Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-31 / 256. szám, kedd
p szó ■ I K. 31. A Banská Bystrica-i Városi Építőipari Vállalat dolgozói már két év óta szerelnek fel nagy felületű hőszigetelő elemeket az épületekre, így 4-6 fokkal emelkedik a lakások hőmérséklete, megszűnik a penészesedés, a beázás, köny- nyebb renoválni az elöregedett épületeket. Eddig 350 olyan lakást „melegítettek fei“, melyek hőmegtartása már nem felelt meg az érvényben levő normának. Az általuk alkalmazott Puroterm technológia, amely homlokzati burkolóanyagot is használ, az irodaépületek szigetelését is lehetővé teszi. Felvételünkön Duéan Gápel (balról) és Miroslav Sima farácsokat erősítenek a falra, melyekre majd a szigetelőlap és a PVC burkolat kerül. (Peter Lenhart felvétele - ŐSTK) Van kiút... Látlelet az építőiparról Mindannyian tudjuk, hogy a csehszlovák népgazdaság egyik legtöbbet és leggyakrabban bírált ágazata az építőipar. Színvonalát ki-ki hozzáértésétől, tájékozottságától, esetleg vérmérsékletétől függően ítéli meg - felületesen vagy mély analíziseket készítve. Vannak, akik örökösen csak az építők laza munkaerkölcsét, munkaidőjük nem eléggé hatékony kihasználását kifogásolják, s vannak akik összefüggéseikben keresik az iparág hibáinak, hiányosságainak okait. Mivel azonban az építőipar többszörösen összetett népgazdasági ágazat, a tevékenységét alapjában befolyásoló tényezők gyakori ellentmondásossága szinte kizárja a mélypontról kivezető útjának egyértelmű meghatározását. Ezért - mint arra évek óta változatlanul rossz helyzete is utal - nem elegendő csupán a teljesítőképességét visszatartó gazdasági, műszaki és egyéb tényezőket tanulmányozni, ebből kiindulva keresni a megoldást. Sok hazai szakember szerint felesleges munkát és időveszteséget jelentene, ha továbbra is csupán az ágazat hazai problémáit taglalnánk, amikor számos fejlett ország építőipara mintaszerűen működik. Más szóval helyesebb az utóbbiakat is megismerni, összevetni velük a csehszlovákiait, felmérni a köztük levő különbségeket, majd levonni a megfelelő következtetéseket, s ezek szerint cselekedni. Az már régen ismeretes, hogy a csehszlovákiai és a külföldi építkezések között a legalapvetőbb különbség a munka minőségében és az építési idejük hosszúságában mutatkozik. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az építőipari munkák a nyugat-európai országokban 2,5-2,7-szeresébe kerülnek mint nálunk. Egy építkezés - három munkás Érdekes, hogy a hazai mélyépítő vállalatok a munka minőségét és az építési időt tekintve megközelítik vagy el is érik a fejlett országokéinak színvonalát. Az ipari építkezések terén már van némi lemaradás, de leginkább a magasépítő vállalataink végzik rosszabbul és lényegesen lassabban munkájukat. Ez elsősorban a befejezetlen építkezések magas számával magyarázható, hiszen nálunk három építőipari munkás jut egy beruházásra. Az ezáltal kialakult, már-már tarthatatlan helyzet azonban nem újkeletű problémája a csehszlovák építőiparnak. Az illetékes állami szervek hosszú évek, évtizedek óta próbálnak gátat vetni a befejezetlen építkezések szaporodásának - nem sok sikerrel. Az építőipar eredményessége ugyanis 1985-ig aszerint ítéltetett meg, hogy hány korona értékű munkát végeztek el az ágazat dolgozói. Ez természetesen arra ösztökélte mind a reszort, mind a vállalatok vezetőit, hogy a jövedelmezőbb építőipari munkákra összpontosítsanak. Vagyis a földmunkákra, az alapozásokra, az épületek főbb szerkezeteinek kivitelezésére stb. Ennek megfelelően a műszaki fejlesztés terén is az említett munkák hatékonyabbá tétele került előtérbe. Az adott lehetőségekhez képest minden magasépítő vállalat maximálisan gépesítette a fő építőipari munkákat, s ezen a területen fejlesztette leginkább a technológiákat - anélkül, hogy érdekükben állt volna az építőanyaggal való takarékoskodás. Hiszen minél többet használtak fel belőle, annál inkább nőtt teljesítményük kimutatott értéke. Harminc éven át ez volt a gyakorlat. Az eredmény mindannyiunk számára ismeretes, bár bizonyom szempontból előrehaladás is tapasztalható. A hazai épületszerkezetek például - leszámítva, hogy túlságosan nagy tö- megűek és sok acél szükséges előállításukhoz - a legkorszerűbb külföldi szerkezetekkel is felveszik a versenyt. Ha nem így lenne, aligha tartanának rájuk igényt több nyugat-európai országban. A harmincas évek színvonalán Más kérdés, milyen a befejező építőipari munkák műszaki színvonala. Nos, szinte hihetetlen, olyan mint a második világháború előtti időszakban volt, de a munkaerkölcs lazulása, s a dolgozók anyagi érdekeltségének csökkenése azt eredményezte, hogy a termelékenység még a harmincas években elért szinttől is elmarad. A magasépítő vállalatok ellentmondásos helyzetbe kerültek. A viszonylag jó minőségű fő építőipari munkák befejezése után ugyanis a befejező munkákat kellene végezniük, de a megfelelő technika és szakembergárda hiánya miatt néha hosszú hónapokig elárvulnak a félig kész épületek. S ha már minden kötél szakad, türelmetlenné válik a beruházó, egy munkaerő-átcsoportosítást követően mégiscsak átadásra kerülnek. Tehetik ezt a kivitelező vállalatok - legalábbis addig, amíg a tervező szervek számításaikban a termelékenység átlagértékét veszik tekintetbe, ideális feltételeket teremtve ezzel a befejezetlen építkezések számának növekedéséhez. Ugyanis az általuk kiszámított munkaerőszükséglet és a termelékenység átlagértéke lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok a fő építőipari munkák befejezését követően - a tőlük elvárt teljesítmény elérése érdekében - inkább újabb építkezésekbe kezdjenek, mintsem a nem jövedelmező befejező munkákat végezzék el. A múltban ez sok esetben egészen addig ismétlődött, amíg a látszólag jól működő építőipari vállalatok képtelenné nem váltak befejezni félbehagyott építkezéseiket. Az ilyen vállalatok igazgatóit szokták leváltani, de más intézkedés - magasabb szinten -, amely valóban segített volna a nem kívánatos helyzetet megszüntetni, nem történt. Mi a megoldás? A szövetségi kormány közelmúltban hozott határozata, amely korlátozza az új beruházások megkezdését, várhatóan segít megszüntetni az építőiparnak ezt az áldatlan helyzetét. A szakemberek szerint azonban ettől függetlenül csaknem száz százalékkal kellene növelni a befejező építőipari munkák termelékenységét, vagy felére csökkenteni azokat az építkezéseken. Az ágazat helyrebillentésében minden bizonnyal szerepet játszik majd az irányító munka és a munkaerkölcs javítása, illetve a munkaidő hatékonyságának növelése is, de elsősorban a beruházási folyamatot kell egészében korszerűsíteni. Az illetékes minisztériumok vezetői már kidolgoztak egy programot, melynek megvalósítása esetén a 9. ötéves tervidőszak folyamán valóban bekövetkezik a várva várt javulás. Az elképzelések lényege, hogy a befejező építőipari munkákban országszerte progresszív megoldásokat vezetnek be. [gy például a közfalak készítésére tégla helyett lapos építőelemeket fognak használni, műanyag építőelemek alkalmazásával - ha besegít a vegyipar- nagymértékben csökkentik majd a villanyszerelő, bádogos és egyéb iparosmunkák volumenét, mint a fejlett európai országokban. Fontos lenne, hogy az új építőanyagok és elemek alkalmazására egységesen, koordináltan kerüljön sor az egész országban. A jelek szerint ezt elsősorban a továbbra is kusza szállítói-megrendelői kapcsolatok akadályozhatják és az, hogy a csehszlovák gazdaság nagysága, helyesebben kicsisége miatt képtelen rövid időn belül a korszerűsítéshez szükséges technikát és termékek mindegyikét előteremteni. Ezért túlzás lenne abban reménykedni, hogy az építőipari munkák iránti kereslet és a kínálat rövidesen egyensúlyba kerül. A javulásért elsősorban az építőknek kell tenniük, de a beruházási folyamatok ütemét nagymértékben befolyásolják a rájuk vonatkozó szabályok és előírások is. Ezek pedig- mint ismeretes - egyelőre túlzottan bürokratikusak, szinte lehetetlenné teszik a beruházási munka rugalmasabbá tételét. Eddigi óvatos változtatásuk kevésnek bizonyult. Előfordul, hogy a helyi, területi stb. szervek beavatkoznak a beruházási folyamatokba, csökkentve ezzel az állami vállalatok törvényadta önállóságát, de más okokból is előnyös lenne módosítani a beruházásokat szabályozó jogi előírásokat. A reszort vezetői szerint kiindulási alap a fejlett országok beruházásokra vonatkozó jogrendje lehetne. Az építőpar legalapvetőbb gondjaira tehát van megoldás. A fontos csupán az, hogy most már ne azt ismételgessék az illetékesek, hogy mit hogyan kellene tenni, ne kifogásokat keressenek, hogy mit, miért nem tehetnek az ügy érdekében, hanem mihamarabb cselekedjenek. Vessenek véget a tervezők, beruházók, kivitelezők örökös vitájának, hátha ezáltal is több idejük marad a beruházások megvalósítására. BARANYAI LAJOS Bíznak erejükben Évzáró párttagsági gyűlés a felsöpatonyi Vörös Csillag Efsz-ben- Ilyen nyílt és őszinte hangú gyűlésen még nem voltam... - Tény, hogy ha ilyen fontos munkát kell elvégezni, az alapszervezet egy emberré kovácsolódik... - Ezek a megjegyzések- a felsöpatonyi (Horná Potőn) Vörös Csillag Egységes Földműves-szövetkezet párt- alapszervezetének évzáró taggyűlé-. sén a teremben ülők egymás közötti beszélgetésében hangzottak el. De mi mindent hallhatott, tapasztalhatott az, aki vendégként, szemlélőként vett részt a földműves-szövetkezet 95 tagú pártalapszerveze- tének évzáró tanácskozásán?- A párttagság tudja - így szólt a Pollák Károly pártelnök által előterjesztett beszámoló -, hogy igényes korban élünk, amit áthat az új gondolkodás szelleme, hogy a kitűzött céljaink eléréséhez szükség van az összetartásra, a figyelemre, a cselekvökészségre. Éppen ezért a kommunisták erőteljesebben reagálnak a hibás döntésekre, a mulasztásokra, a gazdasági fegyelem lazaságára. A példákat saját házuk tájáról vették. A beszámolóban így fogalmaztak: „A többszöri bírálat ellenére még mindig nincsenek az egyes munkahelyeken kifüggesztve a tervfeladatok,, sem azok teljesítése. Hiányzik a faliújságokról a dolgozók által elért konkrét teljesítmények elemzése és több esetben nem világos előttük a normázás és a bérezés közti összefüggés. Ezért a dolgozók sokszor úgy vélik, ez szándékosan van így, hogy ne ellenőrizhessék, elvégzett munkájukért mennyi bér jár. Mindez most már olyan időszakban vetődik fel, amikor határozottan elmozdultunk a holtpontról, s ezért a felelősség témája most már inkább a garanciák oldaláról vetődik fel.“ Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem mást, mint jól gazdálkodni kiválóan termelni. Hogy ez a törekvés célravezető, arra utalnak az idei gazdasági eredmények is. Búzából a szövetkezet fennállása óta a legjobb termést takarították be - 7,39 tonnát hektáronként. Nem sokkal maradtak el az őszi árpa termesztésével sem, ebből hektáronként 7,31 tonna termett. Az utóbbi időben sikerült csökkenteni ezek tárolási gondjait az új tárolóhelyiségek építésével. A gazdaságosság növelését segíti elő az is, hogy megszüntették a hüvelyesek és korai burgonya termesztését, mivel nem volt gazdaságos. Ezzel szemben a napraforgó kiválóan sikerült, hasonlóan a tömegtakarmány termesztése is. A szövetkezet jól kihasználja a termálvíz adta lehetőségeket, főleg virágok nagyüzemi, progresszív termelési módszerek szerinti termesztésére (szegfű, gerbera). A gazdaságnak az állattenyésztés azonban sok gondot okoz, itt az utóbbi időben a stagnáció jelei mutatkoznak. A gondok az állatállomány szétszórtságából (gazdaságonként), az itt alkalmazott technológia elavultságából, de nem utolsósorban szubjektív (meglazult munkafegyelem, nemtörődömség stb.) okokból adódnak. Bár az utóbbi időszakban már itt is észlelhető némi javulás, főleg a tejtermelés területén. Például a szövetkezet szeptemberi tejfelvásárlási tervét 98,2 százalékra teljesítette. Javultak az eredmények a sertéstenyésztésben is, ahol a tavalyi és hasonló időszakához viszonyítva az idén 397 malaccal lett nagyobb a szaporulat. Ezek azonban csak részeredmények. A felzárkózáshoz még jobb eredményekre van szükség. Mindezek csakis a már ismert hiányosságok megszüntetésével érhetők el. A kommunisták a beszélgetések során azt is kérték - folytatódott a beszámolóban -, hogy kritikájukat tekintsék annak, ami: segítő szándékú hozzájárulásnak a pártmunka javításához. Ezért a gazdasági eredményeket elemző beszámoló után -, amely csak részben tért ki a pártmunkára - egyáltalán nem hatott szónokinak, hanem mélyen elgondolkodtatónak a vitában felszólalók segítőszándéka.-A munkásnak nem sokat kell dolgozni, hanem jól. Elmondhatjuk, hogy ez csak akkor lehetséges, ha megteremtik számunkra a feltételeket. Nekünk érdekünk a jól végzett munka. Ősakhogy ezt befolyásolja a technológiai helyzet, az anyag- és alkatrészellátás. Ez nemcsak a dolgozó, hanem a szövetkezet és a társadalom érdeke is. Vannak szakembereink, akik képesek új tudományos-műszaki eredményeket alkalmazni a szövetkezet gazdálkodásában, de a már említett hiányosságok miatt képességeik kihasználása minimális. Tehát a pártmunka szerves részét képezi az is, hogy világosan lássunk és mondjunk véleményt a gazdasági kérdésekről is - mondta felszólalásában Hegyi Ferenc, a műszaki szolgáltatás vezetője. A fokozott tudományos-műszaki fejlesztésről, a lehetőségek kihasználásáról, a gazdaság további fellendítését célzó pártmunka módszereinek tökéletesítéséről szólt Fekete Zoltán, Kun Tibor, Surovec Erzsébet és a többi felszólaló is. Osonga György gépjavítóval, az egyik legfiatalabb párttaggal a tanácskozás szünetében beszélgettem:- A felszólalásokból is kitűnt, hogy a taggyűléseken a tagság nem minden esetben kap kellő tájékoztatást. Ugyanakkor a tagság aktivitása sem a legelfogadhatóbb. Tudják, mit és hogyan kellene tenni, egyesek mégsem szólalnak fel. A bezárkó- zottság még érezhető. Ugyanakkor meglepő, hogy itt, az ülésen épp az ellenkezőjét tapasztaltam. A felszólalók nyíltan és őszintén kimondták, hogy a jövőben az elgondolásokat- mielőtt azokat valóra váltanák- széles körben vitassák meg velük, így a végrehajtás jobban sikerül majd. Miután jóformán senki sem szólt arról, miféle egyéni gondokkal, problémákkal hozakodtak elő a beszélgetések során a párttagok, egy erre vonatkozó kérdést az alapszervezet egyik nyugdíjban lévő tagjának, Menyhárt Dénesnek tettem fel.- Harmincöt éve vagyok párttag. Voltam szövetkezeti elnök, majd építési csoportvezető. Tehát sokat tapasztaltam, mindig az emberek között voltam. Ismerem őket, néha félszegek, de őszinték és dolgosak. Ez a beszámolóból is kitűnt. Az eredmények jók, az ütemtervet teljesítik. A pártmunká is jó színvonalú. A szövetkezet megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen sokan kaptak kitüntetést, részesültek elismerésben; ami azt jelenti, hogy jól dolgoznak. A mi politikánk az, hogy dolgozzunk jól, gyarapítsuk értékeinket, és ez már magában is pártmunka, ahogy Tánczos László mérnök, a szövetkezet elnöke is mondta felszólalásában. Egy dolgot azonban hiányolok, mégpedig azt, hogy amikor hektáronként 2,5 tonna átlagtermést értünk el gabonafélékből, kaptunk fél hektár háztájit és 21 mázsa természetbenit, a nyugdíjasok 9 mázsát, bár meg kellett fizetni a termelési árát, kb. 110 koronát; Most, amikor 7-7,5 tonnás hozamok vannak, a nyugdíjasok csak 6 mázsát kapnak. Mi a 9 mázsát is megfizetnénk, vagy legalább az üzletben árulnának takarmánykeveréket. Akinek kicsi a kertje, vagy nincs, az nehezen boldogul. Ezen a felsőbb szervek is elgondolkodhatnának. A beszámoló is említette, hogy egy kilogramm sertéshús kitermeléséhez 4 kg takarmány szükséges. Nekünk, nyugdíjasoknak egy 100 kg-os sertés felhizlalásához legalább 5-5,5 mázsa takarmány szükséges, de akkor hol vannak még a szárnyasok? Ezzel jelentősen csökken a termelők, és növekszik a fogyasztók száma. Nem akarom elhinni, hogy a közellátásra ez ne lenne kihatással. Kérdem én: hol van itt a kezdeményezőkészség, a vállalkozószellem fokozása? Tehát a párttagok miközben saját gondjaikkal foglalkoztak, azt a közös tennivalókkal összefüggésben tették. Ezért zárta joggal az évzáró taggyűlést Pollák Károly, az újra megválasztott elnök ezekkel a szavakkal: „A tagság nyílt vitában, őszintén mondott véleményt... bíznak erejükben és abban, hogy képesek a kor igényeinek megfelelő aktivitással helytállni a munka frontján." KATÓCS GYULA
