Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)

1989-10-03 / 233. szám, kedd

I nincs hiány Napjainkban sok szó esik a kultú­ráról, vagy éppen hiányáról, de alig lehet valamit olvasni az önkéntes falusi könyvtárosokról. Pedig ók megérdemelnék az elismerést. A legtöbb kis faluban ők a kulturális élet egyetlen mozgatóerői az alapis­kola mellett, ha ugyan az is van. Könyvtárosként eltöltött több évet tudhatok magam mögött, de sajnos nem javul a könyvtárak és könyvtá­rosok helyzete. Több helyen nincs biztosítva a terem téli fűtése, megol­dásra vár a takarítás, hogy a köny­vespolcok hiányáról ne is beszéljek. A könyvtárosok lelkesedésében sincs hiány, csak elkelne nekik egy kis anyagi támogatás is. Végezetül hadd említsek meg né­hányat az önkéntes könyvtárosok közül, akikkel a tiszacsernyői (Őier- na nad Tisou) központi könyvtár ve­zetőjeként évek óta sikeresen együttműködöm, remélve, hogy a jö­vőben megkapják a munkájukért já­ró elismerést. Makkai Éva óvónő Ágcsernyőben (őierna), dr. Gilányi Sándor tanító Bélyben (Biel'), Jabrik Katalin háztartásbeli Nagytárkány- ban (Veiké Trakany), Balogh Irén vasutas Kistárkányban (Maié Tra­kany) és Pólyi István lakatos Baty- tyánban (Bot'any) látja el szabadide­jében lakhelyén a könyvtárosi teen­dőket. Vágási Zsuzsa Autóbörze először A Honvédelmi Szövetség bussai (Bu- áince) alapszervezete leginkább kinoló- giai szakkörének aktív tevékenységével hívta fel magára a figyelmet. Meglepő, hogy ez a szakkör vállalta a napokban autóbörze megrendezését is. A széles körű progpagáció eredmé­nyes volt. A rendezők mintegy kilencven helyet jelöltek ki az autóknak, ám 160 autótulajdonos érkezett és 1600-an vál­tottak jegyet az Ipoly menti községben először rendezett autóbörzére. Hogy mennyi autó talált új gazdára, azt már nem kísérték figyelemmel a rendezők, de a próbaút részére kijelölt szakaszon gyakran feltűnt egy-egy személygépko­csi. Egyébként nagy volt a kereslet a pót­alkatrészek, főleg ajtók és sárhányók iránt. Bodzsár Gyula A tét: a gyár jövője Nemrégiben a gömörhorkai (Ge- merská Hörka) Gömöri Cellulóz és Papírgyár állami vállalatban járt Ru­dolf Schuster, a Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke és Juhász Pál, a Rozsnyói (Rozna- va) Járási Nemzeti Bizottság elnöke. Látogatásuk célja a vállalat fejlesz­tési programjának és a gyártási be­rendezések állapotának, megisme­rése volt. A technológiai berendezé­sek megtekintése után környezetvé­delmi kérdésekkel foglalkoztak. Le­szögezték, hogy feltétlenül szüksé­ges megoldást találni az elöregedett berendezések felújítására, a mun­kalehetőség megtartására Gömör- horka körzetében. A felvételen (balra) Bodnár And­rás igazgató kíséretében Rudolf Schuster és Juhász Pál megtekintik a gyártási részlegeket. Kép és szöveg: Ambrúzs Ágnes Szlovákiai turnéja alatt két mesével vendégszerepeit a kassai (Koáice) Csehszlovák-Szovjet Barátság Há­zában a Kijevi Állami Bábszínház héttagú csoportja. A Szovjetunió legrégibb, 62 éve fennálló bábszínházának küldött­sége már másodszor jár hazánk­ban. Tavaly zllinai sikeres vendég- szereplésükért a Csehszlovák Új­ságírók Szövetsége nagydíját nyerték el. Jolana Nováková felvétele mm Nincs fontosabb az ember épségénél Ezzel a címmel jelent meg az Új Szó szeptember 19-i számában Gazdag Jó­zsef írása a Michalovcei járásban végzett közúti ellenőrzésről. Őszintén szólva az ilyen rendőrségi témájú cikkeket olvasva úgy érzem, eléggé sablonosak. Valóban sok az olyan jármű, főleg tehergépkocsi, amely nem felel meg a közúti forgalom előírásainak: kopottak a gumiabroncsok, hiányoznak a tartalékégők. Az oknyomozó riportnak nagyobb hord- ereje lenne a járművezetők szemszögé­ből is, mint egy olyan írásnak, amelyben a rendőri munkát tárjuk az olvasó elé, statisztikai adatokkal tűzdelve. Tapaszta­latból ismerem a helyzet kritikusságát, mivel nem egy raktárossal, anyagbeszer­zővel vitattuk meg a dolgot, és sajnos ez a valóság. A fent említett dolgok valóban hiánycikkek. Egyetértek azokkal a gépjárműveze­tőkkel, akik azt állítják: ha nem mennek ki az útra, küldenek helyettük mást, ők pedig a műhelybe kerülnek kevesebb fizetésért, mert a szállítás nem állhat meg. Ha a rend­őr valóban szigorúan venné az előírások megtartását - ami a kocsik műszaki álla­potát illeti - akkor sok jármű vesztegelne. De ez nem megoldás. Ez nemcsak helyi jellegű gond, s ezen a helyzeten sürgősen változtatni kellene az illetékeseknek, hogy minél kevesebb baleset legyen az utakon, amire a cikk írója is utal. Zagyi József rendörfőhadnagy Kárpitos kisiparosok A lakásszövetkezeti tagság felmondása F. E.: 1985-ben léptem be a járási lakásépítő szövetkezetbe. Befizet­tem a tagfelvételi díjat és a 3000 korona alapbetétet. Lakást azonban mindmáig nem kaptam a szövetke­zettől. Ezért írásban értesítettem őket, hogy a szövetkezetből kilépek és visszakövetelem a befizetett összegeket. Eddig nem válaszoltak. Hová forduljak? Egyelőre még várjon, mert a szö­vetkezeti tagsága még nem szűnt meg. A lakásszövetkezet tagjának jogában áll ugyan felmondani, de a tagsága csak a naptári év végén szűnik meg (tehát december 31 -én). Arról, hogy a befizetett összegek­ből mit kaphat vissza és mikor, a szövetkezet alapszabályzata ren­delkezik. A Mintaalapszabályzat szerint a beiratkozási (vagy tagfel­vételi) díj a szövetkezet vagyonává válik. Ezért azt a szövetkezet tagja nem követelheti vissza a tagsága megszűnése után sem. A beiratko­zási díjat a lakásszövetkezet csak annak köteles visszafizetni, akit nem vett fel tagjai sorába. A tagság megszűnése után azon­ban a lakásszövetkezet volt tagja visszakövetelheti a tagsági alapbe­tétet (3000 korona). A Mintaalapsza­bályzat szerint a visszatérítéshez való jogigénye (ha a tagsága való­ban megszűnik az idén) egy hónap­pal az évi kimutatás jóváhagyását követően keletkezik, vagyis valami­kor a jövő évben. A lakásszövetke­zet ugyan egészen kivételes esetek­ben visszafizetheti a tagsági alapbe­tétet (vagy annak egy részét) hama­rabb is, ez azonban nem kényszerít­hető ki, nem követelhető. Öröklési illeték M. P.: Tizennyolc éve vagyok já­róképtelen rokkant. Az édesapám nemrég halt meg. Hagyatéki tárgya­lás még nem volt, de úgy hallottam, hogy mivel a rokkantsági nyugdíja­mon kívül más jövedelmem nincs, valamiféle kedvezmény illet meg az öröklési illeték kiszabásánál. Azt szeretném tudni, valóban létezik-e ilyen törvény? '• A közjegyzői illetékekről szóló 139/1984. Tt. sz. törvény, és a vég­rehajtó rendelete nem tartalmaz ilyen rendelkezést. Tudomásunk szerint azonban az SZSZK Pénz­ügyminisztériuma az SZSZK Igaz­ságügyminisztériumával való meg­állapodás után azokat a rokkantakat mentesítette a közjegyzői illeték alól, akiknek rokkantsági nyugdíja nem haladja meg a havi 2000 koronát, tagjai az Antifasiszta Harcosok Szlo­vákiai Szövetségének és a 255/1946. Tt. sz. törvény alapján nemzeti felszabadító harcban való részvételt igazoló tanúsítvánnyal rendelkeznek. A közjegyzői öröklési illeték alóli mentesség megilleti az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége azon tagjának túlélő feleségét is, aki a 255/1946. Tt. sz. törvény alapján a nemzeti felszabadító harcban való részvételt igazoló tanúsítvánnyal rendelkezett akkor is, ha a túlélő házastárs nem rendelkezik ilyen ta­núsítvánnyal, de öregségi vagy rok­kantsági nyugdíjat élvez, amely az esetleges özvegyi nyugdíjjal együtt nem haladja meg a havi 2000 koro­nát, és ha az öröklés tárgyát az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetsége azon tagja utáni hagya­ték képezi, aki a 255/1946. Tt. sz. törvény szerinti tanúsítvánnyal ren­delkezik. Más személyek a kerületi bíróság elnökénél kérelmezhetik a közjegy­zői (öröklési) illeték alóli teljes vagy részleges engedélyezését a törvény szigorának enyhítése vagy ellent­mondásossága következményeinek elhárítása céljából, feltéve, hogy az illeték nem haladja meg a 20 ezer koronát. Magasabb összegű illeté­kek alóli kedvezményt az SZSZK Pénzügyminisztériuma engedélyez­het az SZSZK Igazságügyminiszté­riumával való megállapodás után. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezeknek a kedvezményeknek enge­délyezésére nem keletkezik senki­nek alanyi joga. Az engedélyezés iránti írásbeli kérvényben az általános adatokon kívül (a kérvényező neve stb.) fel kell tüntetni, milyen kedvezmény en­gedélyezését kérelmezi, s miben lát­ja a törvény szigorát, esetleg ellent­mondásosságát. Az említett kedvezményektől né­mileg eltérő „kedvezmény" az, hogy az adós kérelmére a végrehajtási hivatalnok (esetleg a bíróság elnö­ke) engedélyezheti a részletfizetés kedvezményét, ha az adósnak ko­moly hátrányt okozna az illeték egy összegben való befizetése. Bizonyos rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben a kiszabott és behajtható illetéket (követelést) el is engedhetik (részben vagy teljesen). Erről a járásbíróság elnöke dönt, ha késedelmi illetékről, vagy jelentékte­len követelésről van szó, esetleg a kerületi bíróság elnöke, ha a köz­jegyzői illeték összege meghaladja a 10 ezer koronát. Elbirtoklás D. L.: Nemrég meghalt a férjem édesapja. Akkor tudtuk meg, hogy egy olyan földet is örököltünk, ame­lyet 1940 óta valaki más használ. Visszaköveteltük tőle, de ő azt mondta, hogy bíróságilag fogja elbir­tokolni. Mi ebbe nem tudunk bele­nyugodni, mert úgy véljük, attól, hogy valaki valamit használ, még nem lesz tulajdonos, csak úgy, ha megveszi. Az illető pedig nem vette meg ezt a földet. Amikor 1940-ben építkezni kezdett, másoktól is elkér­te a beltelkeket, de hogy miben állapodtak meg, azt nem tudjuk. Valóban igaza van, ha valaki va­lamit csak használ, attól még nem válik tulajdonossá. Ha azonban azt a „valamit" abban a tudatban hasz­nálta, hogy megilleti a tulajdonjog, a korábbi jog lehetővé tette, hogy tulajdonjogot szerezzen. Ezt hívták (és hívják) elbirtoklásnak. A Szlová­kia területén 1951-ig érvényes régi magyar szokásjog szerint elbirtok­lással szerzett tulajdonjogot az, aki az ingatlant sajátjaként, háborítatla­nul, 32 évig (az államkincstárral szemben 100, az egyházzal szem­ben 40 évig) birtokolta. 1951. január 1 -tői hatályba lépett az első csehszlovák Polgári Tör­vénykönyv, amely szintén ismerte az elbirtoklás fogalmát, de a koráb­bitól kissé eltérő módon szabályoz­ta. Az ingatlanokat az új szabályo­zás szerint 10 év alatt lehetett elbir­tokolni. A törvény az elbirtoklási idő folyása szempontjából szigorúan megkövetelte a birtoklás jogosságát. Jogos birtokosnak pedig azt tekin­tették, aki tekintettel az eset vala­mennyi körülményére jóhiszemű volt abban, hogy az ingatlan megilleti őt (vagyis, jogosan vélte, hogy ő az ingatlan tulajdonosa). Az, aki csak kölcsönkérte az ingatlant, természe­tesen nem hivatkozhatott jóhisze­műségre, elbirtoklásra. Kételyek esetében azonban azt feltételezték, hogy a birtoklás jogos. Az 1950. évi Polgári Törvény- könyv 566. paragrafusa egy átme­neti rendelkezést tartalmazott arra vonatkozóan, hogyan kell számítani a korábbi szokásjog alapján kezdett elbirtoklást, illetve mikor ér az véget. Az említett rendelkezés szerint az 1951. január 1-je előtt megkezdett elbirtoklási idő, az új rövidebb idő elteltével ért véget (ha az kedvezőbb volt a jogos birtokos szempontjából), de azzal a megkötéssel, hogy ezt a határidőt 1951. január 1 -tői számí­tották. így például az 1940-ben megkezdett elbirtoklás befejezésé­hez és a tulajdonjog megszerzésé­hez elegendő volt, ha „az illető" 1951. január 1 -tői birtokolta 10 évig jogosan és jóhiszeműen az ingat­lant. A tulajdonjog szempontjából ilyen ese­tekben nem bír perdöntő jelentőséggel az, kinek a neve szerepel a telekkönyv­ben, illetve az ingatlan-nyilvántartásban. A levelében említett személy (esetleg an­nak jogutódjai, például örökösei) az ingat­lan fekvése szerinti járásbíróságra bea­dott keresetlevelükben kérhetik, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a tulajdon­jogot elbirtoklással megszerezték. Tehát nem bíróságilag birtokolnák el, mert a bí­róság csupán a múltban megtörténi ese­ményt (keletkezett jogot) állapítaná meg iteietében és nem olyan jogot, amely jelenleg még nem létezik. Ezzel termé­szetesen nem kívánjuk minősíteni azt, hogy a birtoklás jogos volt-e vagy sem. Ez ténykérdés, melyet a bíróság a bizonyítá­si eljárásban vizsgál majd, ha perre kerül a sor. A birtoklás jogosságának vizsgála­tánál természetesen rendkívül fontos az 1940-ben kötött megállapodás. -m. n­Lelkesedésben A vendégek megismerkedtek a vállalat kedvezőtlen gazdasági helyzetével is, mivel az egész évre tervezett 31 millió korona veszteség mellett 200 millió korona teljesít­mény ellenére sincs biztosítva távla­tilag a vállalat jövője. Tekintettel ar­ra, hogy a vállalat jövőjéről a döntés már két évtizede húzódik, bár az utóbbi három évben hatékony válto­zások tanúi lehettünk, a vendégek közvetítését kértük a felsőbb szer­vekhez - az SZSZK Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Fafeldolgozó Ipari Minisztériuma, illetve a kor­mány - két fontos kérdésben: med- , dig lehet üzemeltetni az elöregedett szulfitcellulóz-gyártó berendezést, és milyen reális nyersanyagbázisra építheti jövőjét az állami vállalat. A lakosság igényeinek kielégítéséhez, a szolgáltatások javításához nagy mér­tékben hozzájárulnak a magánvállalkozók akik a nemzeti bizottságok engedélyével nyújtanak különböző szolgáltatásokat, el­sősorban olyan szakmában, amelyet ke­vesen művelnek. Galántárí (Galanta) másfél év után több mint harmincan nyújtanak különböző szolgáltatásokat főállásban. Ez nagymér­tékben hozzájárul a szolgáltatások kiszé­lesítéséhez és minőségük javításához, öt lakosnak a nemzeti bizottság kárpitos­szakmára adott engedélyt. Közülük kettőt, a Bartos házaspárt, a Sport utcai családi házban találtuk meg. Ők tavaly januártól végeznek kárpitozást. A szakmát a bútor­gyárban jól elsajátították, amiről a meg­rendelők elégedettsége tanúskodik. Nincs kötött munkaidejük, hiszen csaknem egész napokat töltenek műhelyükben. Sokféle munkát végeznek - ülőgarnitúrá­kat, sarokpadokat, üléshuzatokat készíte­nek, valamint tehergépkocsi- és traktor­üléseket javítanak. A felvételen Bartos Jenő és felesége munka közben. Kép és szöveg: Oláh Gyula ÚJSZ 6 1989. X. :

Next

/
Thumbnails
Contents