Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-23 / 250. szám, hétfő
ÚJ szú 5 * 989. X. 23. H iszem, hogy az élet alapjaiban jó. Hiszem, hogy az emberek alapjaiban jók. Ez az az üzenet, melyet szeretnék továbbadni" - mondja Jim Henson bábjátékos, filmrendező, filmproducer, a tévéből ismert Muppet-figurák atyja és mestere. Henson természetesen apaként szereti furcsa műanyag- és szőrmókjait, de a változásokat is szereti. Hogy mit kell és lehet érteni ezen, arról olvashatnak az alábbiakban. Magas, vékony ember, gondosan ápolt szakállal, kínos eleganciával. Több mint három évtizede dolgozik a művészpályán, örül neki, élvezi- Mindez azonban önnek nem volt elég!- Bevallom, nem. 1982-ben elkészítettem a Sötét kristály című filmemet, ez volt a világ első úgynevezett (Life/éló/, tehát nem trükk-kamerá- val készített filmje, melyben csakis anyagból készült, képzeletbeli figurák szerepeltek. És mert ez a film számomra is meglepő sikert aratott, fantáziám ismét szárnyra kapott és egy egész estés élő szereplőkkel és képzeletbeli figurákkal kevert, úgynevezett „kombinált filmet" készítettem, mely a Labyrinth - Fantasztikus labirintus (1986) címet kapta. Dávid Bowie és néhány muppet- típusú, de azért a megszokott alakoktól eltérő figura játszotta a főszerepet. És mert a Labyrinth is sikert aratott, úgy érzem, elsősorban számítógép segítségével előállított (meglepő hatású) részletei miatt, újabban a számítógépek felé kacsingatok és egy tisztán számítógépek segítségével készült, gyerekekhez, felnőttekhez egyaránt szóló újabb egész estés mesefilmen dolgozom.- Mikor tekinthetjük meg ezt a filmet? Itt az idő gondolkodni Az alábbiakban közöljük Karén Sahnazarov rendezőnek, a Szovjet Filmművészek Szövetsége titkárának véleményét a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválról Mr. Mupett és a számítógép a sikert, de még mindig nem tudja, hogyan is fogadja.- Pályám kezdete óta állandóan versenyfutásban vagyok a képzelettel, a mesevilág lehetőségeivel és a mesék realizálásának technikai lehetőségeivel. Első figurám, gyerekkorom egyik első játékából, egy zöld békából született, akit csak Kermit (Breki)-nek becéztem. Amikor diákként - véletlenül - bábjátékos lettem, ha magánszámot mutathattam be, mindig vele léptem fel. Kermit nemcsak első játékom, első játszótársam is volt, akivel képzeletben ezer és ezer dolgot csináltam végig. Amikor az alkalminak vélt kirándulás a bábok és bábozás világába állandó foglalkozásommá és hivatásommá vált, Brekinek már testvérei voltak, a Muppetek, akikből ez idáig több mint háromezerféle létezik.- Hogy születtek ezek a figurák?- Egy feladatból. Amikor a CTW (Children Television Worksohop- népszerű amerikai gyermekadó) már korabban népszerű Szezám utca című műsorát a szerkesztők meg kívánták újítani, kísérletképpen hozzám is fordultak segítségért. A Szezám utca kisgyerekek fogalomépítését, világismeretét elősegítő műsor, melyben különféle mesealakok, figurák magyaráznak meg egy-egy számot, fogalmat, tárgyat vagy élet- és technikai folyamatot. Amikor muppet-figuráim 1969-ben először feltűntek a Szezám utca táján, a kisgyerekek szinte azonnal befogadták őket, így hamarosan a Szénám utca főszereplőivé lettek. Maguk a figurák a műsor igényei szerint születtek. Amikor például a zsiráfot akartuk megismertetni a négy-ötévesekkel, nagytestű, viszonylag magas partnerre lett volna szükség. Akkoriban ilyen még nem volt a muppetek között. így kigondoltam egyet: megszületett Big Bird, a nagy madár. És nagyjából hasonló története van- persze, más-más fogalmak kapcsán - szinte valamennyi figurámnak.-Végül is, hogyan sétáltak ki a muppetek a Szezám utcából?-Tulajdonképpen nem sétáltak ki. Néhányan továbbléptek a Muppet Show-k felé, de sokan közülük ma is a Szezám utca lakói. Hol van az megírva, hogy az egész muppet- családnak a Szezám utcában kell élnie? Szóval egy nap az a gondolatom támadt, hogy továbbsétálunk- mondjuk - a Brodwayi irányában, és híres színészeket, énekeseket, komédiásokat állítunk a Muppet Show-k középpontjába. A Show olyan sikert aratott (a világ több mint száz országában mutatták és mutatják még be ma is), hogy öt esztendőn át készítettünk összesen több mint száz darabot.- És ezután?- Ezután 1979-et írtunk, és azt gondoltam, hogy a muppetek (akik közül Miss figgy - Röfi kisasszony, olyan népszerű, hogy a Time-maga- zin címlapján az „Év embere" is lett), akár egy egész estés muppet- filmben is megjelenhetnek. így készült el a Muppet-film és most éppen egy újabb egész estés muppet-ka- landon dolgozunk.- Nos, a bemutató még messze van. Az elektronikus eszközökkel előállított film elkészítése igen komplikált és rendkívül drága, az ilyesminek nem lehet „csak úgy nekiugrani". Mindenesetre az előkészületek már javában folynak. Ahhoz, hogy egy ilyen, számítógépek segítségével megalkotott film elkészülhessen, információk milliárdjait kell a gépekbe programozni és évekig kell türelemmel (és tele zsebbel) várni a végeredményre. De a jövő - legalábbis részben - az elektronikus eszközökkel, számítógépekkel megalkotott filmeké. Valószínűleg az optikai és logikai lehetőségek új kincsestára nyílik meg e technika révén a fantázia világa és az alkotó képzelet birodalma előtt. Lehet, hogy első ilyen kísérletem után soha többé nem készítek számítógépes filmet, lehet, hogy ezekután csak ilyeneket csinálok majd - ez a végeredménytől függ.- És addig, amíg ez a munka véget ér? |os, addig folytatjuk a Muppet Babies (Mup- pet-gyerekek) című rajzfilmsorozat készítését, melyet a CTW részére forgatok, de melyet már ugyancsak legalább hatvan más ország televíziójában is bemutattak és több játékfilm tervén is dolgozom, élő szereplőkkel és kombinált technika alkalmazásával. FENYVES GYÖRGY Véleményem szerint az idei XVI. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál nem sikerült túl jól. Példaként egyesek a legutóbbi, XV. fesztivált említik, és csodálkozva mondogatják: Mennyi filmsztár gyűlt össze akkor! Azóta csupán két év telt el, és most szinte egy sem jött el..! Én nem csodálkozom ennyire. Az idén májusban részt vettem a cannes-i film- fesztiválon, és bizony ott sem verődött össze sok sztár. Úgy vélem, nem arról van szó, hogy a mi fesztiválunk két év alatt egyszerre elveszítette a hitelét: hosszú évek óta tart már ez a folyamat. És 1987-ben sokan nem a művészetünk miatt jöttek el hozzánk, hanem, úgymond, „merőben" politikai okok miatt. A film művészei eleven eszű emberek, és saját szemükkel akarták megnézni országunkat, amely a sok évtizedes pangás után végre felébredt, saját kezükkel kívánták „megtapogatni" a peresztrojkát. Tehát miként lehet visszaszerezni a moszkvai filmfórum tekintélyét? Nos hát, a fesztivál tekintélye elsősorban nagymértékben a zsűri tekintélyétől függ: helyes, hogy a tavalyelőtti moszkvai filmszemlén Róbert de Niro, a mostanin pedig Andrzej Wajda volt a „bírói kollégium" feje. De hát minden fesztiválon ismert művészek vannak a döntőbírák között, így a moszkvain is jóval többre van szükség. örülök, hogy a legutóbbi két fesztiválon senki sem jelölte ki, hogy kinek mit kell adni, kinek milyen díj jusson és hogy a tucatnyi díjból ma már csupán négy maradt. A szervezés viszont szemlátomást gyengécske volt. Persze, a sok vendég jelenléte, a szolgáltatások pontosságának szavatolása sem csekélység; ez rendkívül fontos a külföldiek számára, de nem minden. Az is jó volna, ha nem kellene jóformán rendőrkutyákkal kerestetni az idejében beküldött versenyfilmeket, és ha nem veszne el egyes vendégek útlevele. Nem növelte a fesztivál tekintélyét az sem, hogy a nézőknek nem volt lehetőségük megnézni a díjazott filmeket: díjakat adtak nekik - de csak a szakmabeliek láthatták őket. Logikus, ugyebár? Tudomásom szerint, a nagy fesztiválokon pénzdíjakat nem adnak, ez alól csak a fiatal művészeknek juttatott kitüntetések számítanak kivételnek. A cannes-i fesztiválon például verseny folyik az „Arany Kameráért", és a győztes fiatal művésznek csakugyan ünnepélyesen átadnak egy legmodernebb, igazi filmfelvevő gépet, amelynek valóban csillagászati ára van. Tokióban a filmfesztivál keretében megrendezik a fiatal rendezők versenyét, amelynek első díja 20 millió jen (mintegy 160-170 ezer dollár), a második pedig 10 millió.-N' Egyre több helyen észlelnek a világban „repülő csészealjakat“, földön kívüli „látogatókatígy van ez a Szovjetunióban Is, ahol az utóbbi Időben több titokzatos „kozmikus eseményre“ figyeltek fel, olyan eseményekre, amelyek komoly, viharos vitákat váltottak ki a tudósok körében és az újságok hasábjain. N. Potapov szovjet festő alkotásai is azt Jelzik, hogy az emberiség keresi- kutatja annak bizonyítékát, hogy más bolygókon Is lehet élet, nem csak a Földön. A tomszki tudományos központban megrendezett kiállításán idegen bolygókról érkezett különös lények, havasi emberek, titokzatos tájak láthatóak. (TASZSZ-felvétel) Mozgással a tanulási zavarok megelőzéséért Gyakori vád, hogy a mai általános iskola nem tanítja meg a gyerekeket tisztességesen írni, olvasni, számolni. Okokat és felelősöket keresve minden iskolafokozat lefelé mutogat, a támadások utolsó céltáblái tehát a tanítók. Ám ők két ténnyel védekeznek. Az egyik: a tantervi refor-’ mok mind több és több időt raboltak el a gyakorlóórákból; így van, nincs mit vitatkozni rajta. A másik: évről évre növekszik az iskolaéretlen gyerekek száma. Mi igaz az utóbbiból? Porkolábné Balogh Katalin magyarországi pszichológus 1980 óta foglalkozik tanulási zavarokkal, megelőzésükkel, kezelésük módjával. Érdekes dolgokról beszél. Elmondja, hogy a nagy iparvárosok-" bán figyeltek fel arra a szokatlan jelenségre, hogy teljesen normális gyerekek, ép érzékszervek birtokában egyáltalán nem vagy csak nagy nehézségek árán tanulnak meg olvasni, írni, számolni, vagyis alig képesek a tanulási alapfunkciók elsajátítására. Valamilyen sérülés, abból származó zavar mutatkozott náluk, amelyeket sem az iskolaérettségi vizsgálatok, sem az intelligenciatesztek nem derítettek fel, illetve nem adtak rá magyarázatot. A pszichológusnő nagycsoportos óvodásokat vizsgált 1984-85-ben olyan tesztekkel, amelyekkel a szakemberek a mozgás zavaraira derítenek fényt. Majd követte őket az iskolába is, és rádöbbent, hogy azok a gyerekek, akiknél tanulási zavarok mutatkoztak, észlelési zavarokkal küszködnek. Baj volt náluk a forma, a méret, az alak észlelésével, nehézséget jelentett számukra az úgynevezett gestalt-, azaz egységben látás, a térbeli helyzet felismerése, a sorrendezés képessége gyengén alakult ki. Márpedig tudjuk, hogy az olvasás és az írás tanítása éppen az iménti képességekre épít: felbontásra, összerakásra, az azonosság és a különbség felismerésére, a sorbaállásra. Az óvónők hiába tömnék új ismeretekkel a gyerekek fejét, ezzel alapvető képességeik nem javulnak. A divatos szóképes olvasás tanítása e képességek nélkül kimondottan veszélyes.- Ezek a képességek három- és hatéves kor között alakulnak ki. Hatéves korra kell megjelennie a totális érzékelő apparátusnak, a látás, a hallás és a mozgás összerende- zettségének - mondja Porkolábné Balogh Katalin. Nos, a gyerekek tíz-tizenöt százalékánál - magzati sérülés, nagyvárosi ólommérgezés vagy egyéb civilizációs ártalmak következtében - enyhe sérülés jön létre, ám elég ahhoz, hogy nem alakul ki az iménti összhang, noha a gyerekek értelmi képessége általános szintet ér el. Erre a felismerésre dolgozta ki Porkolábné Balogh Katalin fejlesztő módszerét.- Olyan programot állítottam össze, amely mindhárom észlelést a látást, a hallást, a mozgást fejleszti. Főként a mozgásra építettem, hiszen a hároméves gyerekek csak a mozgásukban vannak megközelítőleg hasonló szinten egymással. Célom a nagy mozgások finomítása volt, vagyis az, hogy a gyerek gátolni tudja a nagy mozgásokat. Ezen keresztül tudom alakítani a testsémát, illetve fejleszteni a látási, hallási, mozgási észleletek összességének képességét. Nem kell hozzá más, mint a gyerek teste és egy nagy tükör, amely előtt a játékos feladatokat gyakorolja. Sem az óvodai programot, sem a módszereket nem kell megváltoztatni a program végrehajtásához. Huszonkét lakótelepi, hátrányos helyzetű gyerekkel kezdett el foglalkozni Porkolábné Balogh Katalin 1985-ben. Kontrollnak egy budai óvoda gyerekcsoportját választotta, akiknek szülei értelmiségiek, legalább érettségizett, ám főként diplomás emberek.- A fejlesztett csoport teljesen ledolgozta az indulási hátrányt, jobb lett, mint az országos átlag. Semmi probléma nincs velük az iskolában, 80-90 százalékos teljesítményt értek el olvasásból, írásból, számtanból félévkor. Persze, idő kell a fejlesztéshez. Legalább három év, a teljes óvodáskor. Porkolábné Balogh Katalin egyik szerzője a Neveléslélektani vizsgálatok című kötetnek, amelynek egy része a tanulási zavarokról szól. Mostani tapasztalatait külön kötetbe rendszerezi, amelynek címe: Óvodai fejlesztés a tanulási zavarok megelőzésére. A majd tízéves kutató és fejlesztő munka tanulsága, hogy van lehetőség a tanulási zavarok megelőzésére. Kulcsa a mozgás, és semmi sincs, amely ennél közelebb állna az óvodákhoz. BECZŐ LUKÁCS Talán nekünk is érdemes volna elgondolkodnunk ezen. Úgy vélem, még valami mást is fontolóra kellene vennünk. Néhány olyan fesztiválról beszélek, amelyen módom volt részt venni. Cannes: óriási, nagyszabású filmpiac, amelyre a nagyhatalmú újságtrösztök képviselői is eljönnek. Velence: inkább intellektuálisnak nevezhető verseny. Itt nem adnak el és nem vesznek meg olyan sok filmet, viszont egybegyűlik az európai entellektüelek színe-java. San Sebastian: jellemzően latin, roppantul fényűző jellegű, kellemes és örömteli. Sokan csupán azért jönnek ide, hogy részt vehessenek egy ilyen karneválon. Nyugat-Berlin: hideg, okos, ésszerű. És így tovább. Miről beszélek? Hát arról, hogy mindegyik filmfórumnak megvan a saját arculata. A moszkvainak is megvan?... A filmfesztiválokat még valami más is összekapcsolja, az, amiről azt mondtam, hogy ünnep. Olaszországban évente 300 (!) filmfesztivált, Spanyolországban pedig körülbelül ötvenet rendeznek. Kisvárosokban tartják őket, nem közismert filmeket neveznek be, sztárok sem vesznek részt rajtuk - és sem a helyi hatóságok, sem pedig a városka polgárai nem „szervezkednek" emiatt, mert a legfontosabb részükre az, hogy 10-12 napig érezzék a fesztivál ünnepi légkörét. Ilyesmiről pedig Moszkvában nem lehet beszélni. Nem volna érdemes ezen is elgondolkodni? Nem kellene-e megvitatnunk például a filmfesztivál koncepcióját, programját, stratégiáját és taktikáját, elemeznünk a magunk elé tűzött célokat, fontolóra vennünk azt, hogy milyen anyagi eszközök állnak rendelkezésünkre? Véleményem szerint, már most ideje elgondolkodni azon, milyen legyen a következő moszkvai filmfesztivál: a XVI. csak nemrég végződött, a XVII. pedig két esztendő múlva lesz. Itt az idő, hogy felkészüljünk rá. GRIGORIJ CITRINYAK Az információs társadalom városai Japán azok közé a fejlett ipari országok közé tartozik, amelyek megteszik az előkészületeket a huszonegyedik század információs társadalmának felépítésére. A világ első „információs városa" az egymillió lakosú Kawasaki lesz, majd utána újabb városok következnek, például Ogaki. Kawasaki fejlődése kétirányú. Először is mindent megtesznek a természeti környezet védelmére. Lakói számára magától értetődő lesz az egészséges ivóvíz, a természetes növényzet és állatvilág. Ugyanakkor mindent megtesznek annak érdekében is, hogy az emberek személyes kommunikációját megkönnyítsék, s ezáltal kreativitásukat is fejlesszék. Az információs város központja az „információs főtér" lesz, ahol a mindennapi élethez, a napi munkához, a város vérkeringésének megszervezéséhez, irányításához szükséges valamennyi információ megtalálható lesz. Ezzel a központtal összeköttetésben állnak majd az egyes otthonok, amelyeknek mindegyike fel lesz szerelve nemcsak telefonnal, de személyi számítógéppel és ehhez kapcsolódó printerrel is. Ebben a városban nem lesz szükség a hagyományos értelemben vett újságra, hiszen a hírek bármikor leolvashatók a központból. Közvetlenül az egyes otthonokból érhetők el az összes könyvtári, postai szolgáltatások, s a bevásárlás, a pénzügyek intézése is ezen a hálózaton keresztül történik. Lehetővé válik az információs városban az is, hogy az embereknek mintegy hetven százaléka otthon végezze el napi munkáját, s nem kell mun kahelyére bemennie. Egyébként a világ más országaiban is találkozhatunk már hasonló jelenségekkel. Az Egyesült Államokban például az egyetemisták már régóta nem járnak könyvtárba, egyszerűen számítógépeikkel szerzik be a könyvtárakból olvasnivalójukat. A titkárnőknek nem kell bejárniuk hivatalaikba, hogy a leveleket legépeljék, s a leveleket nem a postás kézbesíti a címzetthez - elvégzi mindezt a számítógép. Egy épületnek nem kell leégnie, mert nem riasztotta senki a tűzoltóságot - az „intelligens épület" automatikusan riasztja a tűzoltókat. S az ajtót nem kell kulcsra zárni, bezáródik és kinyílik magától a szükséges jelszó elhangzásakor. Íme, az információs társadalom előhírnökei. Kawasaki is olyan példává válik, amelynek tapasztalatait nem árt megszívlelnünk. (D. F.)
