Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám, szombat
APRÓHIRDETÉS Az átalakítás döntő tényezője az iskola A gabőíkovói pedagógusok éppúgy, mint az ország minden oktatásügyben dolgozója, mint mindenki, akinek szívügye a nevelés, figyelmesen áttanulmányoztak minden, az átalakítás és az iskola kapcsolatával foglalkozó dokumentumot és véleményt, A CSKP KB 13. ülésén elhangzottakat és az SZLKP KB ezt követő ülésén mondottakat egyaránt. Ez csengett ki a Gabcíkovói Magyar- és Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola pártszervezetének évzáró gyűlésén szinte minden elhangzott mondatból. Ez hatotta át mind a beszámolót, mind a felszólalásokat. Mélyen átérzett felelősséggel és saját körülményeik, gondjaik pontos ismeretével tanácskoztak ennek az iskolának a kommunista pedagógusai. Tudatosítván az oktató-nevelő munkával szemben támasztott meghatványozódó igényeket, s azokat a sajátos szempontokat is, amelyek a vízlépcső építése során e nagyközség alapiskolájával kapcsolatban kialakultak. A 14 pedagógusból álló szervezet a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járás egyik legjobban működő és a napjainkban zajló társadalmi, politikai változásokat a mindennapi alkotó munkában megvalósító szervezete. Az iskola pártszervezete által értékelt időszak a beszámoló szerint kissé nehezebb volt, mint az előzőek, hiszen a világ is bonyolultabb lett, s változott az értékrend is. Minderről, s természetesen, az iskolában folyó oktató-nevelő munkáról Horváth József, a pártszervezet elnöke számolt be. Az utóbbi időben megszaporodott az itt tanuló gyermekek száma. A vízlépcső építése miatt ide járnak a bodaki (Bodíky), a vajkai (Vojka nad Dunajom) és a doborgazi (Dobrohoáí) felsőtagozatos tanulók. A magyar tanítási nyelvű iskolában jelenleg 526, a szlovákban 220 gyerek tanul. (Megjegyzendő, hogy áz utóbbi iskolába járó tanulók 90 százaléka magyar anyanyelvű.) Elgondolkodtató, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolában a szlovák nyelv oktatása magas színvonalú, de az anyanyelvi oktatással nem elégedettek. Évente visszatérő gond a pályaválasztás, a társadalmi igények egyeztetése az egyéni elképzelésekkel. Kevés a jelentkező például érettségivel végződő szakközép- iskolába, keveseket vonz a bányászat, illetve a katonai pálya. A szlovák iskolások közül viszont kevés a gimnáziumba jelentkező. A magyarul tanulóknak több ismeretanyaggal kell megbirkózniuk, a pedagógusokra a magyar tanítási nyelvű iskolában ugyanúgy többlet- munka nehezedik. S ami az anyagi megbecsülést illeti, nos, nem véletlen, hogy a pedagógusi pálya elnőiesedett. A szlovák iskola pedagógusai nehezményezik - és joggal hogy az új iskolához nem építettek tornatermet, hogy oktatási segédeszköz ugyan van bőven, azonban sok ma már felhasználhatatlan, elavult. Nem hallgatták el elégedetlenségüket amiatt sem, hogy szeptember végén még mindig hiányzik a tankönyvek 40 százaléka, s hogy hiánycikk az osztályzóív és az osztálynapló... Mindezt a látszólag „apróság- nak“, hétköznapi gondnak vélhető tényt éppen azért sorakoztatták fel éppen itt, a pártszervezet évzáró gyűlésén a pedagógusok, mert tudják, ha meg akarják valósítani mindazt, amit az átalakítás időszakában a CSKP megkövetel az iskolától, akkor félre kell söpörniük az útból minden, az oktatást gátló vagy nehezítő akadályt. Ezt a szemléletet és magatartást éppen az az elvárás diktálja nekik, amelyet a szlovákiai oktatásügy feladatait megfogalmazó plénum beszámolója így fogalmazott meg: ,,A pártszerveknek és -szervezeteknek átgondoltabb és hatékonyabb eszmei-politikai munkával kell ösztönözniük a tanítókat a nagyobb alkotókészségre, önállóságra, felelősségre, a saját munkájukkal szembeni igényesség fokozására! “ (szitás) Vendégvárás? Már az étlap olvasása közben működésbe léptek gyomornedveink, s miközben a pincérnek elmondtuk megrendelésünket, szinte a nyelvünkön éreztük a halászlé ízét. A pincér szavai kellemetlenül érintettek minket, hiszen kijelentette, hogy halászlé az nincs. - Akkor talán... - s a szemünk szinte röpült az étlapon, - májat rendelnénk...- Az sincs - hangzott a válasz. Végül kollégáim mégiscsak választottak s rendeltek, ám nekem ilyen bevezető után elment az étvágyam. S míg ők ebédeltek, én megkerestem a stúrovói Sport presszó vezetőjét, mert nagyon kiváncsi lettem, hogy délben, nyitáskor miért nem kaphatók az étlapon feltüntetett ételek?!- Tudom, a mentegetőzés nem segít, ám nagyon nehéz helyzetben vagyunk - vallotta őszinte nyíltsággal Müller Gabriella, üzemvezető.- A nyári idény előtt, még májusban, két hétig takarítottunk javítottunk, ám a konyha ettől nem lett nagyobb, s az ellátás sem javult. Naponta 4-500 adag ízletes étel elkészítése, a közel 600 ezer koronás havi bevétel ilyen körülmények között nem kis teljesítmény. Sajnos, előfordul, hogy az étlapon feltüntetett ételek nem rendelhetők meg, halat közel egy hónapja nem kaptunk, s a közkedvelt máj szállítása is nehézségekbe ütközik. De mondok még valamit. Előfordul - és nem is ritkán hogy a betérő kedves vendég ebédidőben már levest sem kap. Az ok nagyon prózai, a tűzhelyen nem fér el a fazék, amelyben több levest lehetne főzni. Sőt, vacsorára levest már nem is készítünk. S mert Müller Gabriella látta rajtam, szólni kívánok, kedvesen, ám erélyesen azonnal konyhanézőbe invitált. A vendéget persze tulajdonképpen nem is érdekli - miért is? - hol, miként készítik ebédjét, vacsoráját. Nem tudhatja, hogy a hídfőn található Sport presszó konyhája jó ha 5x5 méteres, hogy a szakácsnők nemcsak egymást kerülgetik, hanem a forró tűzhelyet is, hogy a pincérek a kihordott ételekről a használaton kívüli ételtárolón készítenek feljegyzést. Az ember csak ámul, hogy ilyen káoszban nemcsak létezni, hanem főzni is képesek. Mégpedig jól, hiszen az étel minőségére panasz nem érkezett. Persze, azért én azon is elcsodálkoztam, hogy a közegészségügyi dolgozóknak egy szavuk sincs a munkafeltételeket illetően!-Tudom azt is - folytatta a vezetőnő, - hogy a felszolgáló személyzet sem tesz meg mindent a vendég marasztalása, jobb kiszolgálása érdekében. De miután én közvetlenül a szezon előtt vettem át az üzem vezetését, nem állt módomban személycserékhez folyamodni. Erre csupán most kerülhet sor - szögezte le. Bizonyos mértékig el kellett fogadnom a helyzetjelentést, ám kitartottam eredeti kérdésem mellett: miért kínálnak az étlapon a vendégnek olyan ételt, ami eleve nincs? Miből állna, ha reggelente - amikor már pontosan tudják, mit fognak főzni - friss étlapot készítenének kizárólag azokból az ételekből, amelyek huzamosabb ideig ténylegesen megrendelhetők. Ugyanis nem hiszem, hogy napi kb. tíz étlap legépe- lése gondot jelenthet!- így igaz - helyeselt Ladislav Hrobárik, az üzemeltető testnevelési egyesület titkára, aki még a konyhavizit közben szegődött mellénk.- Bevallom, erre nem gondoltunk, pedig kellett volna. A sok tennivaló közepette is szem előtt kell tartani az ilyen kérdéseket, hiszen a vendég bizalmát nem szeretnénk elveszíteni. Mert míg a szezonban alig győzzük kiszolgálni a vendégeket, az idényen kívül hova-tovább harcolnunk kell a vendégekért. S most nem az idegenekre gondolok, hanem a város lakóira. Nyereségesek akarunk lenni és tovább szeretnénk emelni szolgáltatásaink színvonalát. Ezért úgy gondoljuk, a jövőben inkább szűkítjük a választékot (az említett beszerzési nehézségek miatt), de a minőségből nem engedünk. Más kérdés, hogy erőfeszítéseinket a vendégek gyakran semmibe veszik. A szezon előtt 100 ezer korona ráfordítással hoztuk úgy-ahogy rendbe ezt a vendéglőt. Vásároltunk új poharakat, festettünk, takarítottunk, a régi ajtókra veretes kilincseket szereltünk stb. A kilincseket világos nappal leszerelte valaki, sorra tűnnek el (nem törnek!) a poharak, az illemhelyen úgy berúgták a faajtót, hogy az elhasadt, s a leszerelt lámpabúrákat használták vécékagyló helyett... Folytassam? - kérdezte. - A mai viszonyok között jobban meg kell szerveznünk a vendéglátást, hiszen a vendég elégedettsége elsőrendű érdek - összegezte Müller Gabriella. - Tisztában vagyunk azzal is, hogy egyre nehezebb feladat megfelelni az elvárásoknak. Azért mi a gondok ellenére megpróbáljuk. PÉTERFI SZONYA KÖSZÖNTŐ ■ 1989. szeptember 24-én ünnepli 50. születésnapját a drága, jó feleség, édesanya, nagymama és anyós, Kovács Ernőné Bongya Emma Nagysallón (Tek. Luzany). E szép ünnep alkalmából szívből köszöntik, további jó erőt, egészséget, hosszan tartó, boldog életet kívánnak: férje, lánya, fia, veje, menye és unokái: Pétiké, Atika és Katika, akik nagyon sokszor csókolják a nagyit. A jókívánságokhoz csatlakozik az ünnepelt édesanyja. Ú-2264 ■ 1989. szeptember 23-án ünnepli 50. születésnapját Rigó László Szentesen (Pleáany). E szép ünnep- alkalmából szívből gratulál, és további jó erőt, egészséget, békés, hosszú életet kíván: felesége. Katika, fia: Pali és menye: Marika. Ú-2797 ■ 1989. szeptember 23-án ünnepli 60. születésnapját özv. Téglás Jánosné Gömörpanyiton (Gém. Panica). E szép ünnep alkalmából szívből köszöntjük, sok erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk. Lányai, fiai, vejei, menye és unokái: Icuka, Rudika és Tündiké, akik a nagymamát sokszor csókolják. Ú-2825 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó feleséget, édesanyát, nagymamát, Jankó Vendelné Vígh Erzsébetet Komáromban (Komárno), aki 1989. szeptember 24-én ünnepli 60. születésnapját. E szép ünnep alkalmából gratulálunk, és hosszú, boldog életet kívánunk egészségben, szeretetben, családja körében. Férje, fia, lánya, menye, veje, unokái: Ágika, Gáborka, Zolika és a kis Ró- bika. Ú-2832 ■ Sok szeretettel köszöntjük a drága, jó szülőket, Skerlecz Sándort és feleségét, Blasko Etelt Ipolyságon (Sahy). 55., ill. 50. születésnapjuk, valamint házasságkötésük 30. évfordulója alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és nyugodt, boldog életet kívánnak: fiaik, menysik és unokáik: Sanyika, Boglárka és Erika. Ú-2930 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága szülőket, Mánya Lászlót és feleségét, Mánya Erzsébetet Köbölkúton (Gbelce), akik 1989. június 6-án, ill. szeptember 22- én ünnepelték 55., valamint 50. születésnapjukat. E szép ünnepek alkalmából szívből gratulálunk és hosszú, boldog életet kívánunk. Lányuk, fiuk, vejük, menyük, unokáik: Zolika, Tomika, Ildikó és Lacika, továbbá édesanyjuk és Cilling nászasszonyuk. Ú-2956 ■ 1989. szeptember 24-én ünnepli 85. születésnapját a drága jó férj, édesapa, nagyapa és após, Tóth Lajos Jólészen (Jovice - Roznava). E szép ünnep alkalmából kívánjuk, hogy jósága és szeretete még sokáig melengesse az egész családot, egyben megköszönjük a gondoskodást, valamint a sok fáradozást családjáért. Szerető felesége: Klári, négy lánya, négy veje, nyolc unokája és öt dédunokája, akik sok puszit küldenek a drága apukának. Ú-2995 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, barátnak, akik 1989. augusztus 23-án elkísérték utolsó útjára drága fiunkat, Szőke Zoltánt, akit a kegyetlen halál 18. életévében tragikus körülmények között ragadott ki családja köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és a részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló szerető szülei és testvérei. Ú-2981 ■ Köszönetét mondunk minden rokonnak, ismerősnek, iskolatársnak, az iskola igazgatójának, akik 1989. augusztus 29-én elkísérték a sládkoviőovói temetőbe drága fiunkat és testvért, Botló Róbertet, akit a kegyetlen halál 13 éves korában ragadott ki körünkből. Köszönjük a sok virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. örök emlékét őrző szülei és nővére: Andrejka. Ú-2984 ■ Szomorú szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1989. június 8-án elkísérték utolsó útjára a hrobonovói temetőbe a drága jó férjet, édesapát, apóst, nagyapát és dédapát, Beke Lajost, akit a kegyetlen halál 68 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, búcsúbeszédet, vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmunkat. örökké gyászoló felesége, lányai, vejei, unokái, unokaveje és dédunokája: Veronika. ' * Ú-2999 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága, jó feleségre, édesanyára, nagymamára és testvérre, Ondrej Mártonná Gecs Gizellára (Csúcson - Cuöma) halálának első évfordulóján, akinek jóságos szíve 1988. szeptember 25-én örökre megszűnt dobogni. Akik még őrzik emlékét, szenteljenek neki egy kegyeletteljes pillanatot. Drága emlékét szívünkben őrizzük. örökké gyászoló férje, gyermekei, unokái, testvérei és családjuk. Ú-2953 A kassai (Koéice) Kelet-szlovákiai Vasmű az ifjú kohászok napjai keretében ismét versenyt rendezett fiatal vegyészlaboránsok számára. Első ízben vettek rajta részt külföldi - magyar, NDK- beli, lengyel, jugoszláv és szovjet - vállalatok dolgozói. Felvételünkön az előtérben a verseny abszolút győztese, Silvia So- kolová, a Kelet-szlovákiai Vasmű acélgyárának dolgozója látható. (Svatopluk Písecky felvétele - ÖSTK) Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes TÁNCSTÚDIÓT indít 10-13 éves gyermekek számára, amelyben néptáncot és klasszikus balettet oktatnak heti egy alkalommal. Az érdeklődőket felvételi megbeszélésre hívjuk 1989. szeptember 26-án (kedden) 14,00-tól 18,00 óráig. A felvételi megbeszélés helye: az együttes tánckarának próbaterme, nám. 1. mája 10 sz. (az udvarban). ÉNEK-ZENEI STÚDIÓT indít 8-12 éves, a népzene, ill. a kamarazene iránt érdeklődő gyermekek számára. Azokat is várjuk, akik már valamilyen hangszeren játszanak. A felvételi megbeszélés időpontja: 1989. szeptember 26. (kedd) 14,00-tól 18,00 óráig. A felvételi megbeszélés helye: az együttes székháza, Mostová 8 (az énekkar II. em. próbaterme). Az érdeklődők részletes felvilágosítást az együttes irodájában az alábbi címen kaphatnak: Bratislava, Mostová 8, telefon: 33 11 87. ÚF-172 ÚJS 6 1989.1
