Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-07 / 211. szám, csütörtök
Az egyik faluban gond, a másikban öröm Pillanatkép két bodrogközi alapiskolából Az országos pedagóguskonferencia előtt Ne kendőzzünk el semmit Az új tanév kezdetére mindig a nagyobb aktivitás jellemző. A pedagógusok számára az egyik legfontosabb rendezvény az országos konferencia lesz, amelyet a CSKP KB szeptember 8-9-re hívott össze Prágába. Ebből az alkalomból a Rudé právo munkatársa interjút kért Josef Bfezinátói, a CSKP KB oktatási, tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetőjétől.- A csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejlesztéséről szóló, 1976-ban elfogadott dokumentum után kezdett kialakulni a pedagóguskonferenciák hagyománya. Sokan emlékszünk még az elsőre, amelyet 1976-ban a másodikra, melyet 1984-ben rendeztek meg. Mi a célja az ideinek?-Az országos pedagóguskonferencia összehívását szélesebb összefüggésekben kell látnunk. A pedagógusok ötévenkénti, a párt- kongresszust megelőző találkozói mindig az eltelt időszak értékelését és a jövőbe tekintést célozzák. Már maga az időpont, amelyre a CSKP KB összehívta az idei konferenciát, meghatározza az esemény politikai jelentőségét. A párt az átalakítás időszakában megkülönböztetett figyelmet szentel az oktatásnak és művelődésnek. Hiszen a CSKP KB 10., 13 és 14 ülése közvetlenül az emberi tényezővel foglalkozott, a személyiségformálással, annak alapvető feladataival, a társadalom átalakítása és demokratizálása folyamatában. Ezúttal mindenekelőtt a CSKP KB 13. ülése határozatának megvalósításáról és az oktatásügynek a párt következő, XVIII. kongresszusára való felkészülésről lesz szó. A konferencia célja tehát: megvitatni, hogyan lehet az említett határozatot az egész társadalom segítségével mielőbb realizálni iskoláink életében, hogyan lehet alkalmazni a gyermekek és az ifjúság jobb felkészítése érdekében, a munkára, a szocialista társadalom polgára szerepének betöltésére.-A tanítók, tanárok helyzetének kérdése az oktatási-nevelési folyamatban ugyan nagy jelentőségű, a pedagógus becsületes munkájával sok mindent elérhet, de ehhez szükséges megteremteni bizonyos feltételeket is.- Természetesen. Mindenekelőtt nem avatkozhat be akárki tetszés szerint az iskolák munkájába, amint arra nyomatékosan figyelmeztetett a CSKP KB 13. ülése. A vezető szerveknek védeniük kell az iskolát a tanítás felesleges megzavarásától. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tanulók és a diákok ne segítsenek a népgazdaságnak, vagy ne kapcsolódjanak be a társadalmi-politikai életbe. De mindig az a fontos, hogy e tevékenység során az oktatás és nevelés kérdései kerüljenek előtérbe. Az is lényeges, hogy az iskola az anyagi-tárgyi feltételek tekintetében ne maradjon el a társadalmi élettől és rendszeresen, folyamatosan modernizálódjék. Bár jelentős pénzeszközöket fordítottunk az iskolák felszerelésére, ez még mindig nem elég. Nemcsak egyszeri pénzbeli segítségre van szükség, hanem fokozatos, folyamatos megoldások egész rendszerére. Azok az intézkedések, amelyeket ezzel kapcsolatban a kormányok elfogadtak, csak a 9. ötéves tervidőszak folyamán ígérnek fokozatos javulást.- Szóltunk az előző konferenciákról, amelyek nagy társadalmi eseménynek számítottak ugyan, de számos megvitatott kérdés máig nincs kielégítően megoldva; például a fölösleges iskolai adminisztráció, a szakmunkásképzőket az egyes ágazatok lebecsülik, az egész társadalom felelősségének kérdése, vagy a szakképzett pedagógusok hiánya Prágában és másutt. Miben különbözik majd tehát az idei konferencia az előzőktől?- Először is, jelentősen erősödik a tanácskozás munkajellege. Ez magából a programból és a küldöttek személyi összetételéből következik, hiszen a résztvevők négyötödét tanítók, tanárok és nevelők alkotják majd. összetételükben úgy fogják képviselni a csehszlovák pedagógustársadalmat, ahogy az a tanítók, tanárok és az oktatási dolgozók különböző csoportjainak megfelel - az óvónőktől kezdve az egyetemi oktatókig. Ráadásul, az idei pedagóguskonferencia egészen más társadalmi viszonyok között zajlik majd, mint az előző. A CSKP KB 13. ülése után az illetékes szervek egész sor határozatot fogadtak el olyan területekről, melyeken a pedagógusok maguk is sokat tehetnek. Az országos konferencián az lesz a legfontosabb, hogy a küldöttek olyan kérdésekre, feladatokra és problémákra összpontosítsanak, amelyeket éppen az iskolákban a pedagóguskollektívák befolyásolhatnak jelentékenyen.- Ismertetne egy-egy szekcióülésre szánt témakört?- Ilyenek lesznek például az oktatás tartalma és formái korszerűsítésének aktuális feladatai, az iskolák vezetése a társadalom átalakításának körülményei között, a közélet és az iskola együttműködése, a gyermekek és az eszmei-politikai, erkölcsi, hazafias és internacionalista nevelése, a tehetséggondozás, a munkára nevelés kérdései, az iskolán kívüli nevelés, a szabadidő kihasználásának kérdései, jobb anyagitárgyi, káder- és gazdasági teltételek (negteremtése iskoláinkban, a közép- és főiskolák végzőseinek érvényesülése. Elmondható tehát, hogy a szekciókban folyó tanácskozásra szánt témakörök oktatásügyünk közeljövőjét érintő nagy horderejű feladatok egész skáláját alkotják és sokrétűségükből adódóan a konferencia minden egyes résztvevője számára bizonyára érdekesek lesznek.- Olvasóink leveleikben minduntalan arra figyelmeztetnek, hogy az oktatásügyben nagyon lassúak a változások. Fel lehet-e gyorsítani a folyamatot?- Az oktatásügy nagyon közel áll az emberekhez, hiszen saját gyermekeiket, unokáikat érinti, s így majdnem minden családot. Helyes megfogalmazás, hogy folyamatról van szó, nem pedig kampányszerű akcióról. Persze hogy nem topoghatunk egy helyben, de ugyanilyen veszélyes lenne - az iskolában talán a legveszélyesebb -, ha türelmetlenek lennénk. Hiszen a pedagógus munkájának tartalmát, formáit és módszereit készülünk megváltoztatni, itt mindenekelőtt a minőség a mérvadó, nem pedig a gyorsaság. Ezért vissza-visszatérünk az elvégzett elemzésekhez, s célunk az irányító szervek munkájának, valamint az oktatási folyamat minőségének javítása. Az új tanév kezdetétől például csökkentjük a tanulók létszámát az osztályokban, hogy a pedagógus többet foglalkozhasson a gyerekekkel egyénenként, s ne csak a lemaradókkal, hanem a tehetségesekkel is. A gazdasági ellátottság terén csak a társadalom lehetőségeinek megfelelően történh etnek változások. Itt minden az új gazdasági mechanizmussal függ össze, annak fokozatos bevezetésével nagyobb anyagi eszközök jönnek létre, amelyeket az oktatásra és más ágazatok fejlesztésére fordíthatunk. Egyszóval: az oktatásügyben sem lehet az alapvető változások fő kritériuma a gyorsaság. Az a fontos, hogy a változások az oktatás és a nevelés magasabb színvonalához vezessenek. Es éppen az iskola az a hely, ahol minden hibás és elkapkodott döntés nagyon nehezen hozható helyre.- Iskoláink jövőbeli útja többek között jelentős mértékben függ a valóban bölcs irányítástól, amely a minisztériumok és az illetékes nemzeti bizottságok hatásköre. Mégis megtörténik, hogy éppen a nemzeti bizottságok nem szentelnek kellő figyelmet az oktatásügynek, még az anyagiak terén sem. Hogyan lehet harcolni ezek ellen a káros tendenciák ellen?- A CSSZK és az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma és az iskolairányítás állami szervei fokozatosan kezdik teljesíteni a CSKP KB 13. ülésének határozatát. Az iskolának ugyanis jobban és hatékonyabban kell oktatnia és nevelnie. Ehhez pedig minden bizonnyal hozzájárulnak az irányításban történő változások is, amelyeknek most vannak készülőben a jogi feltételei. Az oktatási törvény módosításának tervezetével kapcsolatban beérkezett minden egyes hozzászólást értékeltük és felhasználtuk az alapelvek kidolgozásakor, melyeket a közeljövőben elbírál mindkét kormány. A nemzeti bizottságokat gyakran régi előírások kötötték. A megváltozott körülmények között bizonyára keresni fogják a gazdálkodás újabb lehetőségeit. Nem hiszem, hogy részükről valamiféle rosszakaratról lenne szó, amikor az oktatás- és egészségügyre nincs elég pénzük. Fontos lenne, hogy a nemzeti bizottságok a költségvetés összeállításakor tartsák tiszteletben az iskolák konkrét helyzetét, a problémákat is igyekezzenek azonnal megoldani és ne halasztgassák a következő ötéves tervidőszakra. Akkorra ugyanis olyan mértékben felhalmozódnak a gondok, hogy azokat többé már nem lehet rövid időn belül orvosolni. Mire gondolok itt: a nemzeti bizottságok minduntalan túllépik a tervmutatókat. Úgy próbálják megoldani a nehézségeket, hogy mindenáron pénzt akarnak előteremteni. így aztán megtörténik, hogy a tanév végén nem jut elég pénzeszköz a pedagógusok bérére. Ezért nevezzük nevén a dolgokat, s ne kendőzzünk el semmit. Meggyőződésem, hogy az oktatásügyet bírálni a tervmutatók túllépése miatt, több mint problematikus. Ha felépítünk egy iskolát, annak működését is biztosítani kell. A képviselőknek és a polgároknak is aktívabban kellene ellenőrizniük, eléggé komplex módon gazdálkodnak-e a nemzeti bizottságok, tiszteletben tartják-e az oktatásügy sajátos szerepét.- Térjünk most vissza magához a konferenciához. Készülnek-e küldöttek erre a jelentős tanácskozásra?- A konferencia egy-egy láncszemét a kerületi küldöttségek alkotják, résztvevőit demokratikus módon választották ki úgy, hogy valóban képviseljék a pedagógustársadalom érdekeit. Akkor érkeznek Prágába, amikor az iskolákban már megbeszélték a CSKP KB 13. ülésén kitűzött feladatokat, különböző döntéseket fogadtak el, s kollektíváikban megtárgyalták, mit hogyan lehetne a legjobban megvalósítani. Nemcsak saját tapasztalataikkal és javaslataikkal, hanem a járási és kerületi szemléleteket tükröző véleményükkel érkeznek a konferenciára. PAVEL NOVÁK Nagytárkányban (Veiké Tra- kany), a Tisza-menti nagyközségben a mostani tanévet nem a legkiegyensúlyozottabb körülmények között kezdték, ennek oka pedig egy bizonyos határozat. Csonka László, az iskola igazgatója mondja:-Július 28-án a hnb elnökével hivatalosak voltunk a jnb tanácsának ülésére, ahol határozat született arról, hogy iskolánk egyik épületé-' ben nevelőotthont kell nyitni. Ez, ugye, azt jelenti, hogy az egyik pavilonunkat teljesen át kell adnunk. A döntés - szerintünk - átgondolatlan és megalapozatlan. A határozatról természetesen tájékoztattam a tantestületet, s az a kollégák körében is nagy felháborodást váltott ki. Levélben tiltakoztunk a döntés ellen, ezt nem csak a járási nemzeti bizottságra, hanem a járási pártbizottságra, a kerületi nemzeti bizottságra és a Csemadok Központi Bizottságára is elküldtük. Arról van szó, ha ez a terv megvalósul, akkor a mi 10 osztályúnknak 9 tanterme marad, tehát kénytelenek leszünk bevezetni a kétműszakos oktatást, arról nem is beszélve, hogy fel kell számolnunk a jól felszerelt, több éves munkával berendezett nyelvi, matematikai, zenei és képzőművészeti szaktantermet, az iskolai könyvtárat, a földrajz és történelem szertárakat, de egy napközis csoportot is meg kellene szüntetnünk, mert azt az osztályt, amelyik délután tanulna, nem tudnánk máshol elhelyezni. Persze, nekünk nincsenek raktáraink, ha tehát ki kell ürítenünk a szóban forgó pavilont, mi csak a szabad ég alá, az udvarra tudjuk rakni a berendezést. Az építőknek már augusztus 15-én meg kellett volna kezdeniük az átalakítást, amire 1 millió 370 ezer koronát kaptak. Szerencsére mostanáig nem jöttek, így egyelőre az említett pavilonban is tanítunk. Iskolánk magyar osztályainak 180, a szlovák osztályoknak 40 tanulója van ebben az iskolai évben. Bízunk benne, hogy az illetékesek meghallgatják a szülőknek, a tantestületnek, a falu lakosságának kérelmét s felülbírálják döntésüket. Iskolai telkünkön egy új épület felépítésére bőven van hely. Ez akár nevelőotthon is lehetne. Nem zárkózunk el egy ilyen megoldás elől, sőt az a véleményünk, hogy a szülő nélkül maradt gyerekek egy összkomfortos házat jobban megérdemelnének, mint egy toldozgatott-foltozgatott épületet. Pandi Sándornak hétfőn csakugyan mozgalmas napja volt. Reggel 8 órakor Bacskában (Backa), 9 órakor pedig már Bélyben (Biel') mondott tanévnyitó beszédet és természetesen mindkét helyen más- más gondolatokat fejtett ki, hiszen a „címzettek11 is mások voltak. Az ötvenesztendős Pandi Sándor 26 éve van a pályán és 14 éve igazgatója a Bélyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának.- Való igaz, hogy mozgalmasak a napjaim - mondotta -, de az ilyen kötelességnek örömmel tesz eleget az ember. Megtisztelő számomra s egyben jóleső érzés is, hogy- a szülők igényeinek megfelelően- szülőfalumban, a hatszáz lakosú Bacskában hosszú évek után újranyithattuk az iskolát.- Mikor zárták be?- A hetvenes évek közepén, a körzetesítés miatt.- Nehéz volt újranyitni az iskolát?- Mivel az integrációval kapcsolatos korábbi rendelkezést az illetékesek felülbírálták, nálunk lényegében nem volt nehéz, hiszen az iskola- épület jóformán még új - bár átme’- netileg az efsz folytatott benne melléküzemági termelést. Kötődét üzemeltettek itt, de a számításaik nem váltak be, ezért felszámolták. Sajnos, a gépek elszállításával késtek, így a tanítást nem az eredeti tanteremben kezdtük, de szeptember 15- től már ebbe a helyiségbe is beköltözhetünk. A 14 elsőosztályos tanuló az első nap még megilletödötten foglalt helyet a padokban, de a gazdag pedagógiai tapasztalatokkal rendelkező Dobos Jánosné rögvest fel tudta oldani szorongásukat. Biztos vagyok benne, hogy az ő gondviselésével tudásuk szépen fog gyarapodni. Terveink szerint Bacskában az alapiskolának 1-3 osztálya lesz és a bélyi alapiskolához fog tartozni. A Bélyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskoláról tudni kell, hogy a Tő- keterebesi (Trebisov) járás egyik legjobb iskolája. Végzős növendékeit tavaly is mind felvették abba a középiskolába, ahová jelentkeztek. Az innen kikerülő tanulók közül az évek során sokan a prágai, brnói, bratislavai és kassai (Koéice) egyetemeken, illetve főiskolákon is kiválóan megállták a helyüket. Az 1973/74-es tanév ugyan mélypont volt az iskola történetében, mert a tanulók száma 220-ra csökkent, de hétfőn már ismét több mint négyszázan kezdték a tanévet, (szaszák) A Jobb iskoláért HELYZETJELENTÉS EGY JÁRÁSBÓL Az oktatási-nevelési rendszer reformjának folyamata önmagában is tanulságos lehet. Ezért kísérünk fokozott figyelemmel minden egyes tanácskozást, amely iskoláinkkal - különösképpen a magyar tanítási nyelvűekkel - foglalkozik. Nem lehet számunkra közömbös az sem, mi- lyen a helyzet a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda-i) járás oktatási intézményeiben, ahol a gyerekek túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. Éppen ezért, a magyar tanítási nyelvű iskolákról készített délszlovákiai körképünk utolsó mozaikjaként azt kívánjuk ismertetni, többek között, milyen, iskolával kapcsolatos kérdések foglalkoztatják a Dunaszerdahelyi járás vezető tisztség- viselőit, illetve miről volt szó az egyik legutóbbi oktatási aktívaértekezleten. „Az iskolát fontos politikai munkahelynek tartjuk - hangzott el sokszoros hangsúllyal a beszámolóban, amelyet Morvay Károly, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság titkára terjesztett elő s mindenekelőtt a kommunista nevelés tökéletesítését tartjuk elsődleges feladatnak a járás iskoláiban." Ezt a célt szolgálja az a törekvés is, hogy növekedjék a pedagógusok politikai szervezettségének aránya, amely a legutóbbi felmérések alapján 21 százalék. A pedagógus-párttagok jelentős hányada egyébként már az idősebb generációhoz tartozik. A szervezettség növelése érdekében viszont ezentúl nem kívánják szigorúan megtartani az eddig követett gyakorlat diktálta korhatárt (35 év), tehát ennél idősebb pedagógusok jelentkezését is szívesen fogadják. A kommunista nevelés hatékonyságának növelése érdekében Morvay Károly felhívta a középiskolák igazgatóinak figyelmét, hogy felelősségteljesebben bírálják el a pedagógiai karokra jelentkezők pályaalkalmasságát, mindenekelőtt azt mérjék fel jobban, hogy a jelentkezők valóban teljesítik-e azokat a politikai kritériumokat, amelyeket a párt a pedagógusoktól ma elvár. A pedagógusok és a szülök személyes példamutatását különösen fontosnak tartják a nevelésben. Olyan családok látogatását szorgalmazzák különösen, ahol a szülők kerülnek mindennemű kapcsolatot az iskolával, s ahol alapvető problémák vannak a gyermekekkel. Az értekezleten elhangzott adatokból a következőket tudhatjuk meg: A Dunaszerdahelyi járásban a három-ötéves gyermekek 96 százaléka jár óvodába. A cigánygyerekek száz százalékát jegyzik ezek a gyermekintézmények. Míg 1980- ban 51 képesítés nélküli óvónőt (ami az óvónők 15 százalékát jelentette) foglalkoztattak a járás óvodáiban, 1988-ban már csak 6-ot (1,3 százalék). A kisegítő iskolák száma 11, az itt tanuló gyerekeké 418, s velük 42 szakképzett pedagógus foglalkozik. (Gondot okoz azonban a tankönyvellátás, s a gyerekek szakmunkásképzőkben történő elhelyezése). A négy művészeti alapiskolába a gyermekek 11,7 százaléka jár (2,5 százalékkal több mint 1980- ban). Ezekben az iskolákban mindössze két tanerő dolgozik képesítés nélkül. Vallásoktatásra a gyermekek 7 százalékát íratták be a szülők - szlovákiai viszonylatban ez a legalacsonyabb -, 4 százalékkal többet, mint tavaly. örvendetes tény, hogy a számítástechnikai szakkörök száma 1985 óta 71-ről 126-ra emelkedett. A számítógépek kezelését csaknem 2200 gyermek tanulhatja meg. Az ide- gennyelv-oktatás feltételei azonban nem mindenütt megfelelők. Bővített óraszámban mindössze 10 osztályban tanítanak nyelveket. A gyengébb előmenetelű tanulókról való fokozott gondoskodást tükrözi az az adat, hogy a járás pedagógusai tavaly - anyagi elismerés nélkül - 4320 különórát tartottak. A különböző fokú iskolákban történő felvételi vizsgák eredményeiből a következőkre figyelhetünk fel: katonai közép-, illetve főiskolára a 804 jelentkező közül 714-et vettek fel. (A beszámolóban hangsúlyozták, hogy a tervet sikerült ugyan teljesíteni, az eredmény mégsem kielégítő, hiszen csak a tanulók 20 százalékát sikerült meggyőzni a katonai pályának, s ez szlovákiai viszonylatban a legrosz- szabb arány.) A magyar tanítási nyelvű alapiskolából tavaly 63 tanuló jelentkezett szlovák középiskolába (ez 6-8 százalék között mozog). A középiskolai felvételi vizsgák tanúsága szerint a magyar iskolák végzősei jobb eredménnyel vizsgáztak magyarból, mint a szlovák iskolások szlovákból (közülük sokan magyar családban nevelkednek). Általában megnövekedett a műszaki pályára jelentkezők száma, de ahogy azt megállapították, még mindig túl kevés lányt vonz ez a pálya. A legnagyobb érdeklődés egyébként tavaly a pincér-szakács szakma iránt mutatkozott, de a 150 jelentkező közül csak 32-t tudtak felvenni; 27-en kitüntetéssel végezték el az alapiskolát. H. I. ÚJ SZ( 6 1989. IX. 7
