Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám, csütörtök

V ÚJ szú 3 989. VIII. 31. Baltikumi vezetők tévényilatkozata (ŐSTK) - Vajno Vjaljasz, az Észt KP KB első titkára a szovjet televízi­ónak adott nyilatkozatában hangsú­lyozta: Észtország továbbra is a Szovjetunió része marad, a szepa­ratizmus nem a mi jelszavunk. A to­vábbiakban aláhúzta annak a nyilat­kozatnak a jelentőségét, amelyben az SZKP KB elemezte a balti köztár­saságokban uralkodó helyzetet, s megállapította, hogy ennek a do­kumentumnak a fogadtatása nem volt egyöntetű. A Baltikumra három önálló köztársaságként kell tekinte­ni, amelyeknek megvannak a saját problémáik és jellemzőik A nemze­tiségi viszonyok bonyolult kérdései­nek megoldása során a kölcsönös tiszteletnek és a kompromisszumok­nak kell az első helyre kerülniük - mondotta Vjaljasz. Ivar Kezbersz, a Lett KP KB titkára is interjút adott a televíziónak, aláhúzva, a szocialista föderációban látja a bonyolult helyzetből kivezető utat, s emellett konkrétabban meg kell majd fogalmazni az egyes köz­társaságok kommunista pártjainak státusát. Támadások és tárgyalások LIBANONBAN KIÚJULTAK A HARCOK ra találkozott Szalem Hossz-szal, a muzulmán kabinet elnökével, hogy tárgyalásokat folytassanak a libano­ni válság megoldásáról. (CSTK) - A mentőosztagok tovább kutatnak a Sun Shield tar­tályhajó két tengerésze után. A tan­kért kedden Dzsunia kikötővárosban tüzérségi támadás érte. Eddig a máltai zászló alatt úszó hajó kapi­tányának és a legénység két tagjá­nak a holttestét találták meg. A keresztény fél az eddigi tények­kel ellentétben azt közölte, hogy a tankert nem tüzérségi gránát érte, hanem szíriai naszád támadásá­nak célpontja volt. Bejrúti biztonsági források ezzel összefüggésben rá­mutatnak: a keresztények a támadá­sért Szíriára akarják hárítani a fele­lősséget, hogy Franciaországtól fegyveres kíséretet kérhessenek a blokád alatt levő kikötőkbe tartó hajóik számára. Hírügynökségi jelentések szerint a tartályhajó elleni támadás után ismét kiújultak a harcok az egymás­sal szembenálló keresztények és muzulmánok között. Az összetűzé­sek során 3 személy életét vesztette és 17-en megsebesültek. A muzul­mánok által ellenőrzött Nyugat-Bej- rútban tegnap Francois Scheer, a francia külügyminisztérium főtitká­NDK: folyamatosság, megújulás Ziebart nagykövet évfordulós sajtótájékoztatója (Munkatársunktól) - A Német De­mokratikus Köztársaság megalakulásá­nak közelgő 40. évfordulója alkalmából tegnap Prágában találkozott a hazai sajtó képviselőivel Helmut Ziebart, az NDK csehszlovákiai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete. Bevezető nyilatkozatá­ban áttekintést adott a háború után kiala­kult történelmi helyzetről is, amely a de­mokratikus német állam létrejöttét szük­ségessé tette. A továbbiakban hangsú­lyozta, az NDK gazdasági fejlődése töret­len, a szociálpolitika igen fejlett (pl. az árak stabilitására, az alacsony lakbérek dotálására évente 50-60 milliárd márkát költ az állam). Az országaink közötti kap­csolatokat elemezve kijelentette: kölcsö­nös a bizalom, ismerjük egymást, tudjuk, mit akar a másik, s egyetértés van abban, hogy meg kell védeni a szocializmus alapvető érdekeit. Ami az NDK bel- és külpolitikáját illeti, arra mindig is a folya­matosság és a megújulás volt a jellemző - szögezte le Ziebart, visszautasítva azo­kat a nyugati állításokat, miszerint „Berlin nem képes a reformokra“. A nagykövet a továbbiakban leszögez­te: az NDK létének elismerése vezetett el egyebek között Helsinkihez, s aki ezt ma megkérdőjelezi, tulajdonképpen az összeurópai folyamat ellenében cselek­szik. Ezzel utalt arra a széles körű - hi­degháborús elemként értékelhető - kam­pányra, amely az NSZK-ban jelenleg fo­lyik az NDK ellen a „menekültkérdés" kapcsán. Ezt a témát később a kérdések­re válaszolva részletesebben is taglalta. Elmondta, az NDK hatóságai az év elején jelentősen liberalizálták a kivándorlást, s családegyesítés és más címen az idén mintegy 40 ezren távozhattak az NSZK- ba. A kivándorolni szándékozók, illetve az illegálisan távozók aránya az összlakos­ság 2 százalékát sem éri el, tehát szó sincs „tömeges menekülésről“, ahogy azt a Nyugaton állítják. A prágai és a bu­dapesti nyugatnémet nagykövetségen tartózkodó, összesen mintegy 200 NDK- állampolgár ügyével kapcsolatban el­mondta: Berlin véleménye szerint vissza kell térniük az NDK-ba, s ott kell kérvé­nyezniük a kiutazási engedélyt (bántódá- suk otthon nem esik). Egy olyan NDK-NSZK csúcstalálkozó lehetőségét, amelyen csak a „menekültekről“ lenne szó, a nagykövet kizárta. (p. m. G.) A Medellin-kartell cinikus „békejavaslatai“ (ÖSTK) - Az Egyesült Államok­ban tartózkodó Monica Greiff ko­lumbiai igazságügy-miniszter ked­den Washingtonban elutasította az ún. Medellin-karteli vezetőinek ja­vaslatát a béketárgyalásokra. Az El Tiempo című bogotai lap kedden közölte Fabio Ochoa Rest- repónak, a kartell három vezetője apjának nyilatkozatát, melyben a narkómaffia ellen indított hadjárat befejezésére szólította fel Virgilio Barco kolumbiai elnököt. A Libérati­on című francia lap nyilvánosságra hozta tegnap Pablo Escobarnak, a medellini maffia másik vezetőjé­nek cinikus ajánlatát. A kokabáró közölte, hogy azonnal beszüntetik a kormány ellen irányuló totális há­borút, amennyiben Bogota a kartellt integrálja a társadalomba. ,,A kor­mány ezt elutasította - panaszko­dott Escobar - így a végsőkig foly­tatjuk a totális háborút.“ A „békejavaslatok“ ellenére a ká­bítószer-csempészek tovább folytat­ják erőszakos akcióikat. Medellínből kedden újabb bombatámadásokról érkezett jelentés, s Bogotában egy utazási irodában történt robbanás. A kolumbiai független televíziós állo­más közölte, a hadsereg legna­gyobb „fogása“ Eduardo Martínez Romero, a narkómaffia pénzügyi szakembere, akit legkésőbb két hé­ten belül kiadnak az Egyesült Álla­moknak. Az USA összesen 80 kábí­tószer-csempész kiadatását kéri. Greiff asszony egyébként Wa­shingtonban további 19 millió dollá­ros segély megadásáról folytatott tárgyalásokat az amerikai veze­tőkkel. Gennagyij Taraszov, a szovjet külügyminisztérium közel-keleti ügyekben illetékes személyes kép­viselője kedden Bagdadban találko­zott Jasszer Arafaftaf, a PFSZ el­nökével. A zárt ajtók mögött megtar­tott tanácskozáson elsősorban a megszállt arab területeken és a Li­banonban kialakult legújabb hely­zetről volt szó. BT-határozat Namíbiáról (ŐSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, hosszas tanács­kozás után egyhangúlag hagyta jóvá a namíbiai helyzetről szóló határo­zatot. Ez követeli, hogy az érdekelt felek - elsősorban a Dél-afrikai Köz­társaság - szigorúan tartsák tiszte­letben a Namíbia függetlenségének megadásáról szóló korábbi BT-ha- tározatokat. Felszólítja az érintette­ket, minden lehetséges módon se­gítsék elő az olyan feltételek kialakí­tását, amelyek lehetővé teszik, hogy a namíbiai nép szabadon vehessen részt a novemberi választásokon, s végre elnyerje függetlenségét. A dokumentum végezetül azt köve­teli, a térségben oszlassák föl az összes félkatonai alakulatot, pa­rancsnoki stábjaikkal együtt. Ez el­sősorban a Pretoria által támogatott erőkre vonatkozik. Dél-afrikai választások Sajátos készülődés (CSTK) - Pretoriában kedden hozták nyilvánosságra a belügymi­nisztérium legújabb rendeletét, amely jelentősen bővíti a dél-afrikai rendőrség jogkörét. A dél-afrikai szerveknek szembe kell nézniük azzal, hogy mindinkább erősödnek a fekete többség tiltako­zó megmozdulásai, amiért az ősla­kosság nem vehet részt a szeptem­ber 6-ra kiírt parlamenti választáso­kon. Mint ismeretes, a lakosság 75-80 százalékát kitevő feketék egyáltalán nem rendelkeznek sza­vazati joggal. A keddi rendelkezés értelmében a rendőrségnek joga van arra, hogy a saját belátása sze­rint lezárja bármelyik épületet vagy városnegyedet, s megmotozhasson minden gyanúsnak tartott személyt. A választások időpontjának köze­ledtével Pretoria diplomáciai aktivi­tása is fokozódik. Frederik Willem de Klerk megbízott államfő a múlt pénteken Zaire elnökével találko­zott, hétfőn Kenneth Kaunda zam­biai elnökkel tárgyalt, tegnap pedig Justin Lekhanyavai, Lesotho Kato­nai Tanácsának elnökével találko­zott. LIBANON M' indig is az jellemezte a liba­noni válságot - a változó hevességű, de gyakorlatilag szaka­datlan harcok mellett -, hogy lénye­gesen több volt a rendezési javaslat, mint a rendezési készség. S még egy sajátosság: ahogy éleződött a belső viszály, úgy szaporodtak a határokon túl született megoldási indítványok. Ennek nyilván az az oka, hogy bár polgárháborúval kez­dődött a krízis, rövidesen egyre több ország lett benne közvetve vagy közvetlenül érintett. így lett Libanon a közel- és közép-keleti válság „ki­csinyített mása“, s egy időszakban a nagyhatalmak rivalizálásának „peremterülete“. Ahogy változtak az erőviszonyok a közel-keleti konfliktusban érintett országok között, ahogy változott politikai súlyuk a nemzetközi színtéren, ahogy módosult a helyzet az Öbölben és kedvezőbb irányba a globális nemzetközi légkör, úgy vált egyre elterjedtebbé az a véle­mény, hogy Libanonnak segíteni kell a problémák megoldásában. Termé­szetesen az Arab Államok Ligája vállalta magára a legtöbbet az ügy­ben, csak éppen mindeddig ered­mény nélkül. A legutóbbi csúcstalál­kozón létrehozott háromoldalú bi­zottság rövidesen kénytelen volt be­jelenteni: nem jutott semmire, nem tudta jobb belátásra bírni az ellensé­ges politikai-vallási csoportokat. Minden látszat ellenére Libanon­ban nem annyira vallási, mint inkább nagyon is kemény politikai, hatalmi harc folyik, amelynek kétségkívül van felekezeti színezete. Ez azon­ban nem a reális felekezeti megosz­tottság következménye, inkább a sajátos a függetlenné váláskor francia bábáskodással létrehozott, s mára rendkívül elavult és kétségkí­vül igazságtalan kormányzási rend­szer következménye. Ez a rendszer vezetett oda, hogy a hatalomból na­gyon eltérő módon részesedő társa­dalmi csoportok mindig külföldön igyekeztek szövetségeseket találni, hiszen minden más csoport rivális­nak számított. A józanabb, mérték­tartóbb, realistább erők ugyan több­ször is megpróbáltak partnereket keresni a határokon belül, de ezek mindig nagyon labilis, komolyabb alapokat nélkülöző, s ezért rendkívül rövid életű szövetségek voltak. ég valamit figyelembe kell venni: Libanon egy romhal­maz - mégpedig a szó legszorosabb értelmében. Különösen vonatkozik ez Bejrútra, amely ma nem az or­szág, hanem a háború fővárosa. A gazdaság már rég összeomlott, egy éve nincs államfő, kormány vi­szont kettő is, hadsereg pedig - né­mi túlzással - számtalan. Fenntartá­suk csak úgy lehetséges, hogy mé­lyen a zsebükbe nyúlnak a gazdag családok, vagyis ezek a fegyveres csoportok az egyes klánok magán­hadseregei. Az ország képtelen volt- s ma is képtelen - megvédeni magát az ismétlődő izraeli agresz- sziókkal szemben, képtelen véget vetni a déli országrész megszállásá­nak. Emellett viszont a kishadsere- gek kisháborúi zavartalanul folyta­tódnak. Talán a legnehezebb helyzetben- a közvetlenül érintettek közül- Szíria van. Régen igyekszik kive­zető utat taposni ebbe a politikai' mocsárba, néha talál is egy-egy szi­lárdabb szakaszt, amelyen hol ez, hol az a libanoni csoport veti meg a lábát, hogy erőt gyűjtsön, miköz­ben maguk a szírek egyre jobban Tervtúltengés M' kifáradnak ebben a nehéz menet­ben. A déli szomszédnak, Izraelnek viszont úgy jó, ahogy van: kiváló hídfőállást épített ki magának Dél- Libanonban a szíriaiak és - koráb­ban - a palesztinok ellen. Ugyanak­kor kordában tudja tartani azokat a libanoni erőket, amelyek harcolni próbálnak jelenléte ellen. A radikális síita csoportokat nyíltan támogató Irán is változtatott némileg libanoni politikáján: egyrészt az öböl-beli hadműveletek befejeződése és a háború következményei felszámo­lására irányuló lépések, másrészt az éppen aktuális belső politikai harc miatt. E bben a lényegesen új, sállan­dóan változó helyzetben született meg az egyiptomi, majd a francia, s legutóbb a napokban ismertetett szovjet rendezési terv. S ami szintén új: ezek a tervek nemcsak nagy vonalakban, de rész­leteikben, a rendezést célzó lépések sorrendjében is nagyon hasonlíta­nak egymásra. A legfontosabb moz­zanatok: távozzanak Libanonból a szíriai és az izraeli egységek, tartsák meg a már egy éve esedé­kes elnökválasztást, hozzák létre az államhatalmi szerveket, de ezúttal már ne az eddigi elavult módszer szerint. Hogy végül is mi valósul meg mindebből, s mikor, azt nem lehet tudni, de tény, hogy mind az arab közvetítő csoport, mind a fran­cia és a szovjet diplomácia ezúttal valamennyi érintett féllel kapcsolat­ba lépett, sőt Moszkva és Párizs konzultált is egymással Libanon ügyében. Igy talán most több re­mény van arra, hogy a libanoni el­lenséges csoportok - ha nem is szenvednek jóakarat-túltengésben - végre maguk is komolyan veszik azokat az okokat, amelyek Libanon­nal kapcsolatban a világot nyugtala­nítják. GÖRFÖL ZSUZSA Afganisztán Szétesőben az ellenzéki koalíció? (CSTK) - A pakisztáni bázisú af­gán ellenzéki csoportok - az úgyne­vezett pesavari hetek - az év elején hozták létre úgynevezett ideiglenes kormányukat. A hét párt egyike, a Hezbe Iszlami úgy döntött, hogy kilép ebből a kormányból. Azért dön­tött így, mert az ellenzéken belüli viszálykodás rendkívül éles fegyve­res összecsapásokba torkollott, s ezek során a közelmúltban a Hez­be Iszlami 300 tagja vesztette el életét. Egyébként a Hezbe Iszlami vezetője, Gulbuddin Hekmatjar az ideiglenes kormányban a külügymi­niszteri posztot töltötte be. Betelt a türelem pohara Bogotában. Nem cso­da, hiszen lehetett-e tovább tétlenül tűrni a gyil­kosságokat, a korrupció elhatalmasodását, a „narkóbiznisz“ virágzását, azt, hogy az alvilág „bekebelezi“ Kolumbiát? Virgilio Barco elnök a múlt héten hadjáratot indított a narkómaffia ellen. Szinte egy hét leforgása alatt ölték meg Carlos Luis Galant, a kolumbiai kormányzó Liberális Párt elnökjelöltjét, Carlos Valencia bogotai bírót és Franklin Quintert, Antioqia tartomány rendőrfőnö­két. Egy közös szál kötötte őket össze: kemé­nyen próbáltak fellépni a kábítószer-maffia ellen. Bérgyilkosok végeztek velük, s hogy kik voltak a megrendelők, azt nem nehéz kitalálni - a medel­lini kokabárók. Az óriási hatalomra és vagyonra szert tevő Medellin-kartellt a világ legveszélyesebb, legerő­sebb bűnöző szindikátusaként tartják nyilván. A „profíszervezet“ terrorista módszerekkel, a legkorszerűbb technikával dolgozik. Évi 100 milliárd dolláros bevételéből telik is modern fegy­verekre, számítógépekre, berendezésekre, nem okoz problémát a magánhadseregek fenntartása, sót az izraeli, dél-afrikai és brit katonai kiképzők pénzelése sem. Becslések szerint a medellini „vezérkar“ (Kikből is áll? Ide tartozik Pablo Escobar, Jósé Rodriguez Gacha, Jorge Luis Ochoa és Carlos Lehder - az utóbbi kettőt már letartóztatták.) 600 ezer embert foglalkoztat, kezdve a kokaültetvényeken dolgozó dél-ameri­kai szegény parasztoktól, a dzsungelharcosokon, csempészeken, vegyészeken, bérgyilkosokon, Guatemalán keresztül vezetnek Miamiba, Los Angelesbe, New Yorkba, Washingtonba. Kábítószer az oka a legtöbb gyilkosságnak, bűncselekménynek. És nemcsak Kolumbiában, hanem az Egyesült Államokban is, ahol már szintén elképesztő méreteket öltött a bűnözés. Nem csoda hát, hogy Bush amerikai elnök min­dent megmozgat a kolumbiai csempészek leállí­tására és a letartóztatott maffiavezérek kiadatása érdekében. Nem véletlenül ajánlotta fel segítsé­gét a Fehér Ház Barco államfőnek (a közvetlen katonai beavatkozással kapcsolatos híresztelé­seket mindkét részről cáfolták), s az sem kétsé­ges, hogy a washingtoni biztatás hozzájárult a véres leszámolás, a totális háború megkezdé­séhez. Az első sikerek ellenére - mintegy 12 ezer kábítószer-csempészettel gyanúsított személyt tartóztattak le, több tucat dzsungellaboratóriumot és ültetvényt égettek fel, repülőgépeket, gépko­csikat koboztak el, lefoglalták a kokabárók villáit - csak kevesen hisznek abban, hogy a háború a piszkos ipar és a narkókartell bukásával fog végződni. Sokan teszik fel a kérdést: elég erős lesz-e Bogota ahhoz, hogy befejezze a hadjáratot? Vagy megint lesz egy „kompromisszumos“ meg­oldás, mint már jónéhányszor ezelőtt? Kétségte­len, hogy az illegális kábítószer-üzlet bonyolult társadalmi és politikai problémát jelent Latin- Amerika számára. A kokabárók a „nép jótevői“, legalábbis ezt próbálja elhitetni Pablo Escobar, aki lakóházakat építtetett saját pénzéből a leg­szegényebbek számára, munkát ad nekik az ültetvényeken. Tény, hogy több tízezer vidéki család megélhetését biztosítja. Szerteszét ágaznak a politikai, hatalmi érde­kek, a kábítószer-üzlet, s az erőszak gyökerei is. A medellini narkókartell a védelemért cseré­be hosszú évek során pénzelte a különböző kormányellenes gerillaszervezeteket, partizán­mozgalmakat. A „barátság“ területi viták, zsaro­lások, érdekkülönbségek miatt az utóbbi időben ellenségeskedéssé fajult De a maffia nemcsak baloldali gerillákat „vásárolt meg“, hanem kato­natiszteket, rendőröket, kormánytagokat, parla­menti képviselőket is, sőt állítólag Bueno belügyi államminisztert szintén sikerült lekenyerezniük. „Ez még nem jelenti azt, hogy az egész ország korrupt“ - jelentette ki Virgilio Barco. Mindenki tudja azonban, hogy Kolumbiában nem mennek rendjén a dolgok. Ha viszont Bogota komolyan változtatni akar a kilátástalannak tűnő helyzeten, akkor egyszerre több csatatéren kell háborút vívnia URBAN GABRIELLA mérnökökön és jogászokon keresztül egészen az amerikai és európai pénzügyi szakemberekig. Az elsősorban bolíviai és perui őserdőkben termelt kokát Kolumbiában finomítják. Az exportot a me­dellini kartell ellenőrzi, óriási üzleteket bonyolít le az Egyesült Államokban, a világ legnagyobb drog-felvevőpiacán. Az USA-ban több mint 5 mil­lió narkós vár a különgépekkel szállított kábító­szerre. Az első számú lerakodóhely Florida, de vannak más utak is, amelyek Panamán, Mexikón, Kokainháború 1 Kolumbia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents