Új Szó, 1989. október (42. évfolyam, 232-256. szám)
1989-10-19 / 247. szám, csütörtök
A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének vitája ÍJ SZÓ 5 B9. X. 19. (Folytatás a 4. oldalról) zás területén, akárcsak az átlagos életkor meghosz- szabodásában a nőknél is, de elsősorban a férfiaknál. Meg kell azonban említenem, hogy igyekezetünk a lakosság egészségi állapotának javítása, az érrendszeri és rákos megbetegedések, valamint a légzőszervi, emésztési és mozgásszervi megbetegedések elleni harc érdekében nem lesz sikeres, amíg nem tapasztalunk láthatóan pozitív változásokat a munkakörnyezetben és az életfeltételek teljes komplexumában, beleértve az ésszerű táplálkozást is. Joggal beszélünk az ökológiai feltételekről és az egészséges életmódról. Ezek azonban nemcsak a légkör, a víz és az élelmiszerek megfelelő állapotában rejlenek. Az ember lényegénél fogva elsősorban nem biológiai, hanem sokkal inkább társadalmi és szociális lény. És éppen ezért a közvetlen életkörnyezetébe tartoznak az olyan mellékesnek tűnő tényezők is, mint szociális, tehát az emberek közötti kapcsolatok, továbbá az élet és a munka - tehát a családi, a társadalmi és a politikai élet, illetve tevékenység - erkölcsi és kulturális minősége. A különböző ismételt kutatások eredményeiből származó ismereteink azt mutatják, hogy a panaszaikkal orvoshoz fordulóknak megközelítően az egynegyedénél a betegség oka különböző pszichikai vág/ szociál-pszichikai eredetű, elsősorban olyan probléma amely szorosan összefügg a munkahelyen a városi, illetve lakótelepi életből fakadó emberi kapcsolatokkal. Azért szóltam az ökológiai problémák szociális hangsúlyairól, mert nemcsak korszerű technikai berendezésekre, vagy technológiai megoldásokra van szükség, hanem egyúttal korszerű társ kapcsolatokra a munkahelyen és a szabadidőben egyaránt, arra van szükségünk, hogy új módon szervezzük mindennapi életünket, amelyben mindenki megtalálhatja a saját maga által választott feladatait éppúgy, mint a sokrétű fejlődését egyaránt behatároló és azt feltételező lehetőségeinek megteremtését. Azt várjuk, hogy ez az általam vázolt irányzat rögzítődik az új alkotmányban is, amely egyúttal megfogalmazza a lakosság és az állam, a dolgozók és a munkáltató-szervezetek vagy az államhatalom helyi szervei közötti kölcsönös kapcsolatok új értelmezését. Mind ez idáig úgy tekintettünk az állampolgárra, mint az állam által meghatározott gondoskodás alanyára, egy olyan objektumra, akinek az a küldetése, hogy támogassa és elősegítse a gazdasági fejlődést. Napjainkban ezek a viszonyok átalakulnak, azt is mondhatnánk hogy irányzatuk megfordul és az előtérbe mindannyiunk szubjektív egyéni feladata kívánkozik, s ezzel együtt az a szükséglet, hogy a gazdaságnak az államnak, az állami és a helyi szervek politikájának egyetlen célja legyen - az egyén számára megteremteni a sokrétű fejlődés optimális feltételeit és ezzel természetesen egészségének feltételeit is. * JAROSLAV TESAR, a CSKP KB tagja, az Adamovi Gépgyár munkása Gépgyártó üzemünkben két nagy galvanizáló műhely található. Semlegesítő állomásaikon évente több száz tonna fémtartalmú üledék keletkezik. Sok évvel ezelőtt ezeknek az üledékeknek a felszámolására lerakóhelyet létesítettünk az akkori polickai üzemünk területén. Ám amikor ivóvízforrás készült a településen, a lerakóhely védett övezetbe került, s a polickai és a svitavyi területi szervek leállították az üledék ideszállítását. Rögtön távlati megoldás után néztünk, de mivel elavult semlegesítő állomásokból kikerülő üledékről van szó, s mindenféle szennyezett folyadék megtalálható bennük, a hulladék iparszerű hasznosítására tett törekvéseink sikertelenül végződtek. Kapcsolatba léptünk a brnói téglagyártó üzemmel, ahol sikeres kísérleteket végeztek az üledékek téglaipari termékekben történő hasznosítása terén. Jelenleg a higiénikus véleményét várjuk. Ha nem lesz semmiféle kifogása, akkor sem tudjuk egy évnél korábban felépíteni az üledékfeldolgozót, az adagoló és más szükséges létesítményeket. Annak ellenére, hogy a brnói Geotexből származó szakvéleményt nyújtottunk be arról, hogy a kedvező földrétegösszetétel következtében semmi sem veszélyezteti a felszín alatti vizeket, azonnali hatállyal betiltották az üledék elhelyezését a valamennyi szerv által jóváhagyott lerakóhelyen. Nem találkoztunk a területi szervek megértésével. Az egész Blanskói járás területén nincs olyan térség, ahol legalább átmeneti jelleggel létesítenének ilyen lerakóhelyet. Tudjuk viszont, hogy korábban vízgazdálkodási szempontból kiválasztottak ilyen lokalitásokat. Minden igyekezetünk ellenére sem sikerült olyan partnert találnunk, aki legalább korlátozott időtartamra lehetőséget kínált volna a nálunk keletkező üledék felszámolására. Ellenkezőleg: arról értesülünk, hogy más üzemekben sincs megoldva ez a helyzet. Egyelőre kölcsönözzük és vásároljuk az ideiglenes raktározásra szolgáló új konténereket. Gyűlik az üzemben az üledék, és a termelés leállításának veszélye fenyeget. Úgy vélem, hogy a területi szerveknek környezetünk védelme szempontjából jelentősebb szerepet kellene vállalniuk. És nem csupán az ellenőrző tevékenységben, hanem az összehangolásban és hatáskörükben az egyes szervezetek megsegítésében is. Az üzemek saját eszközeikből építik fel a Irakatokat, esetleg összevont forrásokból is merítenek, ám ehhez a nemzeti bizottságok beleegyezésére van szükségük. Ugyancsak cselekvésre érett a helyzet az olajüledékek felszámolásában. Az eljárás ismert számunkra, ám nagyon ritkán élünk vele. Éppen ellenkezőleg járunk el. Vannak olyan szervezetek, amelyek felépítették a megfelelő raktározási létesítményeket, és a gazdaságilag elviselhető üledék meny- nyiség felgyülemlése után elszállítják további hasznosításra más szervezeteknek, amelyek gazdasági tevékenységük részeként felbontják, majd oldószerekkel regenerálják. Más szervezetek a desztilálást az oldószer különböző fokozatú kihasználtságával maguk végzik, mások számára is. Egyszerű deszti- láció után azonban az olajüledékekben 5-10 százaléknyi oldószer marad, amit ugyan fel lehet használni, ám esetleges tüzelőanyagként való hasznosításakor veszélyes klórderivátumokat, köztük foszgént tartalmazó szennyeződésként kerül a levegőbe. A zsírtalanító kemencék nem tökéletes szigetelése esetén gőz formájában 5-30 százaléknyi oldószer kerülhet a levegőbe. A Brnói Nyersanyaggyűjtő Állami Vállalat műszaki-fejlesztési feladatainak teljesítése közben kidolgozta az oldószerek elkülönítésének teljes és hulladékmentes technológiáját. Erre csehszlovák szabadalmat kapott. Ezt a technológiát az olajos rongyok tisztítására és a Blanskói járás gépgyáraiban az üledékeknek újra a termelésbe iktatására elsőként használták ki. A Rudé právóban 1987 januárjában megjelent első tájékoztatás után számos további látott napvilágot. Négyszáznyolcvan szervezet kapott írásos tájékoztatást e szolgáltatás feltételeiről, ökológiai előnyein túl fele áron lehet regenerált oldószert nyerni általa. 1987-ben számos szervezet élt ezzel a szolgáltatási lehetőséggel, és így hosszú évekig felgyülemlett olajüledékektől szabadultak meg. Az előzetes 1988-ra vonatkozó gazdasági szerződések és a következő évekre vonatkozó előrejelzések 188 szervezet érdeklődését jelezték visz- sza a vállalatnak. Mennyiségben ez 2270 tonna üledéket jelent, összesen 288 szervezet nem fogadta el, vagy nem foglalt állást ez ügyben. Ezek több mint 1887 tonna alapvető nyersanyagot vesznek át a gyártótól. Miközben a Brnói Nyersanyaggyűjtő Állami Vállalat jelenlegi kapacitása 20-25 ezer tonna. Igaz, erre műszakilag elavult és átalakított berendezések állnak rendelkezésükre. Más országok is érdeklődnek a regeneráció iránt. így Olaszország, az NSZK, Ausztria és a Benelux- államok. Az is elképzelhető, hogy technológiánk szerint épülne fel regenerációs üzemegység más országban. A Prágai Vegyészeti-Technológiai Főiskolán készült teszt igazolta, hogy az elkülönítés utáni olajok nem káros hatásúak, és más célokra is felhasználhatók. A nyersanyaggyújtő vállalat igyekezete ellenére e szolgáltatás iránt a vállalatok részéről nagyon csekély az érdeklődés. Mindkét felhozott példa bizonyítja, hogy gyakran sokat beszélünk a környezetvédelemről, ám kinyilatkozásaink ellentétben vannak a valósággal. Az első esetben a vállalatok érdeke a környezetvédelmi alapelvek megtartása, ám nincsenek meg a feltételeik hozzá. A másik esetben az állam megteremti a feltételeket, a szervezetek azonban környezetvédelmi szempontból fegyelmezetlenek. Annak ellenére, hogy maguk is gyártói a káros hatású anyagoknak. Véleményem szerint az ellenőrző szerveknek figyelmüket azokra a problémákra kellene orientálniuk, amelyeket hatékonyáh és gyorsan meg lehet oldani. MARIÉ BOBKOVÁ, a CSKP KB tagja, nyugdíjas Az észak-morvaországi kerületi pártszervezet tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy a CSKP XVIII. kongresszusa előtt valamennyi párt- alapszervezet, minden kommunista aktivizálása a fő feladat. A kerületben eddig az évzáró taggyűlések egyharmada zajlott le, s kritikus légkörük megfelel a párt központi bizottsága által kitűzött igényes feladatoknak. Helyénvaló, hogy a párt központi bizottságának elnöksége a környezet kérdéseit tűzte a mostani tanácskozás programjára. A környezet kialakítása és védelme politikai ügy, amelyet valamennyi pártszerv és -szervezet munkájába állandó jelleggel kell beiktatni. Jóllehet, a múltban az Észak-morvaországi kerületben sokat tettek a környezet javítása érdekében, annak állapota nem lehet közömbös a lakosság számára. Ezt a kerületi és a járási üléseknek, a pártalapszervezetek taggyűléseinek, a nyilvános gyűléseknek és valameny- ^ nyi szinten a nemzeti bizottságok tanácskozásainak lefolyása is igazolta. Úgy tűnik, hogy a környezet javításának és kialakításának kérdéseit illetően, a társadalmi tudat általában alacsony szinten van, ez a hosszú távú nevelés problémája. Csak kevéssé értjük, hogy a környezet kialakítása és javítása nem csupán a nagyberuházásokban gyökerezik. A körülöttünk levő rendetlenség a hanyagság és a pontatlanság eredménye. A városok szennyezettségét, a tiltott szemétlerakatokat, a hulladékok eldobálását a természetben, a vandalizmust és más nem kívánatos jelenségeket nagyobb beruházások nélkül jobb neveléssel, a nemzeti bizottságok és más államigazgatási szervek következetességével is ki lehet küszöbölni. Nem szabad megengedni, hogy a vezető gazdasági dolgozók megfeledkezzenek a munkakörnyezet védelméről. A múltban meglehetősen károsnak mutatkozott az a filozófia, mely szerint a tervet mindenáron teljesíteni kell. Még mindig - nagyon helytelenül - elnézők vagyunk azokkal a termelőkkel szemben, akik a környezet szennyezéséért felelősek. Valószínűleg az a fő probléma, hogy még idáig nem létezik egy ágazatok fölé rendelt szerv, amelynek a környezetvédelemben joga lenne elrendelni a határozatok gyakorlatba való átültetését. A kerület szükségleteihez kapcsolódva a Novy Jiőín-i járásban kidolgozták és jóvá is hagyták a környezet kialakításának és védelmének programját. Megvalósításának támogatására „A szocialista környezetért" járási versenyt hirdettünk. A 8. ötéves tervidőszak első három évében az ebből a célból megvalósított beruházások értéke meghaladta a 220 millió koronát és 68 jelentős beruházást fejeztünk be. . Járásunk a gondok ellenére is a kevésbé szeny- nyezettek közé tartozik a kerületben. Figyelmeztetni szeretnék azonban a szomszédos járásban a Pre- rov városában kialakult komoly helyzetre. Döntsék el önök: hatalmas hőerőmű, vegyigyár, gépgyár, vasúti közlekedési csomópont, a repülőtér a közvetlen szomszédságban. Prerov lakói szenvednek a szennyezett levegőtől, s komoly veszély fenyegeti az ivóvízforrásokat is. Kéréssel fordulok az illetékes szervekhez, hogy támogassák Prerov problémáinak komplex megoldását, mivel a központ hathatós segítsége nélkül aligha változik meg valami/ Ostraván és környékén, de főként a Beszedekben az üdülési területtel vannak gondjaink. Príbor- ból, ahol élek, szép kilátás nyílik a Lysá horára, a Radhost csúcsra és más hegycsúcsokra. Boldogtalanok vagyunk, amikor látjuk, hogy az egykor sűrű erdő borította hegyek kopárakká válnak. Attól tartunk, hogyha ez így folytatódik, akkor a Beszkidek erdők, állatok és bárminemű élet nélküli sziklás hegységgé válik.. Nem kell beszélnem arról, hogy mindez rontja a vizek állapotát, miközben a Beszkidekben a Sanca és a Morávka víztározók Ostrava és környéke számára pótolhatatlan ivóvízforrásokat jelentenek. A Beszkideket már korábban védett területté nyilvánították, de tekintettel az állapotára és az elégtelen gondozásra a védett terület megnevezésen az ost- rava-karvinái komplexum lakossága már csak gúnyosan nevet. A hegység védelmében, valamint Ostrava és környéke lakóinak, az egész Ostrava vidéknek az érdekében sokkal többet kell tenni és nem szabad megengedni az ipar további koncentrációját. Tanácskozásainkon már nemegyszer elhangzott a megállapítás, hogy a dolgozók nagyon érzékenyek a szavak és tettek közti ellentétekre. A törvények, határozatok és rendeletek alóli legkülönbözőbb kivételek engedélyezésére gondolok. Határozott intézkedéseket hozunk, az emberek azt mondják, hogy végre már hozzákezdünk a rendcsináláshoz, s aztán kiderül, hogy már az intézkedések elfogadása idején elő voltak készítve a kivételek. De hogy konkrét legyek: kerületünkben a vizek védelmével kapcsolatban 50 kivétel van érvényben, miközben valamennyi nagyobb vízforrás a szennyezettség harmadik, az Ostravice és az Odra pedig a negyedik osztályába van sorolva. Az állítólagos össztársadalmi szükségletek nyomására átütemezték az Ostramo, a hruéovi Dukla vállalatoknál és a Ján Sverma Kokszolóüzemben az elöregedett termelés beszüntetését, ugyancsak elhalasztották a kéneltávolító technológiák alkalmazását a Kle- ment Gottwald Új Kohóban és más ökológiai építkezések is késnek. Olyan határozatot hoztak, amelyek alapján a különböző intézményekben bevezetik a levegő szeny- nyezettségének mérését. Csakhogy ezeket a méréseket gyakran nem lehet összehasonlítani, nem teljes a mérőállomások hálózata és műszaki felszereltségük sem megfelelő. Egész sor káros anyag keletkezését egyáltalán nem figyelik. Az Ostrava- karvinái körzetben .évente 35-40 millió köbméter kokszolási gáz kerül a levegőbe. Eltekintve a nép- gazdasági veszteségektől, nyilvánvaló a környezetre kifejtett hatás. Számos területen tavaly a kéndioxid-koncentráció megengedett napi értékének a négyszeresét mérték, a levegő portartalma pedig nyolcszor lépte túl a normát. Az észak-morvaországi kerületi pártbizottság felkérte a vállalatokat és a tudományos intézményeket, hogy lehetőségeik szerint járuljanak hozzá a környezet helyzetének javításához. Ehhez a feladathoz csatlakoztak az ostravai bányaipari főiskola dolgozói, akik laboratóriumi körülmények között és kísérleti üzemelés során próbálják ki a kén és más mérgező anyagok kivonásának új módszerét az égési folyamatokba belépő szénből. Ennek a módszernek az eredményei remélhetőleg hozzájárulnak a környezet javításához a 9. ötéves tervidőszakban. Meg vagyok győződve arról, hogy mai tanácskozásunk jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a környezet alakításáról és javításáról való gondoskodás a társadalmilag kívánatos helyre kerüljön, mindenekelőtt gyermekeink, a további generációk érdekében. MARIÉ HORÁKOVÁ, a CSKP KB tagja, a Staré Mésto-i (Svitavy-i járás) Efsz elnöke A környezetről való gondoskodás egyre inkább a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szervei és szervezetei érdekeinek előterébe kerül. Ez a Svitavy-i járásra is érvényes, amelyben élek és dolgozom. Litomysl példája szerint már az elmúlt években sikerült kidolgoznunk valamennyi körzeti és központi jelentőségű település ökológiai programját. Ez konkrét akciókat és feladatokat tartalmaz, amelyek a környezet javításában döntők és elengedhetetlenek. A rendhez és a tisztasághoz való viszony változásainak kulcsát valamennyi vezető dolgozó kezdeményezésében és következetességében látjuk, amit nemcsak különféle versenyekkel, hanem gadasági ráhatással és az akciók optimális feltételeinek kialakításával kell támogatni. A dolgok aránylag egyszerű problémákkal kezdődnek. Állandóan hiányoznak a söprő gépek, a hamutartók, a konténerek, a másodlagos nyersanyagok gyűjtésére szolgáló speciális konténerek; ugyancsak nem lehet mindig villát, jó minőségű kaszát, gereblyét, fejszét és hasonló apróságokat kapni. Ezért támogatunk mindent, ami teret ad a vállalkozásnak a szolgáltatásokban. A Járási Szolgáltató Vállalatból és a Járási Lakásgazdálkodási Vállalatból négy vállalatot hoztunk létre. Úgy gondoljuk, hogy ezzel jobb eredményeket érünk el a lakossági szolgáltatásokban, a környezetről való gondoskodásban és az épületek karbantartásában a falvakban és a városokban. Igyekeztünk a mezőgazdaságilag nem hasznosított területek zöldövezeteinek felújítására, kialakítására is irányul a mezőgazdasági termelés központjaiban és az iparvállalatok területén. A mezőgazdasági üzemek a nemzeti bizottságokkal együtt arra törekednek, hogy mindenütt, ahol lehetséges, felújítsák a korábban meggondolatlanságból megszüntetett víztározókat és halastavakat. Példaként megemlíthetjük az efsz és a nemzeti bizottság együttműködését PoliŐ- kában. Ezzel megteremtjük a megfelelő feltételeket az aktív üdüléshez és a turizmus fejlesztéséhez. Járásunkban megalakult a Vitavatur részvénytársaság azzal a céllal, hogy az utazás és a turizmus fejlesztéséhez elengedhetetlen szolgáltatásokat kínáljon. Helyeseljük, hogy az idegenforgalomban egyre növekszik a vállalkozói igény, amelynek elő kellene segítenie az anyagi-műszaki alap fejlesztését, hiszen az ezen a területen nem megfelelő. A mezőgazdászokról azt mondják, hogy azok közé tartoznak, akik a leginkább szennyezik a környezetet. Úgy gondolom azonban, hogy egyúttal ők igyekeznek a legjobban megoldani azt a kedvezőtlen helyzetet, amelyet a mezőgazdasági termelés intenzitásának szükséges növelése idéz elő. Mit tesznek Svitavy környékének mezőgazdászai? A műtrágyák környezetre és a víz állapotára kifejtett kedvezőtlen hatását csökkenti a tiszta tápanyagok hektáronkénti csökkentése és folyékony műtrágyákkal való helyettesítése. Jelenleg a folyékony trágyák részaránya mindössze 13 százalék, a feltételezések szerint azonban 1995-ben az összes műtrágyák 28, 2000-ben pedig 38 százalékát teszik majd ki. A járás legnagyobb része a védett vízforrások egyik övezetében terül el. Ezért azok a műszaki feltételek és intézkedések, amelyeket a higiéniai ügyelet megkíván, anyagilag meglehetősen igényesek, néha megvalósíthatatlanok. Mérlegelni kell, hogy a környezet szempontjából mi lenne a megfelelőbb, a híg trágyák szélesebb körű alkalmazása vagy pedig az igényes berendezések építése. A mezőgazdasági termelés környezetre kifejtett kedvezőtlen hatásának csökkentésére a 7. és 8. ötéves tervidőszakban 32 silógödröt, 37 állandó tárolót, 15 szivattyúállomást, 24 mosóberendezést és a híg trágyák tárolására 2 raktárt építettek- mindezt 170 millió korona értékben. Ennek ellenére még nem mindenütt sikerült megoldani a siló, az istállótrágya, és a széna raktározását. A környezet kialakítása és védelme, valamint a természeti források ésszerű kihasználása elveinek állami koncepcióját lebontottuk járásunk szintjére, a környezet alapösszetevöi szerinti felosztásban. A szilárd háztartási hulladékok problémájának megoldását rendkívül fontosnak tartjuk, mivel a nem szervezett lerakóhelyek jelenlegi állapota ellentétben van a vízgazdálkodási érdekekkel és az ide vonatkozó törvényekkel. A múltban nem fordítottunk kellő figyelmet erre a problémára. A járásban a tel- xkek csaknem 70 százaléka a higiéniailag védett vizforrások zónáinak valamelyikében fekszik, a terű- 6löt 50 százaléka védett a Morva-kaszt talajvizeinek keletkezése és akumulációja szempontjából; itt van a Jirskái Víztározó és a Brezovi Vízmű védett területe, amely Brnót látja el ivóvízzel. Ebből kifolyólag komoly gondokat okoz a szilárd háztartási hulladék likvidálása. Jóllehet, több változatról is szó volt- égetők, zúzok, járási lerakatok -, jelenleg a helyi lerakatok Z akcióban való megépítése az egyetlen lehetőség. Azonban ez nem tartós megoldás. A legelőnyösebbeknek a fe]dolgozó üzemeket tartjuk, az első Vítkovicén épült fel. Az ilyen nagy üzem azonban nem felel meg a kisebb városok követelményeinek. A nemzeti bizottságok tisztségviselőinek véleménye szerint előnyös lenne olyan feldolgozót kifejleszteni, amelyet minden járásban fel lehet építeni. Nap mint nap arról győződünk meg, hogy az emberek javítani akarják városaik, falvaik környezetét. Ehhez azonban egyre több pénzbeli dotációra és Z akcióra van szükség. A falun vagy kisvárosban élő ember általában értékeli azt a lehetőséget, hogy a közjót szolgáló dolog megvalósításában megmutathatja képességeit. Falun a fiataloknak is van kedvük a munkához. Becsüljük meg ezt. Már rég nem találkoztam a központi szervek határozatainak olyan pozitív visszhangjával, mint a szövetségi kormánynak a magánerős lakásépítés támogatására vonatkozó határozatával kapcsolatban. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy éppen gazdasági ösztönzőkkel és térítésmentes dotációkkal nem lehetne-e jelentősebben támogatni a környezet javítása, illetve e folyamat meggyorsítása érdekében az emberek kezdeményezését,
