Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-06 / 236. szám, péntek

Ludvík Svobodával - magyarul A katona és ember A határidő betartásáért A dunai vízlépcsőrendszer építőinek aktívaértekezletén elfogadott nyilatkozat (ŐSTK) - A Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építői októ­ber 4-én politikai-gazdasági aktívaértekezletet tartottak Gabóíkovóban. Résztvevői az alábbi nyilatkozatot fogadták el: A 82 éves Taraszovics Gyula nagykaposi (Vel’ké Kapusany) nyug­díjas pedagógus emlékeket idéz. Azon kevesek közé tartozik ugyanis, akik találkozhattak Ludvík Svobodá­val, egykori köztársasági elnökünk­kel, azzal a nagyszerű emberrel és katonával, akit már életében szinte legenda vett körül, s akit országunk apraja nagyja mélységesen tisztelt és szeretett.- Hogyan történt?- Talán ott kezdeném, hogy Ung- váron, szülővárosomban elvégez­tem a tanítóképzőt, és mint újdonsült tanító kerültem a Vereckei-szoros- ban levő Vezérszállásra (Putpoloc), ahol két évig oktattam a kárpátaljai gyerekeket. 1929-ben behívtak ka­tonai szolgálatra Ungvárra a 36. gyalogezredhez. Ludvík Svoboda őrnagy itt volt vezérkari tiszt.- Tulajdonképpen a katonai mun­dér még meg sem melegedett raj­tam, amikor jósorsom összehozott vele. 1929-ben egy szép szeptem­beri napon hivatott az őrnagy. Jó megjelenésű katonatiszt előtt jelent­keztem. Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlem. Egészen megdöb­bentem, amikor Ludvík Svoboda - mert ö volt az őrnagy - parancs helyett kéréssel fordult hozzám, a „cetar aspirant“-boz, vagyis a tisztjelölt szakaszvezetőhöz: taní­tanám-e őt magyarul? Pedagógus vagyok, magyar közegben nőttem fel, szívesen vállaltam az oktatást. Megegyeztünk, hogy hetente két­szer találkozunk a domanyai (így hívták a lakótelepet, ahol a tisztek laktak) lakásán.- Miért akart magyarul tanulni?- Ezt a kérdést - bár kissé félsze­gen - én is feltettem neki. Tudja mit felelt? Azt mondta: „Kérem, egyfelől itt soNk olyan közkatona van, aki erről a vidékről került ide, és én meg akarom magam velük értetni. A re­gula szótára számukra idegen, csak akkor lesznek jó katonák, ha érteni fogják mindazt, ami itt történik és ehhez én is szeretnék hozzájárulni. Másfelől, a katonasors olyan, hogy egyszer ide, másszor oda paran­csolja a hivatásosokat. Ha netán visszakerülnék szülőföldemre, Mor­vaországba, ahol szintén sok dél­szlovákiai magyar fiatal tölti katonai- Nincs mit írni rólam, olyan em­ber mint én, több ezer van az or­szágban. Igaz, csaknem hat évig hordtam az egyenruhát, harcoltam a Duklánál, részt vettem a februári eseményekben, a békés építőmun­kában... De sokan tettek így. Miközben beszél, az arcát figye­lem. Viliam Pokorny mérnök a het­ven évéből nyugodtan letagadhatna tízet. Életkedv sugárzik az arcáról.-Négyen voltunk testvérek, bi­zony szűkösen éltünk. Apám, kőmű­ves volt, csak nyáron dolgozott, té­len csupán akkor, ha akadt valami­lyen alkalmi munka. Arra ösztökélt, hogy az ó szakmáját tanuljam ki, de én inkább a bátyámat követtem, és a szabómesterséget választottam. Ennek a katonaságnál nagy hasznát vettem. Folyik belőle a szó, szülőföldjéről, a Trenöín melletti Bobot községről, fiatalságáról, s arról beszél, hogyan segítette a párt munkáját azután, hogy az illegalitásba vonult. Nem volt párttag, mégis megbíztak ben­ne, tudták, hogy előbb-utóbb megta­lálja az utat hozzájuk.- Jól emlékszem, hogy 1940-ben október elsején vonultam be tényle­ges katonai szolgálatra a második trenőíni gyalogezredhez. A kiképzés után a szabóműhelybe kerültem. Gondtalan volt az életem, gyorsan teltek a hónapok, s már a leszere­lésre készültem, amikor a fasiszták hadüzenet nélkül megtámadták a Szovjetuniót. Néhány hétre rá me­netszázadba osztottak be. A front felé tartva a vonatból jól láttuk a fel­perzselt falvakat. Magamban nem­egyszer elmondtam, nem az én há­borúm ez, de a vonat csak vitt tovább. Kutajszkája kis település, néhány sáros utcával. Itt lett keresztapja a kis Mihailnak, segített ápolni a megsebesült kis Varvarát, öt tár­sával azt tervezgette, hogy átmen­nek a túloldalra, de ez nem sikerült. AZtán úgy határozott, a visszavonu­szolgálatát, a velük való érintkezés nyelvi nehézségek miatt ne ütköz­zön akadályba. Érezzék magukénak a köztársaság hadseregét. “ Mintha csak sejtette volna, hogy néhány évvel később a fasiszta rém­uralom a hivatalos körök szűk osz­tályszempontjaival szemben a mun­kás, a paraszt és az értelmiségi fiatalok hazafisága sorsdöntő szere­pet játszik. Ahogy azt a kommunis­ták 1935 után szorgalmazták. „A katonatisztnek, a parancsnok­nak persze nemcsak a hadimester­séghez kell értenie, hanem ahhoz is, hogy megtalálja az utat a katonái szívéhez. Ehhez pedig az szüksé­ges, hogy megértsék egymást" - tette hozzá.- ön, aki a legénység közül talán a legközelebb állt Ludvík Svobodá­• hoz, milyen embernek ismerte?- Szigorúnak, következetesnek, jó katonának. Emberségesnek. Amit mondott, azt meg is tartotta. Ura volt a szavának. Első találkozásunk al­kalmával úgy egyeztünk meg, hogy a kitűzött hetenkénti kétszeri oktatás este fél hétkor kezdődik. Az egyik alkalommal öt percet késtem, s ő ek­kor megjegyezte: „Aspiráns úr, ma­gának nincs órája? A katonaságnál a pontosság elsőrendű". Vagy egy másik eset. Október 28-án lampio- nos felvonulásra készültünk és ké­sőn érkeztem a kaszárnyába. Siet­tem átöltözni, de az udvaron már fújták a sorakozót, így a szakaszom­nak a nyitott ablakon át az emeletről vezényeltem, ó ezt észrevette. Ala­posan megfedett, de emberien és hangjából sugárzott a jóakarat. És akkor is, amikor egyik alkalommal a lakásán felsegítette a zubbonyo­mat, egyik gombomat csak gyufa­szál tartotta, ő ezt is, észrevette. Megjegyezte, hogy ez a szabályzat­ba ütközik, a kaszárnyába érve azonnal varrjam fel. Hát ilyen volt, jószívű, emberi, de ugyanakkor fe­gyelmezett és szigorú, mind önma­gával, mind pedig másokkal szemben.- Ezek a tulajdonságok jellemez­ték a családban is?- Jó férj, és jó családapa volt, de a katonai szigor ott is érezhető volt. Fiát és lányát is így nevelte. Szigo­rúan, de emberségesen. Talán ő volt [ V; J&jA AjÍ|i l 4: sr f I 'M&. lm.-. KÜÉÉ li A szerző felvétele láskor az egyik családnál marad. Terve sikerült, de idegen lévén, fo­golytáborba vitték, hogy tisztázzák, milyen szándékkal jött át az oldaluk­ra. Már-már minden rendben volt körülötte, amikor mellhártyagyulla- dás akadályozta meg abban, hogy a csehszlovák hadsereg katonája legyen.- Miután felgyógyultam, a miein­ket Szadagurában értem utói, ahol éppen a harmadik dandár szervezé­se folyt. Rajparancsnoki beosztást kaptam, a második zászlóalj gép- pisztolyos századában. Megkezdtük az újoncok kiképzését és néhány hét múlva elindultunk a frontra. Út­közben/ kaptuk a hírt, hogy kitört a szlovák nemzeti felkelés. A szülé­imre, a testvéreimre, a barátaimra gondoltam. Egyszeriben mindnyájan sietni akartunk. Nem bántuk, ha a pi­henők rövidebbek lettek. Az egyik szeptember végi napon felderítésben vett részt, és egy akna megsebesítette. A krosznói tábori kórházba került. A sebesültektől szerzett tudomást arról, hogy éppen hol húzódik a frontvonal. Nagy volt az öröm, amikor megtudták, hogy október 6-nak hajnalán a csehszlo­vák egység katonái hazai földre lép­Taraszovics Gyula, aki egykor magya­rul tanította Ludvík Svobodát A szerző felvétele az egyedüli tiszt, aki a családban nem tartott cselédet. A háztartást a felesége, Irina asszony vezette.- Meddig tartott az oktatás?- Jó fél évig, utána már elfogad­ható szinten beszélte a nyelvet. Még a gyakorlásnak is olyan rokonszen­ves módját választotta - ez egyéb­ként 1930 márciusában volt -, hogy többször kimentünk az Ung partjára sétálni, és ott már csak magyarul társalogtunk. Kitartóan, szorgalmasan tanult. Majd nyelvvizsgát is tett és 1934- ben Bratislavában a Komensky Egyetemen újabb vizsgát tett ma­gyar nyelvből. Ekkor már Hranice nad Moravéban a tiszti iskolában magyar nyelvet oktatott.-Találkoztak-e még ezután is?-1959-ben Kassán (Koáice) tar­tott előadást, amelyen én is részt vettem. A szünetben elvegyült a hallgatók között és elbeszélgetett velük. Én is a közelébe kerültem, de nem ismert meg. Ezért megszólítot­tam: hát engem nem ismer a tábor­nok úr? Ekkor tegezett először: „és te ki vagy?“ Megmondtam. Nagyon megörült, hogy újra találkozhattunk, majd elbeszélgettünk a családról, arról, kinek hogyan alakult a sorsa, ó köztiszteletben álló személyiség volt és köztudottan szerény is. Állan­dóan rólam érdeklődött... Azután már nem találkoztunk, de emléke örökre megmaradt a szí­vemben, mert embersége, a katonai lélektan tudományának ismerete ná­la az adott korban kivételnek számí­tott, és később egész élete, minden tette mélységes emberségről, igaz hazaszeretetről, népéért élő, áldo­zatos magatartásról tanúskodott. Büszke vagyok, hogy ismerhet­tem. KATÓCS GYULA tek. Akit az orvosok elengedtek, az mind sietett vissza az egységéhez. Pokorny őrvezető Vel'ká Polanában érte utói egységét. A tartalékezred­be került kiképző altisztnek. Mivel mellhártyagyulladása nyomot ha­gyott, nem került ki az első vonalba, de szívósan viselte a katonaéletet. Csak 1946 őszén szerelt le, mint újdonsült párttag.- Azt mondták, hogy az iparban van szükség a munkáskézre, így a bratislavai Matador gyárban vállal­tam munkát. Egy ideig az ostravai bányában is dolgoztam. A Matador Népi Milícia egységének egyik ala­pító tagja voltam. Különböző tanfo­lyamokon vettem részt, másfél éves pártfóiskolát végeztem, és 1962-ben közgazdasági diplomát szereztem. Abban az időben a munka mellett a tanulás volt a legfontosabb. Nem válogattam a munkahelyben, mindig ott dolgoztam, ahol éppen szükség volt rám. Két évig tagja voltam a nyitrai (Nitra) kerületi pártvezetö- ségnek. A hatvanas években több mint hét évig a bratislavai városi nemzeti bizottság titkárának tisztsé­gét láttam el. Ugyanakkor tagja vol­tam a városi pártbizottságnak is. Nyugdíjazásomig pártmunkásként dolgoztam. Két gyermekem úgy nőtt fel, hogy szinte észre sem vettem, mi tagadás, gyakran voltam távol a családtól. Büszke vagyok, hogy fiam és lányom is párttag, az apjuk nyomdokaiban haladnak. Szóba kerül a kiskert, amelyben ideje nagy részét tölti. Gyakran talál­kozik fiatalokkal, elbeszélget velük a múltról. Ó is ott lesz az idei duklai ünnepségeken. Zakójára most is ki­tűzi a Vörös Csillag, a Február 25-e, és a Munka Érdemrendet, A kiváló munkáért kitüntetést, A fasizmus fe­lett aratott győzelemért és a duklai emlékérmet. Ezek is tanúsítják, hogy a harcokban, és a békés építő­munkában egyaránt kommunistához méltón megállta a helyét. NÉMETH JÁNOS Az 1989-es esztendő társadal­munk életében azért is nagyfontos­ságú, mert döntő jelentőséggel bír a CSKP XVII. kongresszusa határo­zatainak teljesítésében. Emellett tu­datosítanunk kell azt is, hogy a Gab­cíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer a kongresszusi határozatok egyik konkrét feladata egyúttal. Eb­ben az évben kezdjük meg a CSKP XVIII. kongresszusa előkészületeit és befejezzük az új gazdasági me­chanizmus elveinek érvényesítésére való átmenetet, ami ösztönzően hat­hat a munkakezdeményezés és -ak­tivitás fokozására. A Gabőíkovo-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer építőinek politikai­gazdasági aktívaértekezlete értékel­te a CSKP -KB és az SZLKP KB 1989. február 20-án megtartott ellenőrzési napján elfogadott hatá­rozatok teljesítését és felmérte a fel­tételeit az építés döntő fontosságú határidői megtartásának: a Hrusov- -Dunakiliti tározó 1989 decemberi feltöltése, a gabőíkovói vízlépcsőn keresztüli hajózás feltételeinek 1990 áprilisi biztosítása, a gabőíkovói vízi erőmű első aggregátorának 1990. július 2-i próbaüzemeltetése. Az építkezés jelenlegi állapotá­nak értekelésekor megállapították, hogy a munkakezdeményezés foko­zásával a jobb munkaszervezéssel, az építőanyagok, az építési kapaci­tások és a devizaeszközök időbeni biztosításával, valamint az építés résztvevői együttműködésének javí­tásával reális feltételeket lehet te­remteni ahhoz, hogy ebben az esz­tendőben teljesíthetők legyenek az építkezés döntő fontosságú fela­datai. A politikai-gazdasági aktívaérte­kezlet résztvevői tudomásul veszik a helyzet komolyságát, ami elsősor­ban a vízlépcsőrendszer nagymaro­si lépcsőjénél folytatott munkálatok­nak a magyar fél részéről történt egyoldalú felfüggesztéséből ered. Ezért becsületbeli kérdésnek tekin­tik, hogy maximális erőfeszítéseket tegyenek a tervfeladatok teljesítése érdekében, összhangban a jóváha­gyott határidőkkel. Elkötelezik magukat a legfelsőbb párt- és állami szervekkel szemben annak érdekében, hogy a csehszlo­vák fél biztosíthassa az építkezés határidőinek betartását az MNK-val kötött államközi egyezmény értel­mében, és ezért további konkrét fel­adatokat vállalnak, amelyek kapcso­lódnak az 1989 februárjában meg­tartott ellenőrzési nap intézkedése­ihez:- a zilinai Váhostav és a bratisla­vai Hydrostav vállalatok biztosítják a felvízcsatorna medrének egyenle­tes előkészítését ahhoz, hogy a bra­tislavai Doprastav 1989 november végéig befejezhesse a töltések megszilárdítását és aszfaltbetonnal való szigetelését;-a bratislavai Hydrostav együtt­működve a blanskói ÖKD vállalattal olyan intézkedéseket hoznak, hogy ez év október 20-ig lerövidíthessék az előkészületek határidejét a nyol­cas számú turbogenerátor forgóke­rekének szereléséhez;-az ostravai Kohóipari Szerelő Vállalat a bratislavai Hydrostavval és a zilinai Váhostavval közösen intézkedéseket foganatosítanak az úszókamrák műszaki berendezései­nek szerelési és próbaüzemelési munkálatai határidejének lerövidíté­sére, hogy a beruházás közvetlen szállítói 1990 március végéig befe­jezhessék az úszókamrák végleges szerelési munkálatait;-a bratislavai Hydroconsult ha­laszthatatlanul biztosítja a gabéíkö- vói vízlépcső üzemelése energetikai és vízgazdálkodási vezérlésének biztosítására szolgáló kábelvezeté­kek építésének végrehajtási tervdo­kumentációit és 1989. október 15-ig megvitatja a bratislavai Híradástech­nikai Szerelővállalattal e tervdoku­mentációk szállításának harmonog- ramját;- a bratislavai Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalat 1989. novem­ber végéig biztosítja 35 ezer köbmé­ter osztályozott folyami kavics folya­matos szállítását a Nővé Kosariská-i II., számú üzemrészlegből a felvíz­csatorna építéséhez;- a trenőíni CEVA vállalat a brati­slavai Doprastav részére biztosítja 13 ezer tonna cement októberi és 8 ezer tonna cement novemberi fo­lyamatos szállítását. A bratislavai Hydrostav részére pedig a hetente megállapított követelmények szerint biztosítja a cementellátást;- A zilinai Acélszerkezetek Gyára ez év november végéig leszállítja a bratislavai Hydrostav számára az acéltermékeket;- a levicei Kőipari Vállalat biztosít­ja a vízerőmű kőborítását, valamint a megkötött szerződések alapján az üzemeltető központ épületének kő­borítását is;- a bratislavai Stavoindustria el­végzi az erőmű-épület és az üze­meltető objektum homlokzatának burkolását 1990 novemberéig;- a komáromi (Komárno) Steiner Gábor hajógyár legyártja azt a kom­pot, amely biztosítja a felvízcsator­nán át a közlekedést, legkésőbb 1991 márciusáig;- a szállító vállalatok igazgatói a CSSZSZK és az SZSZK kormány- biztosának részvételével 1989. ok­tóber 31-ig megvitatják az eddig nem biztosított szállítások kérdését a szövetségi kohó-, gép- és elektro- technikai-ipari tárca hatáskörébe tartozó vállalatok igazgatóival. Az esetleges nézeteltéréseket azonnal a illetékes tárcák hatáskörébe utal­ják megoldás végett;- A bratislavai Hydrostav együtt­működve a Duna-karbantartó Válla­lattal és a Nyugat-szlovákiai Kőipari Vállalattal úgy módosítják a saját hatáskörükbe tartozó munkálatokat, hogy a Duna-karbantartó Vállalat még ebben az évben elvégezhesse azokat a töltésszilárdítási munkála­tokat, amelyek által jelentősen csök­kenthető az 1990-es esztendő ilyen jellegű munkaigénye;-az építkezésen működő párt­alapszervezetek az építkezés párt- bizottságának vezetésével a tömeg­politikai, gazdasági propaganda és agitációs munkát a Gabőíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építőinek munkakezdeményezése fokozására összpontosítják, hogy ezáltal is támogassák az építkezési feladatok teljesítését különös tekin­tettel az építkezés döntő fontosságú határidőinek betartására;-az építkezésen működő szak- szervezeti alapszervezetek az épít­kezés szakszervezeti tanácsának vezetésével támogatják a munka­kezdeményezés fokozására irányu­ló törekvéseket és ellenőrző tevé­kenységüket arra összpontosítják, hogy a dolgozókról való gondosko­dást minden területen biztosítsák, beleértve a bérezés kérdéseit is, érvényt szerezve az építkezésen dolgozók javadalmazásában a valós érdemeknek;- az építkezésen működő ifjúsági szervezetek a SZISZ építkezési bi­zottságának vezetésével tevékeny­ségüket a SZISZ tagok építő kezde­ményezésének fokozására össz­pontosítják, de nem feledkeznek meg a szervezeten kívüli fiatalokról sem. Különleges figyelmet szentel­nek az építkezésen a Fiatalok fény­szórója alakulatai tevékenysége ja­vításának. A vállalati igazgatók havonta egy­szer tájékoztatják a Nyugat-szlová- kiai kerületi pártbizottságot és a CSSZSZK, valamint az SZSZK kormánymegbízottját a feladatok tel­jesítéséről. Ma már csak: emlék ___ ÚJ szú 4 1989. X. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents