Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-25 / 200. szám, péntek

Nemcsak a könyvekből TIZENEVESEK A FELKELESROL Jelentős törté­nelmi események évfordulóira emlé­kezve gyakran vetődik fel a kér­dés: milyen kép él róla a fiatal nem­zedék tudatában. A megalapozott válasz természete­sen széles körű fölmérést és alapos tudományos elemzést követel. írá­som korlátozott terjedelme, sem a publicisztikai forma nem teszi le­hetővé, hogy ilyenre vállalkozzam. Arra szorítkozom csupán, hogy az ifjúsággal végzett munkám tapasz­talataira és mintegy két tucat, külön­böző korú fiatallal a szlovák nemzeti felkelésről folytatott beszélgetéseim néhány tanúságára támaszkodva következtessek arra, hogyan él e nagy történelmi esemény a cseh­szlovákiai magyar tizenévesek em­lékezetében. A Galántai (Galanta) Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnázium mintegy 10-15, a történelem iránt átlagon felüli érdeklődést tanúsító másodi­kos és harmadikos tanulója kissé megilletődött, amikor történelemta­náruk magunkra hagyott bennünket. Mint az ilyenkor szokásos, a beszél­getés meglehetősen lassan bonta­kozott ki. Először Csehszlovákia feldarabo­lásának és a szlovák bábállam ke­letkezésének körülményeit vitattuk meg. Főleg a harmadikos Puskás Tünde tűnt ki alapos ismereteivel, de nemigen maradt el mögötte a má­sodikos Veres László sem.- Az ellenállás csak fokozatosan bontakozott ki. Kezdetben a nacio­nalista propaganda Szlovákia lakos­ságának egy részét megtévesztette. Úgy hitték, sikerült létrehozni az első igazán független szlovák államot. Csak később látták be, hogy ez tévedés, s ezután bontakozott ki az ellenállás, a szervezkedés - fejtette ki Takács Gábor.- A nép sohasem volt híve a szlo­vák fasiszta rendszernek - tette hozzá Veres László.- Dokumentumok, tények igazol­ják, hogy Dél-Szlovákia magyar la­kosságának zöme antifasiszta volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kommunista pártnak egyik legerősebb támasza épp ez a vidék volt. Főlejg Kelet- és Közép- Szlovákia magyar nemzetiségű anti­fasisztái kapcsolódtak be a harcok­ba - mondta Takács Gábor. Ezt kiegészítve Tóth Adrián arról szólt, hogy a magyar hadsereg doni Kevesebb baleset Az első félévben a Kelet-szlovákiai kerület országútjain 3727 közúti baleset történt, amelyek következtében 48 ember életét vesztette, 242-en pedig súlyos sé­rülést szenvedtek. Az anyagi kár megha­ladja a 16 millió koronát. Míg az egyes járásokban nőtt, a Rozsnyói (Roznava) járásban csökkent a balesetek száma.- A jó megelőző munkának, a fokozott közúti ellenőrzéseknek tudhatjuk be, hogy járásunkban 52 balesettel és hét áldozat­tal kevesebbet jegyeztünk fel, mint a múlt év hasonló időszakában - mondta Jozef Vojtko százados, a közlekedésrendészeti osztály parancsnoka. Ennek ellenére nem lehetnek elége­dettek. Ugyanis minden ötvenkettedik balesetre jut egy emberáldozat, ami rosz- szabb a kerületi átlagnál. Ebben a járás­ban nyáron sok a turista, így a közúti balesetek csaknem 27 százalékát a más járásbeliek, több mint hat százalékát pe­dig a külföldi gépjárművezetők okozták. Főleg a szoroskai útszakasz veszélyes. A balesetet okozott gépjárművezetők kö­zül többnél állapítottak meg ittasságot. Kedvezően alakult a helyzet júliusban is. A járásban 38 közlekedési balesetet jegyeztek fel, harminckettővel keveseb­bet, mint a múlt év hasonló időszakában. A közlekedésrendészet dolgozói bíznak abban, hogy az idén kedvezőbb iesz az év végi mérleg, kevesebb lesz a balese­tek és az áldozatok száma. -nj­veresége után sok magyar katona döbbent rá arra, hogy ők csupán a németek eszközei. Közülük is töb­ben csatlakoztak a fölkelőkhöz. Találkozásom Stúrovóban mint­egy tucatnyi alapiskolással kissé másképpen indult. Először törté­nelemtanáruk kérdéseire felelve mutatták meg. mit is tudnak a föl­kelés eseményeiről. Mondhatom: alapiskolás tanulóktól az esemé­nyek ilyen részletes ismeretét nem is vártam volna. Pontos kronológiai sorrendben sorolták az eseménye­ket: az SZLKP 5. illegális központi vezetőségének megalakulását és összetételét, az SZNT létrejöttét és a Karácsonyi Egyezmény megköté­sét, a fölkelés kitörésének körülmé­nyeit. Ismereteik nemcsak a fölkelés eseményeit fogták át, kiterjedtek a partizánharcokra is. Több csapat­nak nemcsak elnevezését, hanem parancsnokának nevét is ismerték. E tetszetős bemutató után végül én is szóhoz jutottam. Érdeklődé­semre, hogy kinek van valamilyen személyes élménye a fölkeléssel kapcsolatban, nem jelentkezett sen­ki. De többen biztatták az asztal végén ülő nyúlánk barna fiút: Onof- rej Andrást, hogy álljon föl. Szerény­sége, vagy talán a nyilvános szerep­léstől való félelme miatt húzódozott a megszólalástól. Végül is elkezdte:- Nagyapám, akinek a nevét is örököltem, részt vett a szlovák nem­zeti felkelésben. Ezt egy 1945 au­gusztusából származó újságcikk és a nálam lévő kitüntetések is bizo­nyítják. A „Tri duby“ nevű repülőtér­re a Szovjetunióban alakult cseh­szlovák hadtest ejtőernyős egysé­gének katonájaként érkezett, hogy bekapcsolódjon a harcokba. Jelen­leg 68 éves, Búcson (Buc) él, nyug­díjasként - mondta szűkszavú sze­rénységgel. A fölkelés történelmével nemcsak a könyvekből ismerkednek. Mint megtudtam, iskolájuk baráti kapcso­latot tart a fölkelés központjának Bakoss utcai alapiskolájával. Évente kétszer találkoznak szlovák baráta­ikkal: télen Banská Bystricában, nyáron pedig átúrovóban. Ilyen al­kalmakkor nemcsak a sípályán vagy a medencében mérik össze erejü­ket, ügyességüket, egyéb szórako­zással is kedveskednek egymásnak. Talán mondanom sem kell, hogy országos hírű néptáncegyüttesük­nek, a Kisbojtárnak Közép-Szlováki- ában is nagy sikere volt. Téli Banská Bystrica-i tartózkodá­suk alatt a stúrovói gyerekek prog­ramjában fontos helyet kap a szlo­vák nemzeti felkelésre való emléke­zés. Múzeumlátogatásuk élményei­re emlékezve Mácsai Marianna el­mondta:- Emlékezetben legelevenebben az a kép él, amely a múzeum kör­nyékén tárul elém. Mindenütt kora­beli fegyverek: ágyúk, harckocsik. Számomra a legdöbbenetesebb lát­vány annak a mészégető kemencé­nek a képe volt, amelyről azt mesél­ték, hogy a németek és szlovák pribékjeik embereket égettek benne.- Számomra azok a filmek emlé­kezetesek, amelyeket a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumában ve­títettek a korról. Emlékszem még a fölkelők és a partizánok ruháinak és egyéb használati tárgyainak kiál­lított darabjaira - teszi hozzá Tóth Andrea. Csendet és némi elbizonytalano­dást váltott ki az a kérdésem, hogy a szépirodalomban vagy más jellegű műalkotásokban találkoztak-e a föl­keléssel.- A szlovák irodalomkönyvben Ott írták történelmünket címmel van egy szemelvény, amelyet olvastunk. A fölkelésről szólt még a Garam menti krónika és a Halál jár a he­gyekben című könyv - reagált leg­gyorsabban a témaváltásra Krajcso- vics Beáta. Rövidebb elbeszélésekre, re­gényrészietekre a különböző osztá­lyok tankönyveiből Szatmáry Rená­ta, Tóth Andrea és Bognár Zsanett emlékezett, anélkül, hogy ezeknek az olvasmányoknak tartalmát el tud­ta volna mondani. A két iskolába tett látogatás meg­győzött arról, hogy a tizenéves tanu­lók élénken érdeklődnek a felkelés eseményei iránt. Szeretnének minél többet megtudni a szlovák nép anti­fasiszta harcáról, a harc internacio­nalista jellegéről. Nemcsak a köny­vekből, hanem személyes élmé­nyek, találkozások révén. Úgy is, hogy meglátogatják a történelmi esemény színhelyeit, múzeumait, s megismerik a kor ember- és jel­lempróbáló összefüggéseit. így kötődhetnek érzelmileg is hazánk, s ezen belül Dél-Szlovákia forradalmi hagyományaihoz. MORVAY GÁBOR KOMMENTÁLJUK Hl A biztonságos munkavégzésért Szigorú munkavédelmi szabályok óvják a munkahelyeken az emberek életét és egészségét. A korszerű vezetéshez hozzátar­tozik az, hogy az adott vállalatnál tervszerűen fejlesszék a mun­kakörülményeket, megszüntessék a veszélyforrásokat, megkö­veteljék a munkavédelmi előírások megtartását, a biztonságot szavatoló fegyelmet és szervezettséget. A módosított Munka Törvénykönyve jogalap ahhoz, hogy a munkavédelmi követel­mények még következetesebben érvényesüljenek. A szigorú rendelkezések ellenére az illetékesek nem elégedet­tek a munkavédelem gyakorlatával. Ennek okai között szerepel­nek a munkaszervezés fogyatékosságai, a dolgozók fegyelme­zetlensége, de meg kell említeni azt is, hogy lassú a műszaki fejlesztés üteme, a korszerű technológiák bevezetése, sok helyen elavult a termelés anyagi-műszaki alapja. Ugyanakkor a műszaki fejlődés új környezeti ártalmakat, eddig ismeretlen veszélyforrásokat is teremt. Nemegyszer zajosabbak a nagyobb teljesítményű gépek, vagy más módon okozhatnak esetleg fog­lalkozási betegségeket. A mezőgazdaságban, de az iparban is sok új vegyszert és más ártalmas anyagot használnak, a számí­tógépek, a komputerek pedig fokozzák kezelőik pszichikai meg­terhelését. Csupán egy adat a helyzet illusztrálására: naponta 4500 dolgozó hiányzik a munkahelyekről üzemi baleset miatt, mintegy húszszor többen betegség miatt (ez esetek 50 százalé­kában a munkahelyi ártalmak okozta betegség miatt). Nem vitás, elsősorban a munkafolyamatokat kell olyanná tenni, hogy azok kizárják a baleseteket, a károsító hatásokat. A műszaki fejlettség mai színvonala ezt még nem teszi lehetővé, ezért a balesetelhárításban, a technológiai fegyelem szigorú betartásán túlmenően, jelentős szerepük van az egyéni védőesz­közöknek. Nem kis összegeket fordítanak a munkahelyek a védőfelszere­lésekre - míg 1980-ban 2,3 milliárd koronát, 1987-ben már 3,4 milliárdot. Kétségtelen, némileg jobb lett a dolgozók ellátása ezekkel az eszközökkel, a kutatásban, a gyártásban a forgalma­zásban és a felhasználásban egyaránt születtek eredmények, de a helyzet mégsem javult a ráfordítások növekedésének arányá­ban. A Szakszervezetek Központi Tanácsának 8. ülése és legu­tóbb a Szlovák Szakszervezeti Tanács is a problémák mielőbbi megoldását szorgalmazta. Gondot okoz a védőeszközök minősége, néhány nem felel meg a követelményeknek, aránytalanul rövid idő alatt használha­tatlanná válik és a forgalmazás is sok kívánnivalót hagy maga után, nem eléggé folyamatos, rugalmas a szállítás. Sok védőesz­köz korszerűsítésre szorul, de a fejlesztés üteme nem felel meg a követelményeknek. A népgazdaság irányításának eddigi rend­szerében a gazdálkodó szervezetek nem voltak érdekeltek, hogy gazdaságosan bánjanak az eszközökkel, a beszerzésükre fordí­tott költségek megtérültek - a megrendelő megfizette a termék árában. Az új gazdasági mechanizmus, az önelszámolás viszo­nyai között a védőeszközöket illetően is megnőtt a dolgozókol­lektívák felelőssége, a pazarlás, az indokolatlanul nagy költsé­gek közvetlenül érintik gazdasági eredményüket és a bérüket is. Helytelenül értelmezett takarékossági szempontok azonban nem érvényesülhetnek, arra van szükség, hogy a célnak legjobban megfelelő eszközöket szerezzék be. Szólnunk kell még egy gondról: a védőeszközök, a védőruhák csak akkor felelnek meg céljuknak, ha rendeltetésszerűen hasz­nálják őket. Neveléssel, meggyőzéssel, ha nincs más eszköz szigorú felelősségrevonással kell megkövetelni használatukat. Tegyük azonban hozzá, hogy a dolgozók bíráló észrevételei gyakran jogosak, egyes védőeszközök viselése valóban kényel­metlen, nem kevés az olyan, amelyekről enyhén szólva azt mondhatjuk, hogy nem esztétikusak. A kormány által kinevezett munkacsoportoknak, az illetékes tárcák és a szakszervezetek képviselőinek, de ugyanúgy a kutatóknak és tudósoknak sokat kell még tenniük azért, hogy a helyzet ténylegesen javuljon, jobb minőségű, megfelelő mennyiségű és választékú embert óvó eszköz álljon rendelkezésre. CSIZMÁR ESZTER Az epilepszia I. A rohamszerű megbetegedések egyik fő csoportját az epileptikus megbetegedések alkotják. Csaknem mindenki találkozott már ezzel a fo­galommal, kevesen tudják azonban helyesen értelmezni a szó jelentősé­gét a társadalom és az egyén szem­pontjából. Az epileptikus roham már a törté­nelem előtti időkben is ismeretes volt. Erről tanúskodnak a régészeti leletek - feltárt emberi koponyák, melyeken a trepanáció (koponyalé- kelés) nyomai fedezhetők fel. Ezek a nyílások a koponyacsontokban az epilepszia gyógyításának első kísér­leteiről tanúskodnak, amikor is a „rossz szellemet“ a furatokon ke­resztül igyekeztek kiűzni a megszál­lott testéből. Ebben az időben tehát nem ismerték el az epilepsziát mint betegséget, s az epilepszia tüneteit a „bűnös ember rossz szellemmel való megszállottságával“ magya­rázták. Az epilepszia szervi megbetege­dés, melynek székhelye az emberi test legbonyolultabb szerve, az agy. Az emberi agyat kb. 15 milliárd ideg­sejt alkotja, melyek az idegpályák segítségével kölcsönös kapcsolat­ban állnak egymással. Ezeken az idegpályákon keresztül terjednek az agysejtek által termelt, rendkívül gyenge feszültségű elektromos im­pulzusok. Az agynak ezen elektro­mos tevékenysége változó, s függ a szervezetre ható külső és belső ingerektől. Az impulzusok az érzék­szervekből a felszálló idegpályákon keresztül érnek el az agy központjai­ba, ahol integrálódnak, kiértékelőd­nek, s az egyes leszállópályák útján elkerülnek az agy parancsai az egyes szervekhez. Epilepsziánál az agy bizonyos részén, vagy részein (epilepsziás gócok) az idegsejtek aktivitása nagyobb mint a környező szöveteké. Olykor ez a fokozott akti­vitás elér egy olyan határt, amikor az ingerek, impulzusok átterjednek az agy kísebb-nagyobb területeire, fo­kozott működésbe hozzák a szom­szédos sejteket, vagy pedig átter­jednek (generalizálódnak) az egész agyra. Az agy ilyen abnormális mű­ködését, mely hirtelen jelenik meg, átmeneti jellegű és spontán, minden ok nélkül vagy csak banális okok következtében az egészséges szer­vezetben alakul ki, epileptikus ro­hamnak nevezzük. Mint epileptikus góc szerepelhet a baleset következtében kialakult zúzódásos agysérülés, agyvelőgyul- ladás szövődményeként visszama­radt sérülés, a szülés folyamán be­következett fej és agysérülések, az agy károsodását okozó mérgezések stb. A rohamot kiváltó ok is különbö­ző lehet: pl. a fény vibrálása tévéné­zés közben, vagy ha fasor mellett haladunk autóval, alkoholfogyasz­tás, álmatlanság, virrasztás, kimerí­tő munka, erős zörejek stb. Bizo­nyos körülmények között a nagy megterhelésre a normális agy is vá­laszolhat epileptikus rohammal. Ilyen abnormális megterhelést jelen­tenek a különböző mérgezések (szén-monoxid mérgezés), vagy a vérci'.korszint hirtelen csökkenése, némely ásványi sók, vitaminok, esetleg fontos fehérjék hiánya, gyer­mekkorban a magas testhőmérsék­let, alkoholmérgezés stb. Az ilyen, az élet folyamán csak egyszer, vagy kevés alkalommal jelentkező roha­mot azonban nem tekinthetjük epi­leptikus megbetegedésnek. Vannak olyan anyagok, kémiai vegyületek is, amelyek csökkentik az agy rohamkészségét. Példának okáért megemlíthetjük a csaknem mindenki által ismert Diazepam ne­vű orvosságot, melyet sokan és gyakran felelőtlenül hosszú időn ke­resztül csaknem minden este be­vesznek. Ezek és az ehhez hasonló hatású anyagok képezik az epilep­szia gyógyszereit, s helyes alkalma­zásukkor az esetek legtöbbjében a betegség nagymértékű javulását vagy teljes gyógyulását eredménye­zi. Nem igaz tehát az a nézet, mi­szerint az epilepszia nem gyógyítha­tó. Az esetek nagy része igenis gyógyítható, de azt is szükséges elmondani, hogy vannak olyan bete­gek, akiknél a jelen pillanatban még nem sikerül teljes gyógyulást elérni, vagy a betegség lefolyását lényege­sen javítani. Ezeknek az eseteknek a száma azonban a gyógyszergyár­tás fejlődésével és az ideggyógyá­szati technika tökéletesedésével év­ről évre csökken. Az epilepszia az egyik leggyako­ribb és legfontosabb neurológiai be­tegség, mely a lakosság egy, néme­lyek szerint csaknem két százalékát sújtja. Előfordul úgy gyermekkorban, mint a pubertás éveiben, valamint a felnőtt kor minden időszakában. Fő és gyakran egyedüli tünete a spontán jelentkező és különböző időszakokban ismétlődő epileptikus roham, melyet a következő tünetek jellemzik: 1. a tudat különböző mér­tékű zavarai, 2. akarattól független, alkalmi mozgások, 3. különböző ér­zéki rendellenességek, 4. vegetatív tünetek (sápadtság, szívverésválto­zás), 5. az agyi elektromos tevé­kenység kóros megváltozása, 6 pszichés változások, 7. különféle biokémiai kísérő jelek. Az orvostudomány felosztása szerint az epilepsziák első csoport­jába az úgynevezett részleges (par­tialis) epilepsziák tartoznak, melyek­nél az idegsejtek abnormális kisülé­sei egy bizonyos agyi területen ke­letkeznek, s másodlagosan terjed­nek kísebb-nagyobb távolságokra, esetleg mindkét agyi féltekére. Az ebbe a csoportba tartozó epilepszi­ák különösen fontosak, mivel az agy komoly megbetegedéseit - dagana­tokat, érrendellenességeket - jelzik. A második csoportot az ún. geberali- zált rohamok alkotják. A kóros kisü­lések szimmetrikusan sújtják a félte­kéket. Ide tartozik a nagy epileptikus roham (Grand mai), valamint a gyer­mekkorban előforduló epilepsziák csoportja. A harmadik csoportot az egyoldali epilepsziák képezik. Ide soroljuk a csecsemőknél és újszü­lötteknél előforduló epilepsziák né­melyikét is. A negyedik csoportba az eddig még nem besorolt epilepszia típusok tartoznak. A következő részben részletesen szólunk az epilepszia legsúlyosabb formájáról és a gyógyítás lehetősé­geiről Dr. MADARÁSZ ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1989. VIII. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents