Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-09 / 238. szám, hétfő

Merre halad a magyar sport? Maradona nem egyenlő Argentínával A magyar sportnak az elmúlt négy évtizedben mindig volt központja. Mindig egy. Az az egy központ hol állami hivatalként, hol úgymond társa­dalmi szervként működött, lényegében folyamato­san egyfajta koncepciót igyekezett megvalósítani. Napjainkban a felületes szemlélő a széthullás jeleit vélheti felfedezni. Ma több „központ" működik a magyar sportban, korábban közös mederben Januárban megkezdődött valami Magyarországon. Egész pontosan - akkor valami hivatalosan is elkez­dődött. Az országgyűlés megsza­vazta az egyesülési jogról szóló tör­vényt. Maga az egyesület felső ellenőrzés nélkül tevékenykedik, működésének törvényessége felett őrködhet csupán az ügyészség. A fi­atal törvény a legöregebb sportegye­sületekre is vonatkozik... Vagyis társadalmi folyamatok hatására va­lami új kezdődött a sport „ősi" egy­ségeiben. Szervezeti megújulás, önállóság és demokrácia, elszaka­dás a sportirányítás szerveitől - biz­tató távlatokkal, de jelenleg még számos hétköznapi buktatóval. Nem véletlen, hogy a legnagyobb sportegyesületek máris létrehoztak egy közös testületet, amely a ta­pasztalatcserén túl az érdekek egyeztetésére is lehetőséget nyújt. A valóság is annyira bonyodalmas, hogy az év elején még maga a tör­vény sem terjedt ki rá. A történeti hűség kedvéért el kell mondanunk: a szövetségek önállósításának gon­dolatával már az ÁISH is foglalko­zott. A korábbi sportvezetés által kidolgozott tervben is a fokozatos­ság elve érvényesült, gyakorlati mo­dellként pedig az MLSZ szolgált, az új helyzet minden zsákutcájával és kedvező tapasztalatával együtt. A mai „központ", az Országos Sporthivatal tehát fokozatosan kilép majd a szövetségek mögül, amint azok megállnak a lábukon. Mindazonáltal nehéz lenne elkép­zelni, hogy a sportban megszűnjön az irányítás, az utasítás. Az egyesü­letek azért is hozzák létre a szövet­séget, hogy az adott sportágban egyszersmind szakmai iránymuta­tást is kapjanak. Volt, van, lesz uta­sítás is, a jelző azonban változik, a hatalmi parancsszó helyébe a szakmai követelmény lép. A pusz­ta szavakkal való irányítást mindin­kább az anyagi ösztönzés módszere váltja fel. Hogy az Országos Sporthivatal és a Magyar Olimpiai Bizottság kö­zött konfliktusos érdekellentét ala­kuljon ki, az elméletileg kizárt. A két szervezet feladata, mozgásköre és cselekvési lehetősége annyira eltér egymástól, hogy hatalmi sorrendi­ségről beszélni egyenesen értelmet­len. A demokratizálódó magyar sportéletnek nincs is szüksége egyetlen, úgymond fő központi szervre. Annál nagyobb az anyagi és szervezeti biztonsága. A többféle központ, szervezet és társulás arra hivatott, hogy mind­egyik a maga területén, a maga teljes erkölcsi és anyagi erejét latba vetve képviselje a magyar sport egyetemes érdekeit, s lehetősége szerint tökéletesítse annak működé­sét. A MOB az elmúlt évtizedekben a központosított sportvezetés egyik leágazása, része volt. Ezt kifejezte a perszonálunió is, vagyis az, hogy az állami sportvezetők töltötték be az olimpiai bizottság vezető tisztsé­geit is. Most az olimpiai mozgalom­mal kapcsolatos feladatok, a meg­újult, függetlenül működő Magyar Olimpiai Bizottság hatáskörébe ke­rültek át, s ez így is van rendjén. Az is természetes, hogy a sporthi­vatal szintén a saját dolgát végzi. Magyarországon éppúgy, mint a vi­tartott tevékenységek egész sora zajlik látszólag összhangzó értelem nélkül. Ma is működik állami sportszerv, az Országos Sporthivatal. És egyálta­lán: merre halad a magyar sport? Ezt a kérdést feszegette a közeli napokban a Népsport főszer­kesztő-helyettese. Szekeres István egészoldalas írásából az alábbiakban a legérdekesebb részeket közöljük. lág szinte minden kultúrországában, az állam támogatja a sportot, és e támogatásnak törvényes, állami rendje van, amelyet egy szervezet, minisztérium vagy más típusú főha­tóság biztosít. Az Országos Sporthivatal is az egyre demokratikusabb döntési me­chanizmusok részese, és ezt a sze­repét senki nem tudja átvenni. Az OSH-nak ez a dolga, ezért hozták létre. A Magyar Olimpiai Bizottság óriási erőt jelent, és hazai valamint nemzetközi tekintélye tovább növe­kedik, az állami hivatal funkcióját azonban nem tudja átvenni. Az egy másik teremben egy másik szék... Már szóltunk arról, hogy a sport­ági szakszövetségek átalakulnak, önállóvá válnak. Hadd tegyük hozzá azonban rögtön, többségük ezt nem valami örömmel teszi. Kitaposatlan az út, még nagyon sok a bizonyta­lansági tényező, kétségbeejtő az anyagi helyzet. A legtöbb szövetség segítséget vár a sportvezetéstől, ké­ri az Országos Sporthivatal kézzel fogható segítségét, szinte görcsö­sen kapaszkodik a hivatalba. Né­hány közszereplő azonban szavai­val üti-vágja az OSH-t, hogy ugyan, engedje már el a sok szerencsétlen kezét, engedje már őket szabadon dolgozni, miért akar még mindig dik­tálni. Hát, ilyesmi is előfordul ma­napság. De talán az ilyesmi is törvénysze­rűen együtt jár az átalakulással. Ha törvényszerűen jár együtt vele, ak­kor nem olyan nagy baj... Különben is az a lényeg, hogy mindenkoron a tetteké legyen a főszerep, a való­ság alakuljon kedvezően. Bilardo a dél-amerikai futballról és a vb-röl kívüli lassúság. A mexikói Mundia­Egyre többen és többen A CIGÁNYFIATALOK JÁRÁSI SPORTNAPJÁRÓL Nem akartam hinni a szememnek: a légi (Lehnice) sportpályán százhar­mincöt fiatal sorakozott fel, amikor Plavv Dezsők a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Jnb alelnöke néhány keresetlen, annál i*ikf*<;ítfihh C7/Waf a ciqányfiatalok másodjkJ1,5Pnrtn^pjára- éxkezait Mei.s&nyizákel kQ&QMQÜ£— Mérlegelni kezdtem nyomban: 5520 cigány él a járásban, knrfljjk a in ás á\/ krirntii fintnlnU. <n*W»n 1rfr gkknr hiynny a magjelenés, Ü rónrvátfíi jelentősnek minősíthető, mert több mint 10 é* .^rátáigjk jntt pj A jnb cigány- kérdéssel foglal­kozó bizottságá­nak munkatársa, szerint sokkal ne­hezebb, körülmé­nyesebb volt a já­rás három váro­sából, hat köz­ségéből érkezett versenyzők uta­zásának a meg­szervezése, mint a toborzásuk. Elég volt ez az ér­velés: „Jöjjetek ej mutassátok mag teszek". Egészen jól sikerült a pró­batétel, mert a teljesítmények végle­Nyilvánosan gúnyolták, pocskon­diázták, a becsületsértést kimerítő hangnemben. A félmilliós példány­számban megjelenő Clarin című lap „tökfejünek" titulálta, aki ugyan­olyan rossz orvos, mint amilyen edző. Támadták, mert állítólag kényszer- munkára fogta a sztárokat, hogy robotokat akar működtetni a művé­szek helyén. Benne látták az antifut- ball zászlóvivőjét. Megvádolták, hogy sosem a győzelemre, hanem a vereség elkerülésére tör. A Bilar- do-csapat nem engedi játszani az ellenfelet, de ő maga sem játssza a focit, hiszen ahhoz nem ért. Egyéb célja sincsen, mint hogy „kibekkel- je“ a 90 perdet... Aztán a Narigon (Nagyorrú) által irányított argentin válogatott minden meccsen a győ­zelemre játszva megnyerte az 1986- os világbajnokságot. Mindenki a bo­csánatát kérte. Az államelnök nyil­ván nem szűkebb környezete nevé­ben üzente a döntő után: „Pardon Bilardo - Gracias", azaz: Elnézést és köszönön. Dr. Carlos Salvador Bilardót elá­rasztották ajánlatokkal. Mesés pén­zekért hívták az AS Romához, az SSC Napolihoz, de a nőgyógyász, aki elvégezte a sportfőiskolát, Bue­nos Aires egyik legjobban jövedel­mező bútorgyár és könyvkiadó tulaj­donosa, ez idáig nemet mondott. Hogy mi újság a világbajnok argen­tin válogatott háza táján és egyálta­lán Dél-Amerikában, arról „beszél­gettünk" külföldi lapok alapján az edzővel. „Szívesen dolgoznék Spanyolor­szágban vagy Itáliában, mert a két ország együtt él a futballal" - nyilat­kozta Bilardo. Elkötelezte már magát valamelyik klubnak? „Nem. Nem akartam semmilyen előszerződést kötni. Ez nem tenne jót sem nekem, sem a csapatnak és Argentínának. Azt akarom, hogy az emberek tudják: minden gondolatom a válogatotté". Elmondható, bármilyen ered­ményt is érjen el együttese a világ- bajnokságon, búcsút mond Argentí­nának? „Ez az otthon maradó játékosok­ges értékelésekor kitűnt, hogy 32 ^ függ Sötéten |átQm a helyzetet A próbalövés. Három nagy programja volt a sportnapnak: kispályás labdarúgó^ verseny. Bazsó Ilona, a bizottság " másik munkatársa vette nyilvántar­tásba a versenyzőket. A labdarúgók tornájáraB-Csapat nevezett, az asz­taliteniszezők versenyébe 20 fr gólja. a honvédelmi sportvetélkedőbejDg- djS3Z3uöaL Még humoros, többeket nevetés­re ingerlő eset is történt. Amikor a kimutatásba beírták a futballistá­kat, az egyik játékos így jelentette be a nevét: Maradona. Néhányan ugyanis vele egyetértve bizonygat­ták: „Magunk között így nevezzük, írják csak be, hogy az ő neve Mara­dona". Az általános, szívderítő ka­cagás után persze mind a játékos, mind a társai helyeseltek, hogy hiva­talos nyilvántartásba csak hivatalos név kerülhet. Benépesült a sportpálya lelátója is, mert a versenyzők szereplésére nemcsak a helyi érdeklődők és sportrajongók, hanem a családta­gok, a hozzátartozók is kíváncsiak voltak. Sőt, mint az illésháziak (Novy 2ivot) esetében, aJbueJyi-nomgeti bi-. 7ottsáq tiszt.sfiqvjfiftiói jsjakik falujuk_ csapatát hangosan biztatták^ Sajátosan érdekes küzdelem volt ’ mindegyik labdarúgó-mérkőzés. A bizottság vándorserlegét ugyan a legjobb átlagos eredményt elérő (Hajdú Endre felvételei) város, vagy község sportolóinak ígérték, nem kimondottan a futballis­táknak, mégis úgy hajtottak a focis­ták, mintha kizárólag csak rajtuk mú­lott volna a serleg megszerzése. Az úgynevezett nagymérkőzéseken versenyző közül övé a 15. hSlyezSsT Nam rerreRgtT a gTanatgCTjasMfTreré^1 a távfutásban a követelményt telie.T sK^§ril&^sMEfin,pfídifl„pontos célzónak bizonyult, Gránátdobáskor örvendeztek a helybeliek: „Ez az, fiú!" Okkal, mert Rigó Lajos gránátja 65 méter­re repült. Utána következtek a csal- lóközcsütörtökiek (Stvrtok na Ostro- ve). Sipos Román első dobása: 68 méteres. Többen reklamáltak: belé­pett. Megismételte, kétszer egymás után: 70 méter. Ezt a teljesítményt is felülmúlta *á‘ ^csütörtöki versenyző, .Jozanák András 72 méteres dobá­sa. Bátyja, Pál pedig még távolabb ra, 75 méterre hajította a^gránátpj^ '"'És' mivel á labdarúgótornát is a csütörtöki csapat nyerte, az ered­mények kihirdetése, a díjak és jutal­mak kiosztása után a bizottság ván- dorserlegét Jozanák Pál vette át­Egyre több és több_cjgányfiataL. jgfenilTmfig a sportpályákon; ezért voít sikeres a tavalyi kezdeménye­_erőteljes, gyors, g5ira töró. cseles.és.— zés nyomán az idei járási sportnap bravúros játékot láttMflk.-Talán- mm— is. Sokat ígérő elképzelés: hagyo­játékot [áMf- Talán mi«— fennél többet mond a­Korántsem volt ennyire látványos a honvédelmi sportvetélkedő, de an­nál mozgalmasabb és izgalmasabb. Itt találkoztunk a legfiatalabb ver­senyzővel. A 10 esztendős, hodosi (Vydrany) fiúcska,„KalaaaJEticháríL csak azért nevezett be, mert bátyja^ és apja is szerepelted „Megenged- lélTnekem is - ujjongott a rajtszámot magára öltve - most hát próbát ígérő elképzelés: hagyo­mányossá, rendszeressé kívánják tenni a seregszemlét. Nemec Teréz, a szervezés felelőse az akció érté­kelésekor már a jövőre gondolva jegyezte meg: „Pályára keJI csato^ gatni a lányokat a-nókat-is.Az-rtén. csak a lelátón „szerepeltek. Álljanak rajthoz ők is". Reméljük így lesz. .Mert ahogy a sportnap nem lehet csak a f&Bshj^Jn! =, kénimmaercsák a férfiaké sem. Ie9yenek cs a HAJDÚ ANDRIS Százharmincöt fiatal indult a versenyen Hisz mostanság csak két válogatot­tam szerepel a hazai bajnok­ságban..." Valószínűleg elégedetlen volt Ar­gentína szereplésével Dél-Amerika bajnokságán... „Viszonylagos dolog. A helyzet ismeretében tudtuk, nem leszünk sokra képések. Felkészületlenül, kö­zös edzőtáborozás nélkül érkeztünk Brazíliába, a legtöbb játékos csak két nappal a torna megkezdése előtt. És ami a legrosszabb volt, sokan nem teljesen egészségesen, vagy hosszabb kihagyás után álltak rendelkezésemre. Brown különböző okok miatt nem játszott az elmúlt idényben, Burruchaga csak négy meccsen szerepelt az utóbbi két esztendőben, akárcsak Enrique, Giusti Achilles-ín műtéten esett át, Caniggia és Fabbri alig épültek fel sérülésükből, Senaini keveset edzett, Maradona pedig hátizomfáj­dalmakkal küszködött. Jó játékot és eredményt tehát nem várhattunk a csapattól." Nem akadtak tartalékok, akik he­lyettesítették volna a nem teljesen egészségeseket? „Két lehetőségem volt. Mindnyá­jukat összehívni, függetlenül formá­juktól, vagy új emberekkel kísérle­tezni. Az előbbi történt, mert az együttes gerincét alkotják és ha rendbejönnek, ott lesznek a vb-n. Kevés alkalom van arra, hogy együtt Copa America ezt lehetővé tette. Ki kellett használ­nom. Már csak azért is, hogy Argen­tína fiatal játékosai láthassák azo­kat, akik Európában rúgják a labdát." Bizonyos dolgok gondot okoznak önnek. Például a csapat góliszonya. Két gól hét mérkőzésen eléggé kevés... „Ez igaz. A problémát azonban nem a csatársor okozza, hanem a középpálya. Sok függ a halfok fizikai állapotától. Lehetetlen, hogy Maradona vagy Burruchaga ennyi meccset játsszon és ne lőjjön gólt. Ez gyenge erőnlétük következ­ménye." Egy másik momentum is felkeltet­te a szakemberek figyelmét: a rend­ion, a nagy melegben és tengerszint feletti magasságon ez nem volt any- nyira nyilvánvaló, de Olaszország­ban gyorsabban kell majd futbal­lozni... „Itáliában más sebességre kap­csolunk. Ám amit a Copa Americán nyújtottunk, az Dél-Amerikában megszokott ritmus. Nekem nem tet­szik. Hogy ez megváltozzék, ehhez negyvennapos edzőtáborozásra lenne szükség." Hű tükörképe volt a Copa Ameri­ca a dél-amerikai labdarúgásnak? „Úgy gondolom, nem. Gyenge volt a színvonal. Brazília és részben Uruguay is hozzánk hasonló cipő­ben járt. Véleményem szerint mara­di, lassú, perspektíva nélküli stílus­ban játszottak a csapatok." Taktikai szempontból hasonló elemeket is fölfedezhettünk, mint amilyenek szerint Európában futbal­loznak. „Ezzel nem értek egyet. Brazília kivétel volt. A Copa Amerika előtti európai portyája során elszenvedett súlyos vereségek után stílust váltott. Most Galvan a söprögető, Ricardo és Aldair „testőr", Marinho és Bran- co offenzív szélsőhátvédek. A többi­ek a középpályán tömörülnek és tulajdonképpen csak Romario az egyetlen csatár, mert Bebeto mélyen a középpályára visszahúzódva ját­szik. A többi dél-amerikai válogatott - Argentína is - megmaradt a klasz- szikus labdarúgásnál." Sok szakember véleménye, a mexikói világbajnokság nem ha­gyott követendő nyomot maga után... „Gondoljon bárki bármit, egy tény: a 86-os Mundialt követően mindenki Argentínát utánozta. Mint ismeretes, mi három hátvéddel és egy csatárral játszottunk, a többiek mozgékony, dinamikus középpályá­sok voltak, akik a pálya minden részét bekalandozták. Nézzék csak az NSZK-t: Augenthaler az úgyne­vezett szabad ember, Buchwald és Kohler az ellenfél előretolt ékeire ügyel, Reuter és Brehme szélsőhát­védek. Ilyen felállásban szokott sze­repelni Olaszország és Hollandia is.“ Mi várható az 1990-es világbaj­nokságon? „A középpálya lesz a döntő. Pon­tosabban az itt operáló játékosok dinamizmusa, mozgékonysága. Szerintem senki sem rukkol elő tak­tikai újdonsággal, mindenki a fen­tebb említett sémát választja. Sok függ majd a csapatok legnagyobb egyéniségeinek erőnléti állapotától. Ha például Maradona és Burrucha­ga fizikailag nincs rendben, akkor Argentína nem az igazi Argentína. Az olaszoknak Baresi és Vialli a hollandoknál Gullit, Van Basten, R. Koeman, a spanyoloknál Michel, Butragueno és Sanchis játszhat pó­tolhatatlan szerepet." Jövőre „ európai" lesz a futball- fesztivál? . „Nem látok kimondott esélyest. 1986 óta nem akadt válogatott, amely verhetetlen lett volna." Argentína teljesítménye bizonyá­ra attól függ majd, milyen formában lesz Maradona... „Válogatottunk nem Maradonán áll vagy bukik. A csapatot jó labdarú­gók alkotják, akiktől Maradona ter­mészetesen sokban különbözik." De miért van az, hogy ha Marado­na gyengélkedik, az argentin válo­gatott is csak küszködik? „Azért, amit fentebb említettem. Nem számolhatok mindenkivel, mert folyamatos a külföldre szerződés. És nemcsak Diegónak vannak prob­lémái." Meg lehet-e állítani argentin játé­kosok európai exportját? „Lehetetlen. Labdarúgóinkat nem csak Spanyolország és Olaszország csábítja; már Ausztriába, Svájcba és az NSZK-ba is elszerzöan^ix. Amióta 1983-ban átvettem a váloga­tott irányítását, negyvenöt válogatott futballista távozott külföldre! Három évig tart, míg egy játékosból váloga­tottat faragok, olyan labdarúgót, aki megérti mit akarok és elfogadja munkamódszeremet. Az nem szá­mít, hogy elmegy például Ruggeri, ő ismeri módszereimet; Mexikó után összehoztam egy csapatot, hat kivá­ló újonc szerepelt benne. De mi történt? Négy hónap után mindnyá­jan Európába távoztak. Az edző pe­dig kísérletezzen tovább..." (tv) ÚJ SZÍ 6 1989. X. <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents