Új Szó, 1989. szeptember (42. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-22 / 224. szám, péntek

Pedagógusképzés a Zobor alatt Harmincéves a Nyitrai (Nitra) Pe­dagógiai Főiskola. Ebből az alka­lomból olyan könyv jelent meg róla, mely a kurta bevezetőszövegen, va­lamint az intézmény arculatának, szerkezeti felépítésének változásait, módosulásait bemutató, szintén rö­vid történeti áttekintésen kívül csak neveket és számokat, statisztikai adatokat és táblázatokat tartalmaz. Mégis érdekes „olvasmány" a szlovák nyelven kiadott Stúdium a absolventi Pedagogickej Fakulty v Nitre 1962-1988 (Tanulmányok és abszolvensek a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1962-1988). Különösen annak, aki pedagógusjelöltként ma­ga is hallgatója volt a főiskolának: a saját neve mellett csoporttársaiét, ismerőseiét látva még emlékek is fölelevenednek a Zobor alatt töltött diákévekből. Merthogy a kiadvány, legterjedelmesebb fejezetében, köz­li mindazok nevét, a születési év és a lakhely feltüntetésével, akik 1962-1988 között végeztek egy-egy esztendőben a főiskola szlovák és magyar, nappali és levelező tagoza­tán. A csoportosításban meghatáro­zó alapelvként játszott közre termé­szetesen az, hogy ki milyen szakon, illetve szakokat tanult. De térjünk vissza a bevezetőhöz, melyből megtudjuk, hogy a főiskola fennállásának harminc esztendeje alatt, azaz 1959. szeptember 1-jétől a tanárképzés valamennyi formájá­ban összesen mintegy 13 ezer hall­gatót készített fel a pedagógiai pá­lyára, az alap- és középiskolák, va­lamint a szakmunkásképzők számá­ra. Kezdetben tanárképző intézet­ként (Pedagogicky institút) műkö­dött, mely a kormány egyik, 1959-es rendelkezése nyomán jött létre, együtt 14 cseh és 5 szlovákiai társá­val. Tekintsünk most el annak rész­letezésétől, hogy a kezdeti időszak­ban miként alakult a képzés időtar­tama, tartalma és formái, milyen fo­kon és iskolai fokozatokra készítet­ték fel a pedagógusjelölteket, ho­gyan bővült a szakok száma, két mozzanatot, lényegi változást azért errieljünk ki. A Nemzetgyűlés Elnök­sége 1965-ben törvényerejű rende­letet adott ki, mely szerint pedagó­giai karokat (fakultásokat) kell létre­hozni. Ennek alapján a nyitrai tanár­képző intézetből is hamarosan önál­ló pedagógiai fakultás lett, a főiskola rangjára emelkedve. És a másik: ekkor alakult meg hivatalosan is a magyar tagozat, noha a magyar tanítási nyelvű alapiskolák számára kezdettől fogva képzett pedagógu­sokat az intézmény, és képez ma is, az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztérium által meghatározott szakokban, nappali és levelező ta­Egy jubileumi kiadvány margójára gozaton egyaránt, újabban kihelye­zett tagozaton is, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) és Komáromban (Komárno). A teljesség kedvéért je­gyezzük le, hogy a Nyitrai Pedagó­giai Főiskola ma a következő foko­zatokra készít fel pedagógusokat: az alapiskolák alsó és felső tagoza­tára, továbbá a gimnáziumok, szak- középiskolák és szakmunkásképzők számára. Ezenkívül feladata a to­vábbképzés, beleértve a szakokta­tók és nevelők műveltségének gya­rapítását, készségeik, pedagógiai képességeik fejlesztését. Több terü­leten jelentős sikereket érnek el a tu­dományos-kutató munkában, kap­csolatokat ápolnak hasonló külföldi felsőoktatási intézményekkel, publi­kációs tevékenységüknek szintén vannak kiemelkedő eredményei. Lapozzunk tovább a könyvben. A már fentebb említett terjedelmes fejezet után, mely közel tízezer ne­vet tartalmaz (azokét, akik a főiskola nappali és levelező tagozatán vé­geztek), összefoglaló táblázat talál­ható, melyből kiderül, hogy 1962-től 1988-ig 1727-en szereztek diplomát a főiskola magyar tagozatának ren­des hallgatójaként, és 502-en leve­lező hallgatóként. Maradva továbbra is a magyar pedagógusok képzésé­nél, és csak a nappali tagozatosok­nál, 1962-ben 24-en végeztek, ké­sőbb már 155-en, mely szám egyébként a legmagasabb, egészen napjainkig. Ettől kezdve csökkenő tendenciát jelez a táblázat, 1968- ban és 1969-ben még százon felülre emelkedik, 129-re, illetve 109-re, majd hirtelen zuhanás: 57, 58, 57 a következő három esztendőben. Ezután ismét némi emelkedés (86, 85, 81). De innen kezdve, pontosab­ban 1976-tól fokozatos csökkenés, a mélypont 1981, amikor mindössze 11 a magyar abszolvensek száma. Harminc fölé is csak kétszer emel­kedtek, nyolcvankettőben és tavaly, mindkétszer 33. (A levelező tagoza­ton 1964-ben végeztek a legtöbben, 62-en, de voltak évek, amikor mind­össze 1 vagy egyetlen abszolvens sem volt.) A számsor, a bizonyos idősza­kokban feltűnő ingadozás nyilvánva­lóan olyan törekvésekről, szándé­kokról, intézkedésekről is árulkodik, melyek nem szolgálták éppen a ma­gyar tanítási nyelvű iskolák épülé­sét, hanem inkább leépülését, akár körzetesítés címén, akár más cí­men. így aztán nem csoda, hogy egyes járásokban (egy-egy szakot tekintve), több lett a magyar peda­gógus, mint amennyit el tudtak he­lyezni, magyarán felesleg mutatko­zott. Annak ellenére, hogy sokan elhagyták a pályát, vagy, friss diplo­mával a kezükben, egyenesen hátat fordítottak neki. Vagy magyar iskola, illetve ott hely híján, szlovák iskolá­ba mentek tanítani. A pedagógus­utánpótlás tervezését tehát nem egy természetes folyamat, aránylag ki­egyensúlyozott perspektivikus fejlő­dés nyomán keletkező'igények ha­tározták meg, hanem pillanatnyi szándékok, döntések. Bizonyítja ezt még az, hogy ugyanakkor, amikor egyes helyeken ma is feleslegről beszélnek, több tantárgy esetében - testnevelés, képzőművészeti ne­velés, történelem, zenei és polgári nevelés például - hiány van szak­képzett tanerőkből. De lássunk néhány számot: a fő­iskola fennállása óta, a nappali és a levelező tagozaton 599 pedagó­gust képzett az alapiskolák alsó ta­gozatára; továbbá 566 szlovák, 571 magyar, 331 matematika, 383 fizika, 335 biológia szakost, de csak 94-et képzőművészeti nevelésre, 90-et a német, 36-ot az angol nyelv okta­tására, továbbá 103 történelem, 108 polgári neveléstan szakost, 15 pio­nírvezetőt. Hogy elég-e ez, vagy ' sem, azt pontosan az egyes járá­sokban tudják. Van, ahol több szak­képzett tanár hiányzik a magyar ta­nítási nyelvű iskolákból, van ahol tíznél is kevesebb. Jelen pillanat­ban. Ám ha arra gondolunk, hogy azok, akik az ötvenes években kezdtek tanítani, éppen mostaná­ban, a nyolcvanas évek második felében mentek, illetve mennek nyugdíjba tömegesen, logikus, hogy amint az egyik járásban mondták, 2000-ig - csak ott - száznál több pedagógusra lesz szükség. Más­részt: kell tanító azokba a kisiskolák­ba, melyeknek a visszaállítása meg­kezdődött, s remélhetően folytatódik tovább. Az utóbbi években, de különösen a CSKP KB 13. és az SZLKP KB májusi ülése óta erőteljes figyelem nyilvánul meg a magyar nemzetiségi iskolahálózat iránt. A fejlődésével immár számoló oktatási tárca, en­nek nyomán is tudatosítani látszik a helyzetet. Már nyolcvanhatban ké­szített egy felmérést, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák valós szük­ségleteihez igazodva alakuljon a pe­dagógusképzés, minél előbb. Amint a minisztériumtól megtudtuk, a fel­mérés szerint 2000-ig több mint ezer pedagógusra lesz szükség. Azt meg már gyakorlati eredményként köny­velhetjük el, hogy az idei tanévben 80 elsős tanul a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatán. Ahol egyébiránt megvan a lehetőség ar­ra, hogy a képzés, nagy részében, anyanyelven történjék. BODNÁR GYULA Gyanútlanul ballagtál hazafelé a gyerekkel, amikor gyanús csettenést hallottatok a tízemeletes bérház egyik balkonja felől. Jól ismerted ezt a jellegzetes, pattanó hangot. Gyorsan körülnéztél, s valóban: a csettenéssel szinte egyidejűleg megrezzent a kö­zeli nyárfa, s a rajta tanyázó galambok hangos suhogással, rémülten emelkedtek a levegőbe. Egy kivételével. Gallytól gallyig, ide-oda ütődve hullott a sárguló fűbe az élettelen test. Érezted, hogyan merevedik meg a gyerek kézszoritása, miként kemé­nyednek meg arcvonásai. Gyilkos szemét, sziszegte, s a tekintete, akárcsak a tiéd, az üres balkonokat kezdte fürkészni. A lesipuskásnak nyoma sem volt. Nézőpontok A gyerek, bár köztetek és a tetem között drótkerítés feszült, szeretett volna odamenni a galambhoz. Na­gyon nehezen lebeszélted. Ezen már úgysem tudsz segíteni, mondtad neki, pedig megérdemelné az a disznó, hogy becsöngessenek hozzá, és golyót röpítsenek a fenekébe, hadd tudná meg, milyen az, ha orvul belelőnek valakibe, aki talán épp tervezget valamit, vagy egyszerűen élvezi a lágyan csordogáló őszi napsütést. A gyerek láthatóan alig tudott úrrá lenni magán. Gyerünk, kisöreg, mondtad neki, ha hamar megtanulod a leckét, elmegyünk úszni egyet. Magadban pedig az élet farkastörvényeire gondoltál, s arra, mennyit kell még tapasztalnia ennek a kis nebulónak. Még egyszer végigpásztáztátok a kihalt balkonokat, s lassan tovább ballagtatok. Amikor kinéztél a balkonra, újbólőtt láttál forgolód­ni a korláton három-négy galambot. Érezted, hogyan önt el a düh szürke hulláma, hiába, ezekkel a ronda dögökkel nincs mit kezdeni, fittyet hánynak minden próbálkozásodra, hogy távol tartsd őket. A kiterege­tett fehérneműről tudják, hogy bár mozgó, de élette­len testek halmaza, a ravaszul kirakott papírforgókat egy-két nap alatt megszokták. Egyszerűen nem lehet őket elriasztani. A fene bánná, gondoltad, ha csak úgy üldögélnének, de mindig összepiszkítják a bal­kont. Ronda, meszes ürüléküket a legerősebb tisztí­Nagy László felvétele tószer sem képes eltüntetni. A múltkor meg egyene­sen az ágyneműre rondítottak. Hidegvérrel vetted elő a légpuskát, ám mire visszatértél, már a ház előtti nyárfán sziesztáztak. Megcéloztad az egyiket, ame­lyik oldalvást ült, s mikor a célgömb megtalálta a szürke test középpontját, lassan meghúztad a ra­vaszt. Alig hallható koppanással csapódott be a kis ólomgolyó. Az utolsó pillanatban még észrevetted, hogy egy elmélázó pasas lépked a balkon alatt a gyerekével, így gyorsan eltűntél az ablakból, s csak képzeletben láttad a galamb zuhanását, puffanását a füvön. Kikandikáltál, óvatosan, hogy észre ne vegyenek. Ott álltak lent, mint két szobor, mint két elfuserált emlékmű, s érzelgősen nézték azt a ronda dögöt, amelyről tudtad, hogy hetekig tart, míg megro­had s egy maroknyi száraz tollcsomó marad belőle, bár ezzel még korántsem riasztottad el a többit. Holnap, holnapután ismét ott találod ronda ürülékü­ket a balkonon, míg ki nem irtod valamennyit. KÖVESDI KÁROLY Nagy László felvétele Kapcsolatot a közönséggel Szlovákiai és külföldi gyermekszínházak egy fesztiválon Két esztendeje sincs még, hogy az ASSITEJ (Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szervezete) dramaturgiai tanácskozást rendezett Budapesten. Az ott lefolyt szakmai vitának szinte valamennyi résztve­vője egyetértett abban, hogy az elektronikus kommunikáció korsza­kában a gyermekszínháznak igen­csak nagy kihívásra kell felelnie. Erre csak oly módon reagálhat, amely mentes mindenfajta manipu­lálástól, produktuma esztétikai érté­ket képvisel, és ezen keresztül olyan érzelmi párbeszédet folytat, vala­mint érzelmi kapcsolatot teremt a gyermeknézővel, amely őt korá­nak megfelelő módon aktivizálja. Ennek a tömören megfogalmazott elvárásnak, sajnos, a gyermekeknek készült előadások kisebbik hányada felel meg. Vagy az egyik, vagy a má­sik, vagy a harmadik, nem ritkán mindegyik dramaturgiai kritériumot figyelmen kívül hagyják. Sokszor még a gyermek- és ifjúsági színhá­zak gyengébb előadásai sem min­den tekintetben teljesítik az alapvető elvárásokat. Ezek a tendenciák fel­fedezhetők voltak az idei Színház a gyermekeknek elnevezésű szlová­kiai fesztiválon. Bár a rendezvényen csak egy szlovákiai gyermekszínhá­zi társulat vett részt (Spisská Nová Vés), és az öt bábszínházból csak kettő (Bratislava és Banská Bystri­ca) mutatkozott be, rajtuk kívül még­is három prózai társulat játszott. Kül­földről szintén három együttes ven­dégeskedett a fővárosban és Trna- vában. Egyetlen produkció kivételé­vel, mindkét helyszínen valamennyit bemutatták. A szakma érdeklődésé­től kísért rendezvényen azonban ép­pen szakmai fórum nem alakult ki, a két helyszín okozta megosztottság miatt. Feltehetőleg ez állhatott an­nak is a hátterében, hogy a bratisla- vai bábszínházban szintén bemutat­kozó gyermekszínházi alkotóműhely eredményét sem vitatták meg a szakemberek. Erről az alkotómű­helyről el kell mondani, hogy az ASSITEJ csehszlovák központja brit, amerikai, szovjet, finn, francia, lengyel, nyugatnémet és spanyol al­kotókat hívott meg, hogy szlovák színészekkel egy héten át megpró­báljanak valamifajta produktumot létrehozni. Ezekből hármat láthat­tunk a fővárosban. Egy hét alatt aligha lehet számottevő eredményre jutni, a dolog feltehetőleg elsősor­ban az alkotóknak adott szakmai tapasztalatokat. Kipling A dzsungel könyve és Caroll Alice Csodaor­szágban című művéből kellett a kiskamaszok (10-14 évesek) szá­mára egy színpadi szegmentumot alkotni. A három kísérlet közül a né­zőtéren ülők tetszését elsősorban a szovjet rendező Caroll-adaptáció- ja nyerte el. Mindenképpen töprengésre kész­tet a három bábszínház távolmara­dása. Ha még azt is számbáve- szem, hogy a látott két bábszínpadi előadás közül egyik sem képviselt rendkívüli minőséget, akkor két kér­dést mindenképpen meg kel! fogal­maznom: 1. Milyen lehet a távolma­radottak repertoárja? 2. Ha a látott bratislavai és Banská Bystrica-i pro­dukciók egy-egy irodalmi alkotást vittek színpadra, van-e eredeti báb­darab a két színház repertoárjában? Az egyetlen gyermekszínház Spisská Nová Vesből érkezett, len­gyel szerző darabjával, aki megele­venedő tolltartóbeli tárgyak ember- létképű konfliktusait öntötte drámai formába. Három hasonló produkciót láthatott még a közönség, melyeket egy-egy, gyermek-előadásokat csak alkalomszerűen készítő társulat ké­szített. Úgy tűnik, a preéovi Zá- borsky Színház ragaszkodik a zenés darabokhoz. Két éve is, most is egy­egy gyerek-musicalt mutattak be. A Nazarov-Orlov szovjet szerzőpá­ros írta Aranycsibe című mesemusi- cal-t vitatható ízléssel játszották. A nézővel kierőszakolt kapcsolat csődjét mutatta a bratislavai Uj Szín­pad csapatának regény-adaptáció­ja. Michael Ende Virágóra című re­gényéből írt darabot Jozef Mokos és az előadás rendezője, Martin Kákos. Ez az alapanyag nem bírja azt a já­tékosságot, amellyel a színészek szinte bevezetik a nézőtérre a gye­rekeket. Ez a színházi forma folya­matos kapcsolatot kíván. Erre pedig ez a színészcsapat nem képes. Rá­adásul a szünettel megszakított já­ték két részre esett szét, amelynek elsődleges oka a megteremtett szí­nész-néző kapcsolat szinte teljes megszűnése volt. Többször leírhattam már, hogy Jozef Bednárik rendező csodákra ké­pes. A látványosságra és a követke­zetes gondolati üzenetre alapozott színpadi játékosságra Maeterlinck Kék madár című mesejátékát is színpadi költészetté változtatta. A nyitrai (Nitra) Bagar Színház rend­szeresen játszik a gyerekeknek, s teszik azon az „erőszakmentes" módon, amelyben egyetlen kapcso­latteremtő hatáseszköz maga a já­ték. Nincs a nézőtérhez intézett kér­dés, ha mégis, akkor az valamilyen irányba előreviszi a cselekményt, segíti a kiteljesedést. Ennek a fajta kapcsolatnak a lényegét az esztéti­kum hordozta gondolatiság és érzel­mi gazdagság ötvözete képezi. A nyitraiak bizonyítják, hogy gügyö­gés, ízléstelen díszítettség nélkül is lehetséges jó gyermekelőadás. Mindenképpen öröm volt a feszti­vál külföldi vendégegyüttesei között látni a moszkvai Ifjú Néző Színház Fülemüle című mesejátékát. A kissé hosszúra sikeredett produkció első­sorban a színészi játék univerzalitá­sára alapozva született meg. A ka­maszok ízlésvilágára figyelő, jó ér­zékkel ironizáló, ugyanakkor már a világ alapélményei között is eliga­zító gondolatokat közlő produkciót láttunk. Ezt az igen sokrétű, termé­szetesen a kiskamaszok figyelmét is lekötő előadást az esztétikum, a kö­vetkezetes stílus, a finom irónia és a mély bölcsesség jellemezte. Innen" szemlélődve tűnik megmagyarázha­tatlannak, hogy a lyoni Theatre Des Jeunes Annees előadása igencsak esetleges dolgokra épült. Az egyiket Míchel Dieuaide A titok címmel mu­tatta be. Az egyszemélyes színház és a bábjáték elemeiből igencsak szabadon ötvözött játék végeredmé­nyében arról a titokról szól, amely titok marad. Mindenki azt képzel a titok mögé, amit akar. Ez igen kevés ahhoz, hogy az egymástól igencsak különböző, a bábszínpad törvényszerűségeit elvető kivitele­zéssel készített bábuk hatni tudja­nak a gyermekekre. A gyenge fran­cia amatőr előadás mellett volt ne­gatív meglepetése is a fesztiválnak. A Finnországból érkezett The Eng­lish Theatre Company Harold Pintér Házmester-ét mutatta be. Az angol tanárokból alakult együttes a díszle­tek között hol ülve, hol állva csupán felmondta a modern dráma nagy egyéniségének a szövegét. Az ASSITEJ figyelmére is méltó fesztivál gyermekközönsége és az érdeklődő színházi szakma képvise­lői is megérdemelnék, hogy ez a nemzetközi szervezet gondosab­ban válogassa meg, kiket hív meg, illetve küld vendégszereplésre. Az természetesen más összetevők függvénye, hogy a hazai együttesek közül a „válogatott" mezőnyben mi­ért csak egyetlen együttes (a nyitrai) volt, amely nemzetközi tekintetben is méltányolható gyermekelőadással rukkolt ki. DUSZA ISTVÁN új s: 6 1989. IX

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents