Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-04 / 208. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1989. IX. 4. okkal hatékonyabban kell gazdálkodnunk az energiával Ladislav Adamec elvtárs, a szövetségi kormány elnöke, a pártküldöttség vezetője beszédet mondott a bányászok és energetikai dolgozók napjának ünnepségén. Tisztelt elvtársak! Szocialista társadalmunk már negyvenedik alkalommal hangsúlyozza a bányászok és az energetikai dolgozók érdemdús munkájának jelentőségét. Ma is ünnepélyesen értékeljük azokat a sikereket, amelyeket e fontos népgadasági ágazat dolgozói a gazdaság fejlesztéséért, a munkatermelékenység növeléséért, a tudományos-technikai haladásért, az öntudatos munkaerkölcsért és a korszerű irányításért folytatott harcukban értek el. Bányászaink mindig a munkásosztály élenjáró osztagaihoz tartoztak, s rendíthetetlenül küzdöttek a dolgozók jogaiért. A szocialista társadalom építése során élen jártak az áldozatkészségben és a felelősség viselésében. Ezt a tényt éppen ebben a forradalmi időszakban szeretném kiemelni, amely mindannyiunktól sokat követel. Az átalakítás több síkon folytatott harcot jelent, ám a munka frontja továbbra is kulcsfontosságú marad. Azzal nem oldunk meg semmit, ha hallgatunk a problémákról. De csupán szavakkal sem juthatunk előbbre. Most becsületes igyekezetre, konkrét tettekre és a gyakorlati eredményekre van a legnagyobb szükségünk. Biztos vagyok benne, hogy éppen ezen a téren bízhatunk a bányászokban és az energetikai dolgozókban. Erre utalnak azok az eredmények is, amelyeket azok a kollektívák és egyének értek el, akik a mai és a tegnapi nap folyamán magas kitüntetésekben részesültek. Párt- és kormányküldöttségünk jókívánságait fejezi ki minden kitüntetettnek. A gazdaság általános helyzetének tükre Elvtársak! Az előttem felszólaló Krumnikl miniszter elvtárs részletesen beszélt a szénjö- vesztésben, a villamosenergia termelésében, valamint a többi területen fennálló helyzetről. A tárnákban, az erőművekben és a többi munkahelyen lüktető jelenlegi élet visszatükrözi az egész népgazdaság általános helyzetét. Az Önök feladatai azonban sajátosak, ezt tudjuk, és a jövőben is figyelembe vesszük. Ágazatuk szorosan összefügg a népgazdaság minden területével. Az energiára mindenkinek szüksége van, senki sem nélkülözheti, de Önök is sok mindenben függnek a többiektől. Minél gyorsabban tudatosítják ezt a dolgozók minden ágazatban, annál sikeresebben fogunk dolgozni. A termelőeszközök társadalmi tulajdona kialakítja a feltételeket az együttműködéshez, egymás támogatásához és megértéséhez. Ezeket a termelőeszközöket mindannyiunk közös érdekében meg kell tanulnunk jobban kihasználni. A mai ünneppel összefüggésben elismerően szólunk az egészében véve jó életszínvonalhoz és a politikai stabilitáshoz való becsületes hozzájárulásukról. Ám itt sem elég csupán a múltból, a dicső hagyományokból meríteni, hanem főleg a jövőbe kell nézni. Nem könnyű időben élünk, elég sok bonyolultság van körülöttünk és bennünk. Nem egy időszerű kérdésre keressük a választ. Olyan feladatokkal kell megbirkóznunk, amelyek teljesítése a múltban elmaradt, s egyúttal a jövő követelményeire is felkészülünk. Leküzdjük a hamis önelégültség, valamint a káros türelmetlenség szélsőségeit. Ennek azonban számos akadálya van. Gondolkodásunkat és viselkedésünket jelentősen befolyásolja a korábbi évek gyakorlata. Amikor energiából és tüzelőanyagokból általános volt a hiány, nagyon elterjedt az a szemlélet, amely a termelés növelésénél nem vette figyelembe a költségeket. Ez az idő azonban már a múlté. Azt a mélyen gyökeret vert szokást azonban, amely csak a tonnák mennyiségét helyezte az első helyre, csak nagyon lassan sikerül felszámolni. Milyen véleményt mondjunk az olyan nézetekről, amelyek szerint a minőség és a hatékonyság hangsúlyozása csökkenti a szén és a nehéz bányai munka jelentőségét? Ezek téves nézetek, ennek éppen a fordítottja igaz. Továbbra is érvényes az a követelmény, hogy a bányászoknak annyi szenet kell jöveszteniük, amennyire a köztársaságnak szüksége van. Ismétlem, annyit, amennyire valóban szüksége van. Nem kevesebbre, és nem fölöslegesen többre. Szénlelőhelyeink nem kimeríthetetle- nek. E természeti kincsünknek a vegyipari feldolgozásban egyre nagyobb jelentősége lesz. A jövesztés korlátozása késlelteti a készletek kimerülését. Ebben a folyamatban először a felhasználók szükségleteit kell csökkenteni. Ez a döntés eltér ugyan az eddigi szokásoktól, a bányászhivatás számára azonban hosszú távlatot jelent. Az a tény, hogy népgazdaságunk, a lakosság és a külkereskedelem elegendő szénnel rendelkezik, bányászaink nagy érdeme. E feladat teljesítését a jövőben sem lehet alábecsülni. Köszönet és tisztelet illeti azokat, akik a szénnel való ellátásról gondoskodnak, s ez a jövőben is kijár nekik. Ehhez azonban további követelmények is társulnak. A jövesztést minél gazdaságosabban, a munkát minél biztonságosabban kell végezni. Gondoskodni kell a jövesztés folyamatos szabályozásáról, a fogyasztók változó szükségleteinek megfelelően. A munka, mint sehol máshol, itt sem lehet öncélú. Nem a ledolgozott műszakok és órák száma a fontos, hanem az elért termelékenység. A kifejtett igyekezet értelmét nemcsak az dönti el, hogy mennyi szenet termeltünk ki, hanem az is, hogy hol, mikor és hogyan hasznosítjuk azt. Nem közömbös, hogy mennyiért termelünk, hogy az egyes vállalatok milyen nyereséggel vagy veszteséggel gazdálkodnak. Az önálló elszámolási rendszerrel nem a munkaidő ki- szélesítésére, hanem takarékosabb fel- használására törekszünk. Értékelés: a fogyasztók szempontjából Az ediigi irányítási és tervezési módszer egyik fő fogyatékossága éppen a szükségletek elégtelen kielégítésében rejlik. Egyeseknek ez hiányzik, másoknak amaz, valamiből kevés van, másból pedig fölöslegesen sok. Miért? Elsősorban azért, mert szokásossá vált, hogy az egyes kollektívák, vállalatok és ágazatok munkaeredményeit azok saját mércéi, a szűkén értelmezett reszort- és vállalati szempontok szerint értékeljük. Mindany- nyiunknak meg kell tanulnunk, hogy munkánkat a megrendelők, a fogyasztók szempontjából értékeljük, s szem előtt tartsuk azoknak az érdekeit, akik számára dolgozunk, akik termékeinket, munkaigyekezetünk eredményeit felhasználják. Milyen fő feladatot állítunk ma a bányászok és az energetikai dolgozók elé? Nem azt, amit azelőtt, hogy évről évre legalább néhány százalékkal növeljék a temelést, hogy ezzel a tüzelőanyagok és az energia fogyasztása is növekedjen. Amikor az ipari termelésünk kiszélesítésére törekedtünk, a nehézipar kapacitásait növeltük, s gyors ütemben fejlesztettük a lakásépítést, akkor a szükséges energetikai források növeléséről is gondoskodnunk kellett. Ha erre nem lettünk volna képesek, kétségessé vált volna terveink teljesítése, lelassult volna a népgazdaság növekedési dinamikája, s ez az életszínvonal veszélyeztetésével az emberek elégedetlenségéhez vezetett volna. A gazdaság energiaellátásának a problémáját azonban túlságosan sokáig és egyoldalúan csak a jövesztés növelésével, az erőművek egyre nagyobb teljesítményével igyekeztünk megoldani. A fogyasztók hozzászoktak a tüzelőanyagok és az energia aránylag olcsó árához, s állandóan növelték, máig is növelik az igényeiket. Ezzel olyan helyzetbe kerültünk, hogy egy lakosra számítva annyi szenet jövesztünk, s oly sok villamos energiát termelünk, hogy arra kevés országban van példa a világon. Sokáig büszkék voltunk erre a mutatóra, ami ráadásul még önelégültséghez is vezetett. Helyes volt ez? Több szempontból is nem volt helyes. Gazdaságunknak tetemes kárt okoz a túlzott eneriaigényesség. Egy kilogramm szénből, egy kilowattóra villamos energiából, vagy egy köbméter gázból az iparilag fejlett országokhoz viszonyítva sokkal kevesebb értéket állítunk elő. Ez az aránytalanul nagy fogyasztás arra kényszerít minket, hogy állandóan növeljük a forrásokat, de erre társadalmi viszonylatban mindannyian ráfizetünk. Haladhatunk tovább ezen az úton? Elmaradt a takarékossági programok teljesítése Az energiával való rossz gazdálkodás káros következményeit már régóta ismerjük. Az utóbbi három ötéves tervidőszak folyamán takarékossági programokat fogadtunk el. Ezek teljesítése azonban elmaradt, s mint a múlt évben, az idén is változatlan a helyzet. Úgy látszik, hogy a fogyasztás csökkentésére vonatkozó központi, adminisztratív intézkedések- a komplex feltételek kialakítása nélkül- csupán csekély és átmeneti eredményeket hoznak. Ha Csehszlovákiában megőriznénk a termelési ágazatok jelenlegi energiaigényes szerkezetét, az elavult termelési- műszaki alapot, a nem eléggé takarékos kazángazdálkodást, úgy alapvető változásokra nem kerülhetne sor. Az energia- igényesség csökkentésének egyedüli reális lehetősége a mély szerkezeti átalakítás programjában rejlik. Elsősorban alapvető mértékben korlátozzuk az olyan ter mékek gyártását, amelyek termelése nagy energiafogyasztással jár, például egyes kohászati szakágazatokban, a nehézvegyiparban és máshol. Emellett meggyorsítjuk az olyan technológiai korszerűsítéseket, amelyek alacsonyabb energiafogyasztás mellett lényegesen nagyobb teljesítményeket tesznek lehetővé. A kormány határozata alapján a tüzelő- anyag- és energiaügyi minisztertárgyalásra terjesztette elő a takarékosabb kazángazdálkodás programját, amely az ökológiai szükségletekből és a rendelkezésre álló tüzelőanyag-forrásokból indul ki. Amint arról már szó volt, a tüzeló- anyag-energetikai mérlegben is szerkezeti változásra kerül sor, főleg a földgáz és az atomerőművekben előállított villamos energia részaránya növekszik, a széné viszont csökkenni fog. Ezt a feladatot nagyon fontosnak tartjuk, elsősorban azért, mert a nemesebb tüzelőanyagokra való áttérés lehetővé teszi az egyik legbonyolultabb és legköltségesebb feladatunk megoldását - a környezeti feltételek javítását. Az egyre gyengébb minőségű barnaszén elégetése a levegő, a felszíni vizek és a talaj szennyezésével, s ezzel a lakosság életfeltételeinek romlásával olyan komoly problémákat okoz, amelyeket halaszthatatlanul meg kell oldanunk. Az ökológiai szempont ezért a kilencedik ötéves tervidőszakban és hosz- szabb távon a költségcsökkentés mellett a szerkezeti politika második kulcsfontosságú stratégiai láncszemét képezi. Ezek a komoly változások számos ember eddigi életmódjára is kihatnak. Érthető, hogy ezekről a dolgokról sok vita folyik és még lesznek is viták. Előfordulnak különböző találgatások, aggodalmak, sőt még téves nézetek is. Helytelen az az állítás, mely szerint a nehézipar általános leértékeléséről lenne szó, valamiféle támadásról a dolgozóknak ezen a szakaszon elért vívmányaival szemben. Ésszerűsítésre és korszerűsítésre törekszünk, a munkahelyi feltételek javításával együtt. Az előkészített szerkezeti változtatások arra irányulnak, hogy ezek az ágazatok megfelelő helyet foglaljanak el az új gazdasági feltételek között, összhangban legyenek a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításának szükségleteivel, a gazdasági mechanizmus hatékonyabb működésével, valamint a társadalmi szükségletek gazdaságosabb kielégítésével. A szerkezetváltás szociális oldala Egyes helyeken bizonyára változásokra kerül sor a dolgozók létszámában, szakmai összetételében, egyeseknek a munkahelyüket is meg kell változtatniuk. A kormány nem becsüli le a szerkezeti változások szociális oldalait. Éppen ellenkezőleg, a problémákat kellő időelőnnyel akarjuk megoldani. A tüzelőanyag- és energiaügyi minisztérium a párt- és a szakszervezeti szervekkel együtt új termelési programokat alakít ki a dolgozókollektívák hatékony kihasználására. De itt sem hagyatkozhatunk csupán felülről jövő intézkedésekre. Az állami vállalatoknak kezdeményezóen és idejében fel kell készülniük az új helyzetre. Az urániparban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy közös igyekezettel a súlyos problémák is megoldhatók, kialakítható az összhang a dolgozókollektívák és az egész társadalom szükségletei és érdekei között. Azok, akik életük egy részét ennek a nehéz munkának szentelték - gyakran az egészségük rovására -, joggal megérdemlik, hogy teljes támogatásban részesítsük őket. A szövetségi kormányra az a feladat vár, hogy a szocializmus építésének több mint négy évtizede után elkezdje a mély szerkezeti változtatások gyakorlati végrehajtását. Ez komoly politikai ügy, amelyről eddig hosszú ideig csupán beszéltünk. A KGST-országok közül elsőként valósítjuk ezt meg ilyen terjedelemben és ilyen távlatokban. Ebben más szocialista országok tapasztalataira sem támaszkodhatunk. Azzal, hogy a mély szerkezeti változtatásokat szervesen összekapcsoljuk a gazdasági mechanizmus alapvető átalakításával, szemléltető módon akarjuk bizonyítani a szocialista rendszer előnyeit. Elvtársak! Feltételeket alakítunk ki az új gazdasági mechanizmusra való áttéréshez 1990. január 1-től, valamint a 9. ötéves tervidőszak megkezdéséhez 1991-ben. Ezzel együtt a szövetségi kormány nagy figyelmet fordít az idei év közvetlen feladatainak teljesítésére. A gazdasági mechanizmus átalakítását nem tekintjük csupán a központ, vagy az irányítási szféra szakmai ügyének. Olvan közös proqram- ról van szó, amelyet csak felülről és alulról induló egységes eljárással valósíthatunk meg. A gyakorlati életbe való bevezetését nem lehet elrendelni, sem döntésekkel elhatározni. Ezekből a politikai szempontokból indultunk ki a népgazdaság idei első félévi fejlődésének értékelésénél is. Alapvető szempontnak tekintjük azt, hogy miként nyilvánulnak meg az életben a belső és a külső egyensúly erősítésére irányuló intézkedések. Elsősorban a beruházások területén, a bérek fejlődésében és a belkereskedelemben. Hogy miért? Elsősorban azért, mert ezek a pénzügyi stabilitásnak és az infláció fenyegető veszélye elhárításának kulcsfontosságú területeit képezik. Ezt a veszélyt nem becsüljük alá. Amint azt szomszédaink tapasztalatai bizonyítják, e veszély elkerülése a gazdasági reform folyamán nem lesz egyszerű. A kormánynak eltökélt szándéka, hogy a szociális biztonságok alapvető tartalmát megőrizze. Biztosak vagyunk benne, hogy minden jogkörünk kihasználásával, az összes reszort aktív munkájával, s az állami vállalatok felelős hozáállásával ezeket a veszélyeket el tudjuk hárítani. Szeretnék azonban nagyon komolyan figyelmeztetni arra, hogy a gazdasági reform lassításával az inflációs fejlődés veszélyét nem lehet elhárítani, mert ilyen nézetek sajnos előfordulnak. Ez később annál nagyobb, erővel hatna. Egyes országok tapasztalatai ezt is bizonyítják. Ezért az átmeneti időszak lerövidítésével, az alapvető szervezeti, jogi és gazdasági feltételek minél gyorsabb kialakításával arra törekszünk, hogy folyamatos legyen az átmenet az új gazdasági mechanizmusra. Gyakran hallunk olyan hangokat, hogy a vállalatokban a dolgozók nem tapasztalják az átalakítás pozitív eredményeit. Mit mondjunk ezzel kapcsolatban? Mi támogatjuk a fogyatékosságok bírálatát az irányítás minden szintjén. A demokratizmust azonban nem lehet leszűkíteni csupán a hibák bírálatára, vagy csak a problémák feltárására. A bírálat jogával együtt a megoldások kereséséért a konstruktív hozzáállásért a bírált dolgok fokozatos kijavításáért viselt felelősséget is tartalmaznia kell. Népgazdaságunkban a lemaradást és az aránytalanságokat nem lehet egyszerre felszámolni. Az ilyen illúziók terjesztése nagyon káros lenne és sehová sem vezetne. Minél következetesebben foglalkozunk a kormányban a gazdaság helyzetével, annál jobban tudatosítjuk a negatív irányzatok megállításának bonyolultságát, annál jobban látjuk, hogy mennyi mindent kell az irányításban és a tervezésben megváltoztatni. Igazat adunk azoknak a vállalatokból jövő bíráló megjegyzéseknek, amelyek az alapítók nem kielégítő segítségnyújtására és aktivitására figyelmeztetnek, főleg az ágazati minisztériumok esetében. Ebben az irányban elégedetlenek vagyunk a helyzettel, s a felelős dolgozóktól megköveteljük annak gyors és alapvető javítását. Ebben következetesek leszünk, s nem nézünk el senkinek semmit. De akkor sem jutunk előbbre, ha az egész vállalati szféra alapvetően nem változtatja meg a viselkedését. Új feltételek között A jövő év kezdetétől az egész népgazdaság új feltételek között fog dolgozni. Ehhez a gazdasági szabályozás előkészítésével, elsősorban a pénzügyi, az elvonási, a hitel- és az adórendszer kialakításával, a bankokra és a takarékpénztárakra, valamint a devizagazdálkodásra vonatkozó törvényekkel alakítjuk ki a feltételeket. Ezek éppen azok a területek, amelyek döntő szerepet játszanak az önfinanszírozásra való áttérésben, s ahol legnagyobb mértékben van szükség a konkrét feltételek ismeretére. Ezeket a törvénytervezeteket a legrövidebb időn belül a Szövetségi Gyűlés elé terjesztjük. Nem lehet azonban csak a dokumentumok jóváhagyására várni. Minden állami vállalatnak már ma is készülnie kell az új feltételekre. Elsősorban a termelési programok hosszú távú pontosításával, a kooperációs kapcsolatok keresésével, közvetlen kapcsolatok létesítésével, valamint a kiviteli lehetőségek meghatározásával. Mindeddig éppen az önfinanszírozás területén nem tapasztalható kifejezőbb mértékű javulás. Miben rejlik ennek a fő oka? Elsősorban abban, hogy a vezető gazdasági dolgozók többsége a nyereség elérését nem tekinti a társadalmi szükségletek kielégítése elválaszthatatlan részének. Tovább nem lehet a különböző szubvenciókra, juttatásokra, kedvezményekre és kivételezésekre hagyatkozni. A jövő évtől kezdve az ilyen viselkedés a vállalatok számára súlyos következményekkel járna. Az pedig, aki az idei évből adósságokat visz át a jövő évbe, még nehezebb helyzetbe kerül. A hátralevő négy hónapot ezért ki kell használni arra, hogy minden megváltozzon, ami még megváltoztatható. Már szóltam arról, hogy a beruházási politikában a szükséges rend kialakítását az egyik halaszthatatlan feladatnak tartjuk. Ezért intézkedést fogadtunk el arra, hogy május 15-től az év végéig ne kezdődjenek el új építkezések, kivéve az ökológiai építkezéseket, a komplex lakásépítést, a kiemelt korszerűsítéseket és rekonstrukciókat, valamint a Z-akció keretében megvalósuló építkezéseket. Úgy tapasztaljuk, hogy a helyzet javítására irányuló eddigi törekvések nem hozták meg a kívánt eredményeket. Ezért újból megvizsgáljuk a tudományos-műszaki fejlesztés és a beruházások irányításának módszereit és egész rendszerét. Határozottan meg akarjuk változtatni a kedvezőtlen helyzetet, még annak árán is, hogy gyökeresen korlátozzuk az új beruházások megkezdését. A szükségletek és a rendelkezésre álló kapacitások egyensúlyának kialakításában a bányászati építőipari szervezetek aktívabb részvételével is számolunk. Ezek mindig a legjobbak közé tartoztak, s a további években bővíteni akarjuk a tevékenységüket. Lassú javulás a hazai piacon A kormány a lakossági szükségletek kielégítését az egész gazdasági és szociális politika elsődleges feladatának tartja. A helyzet lényeges mértékben nem javult, habár a személyi fogyasztás növekedett. Kedvező jelenség, hogy a lakosság nominális pénzbevételeinek a növekedése lelassult. Ez azt jelenti, hogy a szigorított bérszabályozás már bizonyos eredményeket hozott. A kormánynak abból az igyekezetéből, hogy gátat vessen ezen a területen az ösztönös fejlődésnek, nem lehet azonban olyan következtetést levonni, hogy ellene vagyunk az olyan megérdemelt bérnövekedésnek, amely a munkatermelékenység reális növelésével, s a keresett áruk szükséges választékban és minőségben történő termelésének növelésével van alátámasztva. A kormány rendszeresen értékeli a belső piacon fennálló helyzetet. Bizonyos mértékű javulás tapasztalható, de még messze vagyunk az elégedettségtől. A belső piac stabilitását a szükségleti cikkek termelésének, valamint a fizetett szolgáltatások terjedelmének a növelésével segítjük elő. A kormány konkrét és határidőhöz kötött feladatokat írt elő a gépipari és elektrotechnikai minisztérium számára, a hiánycikkek termelésének növelésére. Véleményünk szerint gazdaságunknak a termelési kapacitásokban és a szakképzett káderekben elegendő tartaléka van ehhez, s nem indokolja semmi sem, hogy állampolgáraink ne vásárolhassák meg az üzletekben a gépipari és elektrotechnikai termékek szükséges választékát, s hogy egyes dolgokat csak hosszú utánjárással szerezhessenek be. Nem ígérhetjük, hogy már holnapra megváltozik a helyzet. Nemcsak az egyes irányítási szervek rugalmatlanságáról van szó, a probléma sokkal bonyolultabb. Elvtársak! Már csak négy hónap van hátra ahhoz, hogy a gazdálkodás új feltételei közé lépjünk. Nem kevés dolgot kell még rövid időn belül központi szinten elrendeznünk, de ugyanez a vállalatokra is vonatkozik. Nincsenek még mindenhez jóváhagyva a szabályok és a mutatók. Nem várhatunk azonban ölbe tett kézzel. Tovább kell haladnunk mindkét irányban, az ötéves tervidőszak negyedik évére előirányzott feladatok jobb teljesítésével a hátralevő hetek folyamán felelősen fel kell készülnünk az 1990-es évre. A feladatok számos vonatkozásban rendkívüliek lesznek. Az új gazdasági szabályozók széles teret nyitnak az önállósághoz, a vállalkozáshoz, az alapvető láncszemek kezdeményezésének kibontakoztatásához. Alapvető mértékben kibővülnek a dolgozókollektívák jogai. Az irányítás demokratizálása azonban semmi esetre sem jelentheti az árak ösztönös növekedését, s az önkényességet a szerződéses kötelezettségek teljesítésében, a társadalmi szükségletek iránti közömbösséget. Szilárd meggyőződésem, hogy a bányászok és az energetikai dolgozók ebben az időszakban is bizonyítani fogják a haladás, a kezdeményezés és az igazságosság iránti érzelmüket, a szocialista eszmékhez fűződő elkötelezettségüket. Ezt az a széles körű visszhang is bizonyítja, amelyet a Július Fucík Bánya 1. számú üzeme dolgozóinak a CSKP XVIII. kongresszusának tiszteletére tett, 18 konkrét tettre irányuló kollektív felhívása keltett.
