Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám, csütörtök
Több a bizalom és nyíltság a Nyugathoz fűződő kapcsolatainkban Mihail Gorbacsov beszéde a Legfelsőbb Tanács ülésén (ŐSTK) - Mint arról már beszámoltunk, MIHAIL GORBACSOV kedden beszédet mondott a Legfelsőbb Tanács ülésén. Beszédében - melyet az alábbiakban ismertetünk - összefoglalta Nagy-Britanniában, az NSZK- ban és Franciaországban tett látogatása eredményeit. Maguk a képviselők kérték, hogy a Legfelsőbb Tanácsot tájékoztassuk a legújabb külpolitikai lépésekről. Úgy vélem, az ilyen beszámolóknak nemcsak hagyománnyá, hanem kötelező érvényű szabállyá kellene válniuk. Nem hiszem, hogy első beszámolómban tájékoztatnom kellene önöket mindazokról a problémákról, amelyeket megvitattunk Nagy-Britanniában, az NSZK-ban és Franciaországban Ez a három út lehetőséget nyújt arra, hogy alaposabban gondolkodjak el itt önök előtt. Mindenekelőtt - egész nemzetközi tevékenységünk kiindulópontja az új gondolkodásmód és a szovjet állam külpolitikájának új alapjai. Ezeket jóváhagyta a népi képviselők kongresszusa és ezáltal törvényerőre emelkedtek. Bizonyára egyetértenek velem abban, hogy az új külpolitika elválaszthatatlanul összefügg a belső átalakítással. Erre támaszkodik minden tevékenységünk a nemzetközi színtéren. Bizonyára észrevették, hogy a választási kampány során és a képviselőkongresszuson nemzetközi politikánkat támogatták, bár hozzá kell fűzni, hogy átfogó vita tárgyává vált. A külpolitikában koncentrálódik a szovjet nép létérdekeinek egysége. Ez a politika állandó figyelmet és jelentős erőfeszítéseket tesz szükségessé állami szerveink, a közvélemény és az egész nép részéről. Gyakran hallhattuk és olvashattuk, nem esünk-e túlzásokba, nem szentelünk túl sok időt és energiát a külpolitikai ügyeknek? Úgy vélem, a politikának ezen a szakaszán nem lehet „takarékoskodni“, s főleg nem szabad egymással szembeállítani a bel- és külpolitikát. Nem vonhatjuk ki magunkat a világfolyamatokból, ezáltal elveszítenénk nemzetközi szerepünket is. Ez pedig mindent jelent, nemcsak presztízskérdés, helyünk a világméretű fejlődésben ugyanis történelmileg adott. Lehetetlenné válik az átmenet a 21. század civilizációjába, ha a Szovjetunió az marad, ami hosszú évtizedeken át volt, ha nem valósul meg az átalakítás. Az ösztönzések tehát nemcsak belső szükségleteinkből fakadnak, hanem a változó világból is, amelyben ma élünk. Most pedig a Nagy-Britanniában, az NSZK-ban és Franciaországban tett látogatásokról szólok. Ezek az országok gazdasági, politikai és katonai szempontból is a mai legnagyobb hatalmak közé tartoznak. Közülük kettő nukleáris fegyverekkel rendelkezik és állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Az NSZK területén összpontosul a NATO hatalmas nukleáris és nem nukleáris potenciálja. Mindhárom állam óriási szerépet játszik az európai és világpolitika alakításában. A látogatásokra a világméretű fejlődés nagyon jelentős, mondhatnám fordulatot jelentő időszakában, a szocialista világban zajló mélyreható változások idején került sor. Olyan jelentős politikai folyamatokkal párhuzamosan zajlottak, amelyek összefüggésben állnak a bécsi záróokmány januári elfogadásával, a tárgyalások megkezdésével az európai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetről, s bizonyos szünet után az USA - és ezzel együtt a NATO - külpolitikai aktivitásának felújításával. Nagy-Britannia, az NSZK és Franciaország vezetőivel folytatott tárgyalások, a találkozók a közvéleménnyel, az egyszerű emberekkel megerősítették meggyőződésünket, hogy Európa ma teljesen más, mint akárcsak néhány éve volt. összehasonlítva jelenlegi és múltbeli ugyanolyan szintű kapcsolatainkat, érezzük, milyen gyorsan változik viszonyunk a nyugati világgal: több a bili zalom, sót, a hiszékenység, több a konkrétum, a nyíltság, a bizalmasság, ami Európa és a világ jövőjét illeti. Mindenekelőtt mélyül a kapcsolatok tartalma. Erről meggyőzód3. hettünk úgy Londonban, mint mindenütt az NSZK-ban, Párizsban és Strasbourgban, ahol - mondhatjuk - egész Nyugat-Európa képviselte magát. A látogatások légkörére mérhetetlen hatást gyakorolt a közvélemény hangulata. Mindenütt, főleg az NSZK-ban olyan benyomás alakult ki bennünk, mintha összeomlott volna az a gát, amely hosszú éveken át megosztott minket. Mindez összefügg átalakításunk nemzetközi jelentőségének növekvő megértésével. Azt éreztük, hogy a fokozott, mondhatnánk tömegmértű figyelem, amelyet a világ most nekünk szentel, nemcsak üres állásfoglalás. Ez annak a ténynek a megértése, hogy a virágzó Szovjetunió nélkül a mai világ nem lenne teljes értékű. FÓ TÁRGYALÁSI TÉMÁK Röviden szólva, saját szemünkkel győződhettünk meg a nemzetközi közösség tudatában bekövetkezett jelentős fordulat eredményeiről. Ez erőteljesen megnyilvánult látogatásaink során. Ez a jelenlegi világméretű folyamat rendkívül fontos tényezője. Mindhárom fővárosban a következő fő témákat érintette a politikai párbeszéd: a jelenlegi világhelyzet és a globális problémák megoldásának távlatai, beleértve a világméretű és regionális gazdasági problémákat; a biztonság és a leszerelés; a közös Európa építése; kétoldalú kapcsolatok a Szovjetunióban zajló átalakítás feltételei között. Ezeket a kérdéseket vitattuk meg a tudósokkal folytatott megbeszéléseken is. Érthető módon mindezeket a kérdéseket kölcsönös összefüggéseikben vitattuk meg. A vélemények sajátosságai és az értékelések különbözőségei ellenére, úgy vélem, megállapíthatjuk: egyetértettünk olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik a világ- politikát. Ezek a következők: elfogadhatatlan és abszurd az államközi problémák és ellentétek katonai megoldása, az általános emberi értékek prioritást élveznek, egyetértettünk a szabad választás, a fegyverzetcsökkentés, a katonai konfrontáció felszámolása, a kelet-nyugati gazdasági együttműködés szükségességében, az ökológiai erőfeszítések internacionalizálása, a politika és az erkölcs közötti összefüggések ügyében. Rámutattunk a humanitárius és a kulturális tényező szerepére, a különböző országok állampolgárai közti közvetlen kapcsolatok jelentőségére. Ami a londoni, bonni és párizsi tárgyalásokon felmerült ellentéteket illeti, ezek mindenekelőtt a nukleáris fegyverek szerepét érintették. Tudatosítjuk azonban az árnyalati eltéréseket mind az álláspontokban, mind az érvelésekben. A brit vezetés mintha megszállottja lenne a nukleáris elrettentésnek. NSZK-t nyugtalanítja fekvése a nukleáris konfrontáció vonalán és az, hogy számára mindennemű atomfegyver különösen veszélyes. Franciaország védelmezi sajátos helyzetét a NATO-ban és nukleáris potenciáljának „kizárólagosan politikai“ jellegét. Ezenkívül mindannyian szövetségesi kötelezettségeikről beszélnek. Ellenzői vagyunk a nukleáris elrettentés stratégiájának, amely értéktelenné tehetné a hagyományos fegyverek csökkentését, s amely ellentétes a feladattal, hogy Európában számoljuk fel a katonai konfrontációt. Úgy tűnik, ez ellen nincsenek ellenvetések. Hogy további lehetőségeket adjunk a megoldások megtalálásához a bécsi tárgyalásokon, konkretizáltuk elképzeléseinket a fokozatos eljárásról. Ezt alátámasztottuk azzal, hogy készek vagyunk európai rakétáink további egyoldalú csökkentésére, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a NATO-országok úgy döntenek, készek velünk tárgyalásokat kezdeni a harcászati nukleáris fegyverekről. Ezzel összefüggésben reagálni szeretnék arra a kérdésre, amelyet a szovjet emberek néha nagyon határozottan tesznek fel: nem megyünk-e túl messzire, nem teszünk-e megengedhetetlen engedményeket? Lenin tanítása alapjár\ teljes meggyőződéssel ki kell jelentenem, hogy csak az ésszerű kompromisszumok vezethetnek el a normális nemzetközi kapcsolatokhoz. Véleményünk szerint a világ megérett erre. A dolgok leegyszerűsítése lenne, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy a Nyugat is lépéseket tesz a leszerelés felé. Általános elismerést keltett a szovjet-amerikai rakétsszerződés, amelyet tisztességesen teljesítünk. Az USA az elmúlt három évben nem növelte katonai költségvetését, most pedig a kongresszusban küzdelem folyik egyes katonai programok finanszírozása körül. Az Egyesült Államok jelentős számú nukleáris töltetet vont ki Európából, moratóriumot rendelt el a katonai célú plutónium- és tríciumelőállításra, korlátozta a harckocsigyártás programját. Befejeződött az NSZK tulajdonát képező Pershing 1A típusú rakéták felszámolása. Bush elnök és a NATO válasza az európai hagyományos fegyverzet csökkentését érintő javaslatokra közelebb hozza, nem pedig elodázza a probléma megoldását. Elmondhatjuk, a bécsi tárgyalások második fordulója ezekről a kérdésekről pozitívan zárult. Érezhetően közeledik a vegyi fegyverek betiltása is. Mindezek nagyon fontos dolgok, amelyeket nem lehet lebecsülni. Ugyanakkor, természetesen, iátjuk az USA és a NATO tevékenységének más, a békét fenyegető oldalait is. KÖZELEDNEK AZ ELKÉPZELÉSEK A látogatások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a Nyugaton egyre több ember tudatosítja, átalakításunk sikere nem azt jelenti, hogy a szovjet társadalom a kapitalizmus irányába változik, hanem hogy az átalakítást saját értékeink alapján kezdtük el és valósítjuk meg, az átalakítás a szocializmus megújítását célozza. Strasbourgban az egész világgal közöltük, hogy az átalakítás sikere esetében a világközösség új szocialista állammal találja magát szemben. Hangsúlyozom, ez az állam új lesz, de főleg szocialista. A jelekből ítélve Nyugaton ezt egyre jobban megértik, az ilyen irányú spekulációk is egyre ritkábban jelentkeznek. Úgy vélem, a látogatások után elmondhatjuk, közeledtek az elképzelések az európai házról, nyilvánvalóbbá vált e gondolat realitása. Beismerem, kicsit váratlan volt számunkra az a kedvező fogadtatás, amelyben elképzeléseinket részesítették Strasbourgban. Ennek alapján megelégedéssel nyugtázhatom, megerősítést nyert, hogy az összeurópai folyamat életképes és van jövője. Az Európa Tanács a közös európai ház egyik tartópillére lehet, az a hely, ahol közösen fogjuk kidolgozni a fontos kezdeményezéseket. Az európai ügyekkel összefüggésben partnereink többször is részletesen érdeklődtek a szovjet-amerikai kapcsolatok iránt. A mi álláspontunk teljesen világos, mint minden más, ez is politikai realizmuson alapszik. Az Egyesült Államok az európai folyamat objektív tényezője és primitív, sót, egyenesen értelmetlen dolog lenne lebecsülni ezt a realitást. Ebből kiindulva értékeljük Bush elnök közelmúltban tett lengyelországi és magyarországi látogatását. Ez természetes dolog. De csak abban az értelemben, ha - mint mondottam - lecsillapítják azokat a vágyakat, miszerint az ezekben az országokban lejátszódó bonyolult folyamatokat arra használják ki, hogy letérítsék őket a maguk választotta útról. Ez bizonyára negatív következményekkel járna egész Európa számára. A látogatások során éreztük, az európaiknak érdeke a szovjet-amerikai viszony további javulása, mindenekelőtt a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló tárgyalások sikere. AZ ELÉRT EREDMÉNYEK Engedjék meg, hogy levonjak néhány gyakorlati következtetést a három országban tett látogatások eredményeiből. Vegyük először a dolog gazdasági oldalát. Rekordszámú megállapodást írtunk alá: Bonnban 12-t, Párizsban 22-t. Természetesen nem a megállapodások számáról van szó, de már ez is sokmindenre következtetni enged. Ugyanígy fontos, hogy találkoztunk a vállalkozói körök legkompetensebb képviselőivel, akik sokszor nagyon bírálóan, de egyben konstruktívan nyilatkoztak külgazdasági lehetőségeikről. Mellesleg, panaszok hangzottak el egyes szovjet központi hatóságok lassúságára, munkájuk vontatottsá- gára. Tekintettel az ügy jelentőségére haladéktalanul meg kell oldani ezeket a problémákat, s ebbe be kell kapcsolódniuk a Legfelsőbb Tanács illetékes bizottságainak is. Amikor megkérdeztük nagykövetségeink véleményét egyes külföldre utazó küldöttségeink munkájáról az utóbbi néhány évben, nagyon bíráló értékeléseket kaptunk, főleg ami szakértelmüket és útjuk programját illeti. Ennek alapján szólhatok arról is, hogy a delegációk nagyon sok tagja állami pénzen azért utazik külföldre, hogy kiegészítse kulturális ismereteit és megismerkedjen más országok nevezetességeivel. Ez is olyan kérdés, amellyel foglalkoznia kell a Legfelsőbb Tanácsnak. Általános politikai szempontból a látogatásokból levonható néhány általános következtetés, bár minden országban voltak sajátosságai. Talán sikerült döntő áttörést tenni az új, békés Európa felé vezető utat elzáró ideológiai akadályokban. Megszilárdult a bizalom a kölcsönös megértés állami szintjén. Kapcsolataink „emberibbé" válása a más társadalmi rendszerű országokkal elnyerte a közvélemény, az európaiak milliói szilárd támogatását, támogatják az európai békefolyamatot. Ebben az összefüggésben még nagyobb jelentőségre tesz szert a kulturális és egyáltalán az emberi kapcsolatok minősége. Lényegesnek tartom a Szovjetunió és a NATO-tagországok közti kapcsolatok megújítását katonai vonalon. Ebben részt vesznek a védelmi miniszterek, a vezérkarok, a katonai alakulatok, a katonai iskolák stb. A kölcsönös megértés, sőt, maga a megismerkedés, a bizalom, a katonai tevékenység előreláthatóságának különleges jelentőségű eleme. Két-három évvel ezelőtt az ilyesmit teljesen valószínűtlennek és nemkívánatosnak tekintettük volna. Ma azonban ez a gyakorlat segít az olyan légkör kialakításában, amelyben nagyobb biztonsággal lehet eljárni a katonai kiadások csökkentése terén anélkül, hogy megfeledkeznénk arról: meg kell őrizni az egyensúlyt. Megállapodtunk a látogatások során a parlamentek közti kapcsolatok aktivizálásában is. Ezek politikai jelentősége korunkban szembetűnő és tovább fog növekedni. Természetesen, még nem kevés ellentét van. Mégis látjuk az érintkezési pontokat és annak lehetőségét, hogy kölcsönösen kiegészítsük viszonyulásunkat például az olyan problémákhoz, mint a fejlődő országok eladósodottságának megoldása, a világgazdaság stabil fejlődésének biztosítása, a globális ökológiai veszély elhárítása. E kérdések megoldásának megfelelő eszköze az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely sokáig várt arra a pillanatra, hogy megkapja ezt a szerepet. Ha a Nyugat-Európával kapcsolatos tevékenységünkről beszélünk, ezt a következtetést vonhatjuk le: a világ elkezdett változni, s ez egyre inkább megnyilvánul. Egyeseknek ez tetszik, másoknak kevésbé, s vannak akiknek egyátalán nem tetszik. Ezt is tudjuk. Az a fontos azonban, hogy a nyugat-európai vezetők és az európaiak többsége tudatosítja, nemcsak ki lehet, hanem ki is kell építeni az új Európát. Egyre jobban tudatosítják, hogy itt nincs alternatíva, Európának előre kell haladnia, kiindulva a meglévő realitásokból, nem pedig visszatérnie azokhoz az időkhöz, amikor a háború fenyegetett. Általában véve megállapíthatjuk, hogy - Lenin szavaival élve - a különböző európai országok békés együttélése olyan realitássá változik, amellyel nem lehet nem számolni. SZÖVETSÉGESI KAPCSOLATOK Azok a fontos külpolitikai akciók, amelyekről ma tájékoztatom önöket, a legnagyobb jelentőséggel szövetségi kapcsolataink keretében bírnak. Strasbourgból egyenesen Bukarestbe repültünk a Politikai Tanácskozó Testület ülésére. A bukaresti ülés nem hagyományos jellegű volt. Egyrészt azért, mert a szocialista közösség életének rendkívül felelősségteljes szakaszában valósult meg, másrészt az ottani véleménycsere jellege miatt. A Bukarestben elfogadott dokumentumok egységes akcióprogramot alkotnak, a biztonságos, békés Európa megteremtésére. Arról tanúskodnak, hogy a szocialista országok megfelelően reagálnak a kor kihívásaira. Az ülés konstruktív módon reagált a brüsszeli NATO-tanácskozás javaslataira és megállapította, hogy azok bizonyos értelemben elébe mennek a Varsói Szerződésnek a hagyományos fegyveres erók és fegyverzet csökkentésére vonatkozó javaslatainak. Az ülés megmutatta, megértettük annak szükségességét, hogy katonai-politikai szervezetünket politikaikatonai szervezetté változtassuk. Ez hozzájárul a szocialista országok által meghirdetett cél eléréséhez, - a Varsói Szerződés és a NATO feloszlatása előkészítéséhez az összeurópai folyamat keretében. Szövetségünk legfelsőbb fóruma sok vonatkozásban új volt tartalma által, a nyíltság és az események sajátos elemzése jellemezte. Megnyilvánultak a különböző értékelések, eltéró álláspontok. Nem látunk ebben semmi rosszat. A példás egyhangúság ideje lejárt. A Varsói Szerződés tagországai bel- és külpolitikájának megvannak a maga lényeges sajátosságai. A Politikai Tanácskozó Testület ülése azonban világosan demonstrálta a közös politikai akaratot a kölcsönös megértésre és az együttműködésre, s ez a legfontosabb. A bukaresti tanácskozás eredményei! egészében véve kedvezően fogadták a nyugat-európai kormánykörök. Ez szokatlan, ám megfelel az európai államközi kapcsolatok új szellemének. A bukaresti ülés ismét megerősítette, hogy a szocialista közösségben szilárdan gyökeret eresztenek a teljes egyenjogúság, a függetlenség és az önállóság elvein alapuló új kapcsolatok. Ma mindenki számára világos, hogy nincs semmilyen univerzális szocialista modell, s hogy senkinek sincs monopóliuma az igazságra. Minden nép maga határozza meg országa sorsát, maga választja meg rendszerét és berendezkedését. Senki semmilyen ürüggyel sem avatkozhat be ebbe kívülről, nem kényszerítheti rá senkire saját elképzeléseit. A bukaresti ülés eredményeiből teljesen világosan kitűnik, s ezt követeli meg a globális európai helyzet, hogy meg kell újítani a Legfelsőbb Tanács kapcsolatait a szövetséges államok parlamentjeivel. A bukaresti ülés jellege a kubai és a kínai csúcstalálkozó eredményeivel együtt lehetővé teszi annak kijelentését, hogy kapcsolataink a szocialista országokkal egységesebb jelleget öltenek. Ebből az alkalomból szeretném ismét hangsúlyozni Kínával való kapcsolataink normalizálásának világméretű jelentőségét. Mellesleg, mind Bonnban, mind pedig Párizsban nemegyszer sürgetően érdeklődtek reagálásunk iránt az ismert pekingi eseményekre. A Pekingben bekövetkezett tragédiával kapcsolatos álláspontunkat kifejezésre juttattuk. Sajnáljuk, hogy ez a tragédia bekövetkezett. A mellett vagyunk, hogy a legégetőbb problémákat a hatóságok és az emberek közti politikai párbeszéd útján oldják meg. Ez a mi véleményünk, magunk is ezt a módszert választottuk. Azonban minden nép maga oldja meg problémáit. Ez a mi elvünk, s úgy hiszem, megmásíthatatlan álláspont. Szilárd elhatározásunk, hogy következetesen és teljes mértékben kihasználjuk a kínai látogatás eredményeit. Meggyőződésem, hogy a szovjet-kínai párbeszédben elért új határkő megfelel mindkét nép, az ázsiai és a csendes-óceáni térség, az egész világ érdekeinek. Külpolitikai irányvonalunk bizonyította bizonyos hatékonyságát, mivel - véleményem szerint - tudományosan indokolt volt, s megfelelt a kor követelményeinek, társadalmunk és a világ szükségleteinek Az új gondokodásmódon alapuló elvi választásunk helyes. Most az a feladat, hogy következetesen és maximálisan kihasználjuk az elért eredményeket népünk, az átfogó biztonság és a haladás érdekében. Döntő jelentőségű az általunk kötöttmegállapodások és szerződések, a népi képviselők kongresszusa határozatainak következetes teljesítése. Zárószakaszába érkezett a szovjet törvénykezés összhangba hozása azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Bécsben és az ENSZ- ben fogadtunk el, s az általunk aláírt más nemzetközi dokumentumokkal. Már mondottam, hogy az új gondolkodásmód lényegében az egész átalakítás ideológiája és elmélete, s nemcsak a külpolitikáé. Nemzetközi tevékenységünk eredményei csak hangsúlyozzák hatékonyságát. A világban lejátszódó pozitív folyamatok még nem váltak visszafordíthatatla- nokká. Ugyanakkor még sosem voltak ilyen reménykeltőek az emberiség történelmében annak távlatai, hogy belépünk a békés szakaszba, mint ma. S ez még sosem függött ilyen nagymértékben tőlünk, mindenki felelősségétől az átalakítás nagy ügyéért. Ezután Mihail Gorbacsov válaszolt a képviselők kérdéseire, amelyek beszéde főbb kitételeit érintették.
