Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám, hétfő

A Zbrojovka az I. labdarúgóliga rajtja előtt ÚJ szú 5 1989. VIII. 7. Ha a vezetőség is... Nincs abban semmi túlzás, ha leírjuk, szerte az országban nagyon sokan szurkoltak azért, hogy végre kerüljenek már vissza az I. ligába. A szurkolók emlékezetében ugyanis még elevenen él a Josef Masopust vezette Zbrojovka Brno, amely látványos és eredményes focit játszott, bajnokságot is nyert, s több mint egy évtizeddel ezelőtt BEK-mérkőzé- sen, például a Megyeri úton adott leckét korszerű labdarúgásból a válogatottakkal teletűzdelt Újpesti Dózsa akkori csapatának. Aztán a morva nagyvárosból először a neves edző került el, majd néhány játékos - köztük Janeöka - is Prágába igazolt, s a patinás brnói együttes elindult lefelé a lejtőn... Hét éve esett ki a legfelsőbb osztályból, s fél évtizeden át küzdött eredménytelenül a visszajutásért. A kürti labdarúgók, akik magasabb osztályba jutottak (A szerző felvétele) Utoljára Bugár Imrét ünnepelték így (Fantiáek Cipro: „Amikor idekerül­tem edzőnek, csak egy-célt tűzhet­tem ki: visszakerülni a csehszlovák labdarúgás élvonalába. Itt a máso­dik hely is kudarcnak számít. Őszin­tén szólva, kívülálló szemlélőként jobbnak láttam a Zbrojovka helyze­tét. Ebben a nagyvárosban szinte imádják a focit, például tavaly a Sparta elleni kupameccset csak­nem harmincezren szurkolták végig. Tehetségekből, jó játékosokból erre­felé soha nem volt hiány, s ez olyan alap, amelyre építeni lehet. Aztán rövidesen rádöbbentem arra, hogy kellő anyagi háttér és jó vezetőség nélkül semmi esélyünk visszakerülni az élvonalba. Hiába a viszonylag sok nagyüzem, ha az anyagi támo ­gatás szétforgácsolódik, mert nincs olyan vezetőség, amely céltudato­san dolgozik, okosan él a lehetősé­gekkel. A Zbrojovka a Cseh Nemzeti Ligában is megtartotta az élvonalbeli státusát, ám ez is kevésnek bizo­nyult. Több kiemelkedő tudású lab­darúgó, köztük Stejskal, Kostelník, Pavlík, Kukleta más csapatokhoz igazolt. Ebben nincs is semmi kivet­nivaló, hiszen nekik az I. ligában volt a helyük, de a tehetséges brnói fiatalokat sem tudtuk leigazolni. Kó­lánk a helyi KPS-ből a Spartába, az ugyancsak idevalósi Susko pedig a Slaviába ment el. Ahány brnói csapat, annyifelé húzott. Ilyen körül­mények között olykor bizony sziszi­fuszi munkának tűnt a csapatépítés, elérhetetlennek a kitűzött cél.“) Tavaly is sokáig úgy látszott, is­mét nem terem babér a Zbrojovka Most, 1989 derekán azonban úgy tűnik, a súlyemelőpápa végre meg­töri a hallgatás csendjét. A közel­múltban szakembereknek tartott előadást módszereiről, s az elmúlt hat hétben a magyar válogatott már Abadzsiev módszereivel készült a szeptemberi világbajnokságra. • A sokéves, emberileg érthető titkolódzás után most miért adja át tapasztalatait?-Tudja, aki igazi szakembernek tartja magát, az nem titkolhatja el tudását. Nem tudom elképzelni, hogy Newton vagy Galilei valaha is titkolódzott volna. Hosszú évek so­rán kidolgoztam egy elméletet, s ezt szeretném közkinccsé tenni. • Ez rendkívül nemes gondolat, mégis azt hiszem, hogy más is van a háttérben. Nem fél attól, hogy tudása átadásával konkurenciát te­remt a bolgár súlyemelőknek?- Ettől nem tartok, mert egyelőre nálunk a legjobbak a feltételek. De szeretnék reagálni arra, hogy valami más is van a háttérben. Mint már mondtam, kidolgoztam egy elméle­tet, amely merőben más, mint az eddig létezők. S most olyan embere­ket keresek, akik elfogadják mód­szereimet, egyetértenek velem. • őszintén megmondom, zavar­ban vagyok, nem értem önt. Úgy gondolom, hogy a bolgár súlyeme­lők sikereivel már bizonyította mód­szere helyességét, s ezért már nem kell harcolnia.-Téved! Amit most mondok, azt kérem, hogy ne írja le... Bár, tudja mit, írja meg! Bulgáriában még most sem hisznek az elméletemben. Nem, nem a súlyemelők között, ha­nem más sportág berkeiben. Pedig meggyőződésem, hogy olyan edzésmódszereket dolgoztam ki, számára. A Dynamo őeské Budéjo­vice még a tavaszi idény elején is négy ponttal vezetett. A morva vá­rosban csak a legvérmesebb szur­kolók adtak némi esélyt a Zbrojovká- nak. Csak ők bíztak a kisebbfajta csodában, vagyis kedvenc csapa­tunk élrejutásában. (Frantiáek Cipro: ,,Jómagam is bizakodtam, s egyáltalán nem alap­talanul. Jobb a csapatunk, tavasszal jobb a sorsolásunk, nem vagyunk esélytelenek a dél-csehországi ve- télytárssal szemben, mondogattam, lelket öntve a játékosokba. Igazság azért a mai fociban is van, a kemény munka előbb-utóbb megérleli gyü­mölcsét. Aztán eljött az a májusi nap, amikor zsúfolt nézőtér előtt klassziskülönbséggel vertük a Ces­ké Budéjovicét és a nagy célunk elérhető közelségbe került, négy hét múltán pedig álmunk valóra vált.“) Az ünnepnapok nem tartottak so­ká. Röpke pihenő után a felkészü­lésnek az a szakasza kezdődött, amelyet talán egyetlen labdarúgó sem szeret: az alapozás. Napi há­rom kemény edzéssel készültek az új idényre. Az edzőtáborozás főha­diszállásán, a jicíni Start Szállóban talán sohasem láttak esténként eny- nyi elcsigázott, kedvetlen fiatalem­bert, akinek a vacsora után csak egy vágyuk volt: minél hamarabb ágyba kerül és - aludni... (Frantiáek Cipro: „Nem retúrje­gyet, hanem állandó bérletet aka­runk váltani az első ligába. Játé­kosanyagunk az élvonalbeli mércét amelyek más sportágakban is jól hasznosíthatók. S ne gondolja, hogy csak a levegőbe beszélek, mert erre is van példa már nálunk. Az evező­sök és a ritmikus sportgimnasztika képviselői már a gyakorlatban is al­kalmazzák módszereimet. A labda­rúgók azonban hallani sem akarnak erről. • Úgy gondolja, hogy a bolgár labdarúgáson is segítene elméleté­nek alkalmazása?- Hiszek ebben, s ezért teszem közkinccsé az elgondolásaimat, hogy mások példája is meggyőzze a kétkedőket. • Ha már szóba kerültek a ta- máskodók, az ellendrukkerek, lenne egy szándékosan provokatív kérdé­sem. Iván Abadzsievet korábban vi­lágszerte úgy emlegették, hogy a súlyemelés pápája. Aztán a Szöul­ban történtek, a bolgárok dopping­ügye után néhányan azt mondták, hogy lám, a doppingszerekben rej­lett Abadzsiev ereje. Mi erről a véle­ménye?- Ezt biztosan nem a súlyemelés­ben jártas szakemberek mondták, mert ők nagyon jól ismerték a körül­ményeket, s tudják, hogy a bolgár és a szovjet súlyemelés ereje a tehet­ségek kiválasztásában és a korsze­rű edzésmódszerekben van. • Mi a bolgár módszer lényege?-Tapasztalataim szerint a mi súlyemelőink több munkát végez­nek, s ezen belül is több szakmai gyakorlatot, mint más országok ver­senyzői. Válogatottjaink az év min­den napján, vasárnap is edzenek vagy versenyeznek. • Hogyan viselik ezt el? Az állan­dó központi edzőtábor nem teremt feszültséget? tekintve is megfelelő, habár egy-két tapasztalt húzóember nagyot lendít­hetne rajtunk. De manapság nálunk csaknem lehetetlen élvonalbeli lab­darúgót átigazolni, méghozzá az újonchoz. így csupán a saját nevelé­sű, a katonacsapatokból hazatérő játékosokkal bővült a keret. Igaz, közülük az RH Chebben is ki­emelkedő teljesítményeket nyújtó Smíd és a Havírovból hazatért Schneider csapatunk meghatározó egyénisége lehet.“) A csapat az elmúlt héten talán legismertebb játékosának, Kafkának a szülőfalujában, Lábon vendégsze­repeit. Az edzőt és a gólgyáros csa­tárt is mindenki arról faggatta, milye­nek az esélyeik? (Frantiáek Cipro: „A hazai körül­ményeket tekintve óriási szurkolótá­borunk van, csapatunkat tehetséges fiatalok alkotják. Remélem, a kellő rutin megszerzéséért nem kell majd túl sok tanulópénzt fizetnünk. Az a célunk, hogy ne legyenek kiesési gondjaink, kezdetben jó középcsa­pat szeretnénk lenni. Ehhez elsősor­ban az kell, hogy a vezetőség is első ligás színvonalon dolgozzék, s vég­re egyet akarjon minden brnói tiszt­ségviselő... Korszerűsíteni kellene a stadiont, főleg az öltözőket, és hát az egyesület munkáját is, egyszóval a pályán kívül elég sok a gond, amelyeket minél hamarabb meg kell oldani.“) Az újonc számára sohasem köny- nyű a sorsolás; a Zbrojovka különö­sen nehéz kezdet elé néz - mondo­gatják a szurkolók. (Frantiáek Cipro: „Ostravával kezdünk, aztán Nyitrára (Nitra) me­gyünk, majd Bohemians együttesét fogadjuk, ősszel háromszor játszunk Prágában. Nehéz feladat előtt állunk, de nagyon bízunk abban, hogy nem borongós, hanem napsugaras ősz köszönt ránk és nem tornyosulnak majd újabb fellegek a brnói labdarú­gás ege fölött...“) (-sy)- Nem szokott probléma lenni, bár igyekszünk jó feltételeket bizto­sítani számukra. A folyamatos, több­éves központi munka is módszerem egyik fontos eleme. S ide sorolom még a nagy intenzitású munkát, s hogy sok versenyen vegyenek részt súlyemelőink. Elsőrendű feladatomnak tartom a versenyzők pszichikai felkészíté­sét is, hogy mindig pontosan tudják, milyen feladatra vállalkoznak. íme egy gyakorlati példa: minden súly felemelése más-más mozgást igé­nyel, az ingerületek is különböző idegpályákon jutnak el az agyig, amelynek a másodperc töredéke alatt kell kiválasztania a megfelelő mozgássorozatot. Ezt azonban csak akkor tudja biztosan és pontosan elvégezni, ha a súlyemelőben él egy emlékkép arról a súlyról. Ezért na­gyon sok gyakorlatot végzünk, gyak­ran maximális terhelés mellett.- Nem vagyok jós, én is nagyon kíváncsi leszek az athéni eredmé­nyekre De ha arra gondolok, hogy a Napon is vannak foltok, akkor nem várok abszolút tisztaságot a világ- bajnokságon. S ha, tegyük ft-i hogy a szigorú intézkedések hatására senki sem használ tiltott szereket a felkészülés során, akkor sem lesz­nek egyenlők a feltételek. Mert előnyben lesznek azon országok súlyemelői, ahol fejlettebb a gyógy­szerészet, s hatékonyabb nem tiltott regenerálószerek állnak rendelke­zésre. • A szöuli eset sokat ártott a súlyemelésnek. Hogyan lehetne népszerűbbé tenni ezt a sportágat?- Erre válaszolva, hadd mondjak el egy rövid mesét. A fiatal varjú énekes szeretne lenni, s azzal fe- nyegetődzik, hogy ha nem engedik pódiumra, akkor öngyilkos lesz. Az anyja kétségbeesve fordul az állatok tanácsához. A bagoly, a legböl- csebb állat, azt mondja neki: igaz, hogy mióta világ a világ, a varjaknak nincs szép hangjuk, de jó reklámmal mégis sztár lehetne az ambiciózus kis madárból. Hát, a súlyemelésnek is csak jó reklámra lenne szüksé­ge KRESZ LÁSZLÓ Csallóközkürt (Ohrady), ez az ezer lélekszámú kis csallóközi falu a sportvilágban arról ismert, hogy innen származik világ- és Európa- bajnok, valamint olimpiai ezüstér­mes diszkoszvetőnk, Bugár Imre. A diszkobolosz nagy népszerűség­nek örvend szükebb hazájában. Va­lahányszor hazalátogat - és nagy elfoglaltsága mellett is elég súrűn szakít magának időt arra, hogy szü­leit és ismerőseit meglátogassa -, koronás főnek kijáró fogadtatásban van része. Minden kisdiák kapásból sorolja eredményeit, helyezéseit, és mindegyik arról ábrándozik, hogy egykoron belőle is hozzá hasonló bajnok váljék. Amikor a moszkvai olimpiai játékokon, az athéni Euró­pa-bajnokságon vagy az I. atlétikai világbajnokságon Helsinkiben a diszkoszvetés zajlott, szinte elnép­telenedett a falu. Mindenki a televí­zió képernyője előtt ült, utána pedig mindig olyan örömünnep volt, ami­lyent Kürt még nem látott. Legutóbb is örömünnep volt a fa­luban, majdnem olyan, mint amikor híres szülötte a dobogó legfelsőbb fokán állt. Ezúttal azonban a labda­rúgókat ünnepelték. Annak szólt az ünnep, hogy megnyerték a duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) járási bajnokság III. osztályának B-cso- portját, és az új idényben már a má­sodik osztályban játszhatnak. Vá­rady Árpád, a testnevelési egyesület elnöke mondja: három évvel ezelőtt már sikerült ugyanez, de egy év múltán az átszervezés miatt újra visszakerültek a tulajdonképpeni legalacsonyabb osztályba.- Nálunk az emberek imádják a sportot - mondja Orbán László szakosztályelnök ami kétségtele­nül Bugár Imrének is köszönhető. Hozzá fogható atlétatehetség azon­ban száz évben jó ha egy születik egy ilyen kis faluban, mint a mienk, ezért a sportok sportja nálunk is, mint faluhelyen általában, a labdarú­gás. Éppen ezért az átszervezéssel járó „leléptetés“ elég érzékenyen érintett minket, egyesületi tagokat, szurkolókat egyaránt. Sehogy sem tudtunk beletörődni, hogy ilyen alá­rendelt szerepet játszunk. 1988 ele­jén tisztújítást hajtottunk végre, és egy körültekintő csapatépítésbe és szakosztályi munkába fogtunk. En­nek az eredménye ez a feljutás. És természetesen Pálfy János edző ér­deme, aki szintén akkor került hoz­zánk. Másfél év alatt rendbehozta a csapat ügyeit. Annak ellenére, hogy az utóbbi évfolyamban is öt fiú vonult be a csapatból katonának, ősszel veretlenül végeztünk az élen, tavasszal is csak kétszer maradtunk alul ellenfeleinkkel szemben. Ez mindennél meggyőzőbben beszél. Még meggyőzőbben beszél a kürti labdarúgás fejlődésének le­hetőségeiről az a tény, hogy nagy figyelmet szentelnek az ifjúság ne­velésének. Pedig ez nem is olyan egyszerű annál az oknál fogva, hogy a faluban csak alsó tagozatú alapis­kola van. A gyerekek, úgymond a „legszebb gyermekkorban" más­hová járnak iskolába, rendszerint ott is futballoznak. Ennek ellenére az ifjúsági csapat Gaál Ferenc, a ser­dülő együttes Gaál Zoltán vezetésé­vel reményteljesen fejlődik, és ami még ennél is kedvezőbb: népes já­tékoskerettel. Az ifjúságiak tulajdon­képpen már ki is vívták korábban a felsőbb osztályba jutás jogát, de...- Hiába, kis egyesület, kis falu vagyunk - mondja a szakosztályel­nök -, nem engedhettük meg azt a fényűzést, hogy vasárnaponként két csapatot két különböző helyre utaztassunk. Ezért bár az ifik, baj­nokságot nyertek, visszatartottuk őket az alacsonyabb osztályban. Most viszont feljutott a felnőtt csa­pat, s ez megint csak bonyodal­mat okoz az utazásnál, ezért min­denáron arra törekszünk, hogy az ifik is feljussanak. Egyébként van egy egyezségünk a DAC-cal, amelynek értelmében kölcsönösen segítjük egymást. Most is három ifjúsági játékosunk szerepel a DAC színeiben: Lukács Feri, Varga Laci és Horváth Tamás. Az egyezség arra vonatkozik, hogy ha a DAC nem tart igényt a játékukra, felnőttként visszajönnek hozzánk. Ez, úgy hi­szem, ésszerű gyakorlat, mert nem fordulhat elő, hogy egy játékos ki­szorul a keretből és a kispadot kop­tatja vagy végképp elkallódik. Ne­künk viszont nagyon jól jön egy labdarúgó, aki már akárhogy is, de megízlelte a „nagy focit“. Eddig ez a kölcsönrendszer kifogástalanul működik, s mindkét fél hasznára válik. Az elmondottakból is látszik: Csallóközkürtön most egy komoly, megfontolt munka folyik a sport­egyesületben. Azt mondják, min­denképpen el akarnák kerülni, hogy ugyanarra a sorsra jussanak, mint két évvel ezelőtt. Ezért szeretnék felkarolni a környező falvak, Vámos­falu (Horné Myto) és Mad labdarú­góit is, ahol pillanatnyilag nincs szer­vezett sportélet. Az egyesület élvezi a gazdasági és állami szervek támo­gatását. Segítségükkel új pályát épí­tettek, ami a mai körülmények között nem kis dolog. A kürti Bugár-legenda része, hogy hat évvel ezelőtt, híres szülötte jóvoltából diszkoszvető viadalt is lát­hatott a falu népe. Az újdonsült vi­lágbajnok meghívta válogatott tár­sát, a másik kiváló csehszlovák diszkoszvetőt, Valentet; szabályos dobókon építettek a pályán, és em­lékezetes párosviadalt vívtak egy­mással. Imre győztes dobása 69 méterre és néhány centire sikerült, ami akkor csehszlovák csúcs lett volna hivatalos versenyen. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy zsúfolásig megtelt a pálya. Legalább ezer néző volt kíváncsi a bemutató­ra. A kürti sportegyesület vezetői most azt remélik: ha nem is ilyen szép számban, de legalább annyian buzdítják majd a csapatot, mint az utolsó tavalyi bajnoki mérkőzésen, amikor háromszázan jöttek ki. PALÁGYI LAJOS Iván Abadzsiev az elméletéről A súlyemelőedző titkai Iván Abadzsiev neve fogalom a súlyemelésben. Két évtizede, amikor átvette a bolgár válogatott irányítását, gyökeresen megváltoztatta az edzésmódszereket, s rövid időn belül a súlyemelés nagyhatalmává tette Bulgáriát. Az addig jórészt egyeduralkodó szovjet súlyemelősport évekig nem tért magához kábulatából. Az elmúlt két évtized során sokan szerették volna megismerni a bolgár módszer titkait. Erre gyakorlatilag nem nyílt lehetőség. Abadzsiev rövidebb időre több ország szakembereit is vendégül látta ugyan az edzőtáborukban, de módszere lényegét sohasem árulta el.

Next

/
Thumbnails
Contents