Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-16 / 192. szám, szerda
ÚJ szú 3 1989. VIII. 16. Dél-afrikai Köztársaság A személyes ellentétek Botha lemondásához vezettek (CSTK) - Mint már röviden hírt adtunk róla, Pieter Botha dél-afrikai államfő hétfőn benyújtotta lemondását. Beszédében elmondta, azért döntött így, mert jelentős nézetellentétek vannak közte és Frederik Wil- lem de Klerk, a kormányzó Nemzeti Párt vezetője, oktatásügyi miniszter között. A két politikus közötti unszimpátia főleg azt követően éleződött ki nagy mértékben, hogy de Klerket az év februárjában a párt vezetőjévé választották. A helyzet a múlt héten mérgesedett el, amikor de Klerk bejelentette, hogy augusztus 28-án Zambiába látogat, ahol Kenneth Kaunda elnökkel fog tárgyalni. Botha szerint de Klerk az ő tudomása nélkül készítette elő ezt a látogatást. A hétfői kormányülésen már rendkívül kiéleződött a helyzet, s a kabinet tagjai felszólították az elnököt, hogy vagy vonuljon háttérbe, vagy mondjon le. Botha ez utóbbit választotta. A Dél-afrikai Köztársaságban szeptember 6-án elnökválasztásokat tartanak, s nem lehet kétséges, hogy de Klerk fog győzni. Megfigyelők azt latolgatják, hogy mennyiben fog kötni az ő politikai irányvonala Botháéra és miben fog különbözni attól. Általános az a vélemény, amely szerint Botha „reformjai“ csupán az apartheidrezsim kozmetikázását célozták és nem érintették a probléma lényegét. Klerk viszont nyilvánvalóan igyekezni fog olyan törvényeket és intézkedéseket hozni, amelyek mélyebben érintik a délafrikai társadalom struktúráját. Senki sem hiszi azonban, hogy az új elnök hivatalba lépésével Dél- Afrikában felszámolják a faji megkülönböztetést. A fekete bőrű öslakosság apartheidellenes mozgalma azonban egyre izmosodik, s a nemzetközi közvélemény - beleértve a nyugati országokat is - egyértelműen elítéli a fajüldözést. Frederik de Klerknek mindezt figyelembe kell majd vennie politikája kialakítása során. Tegnap Pretoriában Frederik Willem de Klerk letette az esküt, s ezzel egyelőre az ország megbízott államfőiéként kezdte meg tevékenységét. Irán kész a tárgyalásokra Irakkal (ÖSTK) - Irán azzal a feltétellel kész tárgyalásokat kezdeni Irakkal a békés rendezésről, hogy Bagdad kivonja egységeit az iráni'területekről. Ezt Ali Khamenei, az iráni iszlám forradalom vallási és politikai vezetője közölte a teheráni rádiónak adott nyilatkozatában. Irán az ENSZ Biztonsági Tanácsának 598-as számú határozata alapján követeli, hogy az iraki csapatok vonuljanak vissza a nemzetközileg elismert határok mögé. Egyesült Államok Példátlan méretű manőverek (ŐSTK) - A texasi Fort Bliss rakétabázison és a környező katonai területeken, valamint Új-Mexikó államban több mint 8 ezer katona részvételével hétfőn Rowing Sands fedőnéven nagyszabású hadgyakorlat kezdődött. A Pentagon közlése szerint a manőverek célja a légvédelem felkészültségének az ellenőrzése. Az Egyesült Államok kontinentális területén ez az eddigi legnagyobb ilyen típusú hadgyakorlat. Az amerikai légierő és a rakétaegységek mellett a szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalogság alakulatai is részt vesznek a kéthetesre tervezett hadgyakorlaton. Az utóbbi öt év legsúlyosabb zavargásai Észak-írországban Eljárás a dél-koreai diáklány ellen (ÓSTK) - Az a dél-koreai diáklány, aki a szöuli hatóságok tiltása ellenére részt vett a Phenjanban megrendezett XIII. Világifjúsági Találkozón, tegnap reggel a demilitarizált övezetben levő Panmind- zsonon keresztül a KNDK-ból Dél-Koreá- ba érkezett. A Jonhap dél-koreai hírügynökség közölte, hogy a diáklányt átadják a szöuli hatóságoknak. A dél-koreai törvények szerint állampolgáraiknak tilos en- aedély nélkül kapcsolatokat felvenni a KNDK-val. A szöuli rádió közölte, hogy a Pan- mindzsonba vezető útra 3 ezer rendőrt vezényeltek ki, akik megakadályozták, hogy a diákok fogadják Rim Szu Kjongot. (CSTK) - Észak-írországban a brit katonák bevonulásának 20. évfordulóján tovább folytatódnak a tiltakozó megmozdulások. Londonderryben tegnap a tiltakozók összetűztek a brit katonákkal és ■ a helyi rendőrökkel. Számos brit tudósító szerint az utóbbi öt év legnagyobb zavargásaira került sor. Londonderryben hétfőn este mintegy 5 ezer személy vonult transzparensekkel az utcára és követelték a brit csapatok kivonását Észak-írországból. A köveket és gyújtópalackokat dobáló tüntetőkre tüzet nyitottak a katonák és plasztiklövedékkel próbálták feloszlatni a tömeget. Két személy megsebesült, Bogside negyedben volt a legviharosabb a helyzet, a tömeg brit zászlókat égetett. Az évforduló alkalmából az Ir Kommunista Párt tegnap Dublínban nyilatkozatot adott ki. A dokumentum rámutat: Nagy-Britannia nem tudta biztosítani a rendet és a stabilitást Észak-írországban, megtorló politikája csak tovább növelte a feszültséget a helybeli protestánsok és katolikusok között. Az ír Kommunista Párt követeli a brit csapatok fokozatos kivonását Észak-írországból. Országos bányászsztrájk Peruban (CSTK) - Peruban hétfőn országos bányászsztrájk kezdődött, amelyben az ágazati szakszervezet vezetői szerint 75 ezer ember vesz részt. Mint már beszámoltunk róla, a kormány a sztrájk előestéjén számos szakszervezeti vezetőt letartóztatott, hogy megakadályozza a mun- kabeszüntetési akciót. A sztrájk az Andokban levő bányák 50 százalékát érinti, s gyakorlatilag megbénította a rézbányászatot. A kormány illegálisnak minősítette a sztrájkot, ami azt jelenti, hogy a vájárokat három nap elteltével elbocsáthatják munkahelyükről. A bányászok béremelést követelnek és szorgalmazzák élet- és munkakörülményeik lényeges javítását. A sztrájk egy napja egyébként Perunak mintegy 5 millió dollár kárt okoz. Csakis a politikai párbeszéd jelentheti a kiutat A szovjet Pravda szerkesztőségi cikke a Baltikumban kialakult helyzetről Csatornaérdekek és érdekcsatornák (CSTK) - Szerkesztőségi cikket közölt tegnap a moszkvai Pravda a Baltikumban uralkodó bonyolult helyzetről, s ezzel azokra az olvasói levelekre reagált, amelyek aggodalmuknak adnak hangot a három köztársaságban tapasztalható társadalmi-poiiti- kai fejlemények miatt. A balti köztársaságok népfrontjai az utóbbi időben a szélsőséges erők nyomására mindinkább eltérnek az átalakítást szolgáló alkotó céloktól és szűk nacionalista álláspontra helyezkednek. E frontok vezetőinek nyilatkozatai és az elfogadott dokumentumok abszolút gazdasági önállóságot és a köztársaságok „állami függetlenségét“ követelik, s az átalakítás legfontosabb feladataként ,,a nemzeteknek nemzeti felszabadításért vívott harcát“ hirdették meg. A Pravda a továbbiakban rámutat, hogy a népfrontok vezetőségei népszerűséghajhászásból megalapozatlanul bírálják és támadják a köztársasági kommunista pártokat, azzal vádolva ezeket, hogy figyelmen kívül hagyják az itt élő „eredeti“ nemzetek érdekeit. E köztársaságok szakszervezetei, Kom- szomol-szervezetei, alkotó szövetségei elszakítják az országos választott szervekhez fűződő kötelékeket. Aktivizálódnak a nyíltan szovjetellenes csoportok, éleződik a nacionalista hisztéria légköre. Bizonyos erők annak érdekében agitálnak, hogy a köztársaságok lépjenek ki a Szovjetunió kötelékéből. Felújítják a burzsoá társadalmi- politikai struktúrákat, amelyek 1940- ig léteztek - beleértve az egykori politikai pártokat is. Az ellenzéki vezetők ambiciózus és kemény követeléseket támasztanak a hatalomnak a saját javukra történő újraelosztása érdekében. A balti köztársaságokban szélsőségesen destabilizáló hatásuk van a diszkriminációs jogi aktusok elfogadásának, amelyek ellentétben vannak mind a Szovjetunió törvényhozásával, mind a nemzetközi jogi normákkal. A jelenlegi helyzetből kiutat csupán a politikai párbeszéd, az alkotmányos normák szigorú megtartása jelenti. Ilyen körülmények között a balti köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak olyan reális akcióprogramot kell kidolgozniuk, amely tiszteletben tartaná a politikai, a gazdasági, a szociális és a nemzeti fejlődés szükségleteit. E programnak világos álláspontot kellene tartalmaznia a Szovjetunió, mint föderatív állam szilárdításának elvi kérdésével kapcsolatban, ebben az államban a kommunista pártnak lenne irányító és integráló szerepe. Hasonló álláspontra van szükség a köztársaságokban élő állampolgárok jogegyenlőségének szavatolása céljából, tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásra. A balti köztársaságok kommunista pártjai egyelőre nem rendelkeznek ilyen programmal. Nem egy bizonyíték van arra, hogy egyes pártszervezetek lényegében lemondtak a politikai harcról és nem veszik figyelembe a felsőbb pártszervek döntéseit. A kommunisták egy része nyilvánvalóan tanácstalan, felkészületlen, s esetenként nem tartják érdeküknek a határozott szembeszállást a szélsőséges elemekkel, sem azt, hogy az átalakítás élére álljanak. Törvényszerűen aggodalmat kelt az, hogy a kommunistákat nemzetiségek szerint osztják meg. S ugyancsak elkerülhetetlenül keltenek nyugtalanságot azok a felhívások, hogy az SZKP-t önálló pártok szövetségévé kell változtatni. Egyelőre pozitív megoldások, konstruktív elképzelések és gyakorlati lépések csupán a központból érkeznek - állapítja meg a Pravda. A közös ügy sikeréhez azonban kezdeményező lépésekre van szükség. A bonyolult helyzet az egészséges erők mozgósítását, konszolidációjukat követeli meg, mégpedig az átalakítás platformján, s úgyszintén szükség van a negatív tendenciák felszámolását célzó pontos akció- programra. Napjainkban minden korábbinál égetőbb szükség van a pártszervezetek szervezeti és eszmei egységét szolgáló lépésekre. A szerkesztőségi cikk végezetül hangsúlyozza: a valódi demokrácia összeegyeztethetetlen az olyan destruktív akciókkal, amelyek egyének és csoportok egoista és ambiciózus terveit szolgálják. Megállapítja: ott, ahol a közrend és a biztonság megsértéséről van szó, teljes mértékben ki kell használni a törvények erejét. H áromnegyed évszázaddal ezelőtt nyitották meg a Panama-csatornát a kereskedelmi forgalom előtt. Az amerikaiak voltak azok, akik felismerték, hogy óriási előnyöket jelentene számukra az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő vízi út. A csatorna megépítését azonban nem kis bonyodalmak előzték meg. Az övezet Kolumbiához tartozott, amely ugyan nem ellenezte az építkezést, de nem értett egyet az amerikai követelésekkel, hogy a zóna - vagyis saját területe - az USA fennhatósága alá kerüljön. Megszerezve a Panama-csatorna Társaságtól az építési terveket, Theodore Roosevelt elnök életbe léptette az azóta a nevéhez fűződő furkósbot- politikát. Felkelést szított a térségben, s gyorsan a függetlenségükért harcoló panamaiak segítségére sietett. 1903 novemberében kikiáltották a Panamai Köztársaságot, és még abban a hónapban az Egyesült Államok zsebében volt az a szerződés, amellyel biztosította magának az „örökös jogot“ arra, hogy egy nevetséges összegért, évi 250 ezer dollárért cserébe ellenőrizhesse és használhassa a csatornát, az egész övezetet. Kénytelenek voltak a következő panamai kormányok is a csatornából származó milliók helyett az amerikaiaktól kapott bérleti díjjal beérni, csupán annyit sikerült elérniük, hogy Washington időnként megemelte az összeget. Fordulatot az 1977-es év jelentett, amikor Jimmy Cárter és Omar Torrijos egykori amerikai, illetve panamai elnök új szerződést írt alá, amely garantálja a csatorna semlegességét és kimondja: 2000- ben az övezet és a vízi út Panama teljes fennhatósága alá kerül. Elsősorban ez a dokumentum vágott ezután éket Panama és az USA közé. Az egyezmény értelmében az Egyesült Államoknak gazdasági érdekeket, katonai bázisokat, atlanti- és csendes-óceáni flottájának összekötőpontját kellene feladnia. Nem csoda hát, hogy mindent megtesz stratégiai és gazdasági szempontból egyaránt fontos katonai jelenlétének megőrzéséért. Puccsok és ellenpuccsok támogatásával mindig olyan kormányokat próbált hatalomra juttatni Panamában, amelyek kiszolgálták Washington érdekeit. Kereste a lehetőségeket és ürügyeket a csatornaszerződés érvénytelenítésére. Ilyen ürügyül szolgálnak Manuel Noriega tábornok állítólagos kábítószer-ügyei is. A panamai fegyveres erők főparancsnoka (egyébként a CIA egykori embere) a függetlenség, a külföldi be nem avatkozás elvének hangoztatásával, az Ameri- ka-barát Delvalle elnök megbuktatásával, a fehér házi „kérések“ megtagadásával megsértette az amerikai játékszabályokat. Washington távozásra szólította fel őt, s miután ezt a tábornok elutasította, a Rea- gan-kormányzat szankciókat hirdetett meg Panama ellen. Később, már az új vezetés, látva, hogy Noriega „állóképes“ és a pénzügyi embargó, a gazdasági szorítások mit sem érnek, taktikát változtatott. Bakerkü\- ügyminiszter javaslatot tett, hogy az érvényes szerződéssel ellentétben már tíz évvel korábban átadják a csatornát a jogos tulajdonosnak, de... Washington cserébe ígéretet akar kapni a panamai vezetéstől, hogy az övezetben maradhatnak a Pentagon támaszpontjai. Panamavárosban a rafinált ajánlat óriási vitákat, nyílt ellenségeskedést váltott ki a kormánypártiak és az amerikaiakhoz húzó belső ellenzék között. Tovább mérgesedett a helyzet az idei májusi sikertelen választások után. A szavazás „masszív szabálytalanság" volt - hangzott a vád mind az amerikaiak, mind a választásokon részt vett ellenzék részéről. Az eredményeket érvénytelenítették. Bush elnök, féltve Panama (vagy inkább a csatornaövezet) jövőjét, már nyíltan Noriega megbuktatására szólított fel. Az Egyesült Államokból újabb csapatok érkeztek az övezetbe, s nem maradtak el az amerikai hadsereg erejét demonstráló megfélemlítési hadgyakorlatok sem. Még csak manőverekről van szó, és idegháborúról, de az elmúlt napok eseményei nem sok jót sejtetnek. Fort Amador, a közös panamai -amerikai támaszpont a hét végén összetűzések színhelyévé változott. Amerikai katonák eltorlaszolták a bázis panamai részébe vezető utat (innen könnyen be lehet jutni Noriega tábornok székhelyére), tiltakozásul amiatt, hogy a helyi rendőrség rendbontás miatt letartóztatta két társukat. Valóban válaszlépés volt, a véletlenek egybeesése, vagy valami másról, netán előre eltervezett zűrzavarkeltésről volt szó? Ha figyelembe vesszük George Bushnak a Hearst News Service hírügynökség számára adott múlt szerdai nyilatkozatát, melyben nem zárta ki Noriega elrablásának gondolatát, akkor helyénvaló a kérdés. Pedig most, a hondurasi csúcstalálkozó árnyékában, amikor új lendületet kapott a közép-amerikai békefolyamat és esély van egy újabb regionális válsággóc felszámolására, Washingtonnak nagyon meg kellene gondolnia, hogy milyen léf>ésre szánja el magát Panamával kapcsolatban. amerikai és a panamai csatornaérdekek tehát igencsak eltérőek, vagyis az érdekcsatornák egy mederbe terelésére jelenleg nem nagyon van mód. így a nemzetközi hajózás céljából megépített Panama-csatorna - 75 évvel megnyitása után - inkább zárt katonai területre hasonlít, semmint békés vízi útra. URBÁN GABRIELLA Észtországban tart a sztrájkhullám (CSTK) - Az Észt SZSZK-ban a múlt szerdán kezdődött sztrájkhullám folytatódik: A TASZSZ tudósítása szerint a fővárosban, Tallinnban hétfőn 20 üzemben szünetelt a munka. Mint ismeretes, a sztrájkok azt követően robbantak ki, hogy az észt parlament elfogadta a választási törvényt, amely feltételekhez köti a választói jogot. Vajno Vjaljasz, az Észt KP KB első titkára tévébeszédében kijelentette, Észtországban nagyon bonyolult a politikai, gazdasági, szociális és lélektani helyzet, s a megoldás csak a párbeszéd és a megállapodások útján érhető el. Nem szabad megengedni, hogy nálunk továbbra se vegyék figyelembe a kisebbség véleményét. A Legfelsőbb Tanácsban alakulófélben van egy bizottság, amely a kisebbség javaslatait fogja tanulmányozni. Szavatolni kell egy olyan mechanizmust, amely biztosítaná, hogy az emberek valóban részt vegyenek a törvények kidolgozásában. Vjaljasz ezt követően az észt lakosság előnyben részesítésével kapcsolatban két lenini posztulátumra hívta fel a figyelmet: az egyik a nemzetek önrendelkezése, amely szilárdan és egyértelműen garantálva van, a másik az általános emberi jogok, amelyeket tiszteletben kell tartani. Megengedhetetlennek nevezte, hogy szociális, politikai vagy más kedvezményekben részesítsék az egyes nemzeteket a többivel szemben. Vjaljasz szólt arról, a sztrájkbizottságok képviselői elégedetlenek a köztársaság vezetőivel megtartott találkozók eredményeivel és további párbeszédre szólított fel. Mint mondotta, olyan megoldást nem lehet találni, amely mindenkit kielégítene, a megállapodás elérése azonban lehetséges is és szükséges is. Az Észt KP Központi Bizottságának és a kormánynak a nevében felszólította a munkásokat és az értelmiségieket, üljenek tárgyalóasztalhoz és keressék a megoldásokat. Pieter Botha, a távozó államfő
