Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám, szombat

A párt nemzetiségi politikája a jelenlegi feltételek között (az SZKP platformja) (ŐSTK) - A szovjet központi sajtó szerdán hozta nyilvánosságra A párt nemzetiségi politikája a jelenlegi feltételek között (az SZKP platformja) című dokumentumtervezetet, amelyet most részletesen ismertetünk. A dokumentum bevezetőben leszöge­zi, hogy a nemzetiségi kérdés a Szovjet­unióban az utóbbi időben rendkívül kiéle­ződött. A párt tudatosítja, hogy az ezzel kapcsolatosan keletkezett problémák megoldása rendkívül jelentős az átalakí­tás további sorsa, az ország jövője szem­pontjából. Ezeket a megoldásokat csakis a szovjet társadalom forradalmi megúju­lása keretében lehet megtalálni, s e tekin­tetben kulcsfontosságúak lesznek azok a változások, amelyek az ország gazda­sági és politikai rendszerének a reformja során valósulnak meg. E téren elvi meg­fogalmazásokat tartalmaz az SZKP 19. országos konferenciájának határozata a nemzetiségi viszonyokról. A népi képviselők első kongresszusá­nak lebonyolítása, illetve az új szövetségi, köztársasági és helyi hatalmi szervek kü­szöbönálló létrehozása nyomán olyan po­litikai mechanizmus alakul ki, amely kere­tében meg lehet oldani a szovjet nemze­tek fejlődésének valamennyi sürgető kér­dését. Az SZKP Központi Bizottsága az átalakítás egész koncepciójának egyik legfontosabb összetevőjeként értékeli a párt nemzetiségi politikáját, amely - te­kintetbe véve a szovjet és a nemzetközi tapasztalatokat ~ biztosítaná az ország­ban élő valamennyi nemzet számára a szabad fejlődés feltételeit. A javasolt platform a pártbizottságok, állami szer­vek, tudományos intézetek, a széles korú közvélemény, a legkülönbözőbb társadal­mi mozgalmak stb. véleménye elemzésé­nek és összehasonlításának eredménye. Radikális változásokat A dokumentum a továbbiakban a múlt­ba tér vissza, s megállapítja, hogy az ország hatalmas területein, főleg azokon, ahol a nemzetiségek éltek, gyakorlatilag nem létezett ipari termelés, a nemzeti kultúra valójában hozzáférhetetlen volt a népi tömegek számára. Számos nép feudális, heiyenként patriarchális fejlődési stádiumban volt. Az októberi forradalom győzelme után kezdte a szovjethatalom a nemzetiségi kérdés szocialista prog­ramjának a megvalósítását. Ennek fő jel­szavai voltak a nemzeti önrendelkezés és az internacionalista együttműködés, amit Lenin fogalmazott meg. A Szovjetunió formálódása éles politikai harcban ment végbe. Lenin érdeme, hogy sikerült elvet­ni a szélsőségeket: a konföderáció létre­hozására vonatkozó javaslatot (ez az el­rendezés nem tette volna lehetővé, hogy a fiatal szovjet köztársaságok egyesítsék erőiket a közös célok eléréséért) és az ,,automatizációra" irányuló indítványt (ez maximálisan korlátozta volna a nemzeti­állami alakulatok önállóságát és gyakorla­tilag egy unitárius állam létrehozását cé­lozta). A köztársaságok szövetsége a szovjet föderáció a'apján jött létre, amely az egyik oldalon a nemzetek számára biztosította az önrendelkezés jogát és az önálló álla­miság kialakítását, a másik oldalon pedig így ki lehetett használni azokat az előnyö­ket, amelyek abból eredtek, hogy a köz­társaságok egyesítették erőiket. Sok nemzet állította helyre, vagy éppen első ízben hozta létre saját államiságát és a nemzeti-területi autonómia különböző formáit. A szocialista szövetségi állam megteremtése az 1922-es szerződés és az 1924-es alkotmány alapján lehetővé tette az egész ország iparosítását és a vidék szocialista átalakítását. Létrejött az egységes népgazdasági komplexum. A későbbi fejlődés minden ellentmon­dása ellenére szüntelenül folytatódott a gazdasági, a szociális és szellemi fejlő­dés. Az ország minden részében hatal­mas termelőerők jöttek létre. Ezek a vál­tozások új realitásokat teremtettek, ame­lyekre tekintettel kell lenni valamennyi nemzeti közösség további fejlődése felté­teleinek, illetve a nemzetek közötti viszo­nyok harmonizálásának a kialakítása so­rán. A nemzetiségi-állami elrendezés megcsontosodott formái azonban nem te­szik lehetővé az új szükségletek teljes mértékű tiszteletben tartását. Ezért objek­tív szükségszerűséggé vált a nemzetiségi politika radikális megújítása. A nemzetiségi fejlődéssel és a nemze­tek közötti viszonnyal összefüggő, s je­lenleg előtérbe került problémák gyökerei egyben a múltba nyúlnak vissza. A prole­tárforradalom által a nemzetiségi politika területén létrehozott értékeket megőriztük mind a mai napig. Lenin halála után azonban a társadalmi fejlődés deformáló­dott, s ez tükröződött a nemzetek közötti viszonyban is. Az adminisztratív-utasításos rendszer, amely erősen centralizált és egysíkú struktúrákat igényelt, egyre inkább figyel­men kívül hagyta a nemzetek fejlődésé­nek szükségleteit. Az országos érdekek védelme ürügyén korlátozódott a köztár­saságok önállósága. A köztársaságok szuverenitása sok tekintetben formális volt. A nemzetiségi problémák kiéleződé­sének egyik komoly okát jelentették a tö­meges megtorlások, főleg egész nemze­tek áttelepítése arról a helyről, ahol ha­gyományosan éltek. Bár a XX. kongresz- szus után ezeket a döntéseket elítélték és hatályon kívül helyezték, nem minden esetben sikerült felszámolni az igazságta­lanságok következményeit. A mai problémák jelentős mértékben •összefüggenek azzal is, hogy nem vettük kellőképp figyelembe az objektív társa­dalmi folyamatokat. Az egyik oldalon a nemzeti tudat erősödése felkeltette az érdeklődést az emberekben saját nemze­tük történelme, hagyományaik iránt. E szükségletek kielégítését azonban a másik oldalon akadályozták azok az elméleti tézisek, melyek szerint a nemze­tek gyors ütemben közelednek egymás­hoz, s az az állítás, hogy a nemzetiségi kérdés teljesen és végérvényesen megol­dódott. Az utóbbi évtizedben lezajlott demo­gráfiai, gazdasági és szociális folyamatok nyomán számos területen lényegesen megváltozott az arány az eredeti lakos­ság és a később odatelepült lakosság között. Ez aggodalmakat keltett a nemzeti identitás megőrzésével kapcsolatban. A nemzetek között feszültség jött létre. A nemzetiségi politika lenini elveinek a megsértése nyomán keletkezett károk az ország minden nemzetét érintették, beleértve az orosz nemzetet is. Oroszor­szág az egész Szovjetunió konszolidá­ciós eleme volt és az is marad, ám itt is élesen vetődnek fel a szociális és a gaz­dasági problémák, az ökológiai gondok stb. A nemzeti lét kérdéseivel szembeni közöny, számos szociális probléma meg nem oldása az igazságtalanság érzését keltette, ami a nemzetiségi extrémizmus táptalajává vált. Mindez ahhoz vezetett, hogy az ország számos területén robba­nékonnyá váitak a nemzetiségi problé­mák, s a felgyülemlett ellentétek épp az átalakítás megkezdett folyamatában mu­tatkoztak meg. A jelenlegi feltételek között rendkívül jelentós‘,blyan hatékony állami, társadalmi és gazdasági mechanizmusok létrehozá­sa, amelyek biztosítanák a nemzeti és az internacionalista értékek és érdekek szer­ves összefonódását. Ez a feladat elvá­laszthatatlan a gazdasági, szociális és politikai viszonyok átalakításától, s csakis a szovjet társadalom demokratizálása, a nép szocialista önigazgatásának meg­szilárdítása révén oldható meg. A nemze­tiségi politika következő irányait tartjuk a legfontosabbnak:- a szovjet föderáció módosítása, a fö­deráció reális politikai és gazdasági tarta­lommal való megtöltése;-a nemzeti autonómia valamennyi formájának és fajtájának a kibővítése;- valamennyi nemzet azonos jogainak a biztosítása és minden nemzetiség spe­cifikus érdekeinek a kielégítése;-a nemzetiségi kultúrák és nyelvek szabad fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése;- nemzetiségi szempontból nem sza­bad, hogy kárt szenvedjenek az állampol­gárok jogai, s ehhez meg kell szilárdítani a garanciákat;- a nemzetek közötti viszony egész területén az eszmei-politikai és a nevelő munka megújítása. A szovjet föderáció átalakítása A dokumentum a továbbiakban az előbb említett teendőket részletezi. Egye­bek között megállapítja, hogy a szovjet föderáció szilárdságának garanciája a tel­jes önkéntesség, a szovjet köztársaságok egy szövetségi államba történő egyesülé­se, miközben valamennyi köztársaság megőrzi önállóságát és joga van rá, hogy részt vegyen a közös döntéshozatalban. Elengedhetetlen a szövetség és a köztár­saságok kompetenciájának, illetve egy­mással szembeni kötelezettségeiknek a pontos meghatározása. A szövetség­nek olyan jogköröket kell kapnia, amelyek alapján meghatározhatja a politikai be­rendezkedés alapjait, biztosíthatja az or­szág védelmét, érvényesítheti a külpoliti­kát, egyeztetheti a közös gazdasági, tudo­mányos és kulturális feladatokat. A köztár­saságok hatáskörébekellutalniaszuverén szocialista állam státusából eredő jogkö­röket. Teljes joguk van dönteni az állam és a társadalom életének valamennyi kér­déséről, kivéve azokat, amelyeket önkén­tesen a szövetség illetékességébe utal­nak. Ha a szövetségi törvény túllépi a szövetség jogköreinek határait, a köz­társaságok jogában áll, hogy felvessék e törvény törlésének kérdését, s ugyan­úgy érvényteleníteni kell azt a köztársa­sági törvényt, amely meghaladja a köztár­saság illetékességének kereteit. A köztársaságok legfelsőbb hatalmi szervei tiltakozást nyújthatnak be a szö­vetségi kormány rendeletei ellen, illetve felfüggeszthetik a köztársaság területén való érvényességüket, ha ezek a rendele­tek megsértik a szövetségi köztársaság alkotmányos jogait. A föderatív jogállam keretében meg kell teremteni a szövetség és a köztársa­ságok hatalmi és irányító szervei közötti esetleges viták és nézeteltérések megol­dásának mechanizmusait. Ezt a funkciót tölhetné be mindenekelőtt a Szovjetunió Alkotmányfelügyeleti Bizottsága, amely alkotmánybíróságként működne. Az önrendelkezés és a szuverenitás gazdasági tartalmát a jelenlegi feltételek között kifejezi a köztársaságok áttérése az önelszámolásra és az önfinanszíro­zásra. Ezzel összhangban a szövetségi köztársaság joga, hogy a területén levő természeti kincsekkel rendelkezzen. Egy­ben biztosítani kell a szövetség számára, hogy meghatározhassa e kincsek kihasz­nálásának országos szempontjait. A tulaj­donkérdésekkel összefüggő jogok pontos meghatározása érdekében le kell szögez­ni, hogy az ipari, közlekedési, mezőgaz­dasági, kereskedelmi, kommunális és más vállalatok a társadalmi tulajdon mely konkrét fajtájához tartoznak: az össz-szö- vetségihez, a köztársaságihoz, a kommu­nálishoz, a szövetkezetihez vagy a társa­dalmi szervezetek és dolgozókollektívák tulajdonához. Emellett létezhetnek olyan vállalatok, amelyek például a szövetség és egy adott köztársaság közös tulajdo­nában vannak. A köztársaságok saját területükön önállóan választják meg a gazdasági módszereket és a gazdálko­dás formáit. Valamennyi köztársaság részt vesz egy olyan össz-szövetségi alap létrehozásában, amelyből a gazda­ságilag elmaradott területeket támo­gatják A köztársaság szuverenitásával szo­rosan összefügg az állampolgárság kér­dése. Valamennyi köztársaságnak saját állampolgársága van, amely valamennyi lakójára vonatkozik. A köztársaság állam­polgára egyben a Szovjetunió állampol­gára. Megengedhetetlen egyesek előny­ben részesítése és mások jogainak korlá­tozása nemzetiségi, vallási és nyelvi okokra hivatkozva, esetleg abból kiindul­va, hogy ki milyen hosszú ideje él az adott helyen. A szovjet fegyveres erők soknemzeti­ségű alapon formálódnak, valamennyi ál­lampolgár kötelessége, hogy nemzeti ho­vatartozására való tekintet nélkül az össz- szövetségi törvények szerint töltse le ka­tonai szolgálati idejét. A szövetségi szer­vek a köztársasági hatóságokkal kötött megállapodás után védelmi jellegű léte­sítményeket építhetnek a köztársaságok területén, s azokat használhatják (repülő­terekről, kiképzőközpontokról, lőterekről stb. van szó). A szovjet föderáció változásaival összefüggésben felmerül a társadalmi szervezetek státusának és tevékenysé­gének a kérdése. A demokratizálás jelen­legi szakaszában a köztársaságok, illetve a szövetség társadalmi szervezetei kö­zötti kapcsolatok formáit maguknak a szervezeteknek kell megválasztaniuk. Rendkívül komoly politikai jelentősége van ennek a párt esetében. Az SZKP határozottan elutasít minden nemzeti kor­látoltságot, lokálpatriotizmust. Elfogadha­tatlan az SZKP nemzetiségek szerinti szétaprózása Ugyanakkor a köztársasá­gok kommunista pártjainak meglevő struktúrája keretében az önállóság meg­szilárdítására kell törekedni. Az SZKP programja keretében a köztársasági párt- szervezetek saját politikai dokumentumo­kat hagyhatnak jóvá, amelyek kifejezik a kommunisták sajátos nemzeti szükség­leteit. A szovjet föderáció átalakítása kereté­ben meg kell oldani az Oroszországi SZSZSZK jogi státusával és nemzeti­állami elrendezésével kapcsolatos prob­lémákat. Ebben a köztársaságban szá­mos közigazgatási funkció mindeddig az össz-szövetségi szervekre hárult. Ez ne­gatívan mutatkozik meg magának a köz­társaságnak, s a szövetségnek az érde­kein is, gyakorta a feladatok rossz egyez­tetéséhez és az időszerű problémák meg­oldásának halogatásához vezet. Célszerű lenne létrehozni az Oroszországi Föderá­ció kiegészítő köztársasági irányító szer­veit, értjük ez alatt az adminisztratív, gaz­dasági, ideológiai, kulturális, tudományos és más szerveket. Ezzel párhuzamosan lehetővé kell tenni, hogy a köztársaság területén működő pártszervezetek egyez­tessék erőfeszítéseiket, tehát rendszere­sen kellene megrendezni az SZKP orosz- országi konferenciáit. Ugyancsak célsze­rű lenne, ha az SZKP KB struktúrájában létrehoznák a KB irodáját (titkárságát), amely az oroszországi pártszervezeteket közvetlenül irányítaná. Az Oroszországi Föderáció területén él a legtöbb nemzetiség, itt 31 autonóm alakulat található. Ezzel összefüggésben meg kellene vitatni az Oroszországi Fö­deráció kétkamarás legfelsőbb tanácsa létrehozásának a kérdését. Miként lehet végrehajtani a változáso­kat a szovjet föderációban? Jelenleg fel­merül az új szövetségi szerződés kidolgo­zásának és aláírásának a gondolata (ez a Szovjetunió létrehozásáról szóló 1922- es dokumentum helyébe lépne), valamint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségéről szóló új nyilatkozat előkészíté­sének a kérdése. Ez a nyilatkozat a Szov­jetunió alkotmányának szerves része le­hetne. Ami az új szerződést illeti, maga az alkotmány is szerződéses dokumentum, mely tartalmazza a szövetség és a köz­társaságok alapvető jogait és kölcsönös kötelezettségeit. Mint ismeretes, az 1922- es szerződés nyitott és mind a mai napig jogilag érvényben van. Minden állampolgár egyenlő Az autonóm köztársaságokról és más hasonló alakulatokról szóló részben a do­kumentum leszögezi, ezek a területek nem rendelkeznek megfelelő és reális lehetőségekkel ahhoz, hogy teljes mér­tékben érvényesítsék a nemzeti szükség­leteiket, erősen érzik a reszortok nyomá­sát, a szöveftségi köztársaságok bábás­kodását stb. Ezért az autonóm köztársa­ságok jogait lényegesen bővíteni kell az állami, gazdasági, kulturális élet minden területén, s ezt megfelelő törvényekkel kell biztosítani. Az SZKP platformja a továbbiakban azt hangsúlyozza, hogy azon nemzetek számára, amelyek nemzeti-állami alaku­lataik határain kívül élnek vagy a Szovjet­unióban nincsenek ilyen alakulataik, biz­tosítani kell a nemzeti hagyományaik, kultúrájuk és nyelvük ápolásához szüksé­ges feltételeket. A nemzetiségi politika további fontos irányát taglalva a dokumentum azt hang­súlyozza, hogy az SZKP elismeri a nem­zeti kultúrák értékeit, s határozottan eluta­sítja elnyomásuk minden formáját. A párt feladatának tartja valamennyi nemzet szellemi életének szabad fejlesztését. E fejlődés formáit önállóan, korlátozás nélkül az adott nemzet választja meg. Ehhez kapcsolódik, hogy a Szovjetunió népei nyelvének szabad fejlődését is biz­tosítani kell. A köztársaságok hatásköré­be tartozik a hivatalos nyelv megválasztá­sának a kérdése. Következetesen be kell tartani emellett a nyelvek egyenlőségé­nek és a tanítási nyelv szabad megvá­lasztásának az elvét. A helyzet történel­mileg úgy alakult, hogy az országban élő nemzetek közötti kommunikáció nyelve az orosz. Ezért célszerű létrehozni a ked­vező feltételeket a nemzeti-orosz és az orosz-nemzeti nyelvi kapcsolatok fejlesz­tése számára A Szovjetunióban élő népek együttmű­ködése és egyben a szocialista jogállam építése szempontjából a legfontosabb fel­adat annak az alkotmányos elvnek a kö­vetkezetes és teljes körű érvényesítése, miszerint faji vagy nemzeti hovatartozá­sára való tekintet nélkül minden állampol­gár egyenlő. A szovjet állampolgárnak az ország bármely részében otthon kell éreznie magát. Ezzel kapcsolatban erősí­teni kell a nemzeti becsület és az emberi méltóság jogi védelmét. Törvénybe kell iktatni azokat a feltételeket, amelyek mel­lett hozzá lehet látni a nacionalista vagy soviniszta szervezetek és csoportok fel­oszlatásához és betiltásához. A káderpolitikát a szovjet állampolgá­rok alkotmányos jogainak tiszteletben tar­tása mellett kell megvalósítani. Arra kell törekedni, hogy a hatalmi szervekben, a bíróságokon, a gazdasági, kulturális intézmények vezetésében képviselve le­gyen az országban, illetve az adott köz­társaságban élő valamennyi nemzet, ter­mészetesen figyelembe véve az emberek képességeit. A többes jelölés rendszeré­ben a köztársasági szervekben valamely nemzet képviselete meggyengülhet, s ezért meg kell fontolni egy olyan speciá­lis mechanizmus kialakítását, amely ké­pes lenne kompenzálni ezeket a jelensé­geket. Határozott intézkedéseket kell hozni a Karabahhal, a krími tatárokkal, a Volga menti németekkel, a görögökkel és kur- dokkal, a koreaiakkal, a meszhet törökök­kel stb. kapcsolatos problémák megoldá­sára. Olyan törvényre is szükség van, amely biztosítaná mindazoknak a nemze­teknek a teljes politikai rehabilitását, ame­lyek megtorlásoknak és tömeges depor­tálásoknak voltak kitéve. Ennek a tör­vénynek tartalmaznia kell a garanciákat arra is, hogy hasonló esetek soha ne ismétlődhessenek meg. Ugyancsak reha­bilitálni kell az ún. nacionalista elhajlással vádolt embereket, akiket politikailag befe­ketítettek és megtorlásoknak tettek ki A 19. országos pártkonferencia hatá­rozata javasolta a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó állami szerv létrehozását. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Nemzetiségi Tanácsán, illetve annak bi­zottságain kívül célszerű lenne létrehozni a szovjet kormány mellett működő speci­ális intézményt, amely az e területen felmerülő kérdéseket oldaná meg. A párt a szovjet föderáció fejlesztése szempontjából szükségesnek tartja az eszmei-politikai munka felélénkítését, ak­tivizálását. Új nemzedékek nőnek fel, amelyek tudatát negatívan befolyásolták a deformációk és a lenini nemzetiségi politikától való eltérés. Nem szabad meg­engedni, hogy a nemzetiségi ellentétek­nek az utóbbi időben elhintett magvai a jövőben kicsírázzanak. Gyökeres válto­zásokat kell végrehajtani az internaciona­lista tudat kialakítására irányuló munka módszereiben. Abból kell kiindulni, hogy az internacionalizmus nem jelenti a nem­zeti jogok tagadását, hanem ellenkező­leg, az internacionalizmus a nemzeti es a nemzetiségi érdekek iránti szüntelen és növekvő figyelem, egyben az egyetemes értékek védelme és az egész világon erősödő integrációs tendenciák tisztelet­ben tartása is. Az internacionalizmus hu­manista lényege abban rejlik, hogy nem túri a nacionalizmust és a sovinizmust. Az utóbbi időben lezajlott események azt mutatják, hogy a társadalomban léteznek nacionalista elemek, amelyek a gazdasá­gi és szociális gondokkal spekulálnak, szándékosan élezik ki a helyzetet az ország számos területén. A hasonló akci­ókkal szembe kell szállni, megengedhe­tetlen, hogy a szabadságot anarchia és erőszak váltsa fel. A nemzeteinket össze­fogó értékek elvesztése katasztrófát je­lentene. A tájékoztató eszközök feladata abban rejlik, hogy a nemzetiségi viszonyok fejlő­déséről a tiszta igazságot írják, s tárják fel, milyen okok vezettek az esetenkénti éles konfliktusokhoz Ugyancsak elen­gedhetetlen, hogy az elméleti gondolko­dást megfosszuk a dogmatikus hozzáál­lástól. A nemzetiségi kérdésnek mindig konkrét történelmi tartalma van. Megoldá­sára nincsenek és nem is lehetnek olyan receptek, amelyek minden élethelyzetben és a szocialista fejlődés minden szaka­szában, valamennyi ország számára megfelelőek lennének. A nemzetiségi po­litika folyamatos alkotó tevékenység. Re­agálnia kell a nemzetek és nemzetiségek közötti viszonyban felmerülő problémák­ra, s meg kell találnia a konfliktushelyze­tek hatékony megoldásának módjait - szögezi le a dokumentum, s végezetül hangoztatja, hogy a megfelelő törvények jóváhagyása új minőséget kölcsönöz a szovjet föderatív államnak és biztosítja a Szovjetunióban élő valamennyi nemzet szabad fejlődéséhez szükséges feltéte­leket. (Alcímek: Új Szó) 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS//SSSS/SSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSj'SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/S/SSSSS//S/SSS/SS/S/SSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSS/SS/S///SSSSSS/SSSj DJ SZÚ 4 1989. VII!. 1!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents