Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-20 / 273. szám, hétfő

Más szóval: marketing... A SIKERES ÜZLETSZERZÉS FELTÉTELEI • MIKÉNT REAGÁL A KÜLFÖLDI PARTNER • KAPCSOLATFELVÉTEL ÉS TANÁCSADÁS Nehéz meghódítani a külföldi, s főként a tőkéspiacot. Azonban tartósan jelen lenni és jövedelmező üzleteket lebonyolítani, még nehezebb. Ma már a sikerhez nem elegendő pusztán a világszínvonalú termék, azt tudni kell eladni is. Külkereskedelmi vállalataink legtöbbje négy évtizedes múltat tudhat maga mögött, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a sok tapasztalat birtokában nem okozhat különösebb gondot az értékesítés. A legkülönfélébb statisztikák és elemzések azonban arra utalnak, hogy még mindig nem tudunk eladni. Kétségtelen, hogy világszínvonalú, tudományos-műszaki ismereteket magában hordozó termék nélkül fölösleges nekivágni a nagyvilágnak. Ha azonban egy ilyen áru birtokosai vagyunk, akkor a siker érdekében mindent meg kell tenni. Termelővállalataink nagy része úgy véli, hogy a külkereske­delem korántsem tesz meg mindent ezen a téren. Nem mai keletűek a termelők és a külkereskedelem kapcsolatának problémái. Jóllehet már eddig is számos intézkedés született annak érdekében, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a gyártó és a kereske­dő, s ezáltal hatékonyabb legyen a kivitel, azonban az eredmények- ritka kivétellel - egyelőre elmarad­nak a várakozástól. Vajon miért? Talán azért, mert e két gazdasági szubjektum kapcsolatából hiányzott, s még mindig hiányzik egy lánc­szem, amely a korábbi sikertelen próbálkozásokkal ellentétben most úgy látszik, mégis pótolható. PROCOOP szövetkezeti vállalat- nevét egyelőre hiába keresnénk a telefonkönyvben vagy a vállalatok jegyzékében. Munkáját hivatalosan a bejegyzése napján, december el­sején kezdi majd meg. Igazgatója egy energikus fiatalember - IVÁN FITKO. A vállalat megalakulásának előzményeiről és a tervekről vele beszélgettünk.- Napjainkban, amikor a gazda­sági szervezetek legtöbbje megél­hetési gondokkal küzd, új vállalatot létrehozni merész vállalkozás. Mi in­dokolja hát a döntést?- Korábbi munkahelyeimen na­ponta találkoztam a kivitel és beho­zatal problémáival. Szinte a saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy cég minél aktívabb a piacon, annál sikeresebb - mondja az igazgató.- Viszont azt is láttam, hogy a külke- . reskedelmi vállalatok, amelyeknek tevékenyen kellett volna képviselni­ük a gyártókat, épp ezt nem tették, jóllehet, alapszabályzatukban ez is benne van. Most, amikor külföldön meglehetősen nagy az érdeklődés Csehszlovákia iránt, a kereskede­lemben nekünk is azokat a módsze­reket kell alkalmaznunk, amelyeket a külföldi partnerek érvényesítenek nálunk. Az üzletszerzés ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha állandó­an jelen vagyunk a külpiacokon, s üzletkötési tevékenységünk céltu­datos és konkrét. Ha felkínálunk egy terméket a külföldi partnernek, akkor lényegében három féle választ kap­hatunk. A legjobb esetben azonnal elkel az árúnk, de még az sem rossz üzlet, ha a partner csak bizonyos módosítások végrehajtása után haj­landó szerződést kötni. Természete­sen az is előfordulhat, hogy a termé­ket nem veszi meg, de van egy jó ötlete arra vonatkozólag, hogy mit is kezdhetnénk a gyártásban felhasz­nált komponensekkel. Ezek minden exportálni szándékozó vállalat szá­mára rendkívül hasznos informáci­ók, amelyek a külkereskedelem je­lenlegi szervezésében nem jutnak el a gyártókhoz. Vállalatunk tehát ezt a hiányt igyekszik pótolni, illetve mindazt, amit a külkereskedelmi vál­lalat elmulaszt.- Nem akarom megkérdőjelezni a PROCOOP létjogosultságát, de ha arra gondolok, hogy ma már nem­csak a külkereskedelmi vállalatok folytathatnak külkereskedelmi tevé­kenységet. ..- Egy gazdasági szervezet bizo­nyos feltételek teljesítése mellett va­lóban kérvényezheti a külkereske­delmi tevékenység folytatásának engedélyezését, Azok a szerveze­tek, amelyek ezt a jogot már meg­kapták, tudják, hogy ez a munka egy termelő vállalat számára meglehető­sen költséges, adminisztráció igé­nyes és komoly szakmai felkészült­séget igényel. A tevékenységet sza­bályozó előírások pedig sokszor ko­molyan fékezik a külfölddel való kapcsolatfelvételt. Az ilyen körülmé­nyek között egyáltalán nem biztos, hogy a külpiaci értékesítés eredmé­nyes lesz. A PROCOOP az ipari szövetkezeteket, valamint a kis- és a közepes vállalatokat képviseli a külföldi piacokon. Mivel ezeknek a szervezeteknek általában nincse­nek személyes kapcsolataik a hatá­ron túli szállítóikkal és megrendelő­ikkel, a szövetkezeti vállalat megala­pításával ezt a problémát is igyek­szünk megoldani. Vagyis vállalatunk egyben információs központ is lesz, ahol a külföldi partnerek hazánkról kaphatnak különféle adatokat, illetve a szövetkezetek és más ügyfeleink a külhoni cégek iránt érdeklőd­hetnek. A külföldi piacok már meglehe­tősen telítettek, nem könnyű hát oda bejutni, s még nehezebb tartósan jól üzletelni. Roppant nehéz feladatot vállal magára ez az új szervezet.- Kétségtelen, hogy egy ilyen vál­lalat megalapítása nagy kockázattal jár, de szerencsére a borúlátók mel­lett támogatóink is vannak, s ők vannak többen. Főként az Ipari Szö­vetkezetek Szlovákiai Szövetségé­nek elnöke, Milán Makyta állt ki mellettünk, ö nagyon lelkesedik az ügyért.- Az új vállalat nemsokára tényle­gesen is megkezdi munkáját. Mi szerepel a programjában?- Az ipari szövetkezetek nem­csak aktív külföldi képviseletet igé­nyelnek, hanem ezzel összefüggő komplex szolgáltatásokat is. Hiszen ahhoz, hogy megállják a helyüket, ismerniük kell a piaci követelménye­ket, de termékeik reklámozására, valamint kereskedelmi és más jelle­gű tanácsadásra is szükségük van. Mi majd ezekben az ügyes-bajos dolgokban leszünk segítségükre. Ügyelnünk kell arra, hogy mihelyt megkezdődött egy termék gyártása, mi azonnal új lehetőségek után ku­tassunk. Nem titkolt szándékunk, hogy új szolgáltatásokkal kívánjuk bővíteni szövetkezeteink eddigi kí­nálatát. Változásokat valósítunk meg a cipőjavításban, a kozmetiká­ban és a fodrászatban. Azonkívül műszaki tanácsadással is foglalko­zunk majd. Ez utóbbit a külföldi part­nerek számára hozzuk létre. Ezzel összefüggésben szeretném meg­említeni, hogy az egyik szövetkeze­tünk számára már elkészítettük az iskolázás tervezetét. Ezen a tanfo­lyamon az NSZK-beli partnerek vesznek részt, akik megismerked­nek többek között a csehszlovák külkereskedelem szervezésével, a külpiaci képviseletek jelentőségé­vel, a termelővel való kapcsolatfel­vétel lehetőségeivel, stb. A tandíjak­ból a hazai szakemberek hasonló jellegű iskolázását finanszírozzuk, akik a tanfolyam végén egyhetes tanulmányi kiránduláson vesznek majd részt az NSZK-ban.-Az évek során hozzászoktunk már ahhoz, hogy a szervezési és irányítási munkába, a szaktanácsa­dásba és egyéb tevékenységekbe, mindig sok ember kapcsolódik be és természetesen ezzel öszefüggés- ben rengeteg az adminisztráció. En­nélfogva a rugalmasság, a gyorsa­ság szinte szóba sem jöhet. E tekin­tetben önöknél vajon mi a helyzet?- Az 1990-es év végéig tíz alkal­mazottunk lesz, de a későbbiekben maximálisan 20-22 embert foglal­koztatunk. Világviszonylatban tehát nem a kisvállalatok közé tartozunk. Néhány munkatársunk kinn dolgozik majd a „terepen11, a többiek viszont azok munkafeltételeiről gondoskod­nak. Az önelszámolás és önfinan­szírozás elvei szerint működünk, és a nyereséget mind egy fillérig az Ipari Szövetkezetek Szlovákiai Szö­vetségének adjuk. Ugyanis ez az intézmény az alapítónk, s a kezdés­hez tőle kapjuk a beruházási és forgóeszköz-hitelt. Tevékenységünk 80 százalékában az ipari szövetke­zetekre összpontosítunk, kapacitá­sunk többi részét pedig az állami vállalatok kötik majd le. KOVÁCS EDIT Amilyen a vezető. ÚJ szú z 1989. XI. 20. Az efsz-ek dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járá­si konferenciáján a meghívott vendégek közül többen feltették a kérdést, miként váltak a csallóközi földműve­sek a mezőgazdasági termelés mestereivé, mi a titka a magas szintű termelésnek, az esetenként világcsú­csokat ostromló hektárhozamoknak. Jozef Mikulec mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma járási osztályának igazgatója az eltelt négy évtized sikereit méltatva kiemelte, hogy a termeléssel egyetemben az emberek is sokat fejlődtek. Sokan kihasználták, hogy a társada­lom lehetőséget kínált a tanulásra. A 8900 szövetkezeti tag közül 250 főiskolai, 550 középiskolai végzettség­gel, 3650 pedig szakmunkás képesítéssel rendelkezik. Az elhangzottak arra ösztönözték étefan Ferenceit, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának elnökét, hogy kiegészítse az igazgató fejtegetését. Szakavatot­tan szólhatott, hisz egykor a járási pártbizottság vezető titkáraként maga is nagy érdemeket szerzett a vidék mezőgazdaságának fejlesztésében.- Negyven évvel ezelőtt - mondotta - tenni kellett valamit, mert a lakosoknak közel 30 százaléka tüdő­bajban szenvedett, a fiatalok pedig tömegesen mene­kültek a jó munkalehetőséget kínáló ipari központokba. Nem volt más választás, a lenini szövetkezeti tervet kellett megvalósítani. A kérdés csak az volt, hogyan? Kl \i\ \Aav\ \v\úu\oV, szaVxc\a\\aq nem voltak felkészülve a nagyüzemek irányítására. Előfordult, hogy a hozzá nem értés miatt például összetörték a számológépe­kei. Mégsem torpantunk meg, hozzáláttunk a tanulásra alkalmasnak tarott személyek kiválasztásához. Rend­kívül nagy figyelmet szenteltünk annak, hogy a szövet­kezetekben a legjobbak kezébe kerüljön a kormányke­rék. A tagok tudatának formálásával elértük, hogy a földművesek többsége a szó szoros értelmében a magáénak tekintette a szövetkezetet. Jól emlékszem, Dömény János, az országos hírű Nyárasdi (Topol’níky) Efsz elnöke mindig ezekkel a szavakkal kezdte meg a tanácskozást: „Tisztelt tagtársak, a taggyűlést megnyitom11. Abból a felisme­résből indult ki, hogy a megszólításnak rendkívül nagy jelentősége van. Adott esetben félreérthetetlenül ki­emeli, hogy társtulajdonos tagokról, nem pedig egy­szerű alkalmazottakról van szó. Ez növeli az emberek felelősségérzetét, erősíti a szövetkezethez fűződő vi­szonyt. Utalva a gazdasági mechanizmus átalakításá­nak lényegére, többen felidézték a múltat, amikor a felsőbb gazdasági szervek több mint 160 kötelező mutatót írtak elő a termelőknek. Most nagyobb az önállóság, de nagyobb a felelősség is. Most van csak igazán nagy jelentősége a tisztségviselők kiválasztá­sának, mert igaz az újkeletű mondás, hogy amilyenek a vezetők, olyan a szövetkezet. Ez a megállapítás egyúttal a konferencia vendégei által megfogalmazott kérdésre is megadta a választ. A járás mezőgazdasági üzemeinek sikere abból fakad, hogy a Csallóközben megfelelő helyre mindig megfelelő vezetőt állítottak, s a számok mögött mindig meglátták az alkotó em­bert. BALLA JÓZSEF UlTffl Vélemények Világos politikai és szakmai kritériumokat Véleményemmel azokhoz csatlako­zom, akik sajnálják, hogy az alapszabály­tervezetet nem korábban, még az évzáró taggyűlések előtt bocsátották vitára. Ugyanis bizonyára sok olyan konstruktív észrevétel hangzik majd el, amelyek segí­tettek volna az évzárók, a járási és kerüle­ti konferenciák, kongresszusok előkészí­tésében, a határozatok kidolgozásában és megvalósításában. A tervezet, elődjéhez, az 1986-ban jóváhagyott alapszabályzathoz viszonyít­va nagyon sok pozitív elemet tartalmaz. A szándék, hogy kövesse a kor esemé­nyeit, változásait és elősegítse társadal­munkban a nyíltság, az átalakítás és a demokrácia elmélyítését, érzékelhető a tervezetben. Ez természetes elvárás is volt vele szemben. Első javaslatom all. fejezet 15/c pont­jának (4. sor) módosítására vonatkozik: „a vezető tisztségviselőket rendszerint többes jelölés alapján választják“ - ezt egyértelművé kell tenni, így: (a vezető tisztségviselőket többes jelölés alapján kell kiválasztani. A pont további része is kiegészítésre szorul. Az idei évzáró tag­gyűlések választási gyakorlatának alap­ján az a tapasztalatom, hogy az alapszer­vezeti elnök megválasztásának jelenlegi gyakorlata csak látszatdemokrácia. A va­lóban demokratikus megoldás az lenne, ha az elnököt az évzáró taggyűlés titkos szavazással, többes jelölés alapján vá­lasztaná meg, és ez a gyakorlat érvénye­sülne a vezető titkárok megválasztásakor is a konferenciákon és a kongresszuso­kon. Tehát, ne csak a választmány tagjait válasszák ezzel a módszerrel, hanem az adott szintű szerv legmagasabb képvise­lőjét, a vezető titkárokat is. A kapott bizalom a feladatok gyakorlati megvalósí­tása során termékenyebb munkában ka­matozik majd. A demokratikus centraliz­mus alulról építkező ívének demokratizá­lásában további kedvező hatások és le­hetőségek rejtőznek, és ezt ki kell hasz­nálni a dolgozók aktivizálásának érdeké­ben. Ugyanilyen megfontolásból kiegé­szítésre szorul a 15/d pont is. Ezenkívül fontosnak tartom, hogy a funkció gyakor­lására megjelölt választási időszak (10 év) a különböző szintű (járási, kerületi, központi) apparátus vezető beosztású dolgozóira is vonatkozzon. A második fejezetben kell megfogal­mazni a választmányokban és az appa­rátusban dolgozó nemzetiségiek (magya­rok, ukránok, lengyelek, németek és cigá­nyok) képviseletének alapelveit, amelyek kimaradtak az alapszabály-tervezetből. Konkrétan, annak megfogalmazására gondolok, hogy a vegyes lakosú járások, kerületek stb. választmányaiban (elnök­ség, plénum) és apparátusában a nem­zetiségek demokratikus képviseletére mi­lyen kulcs érvényesüljön, úgy érzem, nem elég a lenini nemzetiségi politika érvényesítését íratlan szokásgyakorlatra hagyni, alapelveit rögzíteni kell az alap- szabályzatban. A 15/g pont bevezető mondatát - ,,a felsőbb pártszerv köteles megtárgyalni az alsóbb szerv vagy szervezet észrevételeit és azokat megválaszolni11 - konkrét, zá­ros határidővel kell kiegészíteni. Legyen az 30 vagy 60 nap, de a válaszadásra határidőt kell szabni, különben szinte fe­lesleges az elvet rögzíteni. Konkrét esetet említek. Alapszervezetünk 1989 áprilisá­ban javaslatot juttatott el a felsőbb párt­szervekhez, amelyben leírtuk, hogy a központi bizottságok mellett szakbizott­ságot hozzanak létre, a nemzetiségek életében felmerülő problémák és igények szakszerű elbírálása és orvoslása céljá­ból. A javaslatunkra csak 1989. október 16-án érkezett válasz, a javaslat minősí­tése nélkül, csak annyi, hogy továbbítot­ták azt a CSKP KB-ra. Onnan még nem érkezett válasz. Nem akarom részletezni az esetet, de a későbbi események iga­zolták: a gyorsabb válaszadással és az ügy felkarolásával elejét vehettük volna különböző nyílt és anonim levelek meg­születésének és terjesztésének, amely bizonytalanságot keltenek. Az alapszabály-tervezetből engem legkellemesebben a II. fejezet 22. pontjá­nak utolsó mondata lepett meg Idézem; EZETÉRŐL Ki li li i „Politikai munkatársnak a párt tapasztalt, politikailag és szakmailag felkészült tagja­it veszik fel.11 Kívánom, hogy az alapsza­bályzat e mondatát a pártvezetők minden szinten szigorúan betartsák, és módjuk­ban legyen a káderek között igényeseb­ben válogatni és eldönteni, hogy kik kerül­jenek az apparátusba. A mondatot azért emelem ki, mert összefügg a VI. fejezet 53. pontjával, amelyben a párt és az ifjúság kapcsolatát elemzi a tervezet és rögzíti ennek alapelveit. Vagyis a káder- utánpótlás problémakörével foglalkozik. Ebben a kérdésben szakítani kell a régi kiválasztási módszerrel. Az eddigi gya­korlat az volt, hogy a SZISZ apparátusá­ból kiöregedett káderek zöme a párt ap­parátusába lépett át dolgozni. Szakmáju­kat tekintve: „hivatásos" politikusok, akik az érettségi vagy az államvizsga után gyakorlati tapasztalatok nélkül lettek fon­tos posztok irányítói és ellenőrzői. Az életrajzukat olvasva, a politikai tovább­képzésen kívül, amely nagyon üdvös, a termeléssel, a társadalom valós műkö­désével, az élettel - hivatás, foglalkozás (szakma) gyakorlása közben - soha nem kerültek kapcsolatba. A gyakorlat fontos­ságát az ellenőrzés és a politikai hatalom gyakorlása szempontjából nem kell külön hangsúlyoznom. Én azért örültem a fenti idézetnek, mert azokkal értek egyet, akik azt kérik: a káderek kiválasztásában a po­litikai felkészültséggel azonos szintű szakmai ismeret és gyakorlat legyen kö­telező, legyen követelmény, csak ezzel a hármasképzettséggel rendelkező em­berek kerüljenek a különböző szintű párt­apparátusok nómenklatúrájába, illetve az apparátus dolgozóinak sorába. Tehát olyan káderek, akikre eddigi munkájuk, politikai és szakmai ismereteik alapján tisztelettel és elismeréssel tekintenek nemcsak a párttagok, hanem a pártonkí- vüliek is. d. DUNAJSKY GÉZA, a Csemadok KB pártalapszervezetének elnöke Ne feledkezzünk meg a vegyes vállalatokról Csehszlovákia Kommunista Pártjának jelenleg érvényben levő alapszabálya tu­lajdonképpen a két évtizeddel ezelőtti körülményekből és annak az időszaknak a feladataiból indul ki. Ma azonban merő­ben más a helyzet. Az új alapszabály tervezete - úgy vélem - sok tekintetben orvosolja az eddigi bajokat. Hiányolom viszont azt, hogy nem foglalkozik a párt- szervezetek helyével és szerepével a ve­gyes vállalatoknál. Véleményem szerint a pártszervezeteknek a külföldi - s köztük is a kapitalista - tőkerészvételú vállala­tokban is fontos és nélkülözhetetlen sze­repük. Ezekben az esetekben ugyanis olyan partnerekkel működünk együtt, amelyeknek a tulajdonviszonyokról, a gazdálkodásról, a nyereség elosztásáról, s a gazdasági és társadalmi élet számos más kérdéséről is hazánkétól eltérő a vé­leményük. Épp ezért úgy gondolom, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a pártszervezetek létrehozására és mun­kájára a vegyes vállalatoknál, s erről az alapszabály kimunkálása során sem sza­bad megfeledkezni. Miként azt a kérdést sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a járási bizottságok­tól a központi bizottságig a vezető tiszt­ségviselők mennyi idejig gyakorolhatják ugyanazt a tisztségüket ugyanabban a szervben. Erre vonatkozóan az új alap­szabály tervezete 15. pontjának d) bekez­désében tízéves időszakot határoz meg. Arról azonban már nem szól, hogy mi történik tíz év elteltével. Úgy gondolom, nem lenne célszerű, ha ezután a vezető tisztségviselő ugyanabban vagy más szervben más tisztséget tölthetne be. Fontosnak tartom, hogy a káderek leg­alább tízévenként cserélődjenek, s nyil­ván a dolog hasznára válna, ha ilyen módon gyakorlati gazdasági szakem­berek kerül(het)nének a politikai szférába, illetve fordítva. Ez a személycsere azért is szükségszerű lehet, mert a jobb eredmé­nyek és a távlati célok elérése érdekében a politikai, társadalmi és gazdasági téren szerzett tapasztalatokra kölcsönösen mindenütt szükség van. PÓCS GYULA mérnök, a bratislavai Építőipari Racionalizációs Intézet műszaki fejlesztési osztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents