Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám, szerda

KORUNK ÁTKA A SZEMÉT.■■ Jelentősebb előrelépés nélkül Bukus András (balra) és Laczkó István rendszeresen ellenőrzik a kombájno­kat (A szerző felvétele) Negyedszázada a kombájn nyergében Környezetünk alakulásában nö­vekvő szerepet játszik a hulladékok tárolása és megsemmisítése, vala­mint célszerű hasznosítása, amely az ipari, a mezőgazdasági és a ház­táji „szemét“ másodlagos nyers­anyagként történő kezelését követeli meg. Az SZSZK kormánya a 8. öt­éves tervidőszak folyamán több al­kalommal is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, melyek megoldása az ágazati minisztériumok, valamint a belügyi és környezetvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozik. Az 1988-as évre jellemző helyze­tet az SZSZK Belügyi és Környezet- védelmi Minisztériuma 1989 júliusá­ban ismertette. Növekvő mennyiség Szlovákiában a nyolcvanas évek folyamán a szilárd halmazállapotú hulladékok átlagos évi temelése mintegy 2 millió tonna. Közben egy lassú, de állandó növekedés tapasz­talható. Tavaly a kommunális hulla­dékok évi mennyisége 1986-hoz vi­szonyítva 86 ezer tonnával volt több (1986: 2 103 300, 1988: 2 189 700 tonna). Míg a Nyugat- és a Kelet- szlovákiai kerületben 1986-hoz és 1987-hez képes mérsékelt csökke­nés állt be, addig Közép-Szlovákiá- ban és Bratislavában a hulladékok mennyisége növekedett. Tárolásuk­ban, megsemmisítésükben, haszno­sításukban azonban jelentősebb előrelépés nem történt. Napjainkig országszerte több mint 2200 kommunális hulladéklera- kaíot tartanak nyilván, ezek közül azonban mindössze 79 a követel­ményeknek megfelelő, rendezett te­lep. A nemzeti bizottságokra ezen a téren a jövőben komoly feladatok várnak. A kormány rendelete értel­mében ugyanis 1990-től csak az előírásoknak megfelelő, rendezett szeméttelepet szabad létesíteni, és 2000-ig fel kell számolni a vadlera- katokat. Az SZSZK kormányának 78/1985. Tt. számú határozata 5-8 hulladékosztályozó felépítését is el­rendelte. Jelenleg a hulladékoknak körül­belül 8 százalékát hasznosítják, en­nek az aránynak 2000-ig jelentősen növekednie kell - el kell érnie a 40 százalékot. Komposztálásra csak jelentéktelen mennyiséget használ­nak fel, pedig a háztartási és kerti hulladék jelentős hányadának ma­gas tápanyagtartalma van. Mérsé­kelt növekedést mutat a hulladékpa­pír, a textil, az üvegcserép, a vas felvásárlása és hasznosítása. En­nek nagyobb arányú fejlődését azonban a korszerűtlen műszaki­anyagi bázis, a felvásárlási (árkép­zési) és feldolgozási problémák aka­dályozzák. A begyűjtött szemét összmennyiségéből égetéssel Brati­slavában 1988-ban 113 ezer, má­sutt - Kelet-Szlovákiában - 66 ezer tonnát semmisítettek meg. A kassai (Koáice) hulladékégető, amelynek már 1987-ben működnie kellett vol­na, csak jóval később kezdett üze­melni. Vétkes nemzeti bizottságok Sajnálatos, hogy a nemzeti bizott­ságok a vadlerakatok eltávolítására nem fordítanak kellő figyelmet, nem > a korábban kidolgozott szempontok­nak - koncepciónak - megfelelően járnak el. Stefan Lazar, az SZSZK belügyi és környezetvédelmi minisz­tere a Szlovák Nemzeti Tanács 13. ülésén mondott beszédében rámu­tatott arra, hogy a hulladékanyagok okozta gondok nagy része a nemzeti bizottságok számlájára írandó. Ki­sebb eredménynek tekinthető, hogy a kerületi nemzeti bizottságok kidol­gozták a rendezett és ellenőrzött szemétlerakatok követelményeit, s az ország területén 74 lerakatot érvényesítettek. A Szlovák Geoló­giai Hivatal munkatársai 1988-ban 49 szeméttelepet vizsgáltak meg. Kassán megtörténtek az első kezde­ményezések a hazai szeméttelepe­ken keletkező biogázok hasznosítá­sára. Az ipari ágazatok által termelt hulladék mennyisége a korábbi 1986-os, 1987-es évhez hasonló ütemben növekedett. A szilárd ipari hulladékok évi összmennyisége több mint 2,1 millió tonna. Hasznosí­tásuk tavaly nem haladta meg az előző évi szintet. Jó eredményeket csak a volt Szlovák Poligráfia terme­lési gazdasági egységben - a hul­ladékpapír feldolgozásában - s a fa- és bútoriparban keletkező hulla­dékanyagok újrahasznosításában értek el. Kisebb eredményeket a Slovnaftban is sikerült elérni. A se- red’i lúgos melléktermékek és a Ziar nad Hronom-i iszap feldolgozása to­vábbra is megoldatlan probléma maradt. Nem használták ki a lehető­ségeket a Slovakotex, a Tatrasklo és a Slovcepa vállalatok sem. Egyetlen méregtemetö Országos gondot jelent a különfé­le toxikus - mérgező - anyagok tárolása. Ezeket továbbra is az üze­mek területén helyezik el. Szlovákiá­ban mindössze egy - vállalati tulaj­donban lévő és csak saját szüksé­geit kielégítő - méregtemetö van. Az SZSZK Ipari Minisztériumának közlése szerint a hatáskörükbe tar­tozó hulladékgondok megoldására a 8. ötéves tervidőszakban több mint 860 millió koronát fordítanak. Ebből a másodlagos nyersanyagok hasz­nosítására 456, a káros mellékter­mékek tárolási gondjainak enyhíté­sére és megsemmisítésére 412 mil­lió korona jut A hulladékok mennyiségének nö­vekedése a gazdasági vonatkozá­sok mellett közegészségügyi és ökológiai problémákat is felvet, ép­pen ezért sajnálatos, hogy a kezelé­sével és a másodlagos nyersanya­gok gazdálkodásával kapcsolatos törvény kidolgozása elhúzódott, pe­dig az új gazdasági ösztönzők segít­ségével ez a törvény megteremthet­né a megoldás lehetőségeit POMICHAL RICHARD Pontosabban: Bukus András hu­szonnégy, Laczkó István pedig hu­szonhat éve arat. Mindketten a Bod- rogszerdahelyi (Streda nad Bodro­gom) Állami Gazdaság dolgozói. Igaz, közben a katonaságnál eltöltött két nyarat kihagyták, de mint mond­ták, ha alkalmuk lett volna rá, szíve­sen részt vállalnak ebből a nem könnyű, ám rendkívül szép mun­kából. Negyedszázada fölöttébb egyfor­mák a napjaik júliusban. Korán kel­nek - még ha nem is pirkadatkor, mint egykor a szüleik, vagy a nagy- szüleik - és első lépéseik a hálószo­ba ablakához vezetnek. Kitekinte­nek, milyen az idő, aztán bekapcsol­ják a rádiót, s öltözködés, reggelizés közben meghallgatják a világ híreit, s persze a meteorológiai előrejel­zést. A nap már a kövesdi hegyről, illetve a Bodrog menti jegenyék tete­jéből aranyozza be a tájat, amikor gépeikkel a határba indulnak. Amíg a kombájnoknak a mezőn nincs munkájuk - vagyis télen és a ta­vasszal -, állandó munkahelyükön, a szerelőműhelyben dolgoznak, ám aratáskor és kukorica-betakarítás idején a határ a második otthonuk. Ha rajtuk múlna, nyáron akár haj­nalban is kezdhetnének, mint a kéz­zel arató elődeik. Csak hát olyankor még harmatos a gabona. A gépek akkor indulhatnak, ha felszárad az éjszakai nedvesség, de akkor aztán, főleg ha nem gyomos a tábla, sza­porán dolgozik a kasza. Egy-egy esős nap vagy éjszaka után azonban olykor órákig veszte­gelnek a gépek, de a gépkezelők ilyenkor sem unatkoznak. Körbejár­ják, ellenőrzik az este leállított gépe­ket, megolajozzák a csúszófelülete­ket, a forgóműről eltávolítják a felte- keredett szalmát, gyomot, meghúz­zák a meglazult csavarokat, ellenőr­zik a rostákat... Úgy, ahogy azt Bukus András annak idején a Lele­szi (Leles) Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet tanulójaként Tóth Andrástól tanulta. Mire a karbantartást elvégzik, többnyire indulhatnak is. Csak akkor tartanak szusszanásnyi pihenőt, ha megtelt a magtartály, s ebédelni jön­nek le a gépóriásról, de ekkor meg a váltótársaik folytatják a munkát. Merthogy András és István nem egyazon kombájnon tölti a nyarat. Valaha, amikor még az SZK 4-es nyergében ültek, ők voltak a tanulók, a segédek. Mára ők lettek a rangidő­sek, a „mesterek“, s amióta így van, azóta mindkettőjük keze alatt egy- egy „mesterjelölt“ dolgozik. Bukus Andrással például már negyedik éve Katona István. Az idén az egyikük egy vadonatúj E 514-est, másikuk pedig egy szin­tén festékszagú E517-est kapott. Azt mondják, ezek a masinák többet „tudnak“, jobb munkát végeznek elődeiknél. Például hosszabb a ros­tájuk, így kevesebb szemet hullat­nak el, a vezetőfülkéjükben nyugod- tabban ül, jobban bírja a munkát az ember. Ha melegük van, bekapcsol­ják a ventillátort, ha viszont nagy a por a vágóasztal fölött, működtetik a légszűrőt. Persze azért ezek a gé­pek sem biztosítanak pormentes la­boratóriumi környezetet. Ezeknek a nyergében is dolgozni kell, ezek mellett is bepiszkolódik a ruha, összekeni magát az ember. Aratáskor naphosszakat a mezőn vannak. Hol Laczkó István falujá­ban, Bodrogszerdahelyen, hol Bu­kus András lakhelyének, Zemplén­nek (Zemplín) a határában, vagy pedig Borsi (Borsa), Ladmóc (Lad- movce), Csörgő (Öerhov), vagy To- ronya (Trna) közelében, de Kárpát - Ukrajnában is jártak már segíteni. Szeretik a munkájukat. Ha nem így lenne, már régen továbbálltak volna. Szerintük nincs annál szebb, jobb érzés, mint amikor az érett gabonában folyamatosan araszol előre a kombájn, s a magtartályba szaporán, vastagon hull a szem. Őket ilyenkor nem izgatják a világ hírei, csak egy valamire figyelnek: a rájuk bízott gépre és a gabonaten­gerre. No meg itt-ott az égre, mert az esőtől tartanak. Aratáskor még vasárnapra sem kívánnak csapadé­kot, pedig nekik is jól jönne egy-egy kiruccanás. „Majd üdülünk máskor, ha a kenyérnekvaló tető alatt lesz" intézik el a dolgot. Fürödni, pihenni máskor is lehet, de aratni csak ak­kor, amikor itt az ideje. GAZDAG JÓZSEF í­(Lőrinc János felvétele) Az önállóság előnye Miért nem épít közutakat az útépítő vállalat? Állami vállalattá alakult a Kassai (Kosice) Útépítő Vállalat is. Elsőként a szakágazatban, amire mindnyájan nagyon büszkék. Készültek is erre az új gazdálkodási módra, minél hasznosabb alkalmazására, bíztak a na­gyobb önállósággal végzett munka sikerében.- Nem divatból tértünk át erre a gazdálkodásra- indokolja érveiket Ján Kovái, a megválasztott igazgató.- Már az elmúlt év elejétől bekapcsolódtunk a vállalati önállóság és felelősség fokozására irányuló komplex kísérletbe. Arra pedig senki sem kényszerített bennün­ket, mi magunk kezdeményeztük, mert felismertük elő­nyeit.- Milyen előnyökre gondol?--A legfontosabbal kezdeném: korábban a felsőbb gazdasági szervektől nem kaptunk elegendő anyagi támogatást a vállalat fejlesztésére. A kísérlet során más szabályok érvényesek, a szükséges anyagi forrásokat mi magunk teremtjük elő. Tehát mindenekelőtt tőlünk, a mi gazdasági eredményeinktől függ, mennyi pénz áll rendelkezésünkre. Egy rövid összehasonlítással utalnék erre. 1987-ben a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bi­zottság 12 millió koronát juttatott vállalatunknak az új gépek vásárlására s további 5 millió koronát építési beruházásokra. A következő évben - amikor áttértünk a komplex kísérletre - vállalatunk több mint 35 milliót teremtett elő. Ebből 29 millió koronát fordítottunk gépek vásárlására, a többit pedig saját beruházásaink költsé­geinek fedezésére. Vállalatunk a korszerűsített, felújított gépparkjával növelte kapacitását, teljesítményét és job­ban kielégíthettük megrendelőink igényeit, mint koráb­ban. További előny, hogy míg azt megelőzően felsőbb gazdasági szerveink átlagosan 38 kötelező ten/mutatót írtak elő számunkra, jelenleg már csupán egyetlenegy érvényes: az építkezések határidejének betartása.- Hogyan nyilvánult meg mindez vállalatukban az állami terv teljesítése terén?- Nagyon kedvezően, mert először is meglazultak a túladminisztrált gazdálkodási kötöttségek, a követel­ményeknek megfelelően, rugalmasabban dönthettünk, és az eredmény szemmel látható. Amellett, hogy vállala­tunk tavaly az állami tervnél magasabb feladatokat vállalt, teljesítményünk tervét több mint 25 millió koroná­val, a tervezett nyereséget csaknem 8 millió koronával túlszárnyalta.- Az utak állapotával egyáltalán nem lehetünk elége­dettek a kerületben. A Kassai Útépítő Vállalat évente 80-100 millió korona értékű úthálózatot épít, ám azt a mező- és erdőgazdaságok részére végzi. Miért van ez így?- Bennünket is bosszant ez a helyzet, ami tulajdon­képpen egy alapvető hiányosságból fakad. Talán keve­sen tudják; a Kelet-szlovákiai kerületnek nincs átfogó, az egész kerület úthálózatára vonatkozó építési és karbantartási koncepciója. Nem azért, mert erre nincs igény. A legkülönbözőbb szintű nemzeti bizottságok nem rendelkeznek döntési jogkörrel az úthálózatok épí­tésével kapcsolatban. Az I. és II. osztályú utak beruhá­zásait központilag irányítják, a CSSZK-ban ez a kerületi nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozik. Vállalatunk egyelőre olyan munkát végez, amilyenekre megbízatást kap.- Véleménye szerint, milyen távlatok állnak vállalatuk előtt, lesz elegendő munka, kereset és nyereség?- Nincs okunk a csüggedésre, utakra szükség van, munkánk tehát lesz elegendő. Ha meg elvégezzük, sem a kereset, sem a nyereség nem maradhat el. Évről évre növelni akarjuk vállalatunk teljesítményét. Olyan mérték­ben, hogy 1995-ben elérhesse a 734 millió korona értéket dolgozóink átlagos havi keresete pedig a 3743 koronát. Tudjuk, tőlünk függ, hogy mindezt elérhessük. Céltudatos, becsületes munkát kell végeznünk. Vállala­tunk, nagyobb jogkörrel felruházott dolgozókollektíváink ezt a feladatot vállalják, ami jövőbeni eredményessé­günk alapvető biztosítéka. KULIK GELLÉRT SS/SSSSSS//S///SS//SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents