Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-21 / 196. szám, hétfő

A doppingolást a pénz hozza magával... ÚJ SZÚ 5 ! 989. VIII. 21. MOTTÓ: Általad nézünk nyomoru, kora végnek elébe, nyugtalan és hajszolt életek ősoka, pénz! Szörnyű táptelevényt hizlalsz te az emberi bűnnek. (Propertius) .. az üzleti vetélkedés, a konku­renciaharc, a jó tréfát sem nagyon ismeri“ - olvastam az élsport és a pénz kapcsolatát bemutató egyik cikksorozat részében, amelyben az egyre mindenhatóbb televízió szere­pét taglalták. A médiumét, amely a szponzorokkal együtt „jóllakatja“ a sportot. Csakhogy: ahol vannak jóllakottak, törvényszerűen megje­lennek az éhezők is. A csillogás, a fény megteremti a maga árnyékát. 1. Tudjuk, az élsport már régen nem jókedvű, felhőtlen játszadozás. A pénz bevonulásával egyre inkább üzletté válik, s a nemes versengés tartozik-követel „játékká“ alakul, amelyben az élsportoló is ügyfél. Ez a játék nem mindig tiszta, egyáltalán nem kockázatmentes. A bőrét - ma­gától értetődően - mindig az én közvetítek, hogy te reklámozhass - lánc végén elhelyezkedő verseny­ző, csapat viszi a vásárra.“ Ma egy szépreményű fiatalnak, aki sporto­lással akar vagyont, hírnevet sze­rezni magának, tudnia kell, hogy totális függőségbe kerülhet a szpon­zoroktól, a médiáktól, sőt az államtól és a sportfunkcionáriusoktól“ - véli Heidi Schüller, a müncheni olimpia női távolugró-számának ötödik he­lyezettje, ma egy kölni klinika or­vosa. És hányán vannak, akik vállalják, hogy adott esetben labdázzanak ve­lük (olyan ügyes, ravasz, mondjuk ki egyenesen: minden hájjal megkent menedzsere csak keveseknek van, mint amilyen Boris Becker mentora, loan Tiriac...), hányán vállalják a „nyugtalan, hajszolt életet“, sőt még ennél is többet. 2. Ma már - nem tagadják ezt a vi­lágnak sem a nyugati, sem a keleti végében - mindennek ára van. Még az olimpiai aranyérmet is dollár-, font-, korona-, márka-, rubelezrek­kel „ellentételezik“. Teljesíts, hogy követelhess! Az amerikai úszólány, Janet Evans mosolya ma már millió­kat ér - dollárban persze. Igaz, előt­te nyert három aranyérmet Szöul­ban. Az úszásnál maradva: Matt Biondi is szépen kamatoztathatja öt szöuli aranyát. De szinte fanyalogva teszik hozzá: pancser, hiszen ha hetet nyer, mint annak idején, 1972- ben Münchenben Mark Spitz, két- hárommillióval többre számíthatna. Teljesíts - mindenáron! Akár meg nem engedett, a (sport)erkölcsnek ellentmondó, a fair play-t semmibe vevő eszközökkel is. Aligha vitatha­tó, hogy a doppingolást elsősorban a pénz hozza, húzza magával. A ki­ugró teljesítmény, a világcsúcs ugyanis pluszban hoz a konyhára, s ezért érdemes kockáztatni, pláne, ha ez a kockázat - megintcsak a pénznek „köszönhetően“ - egé­szen kicsire zsugorítható. „Esztendők óta az a gyanúnk, hogy az európai meghívásos viada­lok rendezői a teljes siker reményé­ben pozitív eredményű doppingvizs­gálatok tömkelegét tusolják el, vagy csak mondvacsinált teszteket vé­geztetnek el“ - jelentette ki nemré­gen a 200 méteres síkfutás szöuli olimpiai bajnoka, DeLoach. „Pénz van a háttérben, rettentő sok pénz“ - adta hozzá a szomorú „magyará­zatot“ az olimpiai bajnok. Bár nem bizonyított, aligha vitatható, hogy az utóbbi ötkarikás játékok nagy „fogá­sa“, a kanadai Ben Johnson is ezen egészségtelen gyakorlat hatására „szemtelenedett el“, és mert ajzó­szerek hatása alatt rajthoz állni, s „világrekordot“ futni. Dicstelen bu­kását látva, szponzorai természete­sen elfordultak tőle (legalább két esztendeig nem hoz hasznot a szá­mukra, akkor meg minek pénzt „fek­tetni“ beléje, nem térül meg), sport­ágában természetesen nem áll meg az élet. 3. Mint ahogy a teniszben, a labda­rúgásban, az ökölvívásban sem. A sportágak kiemelése cseppet sem önkényes. Monaco nagyhercegét idézzük. III. Rainier a sportban egyre jobban eluralkodó erőszak ellen küzdő, a sport tisztaságáért síkra- szálló nemzetközi szervezet, a AISVS tiszteletbeli elnöke. „A pénz, az elüzletiesedés destabili­zálja a sport hagyományos struktú­ráját és &z egyes sportágakat“ - így az uralkodó. A legveszélyeztetetteb­beknek az említett diszciplínákat látja. Az uralkodói véleménnyel cseng össze a szovjet szakszervezetek központi lapjának „Kell-e nekünk a boksz?“ című írása. Leleplező cikkében a Trud megírja, hogy az utóbbi két évtizedben hét fiatalem­ber vesztette életét a szovjet szorí- tókban. Valamennyinek a nevét, életkorát és halálának helyét is fel­sorolja, hozzátéve, hogy a szomorú lista korántsem teljes, mivel a Szov­jetunióban soha nem készült hivata­los statisztika a hasonló esetekről. A lap végkövetkeztetése: a boksz brutális sporttá vált, s hogy azzá lett, annak legfőbb oka a pénz. Az ököl­vívásból mára ugyanis csak az ököl maradt, a vívást a kegyetlen csihi- puhi váltotta fel. A korszellemet, az elvárásokat az fejezi ki jobban, ez jelent látványt. S nemcsak a profik küzdelmeit jellemzi. A szöuli szorító- ban harminchét kiütés volt; a kiütöt­tek felkészületlensége miatt. Ez per­sze nem mond ellent a sikert (s vele a pénzt) mindenáron elméletnek, mint ahogy fényesen igazolja a mo­nacói herceg destabilizációról vallott elképzelését is. 4. És hol marad a dicsőség? - kérd­hetjük joggal. A hatszoros olimpiai bajnok Carl Lewis szerint: „Egy ma­gára valamit is adó sportolónak a pénzszerzésen kívül, kell hogy legyen más célja is.“ Bárha az ame­rikai szuperatléta vélekedését álta­lánosítani lehetne! Szép, szép a gló­ria, de igazán akkor csillog, ha van fedezete. A pőre dicsőség maradjon meg a tömegsportolónak, szegény amúgy is mindig árnyékban fut. Ő nem reklámhordozó, rá nem kí­váncsi a televízió, neki nem fizet a szponzor. Pontosabban: ha áldoz­nak is rá, jóval kevesebbet, mint a rá árnyékot vető sporttársaira. Nehéz helyzetben volt Juan Anto­nio Samaranch, a NOB elnöke, ami­kor tavaly májusban a „Sport for All (a sport mindenkié)-mozgalom prá­gai kongresszusán kénytelen volt megállapítani: számos országban a sport mindenkié jelszó alatt szer­vezetek alakulnak, melyek egyre élesebben tiltakoznak a pénznek az élsportba való ölése ellen. „Ne az ellentéteket keressék, hanem a megegyezést“ - szólított fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság el­nöke. Szép elv. Csak félő, a pénz már akkora szakadékot nyitott, hogy kéz­fogással képtelenség áthidalni... (S. L.) Beszélgetés a 33. szlovákiai kerékpáros körverseny győztesével Andrzej Grubba - ellenfeleiről Andrzej Grubba, a lengyel asztalite: nisz-válogatott legjobbja. A dortmundi vi­lágbajnokságot követően a Népsport munkatársa beszélgetést készített vele. Ezúttal arról faggatták az öreg kontinens egyik legeredményesebb asztalitenisze- zőjét, hogyan vélekedik ellenfeleiről. • Egy korábbi eszmecserénk alapján tudom, hogy fantasztikusan készült a Waldner elleni meccsre a világbajnok­ságon. Mi volt ennek az oka?-Tavaly novemberben a barcelonai Mesterek Tornáján a döntő szettben 19:17-es vezetésnél Waldner tiltakozott a bírónál egy általa érvénytelennek látott poén miatt. • Az újságok sokat írtak erről, hiszen akkor odaadott két pontot a svédnek, s végül kikapott. Ezzel 17 ezer dollárt vesztett.-Valóban így volt... Megkérdeztem akkor Waldnert, hogy jól látta az esetet? Igennel válaszolt, és én hittem neki. Bíz­nunk kell egymásban, különben a sport elveszti azt az értékét, amiért éveket áldozunk rá az életünkből. • Például a legjobb teniszezőknél ilyen soha nem fordulhat elő. Fibak, az egykori ismert lengyel versenyző mondta: - A játékosok játsszanak, a bírók ítélkez­zenek!-A bírók, sajnos, rengeteget téved­nek. Alig akad igazi profi közöttük, itt volt például a vb-n a páros, amikor Gatiennel a koreai Ju Nam Kju-Kim Ti Tek duóval játszottunk. Többször is szóltam a játék­vezetőnek az olimpiai bajnok szabályta­lan szervái miatt. Nem is reagált rá. Egy másik alkalommal viszont a mérkőzésve­zető sorozatban vette el tőle az akkor teljesen szabályos adogatásait. Úgy lát­szik, valamit hallott, de a szabállyal nem volt tökéletesen tisztában. 0 Ami a kínaiak adogatását illeti, sok kifogás merült föl.- Csen Lung-can például kimondot­tan szemtelenül, kézből szervái, de Csiang Csia-liangtól is vettek el adogatást a svédek elleni csapatdontőn. • Ha már a kínaiaknál tartunk, milye­nek a magánéletben ezek a látszólag rendkívül zárkózott sportemberek?- Már nem olyanok, mint régen, sokat változott a mentalitásuk. A maiak nem szentelik egész napjukat a pingpongnak, európai vonásokat lehet felfedezni náluk. Egyébként nehéz velük kontaktust terem­teni, mivel nem tudnak angolul. Egyedül Csiang volt az, aki régebben megpróbált angolul beszélgetni az európaiakkal. De már leszokott erről, azt hiszem alaposan fejébe szállt a dicsőség. A legrokonszen­vesebb a kínai Teng Csi, ő viszont sokat cigarettázik. Előfordult, hogy a szettek közben is kimegy a teremből és rágyújt. Cseng Lung a „kegkínaibb'1, nagyon zár­kózott természet. • És a svédek? Közülük ki a legrokon­szenvesebb?- Persson. Ót mindenki szereti. Ren­des fiú, sőt túlságosan is. Olyannyira, hogy megkockáztatom, ezért nem lett világbajnok. Nincs meg benne a „gyilkos“ ösztön, pedig a mi sportágunkban is szükség van erre. Emlékszem, a vb-t követő banketten, amikor a Waldner elleni vereségünket tárgyaltuk, többbször is könnybe lábadt a szeme. • És Waldner? Ót kevésbé kedveli...- Különös figura, az biztos. Közöm­bös, hideg embernek tűnik, aki még világ- bajnoki győzelmének sem örült. Úgy vi­selkedett, mintha egy hétköznapi ver­senyt nyert volna. Öt csak úgy tudom értékelni, mint a pingpong fenoménjét, ilyen hatalmas tehetséget még életemben nem láttam. Jobb az adogatása a kínai­akénál, soha nem ad két egyforma labdát. • A nagy hármasból még hátravan Appelgren.- Komplexusok nélküli, igazi bajnokai­kat. Ennek ellenére a svédek edzője őt tartja a csapat rossz szellemének. Ap­pelgren arrogáns, szereti a botrányokat. Hongkongban egy éjszakai mulatóban ö kezdeményezte azt a bizonyos vereke­dést, melynek nyomait Waldner még ma is az arcán viseli. Ugyanakkor ő beszéli legjobban az angolt társai közül, és né­metül is ragyogóan társalog. • Először Indult világversenyen pá­rosban Kucharski nélkül. Kivel játszaná legszívesebben ezt a számot?- Kucharskival! • Akkor miért váltak el útjaik?-Ő akart változtatni. Az igazsághoz tartozik, hogy a magánéletben soha sem voltunk ideális partnerek. • Az asztaliteniszben is egyre na­gyobb szerepet játszik a pénz, nagy összegekért harcolnak a játékosok. Mi a véleménye, nem hat ez károsan a sport­ágra?- Félek, hogy igen. Mert elvész vele a játék romantikája. Mivel újdonság, hogy nagy pénzeket lehet nyerni, az ember nem mindig tudja magát ettől a játék közben függetleníteni. Csak rá kellett nézni néhány játékosra Dortmundban: az egekig csapó öröm és a hihetetlen elke­seredés - győzelem, illetve vereség ese­tén. Korábban az sem volt jellemző, hogy a vereséget szenvedett férfiversenyző szeme még órákkal a veszteség után is könnyes legyen. • Mik a tervei? Köztudott, hogy a visz- szavonulás gondolatával foglalkozik...- Egy korábbi beszélgetésünkben em­lítettem, hogy mint pszichikailag egészsé­• ges ember szeretném befejezni pályafu­tásomat A versenyzés óriási idegi meg­terhelés számomra, mivel mindig a maxi­mumra törekszem. Sajnos az utánpótlá­sunk elég gyenge, fiataljaink egyelőre esélytelenek a világversenyeken. Egy ki­csit tehát még várok, hátha csökken kö­zöttünk a távolság... (G. J.) Az idei 33. szlovákiai kerékpáros körverseny egyik legérdekesebb egyénisége Pavel Tonkov, a szovjet válogatott tagja volt. Nemcsak azért, mert a végelszámolásnál öt hirdet­ték ki a körverseny győztesének, hogy 1987-ben a junior világbajnok­ságon nem talált legyőzőre, hanem azért is, mert az elmúlt hónapokban hét társával együtt egy franciaorszá­gi egyesületnél vendégeskedett, s természetesen versenyzett is. Ez év februárjában érdekes ja­vaslat érkezett a francia Ivry-sur- Seine városából a Szovjetunió Ke­rékpáros Szövet­ségéhez. A Bol- san vállalat alkal­mazottja, Serge Bonnat egy olyan amatőr csapatot szeretett volna létrehozni, amely­ben tehetséges szovjet fiátalok kapnak szereplési lehetőséget. A szükséges en­gedélyek beszer­zése után semmi sem akadályozta Alekszandr Gusz- jatnyikov és vé­denceinek - Ton­kov, Dzsavanyan, Kozlityin, Sel- kovszkij, Polov- nyikov, Sabalkin és Cserkasin - utazását. • Hogyan fo­gadták Franciaor­szágban a hazai kerékpározók?- Be kell, hogy valljam, nem volt könnyű dolgunk. Az első versenye- pavalTmkma ken, melyeken ^ rajthoz álltunk, az összes csapat el­lenünk dolgozott. Mi csak heten vol­tunk, míg az ellenfél kétszázötve­nen, s ha összefogtak, nem sok esélyünk volt a jó helyezésre. Ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet, s a későbbiek folyamán, mikor a francia kerékpározók rádöb­bentek, hogy mi csak versenyezni akarunk, megszűnt az ellenséges­kedés is. Azonban még most sem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen hét fős csapatunknak általában húsz-huszonöt fős együttesekkel kell megküzdenie. • Milyen francia terméket reklá­moznak, s mire jut idő és pénz a kerékpározás mellett?- Serge Bonnat, csapatunk szponzora a Bolsan cégnél dolgozik, amely különböző sportlétesítmé­nyek építésével foglalkozik, részleg- vezető, s csoportjának feladata a ta­pétázás. Szponzorunk a közelmúlt­ban munkahelyet változtatott, így az új idénytől kezdődően valamelyik párizsi együttes színeiben verseny- zünk majd, de hogy pontosan melyik lesz az, egyelőre még nem tudjuk. A kezdet kezdetén a szponzor házá­ban laktunk, majd szállodában. Azt ígérték, hogy jövőre valamennyien különálló lakást kapunk. Hogy miből éltünk? Havi fizetésem 3500 frank volt, ehhez jött még az, amit a külön­böző versenyeken nyertem. • összemérték-e erejüket a hi­vatásosokkal?- Igen, de szereplésünket nem kísérte fényes siker. Rajthoz álltunk néhány nyílt rendezvényen, ahol amatőrök és hivatásosok is indultak, akik a Tour de France-ra készültek. Mondanom sem kell, hogy eredmé­nyeim nem voltak szenzációsak. Ám az amatőrök között több győzelmet arattunk, elsősorban az egy útsza- kaszos versenyeken. Ezeken főleg Dzsavanyan és Kozlityin, csapatunk kapitánya jeleskedett. • A szlovákiai körversenyen elő­ször állt rajthoz. Érdekesség, hogy a Franciaországban szereplő együt­tesből Dzsavanyan is eljött. Van-e ennek valami hátsó indítéka?- Nem hiszem. Mi közvetlenül a szovjet bajnokságot követően ér­keztünk Szlovákiába. A bajnoki cí­met Klimov szerezte meg Bankin és Gyagyiskín előtt, aki ugyancsak tag­ja válogatottunknak. Én a hatodik helyen végeztem. A körversenyen kicsit lazítani szerettem volna, majd kellőképpen felkészülni a franciaor­szági Chamberyben megrendezen­dő világbajnokságra. • Mikor érezte, hogy megnyerhe­ti a körversenyt?- Az utolsó útszakaszon, mikor megszereztem második elsőségem, s előnyöm nagy riválisom, Kozárek előtt több mint egypercesre nőtt. Tudtam, ha az időfutamban valami rendkívüli nem jön közbe, egy de- fekt, vagy bukás, akkor én állhatok fel a dobogó legfelső fokára. szlovákiai körverseny arany koszorújá- (CSTK felvétel) 0 Nyolc évvel ezelőtt, 1981-ben a szlovákiai körverseny összetettjét Andrej Vegyernyikov nyerte, s ugyanebben az esztendőben a világ- ’ bajnokságon sem talált legyőzőre. Vajon sikerül-e nyomdokaiba lepnie Vegyemyikovnak?- Nagyon szeretnék. Azonban a világbajnokságon induló együttes összeállítása még nem végleges. S ha indulok is Chamberyben, nem lesz könnyű dolgom. De ahhoz, hogy terveimet valóra váltsam, győznöm kell, ugyanis szeretnék át­lépni a hivatásosok táborába. A szakvezetés mindezt a vb-szerep- lésemtől teszi függővé. A formám biztató, a többit majd meglátjuk. • Tehát jövőre az olasz Alfa-Lum csapatában látjuk majd viszont szovjet kollégái társaságában?- Nem. Szerintem Franciaor­szágban a kerékpározás magasabb szinten van, mint Olaszországban és én maximalista vagyok. Egyelőre még nem kötöttem szerződést, de már három profi klub is érdeklődött irántam. A Z-Peugeot, a Toshiba és a Systeme-U, ahol Laurent Fignon, az idei Tour de Francé második helyezettje is versenyez. • Mikor kezdett el a kerékpáro­zással foglalkozni?- ötéves lehettem, mikor megta­nultam „bringázni“. Szüleimtől mindjárt két biciklit is kaptam. 1978- ban kezdtem el sportolni. Verseny­szerűen úsztam, de kimagasló ered­ményt nem sikerült elérnem. Két évvel később, tizenegy évesen át­pártoltam a kétkerekűhöz, s azóta is hű vagyok hozzá. Először szülővá­rosomban, Izsevszkben edzettem, majd átigazoltam a COP Kujbisev csapatához. 1987-ben első lettem Bergamóban a junior világbajnoksá­gon. Tavaly tagja voltam a Békever­seny népes mezőnyének, egyelőre eredményt nem sikerült felmutatnom ezen a rendezvényen. • Hallhatnánk valamit család­járól?- Édesanyám faluról származik, édesapám gyári munkás. Egyszerű emberek, akiktől sok mindent meg­tanultam. Apám megtanított dolgoz­ni, édesanyám becsületesen élni. NÉMA LÁSZLÓ Világbajnok szeretne lenni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents