Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám, szerda

Miroslav Stépán beszéde ÚJ SZÚ 3 1989. VIII. 2. (Folytatás az 1. oldalról) műnk van, amely közös ügyünk és amelyet valamennyiünk aktív rész­vételével valósítunk meg. A múltban nem kis eredményeket értünk el. Jogosan vagyunk büszkék arra, hogy a kommunista párt állt annak a harcnak az élén, amelyet Cseh­szlovákia nemzeteinek a fasizmus halálos szorításából való kiszabadí­tásáért folytattunk. Az első pillana­toktól a háború által feldúlt gazdaság felújításának élén állt és világos táv­latot adott a népnek. A felmerülő problémák és akadályok ellenére or­szágunkban felépítettük a szocializ­must. Ez biztonságot ad nekünk arra vonatkozóan, hogy a mai feladatok­kal is meg tudunk birkózni. Ennek eredményeként a társadalmi élet va­lamennyi területe átalakításának és demokratizálásának útján meggyor­sítjuk országunk szociális-gazdasá­gi fejlesztését. Ez azt jelenti, hogy konkrét változásokat akarunk elérni az emberek élet- és munkakörülmé­nyeiben, úgy, hogy azok megfelelje­nek a követelményeknek és az el­képzeléseknek. A változások mérté­ke a széles néptömegek aktivitásá­tól függ. A politikai reform területén tett konkrét lépések a demokratiz­mus megszilárdításához, a társadal­mi rendszer működésének elmélyí­téséhez és a társadalmi igazságos­sághoz vezetnek. Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy orszá­gunk minden állampolgára egyfor­mán érvényesíthesse alkotó erőit és újító gondolatait. A változásokat nem a divat vagy a konjunktúra diktálja, hanem az a megfontolás, amelynek célja a szocializmus vív­mányainak és vonzerejének további megszilárdítása. Tehát a szocializ­mus ügyéről van szó. Ezzel összefüggésben hasznos lesz, ha emlékeztetünk arra, hogy az átalakítást pártunk kezdeményezte, amely nemcsak történelmi érdemei miatt a társadalom vezető ereje, ha­nem elsősorban azért, mert az egyedüli olyan erő, amely a mun­kásosztály és valamennyi dolgozó leghaladóbb érdekeinek programját terjesztette elő és e program meg­valósítására egyesíti a népet. Ebből merítsük optimizmusunkat, erre tá­maszkodjunk munkánk során! Nem szavakról, álmodozásról, megvaló­síthatatlan Ígéretekről van szó. A szocialista országokban végbe­menő változások sok tanulságot szolgáltatnak. Nekünk, csehszlová­kiai kommunistáknak jól kell tudnunk tájékozódni a tapasztalatok között, a szovjet tapasztalatokból minden haladót ki kell használnunk. Őszin­tén sok sikert kívánunk a szovjet átalakításnak! Naponta meggyőződhetünk a társadalmi fejlődés ütemének gyorsulásáról. Az átalakítás egyre gyorsabb. A jövő év kezdetétől teljes mértékben működni kezd az új gaz­dasági mechanizmus. A párt köz­ponti bizottságának elnöksége, a szövetségi kormány és a Szövet­ségi Gyűlés számos törvény erejű intézkedést tárgyalt meg ezzel kap­csolatban. Új állami vállalatok léte­sültek. Megválasztották az önigaz­gatási szerveket és az igazgatókat. A dolgozókollektívák kezdik meg­szokni új helyzetüket a vállalatoknál, azt, hogy részt vehetnek ezek fej­lesztésében és befolyásolhatják a vállalatok eredményességét. Tel­jes ütemben folyik a 9. ötéves terv előkészítése. Intenzíven dolgoznak a CSSZSZK új alkotmányának ter­vezetén. Prága társadalmi­politikai helyzete stabil Elvtársak, Prágában, a fővárosban is bizo­nyíthatóan haladást értünk el a váro­si pártkonferencia határozatainak, valamint a CSKP KB 7. és azt köve­tő ülései határozatainak megvalósí­tásában. A városi pártbizottság 8. ülésén hat héttel ezelőtt megállapítottuk: Prágában a társadalmi-politikai helyzet stabil. A pártszervek és -szervezetek, a dolgozókollektívák, az átalakítás és a demokratizálás programjának megvalósítására töre­kednek. Pozitívan ösztönzik a be­csületes prágaiakat, minden igazi hazafit. A párt soraiban végbemegy a kívánt fordulat a gondolkodásmód­ban és a cselekedetekben. Az elmúlt hetek és hónapok meg­mutatták, mit részesít előnyben a prágaiak többsége. A békés, alko­tó munkát, amely lehetővé teszi, hogy figyelmünket a mindennapi fel­adatok teljesítésére összpontosít­suk. A közrendet, a szervezettséget, a szocialista társadalmi rend követ­kezetes védelmét és mindazok el­szigetelését, akik a kommunista párt vezetett nép által teremtett értékek felszámolására törekednek. A mai társadalmi-politikai légkör kialakításához hozzájárult, hogy a párt és a prágai dolgozók többsé­ge, határozottan állást foglalt a kü­lönböző ellenzéki csoportok azon kísérletével kapcsolatban, amelyek arra irányulnak, hogy megbontsák a társadalom stabilitását. Ennek meggyőző megnyilvánulása volt a több százezer prágai februári és májusi felvonulása, az átalakítás és a demokratizálás politikájának, a párt politikájának és központi bi­zottságának támogatására. Pozitív társadalmi ösztönzést jelentett a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulójával kap­csolatos nyilatkozata. A kommunista párt politikája és programja megvalósíthatósága irán­ti bizalom felújításában fontos sze­repe volt a városkerületi és városi pártkonferenciák határozatai teljesí­tésének. Ezek fontos tényezők, amelyek meggyőzően bizonyítják pártunk politikájának szavahihető­ségét. A prágaiak örömmel fogadták és támogatták a városi élet erkölcsi megújulásának programját és a la­kosság mindennapi problémáinak megoldását. Az első félév is meg­mutatta, hogy általában sikerült a prágai üzemekben teljesíteni a gazdasági terv meghatározó mu­tatóit. Ezért őszinte köszönet illeti a dolgozókat. Vitathatatlan tehát, hogy az elfogadott program követ­kezetes, kompromisszum-mentes megvalósítása, annak ellenére, hogy nem megy minden simán és több akadály merül fel, pozitívan befolyásolja a politikai helyzetet Prá­gában és az egész országban. Ezt erősítette meg a Csehszlovák Nép­párt, a Csehszlovák Szocialista Párt, a szakszervezeti, ifjúsági és nőszer­vezetek, valamint a Nemzeti Front­ban tömörült többi szervezet városi tanácskozása is. Az elmúlt hónapokban több bizo­nyítékát láttuk annak, hogy a városi és városkerületi pártbizottságok az egyes munkahelyek kommunistái és a nemzeti bizottságokon dolgozó kommunisták rendszeresen és kö­vetkezetesen megvalósítják a CSKP XVII. kongresszusa határozatait, va­lamint a központi bizottság ülései határozatait. A városi pártbizottság számos kulcsfontosságú kérdést vitatott meg. Értékeltük a gazdasági me­chanizmus átalakítását, foglalkoz­tunk az ideológiai munka időszerű kérdéseivel, a főváros szociális-gaz­dasági fejlesztésének alapelveivel, fő irányzataival és céljaival, Prága fejlesztési tervével 2005-ig, a CSSZSZK fővárosáról szóló tör­vény tervezetével. Megvitattuk és állást foglaltunk Prága ökológiai po­litikájának időszerű feladataival, az oktatásügy helyzetével és megoldá­saival kapcsolatban. Több fontos koncepciós jellegű döntést hoztunk, amelyek hatást gyakorolnak Prága szociális-gazdasági és mindennapi életére. A város erkölcsi légkörének javí­tásában az első szembetűnő ered­ményeket a bűnözés ellen hozott határozott intézkedések hozták meg. Pozitív eredményekhez veze­tett, hogy a pártszervek nyomást gyakorolnak a nemzeti bizottságok­ra és más intézményekre a város zavartalan működését akadályozó problémák megoldása érdekében. Elvtársak, megalapozottan derűlátóan érté­kelhetjük az általános helyzetet. Ez természetesen nem ok az önelégült­ségre. Mindennapi munkánkat szá­mos probléma kíséri. Sok esetben az eredmények vitathatók. Gyakran többé-kevésbé „üres malomban“ őrölünk. A különböző szervek sok mindent megígértek, de sok mindent nem valósítottak meg. Ez is az igaz­sághoz tartozik. Sok prágai lakos továbbra is felhívja a figyelmet azok­ra a fogyatékosságokra, amelyek nehezítik életüket és amelyekről a felelős vezetők azt állítják, hogy már kiküszöbölték őket. Az is igaz azonban, hogy nem minden prágai járul hozzá lehetőségeihez mérten ahhoz, hogy a városban egyre keve­sebb legyen a probléma. Túlságo­san meghonosodott a követelőzés, a kényelemszeretet, ami várakozó álláspontot eredményez. Tudjuk, nem könnyű kommunistának lenni. Nem volt könnyű azelőtt sem és nem könnyű most sem. Közben nemcsak mindennapi problémákkal találkozunk. Megmu­tatkozik, hogy az átalakítás tenge­lyét képező dolgok, főleg a gazdasá­gi reform, bonyolultabb, mint aho­gyan azt feltételeztük. Nehezen va­lósítjuk meg elképzeléseinket a prá­gai ipar korszerűsítésében és még nehezebben az ökológiai és gazda­sági szempontból nem kívánatos termelések visszaszorításában, illet­ve áthelyezésében. Nagy energiát kell kifejtenünk annak érdekében, hogy az állami vállalatok megalapí­tóit rábírjuk, segítsenek az új gazda­sági mechanizmus érvényesítésé­ben, a reform teljes megvalósítá­sában. Reális helyzetfelmérés Sok bonyolult kérdéssel, új prob­lémával kell még megbirkóznunk. Az egyének konkrét hozzájárulásán alapuló valós társadalmi igazságos­ság következetes érvényesítésétől a népgazdaság aránylag alacsony eredményességének vagy a káros következményekkel járó ökológiai problémákon keresztül a szociális biztonság automatizmusáig. Ezért van szükségünk jó légkörre, tettre- készségre és bizalomra. Természetes, hogy az emberek a párt politikájának támogatását, el­kötelezettségüket és aktivitásukat összekapcsolják a mindennapi élet­ben tapasztalt, a valódi változások­hoz vezető további konkrét lépések­kel. A kommunisták és a közvéle­ményt alkotó többség a párt közpon­ti bizottságának kezdeményezésé­ben nagyra értékeli a problémák megoldásához, a szocializmus vonzerejének felújításához és meg­erősítéséhez vezető út közérthető­ségét. így fejezik ki bizalmukat, a párt a társadalom vezető ereje iránti bi­zalmukat. Azt tapasztaljuk, hogy a dolgozók reálisan értékelik a hely­zetet. Elismerik, hogy a szocializ­mus nálunk nem kis eredményeket ért el és elért életszínvonalukból semmit sem akarnak elveszteni. Számos további hatás is éri az em­berek tudatát és állásfoglalását. Többek között az az ellentmondás, amely az elmúlt évek figyelemremél­tó eredményei, valamint a kihaszná­latlan lehetőségek és a meg nem valósított tervek között tapasztalha­tó. Egyrészt ez megerősíti azt a meggyőződésüket, hogy elegendő erőnk van az átalakítás céljainak megvalósítására, másrészt ez az el­lentmondás újfajta vitát teremt és kérdéseket vet fel. A múlt reformjai­nak tapasztalatai okozzák többek között, hogy aggodalmak merülnek fel, vajon minden döntést és tervet komolyan gondolunk-e, a jó elkép­zelések nem merülnek-e feledésbe és sikerül-e őket megvalósítani. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az átalakításért folytatott harcban mindenkire felelősség hárul. A köz­pontra és minden munkahelyre. Az összes kommunistára és állampol­gárra. Azt tapasztaljuk azonban, hogy egyelőre a dolgozó- és a párt- . kollektívákban a harciasság, a lelke­sedés nem felel meg mindig korunk követelményeinek. A megoldandó kérdések bonyolultságához viszo­nyítva minden szinten az emberek kezdeményezésének és elkötele­zettségének mértéke különböző és néhány helyen pazarolják az időt. Az embereket aggasztja az a kí­sérlet, amelynek célja, hogy elhites­sék: gazdaságunk helyzete annyira aggasztó, hogy a biztonság kedvé­ért semmit sem szabadna kiadnunk a kezünkből, semmin sem szabadna változtatnunk és keresnünk kellene a bűnösöket. Nehézségeket okoz a kivárás, az, hogy nem küzdöttük le teljes mértékben a gazdaság irányí­tásának merevségét, vonakodva igazodunk a világgazdaság objektív törvényszerűségeihez, aránytalanul óvatoskodóak vagyunk és ezt a biz­tonságérzet szükségességével in­dokoljuk. Anélkül, hogy mások helyzetét ér­tékelnénk, látnunk kell, hogy a társa­dalmi gondolkodásmódot befolyá­solja főleg a lengyelországi és ma­gyarországi helyzet alakulása, amely gyakran a konjunkturális gon­dolkodásmódot is ösztönzi. Egyes nyugati képviselők ezeknek az or­szágoknak a fejlődését tekintik a többi szocialista országban végbe­menő reformok és társadalmi átala­kítás értékelése általános mércéjé­nek. Hasonlóan tévesen gondolko­dik nálunk is néhány ember. Hang­súlyozni szeretném, most nem az a fő kérdés, vajon óvatosságból ne várjunk-e a reformokkal, hanem az, hogy következetesen megvalósítsuk az elfogadott határozatokat. Egyes szocialista országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a válságjelek ha­tására jóváhagyott kiigazítások, az engedményként megvalósított refor­mok törvényszerűen a dolgozók életszínvonalának veszélyeztetésé­hez, az általános társadalmi válság­hoz vezetnek. Nem akarunk és nem is haladunk ezen az úton. Ezért, indokolatlan a további fejlő­déssel kapcsolatos minden aggoda­lom és kétely. A CSKP Központi Bizottsága 7. ülése óta megtett út azt bizonyítja, hogy a további ülések által lebontott és tovább mélyített határozatok szilárd gyökereket eresztettek társadalmunkban. Gyö­keret eresztettek az átmenet idősza­kának valamennyi negatív jelensége és bonyolultsága ellenére. A társa­dalmi élet teljes átalakítása meghoz­za első gyümölcseit. Ezt a prágai tapasztalatok is megerősítik. Azt bi­zonyítják, hogy nem a marxizmus -leninízmus tagadása jelenti a jár­ható utat, hanem éppen ellenkező­leg, az átalakítás csehszlovák útja, amely figyelembe veszi feltételein­ket, hatalmas lehetőségeinket, Csehszlovákia óriási potenciálját, az összegyűlt tapasztalatokat, s amely a szovjet példából merítve alkotóan, új minőségben alkalmazza a marxiz- mus-leninizmus elméleti gazdag­ságát olyan helyzetben, amelyet a klasszikusok nem láthattak előre. Ebben az időszakban a szocialista országok internacionalista kapcso­latainak új, igényesebb minősége alakul ki. Ennek kritériuma nem le­het a szocializmus bomlásának mér­téke, amint ezt a nyugati országok egyes képviselői és az ún. hazai ellenzék szeretné, hanem csakis a pozitív program megvalósítása, a dolgozó ember, a szocializmus alapjainak és vívmányainak megszi­lárdítása, a szocializmus vonzerejé­nek és eredményességének fokozá­sa érdekében. Ezért az átalakítás­nak ebben a szakaszában rendkívül növekszik a kommunista párt élcsa­pat-szerepe, vezető szerepének mi­nősége, a széles néptömegekkel való kapcsolatának jelentősége. Új jelentősége van az évtizedeken ke­resztül bevált egyedülálló politikai platformnak, a Nemzeti Frontnak, amely egyesíti a kezdeményezést és lehetővé teszi a nézetek és az érdekek szocialista pluralizmusát. Az érvényes pártdokumentumokkal összhangban nagy figyelmet szen­telünk neki. Eddig nem használtuk ki teljes mértékben a lehetőségeket. Nagyobb érdeklődés a közügyek iránt Elvtársak, az erőfeszítéseinket kísérő és gyakran fékező fogyatékosságokról, gyengeségekről és hibákról, mint kommunisták egész nyíltan beszé­lünk. Semmit sem akarunk az embe­rek előtt elkendőzni. Nem bújunk ki a felelősség alól sem. örülünk, hogy a mai helyzet jellemzője, az embe­rek egyre nagyobb érdeklődést ta­núsítanak a közügyek iránt, örülünk, hogy megszűnik számos ember kö­zömbössége a párt és a szocialista állam politikájával, a társadalom, a város, a városkerület, a munka­hely és a lakóhely sorsa iránt. Tuda­tosítjuk, nem haladhatunk automati­kusan előre, csupán saját akara­tunkból. A sikert az emberek aktív részvétele hozza meg. Ezért min­denkivel számolunk, aki becsülete­sen és őszintén részt akar venni jóváhagyott programunk megvalósí­tásában. Nem zárkózunk el attól, hogy vitatkozzunk a megközelíté­sekről, a megoldások különböző al­ternatíváiról. Becsületesen elgon­dolkodunk a kritikus nézetek és ész­revételek fölött. Továbbra is nyilvá­nos vitákat rendezünk a társadalom, a város valamennyi lakosának életét befolyásoló fontos dokumentumok­ról. Azzal számolunk, hogy viták és konzultációk folynak majd a szak­emberek között a társadalmi szer­vekben és szervezetekben. A szocialista társadalom további fejlődéséért vállalt felelősségünk azonban arra kényszerít bennünket, hogy különbséget tegyünk azok vé­leményei és tettei között, akik támo­gatják az átalakítás és a demokrati­zálás folyamatát, és azok között, akik ezeknek a fogalmaknak a leple alatt szocialistaellenes ambícióikat és terveiket akarják megvalósítani. Nyíltan kijelentjük: nem engedjük meg, hogy mindannak a tagadása, ami ebben az országban a párt ve­zetésével 45 év alatt a felszabadu­lás óta megvalósult, divattá váljon és kiinduló ponttul szolgáljon a párt, a CSKP becsületes tisztségviselői, a Nemzeti Front társadalmi szerve­zetei, a nép- és államhatalmi szer­vek elleni támadásokhoz! Nem tűr­hetjük meg a csehszlovák nép mun­kájának eredményéit tagadó javas­latokat! Ezt követelik tőlünk a kom­munisták, a pártszervezetek, Prága és az egész ország lakosságának többsége. Ezt tanúsítja többek kö­zött az is, hogy élesen elítélik a Né­hány mondat című újabb pamfletet, népellenes körlevelet. Nem sorolhatjuk fel, és a Szabad Európa Rádiótól eltérően, nincs is arra szükségünk, hogy megnevez­zük azokat, akik visszautasítják az újabb provokációt. Nem akarjuk, hogy gyűlölködő támadások és ter­rorista fenyegetések célpontjai le­gyenek. Az egész köztársaságban szélesedik és erősödik a tiltakozás hulláma. Az emberek nagyon jól fel­ismerték, mit akarnak a Néhány mondat kezdeményezői demagóg megfogalmazásaikkal. Az átalakítás ellen irányuló és ezért ellenforradal­mi programról van szó, amely a szo­cialista társadalom, a párt, a nehe­zen kiharcolt vívmányok ellen irá­nyul, diszkredítálni akarja az 1948 februárja utáni fejlődést. Csehszlo­vákiában a szocializmus bomlasztá- sának programjáról van szó. A népellenes levelek hamisított Íróival szemben áll a több százezer dolgozókollektívának és állampolgá­raink millióinak állásfoglalása. A dolgozók elítélik, hogy kultú­ránk és tudományunk egyes képvi­selői is propagálják a szocialistaelle­nes erők törekvéseit. Ennek oka le­het naivitás, konjunkturalizmus vagy pedig az, hogy néhányan közülük fel akarják kelteni az érdeklődést saját személyük iránt, híresek akarnak lenni, ha már eredményeik nem is állják ki a nemzetközi összehasonlí­tást. Hősöknek akarnak látszani, de sajnos, hamis hősök. A következ­mények ugyanazok: azokkal állnak egy sorba, akikről már szóltunk. Az emberek a határozatokban, a gyűlé­seken és a levelekben azt kérdezik, hogy a pamfletek aláírói mit tettek konkrétan az átalakítás kezdetétől. Hogyan járultak hozzá a közös mű­höz? Miből élnek? A becsületesen megkeresett pénzből vagy pedig a júdáspénzből, esetleg más forrá­sokból? Erkölcsileg ki jogosította őket fel, hogy sárba tiporják mindazt, amit az egyszerű emberek lelkesen és áldozatkészen megteremtettek? Ki jogosította fel őket, hogy anar­chiát teremtsenek a társadalomban? Az említett felhívás és az ehhez hason­ló kezdeményezések egy átlátszó taktika részét képezik. Csak azt bizonyítják, amit már úgy is tudunk. A szocializmus és az átalakítás ellenségei aktivizálódnak, hogy saját javukra fordítsák a helyzetet. Ambí­cióik vannak, amelyeket nem is rejtenek véka alá. Elképzeléseikben szerepet ját­szik 1968. augusztus 21-nek közeledő évfordulója. Ezt tanúsítják azok a tájékoz­tatások és felhívások, amelyeket a szo­cialistaellenes csoportok egyes nyugat­európai országok tömegtájékoztató esz­közeinek, főleg a Szabad Európa Rádió­nak és az Amerika Hangja rádióadónak adnak át. Rendbontásra, bomlasztásra szítanak, és ezért nincs más választá­sunk, mint hogy határozott választ adjunk. Politikai, adminisztratív eszközökkel és ha kell, hatalmi eszközökkel is az érvé­nyes csehszlovák törvényekkel össz­hangban. Teljes határozottsággal ismét kijelentjük azt, amit nem szívesen halla­nak: köztársaságunkat felforgatni nem engedjük! Ezt mindenkinek tudatosítania kell. Alcímek: Új Szó (A beszéd befejező részét lapunk hol­napi számában közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents