Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám, szerda
Az építkezők támogatásának új szabályai A jó hírek rögvest szárnyra kapnak. Gyorsan, bár sajnos pontatlanul terjedtek a hírek az egyéni lakásépítés ösztönzését és támogatását célzó új rendelkezésekről is. - A fiatal házasok 180 (170, vagy több mint 200) ezer korona vissza nem térítendő kölcsönt kapnak az államtól családi ház építésére - hallhatjuk lépten-nyomon az egymásnak ellentmondó híreszteléseket. Az Autóközlekedési Vállalat rima- szombati (Rimavská Sobota) üzemének területén 1980-ban adták át a szennyvíztisztító berendezést, de a motorolajtól szeny- nyezett víz azóta is vígan csordogál a közeli patakba. A berendezést ugyanis befejezetlen állapotban adták át a kivitelezők, s így természetesen nem működik. Az átadási jegyzőkönyv azonban valami egészen mást tanúsít: a víztisztító annak idején ,.kiváló minőségű' '- ként került átadásra, s így fogadta el a megrendelő is. Hogy ez hogyan történhetett, arra most derít fényt a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Népi Ellenőrzési Bizottsága. A Stavoindustria zvoleni üzeme most végre kénytelen befejezni az objektum építését. A felvételen: ilyen egy kiváló minőségű átadott és átvett objektum. (Peter Lenhart felvétele - ŐSTK) A bőség is okozhat gondokat Kevés a tárolóhely az Érsekújvári (Nővé Zámky) járásban Ilyenkor, aratás végén örülnünk kellene, hogy sok gabona termett. Számos mezőgazdasági vállalatnál, sajnos elhelyezési nehézségekkel küszködnek. Mondják is: inkább termett volna kevesebb, csak ne ismétlődnének ezek a gondok. Ilyen véleményeket hallottam az Érsekújvári járásban is. Faludi Vince mérnök, a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat érsekújvári konszernvállalatának igazgatója, egyetértve a panaszokkal, a megoldás lehetőségeiről beszélt.- Néhány mezőgazdasági vállalatnál bizony problémák vannak, hisz átmenetileg a gépszínekben vagy a szabad ég alatt kellett elhelyezniük a gabona egy részét. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy mindenütt mihamarább megfelelő raktárakba kerüljön a gabona. Egyelőre a legjobb megoldás, hogy más kerületekbe szállítjuk a gabonát, mert a mi raktáraink megteltek. Gabonából 6 tonna feletti hektárhozamot értek el a vállalatok. Ennyi termésre nem számítottunk, és nem is volt ilyen átlaghozam a mezőgazdaság szocializálása óta járásunkban. Már előre fáj a fejünk, hogy a kukoricát és a napraforgót vajon hol fogjuk elraktározni. Ezernyi gond közepette szervezik a munkát a felvásárló vállalatnál. Az igazgató irodájában minduntalan csöng a telefon. Érdeklődnek, mit szállítsanak előbb az átmeneti tárolókból a raktárakba, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Az igazgató azt tanácsolja, hogy a sörárpát, mert sokat veszíthet a minőségéből, ha netán megázik.- Ott oldjuk meg előbb a problémákat, ahol a legsürgősebb. Nem tehetünk mást. A megtermett gabona gyors elhelyezéséhez és megfelelő utókezeléséhez nincs elég gépünk és berendezésünk, s amint már említettem, a tárolóhelyünk is kevés. Véleményem szerint az átalakítás feltételei között jobb feltételeket teremthetünk a szállítói-megrendelői kapcsolatok javítására. Nem a jelszavak fontosak, hanem a tettek. Nagy eredménynek számít, hogy a tardoskeddí (Tvrdoáovce), szímői (Zemné), hűli, csúzi (Dubník) és a bényí (Bírta) szövetkezetben, valamint a Mikuláéi Állami Gazdaságban - az integrációs alapot felhasználva - közösen építettünk raktárakat. Az anyagi ösztönzőket sikerrel érvényesítettük a sörárpa, a bab, a lencse és a mák vetésterületének növelésére. Az 1986-1988- as időszakban 16,5 millió koronát használtunk fel a partnergazdaságok megsegítésére. Ez kamatostól megtérült, mert több terményt tudunk kifogástalan feltételek között tárolni. Rágondolni is rossz, mi lenne most, ha ezek a tárolók nem készültek volna el. Sokat beszélgettünk a tárolókapacitás bővítésének lehetőségeiről. Az igazgató ezzel kapcsolatban elmondta, hogy Udvardon (Dvory nad ¿itavou) a felvásárló központban további tárolót, Stúrovón gabonasilót adnak át, a áuranyi központban pedig hangár típusú raktárakat építenek. Andrej Hlaviőka, a konszernvállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese a tervfeladatok teljesítéséről beszél:-A mezőgazdasági vállalatoknál sok jó minőségű élelmiszer-ipari búza termett. A sörárpa minősége szintén sokkal jobb, mint a múlt évben volt. Vagyis a gazdasági szabályzók érvényesítése meghozta a várt eredményt. Véleményem szerint, a jövőben a járásban 10 ezer hektáron termelhetünk sörárpát, ami jelentős bevételt eredményezhet a mezőgazdasági vállalatoknak. Jozef Paulíkot, az udvardi felvásárló központ vezetőjét nagy munkában találtuk. Mindenütt ott volt, ahol tanácsra és segítségre volt szükség.- Annak ellenére, hogy tavasszal még jelentős készleteink voltak, aránylag zökkenőmentes volt a felvásárlás, mert júliusban nagy meny- nyiségű búzát szállíthattunk a kassai (Kosice) és Spisská Nová Ves-i malmokba. A sörárpa egy részét a michalovcei sörgyár vette át. Mint megtudtuk, az 50 ezer tonna befogadó képességű silóhoz még ugyanennyi gabona elhelyezésére alkalmas tárolót építenek. Meggyorsítják a szállítási munkákat azzal, hogy a vasúti kocsikból a helyszínen rakhatják ki és be a gabonát. A kilátások jók, mert a jövőben összesen 96 ezer tonna gabonát helyezhetnek el ebben a központban. A felvásárló vállalat áuranyi központjában llubomír Vancíkkal beszélgettünk a tárolási gondokról és lehetőségekről.- Mit mondjak? A raktárak teli vannak, a fölösleget mi is a vasúton szállítjuk el. Jobb lenne a helyzet, ha az 1984-ben felrobbant silót sikerült volna üzemképessé tenni. Sajnos, a helyreállítási munkálatok lassan haladnak. Végre befalazták a robbanás okozta réseket, és úgy látszik, hogy jövő őszre a kukoricát már itt tárolhatjuk. Egyidejűleg 40 ezer tonna szemes tárolására alkalmas hangárokat is építünk. Körutunk alkalmával többször hallottuk, hogy jelentős gondot okoz a gabona elhelyezése. Megálltunk a Tardoskeddi (Tvrdosovce) Efsz szárítóközpontjában, ahol hasonló voit a helyzet. Vanya László részleg- vezető mérgelődve mondotta, hogy 600 tonna búzájuk még az udvaron van. Többször ígérték a felvásárlóüzem vezetői, hogy rövidesen fedél alá szállítják a gabonát, de egyelőre csak nem követi tett a szót. Fenyvesi Istvánné, a szárítóközpont dolgozója megjegyezte:- Az aratást még július 22-én befejeztük, de azóta mindig van gabona az udvaron. Még szerencse, hogy szárítani és tisztítani tudjuk, összesen 13 644 tonna gabonát szállítottak ide, de ebből csak 5635 tonnát tudtunk továbbadni a felvásárló vállalatnak.-Talán furcsán hangzik, de jobban örültünk volna, ha kevesebb gabonánk terem - fakadt ki Vanya László, akivel két zápor között az ázott gabonát szemlélgettük. Ki hinné, hogy 1110 tonna búzát silóvermekben tárolunk? Hova tesszük majd a sílótakarmányt? A helyzet tarthatatlan, ezért tervbe vettük, hogy 4 ezer tonna gabona befogadására alkalmas tárolót építünk. De mi lesz addig? Olyan ördögi kör ez, amelyből nehéz kijutni. BALLA JÓZSEF A valóság ezekkel a tévhírekkel szemben az, hogy a szövetkezeti és egyéni lakásépítés támogatásáról szóló rendelet valóban megkülönböztetett segítséget, magasabb összegű állami hozzájárulást ígér a fiatal - a 35 éven aluli - házasoknak az építkezéshez, ha teljesítik a meghatározott feltételeket. Az állami hozzájárulás, a „kölcsön, amit nem kell visszafizetni“ (bár, olykor mégiscsak vissza kell fizetni) a fiatal házas építkezők esetében elérheti a 183 000 koronát, a többi építkezőnél pedig a 113 000 koronát (korábban az állami hozzájárulás összege nem haladhatta meg a 70 000 koronát!). Hangsúlyozzuk azonban, hogy „elérheti“. Vagyis a 183 000 koronát nem kapja meg majd minden fiatal - családi házat építő - házaspár. Az állami hozzájárulás alapösz- szege 50 000 korona (korábban 35 000 korona volt), és ez az alapösszeg emelhető különféle indokok, jogcímek alapján 183 000, illetve 113 000 koronára. Az állami hozzájárulás alapösz- szege emelésének egyik legismertebb indoka, ha a régi, lebontásra ítélt építmény, ház helyén épül az új családi ház. Az állami hozzájárulás emelésének összege itt továbbra is 10 ezer Rorona. 15 ezer koronáról 20 ezer koronára növelték azonban az állami hozzájárulás emelésének összegét, ha csoportos építkezésről (sorházakról, teraszos vagy átriumos házakról) van szó. 10 ezer korona helyett 15 ezer korona a hozzájárulás emelésének összege, ha az építkező nehezen beépíthető telken építkezik (például lejtős telken vagy ott, ahol feltör a talajvíz). Kút létesítésére eddig hatezer koronát kaphatott az építkező. Ez a rendelkezés lényegesen módosult. Együttesen 10 000 koronával emelhető az állami hozzájárulás az ivóvíz biztosításának és a szennyvíz elvezetésének a rendeletben részletesen meghatározott eseteiben. További, együttesen 8000 korona adható a házi szennyvíztisztító és a napenergiát fűtésre vagy vízmelegítésre hasznosító berendezés megépítésére. A legnagyobb érdeklődésre persze nyilván az a rendelkezés számíthat, mely szerint az 50 000 korona összegű állami hozzájárulás további „legfeljebb“ 70 000 koronával emelhető, ha az állami hozzájárulásról szóló szerződés megkötésének napján az építkező házas (nős vagy férjezett) és sem ő maga, sem pedig a házastársa nem töltötte be még a 35. életévét. A stabilizációs hozzájárulást a rendeletmódosítás csak kisebb mértékben érintette. Ennek a hozzájárulásnak az összege a továbbiakban 20 000 korona (megjegyezzük, hogy a stabilizációs hozzájárulás nem állami támogatás, hanem vállalati juttatás, vagyis ezt a legfeljebb 183 000, esetleg 113 000 korona összegű állami hozzájárulás mellett adhatja meg a munkáltató). A korábbi szabályozással szemben bővült azoknak köre, akiknek a munkáltató szervezet megadhatja ezt a hozzájárulást (például a fafeldolgozó vagy a nyomdaipari dolgozókkal), de ugyanakkor kifejezetten elrendelték, hogy stabilizációs hozzájárulást csupán az egyik házastárs kaphat a munkáltatójától. További jelentős új kedvezmény a fiatal házasok számára az, hogy 10 000 korona összegű hozzájárulást kaphatnak az építkezés gyors befejezéséért, ha az építkezési engedély jogerőre emelkedésének és a használatbevételi (kollaudációs) engedély jogerőre emelkedésének időpontja közt nem telt el több, mint négy év (48 hónap). Ha azonban három éven (36 hónapon) belül fejezik be az építkezést (válik jogerőssé a használatbavételi engedély), az életkortól és családi állapotától függetlenül kap az építkező 20 000 korona összegű hozzájárulást az építkezés gyors befejezéséért a járási nemzeti bizottságtól. El kell mondani persze itt is, hogy ezt a hozzájárulást is az említett legfeljebb 183 000, illetve 113 000 korona összegű állami hozzájárulás mellett (pontosabban után) kaphatja meg az építkező. Az építkezés gyors befejezéséért járó hozzájárulás egyes esetekben elérheti a 25 000 koronát is, mégpedig akkor, ha pl. a családi ház építésére 1986. január 1-től 1989. június 30-ig adott engedélyt az építésügyi hivatal és a használatbavételi engedély legkésőbb 1990. december 31- ig jogerőssé válik, de még azelőtt, hogy az építkezési engedély jogerőre emelkedésétől több, mint 24 hónap telt volna el. Ezzel azonban már érintettünk egy további kérdést; mennyiben vonatkoznak az új rendelkezések azokra, akik a rendeletmódosítás hatálybalépése, vagyis 1989. július 1-je előtt kezdtek építkezni, illetve kapták meg az építkezési engedélyt? A módosító rendelet kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az említett időpont előtt engedélyezett egyéni lakásépítkezésekre a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni. Lényegében kivétel az, ha az építkezési engedélyt 1989. április 20 és június 30. között adták ki, s az építkező július 1-ig nem kapta meg a korábbi rendelkezések szerinti állami hozzájárulást, úgy az új rendelkezések szerint kell már eljárni (tehát megkaphatja a magasabb összegű állami és stabilizációs hozzájárulást). Azoknak az olvasóknak pedig, akik 1989. április 20 és június 30 között kaptak építkezési engedélyt és állami hozzájárulást, esetleg stabilizációs hozzájárulást, azt ajánljuk, kérjék a hozzájárulásokról szóló szerződések megszüntetését. Az említett szerződések esetleges megszüntetése után ugyanis úgy az állami mint a stabilizációs hozzájárulás összegére már az új rendelkezések vonatkoznak. (m-n.) r örtént, hogy a véletlen a múltkor összehozott egy haza igyekvő gyereksereggel. Prágából étúrovóba szólt az útirány - vonattal. Majdnem minden a legnagyobb rendben ment, hiszen (elméletileg) megvolt a remény, hogy épségben, egészségben vészeljék át üdülésük,,utolsó felvonását“. Vezetőik boldogsága mégsem volt felhőtlen, s fejfájásuk - mint utóbb jómagam is beláttam - megalapozottnak bizonyult. Minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült ugyanis az egész útvonalra biztosítani a külön kocsit, vagy akár csak a helyjegyeket. Igaz, a sok utánajárás eredményeképp Érsekújvárig (Nővé Zámky) nem volt gond, az átszállást követő néhány kilométer azonban kilátástalannak bizonyult. Másfél óra az indulásig, majd' fél nap a kritikus helyre való megérkezésig. Ez megér egy utolsó próbálkozást, gondoltam, s töretlen hévvel vetettem bele magam az ,.ügyintézésbe“. A józan ész diktálta logika értelmében a prágai állomáson kezdtem. Kedves kartársnő, elutasító állásponttal. Sajnos nem az ó területük, forduljak a szlovák főváros központi pályaudvarához. Hogy mégse üres kézzel távozzak, telefonszámot, s telefont kínált. Akkor még nem sejtettem, hogy eme asszony lesz kálváriám központi, s a megoldást hozó figurája. Máris elkezdtem röpke telefonkisasszonyos pályafutásom. Eltanácsolnak, máshova irányítanak, elküldenek, meg sem hallgatnak, esetleg meghallgatnak, de segíteni nem tudnak. Ennyi bennfentes, aki mind tudja, mi NEM tartozik az asztalára, s mivel foglalkozik a másik! Már vagy nyolcadszor adom elő minden bizonnyal képtelen kívánságom, mikor a túloldalról megérkezik az első bizonytalankodás. Megcsináljuk? Nem? Hallom a sugdolódzás közepette. Persze előnyben vannak, - ök választhatnak, én viszont nem. Úgy látszik, nem fűlik a foguk hozzá, mert valamilyen fönökasz- szonyhoz irányítanak. Ó nagykegyesen végül rábólint, rendben, elintézi, ha két órával a vonat bratislavai (!) indulása előtt benyújtom a (nem tudom hány példányban íródott) kérvényt, s még egynéhány iratot. Egy világ omlik össze bennem. Hát ennyire nem világos, hogy az ország másik végéről szólok? Végezetül sikerült szót értenünk. Én befizetem helyben az illetéket, bediktálom a számla számát, és kész, el van intézve. Hatalmas kő esett le a szívemről, akkor még nem sejtve, hogy csupán egy picike porszem az, mi elhagyta szívem tájékát. A pénztárnál ugyanis újabb csalódás kellett, hogy érjen. Nem csak úgy van ám, hogy fizetni akarok! Az ablak túloldalán ülő papiruszt követel. Nem részletezem; ,,hétmérföldes csizmáimat“ felhúzva néhányszor még végígvágtáz- tam a pályaudvart, míg megkaptam a megmentő pici ca fat papírt, melyen egy pecsét kíséretében állt a felszólítás pénztárosom számára: 60 személy részére számlázza ki a vagonfoglalás költségeit, öt perccel a vonat indulása előtt, diadalittasan átnyújtottam e megoldást(?) jelentő tenyérnyi szelvényt. F enntartásaimtól azóta sem szabadulhatok. Nem tudom, hogyan ért véget a csapat utazása. Ama prágai jóasszony egy mondata azonban máig fülemben cseng. Mikor megköszönni próbáltam készségét, csak legyintett: Ugyan kérem, szóra sem érdemes! Hiszen a gyerekeinkért tettük! Ez csak neki jutott eszébe. De vajon csak így lehet? (fónod) ÚJ SZÚ 6 1989. VIII. 1 Sikerült...(?) Avagy egy kocsifoglalás kálváriája
