Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám, hétfő

a képzőművészeti alkotóelem, ami természetesen a tipográfiai formák és könyvkötészeti szabványok adta ke­retek között valósul meg.- Mégis vannak a Madách kiadó­nak olyan sorozatai, amelyek „kilóg­nak" a szabványból ...- Egyedi engedélyeztetéssel ezt is megvalósítjuk. Itt van például a Főnix Füzetek sorozata a pálya­kezdő irodalmárok számára. Ala­csony példányszám, rendhagyó for­ma, éppen ezért a nyomda sokat ágál ellene. Negyven-ötvenezres té­- Ezzel lenne magyarázható, hogy egyes Madách-kiadványok úgy hasonlítanak szlovák nyelvű könyvekre, mint egyik tojás a má­sikra?-Vannak bizonyos bevett for­mák, alkalmazott sablonok, divatok, amelyeket mi sem tudunk kikerülni. Ugyanakkor a csehszlovákiai ma­gyar írók műveit igyekszünk a lehető legszebb köntösbe öltöztetni.- Mit kezd a kiadó az újabban egyre-másra feltűnő képversekkel, ÚJ KÖNYVEK RÁCZ OLIVÉR Vasszegekkel veretel Ritkán történik meg, hogy egy könyvvel kapcsolat­ban, a benne foglalta­kon kívül, a külsejé­ről, a kiállításáról, bo­rítójának milyenségé­ről, a könyv tárgyi jellegzetességei­ről is beszéljünk. Legfeljebb azon méltatlankodunk, ha kezünk között az első oldalak elolvasása után la­pokra hullik szét, vagy üres oldalak következnek egymás után, és mé­retre rosszul vágott lapok bekötésé­vel az oldalak nehezen olvashatók. Dicsérő szavak csak akkor esnek, ha feltűnően szép illusztrációk talál­hatók könyveinkben.- Lehet-e könyvmúvészetröl be­szélni a Madách kiadó viszonylatá­ban, s az itt dolgozó grafikus vagy tipográfus mennyiben művész, ami­kor könyvet tervez?- Akikkel mi dolgoztatunk - ma­gamat is beleszámítva - más-más oldalról közelednek a könyv felé. Elöljáróban azt azért el kell monda­nom, hogy a legritkább esetben van rá mód, hogy a képzőművész az egész könyvet megtervezze. Leg­gyakrabban a külső és bélső borítót vagy egy-egy illusztrált könyv címol­dalát és képanyagát készítik el. A borítókat tervező munkatársaink között van, aki a munkának mind a képzőművészeti, mind a tipográfu- si részét elvégzi. Akadnak olyanok is, főleg illusztrátoraink, akikkel együttműködve külön meg kell ter­vezni a könyv tipográfiai formáját. Ebből is látszik, hogy már a képző- művészeti megoldások keresésekor más-más meghatározottságok moti­válják őket. Aztán a végső kivitele­zés ismét csak az egyéni módszerek függvénye.- Mennyire tervezhetnek sza­badon?- Csak az érvényes szabványok keretei között.- Ez milyen kötöttségeket jelent?- Elsősorban a nyomdák lehető­ségeit, amelyek szigorúan megkö­vetelik a tervezőktől a szabványok betartását. Esetleg egy-egy rendha­gyó formájú könyvsorozat vagy egyedi kiadvány esetében hajlandók eltérni ettől, de az is nagy-nagy kompromisszumok árán születik.- így mondhatnám azt, hogy a tervező művész végül valamifajta szabvány-alkalmazóvá válik?- Nem, azért lényeges marad Tervezés vagy művészet? Beszélgetés Varga Lajossal, a Madách Kiadó műszaki- és képszerkesztői osztályának vezetőjével teleket szívesebben gyártanak. Nyil­vánvalóan kevesebb az előkészítés­re fordított munka, s gazdaságosabb az előállítás.-Elérkeztünk volna a könyvki­adók és a nyomdák örök kompro­misszumához: a szép könyvet, gaz­daságossági szempontjait hangoz­tatva, „elcsúfítja" a nyomda?- A dolog ennél sokkal összetet­tebb. Megszabott keretek, véges számú betűtípusok, beszűkült könyvkötészeti lehetőségek ellenére is lehet tisztességes formai minősé­get produkálni. A dolgok akkor keve­rednek össze, ha valaki hibát követ el. Olykor lehet a képzőművész is, de ez igen ritka, inkább az alacsony példaszámú könyveinkkel szembeni fenntartásokat említeném. A nyom­dák nagyobb gondot fordítanak a te­kintélyes mennyiségben kiadott könyveinkre.- Minden minősítési szándék nél­kül kérdem: ezért ilyenek a Madách könyvei?- Nem beszéltünk még a könyv­készítés költségeiről. Nem véletlen, hogy megszaporodtak a papírfede­lű, zsebkönyv formára alakított kiad­ványaink. Ez olcsóbb nyomdaipari technológiával készül. Egyes kiad­ványaink a bennük foglalt színes fotóanyag miatt is a legjobb minősé­gű munkát végző nyomdába „kíván­koznának". Például a kiváló martini nyomda kapacitásának nagy részét a külföldi kiadványok foglalják le. Ott nekünk nincs is lehetőségünk nyom­tatásra. Elsősorban Kassán (Koáice) nyomják a színes illusztrációkkal ki­adott műveket.- Végigtekintve a Madách-köny- vek során, szembetűnik, hogy az utolsó évtizedben jelentős változás következett be?-Tervezőművészek sorával dol­gozunk együtt, ami azzal is jár, hogy más-más elképzelések születnek, s látnak napvilágot. Igyekszünk, a szlovák és a magyar könyvgrafikai és könyvművészeti hagyományokat ötvözni. Az egyike a nyomdák és a szabványok függvénye, a másik pedig a magyarországi partnerki­adók igényének felel meg. Egy múzeumi kiadványról A napokban jelent meg a komáro­mi (Komárno) Duna Menti Múzeum Értesítőjének legújabb, 7. száma. A kötetet jórészt a társadalomtudo­mányi osztály munkatársainak hely- történeti jellegű írásaiból állította össze Mácza Mihály, örvendetes tényként könyvelhetjük el tehát, hogy ismét egy új kötettel gazdago­dott a dél-szlovákiai múzeumok kí­nálata, ezzel is szolgálva múltunk és jelenünk teljesebb megismerését. Az Értesítő első írásában Raab Ferenc A komáromi zsidóság króni­kája című munkájában a sok meg­próbáltatáson átment zsidóság tör­ténetét, ill. az 1791-ben megalakult önálló Hitközség életét ismerteti napjainkig. A második világháború vérzivatarából hazatért zsidóságot, annak Hitközségét azóta is fokoza­tos fogyás jellemzi, így aztán szo­morúan teszi fel a kérdést a szerző: „1987. A helyzet változatlan. A júni­usi tisztelgés a mártírok tömegsírjá­nál szomorú és megható. Az őszi ünnepek hangulata fájó és megrázó. Nagy kérdés: hová és merre? Mély csend és hallgatás." A kötet következő rövid tanulmá­nyában - Komárom Csehszlovákia megalakulása után - Mácza Mihály felvázolja egy kisváros mindennap­jait az önálló csehszlovák állam 1918. október 28-i kikiáltása után. A szerző feltárta, hogy Komárom, akárcsak Szlovákia további részei, még hónapokig nem éltek az új államban. Komáromban a végleges változást végül is az oda visszatérő dr. Jamnicky zsupán-kormánybiztos 1919. július elsejei felhívása jelenti, melyben... „a békekonferencia döntésére hivatkozva a Duna északi partján fekvő Komáromot vissza­vonhatatlanul a Csehszlovák Köz­társasághoz csatoltnak nyilvání­totta. “ A néprajzi munkák között találjuk Gaál Ida Az élelmiszerek házi tartó­sítása Martoson és Fehérváry Mag­da A néprajzgyűjtő Dudich László című írását. Ez utóbbiban a szerző közreadja az egykori izsai (Iza) kán­tortanító eddig publikálatlan gyűjté­seinek gyermekjátékokkal kapcsola­tos fejezeteit. Az Értesítő további hosszabb-rövidebb írásaiban elő­ször e sorok írója összegzi bálvány- szakállasi (Kameniőná-őast’ Bál­vány) ásatásainak (Régészeti lelet­mentés Bálványszakállason) ered­ményeit, majd Ratimorsky Piroska ír az első komáromi múzeum létrejöt­téről, (Az első komáromi múzeum). A kötetet záró tanulmányban pedig Kovács Imre vázolja fel a ma már országos hírű bátorkeszi (Vojnice) Sakkozás történetét, megalakulásá­tól 1984-ig (A bátorkeszi sakkozás fejlődése és eredményei). Végül az utolsó oldalakat lapozgatva, az ér­deklődők megismerkedhetnek a mú­zeum 1987. évi tevékenységével is. A szlovák, ill. magyar rezümékkel ellátott 125 oldalas kiadványt bő fényképanyag egészíti ki. Dr. TRUGLY SÁNDOR a tipográfiailag sokszor kivitelezhe­tetlen szövegekkel?- Gyakran megoldhatatlan dolgo­kat kívánnak tőlünk a költők. Nincse­nek tekintettel a tipográfiai szabá­lyokra és szabványokra, a nyomdák betűvá!í.sztékára, a szedők érzé­kenységére. Valaki háromféle záró­jelet szeretne használni, de a nyom­dák általában kétféle zárójelet tarta­nak a betűskészleteikben. Sokan szép dolgokat képzelnek el, csak­hogy azok hagyományos nyomdai szedéssel - ami a legolcsóbb - kivi- telezhetetlenek. Előre kiszedett szö­vegből ragasztással, majd fotóeljá­rással mindent meg lehet oldani, csakhogy a kötetek előkészítése így igencsak bonyolulttá változik. Nem­rég volt rá példa, hogy Tőzsér Árpád egy-egy pontos képi forma kedvéért maga járt le a nyomdába és szedet­te ki a versét.-A kiadó és a nyomda közötti gazdasági szerződés tehát nem rög­zíti a költő képverset alkotó törekvé­seit?- Bizony nem. Viszont más kér­dés, hogy egy-egy tipográfiai jelek­kel feldíszített vers mennyivel lesz ettől jobb, másabb.-Lehetséges, hogy sokszor si­lány képi formákban nagyon veretes gondolatokat közölnének?- Ez előfordul, de még gyakoribb, hogy a silány verset akarják felöltöz­tetni. Kétségtelen, hogy a kötet ettől érdekesebb felfigyeltetőbb lesz, vi­szont olvasni egyre nehezebb. így újabb kérdés merül fel: Mi a költő célja? A tipográfiai érdekesség vagy az olvashatóság?- Nagy kerülőkkel ugyan, de vé­gül elérkeztünk a könyvtervezés lé­nyegéhez: jól olvashatóvá tenni az irodalmi müveket.- Ez lenne az elsődleges cél, és nekünk ezért kell minden elképzel- hetőt megtenni. Felnőtteknek és gyerekeknek olyan könyveket készí­teni, amelyek könnyen, a szemnek kellemesen olvashatók. DUSZA ISTVÁN Rácz Olivér új regényében mege­levenedik a múlt, az idő nemcsak embereit termi meg, hanem történel­münket is. S a tények és lehetősé­gek sora a műben lebilincselő ese­ményfolyammá rendeződik, a jeles szerző művének előnye olvasmá­nyossága és szuggesztíven megfor­mált, közös igazságai, melyek oly ismerősek számunkra, hogy joggal tudjuk és fogadjuk el őket a magun­kénak. OZSVALD ÁRPÁD A kis postás Ozsvald Árpád ifjúsági regényé­nek cselekménye a második világ­háború idején játszódik az egyik Ga­Esszéfolyam a múltról Lázár István: Kis magyar történelem „Lovasok. Hegyek között, sűrű fenyőerdövel szegett úton kaptatnak fölfelé, csatakossá izzadt, rövid lá­bú, bozontos szőrű, inas lovakon. Megállnak a hágó magasán, a víz­választó nyergében. Előre figyelnek, visszafelé fülelnek. Csak az előőrs vagy ez a főerő? Csak hadinép vagy mindenki együtt: vénekkel, gyere­kekkel, asszonyokkal, málhás sze­kerekkel? Hódítón törnek előre? Megverten menekülnek?" Ézekkel a hangulatos mondatok­kal indítja könyvnyi esszéjét Lázár István. Ritkán kap kézhez az olvasó e műfajból ilyen nagy terjedelműt. De vajon lehet-e rövidebb egy esz- szé, amely mintegy tizenegy évszá­zadon kíséri végig csetlő-botló, oly­kor hőssé magasztosuló, ám mindig túlélő eleink sorsát? Alig hiszem! Sót! Merész vállalkozás ez a könyv! Ahhoz, hogy valaki ilyen nagymér­tékben lényeg íteni tudja a történel­met, jó adag tárgyi tudás szükségel­tetik. Minthogy Lázár István jó adag tárgyi tudás birtokosa, a vállalkozás következésképpen sikeres, össze­foglaló történelemkönyvként bizto­san. Csakhogy az író esszét írt! Kérdés: Hozzá tudott-e adni Lázár valami egyénit, e műfajra jellemzőt a száraz tényekhez? A válasz egyértelmű: igen. Mesélőkészsége, csiszolt, regé­nyes stílusa, jelen idejű írásmódja magával ragadó. Forgatjuk a lapo­kat, és ott ügetünk Árpád mellett, csatát vesztünk Augsburgnál, orszá­got alapítunk Istvánnal, menekülünk a tatárok elől, harcolunk Mohácsnál, visszafoglaljuk Budát a töröktől, Habsburg elnyomás alatt sínylő­dünk. De: ránk jellemző módon fellá­zadunk és elbukunk, ismét szabad­ságunkért rohanunk a halálba és kiegyezünk, háborúzunk először, másodszor, majd száguldó időmoz- donyunk beáll a közelmúlt állomásá­ra, ahol átszállunk a vonatra, mely már olyan világ sínpárain zakatol, ahol mi formáltuk, formáljuk a törté­nelmet és fordítva. Lázár nem „etet" minket nagy királyaink tetteiről szóló idealizált mesékkel, „csupán" összefüggése­iben, a maga folytonosságában vé­giggondolja történelmünket. Nevető­síró, boldog-boldogtalan, szerető- gyűlölő, s mindenekelőtt esendő, túlélni vágyó embereket állít elénk, kik csak annyiban különböznek tő­lünk, hogy másként öltözködnek, s rakéták helyett karddal ijesztgetik egymást. Végül egy megjegyzés! A közel­múltban Puntigán József azt írta egyik recenziójában, hogy az általa ismertetett könyv lapjaira hullott szét a kezében. Ó, minő szerencsés em­ber ő! Én még kezembe sem vettem az enyémet, amikor már szétesett... Közben alig hallhatóan ezt suttogta: - Bocsánat, nem én tehetek a do­logról, ez nálam születési hiba... A szüleit senki sem választhatja meg...- Ki szült? - kérdeztem dühösen.- A Gondolat kiadó... - sóhajtot­ta restellkedve... CSÓKA FERENC ram menti faluban. A háború esemé­nyei drámai gyorsasággal törnek be a kis postás, a tizenkét éves Péter gondtalan, sok-sok gyermekcsíny- nyel tarkított vidám életébe. Véletle­nül szemtanúja lesz egy megrázó eseménynek: a folyóparton a német katonák három férfit agyonlőnek. Barátságot köt a házukban elszállá­solt orosz katonatiszttel, Vlagyimir­ral, ám e barátságnak is tragikus vége szakad. A frontáttörést meg­előző kilakoltatás is mély nyomokat hagy a lassan igazi „férfivá" érő Péter lelkében. Az immár harmadik kiadásban megjelenő ifjúsági regény izgalmas olvasmány, s maradandó élményt nyújt gyermeknek és felnőttnek egy­aránt. SZŐKE JÓZSEF A napraforgóvá változott lány Szőke Aksef % n^rafoigóvá ? változott JIP® „Amikor mesét írok, azt szeret­ném, ha kis olvasóim is megízlelnék az élet valódi rendjének ezeket az egyszerű és üde igazságait." (gy vall meséiről Szőke József, aki ezút­tal a tájainkhoz kapcsolódó meséket dolgozta fel. A huszonnyolc mesét tartalmazó kötet darabjai nemcsak elvarázsolják a kis olvasókat, hanem ismereteket nyújtanak, s szülőföld­höz kapcsoló érzelmeket is kel­tenek. TÖRÖK ELEMÉR Forgó évszakok A töprengés, a múltba nézés és a számvetés verseit gyűjtötte össze Török Elemér új kötetében, három ciklusba rendezve őket (Fények és árnyak, Virágok kopogtatnak, Szám­vetés, tűnődve). A visszafogott hangú, őszinte szavú líra a költő kötődéseiről vall: szülőföldjéhez, a bodrogközi, Tice- parti tájhoz és lakóihoz, barátaihoz, anyanyelvi kultúránk értékeihez fű­ződő viszonyáról, érzelmeiről. TŐRÖK ELEMÉR Forgó évszakok Az egyszerű szerkezetű, tűnődő hangvételű versekben a költő mé­lyen átélt élményei nyernek spontán kifejezést. Török Elemér immár ötödik versgyűjteményében is hű marad önmagához, noha lírájának palettáján megszaporodtak a söté- tebb színárnyalatok. ÚJ SZÚ 4 1989. IX. 25

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents