Új Szó, 1989. november (42. évfolyam, 257-282. szám)
1989-11-18 / 272. szám, szombat
ÚJ szú 5 1989. XI. 18. Mozdonyvezetokrol - három tételben I. Piros és zöld fények ameddig csak a szem ellát. Kicsit közelebb egy lámpa villog fehéren. Amott elárvult postakocsi várja a csomagokat. A peronok üresek, csak elvétve látni egy-egy didergő utast. Estére mindig megszépül az állomás. Az eldobált cigarettacsikkeket, söröspoharakat, a lángos és a szendvics csomagolópapírját - mindannyiunk ,,rendszeretetének“ bizonyítványát- elnyeli a sötétség. Nem látni mást, csak a fényeket... Mozdony fütyül, csikordulnak a kerekek, vonat indul. Vajon célba ér?- Ilyesmire nem szabad gondolni. Egy mozdonyvezető sosem fél, különben nem ülne fel a masinára. Vannak biztosító berendezések, azok is vigyáznak ránk, s velünk együtt az utasokra. S van itt egy gomb, ezt kell a veszélyesebb szakaszokon 12 másodpercenként nyomogatni. Ezzel jelezzük, hogy figyelünk, hogy ébren vagyunk.- De ha már automatikussá válik a gombnyomogatás, ha már elszundítva is működésbe lépnek a reflexek...-Hát igen..., ilyesminek nem szabad előfordulni. 12 másodperc nagy idő. Az alatt sok mindent lehet tenni, de sokat is lehet mulasztani. Néha az idegek játéka ez. Egy műszak legalább olyan fárasztó, mint egy napi betonozás. Mozdonyt vezetni csak kipihenten lehet, meg hobbiból. Ez pszichikailag is megerőltető munka, ezt muszájból nem lehet csinálni. A lámpa zöldre vált, a forgalmista is megjelenik. Ladislav Őebedovsky, a mozdonyvezető indítja a masinát... Az első vágányra gyorsvonat érkezett Prágából. Mozdonyvezetőváltás. Az aki éppen most fejezte be a szolgálatot, nem ér rá, várja a család és persze fáradt. így hát a váltótársával, Matusek Józseffel beszélgetek egy kicsit. Tíz perc van még a vonát indulásáig.- Most Őtúrovóba megyek, aztán majd holnap hajnalban jövök vissza. Hogyan lettem mozdonyvezető? Először festő, később pilóta szerettem volna lenni, de mozdonyvezető soha. Aztán mikor munkába kellett állni, itt volt hely. Ez még 34 évvel ezelőtt volt.- Soha nem gondolt arra, hogy többet nem száll fel a masinára?- A mi családunkban nem szokás egyik munkahelyről a másikra vándorolni. Erre neveltek a szüléink, ők is kitartottak. Tőlük tanultam, hogy minden munkát becsülettel és felelősségérzettel kell elvégezni. Másként nem lehetnék mozdonyvezető. Az utasok nyugodtan kártyáznak, kávézgatnak, beszélgetnek, ők nem gondolnak ránk. Eszükbe sem jut, hogy itt elöl micsoda stresszhelyzeteknek van kitéve az ember. A fiatalokat vonzza ez a pálya, azt hiszik, itt majd meggazdagodnak. Pedig még azok is jobban járnak, akik kertészkednek. Minden éjszaka otthon alszanak, szombat, vasárnap és ünnepnap szabadjuk van. Mi meg mindig mozdonyon vagyunk. Amikor mások üdülni mennek, nekünk akkor van a legtöbb munkánk. A fizetésünkön meg nem nagyon vesszük észre ezt a nagy hajszát... Elköszönni nincs idő. A forgalmista jelez, már indul is a vonat. Szerencsés utat! - kiáltom a mozdony- vezető után. Fékcsikorgás és a vonat pár méter után megáll. „Valaki biztosan meghúzta a vészféket“- szól ki az ablakon a mozdonyvezető. „Ilyen is előfordul. Már négy percet késünk. Majd a forgalmista megmondja, mi történt, én meg beírom a jelentésbe. Viszlát!" Személyvonat áll a második vágányon. Érsekújvárba (Nővé Zámky) megy. A mozdonyvezető épp adminisztrál, amikor bekopogok. Jelentés a fékpróbáról, információk a sebességkorlátozásról, a veszélyes útszakaszokról. Aláírás, még egy utolsó ellenőrzés, s a vonat útra készen áll.- Ha elindulok, soha nem tudom, mi történik majd - mondja Szabó István. - Óriási a felelősség. Hisz csak a mozdony 8 millió koronába kerül. És az emberek...?! Nagyon kell figyelni, mert ugye a technikának sem mindig lehet hinni Ha egy átjáróhoz közeledünk, előttem a nagy kérdés: az ott várakozó gyalogos vagy autó, megvárja míg elhalad a vonat, vagy pedig netán a vágányon találkozunk? Megterhelő ez a munka, igénybe veszi az ember testét, lelkét. Nagy akarat kell hozzá, meg jó családi háttér. Mert ugye sok ünnepen hagyjuk magukra szeretteinket. S a fizetésünk bizony nincs arányban sem a fizikai-pszichikai megterheléssel, sem pedig a felelősséggel. Ezt nem panaszképpen mondom, mert én ha újra kezdhetnék, ismét mozdonyvezető lennék. A forgalmista szól, indulni kell. Már csak egy kézfogásra futja az időből, mert a menetrend könyörtelen. Egy időre kiürült a Bratislavai Főpályaudvar, csak tehervagonokat látni itt-ott.- Nem könnyű a vasutas munkája- mondja a forgalmista útban az irodája felé. Kilétét nem szívesen árulja el, inkább a vasútról beszél.- Látja ott azt a két szekrényt, s közte a mosdót? Odébb meg az íróasztal van. Hát ez a mi öltözőnk, mosdónk, irodánk egy helységben. Ilyen körülmények között dolgozunk. Ha rendben megy minden, senki felénk se néz. De ha baj van, akkor aztán keresik az okokat, a felelősöket. El sem tudom képzelni, mi történhetett a Balt-Orient expresszel, de biztosan a forgalmista keze is benne van a dologban. Még vizsgálják az esetet és találnak is majd bűnbakot. Ez mindig így van. Igen, néztem a televíziót és a központi vasútigazgató- ság illetékesének véleményét is hallottam. Egyébként most fordult elő először, hogy első helyen nem az emberek felelősségét, hanem a vasút rossz műszaki állapotát említették. A vagonok és a berendezések 80 százaléka elöregedett, kész csoda, hogy még aránylag jó a személy* és teherszállítás. Persze, jobban is mehetnének a dolgok, de hát mit lehet várni és követelni akkor, amikor az irányítás sem a legtökéletesebb. Volt már példa arra, hogy a vasút más szakaszán dolgozó kollégámat azért büntették, amiért én prémiumot kaptam. Jó éjszakát! Ha még kíváncsi valamire, jöjjön el holnap este, megint az éjszakai műszakban dolgozom. II. Mozdonyvezető - szép és felelősségteljes foglalkozás, mondják, akik hobbiból csinálják. Akik a pénz miatt ülnek mozdonyra, csalódottak. Pedig a masinára kerülni nem is olyan egyszerű dolog. Nem elég egészségesen a kiválasztottak közé kerülni...- Bizony nem, mert a pszichológiai vizsgálaton is meg kell felelni- mondja Mária Grmanová a bratislavai vasúti egészségügyi központi pszichológusa. - Tesztek segítségével próbálunk a jelöltek leikébe látni. Tulajdonságaikat kutatjuk, teherbíróképességüket, reflexeiket, emlékezőtehetségüket vizsgáljuk.- Mennyire megbízhatók az eredményeik?- A tesztek kiértékelése és a munkaadó jellemzése alapján kapnak ajánlást a jelöltek. Igyekszünk a lehető legtöbb tényező figyelembevételével megítélni vala- mennyiüket, de hozzá kell tennem, hogy a gyakorlati életet a teszt sohasem tükrözi vissza teljes mértékben. Viszont azt is meg kell említeni, hogy adott esetben a környezetnek is óriási, és sokszor szinte kiszámíthatatlan a hatása. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy jó mozdonyvezető lesz az, aki nálunk kitűnő eredményeket mutatott fel. Viszont az erre a pályára kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmas embereket kiszűrjük.- Akik szerencsésen átesnek a szitán, azokkal mikor találkoznak újra?- Sajnos csak akkor, ha balesetük volt. Amennyiben a mozdonyvezető volt a hibás, egy bizonyos időre büntetésképpen más munkára osztják be. A vizsgálatra a büntetés letelte után kerül sor. Pedig nem ártana gyakrabban „nagyító alá venni" a mozdonyvezetőket, de erre sajnos, egyelőre nincs mód. A „bal- esetesek", ha megfeleltek, a vizsgálat után azonnal mozdonyra ülhetnek. A jelölteknek viszont nem elég az ajánlás, beiskolázásuk két évig tart. S utána már övék a távolság. III. Döbbenten nézem a TV-híradót. A képernyőn óriási kupacokban- mint a hulladékgyűjtő udvarán'- hever az apróra tört mozdony és még néhány vagon. Az utasokat már elszállították, kit a kórházba, kit máshová. A többiek, ha késve is, de célba értek. November 9-ról 10-dikére virradó éjszaka a Bukarest-Berlin útvonalon közlekedő Balt-Orient expressz Prágától nem messze, a Nővé Kopisty megállónál álló személyvonatba ütközött. öt halott, félszáznál is több sebesült, egy mozdony és pár vagon roncsai - ennyi a veszteség. Az eset szinte megmagyarázhatatlan. Vajon mi történt? A gép mondta fel a szolgálatot vagy az ember? A választ csak a szakértőktől tudhatjuk meg. A mozdonyvezető, aki a legtöbbet mondhatna, már nem beszél... KOVÁCS EDIT iskám A Banská Bystrica és 2iar nad Hronom közötti gyors és biztonságos közlekedést segíti elő a éáéovské Podhradie és Jalná közötti út építése, melyet egy éve kezdtek el a Banská Bystrica-i Építő Vállalat zvoleni üzemének dolgozói. A D 212-es számú híd három pillére már elkészült, s év végéig az egész alépítményt szeretnék befejezni. Felvételeinken: a bratislavai Doprastav dolgozói, illetve Jaroslav Bub- linec látható. (Peter Lenhart felvétele CSTK) Alaptalan híresztelés Honnan eredhet a rágalom? Október végén az ország különböző helységeiből több telefonáló az iránt érdeklődött a Rudé právo szerkesztőségében, mi az igazság Julius Fucík haláláról. Mivel, állítólag egy latin-amerikai ország (a telefonok szerint Bolívia) kormánya felajánlotta Csehszlovákiának, hogy kiadja a nemrég ebben az országban elhunyt Julius Fuőík maradványait. Az olvasók a hír forrását illetően ismereteikre hivatkoztak, azok viszont közelebbről meg nem nevezett külföldi rádióállomásokra. A lap október 27-i számában Jirí Kohout válaszolt az olvasóknak.- A Rudé právo nem tudta megállapítani a hír pontos forrását. Mindenesetre egyetlen szavahihető sajtóügynökség sem adott ki ilyen hírt. Százszázalékos biztonsággal kijelenthető, hogy az említett hír vagy más személyt érint, vagy pedig légA jelzőlámpa tilosat mutatott... Amint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, november 10-én, pár perccel éjfél után súlyos vasúti szerencsétlenség történt a Bohuéovice nad Ohrí-i és a lovosicei vasútállomás között, Nővé Konopisty megállónál, ahol a Bukarestből Berlinbe tartó Balt-Orient expressz belerohant egy álló személyvonatba. A hat emberéletet követelő baleset, amelynek során 52 utas sérült meg, közülük nyolcán súlyosan, az egyik legnagyobb szerencsétlenségek közé tartozik a csehszlovák vasút történetében. Érthető tehát, hogy a közvélemény megdöbbenése egy héttel a baleset után sem csökkent, és érdeklődéssel figyeli a tragikus eseménnyel kapcsolatos fejleményeket. A súlyos vasúti szerencsétlenség okáról, a vasúti közlekedés biztonságával kapcsolatos feladatokról beszélgettünk Viktor Mentzl mérnökkel, a Csehszlovák Államvasutak Főigazgatósága vasúti közlekedés- biztonsági főosztályának munkatársával.- Mi idézte elő a balesetet?- Az alaposabb vizsgálat csak megerősítette, amit már a balesetet követően megállapítottunk, hogy a szerencsétlenséget emberi hiba okozta. Az expressz 36 éves mozdonyvezetője az eddigi bizonyítékok alapján nem vette észre, hogy a vasúti jelzőberendezés tilosat mutat, és ezért, ahogy az már ismeretes, a szerelvény belerohant az előtte álló személyvonatba. Hogy miért nem vette észre a mozdonyvezető a tilos jelzést? Felmerült a gyanúja annak is, hogy esetleg szívinfarktust kapott, ezért a napokban várjuk a boncolás eredményeit, ami az ok végleges és egyértelmű megállapítása szempontjából döntő fontosságú lesz. Mekkora a keletkezett kár?- Az eddigi vizsgálatok során az illetékes szakemberek szerint kb. 14 millió korona.- Milyen intézkedéseket tettek a vasúti közlekedés biztonságának növelése érdekében?- A balesetet követően Frantisek Podlena közlekedési és távközlési miniszter vezetésével értekezletet tartottunk, témája a balesetvédelmi intézkedések kiszélesítése és a gyakorlatban való végrehajtása, amely november 13-tól a hónap végéig tart. Az említett ellenőrzéseket két területen előzetes bejelentés nélkül végezzük, mégpedig a mozdonyszínben, ahol elsősorban mozdonyvezetők figyelmetlenségének a megelőzése a cél, valamint a nagy vasútállomásokon, ahol a tolatók, váltóőrök és a forgalmisták munkáját ellenőrizzük. November végén tehát már pontosabb képünk lesz a balesetvédelmi szabályok betartásáról. Egyébként minden nagyobb baleset után hasonlóan járunk el, a legfontosabb azonban mégis az, hogy az illetékesek a balesetvédelmi intézkedésekben ne a nagyobb adminisztrációt lássuk, hanem megértsék a biztonságos közlekedés érdekében rendkívül fontos előírások betartását.- Mit mutatnak a statisztikai adatok a balesetek gyakoriságát illetően?- Az idei év adatai kedvezőbbek a tavalyinál, hiszen tavaly 30 baleset történt, az idén viszont 25. Azonban ebben az évben a következmények sokkal súlyosabbak voltak. Hozzá kell még tennem, hogy a balesetek döntő többségét sajnos emberi figyelmetlenség okozta. A sérülteket a terezíni, a litomeri- cei és az Ústí nad Labem-i kórházba szállították. Dr. Jirí étveraktól, a lito- mericei kórház sebészeti osztályának ügyeletes orvosától azt kérdeztük: hányán szorulnak még kórházi ápolásra, és milyen az állapotuk?- Huszonegy személyt részesítettünk orvosi ellátásban, kilencnek az állapota többnapos kórházi kezelést igényel. Jelenleg négy sérült még kórházi ellátást igényel, állapotuk azonban kielégítő, túl vannak a veszélyen.- Mik a teendők ilyen tömegszerencsétlenség esetében?- A problémák minél zökkenő- mentesebb megoldása céljából úgynevezett balesetsebészeti tervet dolgoztunk ki, amely rögzíti, kiket kell minél gyorsabban értesíteni, a történtekről, továbbá a sérültek ellátásának menetét.- Milyen sérülések voltak túlsúlyban?- Leggyakrabban végtagtörések fordultak elő, azonban ezekhez legtöbbször még más jellegű sérülések is társultak.- A kórház sebészeti osztályán még négy sérültet kezelnek. Milyen az állapotuk?- Ahogy azt már említettem, a betegeket, reméljük, rövidesen hazaengedjük. KUBÁN ÉVA bőlkapott kitaláció, s a célja, hogy kétségessé tegye azokat az értékeket, amelyeket Julius Fuőík élete és halála személyesít meg - olvasható a cáfolatban. A Rudé právo tárgyszerűen ismerteti Rudolf Bedrich- nek, Fuőík rabtársának vallomását Jjulius Fuőík utolsó perceiről. - R. Bedrich ugyanis 1943. szeptember 8-án a rabtársak közül utolsónak búcsúzott el Fuőíktól. A Rudé právo közli Harold Poel- chau vallomását is, aki mint börtönlelkész, ugyancsak tanúja volt Fuőík utolsó perceinek. A lelkész jelen volt 360 ember kivégzésekor, akik között több cseh hazafi, köztük Julius Fuőík volt. Poelchau szerint azokban a napokban a Plötzensee-i náci börtönből öt fogoly szökést kísérelt meg, de valamennyiüket elfogták és kivégezték. A náci halálgépezet tökéletesen dolgozott. Teljesen kizárt, hogy Julius Fuőík túlélte volna az 1943. szeptemer 8-i plötzensee-i vérengzést. A Rudé právo válasza nagy visszhangot váltott ki a közvéleményben. Fucík kor- és sorstársa, Bozena Ho- lecková-Dolejsí (Václav Dolejsí, az ismert publicista özvegye) az alaptalan híresztelésekre reagálva a többi közt ezeket írta a Rudé právo szerkesztőségének:- Mélységesen megdöbbentett azok cinizmusa, akik Julius Fucíkról provokációs célzattal ilyen híreket terjesztenek. A legképtelenebb „lehetőségeket" agyalják ki arról, miként lehetett kijutni a fasiszta vesztőhelyről, sőt, „valamiképpen" Amerikába jutni. Fuőík nevét az egész világon tisztelettel ejtik ki. A rágalmazók meg Fucík „Riport az akasztófa tövéből" c. tanúságtételének eredetiségét is megkérdőjelezik... „Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Fuőík özvegye, Gusta Fucíková halála után saját kezemmel nyithattam ki a szekrényfiókot,-ahol a „riport" eredetijét őrizte. A kéziratot Libuáe Eliááovának, a Klement Gottwald Múzeum képviselőjének adtuk át a létesítendő Fu- őík-múzeum számára. Életem végéig szemem előtt látom Julius Fucík kezével írt utolsó szavakat: „Emberek, szerettelek benneteket, legyetek éberek" Julius Fucík. E szavakat mindenkinek szívébe kell zárni, mindenkinek, aki szereti hazáját. - fejezi be a Rudé právonak írt levelét Bozena Holeőková-Dolej- §í. (sm)
