telt el az­óta, hogy a jó férj, szerető édesapa, Szabó Béla (Keszegfalu - Kamenicná) november 25-én el- távozott az elök so- ffiff MttMm rabol Szomorú s/iv- MiA vei emlékezünk rá Gyászoló felesége és három gyermeke családjával. Ú-3307 ■ Mély fájdalmat, örök gyászt hagyott szívünkben drága, jó édesanyánk, özv. Elek Ilona, akit a hirtelen halál 1988. november 26- én, 66 éves korában örökre kiragadott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették s kik elkísérték utolsó útjára a füleki (Fíl'akovo) temetőbe, őrizzék meg emlékét szeretettel ezen a számunkra oly szomorú, első évfor­dulón. Emlékét őrző: öt lánya és három fia. Ú-3601 ÚJ SZÚ 6 1989. XI. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents