Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám, szombat

APRÓHIRDETÉS Az átalakítás döntő tényezője az iskola A gabőíkovói pedagógusok épp­úgy, mint az ország minden oktatás­ügyben dolgozója, mint mindenki, akinek szívügye a nevelés, figyel­mesen áttanulmányoztak minden, az átalakítás és az iskola kapcsola­tával foglalkozó dokumentumot és véleményt, A CSKP KB 13. ülésén elhangzottakat és az SZLKP KB ezt követő ülésén mondottakat egy­aránt. Ez csengett ki a Gabcíkovói Ma­gyar- és Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola pártszervezetének évzá­ró gyűlésén szinte minden elhang­zott mondatból. Ez hatotta át mind a beszámolót, mind a felszólaláso­kat. Mélyen átérzett felelősséggel és saját körülményeik, gondjaik pontos ismeretével tanácskoztak ennek az iskolának a kommunista pedagógu­sai. Tudatosítván az oktató-nevelő munkával szemben támasztott meg­hatványozódó igényeket, s azokat a sajátos szempontokat is, amelyek a vízlépcső építése során e nagy­község alapiskolájával kapcsolatban kialakultak. A 14 pedagógusból álló szervezet a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járás egyik legjobban működő és a napjainkban zajló társadalmi, poli­tikai változásokat a mindennapi al­kotó munkában megvalósító szerve­zete. Az iskola pártszervezete által ér­tékelt időszak a beszámoló szerint kissé nehezebb volt, mint az előző­ek, hiszen a világ is bonyolultabb lett, s változott az értékrend is. Mind­erről, s természetesen, az iskolá­ban folyó oktató-nevelő munkáról Horváth József, a pártszervezet el­nöke számolt be. Az utóbbi időben megszaporodott az itt tanuló gyer­mekek száma. A vízlépcső építése miatt ide járnak a bodaki (Bodíky), a vajkai (Vojka nad Dunajom) és a doborgazi (Dobrohoáí) felsőtago­zatos tanulók. A magyar tanítási nyelvű iskolában jelenleg 526, a szlovákban 220 gyerek tanul. (Megjegyzendő, hogy áz utóbbi is­kolába járó tanulók 90 százaléka magyar anyanyelvű.) Elgondolkodtató, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolában a szlovák nyelv oktatása magas színvonalú, de az anyanyelvi oktatással nem elégedettek. Évente visszatérő gond a pályaválasztás, a társadalmi igé­nyek egyeztetése az egyéni elkép­zelésekkel. Kevés a jelentkező pél­dául érettségivel végződő szakközép- iskolába, keveseket vonz a bányá­szat, illetve a katonai pálya. A szlo­vák iskolások közül viszont kevés a gimnáziumba jelentkező. A magyarul tanulóknak több is­meretanyaggal kell megbirkózniuk, a pedagógusokra a magyar tanítási nyelvű iskolában ugyanúgy többlet- munka nehezedik. S ami az anyagi megbecsülést illeti, nos, nem vélet­len, hogy a pedagógusi pálya elnői­esedett. A szlovák iskola pedagógu­sai nehezményezik - és joggal hogy az új iskolához nem építettek tornatermet, hogy oktatási segéd­eszköz ugyan van bőven, azonban sok ma már felhasználhatatlan, ela­vult. Nem hallgatták el elégedetlensé­güket amiatt sem, hogy szeptember végén még mindig hiányzik a tan­könyvek 40 százaléka, s hogy hi­ánycikk az osztályzóív és az osz­tálynapló... Mindezt a látszólag „apróság- nak“, hétköznapi gondnak vélhető tényt éppen azért sorakoztatták fel éppen itt, a pártszervezet évzáró gyűlésén a pedagógusok, mert tud­ják, ha meg akarják valósítani mind­azt, amit az átalakítás időszakában a CSKP megkövetel az iskolától, akkor félre kell söpörniük az útból minden, az oktatást gátló vagy ne­hezítő akadályt. Ezt a szemléletet és magatartást éppen az az elvárás diktálja nekik, amelyet a szlovákiai oktatásügy fel­adatait megfogalmazó plénum be­számolója így fogalmazott meg: ,,A pártszerveknek és -szervezeteknek átgondoltabb és hatékonyabb esz­mei-politikai munkával kell ösztö­nözniük a tanítókat a nagyobb alko­tókészségre, önállóságra, felelős­ségre, a saját munkájukkal szembe­ni igényesség fokozására! “ (szitás) Vendégvárás? Már az étlap olvasása közben működésbe léptek gyomornedveink, s miközben a pincérnek elmondtuk megrendelésünket, szinte a nyel­vünkön éreztük a halászlé ízét. A pincér szavai kellemetlenül érin­tettek minket, hiszen kijelentette, hogy halászlé az nincs. - Akkor talán... - s a szemünk szinte röpült az étlapon, - májat rendelnénk...- Az sincs - hangzott a válasz. Végül kollégáim mégiscsak válasz­tottak s rendeltek, ám nekem ilyen bevezető után elment az étvágyam. S míg ők ebédeltek, én megkeres­tem a stúrovói Sport presszó veze­tőjét, mert nagyon kiváncsi lettem, hogy délben, nyitáskor miért nem kaphatók az étlapon feltüntetett ételek?!- Tudom, a mentegetőzés nem segít, ám nagyon nehéz helyzetben vagyunk - vallotta őszinte nyíltság­gal Müller Gabriella, üzemvezető.- A nyári idény előtt, még májusban, két hétig takarítottunk javítottunk, ám a konyha ettől nem lett nagyobb, s az ellátás sem javult. Naponta 4-500 adag ízletes étel elkészítése, a közel 600 ezer koronás havi bevé­tel ilyen körülmények között nem kis teljesítmény. Sajnos, előfordul, hogy az étlapon feltüntetett ételek nem rendelhetők meg, halat közel egy hónapja nem kaptunk, s a közked­velt máj szállítása is nehézségekbe ütközik. De mondok még valamit. Előfordul - és nem is ritkán hogy a betérő kedves vendég ebédidőben már levest sem kap. Az ok nagyon prózai, a tűzhelyen nem fér el a fa­zék, amelyben több levest lehetne főzni. Sőt, vacsorára levest már nem is készítünk. S mert Müller Gabriella látta rajtam, szólni kívánok, kedve­sen, ám erélyesen azonnal konyha­nézőbe invitált. A vendéget persze tulajdonképpen nem is érdekli - mi­ért is? - hol, miként készítik ebédjét, vacsoráját. Nem tudhatja, hogy a hídfőn található Sport presszó konyhája jó ha 5x5 méteres, hogy a szakácsnők nemcsak egymást ke­rülgetik, hanem a forró tűzhelyet is, hogy a pincérek a kihordott ételekről a használaton kívüli ételtárolón ké­szítenek feljegyzést. Az ember csak ámul, hogy ilyen káoszban nemcsak létezni, hanem főzni is képesek. Mégpedig jól, hiszen az étel minősé­gére panasz nem érkezett. Persze, azért én azon is elcsodálkoztam, hogy a közegészségügyi dolgozók­nak egy szavuk sincs a munkafelté­teleket illetően!-Tudom azt is - folytatta a veze­tőnő, - hogy a felszolgáló személy­zet sem tesz meg mindent a vendég marasztalása, jobb kiszolgálása ér­dekében. De miután én közvetlenül a szezon előtt vettem át az üzem vezetését, nem állt módomban sze­mélycserékhez folyamodni. Erre csupán most kerülhet sor - szögezte le. Bizonyos mértékig el kellett fo­gadnom a helyzetjelentést, ám kitar­tottam eredeti kérdésem mellett: mi­ért kínálnak az étlapon a vendégnek olyan ételt, ami eleve nincs? Miből állna, ha reggelente - amikor már pontosan tudják, mit fognak főzni - friss étlapot készítenének kizáró­lag azokból az ételekből, amelyek huzamosabb ideig ténylegesen megrendelhetők. Ugyanis nem hi­szem, hogy napi kb. tíz étlap legépe- lése gondot jelenthet!- így igaz - helyeselt Ladislav Hrobárik, az üzemeltető testnevelési egyesület titkára, aki még a konyha­vizit közben szegődött mellénk.- Bevallom, erre nem gondoltunk, pedig kellett volna. A sok tennivaló közepette is szem előtt kell tartani az ilyen kérdéseket, hiszen a vendég bizalmát nem szeretnénk elveszíte­ni. Mert míg a szezonban alig győz­zük kiszolgálni a vendégeket, az idényen kívül hova-tovább harcol­nunk kell a vendégekért. S most nem az idegenekre gondolok, ha­nem a város lakóira. Nyereségesek akarunk lenni és tovább szeretnénk emelni szolgáltatásaink színvonalát. Ezért úgy gondoljuk, a jövőben in­kább szűkítjük a választékot (az em­lített beszerzési nehézségek miatt), de a minőségből nem engedünk. Más kérdés, hogy erőfeszítéseinket a vendégek gyakran semmibe ve­szik. A szezon előtt 100 ezer korona ráfordítással hoztuk úgy-ahogy rendbe ezt a vendéglőt. Vásároltunk új poharakat, festettünk, takarítot­tunk, a régi ajtókra veretes kilincse­ket szereltünk stb. A kilincseket vilá­gos nappal leszerelte valaki, sorra tűnnek el (nem törnek!) a poharak, az illemhelyen úgy berúgták a faaj­tót, hogy az elhasadt, s a leszerelt lámpabúrákat használták vécékagy­ló helyett... Folytassam? - kérdez­te. - A mai viszonyok között jobban meg kell szerveznünk a vendéglá­tást, hiszen a vendég elégedettsége elsőrendű érdek - összegezte Mül­ler Gabriella. - Tisztában vagyunk azzal is, hogy egyre nehezebb fela­dat megfelelni az elvárásoknak. Azért mi a gondok ellenére megpró­báljuk. PÉTERFI SZONYA KÖSZÖNTŐ ■ 1989. szeptember 24-én ünnepli 50. születésnapját a drága, jó feleség, édes­anya, nagymama és anyós, Kovács Ernőné Bongya Emma Nagysallón (Tek. Luzany). E szép ünnep alkalmából szívből köszön­tik, további jó erőt, egészséget, hosszan tartó, boldog életet kívánnak: férje, lánya, fia, veje, menye és unokái: Pétiké, Atika és Katika, akik nagyon sokszor csókolják a nagyit. A jókíván­ságokhoz csatlakozik az ünnepelt édesanyja. Ú-2264 ■ 1989. szeptember 23-án ünnepli 50. születésnapját Rigó László Szentesen (Pleáany). E szép ünnep- alkal­mából szívből gratu­lál, és további jó erőt, egészséget, békés, hosszú életet kíván: felesége. Katika, fia: Pali és menye: Marika. Ú-2797 ■ 1989. szeptember 23-án ünnepli 60. születésnapját özv. Téglás Jánosné Gömörpanyiton (Gém. Panica). E szép ünnep alkal­mából szívből kö­szöntjük, sok erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kí­vánunk. Lányai, fiai, vejei, menye és unokái: Icuka, Rudika és Tündiké, akik a nagy­mamát sokszor csókolják. Ú-2825 ■ Szívünk teljes szeretetével kö­szöntjük a drága jó feleséget, édes­anyát, nagymamát, Jankó Vendelné Vígh Erzsébetet Komáromban (Komárno), aki 1989. szeptem­ber 24-én ünnepli 60. születésnapját. E szép ünnep alkalmából gratulálunk, és hosszú, boldog életet kívánunk egész­ségben, szeretetben, családja körében. Férje, fia, lánya, menye, veje, unokái: Ágika, Gáborka, Zolika és a kis Ró- bika. Ú-2832 ■ Sok szeretettel köszöntjük a drága, jó szülőket, Skerlecz Sándort és feleségét, Blasko Etelt Ipolyságon (Sahy). 55., ill. 50. születésnapjuk, valamint há­zasságkötésük 30. évfordulója alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és nyu­godt, boldog életet kívánnak: fiaik, menysik és unokáik: Sanyika, Boglárka és Erika. Ú-2930 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága szülőket, Mánya Lászlót és feleségét, Mánya Erzsébetet Köbölkúton (Gbelce), akik 1989. június 6-án, ill. szeptember 22- én ünnepelték 55., valamint 50. születés­napjukat. E szép ünnepek alkalmából szívből gratulálunk és hosszú, boldog életet kívánunk. Lányuk, fiuk, vejük, menyük, unokáik: Zolika, Tomika, Ildikó és Lacika, továb­bá édesanyjuk és Cilling nászasszo­nyuk. Ú-2956 ■ 1989. szeptember 24-én ünnepli 85. születésnapját a drága jó férj, édes­apa, nagyapa és após, Tóth Lajos Jólészen (Jovice - Roznava). E szép ünnep alkal­mából kívánjuk, hogy jósága és szeretete még sokáig melengesse az egész csalá­dot, egyben megköszönjük a gondosko­dást, valamint a sok fáradozást család­jáért. Szerető felesége: Klári, négy lánya, négy veje, nyolc unokája és öt déduno­kája, akik sok puszit küldenek a drága apukának. Ú-2995 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, szomszédnak, ba­rátnak, akik 1989. augusztus 23-án el­kísérték utolsó útjára drága fiunkat, Szőke Zoltánt, akit a kegyetlen halál 18. életévében tragikus körülmények között ragadott ki családja köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és a részvétnyilvánításokat, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. Gyászoló szerető szülei és testvérei. Ú-2981 ■ Köszönetét mon­dunk minden rokon­nak, ismerősnek, is­kolatársnak, az isko­la igazgatójának, akik 1989. augusz­tus 29-én elkísérték a sládkoviőovói te­metőbe drága fiun­kat és testvért, Botló Róbertet, akit a kegyetlen halál 13 éves korában ragadott ki körünkből. Köszönjük a sok virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. örök emlékét őrző szülei és nővére: Andrejka. Ú-2984 ■ Szomorú szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1989. június 8-án elkísérték utolsó útjára a hrobonovói temetőbe a drága jó férjet, édesapát, apóst, nagyapát és dédapát, Beke Lajost, akit a kegyetlen halál 68 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, búcsúbeszédet, vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdal­munkat. örökké gyászoló felesége, lányai, ve­jei, unokái, unokaveje és dédunokája: Veronika. ' * Ú-2999 MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága, jó fele­ségre, édesanyára, nagymamára és test­vérre, Ondrej Mártonná Gecs Gizellára (Csúcson - Cuöma) halálának első évfordulóján, akinek jósá­gos szíve 1988. szeptember 25-én örökre megszűnt dobogni. Akik még őrzik emlé­két, szenteljenek neki egy kegyeletteljes pillanatot. Drága emlékét szívünkben őrizzük. örökké gyászoló férje, gyermekei, unokái, testvérei és családjuk. Ú-2953 A kassai (Koéice) Kelet-szlovákiai Vasmű az ifjú kohászok napjai keretében ismét versenyt rendezett fiatal vegyészlaboránsok számára. Első ízben vettek rajta részt külföldi - magyar, NDK- beli, lengyel, jugoszláv és szovjet - vállalatok dolgozói. Felvéte­lünkön az előtérben a verseny abszolút győztese, Silvia So- kolová, a Kelet-szlovákiai Vasmű acélgyárának dolgozója lát­ható. (Svatopluk Písecky felvétele - ÖSTK) Az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes TÁNCSTÚDIÓT indít 10-13 éves gyermekek számára, amelyben néptáncot és klasszikus balettet oktatnak heti egy alkalommal. Az érdeklődőket felvételi megbeszélésre hívjuk 1989. szeptember 26-án (kedden) 14,00-tól 18,00 óráig. A felvételi megbeszélés helye: az együttes tánckarának próbaterme, nám. 1. mája 10 sz. (az udvarban). ÉNEK-ZENEI STÚDIÓT indít 8-12 éves, a népzene, ill. a kamarazene iránt érdeklődő gyermekek számára. Azokat is várjuk, akik már valamilyen hangszeren játszanak. A felvételi megbeszélés időpontja: 1989. szeptember 26. (kedd) 14,00-tól 18,00 óráig. A felvételi megbeszélés helye: az együttes székháza, Mostová 8 (az énekkar II. em. próbaterme). Az érdeklődők részletes felvilágosítást az együttes irodájában az alábbi címen kaphatnak: Bratislava, Mostová 8, telefon: 33 11 87. ÚF-172 ÚJS 6 1989.1

Next

/
Thumbnails
Contents