Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-24 / 277. szám, péntek

ÚJ szú 5 1989. XI. 24. Mit tesznek a környezetükért? Manapság sok szó esik a környezetvédelemről. A párt az állami szervek is rendszeresen foglalkoznak ezzel a mindnyájunkat érintő kérdéssel. Nem lehet számunkra közömbös, milyen környezetben élünk és dolgozunk, nő fel a jövő nemzedék. Az SZSZK kormánya és az SZSZK Nemzeti Frontjának Központi Bizottsága a múlt évben felhívással fordult a lakosokhoz a környe­zet fokozott védelme érdekében. Ebben hangsúlyozza, hogy nem szabad megengedni a környezet további romlását és olyan feltételeket kell teremteni, hogy az ezredfordulóra kialakuljon az ország ökológiai stabilitása. Az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy a felhívást az állampolgárok és az illetékes szervek Szlovákia-szerte pnagukénak tették. Erről tanúskodnak az alábbi példák is. Közös érdek - közös munka A főút néhány éve elkerüli a több mint négyezer lakosú központi köz­séget. Csökkent az átmenőforga­lom, ezzel együtt a levegő szennye­zése is. A szövetkezeten és a pszi­chiátriai gyógyintézeten kívül más létesítmény nincs a községben, de a lakosok sokat tesznek a település fejlesztése érdekében.-A felhívást a plénum ülésén vitattuk meg, majd a képviselők fel­keresték a választókat, az iskolákat, az intézményeket - mondja Helena Bendáková, aa Vel’ké Záluzie-i Hnb titkára. - Hamarosan kiderült, hogy nyitott kapukat döngetünk: mindenki jobb környezetben szeretne élni. Ezt bizonyítja az az 1,1 millió korona értékű kötelezettségvállalás is, ame­lyet a község lakosai tettek. Mit vállaltak? Azt, hogy az idén és jövőre több mint nyolcvanezer órát dolgoznak társadalmi munkában. Z- akcióban 1,5 millió korona ráfordí­tással hulladékfelvásárlót építenek, amelyet jövőre már át is adnak ren­deltetésének. Az efsz gazdasági ud­varának területén több mint tízezer négyzetméter zöldterületet létesíte­nek és több mint négy kilométernyi szélfogó fasort ültetnek ki, hogy ez­zel is védjék a szántóföldeket.- Községünkben megszerveztük a háztartási hulladék elszállítását. A gázvezeték építése is lényegesen csökkenti a levegő szennyeződését. Már az idén kétszáz háztartást kap­csolunk rá és a teljes kiépítését 1995-ben szeretnénk befejezni. Ugyanakkor már jövőre megkezdjük a vízvezeték építését, mivel a kutak vize nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. Környezetvéde­lem szempontjából az is lényeges, hogy a gyógyintézet szennyvízderí- tővel gyarapodott. A járdák kiépítésével párhuzamo­san a lakóházak előtt is egyre több a zöldterület, a virágsáv, amelyet a lakosok maguk gondoznak. S hogy az ígéret ne maradjon csak papíron, negyedévenként értékelik a kötelezettségvállalás teljesítését, meghatározzák az elvégzendő mun­ka sorrendjét. Szennyvíztisztítóval gyarapodnak Dobrá Niva két város között fek­szik. A háztartási hulladék elszállítá­sáról a zvoleni műszaki szolgálattal kötöttek megállapodást. Azzal szá­molnak, hogy legalább még három évig nem lesz gondjuk a hulladék elhelyezésével. Ennek ellenére a községben két vad szeméttelepet is találni.-A község arculatának szebbé tétele érdekében már eddig is sokat tettünk, ami elsősorban a lakosaink érdeme. A felhívás kapcsán mégis úgy határoztunk, hogy 1989-et és 1990-et a környezetvédelem éveivé nyilvánítjuk, s ebben a lakosok is támogatnak bennünket. Ezért is ígérhetem, hogy a vad szeméttele­peket hamarosan felszámoljuk, an­nál is inkább, mivel a jövő év elejétől központi község leszünk - állítja Ján $koda, a hnb elnöke. Ez a település a nemzeti bizottsá­gok versenyében tavaly a Zvoleni járásban első lett, az SZSZK kormá­nyától elismerő oklevelet és pénzju­talmat kapott. Ehhez nagyban hoz­zájárult egyebek között, hogy jól ha­ladnak az 5,5 millió korona ráfordítá­sával épülő szennyvíztisztítónál a munkálatok, hamarosan üzembe is helyezik.- A jövő év elejétől tilos a közte­rületeken, az utcákon építkezési anyagot tárolni. Aki a tilalmat meg­szegi, naponként négyzetméteren­ként négy korona bírságot fizet - mondja az elnök. ­Előtérben a jobb munka- és életkörülmények A Galántai járásban a munka- és az életkörülmények, a környezet ja­vítására külön versenyt írtak ki, amelybe az idén tizenegy mezőgaz­dasági üzem, hat alapiskola, négy hnb és négy üzem nevezett be. Az elért eredményekről Muzslay Vidor, a jnb titkára így vélekedik.- A verseny aktivizálta a lakoso­kat, de kár, hogy a benevezettek száma nem volt nagyobb. Azt hi­szem, minden üzemben, községben van elég tennivaló, ezért a versenyt jövőre is folytatjuk. A mezőgazdasági üzemek telep­helyeik szépítésére mintegy 13 mil­lió koronát fordítottak és 32 605 órát dolgoztak társadalmi munkában. Épületeket tataroztak, udvarokat tet­tek rendbe, több mint fél kilométer­nyi szennyvízcsatornát építettek és kiültettek csaknem háromezer fát. A zöldterületet több mint 78 ezer négyzetméterrel gyarapították. A munkakörülmények javításában is születtek eredmények, de a jövőben jobban oda kell figyelni erre a terü­letre. A helyi nemzeti bizottságok közül a legjobb eredményt a több mint háromezer lakosú Sókszelőce (Seli- ce) érte el, ahol 79 ezer órát dolgoz­tak társadalmi munkában. Az alapis­kolák közül a Hidaskürti (Mostová) Magyar Oktatási Nyelvű Alapiskola érdemel elismerést. A tanulók, a pe­dagógusok és a szülők csaknem tízezer órát dolgoztak társadalmi munkában. Többek között elkészült a röplabda- és a kézilabda-pálya, átépítették a futballpályát, felújítot­ták az iskolához tartozó gyümölcsös kerítését és jelenleg az atlétikai pá­lya építését szorgalmazzák. Hason­ló jó eredményeket ért el a vágsely- lyei (Sala) szakmunkásképző inté­zet is. A versenyben részt vettek a jókai (Jelka) víztelep, valamint a vágsellyei szennyvíztisztító létesít­mény dolgozói is, akik az értékelő bizottság szerint ebben az évben is hasznos munkát végeztek NÉMETH JÁNOS Mindenkinek önmagánál kell kezdenie Évzáró gyűlésen a Búcsi Efsz-ben A pártalapszervezetek munkája a tag­ság összetételével arányosan változik. Ha sokrétűbb a tagság, akkor több terü­letre kell odafigyelni, s ez nemcsak a te­vékenységet, hanem az értékelést is megnehezíti. Ez a Búcsi (Búc) Efsz párt- alapszervezetének évzáró gyűlésén is igazolódott. A beszámoló - a tagság összetételének megfelelően - kiemelt he­lyen értékelte a szövetkezetben dolgozó kommunisták gazdasági tevékenységét és a Nemzeti Front szervezeteinek mun­káját, részletezte a falufejlesztésben elért eredményeket és feladatokat, valamint az iskolában folyó oktató-nevelő munka po­zitívumait, de az utóbbi területet kivéve az elemzés néhány vonatkozásban hiányos maradt. Példaként említhetjük a környe­zetvédelmet. A falufejlesztés szemszögé­ből részletezte ugyan a feladatokat, de arról, hogy mit kell tenni a szövetkezet­ben, már nem esett szó. Anonim felméréssel kezdődött Az évzáró taggyűlést a pártbizottság gondosan előkészítette. A felkészülés ki­induló pontja egy felmérés volt. A kérdé­sekre adott válaszok alapján a pártbizott­ság megismerte a kommunisták nézeteit. Ezeket megvitatták, s az észrevételek a beszámoló elkészítéséhez is alapul szolgáltak. így az évzárón egy részletes és kritikus beszámoló hangzott el. Mégis bizonyos hiányérzettel hallgatta az em­ber, a beszámoló ugyanis a hibák és gondok puszta megállapításán nem lépett túl. A bírálatot nem kötötte munkahelyek­hez, nem említett munkacsoportokat, sem neveket. Annak ellenére, hogy nem kis „szép­séghibákról'1 volt szó. Kevesen kapcso­lódnak be például a taggyűlések előkészí­tésébe, és a taggyűléseken elfogadott határozatok sem voltak minden esetben konkrétak. Nagyarányú a passzivitás. Az alapszervezetnek 63 tagja és egy tagje­löltje van, gyűlésenként átlagosan mégis csak négyen szólalnak fel. A hiányzók miatt esetenként alig határozatképes a gyűlés. A felmérésre adott válaszokból kide­rült, a tagok érdektelenségüket azzal in­dokolták, hogy figyelmen kívül hagyják nézeteiket és kéréseiket. Negatívumokat sejtet az a tény is, hogy a CSKP X'/ll. kongresszusát követően a tervbe vett hét tagjelölt helyett csak négyet vettek fel. A pártoktatással általában elégedettek, és az előadások többségén élénk vita folyt, de az is előfordult, hogy ai előadó egy­szerűen felolvasta a központilag kiadott anyag egyes részeit. Ideje volt úgy határozni, hogy a pártbi­zottság a jövőben csak időhöz és névhez ■ kötött feladatokat ad és aki ezeket nem teljesíti azokat felelősségre vonja. Az okok feltárása szükségszerű Egyetlen beszámoló és taggyűlés alap­ján messzemenő következtetéseket alig­ha vonhatunk le, de a hallottak alapján néhány észrevételt azért tehetünk. A negatívumok felsorolása és a hiá­nyosságok részletezése mellett fontos lett volna tudni, személy szerint kik és milyen mulasztásokat követtek el. Mert minden­nek oka van. Annak is, ha a taggyűlésen a hatvannégy kommunista közül csak négyen szólalnak fel, de annak is, ha az évzárón senki sem akad, aki az érdekte­lenség hátteréről beszélt volna. Az alap­szervezet tagjai közül most nyolcán szó­laltak fel, de arról, hogy az alapszervezeti pártmunkát miként tehetnék hatékonyab­bá, egyetlen felszólaló sem beszélt. A tisztségében megerősített régi pártbi­zottságot tehát tulajdonképpen a tagság se nem vonta felelősségre, se nem bízta meg konkrétan azzal, hogy mit és hogyan tegyen az eddigi hiányosságok megszün­tetéséért. Nem vitás, az ismét bizalmat kapott pártbizottság nehéz feladat előtt áll. A többségében passzív tagságot aktívab­bá kell tennie, hogy egy év elteltével az értékelő beszámoló a mostanihoz hason­ló hiányosságokat már ne tartalmazzon. Ehhez azonban elsősorban a pártbizott­ságnak kell szakítania az eddigi (és az évzárón is tapasztalt) általános bírálatok­kal, és valamennyi taggyűlésen, tanács­kozáson a névre szóló kritikát kell alkal­maznia. A pártcsoportok munkáján múlik Aktív pártcsoportok nélkül a pártalap- szervezet nem dolgozhat hatékonyan, s kétszeresen érvényes ez ott, ahol a bú- csihoz hasonlóan sokrétű a tagság. Ezt tudatosítva a pártbizottság beszámolójá­ban megfelelő figyelmet és terjedelmet fordított a pártcsoportokra. Egyrészt azért, mert azok tevékenysége formális (nagyrészt kimerül a taggyűlésre való meghívással), másrészt pedig, mivel a felmérés tanulsága szerint a tagok több­sége igényli a problémák okainak kisebb csoportokban való megvitatását és a név­re szóló bírálatot. A pártbizottság meglátása, miszerint az alapszervezet munkája elsősorban a pártcsoportok aktívabbá tételével válhat hatékonyabbá, helyes, de az évzárón ta­pasztaltak alapján ezt a cselekvőkészsé­get nem lesz könnyű kiváltani a tagság­ból. A kommunisták passzivitására jel­lemző ugyanis, hogy a vitában ezzel a fontos kérdéssel senki sem foglalkozott, még abból a csoportból sem, ahol az évzáró előtt a feladatok vállalásától való idegenkedés miatt még vezetőt sem tud­tak választani. Az elkövetkező időszak kényszerítő körülményei minden bizonnyal ezen a té­ren is meghozzák a változást. A szövet­kezetben bevezetik az önelszámoló egy­ségeket. Ha a kollektívák munkabére köz­vetlenül a teljesítménytől válik függővé, aligha engedhetik meg maguknak egy munkahelyi tanácskozás résztvevői, hogy ne fedjék fel a termelési kiesések okozóit, akiktől esetleg meg kell válniuk. Ez a té­ma viszont aligha érdekli az iskolában és a falu közigazgatásában dolgozó kommu­nistákat, vagy a nyugdíjasokat. Az ő fi­gyelmük törvényszerűen más területekre, problémákra összpontosul, s ezeket (ok­tatás-nevelés, falufejlesztés, szolgáltatá­sok, nyugdíjasok helyzete stb.) a megfe­lelő pártcsoportokban lehet valóban tárgyszerűen megvitatni és megoldani. Ha sikerül a hét pártcsoport munkáját ilyen formában tartalmassá tenni, akkor a pártalapszervezet a jelenlegi összetétel mellett is képes lehet arra, hogy minden területen - ami sokrétű tagsága által fel­adatkörébe tartozik - hatékony munkát végezzen. Ez a járható út, hiszen amint az évzá­rón is elhangzott, az átalakítást mindenki­nek önmagánál kell kezdenie, a saját munkahelyén és munkájában. A demok­rácia alapja pedig a tárgyilagos, nyílt, kritikus és önkritikus munkahelyi véle­ménycsere. EGRI FERENC Folyik a hiba elhárítása (A szerző felvételei) Kicsi a kő, de Segítenek a katonák A Vel’ké Leváre-i Prefa dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) üzemé­nek szerelőcsarnokába lépve nagy zaj fogadott. Födémpaneleket, lép­csőket, lépcsőpihenőket és burkoló­anyagokat gyártanak itt, amelyek iránt nagyon nagy a kereslet. Az építőipar egyre több ilyen építő­anyagot igényel. Az üzem dolgozói erőfeszítéseket tesznek feladataik teljesítésére, de kevesen vannak. Éppen ezért nagyra becsülik a Csehszlovák Néphadseregtől ka­pott segítséget. Amint Pavol Valentoviőtól, a ter­melési-műszaki osztály vezetőjétől megtudtuk, a katonák nélkül nehe­zen teljesítenék a ten/et. Nagyon elégedettek egyenruhás munkatár­saikkal és ha további 5-10 katona segítene üzemükben, azonnal elbo- csájtanának néhányat laza munka- fegyelmű alkalmazottaik közül. A katonák az év elejétől dolgoz­nak a Prefában. Az eltelt idő elég volt ahhoz, hogy a kollektíva befo­gadja őket. A dolgozók valamennyi­en elismeréssel szóltak róluk. Meg-. tudtuk, hogy bármikor hajlandók be­ugrani a betegek helyére vagy pedig túlórázni, ha a berendezés meghi­básodása miatt lemaradnak a ter­melésben. Látogatásunkkor is ép­pen üzemzavar volt a csomagoló gépsoron, amely össze van kapcsol­va a burkolóanyagot csiszoló gép­pel. így aztán a gépek helyett Jozef Zrebny tizedes, Ján Maxyn és Cson­ka Béla katonák emelgették a három kilogrammos burkolóköveket.- Annak ellenére, hogy a kövek kicsiknek néznek ki, néhány tucat felemelése után a karunk elnehezül - ismerte el Jozef Zrebny. Láttuk, hogy a burkolatkockák folyamatosan érkeztek, így a katonák karjaikat szorgalmasan ,,erösítették“. Valami­vel távolabb a villanyszerelők Jozef Márkáé szerelő és Jozef Vrábel ka­tona irányításával megtalálták az is gyakorolhatom szakmámat, to­vábbi ismereteket szerezhetek. A keresetem is jól jön. Úgy érzem, hogy befogadtak itt bennünket. De­cemberben leszerelek, nem lesz könnyű megválni új ismerőseimtől. Nem akartuk tovább zavarni a ka­tonákat. Elfogadtuk meghívásukat, hogy látogassunk el szálláshelyük­re. Éppen azok pihentek, akik a dél­utáni műszakban dolgoznak majd. Megállapítottuk, a katonák olyan kö­rülmények között élnek, amelyek egyértelműen tanúsítják: a vállalat vezetői megbecsülik őket. A szobában, amely egyúttal Jan Noga tizedes, rajparancsnok hivatali helyisége is, megkérdeztük, elé­gedettek-e a katonák munkahelyük­kel. - Többségük a polgári életben is hasonló beosztásban dolgozott, vil­lanyszerelők, kőművesek, vagy épí­tőipari szakmunkások. A többiek itt sajátították el a tudnivalókat. A mes­terek szerint jól dolgozunk. Ráadá­sul csoportomból többen itt szerez­tek jogosítványt daru, emelőtargon­cák és más gépek kezelésére. Ami a kulturális életet illeti, szorosan együttműködünk a SZISZ üzemi bi­zottságával. Belépőjegyeket kapunk a városban rendezett kulturális és sporteseményekre. A legaktívabbak között említette Milán Bognár tizedest, aki a polgári életben a mezőgazdaságban dolgo­zik. Itt csiszoló. Megemlítette Lubos Rasmant, aki eredetileg hentes, de most emelőtargoncát kezel, Éliás Hinner pedig, aki raktáros volt, jól helytáll a betonkeverő mellett. A tényleges katonai szolgálatot teljesítő katonák közül többen irigylik őket, hogy a katonaság alatt fizetést is kapnak és a napirendjük is kötet­lenebb. Hogy milyen a valóság, erre a kérdésre Éliás Hinner válaszolt. - Igaz, hogy keresünk vagy ezer koronát, de látni keli azt is, hogy két műszakban nem könnyű munkát végzünk. Ráadásul nekünk kell min­Jozef Zrebnicky (az előtérben) a burkolólapokat helyezi a raklapra üzemzavar okát. Rövid tanácskozás után hozzáláttak elhárításához. A katonák és a többi munkás vára­kozva figyelte őket. Kezük ügyesen mozgott, meghúztak egy-két csavart és néhány pillanaton belül már fi­gyelmeztették társaikat, hogy próba­képpen bekapcsolják a gépsort. Egy-két bátortalan fordulat után a szalag teljes sebességgel futni kezdett. A villanyszerelők egy ideig még figyelték a szalag mozgását, majd összecsomagolták szerszámaikat. Tovább mentek, egy másik meghi­básodott gép várt rájuk. Átadtuk a szót Jozef Vrábelnak: - örülök, hogy a tényleges szolgálatom alatt dig beugranunk, ha valahol akadozik a termelés. Én a betonkeverőt keze­lem, de ha kell, vasbetont is készí­tek. - A szabadidőt illetően sem olyan rózsás a helyzetünk. A mű­szak után fáradtak vagyunk ahhoz, hogy bárhova is elmenjünk. Ezenkí­vül a körletben rendet kell tartani és szolgálatot is teljesítünk - egészítet­te ki Ján Noga. Meggyőződhettünk: a katonák valóban segítenek az üzemnek, amelynek vezetői bíznak abban, hogy folytathatják az együttműkö­dést a néphadsereg építőalakulatá­val, és hozzájárulásukkal sikerül tel­jesíteniük igényes termelési felada­taikat DUŐAN OVÁDEK

Next

/
Thumbnails
Contents