Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám, szerda

ÚJ szú 3 1989. VIII. 9. A szovjet parlament napról napra érettebb Anatolij Lukjanov értékelése a Legfelsőbb Tanács ülésszakáról (ŐSTK) - Anatolij Lukjanov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak első alelnöke a szovjet televízió­nak adott interjújában értékelte a parlament múlt héten befejeződött ülésszakát. Megállapította, hogy a Legfelsőbb Tanács napról-napra érettebb és döntései egyre megalapozottabbak. Rámutatott arra is, hogy a szovjet képviselők csak most kezdik elsajá­títani a demokráciát, a politikai kultú­rát, a demokratikus magatartásfor­mákat és a párbeszédet. Anatolij Lukjanov kijelentette: minden képvi­selő, minden vezető és egyszerű munkás számára a politikai reform és az átalakítás rendkívül bonyolult folyamat. A parlament első alelnöke szerint az átalakítás során a központi hiva­talokban és a helyi szinten jóváha­USA - Szovjetunió Az emberi jogokról (CSTK) - Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetemen hétfőn nyílt meg az emberi jogokkal foglalkozó első szovjet-amerikai konferencia. A két ország tudósai, szak­értői tíz napon keresztül tanácskoznak azoknak a garanciáknak a tervezetéről, amelyek célja a két ország lakosai emberi jogainak erősítése, s elemzést készítenek a nemzetközi emberjogi mozgalom jelen­legi helyzetéről is. A plénumülés után több munkacso­portban folyik majd a tanácskozás, s ezekben olyan kérdéseket tekintenek át, mint például a gazdasági jogok szavatolá­sa, az etnikai csoportok és nemzeti ki­sebbségek helyzete stb. gyott döntések megvalósításának az ellenőrzése okozza a nagyobb gon­dot. Ezeknek a döntéseknek a meg­valósítását a jövőben majd nagy­mértékben elősegíti, hogy a helyi tanácsokban és a köztársasági szin­ten esedékes választások során a káderek várhatóan kicserélődnek, s ezt a politikai reform második rendkívül fontos szakasza kezdeté­nek minősítette. Lukjanov kitért a régióközi képvi­selői csoport tevékenységére is és úgy vélte, hogy a parlament munká­ja szempontjából fontosak az alter­natív vélemények is. Hangsúlyozta azonban, hogy nem engedhető meg az erők szétforgácsolása, hanem éppen ellenkezőleg, az átalakítással összefüggő feladatok teljesítése ér­dekében konszolidálni kell a társa­dalmat. Japán A kormányzó párt új elnöke (ŐSTK) - Kaifu Tosikit választot­ták meg a kormanyzo japán Liberális Demokrata Párt elnökévé. A pártel­nöki tisztségben Unó Szószukét váltja fel. Unó, aki egyúttal minisz­terelnök is volt, a két héttel ezelőtti részleges felsőházi választásokon elszenvedett vereség miatt volt kénytelen megválni mindkét tisztsé­gétől, s ehhez hozzájárultak ma­gánéletének botrányos fejezetei is. Kaifu egyúttal a miniszterelnöki 'tisztséget is betölti majd, és várható­an a japán parlament ma erősíti meg őt formálisan ebben a minőségében. Az újdonsült 58 éves pártelnök korábban már kétszer volt oktatás­ügyi miniszter. Külpolitikai tapaszta­latai nem nagyok, azonban nagyon szívós alkudozóként ismert. Az NDK külügyi szóvivőjének nyilatkozata (ŐSTK) - Denis Ruh, az NDK külügyminisztériumának sajtószóvi­vője hétfőn nyilatkozatot tett közzé, ezzel reagált a nyugatnémet tömeg- tájékoztató eszközök kampányára azzal kapcsolatban, hogy több NDK- állampolgár kért menedékjogot az NSZK budapesti nagykövetségén. A szóvivő az NSZK külképviseleti szerveinek eljárását törvénytelen­nek, az NDK belügyeibe való dur­va beavatkozásnak minősítette. Az elmúlt hét végén közzétett hírek jel­Elkészült az MSZMP programjának tervezete (ŐSTK) - Az MSZMP új program­ját előkészítő bizottság a napokban befejezte munkáját, és ezt a fontos dokumentumot a jövő héten nyilvá­nosságra hozzák, közölte hétfőn egy szombathelyi pártaktíván Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP El­nökségének tagja. Beszédének további részében a pártra váró legközelebbi feladatok­ról szólt és értékelte a múlt hét végén tartott pótválasztások tapasz­talatait. Leszögezte, az MSZMP-vel szemben valamiféle negatív társa­dalmi hangulat alakult ki. A párt életében jelentős eseménynek mi­nősítette az október elején esedé­kes kongresszust, amely három fő kérdéssel foglalkozik: jóváhagyja az új politikai koncepciót, hatékony programot dolgoz ki az ország prob­lémáinak megoldására és alapvető­en módosítja a káderpolitikát. Magyarország Növekednek a lakosság kiadásai (ŐSTK) - Magyarországon az utóbbi egy évben több mint 18 szá­zalékkal drágultak egyes árucikkek és szolgáltatások. A lakossági kiadások 40 százalé­ka élelmiszerekre, italokra és do­hányipari termékekre esett, és ezek tavaly júliustól átlagosan 15 száza­lékkal drágultak. Az áremelkedés a legnagyobb mértékben az alapve­tő élelmiszereket érintette, amelyek csaknem 19 százalékkal lettek drá­gábbak. Lakbérre, fűtésre, villamosenergi­ára a lakosság 19 százalékkal költ többet, mint tavaly. Mivel februártól 40 százalékkal drágultak a szilárd és folyékony energiahordozók, a me- legvíz-szolgáltatásért 27 százalék­kal, a gázért 20 százalékkal többet kell fizetni. zik, hogy a kampányba a bonni kül­ügyminisztérium is bekapcsolódott De éppen ott kellene tudniuk - mon­dotta Ruh -, hogy a nemzetközi jog szerint az NSZK nagykövetségeinek nincsen joguk arra, hogy az NDK- állampolgárok javára fejtsenek ki te­vékenységet, s ez vonatkozik a ví­zumok biztosítására is. A szóvivő leszögezte, Bonn beavatkozása, va­lamint azok a kampányok, amelyek más államok zsarolásába csapnak át, csak ronthatják a két német állam viszonyát. Végezetül pedig azt hangsúlyozta, az NDK nem engedi meg, hogy hasonló praktikákkal megrontsák hagyományosan jó kap­csolatait a Magyar Népköztársa­sággal. Az NDK-ban levő magyar utazási iroda vezetője tegnap újságíróknak nyilatkozva elmondta, valótlanok azok a Nyugaton felröppentett hírek, hogy korlátozták volna a turistafor­galmat az NDK és Magyarország között. A két ország közötti idegen- forgalom normális, a számítások szerint az idén 1,8 millió NDK-állam- polgár látogat Magyarországra. Két amerikai hadihajó, a Thomas S. Gates cirkáló és a Kauffman fregatt tegnap befejezte ötnapos látogatá­sát a szevasztopoli kikötőben. Az amerikai tengerészek megismer­kedtek szovjet kollégáik életével, kiképzésével. Felvételünkön a szovjet és amerikai tengerészek hangulata igazán kitűnő. (Telefoto: ŐSTK-TASZSZ) Szovjetszkaja Rosszija Erősödő kampány (ÖSTK) - A nyugati rádióállomások erősödő Csehszlovákia-ellenes kampá­nyáról írt tegnapi számában a Szovjet­szkaja Rosszija című napilap. Emlékeztet arra, a kampány június végén kezdődött, amikor a Charta ’77 illegális csoport köz­zétette a Néhány mondat című felhívást. Csehszlovák sajtóforrásokra hivatkoz­va a szovjet lap megállapítja: a kampány célja feszült helyzetet teremteni Cseh­szlovákiában az 1968-as augusztusi ese­mények közelgő évfordulója előtt. A Szovjetszkaja Rosszija emlékeztet a prágai pártszervezet, a Népi Milícia és a Nemzetbiztonsági Testület közelmúlt­bani aktívaértekezletére. Ennek résztve­vői a CSKP KB-hoz címzett levelükben elítélték az illegális csoportok törvényte­len akcióit. események margójára? B efejeződött az öt közép-ame­rikai ország elnökeinek a hondurasi Tela kikötővárosban megtartott csúcstalálkozója, s az ott elfogadott döntések az USA által hét évvel ezelőtt életre keltett kontrák politikai-katonai létének végét jelen­tik. Nicaragua, Honduras, Guatema­la, Costa Rica és Salvador államfői hosszas halogatás, latolgatás után végre megállapodtak a térség legégetőbb problémájában: a hondurasi báziso­kon tevékenykedő ni­caraguai ellenforradalmárok lesze­relésének, feloszlatásának, hazaté­résének, illetve harmadik országok­ba történő telepítésének konkrét ter­vében. Az egyezmény részben azoknak a bonyolult tárgyalásoknak az ered­ménye, amelyeket Daniel Ortega ni­caraguai elnök folytatott párhuza­mosan különböző politikai szinten. Egy nappal a csúcs előtt a sandinis­ta vezetésnek és a nicaraguai ellen­zéki pártoknak sikerült megállapod­niuk azokban a feltételekben, ame­lyek alapján az 1990 februárjára ter­vezett elnök- és parlamenti válasz­tásokon az ország összes politikai ereje egyenlő jogokkal vesz részt. A mostani kerekasztal-megbeszélé- sek dokumentumai véget vetettek a szemrehányásoknak, Ortegának egy aláírással sikerült eloszlatni azokat a kételyeket, hogy Nicaragu­ában nincs meg a választások meg­tartásához szükséges demokratikus szabadságjogok minimuma. Nicaragua tiszta lapokkal indulha­tott a telai csúcson, s nyitottnak tűnt az út az előrelépéshez. Ehhez azon­ban fel kellett számolni a térség országait megosztó ellentmondáso­kat, érdekkülönbségeket, szembe kellett nézni a washingtoni spekulá­ciókkal, az amerikai nyomással, amely évekig elég erős volt ahhoz, hogy megbénítsa a közép-amerikai békefolyamatot. A Reagan-korszak óta ugyan Washington politikája megváltozott, a Fehér Ház is elisme­ri, hogy a nicaraguai ellenforradal­márok nem tekinthetők többé kato­nai erőnek, de rajtuk keresztül politi­kai nyomást gyakorolhat a sandinis­tákra. Épp ezért semmi esetre sem akarja kivonni őket a ,,játszmából“, legalábbis nem 1990 februárjáig. Ezzel összefüggésben a telai ér­tekezleten ismét a felszínre kerültek a régi keletű nicaraguai-hondurasi problémák. Honduras ígéretet tett Washingtonnak, hogy az általa pén­zelt kontrák a nicaraguai választáso­kig az országban maradhatnak. Hogy Tegucigalpa most mégis meg­változtatta álláspontját, az részben Ortegának köszönhető, aki addig vi­tatkozott Jósé Azcona elnökkel, amíg az végül is feladta halogató taktikáját. Persze, semmi sincs in­gyen: Nicaragua cserébe felajánlot­ta, hogy amint az utolsó Honduras- ban állomásozó ellenforradalmár is leteszi a fegyvert, Managua vissza­vonja a hágai nemzetközi bíróságon Honduras ellen emelt vádjait. Egy másik szempontot is figyelembe kell venni: „mundéros vendégeitől“ Honduras már régóta meg akar sza­badulni, attól tart, hogy egy napon neki kell megküzdenie a jól felfegy­verzett és kiképzett kontrák ezreivel. Menniük kell tehát a kontráknak. Leszerelésükre az ENSZ és az ötödik nekifutás Amerikai Államok Szervezetének fő­titkárából álló közös bizottság fog felügyelni. A telai megállapodás fel­tételezi, hogy a bizottság egy hóna­pon belül összeül, majd 90 napon keresztül segédkezni fog a mintegy 12 ezer ellenforradalmár leszerelé­sében és a kb. 40 ezer hozzátartozó hazatérésében, illetve más orszá­gokba történő áttelepítésében. A tervek szerint a folyamat 1989. december 5-ig befejeződik. A meg­állapodás gyenge pontja a feltétele­zett önkéntes leszerelés. A kontrák ugyanis egyértelműen közölték, nem hajlandók beleegyezni feloszla­tásukba. Oscar Arias Costa Rica-i elnök szavait idézve ,,a telai csúcs a diplo­mácia győzelme volt a háború fe­lett“. A részt vevő államfők közül azonban nem mindegyik nyilatkozott olyan pozitívan, mint a Nobel-béke- díjas Arias. Elsősorban Alfredo Cris- tiani salvadori elnökről, a szélsőjobb- oldali Arena-párt vezetőjéről van szó. Ö a nicaraguai kontrák és a sal­vadori baloldali Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) tagjainak párhuzamos le­szerelését szorgalmazta. Nem járt sikerrel. A záródokumentum ugyan arra szólítja fel a salvadori partizá­nokat, hogy szüntessék be fegyve­res harcukat, de a gerillák leszerelé­sét a nicaraguai minta szerinti nem­zeti párbeszédtől teszi függővé. Cristiani, aki még az utolsó napon is a konferencia „szétrobbantására“ törekedett, mégiscsak kénytelen volt ígéretet tenni arra, hogy miután visz- szatér San Salvadorba, párbeszédet kezd az FMLN vezetőivel. r elában mindenkinek adnia t kellett valamit, hogy kap­jon is valamit“ - nyilatkozta Vinicio Cerezo guatemalai államfő a csúcs végén. Országát felszólították, hogy nagyobb mértékben járuljon hozzá a két évvel ezelőtt aláírt Esquipu- las II béketerv teljesítéséhez, a de­mokratizálódási folyamathoz. És ez természetesen nemcsak Guatema­lára vonatkozik. A jószándék meg­van, a béke esélyei adottak, az ötö­dik nekifutás talán eredményes lesz. URBÁN GABRIELLA G örögországban végétért az egész évtized politikai karakterét meghatározó egypárti uralom, megbukott a PASZOK-kurzus. A pánhel- lén szocialisták két turnuson át kormányoztak egyedül, nem is törekedve arra, hogy a hatalmat akárcsak jelképesen is megosszák a konzervatív értékrendhez igazodó Új Demokrácia Pártjával, vagy a politikai baloldalt hagyományosan repre­zentáló marxista-leninista kommunista párttal, esetleg az eurokommunistákkal. Andreasz Pa­pandreu Pánhellén Szociális Mozgalma azt ígér­te, hogy egyedül, a dicsőségben és a felelősség­ben másokkal nem osztozkodva váltja valóra a legfontosabb követelést és ígéretet, az „allag- hí“-t, a változást. Változtatnivaló bőven akadt, hiszen az 1974- ben, a „fekete ezredesek“ és a „szürke tábor­nokok“ uralmának megdöntése után kormányra került Új Demokrácia nem tudta elérni, hogy Görögországot szervesen hozzákapcsolja a di­namikusan fejlődő Nyugat-Európához, hogy megtörténjék a gazdaság korszerűsítése, a de­mokrácia lehetőleg maradéktalan helyreállítása, az öröklött külpolitikai csődtömeg felszámolása, elsősorban pedig a nemzetinek minősített legfon­tosabb célkitűzéseknek legalább a megközelíté­se. Andreasz Papandreu tehát elsősorban kihí­vást és változtatnívalót örökölt, de nincs jobb helyzetben az sem, aki tőle örököl majd, hiszen az ígéretekből kevés valósult meg, a hibák, a bajok pedig közben mintha még tovább gyara­podtak volna Új miniszterelnöke már van az országnak, hiszen Cannisz Cannetakísz és kabinetje némi huzavona után letette az esküt. A 62 éves megnyerő külsejű, tisztakezűnek ismert, de való­jában alig ismert, tehát eléggé szürkécske új miniszterelnök felhatalmazása - hatáskörben és időben - nagyonis korlátozott. Nem várnak tőle a tegnap még kormányzó vesztessel, a PA- SZOK-kal, de a flört eleve nem lehetett sikeres, hiszen az Új Demokrácia már a választási hadjá­ratban megfogadta, hogy felszámolja a PA- SZOK-korszakot törvénysértésestől, korrupciós­tól, mindenestől, és nem hajlandó eltekinteni a személyes felelösségrevonástól sem. A kommunistákat és eurokommunistákat tö­mörítő baloldali koalíció is ezt ígérte választóinak, emiatt nem jöhetett létre frigy közte és a tegnapi vesztes között. Pedig a PASZOK - ma már tudjuk - nyolc-kilenc miniszteri tárcát ajánlott a baloldal­nak. Ám az inkább beérte azzal a kettővel, amelyet a győztes Új Demokrácia kormányában kapott. Azt is csak egy történelmi pillanatra, mert a baloldal aligha számít arra, hogy az októberre prognosztizált - immár döntőnek jósolt - konzer­vatív győzelem után is részese maradhat a hata­lomnak. A tegnapi vesztesekről, a pánhellén szocialis­tákról azt mondják Athénban, hogy csak egyetlen ígéretüket tartották be: a választási dátumot. Nem hozták előbbre a parlamenti választásokat, pedig a hírhedt bankbotrány, a Koszkotasz-ügy, a miniszterek és pártkorifeusok elsibolt milliói már hosszú hónapok óta veszedelmesen borzolták a politikai kedélyeket. A családi élet tisztaságát és a megbízhatóságot fontosnak tartó görög közvéleményt felingerelték Papandreu szívzöre­jei is: a miniszterelnök (végül is válással és újabb házassággal végződő) románca néha még azt is megakadályozta, hogy az ország megfelelő - értsd: kötelező - szinten képviseltesse magát egy-egy nemzetközi tanácskozáson. A társada­lom szimpátiája inkább az amerikai (volt) feleség­hez, Margharitához pártolt, nem nagyon fogadta be Dimitria Lianit, az új asszonyt, aki pedig néhány napig még miniszterelnökné is lehetett. De a görög elégedetlenség ennél aggasztóbb forrásokból táplálkozik. Növekszik a munkanél­küliség és rendkívül vontatottan halad az ország gazdaságának remélt korszerűsítése, integráló­dása a többi közöspiaci tagországhoz. Szinte semmit sem sikerült megvalósítani a nemzeti célkitűzésekből. Megoldatlan a ciprusi kérdés és nincs haladás az égei-tengeri kontinentális talap­zat és a légifolyosók ügyében folytatódó áldatlan görög-török vitákban sem. Minden görög politikai menetrend neuralgikus zónája a görög-amerikai támaszpont-tárgyalások ügye. Ebben a vonatko­zásban ez ideig minden kormány azt igyekezett elhitetni választóival, hogy előnyösebb szerző­dést kötött, mint amit valójában elért. G örögország most önmagával van elfoglal­va. A furcsa kormánykoalíció arra készül, hogy leszámoljon a PASZOK-politikával és amo- rális következményeivel, hogy végrehajtsa a szű- kebb körű - inkább a hírközlési eszközök szférá­jára vonatkozó - demokratizálást és előkészítse az újabb választásokat. És október után - majd meglátjuk. KRAJCZÁR IMRE Kormány egyelőre van többet, mint hogy kipucolja a Papandreuék alatt Augiász-istállóvá szennyeseden politikai közéle­tet, helyreállítson valamit a demokráciából és előkészítse az új választásokat, amelyek majd időt álló és értékálló kormányt állítanak az ország élére. Mert a júniusi parlamenti választásokon erre nem nyílt lehetőség. A konzervatív Új De­mokrácia ugyan első helyen végzett, de nem tudta megszerezni még a mandátumok felét sem, így egyedül nem alakíthatott kormányt. Az illem kedvéért vállalkozott egy tárgyalási fordulóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents