Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám, csütörtök
Többet önmagukból JEGYZET AZ ISMERD MEG A SZLOVÁK NYELVET VERSENY ORSZÁGOS FORDULÓJÁRÓL Zuzaría Humpálová felvétele - ŐTK A hegedű játék virtuóza Josef Suk hatvanéves Az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma nemzetiségi iskolák osztálya harmad ízben rendezte meg a Poznaj slovenskú rec (Ismerd meg a szlovák nyelvet) verseny országos (szlovákiai) fordulóját. Az alapiskolások kategóriájában a 7. osztályos tanulók mérték össze nyelvtudásukat. A verseny három részből állt: szövegértelmezésből, azaz kifejező olvasásból, olvasott ^szöveg reprodukálásából és önálló szövegalkotásból. Az idei országos versenyről elöljáróban leszögezhetjük, hogy nem hozott meglepetéseket a fent említett kategóriában. Évről évre ismétlődő megállapítás, hogy a versenyről hiányoznak az igazi tehetségek, akik nemcsak jól beszélnek szlovákul, hanem tudnak és akarnak versenyezni is, akik fellépésükkel, szuggesztivitásukkal meg tudják győzni a zsűrit arról, hogy ők sokkal jobbak, mint otthon maradt társaik. Ha a résztvevők nyelvtudása szem- ponjából értékeljük a versenyt, akkor elégedettek lehetünk a színvonallal: a versenyzők megértették az ismeretlen szöveget, egy-két kivételtől eltekintve jó volt a kiejtésük, önálló szövegalkotásukban csak elvétve akadt nyelvhelyességi hiba. A verseny színvonala mégsem volt jó. Napjainkban ugyanis már nem elég, ha valaki mechanikusan felmondja a kötelező leckét anélkül, hogy elgondolkodna a lényegen, alkotó módon nyúlna a feladathoz, valamit beleadna a saját énjéből is, amivel több, különb, jobb lehetne a társainál. Társadalmunknak kreatív emberekre van szüksége, akiknek nemcsak a reprodukáló képességük fejlett, hanem a gondolkodási képességük és a fantáziájuk is: meg tudják különböztetni a lényegest a lényegtelentől, le tudják vonni a tanulságot, mondanivalójukat az adott helyzethez igazítani stb. Mindez, azaz a képességfejlesztés nemcsak a szlovák nyelvoktatás feladata, hanem valamennyi tantárgyé. Jó szlovák nyelvtudásról is csupán akkor beszélhetünk, ha a beszélő a nyelvi ismereteit alkalmazni tudja az adott helyzetben (kivel, hol, miről beszél, mert ebből következik a hogyan kérdése: a mondanivaló nyelvi-stilisztikai megformálása). Ebből a szempontból értékelve a versenyt, sajnos, csak közepes színvonalról beszélhetünk, a versenyzőkből ugyanis hiányzott az alkotó gondolkodás képessége, a fantázia, sőt a verseny- szellem is. Vegyük hát sorra a feladatokat. A szövegértelmezéssel általában nehezen birkóznak meg a versenyzők. Ezt tapasztaltuk az idei országos versenyen is. Igaz, egy ismeretlen szlovák szöveg kifejező felolvasása kétszeres terhet ró a versenyzőre: ügyelnie kell a kiejtésre és a szöveg értelmezésére is. Úgy tűnik fel, hogy a felkészítés során talán nagyobb hangsúlyt kap a helyes ejtés, mint a szöveg értelmezése. Egyre kevesebb magyaros hangképzéssel találkozunk a versenyeken, a tanulók zöme ügyel az eltérő hangok és hangcsoportok helyes ejtésére; csupán a hasonulásnak és az összeolvadásnak a magyar nyelvtől eltérő eseteiben figyelhettünk meg elenyésző mennyiségű hibát. Baj volt viszont az előző években is és az idei versenyen is a szövegértelmezéssel: a résztvevők nem ügyeltek a szöveg helyes tagolására, az intonációra, a dinamikára és a tempóra; nem tudtak végig összpontosítani a szövegre (kb egy oldalnyi, három perces szöveget kellett értelmezniük), a végét elkapkodták. Mindez az akarati személyiségjegyek (kitartás, önfegyelem, összpontosítás, céltudatosság) hiányára is utal. Talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy pozitív akarati személyiségjegyek nélkül nem beszélhetünk sikeres nyelvtanulásról, a kétnyelvű környezetből hozott nyelvtudás megreked alacsonyabb szinten. A második feladat megoldása sem mondható sikeresnek. Lényegében ebben a feladatban is szöveget kellett értelmezniük a tanulóknak, de nem kifejező olvasás, hanem reprodukció formájában. A verseny azt tükrözte, hogy a pedagógiai gyakorlatban nem tisztázott a reprodukció fogalma. Igaz, a reprodukciónak több formája is ismeretes; szó szerinti, részletes, csak a lényegre szorítkozó reprodukció stb. Az első forma a nyelvtanulás kezdeti fokára jellemző. A nyelvtanulás haladó stádiumában, párhuzamosan a tanulók emelkedő életkorával a reprodukció igényesebb formája a követelmény, különösen országos versenyen. Egy országos verseny résztvevőjének már tudnia kell önállóan, saját szavaival interpretálni az elolvasott szöveget, azaz bevezetni a mondanivalóját (közölni a szöveg címét, a szerző nevét, a cselekmény helyét, idejét stb.) és összefoglalni a lényeget. Az idén, sajnos, azt tapasztaltuk, hogy a versenyzők képtelenek elszakadni a szövegtől. A tizenkét versenyző közül tizenegy csaknem szóról szóra adta vissza a szöveget (így többek között az a visszás helyzet alakult ki, hogy a tanulók a szöveg reprodukálása helyett egyes szám első személyben mesélték el a történetet, tehát a fiúk is nőnemben beszéltek) A szó szerinti reprodukció elengedhetetlen feltétele, hogy a tanuló értse a szöveget, egyébként nem tudná viszonylag rövid idő alatt bemagolni. így tehát nem a tanulók nyelvtudásában van a hiba, hanem a felkészítésben. Mert súlyos, egész életre kiható oktatási-nevelési hiba, ha a tanulót megfosztjuk az önálló gondolkodás, az önálló értelmezés jogától, ha nem tanítjuk meg elkülöníteni a lényegest a lényegtelentől, ha szajkókat, bólo- gatójánosokat nevelünk az iskolában. Kevésbé volt szembetűnő a kreativitás hiánya az önálló szövegalkotáskor, habár ebben a versenyszámban is előfordult, hogy a tanuló nem alakította át nemének megfelelően a szöveget, ragaszkodott a felvázolt esemény stílusához, nyelvezetéhez. Ebben a feladatban azonban már kénytelenek voltak a versenyzők önálló gondolatokat is megszövegezni, az elsajátított szó-, mondat- és mondatsorpaneleket új szövegkörnyezetbe ágyazni. Az eredmény azt mutatja, hogy a versenyzők képesek ilyen feladatok megoldására, sőt élvezetesebb számukra az ilyen jellegű feladat, mint a mechanikus reprodukció. Mindez arra enged következtetni, hogy a képességfejlesztésre épülő kommunikatív nyelvoktatás még mindig nem általános érvényű pedagógiai gyakorlat. (Az okok feltárása bonyolult feladat: meg kellene vizsgálni a pedagógusoknak, s főként az irányítás és ellenőrzés területén dolgozó szakembereknek a felkészítését és felkészültségét, az ellenőrzések tartalmát és módját stb.) Talán ez is oka annak a visszaesésnek, amit az utóbbi években tapasztaltunk a szlovák nyelvoktatásban az alapiskola felső tagozatában. Az új koncepció bevezetésekor tapasztalt kezdeti fellendülést részben a pangás időszaka követte. A kor szelleme mást kíván. Kreatív gondolkodású embert csak olyan pedagógus tud nevelni, aki megbízik a tanulóiban: engedi őket önállóan gondolkodni, bízik abban, hogy mankó nélkül is tudnak dolgozni. A gondolkodtató, aktivizáló tanítás, természetesen, sokkal igényesebb felkészülést kíván a pedagógustól. Mindezt nem kedvszegésnek, sokkal inkább elgondolkodtató eszmefuttatásnak szántam. Hiszen végül is nagyon sok, fáradságos munkájába került a pedagógusnak és a tanulónak egyaránt, amíg eljutottak a verseny szlovákiai döntőjébe. Ezért köszönet és elismerés illeti a versenyzőket és az őket felkészítő pedagógusokat is. De azért hadd jegyezzem meg, hogy ugyanannyi fáradsággal másképp, jobban, korszerűbben is lehet dolgozni a tehetséges tanulókkal. Igazságtalan lennék, ha a verseny értékelésekor figyelmen kívül hagynám a tanulók életkorát. Nem szerencsés korosztály a 12-13 éves gyerekek korcsoportja; a serdülő tele van gátlással, kifejezésbeli nehézségekkel és magatartásbeli zavarokkal küzd. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy megtanítsuk őket versenyezni, többek között arra is, hogyan kell bejönni, megállni, leülni, hogy a versenyfeladat akkor fejeződik be, amikor a versenyző kimegy a teremből (tehát nem fejezem be kisebb grimaszokkal vagy egy kézlegyintéssel a versenyt még a bírálóbizottság felé fordulva, nem sóhajtok felszabadultan a felolvasás végén a zsűri és a közönség előtt stb.). Mert egy versenynek - legyen az iskolai, járási, kerületi vagy országos forduló rangja van, a versenyzőnek is éreznie kell a versenyzés súlyát, a felelősséget a szereplésért. Többek között ezt is gyakorolni kell a felkészítés során, nem lehet egyik napról a másikra elsajátítani. Véleményem szerint módosítani kellene a verseny lebonyolításának a módját is. A résztvevők zöme már előző nap megérkezik a verseny színhelyére, a tulajdonképpeni verseny azonban csak a következő nap délután kezdődik. A délelőtti program - legyen az városnézés vagy céltalan nézelődés - mindenképpen kimeríti őket, a fáradtság következtében aztán a verseny a „mindegy, csak minél előbb túl legyek rajta“ jegyében zajlik. Ezért jobb lenne, ha az összes versenyző megérkezne a versenyt megelőző napon, de a verseny már reggel elkezdődhetne. A befejezés után pedig az ottma- radók számára közös programot szervezhetne a helybeli járási pionírotthon, vagy valamelyik iskola. A verseny légkörét az is befolyásolja, hogy zárt, közönség nélkül zajlik, márpedig közönség nélkül nem igazi verseny a verseny. Jó lenne ezért elhozni egypár tanulót a helybeli iskolákból, esetleg a járások is küldhetnének egy-két megfigyelőt a 6. osztályosok közül, sőt a pedagógu-. sok is sokat tanulhatnának a versenyből: összehasonlíthatnák saját iskolájuk színvonalát az országos színvonallal, az értékelésből is sok hasznos tudnivalót szűrhetnének le. Mindez, persze, egyéni vélemény, javaslat. Végül hadd közöljem azoknak a versenyzőknek a nevét, akik a legjobban szerepeltek a Poznaj slovenskú rec verseny ez évi szlovákiai döntőjében. Első díjat nyert Gajdosík Denisz (Vásárút - Trhové Myto), a második helyen Kica Gabriella végzett (Kassa - Kosice), a harmadik díjat Major Mária nyerte (Bratislava). Dicséretet, illetve a Priatel’ (Barát) diáklap díját kapták: Boros Zoltán (Rimaszombat - Rimavská Sobota), Ra- gyina Edit (Rozsnyó - Rozñava), Dávid Mária (Zseliz - Zeliezovce). BERNÁTH ERZSÉBET © A kilencvenöt esztendős Carlo Ludovico Bragaglia bejelentette, hogy ismét forgatni fog. „Formában érzem magam, és hiszem, hogy ha az ember betölt egy bizonyos életkort, fiatalodni kezd“ - nyilatkozta az agg rendező, aki 1966-ban forgatott utoljára. Akkor A három testőrt vitte filmre. A legtömörebb méltatás vagy életrajz sem hagyhatja figyelmen kívül a mélyen gyökerező családi hagyományokat, amelyek Josef Sukot a muzsikusi pályára vezették. Dédapja Antonín Dvorák, nagyapja Josef Suk zeneszerző, valamint az apa, idősebb Josef Suk kántortanító és orgonista kfecovicei otthonában, a szülői házban a zene a mindennapi élet tartozéka volt. Josef Suk nemzeti művész 1929. augusztus 8-án született, ötéves, amikor először kézbe veszi nagyapja ajándékát, a család hagyományos hangszerét, a hegedűt. A híres cseh hegedűiskola egyik legkiválóbb mestere, Jaroslav Kocian foglalkozik a tehetséges fiúval, s ő vezeti elő nyilvános fellépésére is a kfecovicei közönség elé. Már konzervatóriumi tanulmányai elárulták, hogy a rendkívül fogékony és szorgalmas növendék rövidesen elhivatott művésze lesz hangszerének. Igaz, tanárai azt várták, hogy a záróvizsgán Suk- a családi hagyományt tekintve- dédapja, Antonín Dvorák hegedű- versenyét adja majd elő. De a vizsgázó, aki - Kocian hatására -, talán túl szigorú is volt önmagához, kijelentette, hogy egyelőre nem játszik Dvorákot, mert még nincs hozzá bátorsága. Ezért vizsgahangversenyéül Max Bruch koncertjét választotta, ami nem tetszett a tanároknak, ezért az előadás csak a vizsgabizottság tagjai előtt zajlott le, ami a gyengébb növendékek esetében volt szokásos. Eme kis epizód is arról tanúskodik, hogy Suk nem siette el a dolgát. Első hangversenyein is többnyire Bach, Vivaldi, Spohr vagy Kocian rövidebb szerzeményeit játszotta, de repertoárjából még hiányoztak a hegedűmuzsika szerzőnagyságai, mint Beethoven, Mozart, Mendelssohn vagy Dvorák. Ám néhány év múlva rájuk is sor kerül, méghozzá az , előadóművészet felsőfokán. Amint a kritikusok egyöntetűen megállapították, Suknak nemcsak hangszertudása tökéletes, hanem művészi érzékenysége és elmélyültsége is példaadó. A szólamvezetés világossága, az előadás fegyelmezettsége megragadja a hallgatót. Suk minden koncertjén imponáló őszinteségével és elmélyültségével többre törekszik, mint bravúrhatásokra, a csillogó köntös mögött felfedve a zenei mondanivaló lényegét. Nemcsak kiemelkedő szólista, de nagyszerű kamarazenész is. Még főiskolai tanulmányai idején Jan Pa- nenka zongora- és Josef Chuchro gordonkaművésszel triót alakított. Ez az együttes az elkövetkező években a cseh kamaramuzsika reprezentatív képviselője lett az egész világon. Hegedűjátéka mellett Suk a rokonhangszernek, a brácsának is világszerte elismert virtuóza. Talán az is vonzza a mélyhegedűhöz, hogy dédapja, Antonín Dvorák is mesterien kezelte a hangszert. Brácsásként Suk 1973-ban mutatkozott be a Smetana vonósnégyes koncertjén a prágai Smetana-teremben, ahol Dvorák Esz-dúr kvintettjét adták elő. Egyik csúcsteljesítményének tekinthető Berlioz Harold Itáliában című műve a Cseh Filharmonikusok előadásában, Dietrich Fischer-Dies- kau vezényletével és Josef Suk brácsaszólamával, melyet hanglemezre is rögzítettek. Egy további sikeres felvétel például Mozart 364 Köchel- jegyzékszámú, hegedűre, brácsára és zenekarra írt versenyműve, melyben mindkét szólamot Suk tolmácsolja playback segítségével. Mintegy százra tehető Josef Suk hanglemezfelvételeinek száma. A Supraphon-lemezeken kívül külföldi világcégek - a Decca, az Erato, az Ariola-Eurodisc, a Nippon Columbia - lemezcímkéi viselik a nevét. Leos Janácek és Claude Debussy hegedűszonátáinak felvételéért már 1960-ban elnyerte a párizsi Charles Cros Akadémia nagydíját, ugyancsak ezzel a díjjal jutalmazták később Bartók: 44 darab két hegedűre című művének Gertler Endrével közösen készített felvételét, valamint Albán Berg hegedűversenyének lemezprodukcióját. Mozart összes hegedűversenyének felvételéért a bécsi Mozart társaság Wiener Flötenuhr díját kapta, 1972-ben pedig Johann Sebastian Bach szonátáinak és partitúráinak előadásáért Edison-díjjal tüntették ki. Zenetörténeti érdeme, hogy ő mutatta be először Chicagóban Solti György vezényletével Bohuslav Martinű sokáig elveszettnek hitt hegedűversenyét, amelyet H. Molden- hamer amerikai muzikológus fedezett fel. A mű európai bemutatója Prágában volt a Cseh Filharmonikusok előadásában, Václav Neumann vezényletével. Josef Suk 1970-ben kapta meg az érdemes művész címet, és 1977- ben, előadói és pedagógusi munkájáért a nemzeti művész címet adományozták neki. Nevét, művészetét valamennyi földrészen ismerik és becsülik, minden hazai fellépése ünnepet jelent a közönség számára. Már négy évtizede. Delmár Gábor Hozhatom az ebédet? (Borzi László felvétele)
