Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-24 / 199. szám, csütörtök

Megtalálni az okot Az iskolába lépés neveléspszichológiai kérdései Az iskola alapvető funkciója a szocializáció, a társadalmi beil­leszkedésre való felkészítés. Ebben a folyamatban kitüntetett szerepet kap az óvoda-iskola átmenet, az iskolakezdés időszaka. Tapasztalataim szerint növekedik a dyslexiás (írás-olvasás zavar) gyermekek száma. Ezeket segíteni a család, az óvoda és az iskola közös feladata. Egy-egy osztályban 2-5 között van a dyslexiás gyerme­kek száma. Jó, ha tudatosan figyeli a szülő és az óvónő a 3-6 éves gyermeket, és gondoskodnak felzár­kóztatásáról, s ha a gyermeknek szüksége van rá, speciális segítsé­get (logopédia, gyógytorna, korrepe­tálás, pszichoterápia) nyújtanak neki. A gyerekek képességei, szemé­lyiségtulajdonságai az általuk vég­zett tevékenységben fejlődnek. Az óvoda rendkívül gazdag tevékeny­ségi lehetőséget kínál a 3-6 éves gyermekek számára. Az alapvető tevékenység itt a játék. A játékban a gyerek a valóságot tükrözi, megje­leníti a felnőttek életét, munkáját, kapcsolatait. Kifejeződnek benne a gyerek negatív élményei is. A já­tékmód betekintést enged a gyer­mek pszichikus állapotába. Mit figyeljen és tegyen az óvónő? A gyermek óvodai játékában fi­gyelemfelhívó jelként szerepelhet, az életkornak nem megfelelő, ala­csonyabb játékszint, a kitartás, az elmélyültség, a figyelem hiánya, az agresszív, a szorongó, a kapkodó vagy a sztereotip, egyhangú játék, témaszegénység, indítékhiány, si­várság. A társakkal való kapcsolat­ban a passzivitás, a közömbösség, a szorongó, túlérzékeny, visszahú­zódó magatartás, magányosság, a támadó, agresszív viselkedés. Félénkség a felnőttekkel szemben, közöny, beszédfélelem, esetleg a gátlás hiánya, vagy a túlzott bizal­maskodás. A munkatevékenység­ben ügyetlenség, a készségek és szokások igen lassú kialakulása, nagyfokú önállótlanság. A lassabban fejlődő óvodások szóbeli kifejezőképessége többnyire szegényes, ami gyakran társul bá­tortalansággal, sőt beszédfélelem­mel, dacos némasággal. Előfordul­hat az is, hogy a gyermek feltűnően sokat beszél, azonban mondaniva­lója tartalmát tekintve „üres“. A beszédhiba előrejelzésként is szerepelhet. Az óvodai oktatás-tanulás során Bizonyára nem egyedül e sorok írója hiányolja régóta, hogy az isko­lában - a tanítási órán! - nem alkal­mazzák szélesebb körben azokat a nevelési-oktatási módszereket és eszközöket, melyek elsősorban, úgymond, az emberi érintkezésen alapulnak. A párbeszéd, a dramati- kus játék, a szellemi párbaj és más vetélkedők jutnak eszembe kapás­ból, vagy a természet megközelíté­sének közvetlen formái, melyek - él­ményszerűségüknél fogva - min­dennél hatékonyabban segítik a megismerést, a gondolkodás fejlő­dését, s ami nem mellékes, a lélek, az érzelemvilág, az erkölcs művelé­sét, a gyermekek - majdani felnőttek - közötti kapcsolatok, valamint a kö­zösségi érzület mélyítését. Tudták ezt már évszázadokkal ezelőtt, tud­juk ma is, mégis háttérbe szorult a beszéd, a játék, noha egyik sem kerül pénzbe, modernizálni sem kell őket, sőt nem is lehet. Amikor ma­napság a tanítás hatékonyságának fokozásáról beszélünk, ezekre a régi jól bevált módszerekre és eszközök­re is gondolnunk kell, méghozzá úgy, hogy minél előbb újra nagyobb teret kapjanak az iskolában - a taní­tási órán! Mert nélkülük elképzelhe­tetlen korszerű emberművelés, xxx Ugyanígy elképzelhetetlen termé­szetesen az iskola tárgyi-műszaki feltételeinek modernizálása nélkül, mely évek óta egyre növekvő hang­a foglalkozásokon a túlzott passzivi­tás, figyelemingadozás, amelyhez nemegyszer motoros nyugtalanság társul, fokozott odafigyelést kíván csakúgy, mint a megfigyelés pontat­lansága és a memória gyengesége. Az értelmi elmaradást mutató gyerekekre jellemző az absztrakciós képesség fejletlensége, a különböző (például képi, akusztikus, verbális) ingerek „átkódolásának“ nehézsé­ge. Ilyen a szóbeli információ alap­ján való cselekvés, a rajzos feladat megoldása vagy képi feladat fel- használásával a szóbeli kifejezés. Figyelmet igényel az életkorra ál­talában jellemző kíváncsi, érdeklő­dő, tevékeny, nyitott magatartás hiá­nya. A passzivitás, a motiváció gyengesége nemcsak önmagában veszélyes, hanem ezzel a gyerek önmagát zárja ki például a foglalko­záson való részvételből, így fejlődési lehetőségei - aktivitásának hiánya miatt - lehetnek korlátozottak. Disz­harmonikus fejlődésre gondolhatunk akkor is, ha a különböző képessé­gek, tevékenységek fejlettségi szint­je jelentős mértékben eltér egymás­tól. Például a gyerek intelligencia­struktúráját tekintve az észlelési­motoros folyamatokat feltételező fel­adathelyzetben, raizosreproduktív munkában igen gyenge, míg például beszéde, kifejezőkészsége megfe­lelően fejlett. Kívánatos időben felfigyelni a kö­vetkező személyiségzavarokra: az akarattól független izommozgás az arcon vagy a test más részén, euré- zia, evés- és alvászavar; magatartá­si rendellenességekre, mint az ag­resszív dacos, szorongó viselkedés, a túlzott ingerlékenység. Ezek az érzelmi-társas fejlődés zavarát jel­zik. Tudjuk, hogy az iskolába lépés­sel a korábban esetleg még rejtett nehézségek is felszínre kerülnek, s a már óvodáskorban megnyilvánu- lók még súlyosbodnak. Az óvónőtől, pedagógustól nem minden esetben várható el, hogy megtalálja a tanulási nehézségek okát. Az azonban igen, ha úgy látja, hogy szokott módszereivel sikerte­len, akkor a sikertelenség okainak a felderítésére haladéktalanul küldje szakemberhez a gyermeket és fi­gyelmeztesse erre a szülőt is. A szü­lő tájékoztassa az óvónőt arról, ha a gyermek koraszülött, ha születé­sekor nem sírt fel, éleszteni kellett, mozgásfejlődése (felállás, járás kez­dete) késett, beszédfejlődése las­súbb volt, ha fáradékony, vagy be­szédhibás volt (sokáig nem tudott súllyal szerepel a párt- és állami szervek dokumentumaiban, politikai fórumokon, ám a valóságban mindig kevesebb történik a tervezettnél, emlékeztessünk csupán az elektro- nizálási program megvalósításának lassú ütemére. Persze, mindez már gazdasági kérdés. Hiába a legjobb szándék, törekvés, mely néhány hó­napja immáron a legfelsőbb irányí­tás részéről is erőteljesen tapasztal­ható, ha a gazdaság elégtelen telje­sítőképessége, zavarai miatt tíz szá­mítógép helyett legfeljebb egy kerül az iskolába, például; sőt a legalap­vetőbb eszközből, a krétából is hiány van olykor. Csak remélhetjük: elóbb-utóbb változik a helyzet e té­ren is, tekintve, hogy az idén tavasz- szal elsőrendű politikai és gazdasági feladattá vált az iskolaügy anyagi­műszaki bázisának a fejlesztése, xxx Ezt egyelőre még nem tükrözik a minden esztendőben ilyen tájt, az új tanév megkezdése előtt kiadott jelentések arról, hány új iskola épült, mennyi és milyen segédeszközökkel lesznek gazdagabbak a különböző fokú nevelési-oktatási intézmények. Legalábbis, nem tapasztalható lé­nyeges változás a korábbi eszten­dőkhöz képest. Szeptember elsején Szlovákiá­ban összesen 422 új tanteremben kezdődik meg a tanítás, ebből 84 óvodai, 338 alapiskolai osztály. A nyolcvankilences évre tervezett kiejteni bizonyos hangokat), ha 3-4 éves korában gyakoriak voltak a hangátvetések (például villamos helyett vimmalost mondott stb.), ha balkezesség, ha emlékezeti (raktá­rozási) gyengeség áll fenn. Minden szülőnek és óvónőnek hasznos lehet az Iskolás lesz a gyermekünk című könyv, mely 88 feladatlapot tartalmaz. A feladatla­pokat a kisgyermekkor neveléslélek­tanának és a gyermekek testi fejlő­désének jó.ismerői - pszichológu­sok, pedagógusok és orvosok - állí­tották össze, akik a szöveges rész­ben segítő szándékkal mutatnak rá az ebben az életkorban esetleg fel­merülő nehézségekre is. A feladat­lapokkal játékosan segítik bővíteni az óvodáskorúak tapasztalatait a szerzők. Mit tegyen a pedagógus? Ahhoz, hogy az oktatás és sze- mélyiségkialakitás terén a maximu­mot érjük el, s megszüntethessük a hátráltató tényezőket, elengedhe­tetlen a gyerek valódi megismerése. A cél, hogy a tanító minél hamarabb és minél komplexebben ismerje meg tanítványait. A pedagógusnak tisztá­ban kell lennie azzal, milyen készsé­get kel! fejlesztenie, hogy mi akaszt­hatta meg egyes tanulók érési folya­matát, milyen okuk húzódhatnak meg a háttérben, hogyan lehet eze­ket megszüntetni vagy a megfelelő egyensúlyi helyzetet megteremteni. Senki sem születik lustának, rossznak, tompának, agresszívnek - ezek tünetek, tulajdonságok, ame­lyek a nem megfelelő környezeti hatások során alakultak ki a gyer­mekben. Ha az okot megtaláljuk, megszüntettük, a tünet is elmúlik. A tanulásban akadályozott, retardált (lassabban haladó), de nem fogya­tékos tanulók számára az óvodá­ban, illetve az iskolában lehet és kell biztosítani a felzárkóztatást, szük­ség esetén pedig segítséget (logo­pédia, gyógytorna, korrepetálás, pszichoterápia stb.) kell nyújtani. Gyakran nincs is szükségük ezek­nek a gyerekeknek speciális segít­ségre; az okok feltárása után a taní­tók maguk is elvégezhetik a felzár­kóztatást egyéni bánásmóddal, kor­rekcióval. A lassabban haladó tanu­lók optimális fejlődését nem a csök­kentett műveltségi anyagú, enyhén értelmi fogyatékosokat nevelő, kise­gítő iskolába történő áthelyezés, ha­nem az egyéni felzárkóztatás és az általános műveltségi anyagban való részvétel garantálhatja. CSUKA GYULÁNÉ mennyiségnek valamivel több mint 70 százalékát jelenti ez. Az új alap­iskolák száma 22, emellett hozzá­építéssel bővül néhány régebbi. A helyzet ismeretében aligha tart­hatjuk kiemelkedő eredménynek, hogy mindössze nyolccal lesz több a tornatermek száma; ugyanígy azt sem, hogy a középiskolák szintjén csupán 14 tanterem és 13 szaktan­terem átadásával számolnak az idén, igaz épült is ilyen iskola új, 3. Két főiskola étkezdével bővült, és új katonai tanszék nyílik a fővárosban. A tervekkel ellentétben, több nevelé­si-oktatási intézmény építését nem sikerült befejezni határidőre. A Banská Bystrica-i tanse- gédeszköz-ellátó állami vállalat 310 millió korona értékben szállít az idén különböző oktatási eszközöket, di­daktikai műszereket az iskolák vala­mennyi típusába. Hogy sok ez, vagy kevés, nehéz megállapítani, min­denesetre, a tárgyi-műszaki ellátott­ság jelenlegi színvonalára, illetve a gyökeres korszerűsítésből eredő igényekre gondolva: milliárdokra lenne szükség. A listát böngészve, annyi bizonyos, hogy többszázféle segédeszköz kerül az iskolákba, a hagyományosak mellett a video­magnókon, mérőműszereken, ro­bottechnikán át a nyomtató- és szá­mítógépekig hosszú a „modernek“ sora is, melyek közül az óvodákba szintén jut néhány. (b. gy.) A mikor több évvel ezelőtt elö- Z1 szőr vettem részt a honis­#1 mereti kerékpártúrán, ma­gával ragadott az „esemény“ szel­lemisége és változatossága. Mássá­ga, mellyel már akkor is jelentősen különbözött a népszerűségét tekint­ve éppen leszálló ágba került műve­lődési tábortól; miközben tapasztal­tam, hogy a túra milyensége szoros összefüggésben áll vezetőjének egyéniségével. Elég, ha csupán az 1984-es Nógrád-Gömör vagy a két évvel ezelőtti Ipoly menti túra átla­gon felüli sikerére és szervezettsé­gére gondolunk. Sajnos, később, a táborokhoz hasonlóan, a kerék­pártúrán is kezdtek mutatkozni a visszaesés jelei. Az egyre növekvő érdeklődés, ugyanakkor a túrára ér­kezők nem csekély hányadának ala­csonyabb szintű felelősségtudatából eredő problémák törvényszerűen hozták magukkal a kedvezőtlen vál­tozást. M. Molnár László neve elválaszt­hatatlan a kerékpártúráktól. Tizenöt évvel ezelőtt egyi­ke volt azoknak, akik ezt a gondok ellenére mai na­pig is életképes rendezvényt útjá­ra indították. Több túrát ó szervezett, köztük az ideit is, a gömörit. Lezárva ezzel egyben egy szép korszakot, mert, bevallása szerint, utoljára láthattuk a „vezér“ szerepében. Nem minden túrát sike­rült úgy megvalósítania, ahogy sze­rette volna, ahogyan tervezte. Talán ez is váltotta ki belőle, hogy a záró­napon néhány részvevőtől a „fe­lejtsétek el ezt a túrát“ szavakkal búcsúzott. Nos, erre nincs különö­sebb ok, de a rendezvény körül felgyülemlett, s egyre inkább felszín­re kerülő problémákról mindenkép­pen szólni kell. Többen vannak olyanok, akik e rendezvényt afféle „kerekező tár­sasutazásnak“ tekintik, s a „vele“ járó szolgáltatásokat is elvárják tőle. Nem akarván tudomást venni arról, hogy a túra egyik alapelve: csak azok jöjjenek, akik vállalják, vállalni tudják saját szükségleteik biztosítá­sát, az önellátást, a felelősséget má­sokért, barátokért, ismerősökért, családtagokért és nem utolsósorban önmagukért. Ha az idén valamennyi résztvevő így érkezett volna, akkor aligha kerül sor arra a teljesen feles­leges indulatokat kiváltó vitára, amely Kuntapolcán (Kunová Teplica alakult ki a táborhely kérdése körül - az aznapi eső miatt. A minden tekintetben segítőkész és készsé­ges szervezők joggal érezhették sértve magukat a túrázók megrová­sai miatt. Az ott eltöltött három nap. érzéseim szerint, a túra három leg­szebb napja volt. Az előzmények nélkül még szebb lehetett volna. Nem kevésbé fájó tény a közös­ségi szellem apadása. Pedig igen nagy szükség lenne rá. Hiszen, pél­dául a táborhely nem tisztul meg magától, az üres üvegek maguktól nem gyűlnek össze, a fa sem megy a tábortúzhöz - a szervezők teljesí­tőképessége pedig behatárolt. Te­hát egy-egy résztvevő ne csak a ja­vak osztásánál jelentkezzen, hanem máskor is. Sajnos, a szükséges munkát szinte mindig és minden helyszínen ugyanazok végezték el. Kapcsolódik ehhez a túrázók „műszaki felszereltsége“, a kerék­párok állapotának kérdése. Mármint az, hogy mindenkinek csak kellően előkészített kerékpárral ajánlatos a túrán részt vennie, gondolva a pót- alkatrészekre is. Azoknak, akik ezt a követelményt nem veszik figye­lembe, nincs joguk panaszkodni, ha nem kapnak segítséget azonnal. (Az idei rendezvényre küldött értesítése­ken elmaradt az a melléklet, amely a fenti alapelveket tartalmazta volna. Hiba.) A túra műsora most kissé vonta­tott volt. Sőt a második fele teljesen másként alakult. A késői indulások, hosszú várakozások, a gyakori bi­zonytalanság sokszor adott okot bosszankodásra. Ezek egy része egyértelműen a túravezető számlá- * jára írható, aki például rendszeresen késve érkezett a kijelölt célokhoz. (Igaz, ebben a fentebb emített fe­gyelmezetlenségek is közrejátszot­tak.) Hiányát a tapasztaltabb ,,őstú- rások“ próbálták pótolni. Közülük mindenképpen Símén Andrást kell megemlíteni, aki a végére amolyan második vezetővé vált. Helyszínis­meretét, tapasztalatát tekintve elma­radt mögötte a hazai résztvevők többsége. Mindezek ellenére, akik honisme­reti céllal érkeztek, azok tarsolyuk­ban ismeretekkel, élményekkel tér­hettek haza. Közöttük elgondolkoz- tatókkal is. Lépten-nyomon kerültek elénk gondozatlan, alapjaikban széthulló, múltunkat idéző régi há­zak, kastélyok, templomok. Figyel­meztetve arra, mennyire nem törő­dünk értékeinkkel. Tipikus példa er­re a vígtelki (Vidová) templom, amelynek belsejét több éves por fedi. Ablakai betörtek, harangtornyá­nak teteje széthullóban. Az épületet 1785-ben építették, harangját 1866- ban öntötték. A szomorú látványt csak fokozta a kulcsát őrző gondnok vendégúző viselkedése. Hasonlóval az eddigi túráim során még nem találkoztam. Természeti kincseink védelmének nem követendő példája a néhány évvel ezelőtt még szép, ma már alig látható, elláposodott Gyökértó, Szilice (Silice) közelében. A murányi (Murán) várhoz több mint 50 kilométert kerekeztünk, illet­ve gyalogoltunk. Az idő kedvezett, lenyűgözött a környék szépsége. Ugyanez kevésbé mondható el a vár belsejéről. Lassan már a még álló falak tetején is fák, bokrok nőnek. A néhol embermagasságot elérő fű, bozót között alig lehet közlekedni. A nagy kiterjedésű vár hírneve egy­kor messze eljutott, s vendégköny­vének tanúsága szerint romjai közé határainkon túlról is szívesen el­jönnek. Szép, nagyon szép volt a csetneki (Stítnik) gótikus templomban eltöltött néhány óra, az idős kora ellenére is friss gondolkodású Száraz Zoltán vezetésével. Hasonlóan maradandó élményekkel távoztunk az utolsó előtti nap végén a vályi völgyből. Itt B. Kovács István és Gaál Lajos kalauzoltak bennünket. A felsővályi (Vysné Valice) parasztházak remél­hetőleg megmenekülnek a lebontás­tól. A fallal körülvett templom restau­rálását, a tervek szerint, a közeljövő­ben kezdik meg. Megjegyezném még, hogy említett kalauzaink előre­jelzése szerint az év végére várható annak a helyi kezdeményezők által megírt könyvnek a megjelenése, amely a vályi völgyről összegyűjtött adatokat foglalja össze. Elsősorban túravezetőnk érdeme, hogy lehetőségünk volt megismer­kedni a terület kihalófélben lévő mesterségeinek képviselőivel, illetve a Gömörből származó ismertebb személyiségekkel. Kezdődött a láto­gatás Szilicén Bastyúr Lajosnál, a gombaszögi fesztiválról is ismert kolompőntő mesternél. Kövesdi Ká­roly Mellétén (Melíata) kalauzolt, ugyanitt Oravecz bácsi fazekasmes­ter kínálta portékáit. Tornaiján (Sá­fár ikovo) és Sajógömörben (Gemer) Mátyás király kapás szobránál Ve­res Jánost hallhattuk, Gömörhorka (Gemerská Hörka) történetéről, vi­zeiről, a papírgyáráról Dusz'a István tartott rövid beszámolót. Batta György pedig a királyi (Králik) tábor­ba látogatott el. Az esiékből is érdemes megemlí­teni néhányat. Gombaszögön (Gombasek) Gordon László és Tö- köly Gábor tartott előadást Rozs­nyóról (Rozñava), valamint a kör­nyék növény- és állatvilágáról. A Kárpát-alján járt túrázók a tábor­tűznél számoltak be tapasztalataik­ról. Kuntapolcán Szőke József a Sarló-mozgalomról beszélt. Hosz- szú évek kihagyása után ismét meg­alakult a túraszínpad. Kuncz László irányításával fellépésük fel nem ró­ható hiányosságai ellenére is sikert aratott. Ferenc György fafaragó egy éjszakán át tartó ,kopácsolásának“ eredményeként kopjafa is készült. Azóta a kuntapolcai táborhelyet éke­síti. fl Mondanom sem kell, hogy /l/f a látottak, tapasztaltaklis- • • I tája nem teljes. Inkább csak ízelítő mindabból, ami a túra napjairól bennem megmaradt. Bí­zom abban, hogy M. Molnár László visszavonulása, a felsorolt és meg nem említett gondok nem jelentik e túrák végét. Hogy a honismeret és jelenismeret igénye továbbra is igény marad. PUNTIGÁN JÓZSEF „ifégi“ módszerek, új segédeszközök TANÉVKEZDÉS ELŐTT Kerékpártúrán Gömörben ÚJ szú 6 1989. VIII. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents