Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-04 / 234. szám, szerda

■szú

3

Az egymásra utaltság megköveteli a globális problémák közös megoldását

Sevardnadze beszéde New Yorkban a Külpolitikai Társaság ülésén

(ŐSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter hétfőn New Yorkban beszédet mondott a Külpolitikai Társaság ülésén. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a világban r^gy érdeklődés tapasztalható a Szovjetunióban zajló folyamatok iránt. Az Egyesült Államokban sokan kétségbe vonják, hogy a Szovjetunió meg tudja-e oldani a problémáit, s ez ügyben növekszik a pesszimizmus. Ez érthető is - fűzte hozzá -, mert a szovjet gazdaság helyzete és egyes folyamatok valóban nyugtalanítóak. Az egyéb területeket tekintve azonban a dolgok egészében véve az átalakítás során kitűzött irányba haladnak.

Mennyi lesz a karnyújtásnyi?

A jelenlegi nehézségeket elemezve Sevardnadze történelmi párhuzamokat vont, emlékeztetett az 1929- es nagy gazdasági válságra, amikor Amerikában is sorban álltak kenyérért, s 1931 -ben például az amerikai kereskedelmi kirendeltségre 100 ezer amerikaitól érkezett kérvény, hogy a Szovjetunióba akarnak kiutazni munkát keresve. A külügyminiszter ecsetelte azokat az elméleti téziseket, amelyek következtében erősödött a két társadalmi rendszer közötti szembenállás. Az egyik oldalról azt állították, hogy a kapitalizmus érkezett el fejlődésének utolsó határához, s elhalásra van ítélve, s ennek következtében csupán a mi- litarizálás útján tudja meghosszabbítani létét, továbbá az a nézet uralkodott, hogy a gazdasági válságok elkerülhetetlenül agresszióba és háborúba sodorják a kapitalizmust, mert nem lesz más kiútja. A kommunizmus bírálói hasonlóan tekintettek a Szovjetunióra, megjósolva, hogy túlélését csak a militarizálás és az agresszió útján tudja biztosítani. Mindennek következtében a két rendszer hatalmas fegyverkezésbe fogott. Sevardnadze a társadalmi jelenségek értelmezésében elítélte a primitivizmust. Szólt arról, hogy ma tisztelettel emlegetik az USA sikereit. A szocializmus eszméivel kapcsolatban leszögezte: a szocializmust el lehet fogadni és vissza lehet utasítani, de az tagadhatatlan, hogy a tőkés országok jelenlegi élet- körülményei, az emberek munkakörülményei, a szociális és jogbiztonságuk magán viselik a szocialista eszme, a szocialista világnézet erős hatását. Á tőkés rendszerben a szocializmus hatására vette magára az állam a felelősséget a nép életszínvonaláért.

Sevardnadze beszélt a túlzott „személyi centralizmusról", ami a vezetők ellenőrizhetetlen szubjektivitásához vezetett. Ma ezt elítélik, s felszámolják az elburjánzott direktív irányítási rendszert. Viszont látni kell azt is, hogy ez a túlzott központosítás a maga idején objektív okok miatt is alakult ki, így például elég az ország elleni intervencióra, blokádra gondolni, a második világháború éveire, a müncheni összeesküvésre stb. Felmerül a közös felelősség kérdése. A Szovjetunióban igazságosan kitöltik a történelem fehér foltjait, de a mi közös történelmünkr ben még vannak ilyen fehér foltok - mutatott rá Sevardnadze. Még létezik például az atombomba bevetésének fehér foltja. A történészek és a politológusok ez ügyben még

szóló feladatokkal kell megbízni, következetesen szem előtt tartva azt, mit kell tennünk napjainkban és a közeljövőben. Ez a feltétele annak, hogy az átalakítás a konkrét feltételek között dinamikusabb és hatékonyabb legyen és kiküszöböljük mindazt, ami fékezi további haladásunkat.

Az évzáró gyűlések alkotó légköréhez hozzá kellett járulnia a kommunistákkal folytatott beszélgetéseknek is. Sok helyen ez meg is történt, de általában a beszélgetésektől többet vártunk. Egyes szervezetekben nem tudtak szakítani a formalizmussal, volt, ahol meg kellett a beszélgetéseket ismételni. Azok a pártszervezetek azonban, amelyek ismerik tagjaik nézeteit, amelyek igényesen értékelték tevékenységüket, beszámolóikban hű képet adtak életükről és arról, milyen hatást gyakorolnak környezetükre. Ezeknek a szervezeteknek nem okozott gondot a határozatok megfogalmazása, mivel jól tudják, hogyan növelhető munkájuk hatékonysága, a tagok aktivitása.

Az eddigi tapasztalatok rámutatnak, milyen nagy jelentősége van a tagság aktivizálásának, a közvéleményre gyakorolt hatásnak, a felmerülő problémákról folytatott nyílt párbeszédnek. Azokban az alapszervezetekben, ahol nem bontakozott ki ez a párbeszéd, a kommunistákkal folytatott beszélgetések csupán szokásos beszélgetést jelentettek, nem leplezték le a passzív tagokat.

nem mondták ki az utolsó szót. Az önkritika egy nemzetet sem alacso- nyít le, ez univerzális norma, s nemcsak a Szovjetunióra érvényes.

Részletesen elemezte a gazdasági gondok múltba nyúló gyökereit. Párhuzamot vont aközött, ahogyan egyesek a mostani változásokat bírálják a Szovjetunióban és aközött, ami évtizedekkel ezelőtt az USA- ban játszódott le, ugyanis Roosevelt elnököt is azzal vádolták, hogy ,,szovjetizálja“ Amerikát és tönkreteszi a szabad vállalkozást. Most egyesek a Szovjetunióról mondják, hogy a kapitalista piac elemeit vezeti be, lehetetlenné teszi az állami vállalatok s általában a szocializmus helyzetét. De az olyan hatalmas változások, amilyenek jelenleg a Szovjetunióban zajlanak, természetszerűen vitákat váltanak ki, s pesszimista előrejelzéseket is. Beszélt arról, meggyőződése, hogy jelentős fordulatot hoz a népi képviselők második kongresszusa, s a Legfelsőbb Tanács őszi ülésszaka, ahol sok olyan törvényjavaslatot dolgoznak ki, amely új vágányokra állítja a szovjet gazdaságot. Megvalósul a politikai rendszer reformja is, a küszöbönálló választások valóban demokratikus és szabad választások lesznek, s ennek eredményeként a helyi tanácsok a néphatalom hatékony szerveiként fognak működni.

A szovjet diplomácia vezetője elemezte a nemzetiségi viszonyokban az utóbbi időszakban rendkívül kiéleződött problémákat. Paradoxnak nevezte, hogy a nemzetiségi potenciál az átalakításnak köszönhetően kapott teret, ennek ellenére sokan radikális és túlzott beszédeikben éppen az átalakítás ellen szólnak.

Ezt követően feltette a kérdést, hogy milyen is lesz a harmadik évezredben a világ. Mai világunk új politikai szakaszba lépett, maga mögött hagyja a hidegháborús időszakot, s a béke korszakába lép. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a politikai világ jelentős mértékben lemaradt a reális világ mögött. A világ anyagi egysége és kölcsönös függősége egységes és kölcsönösen összefonódó politika megvalósítását igényli. A társadalmi modellek sokban emlékeztetnek a számítógépek különböző modelljeire. Különféle gyorsaságú, memó- riájú a kapacitásuk, külsejük, de lényegében mindegyikük azonos elv alapján működik, közös nyelv és programok szerint. A technikai rendszerek összeegyeztethetősége gazdasági követelmény, a politikai viláAz eddig lezajlott évzáró gyűlések tanúsítják, milyen bonyolult a pártmunka új formáinak és módszereinek elsajátítása a CSKP KB 7. és 9. ülései határozatainak megértése és valóra váltása viszonylatában. Ami az új megközelítéseket illeti a gazdaság területén, érvényesíteni kell ezeket a kommunisták munkájának értékelésekor is. Szakítani kell a formalizmussal, nem szabad indokolatlanul nagy mennyiségű tényt és adatot előterjeszteni és megelégedni azzal, hogy csupán szavakkal értünk egyet a párt politikájával. A párt és a társadalom aktivizálására kifejtett törekvés elősegíti a gazdasági, szociális és társadalmi problémák tárgyszerű és bíráló felvetését. Az évzáró gyűlések elé terjesztett beszámolókból ki kell irtani az általános, nem névre szóló bírálatot. Az eddig megvalósított évzáró tanácskozások tapasztalatai szerint megkülönböztetett figyelmet kell szentelni annak, hogy az alapszervezetek felmérjék, milyen szinten tették magukévá a párt politikáját a társadalom átalakítása során, milyen mértékben azonosultak a párt politikai irányvonalával. Nem elegendő ugyanis ha szavakkal elismerjük a párt politikájának helyességét, az egész párt- szervezetnek, minden tagjának és tagjelöltjének munkájával, az eseményekre való reagálásokkal, úgymond egész életmódjával kell tanúsítania, hogy megértetgok összeegyzetethetősége az emberiség túlélésének legfontosabb feltétele.

Éppen ez az összefonódás, egymásra utaltság teszi szükségessé a globális problémák internacionális megközelítését, a konszenzust. A harmadik világ adósságproblémái kapcsán például megállapította, hogy a politikának minden esetben keresni kell azokat az utakat, amelyek megmentenek a gazdasági katasztrófától. Az ökológiai helyzet súlyosságát jellemezve elmondta, hogy lassan nem a politikai hatalomért, nem a befolyási övezetekért kezdődik a harc, hanem azért, hogy az országok hozzájuthassanak a tiszta vízhez, levegőhöz, a zöld fűhöz. Hasonló konfliktusok keletkezhetnek a demográfiai problémák, az éhség, a nyomor, a járványok következtében. Mindez bizonyítja az új gondolkodásmód szükségességét. Ma egy átlagos diplomatának annyit kell tudnia, amennyi ismerettel egy-két generációval ezelőtt a tudományok doktora rendelkezett. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy az új gondolkodással azonban már most is elkéstünk, gigantikus erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy behozzuk a késést, hogy fel lehessen számolni a hidegháború nyomait. Ma még viselni kell a felhalmozott fegyverek értelmetlen súlyát. Az államok közötti kapcsolatok új struktúráját, a kontaktusok új mechanizmusait kell kiépíteni. Ebből eredően a szovjet külügyminiszter levonta a következtetést, amely szerint az új politikai gondolkodásmód egyenlő a valóság megismerésére tett kísérlettel, s nem szabad félni attól, hogy elutasítsuk a társadalmi fejlődést fékező hozzáállásokat. Síkraszállt azért, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokból is távolítsák el mindazt, ami visszahúz, s elsősorban az olyan örökségtől kell megszabadulni, mint a kapcsolatok totális, komplex túlzott ideologizálása.

Szólt arról, hogy a „nukleáris feltartóztatás" doktrínája korábban hozzájárult a béke megőrzéséhez, de az új kor új politikát igényel, s a nukleáris feltartóztatás elkerülhetetlenül újratermeli az államok közötti konfrontációs kapcsolatok egész sorát. A Szovjetuniónak ezért meggyőződése, hogy az atomfegyvereket fel kell számolni, ennek átfogó koncepcióját 1986. január 15-én ismertette Mihail Gorbacsov.

A továbbiakban azoknak címezte szavait, akik azt fontolgatják, hogy segíteni kell-e az átalakítást vagy nem. Kijelentette: tévednek, ha valami jótékonyságra gondolnak. Nekünk erre nincs szükségünk, az országaink közötti együttműködés csakis kölcsönösen előnyös, egyenjogú lehet, amely megfelel a másik fél érdekeinek is.

xxx

A szovjet külügyminiszter tegnap elutazott New Yorkból. Először Nicaraguában, majd Kubában tesz látogatást.

te ezt a politikát és készen áll elkötelezett megvalósítására.

A párt által kitűzött program eredményességéről nemcsak a párttagok döntenek, hanem a pártonkívüliek, esetleg más politikai pártok, társadalmi szervezetek tagjai is. A Nemzeti Front politikai rendszerünk gerincét képezi, sokoldalú aktivizálása nélkül nem érhetjük el a párt által kitűzött célokat, amelyek az átfogó forradalmi átalakítás eredményességét összekapcsolják azzal, hogy növelni kell az emberek részvételét a politika kimunkálásában, megvalósításában és ellenőrzésében. 1948 óta még sohasem került ilyen nagymértékben előtérbe a párt és a nép párbeszédének kérdése. Visszatérünk az Arccal a tömegek felé gottwaldi jelmondathoz, amely kiemeli kötelességünket, hogy tudnunk kell arról, mit csinálnak a tömegek, mit gondolnak, milyenek a vágyaik, s egyúttal arra is kötelez bennünket, hogy politikánkkal mindig a tömegek között legyünk.

N

apjainkban az évzáró gyűlések előkészítése, a kommunisták tanácskozása után még hangsúlyozottabban szólunk arról, hogy felelősek vagyunk a pártpolitika eredményességéért, a párt politikája iránti bizalom elmélyüléséért. Ebből kiindulva kell erőfeszítéseket tennünk a párt és az egész társadalom aktivizálására.

Wyomingban a szovjet és az amerikai külügyminiszter fontos megállapodásokat írt alá, közülük az egyik legjelentősebb a vegyi fegyverekre vonatkozik. Nem volt ez meglepetés, hiszen az amerikai sajtó már hetekkel korábban szinte biztosra vette, hogy ez megtörténik, másrészt tény: a fegyverzetkorlátozási kérdések közül épp a vegyi eszközök tekintetében áll a legközelebb a két nagyhatalom álláspontja. S bár a közös nyilatkozat nem mondta ki kategorikusan, mégis kiérezhető belőle, hogy mindkét fél tudatosítja felelősségét a vegyi fegyverek elterjedéséért - ők ketten rendelkeznek a legnagyobb készletekkel.

Jelenleg két síkon folynak a vegyi eszközök betiltására irányuló törekvések: a szovjet-amerikai kétoldalú tárgyalásokon, valamint a 40 országot tömörítő genfi leszerelési konferencia keretében, itt e tömegpusztító fegyverfajta általános és teljes betiltását kimondó nemzetközi konvenciót készítik elő. Ez utóbbiról tudni kell, hpgy a munka oroszlánrészét már elvégezték, s a nyitott kérdések megoldását célzó javaslatok is vannak. Már tavaly arról beszéltünk, hogy karnyújtásnyira van a megállapodás, de az idén januárban közel másfélszáz ország részvételével megrendezett párizsi vegyifegyver- ellenes konferencián megfogalmazott feladatokat mégsem sikerült teljesíteni. Nem technikai, hanem főleg politikai okok miatt, hiszen rengeteg ország érdekeit kell figyelembe venni, egyeztetni. A szovjet-amerikai megállapodás önmagában is nagy jelentőséggel bír, s ezt még felerősíti az, hogy a nemzetközi fórum munkájára is ösztönző hatással van. Remélhető tehát, hogy az eddig rövidülni nem akaró karnyújtásnyi távolság valóban nem lesz több annál, mint amennyit értünk alatta.

Egész javaslatdömping született az utóbbi napokban e téren. Megkönnyíti az eligazodást, ha időrendi sorrendben vizsgáljuk meg őket.

Memorandum és nyilatkozat

Ezt a két dokumentumot írta alá Sevardnadze és Baker. Szovjet részről elfogadták azt az amerikai javaslatot, hogy még a vegyi fegyvereket tiltó szerződés megkötése előtt egy külön memorandumot írjanak alá az adatok cseréjéről és az ellenőrzés - így a helyszíni, valamint az előre be nem jelentett ellenőrzés - mechanizmusának kipróbálásáról. Minden leszerelési megállapodás két kulcsfontosságú területe az adatcsere és az ellenőrzés, a jelen esetben ezek előzetes kipróbálása (az eddigi gyakorlattól eltérő, új elem ez) azt szolgálja, hogy a majdani szerződés valóban átfogó és hatékonyan ellenőrizhető legyen. A kísérletet két szakaszban hajtják majd végre. Az elsőben kicserélik a potenciálokra vonatkozó összesített adatokat, s számolnak egy egész sor helyszíni ellenőrzéssel a katonai és polgári objektumokban (üzemekben) egyaránt. A második szakaszban már részletes adatokat cserélnek, s a helyszínen ellenőrizik ezek hitelességét. Ezenkívül a felek együttműködnek a vegyi fegyverek megsemmisítésében is, kölcsönösen tanulmányozzák egymás eljárási módszereit. Tapasztalataikat a genfi leszerelési konferencia elé terjesztik.

Szükségesnek tartották egy külön dokumentumban, a közös nyilatkozatban kinyilvánítani, hogy e fegyverek általános és teljes betiltására törekednek, s figyelmeztettek a vegyi eszközök terjedésével és törvénytelen bevetésével járó veszélyekre. Kiemelték a párizsi deklaráció, valamint az 1925-ös genfi jegyzőkönyv jelentőségét.

Bush csomagja

Közvetlenül a külügyminiszteri találkozó után hangzott el az amerikai elnök beszéde az ENSZ Közgyűlésén, az itt ismertetett tervvel az USA lényegében tíz éven belül akarja megszabadítani az emberiséget a vegyi fegyverektől. Ezt három szakaszban kívánja végrehajtani:

1. Az Egyesült Államok kész még a nemzetközi egyezmény tető alá hozása előtt megser^misíteni vegyi- fegyver-készleteinek 80 százalékát, ha a Szovjetunió szintén azonos szintre csökkenti készleteit, megállapodik a készletek megsemmisítésének feltételeiről, beleértve az ellenőrzést is.

2. Az első nyolc évben az Egyesült Államok megsemmisíti vegyifegyver-készleteinek 98 százalékát, ha a Szovjetunió is csatlakozik . ehhez.

3. Az Egyesült Államok kész tíz éven belül megsemmisíteni összes vegyi fegyverét, amint valamennyi, ilyen fegyver előállítására képes ország aláírja a teljes tilalomról szóló megállapodást.

Szovjet válasz

Eduard Sevardnadze a Bush-be- szédet követő napon lépett a Közgyűlés szónoki emelvényére, ő négy pontos javaslatot ismertetett:

1. Meg kell szüntetni a vegyifegy- ver-gyártást, amint azt a Szovjetunió már megtette. (Sevardnadze ezt a legmodernebb, a bináris vegyi fegyverekre is vonatkoztatta, erről Bush nem beszélt.)

2. Radikálisan csökkenteni vagy megsemmisíteni a két nagyhatalom vegyi fegyvereit. Ez az általános és teljes megsemmisítéshez vezető lépés lehetne.

3. Kötelezettséget kell vállalni arra, hogy semmilyen körülmények között nem vetnek be vegyi fegyvert.

4. A vegyi hadviselési eszközök gyártását meg kell szüntetni, ezen eszközök megsemmisítését pedig szigorúan kell ellenőrizni.

Különbségek

Anélkül, hogy csökkenteni akarnánk az amerikai hozzáállás jelentőségét, a tömören megfogalmazott pontok összehasonlításakor azonnal szembetűnnek a minőségi különbségek. Bátran lehet azt mondani, Bush nemzetközileg okozott csalódást azzal, hogy nem említette a bináris eszközöket. Reagan 1987 decemberében engedélyezte e nagyon veszélyes (márcsak azért is, mert nehezen ellenőrizhető) fegyverek gyártását. A Szovjetunió viszont már nem gyárt vegyi fegyvert. A nemzetközi biztonság, bizalom szempontjából sokat számít egy nagyhatalom kötelezettségvállalása arra vonatkozóan, hogy tartózkodik az ilyen eszközök bevetésétől. Bush ezt nem tette meg. Megfigyelhető, hogy az amerikai elnök a határidőket hangsúlyozta ki, Sevardnadze viszont nem szabott előfeltételeket a megsemmisítéshez. A tíz év egyébként js túlságosan hosszú idő, az ezredforduló’ küszöbén leszünk. Kérdés, hogy nem gyorsítható-e fel lényegesen ez a folyamat?

Mindkét javaslatnak jó nemzetközi visszhangja van, s a felek is elismeréssel szóltak egymás hozzáállásáról. A Bush- tervet éppen az amerikai sajtó bírálta, kevesellve mindazt, amit az elnök ajánlott. Washington Post: „Az ENSZ-köz- gyűlésen előterjesztett kezdeményezés kevesebbet tartalmaz, mint amire az Egyesült Államok kormányát a törvény köteleziArról van szó, az amerikai törvényhozás már tavaly határozatot hozott arról, hogy a kormánynak 1997-ig a vegyi- fegyver-készletek 90 százalékát meg kell semmisítenie, mivel ezek az eszközök egyes esetekben már húsz évesnél is öregebbek, s fennáll például az a veszély, hogy mérgező anyagok jutnak a levegőbe.

Sam Nunn szenátor, a szenátus védelmi bizottságának elnöke úgy vélte, hogy az, amit az elnök elmondott javaslat formájában, egyébként is elkerülhetetlen lett volna. Elisa Harris, a Brookings Intézet szakértője úgy fogalmazott, hogy a Bush-terv első fázisát a nagyhatalmak már egyébként is teljesítik, úgyhogy nincs szó új dologról. „Ha haladást kívánunk elérni, akkor azonnal a második szakasz teljesítéséhez kellene hozzálátni. S ha a vegyi fegyverek problémáját valóban átfogóan kívánjuk megoldani, akkor elsősorban a gyártást kell leállítani, különben csupán az elöregedett fegyvereket váltják fel újakkal“. Nem értett egyet azzal az amerikai feltétellel sem, amely szerint az USA csak akkor semmisíti meg teljes egészében készleteit, ha a nemzetközi megállapodáshoz minden olyan ország csatlakozik, amely rendelkezik ilyen eszközökkel vagy- képes a gyártásukra.

Mindehhez a szovjet vezetők nem fűztek kommentárt, csupán New Yorkban tett egy bejelentést Viktor Karpov külügyminiszter-helyettes, leszögezve: a Szovjetunió akkor is hajlandó készleteinek teljes egészét megsemmisíteni, ha valamely ország nem csatlakozik a megállapodáshoz. Mivel nagyon is vitatott az a kérdés, hógy kik tartoznak a potenciális vegyi- fegyver-tulajdonosok körébe, s ez különböző mesterkedésekre is lehetőséget ad. Karpov szerint egyébként sem lenne helyénvaló. hogy például egy kis ország megakadályozza egy jelentős nemzetközi konvenció elfogadását.

MALINAK ISTVÁN