Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám, hétfő

Egy vidéki sportegyesület gondjai „Ideje volna felébreszteni a falut" Ma már a legalacsonyabb osztályban játszó futballcsapatok működtetéséhez is sok pénzre van szükség. Csak elvétve akad olyan falu, ahol a szó legnemesebb értelmében vett amatőrök játszanak. A járási osztályokban játszó együtteseknél is bevezették a kalóriapénz, a nyert mérkőzés után járó prémiumok fogalmát. A sportegyesületek eredményes szerepléséhez szükséges pénz előteremtése nem könnyű feladat a ,,legedzettebb" sportvezetők számára sem. Mi egy olyan községet látogattunk meg, ahol nincsenek könnyű helyzetben a sportolni vágyó fiatalok. Enyhén szólva az egy szakosztályos sportegyesület működéséhez nincsenek meg a szükséges feltételek. - Ez a falu mély álomban nyugszik. Ideje volna már felébreszteni - kezdi a beszélgetést Tacman József, a nagycétényi (Verky Cetin) sportegyesület elnöke. Másfél évvel ezelőtt foglalta el ezt a tisztséget. Azaz foglalta volna, ha lett volna kitől. Abban az időben nem volt vezetősége az egyesületnek. A csapat edző nélkül próbálta meg a lehetetlent, bent maradni a járási bajnokság második osztályában. A kiesés törvényszerűen bekövetkezett. - Településünkben úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt megállt az élet. Ez a falu akkori vezetőségének köszönhető. A fiatalok elköltöztek a faluból, mivel nem tudtak hol építkezni. A társadalmi szervezetek csak papíron működtek, s ez alól csak a Csemadok volt kivétel. Két éve új arcok kerültek a falu élére, megmozdult az állóviz. Csakhát nem könnyű kizökkenteni az embereket megszokottá vált életritmusukból. - Sportegyesületünknek egy szakosztálya van: a labdarúgás. A vezetőség tizenhárom tagú, denincs, alelnökünk, sem titkárunk. Gyakorlatilag Struhár Imrén, a pénztároson és rajtam kívül nem sokan foglalkoznak szakosztályunkkal. Tacman József 27 évével igazán fiatalon került az egyesület élére. Aktív labdarúgó, általában a balhátvéd posztján szerepel a csapatban. Abban az együttesben, melynek az A nagycétényi futballcsapat (Tacman felvétele) Visszahódítani a közönséget Vidéki viszonylatban kevés helyen találkoztam az összetartás és a bajtársiasság olyan ragyogó példájával, mint Vágkirályfán (Krárová nad Váhom). Mert ugyan hol lordul elő a mai rohanó világunkban, hogy egy nemzedék, amely egyszerűen csak ötvenesnek nevezi magát, egy-két napra minden évben összejön, bárhová sodorta is a sors. Összejönnek, hogy leiidézzék a régi emlékeket, azt az időszakot, amikor a vágkirályfai ifjúsági labdarúgócsapat 1957-ben felverekedte magát a kerületi bajnokságba. Tulajdonképpen innen származik az ötvenes elnevezés. Máig is úgy emlékeznek erre az időszakra, mint a vágkirályfai labdarúgás legszebb éveire. Illetve, ezt követték még azok az évek, amikor az említett nemzedék immár felnőttként is remekül szerepelt a galántai (Galanta) járási bajnokságban. De hol van már a tavalyi hó - mondogatják mostanában a vágkirályfai szurkolók, amikor csapatuk a járási bajnokság harmadik osztályában játszik - meglehetősen mérsékelten. Legutóbb a tabella nyolcadik helyén végzett. - Nem méltó ez ehhez a stadionhoz és a község hagyományaihoz - állapítja meg Szabó János, a sportegyesület ügyvezető alelnöke, mivelhogy a szervezetnek pillanatnyilag sincs tényleges elnöke. Ez a megállapítás sok mindent sejtet Mindenekelőtt azt: van egy formás stadionjuk, amely 1980-ban készült el. Popluhár János hnb-elnök szerint sokáig építették, de ez mitsem változtat a tényen, hogy valóban szép. Gyepszőnyegét, amely a gondnok és az egykori kiváló látékos, Kocsis György becsületes munkáját és hozzáértését dicsén, patinásabb klubcsapatok is megirigyelhetnék. A község polgárainak rengeteg munkája van benne, ami viszont arra vall: lelkesedésben nincs hiány. Az emberek ragaszkodnak az egyesülethez, azaz volt idő. amikor ragaszkodtak. Szabó János mondja, hogy régebben kétszázötvenen is kijöttek a mérkőzésekre. ma jó ha százan, százharmincan Hiába, a nézők ma már igényesek, ha jó futballt akarnak látni, elég ha elmennek Vágsellyére (Safa), amely kőhajításnyira van: a Ouslo a legfelsőbb szlovákiai ba|nokságban játszik, vagy Galántára -A két város közelsége nincs ránk valami jó hatással - mondja Popluhár János. - Lassan tizévé, hogy huzamosan csökken községünk lakóinak szárna. A nagyüzemek lakással, jó fizetéssel csábítanak, és mi kell ma egy fiatalnak. Pedig nálunk is pezsgő társadalmi és kulturális élet folyik. Népművészeti együtteseink messze híresek, ifjúsági klubunk szintúgy, és a sportolási feltételek is biztosítva vannak. Csakhát a megélhetés, az megélhetés. Megtudtuk, hogy elvándorolnak a legjobb játékosok. Innen ment Vágsellyére . Takács Bandi vagy legutóbb Vincze István, aki most katonai szolgálatát tölti. Az sem járul hozzá a sportélet virágzásához, hogy a községben csak alsó tagozatos iskola van, s az idősebb gyerekek megintcsak Vágsellyén vagy Galántán tanulnak. Legtöbb esetben ott is sportolnak. Ennek ellenére igyekeznek törődni az ifjúság nevelésével. Az ifik mellett a serdülők is beneveztek a bajnokságba. -Nem is titkoljuk, hogy szeretnénk felsőbb osztályba kerülni és jobb futballt játszani, s ezzel visszahódítani a közönséget - mondja Szabó János. - Mert valamikor még Vágsellyéről és a környékbeli falvakból is eljöttek a mérkőzéseinkre. Egyenrangú csatákatvívtunka mostani Duslo elődjével. Meggyőződésünk, hogy ezeket az elképzeléseket hamarosan meg is valósítjuk. Mert, amint az ötvenesek példájából is látható, van azért itt faluszeretet. A régi szép időkben volt nálunk asztalitenisz- és röplabda-szakosztály is. Azokat is fel szeretnénk újítani, hogy lehetőséget adjunk a többi sportág híveinek. PALÁGYI LAJOS idén nem sikerült kiharcolnia a feljutást, a harmadik helyen végzett. - Pedig nem úgy indult a bajnokság. Leszerződtettük Gúgh Mihályt edzőnek, aki 25 fős keretből válogathatott. Annak ellenére, hogy abban az időben nyolcan is szögre akasztották a futballcipöt, az őszi idény végén csupán rosszabb gólaránnyal szonjltunk a második helyre. A téli felkészülés azonban nem az elképzeléseinknek megfelelően ment végbe. Tornatermet csak a szomszéd faluban sikerült bérbe venni heti egy alkalommal, este nyolc órától. Nagycétényben nincs tornaterem. Volt úgy, még tíz ember sem jött össze. Ezek után már csak a csodában reménykedhettünk. Az egyesület amatőr alapon működik. Anyagi kerete annyira szűkös, hogy néha még a mosónő munkájának megtérítése is akadályba ütközik. A járási szervektől 3000 koronát kap a vezetőség évente. Ebből kell gazdálkodnia. A szövetkezet támogatása egy pénzdíjas torna megrendezéséből áll, melyre általában négy csapat nevez be: Nyitracsehi (Nitrany), Vinodol, 2itavce és Nagycétény. Az utóbbinak a torna tízéves történetében nyolc alkalommal sikerült az élen végeznie. Tavaly nem így történt. - Nincs saját autóbuszunk, így az idegenbeli mérkőzéseinkre személygépkocsikkal járunk, s a benzin pénzbe kerül. Itthoni meccseinkre olyan kevés néző jár, hogyha ötvenen eljönnek, az már sikernek könyvelhető el. Az átlagos nézőszám harminc körüli. Belépőjegyeket nem árusítunk, nehogy azzal is elriaszszuk az érdeklődőket. Az ifjúsági csapat a felnőttekhez hasonlóan szintén a harmadik osztályban küzd a jó helyezésért. De sajnos, itt is problémák adódtak. Senki sem akar a cserepadon ülni. Ha valaki nem lép pályára a kezdő tizenegyben, a következő héten el sem jön. Eddig, Mészáros László feladata volt az ifjúságiak edzése, de mivel külföldön vállalt munkát, vezető nélkül maradt az együttes. A legjobb eredményeket a legkisebbek érték el. A diákcsapat a járási bajnokságban biztosan végzett az első helyen, s a feljutás kérdése az osztályozókon dől majd el. Az edzéseket Maly Mihály, Galgóci József és Presinszky Gyula vezette. Úgy látszik az utánpótlás-nevelés terén minden a legnagyobb rendben van. A jövő majd eldönti, hányan lesznek képesek beépülni a nagy csapatba. - A bajnokság véget ért, de nem pihenhetünk. Július 30-án bizonyítanunk kell a szövetkezeti kupán. Számunkra a jó helyezés létkérdés, hiszen egy esetleges elsó helyért járó pénzösszeg egy ideig megoldaná anyagi gondjainkat. Az új idényben szeretnénk végre jól szerepelni, s feljutni a második osztályba. A csapat átlagéletkora 23 év. Az ifjúságiaktól három tehetséges játékost szeretnénk beépíteni az együttesbe. Ősszel többen letöltik katonai szolgálatukat, s úgy érzem, nem okozhat gondot a kitűzött cél elérése. S ha ez sikerül, bízom benne, hogy a nagycétényiek nemcsak a borospincékkel törődnek majd, hanem néha kijönnek a mérkőzéseinkre is. NÉMA LÁSZLÓ Kimagasló úszósikerek Tavaly már bemutattuk a Spartak Komárno sportegyesületének igen aktiv és sikeres úszószakosztályát, melynek vezető edzője Micha

I Knihár. Ha figyelembe vesszük, hogy Komáromban (Komárno) mintegy huszonöt évig hullámvölgyben volt a sportág, akkor a jelen sikerei alapján méltán emelhetjük ki a fiatal úszószakembert. A közelmúltban ifjú versenyzői ismét kimagasló eredményeket értek el. A szlovákiai bajnokságon a tizenkét komáromi úszó hat elsó. kilenc második és nyolc harmadik helyezést szerzett. Azt is hozzá kell tenni: a csapat két nyerőembere betegség miatt nem állhatott rajtkóre. Az együttes legeredményesebb versenyzője a 11 esztendős Zuzana Rusková volt. aki egymaga négy arany-, két ezüst- és két bronzérmet gyűjtött. A fiatal tehetség 100 és 200 pillangón, valamint a 200 m-es hátúszásban új korosztályos szlovákiai csúcsot állított fel. Természetesen ott lesz az Ostraván rendezendő serdúlők országos bajnokságán is. ahol három évvel idősebb versenyzőkkel kell majd összemérnie erejét. Edzője bizakodik, annál is inkább, meri egy hónappal ezelőtt a Prágában lebonyolított válogató versenyen Zuzka valamennyi vetélytársát maga mögé utasította. Főleg 200 pillangón van esélye az elsőségre. Egyébként várható volt a komáromiak jó szereplése, mert a Jaroméfben sorra került viadalon - mely a szlovákiai bajnokság főpróbájának számított - a tízennyolc csapat közül a Duna-parti együttes a harmadik lett, s tizennégy tanítványa tizenkét arany-, hét ezüst- és ugyancsak hét bronzéremmel téri haza. A várakozáson felül szerepelt lelkes gárda Zuzana Ruskován kívül a következő úszókból áll: Jozef Kunicek, Viktor Kuniéek, Michaela Hamranová, Zdena Priékynová, Eva Mazanová, Robert Chalupník, Michal Pa/duéák, Nikolet Blaskoviéová, Kristina Salvatová. Belányi Éva, Lucia Moravská, Kovács Dávid, Dano Belobrad. SZTRECSKÓ RUDOLF Néhányan a sok közül: (alsó sor, balról) Alföldi Marika, Tóth Gabi, Németh Kinga, Kiss Andrea. Felső sor: Kemenczky Zoltán, Házi Rudolf, Takács Krisztián és Sztanyo Norbert (Bucz István felvétele) Gyerünk, gyerekek! LÁTOGATÓBAN EGY ISKOLAI ATLÉTIKAI SPORTKÖZPONTBAN Tallósi Tímea Komáromból (Komárno) harmadik lett a 300 méteren - harsogta a hangosbemondó a Pravda-Televizió-Slovnaft nemzetközi atlétikai verseny előtti napon a Csehszlovák Rádió Kupájáért rendezett ifjúsági viadalon. Évekkel ezelőtt Tornáé Babiaktól, a váratlanul elhunyt kitűnő gerelyhajítótól tudtam meg, a határ menti városban igen jó iskolai atlétikai sportközpont működik, az ügyért lelkesedő, odaadó és hozzáértő pedagógus-edzők irányításával. Milan Biőian, a Béke Utcai Szlovák Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója - egykor maga is kitűnő atléta - 14 esztendeje hozta létre az említett központot, s honosította meg Komáromban a sportágat. A Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában kezdték, Csintalan Miklós segédletével, majd a Fuőik utcai Steiner Gábor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola is csatlakozott hozzájuk. Igy most három helyen is folyhatnak az edzések. - Az oktatásügyhöz tartozunk, de a Spartak atlétikai szakosztályának keretén belül dolgozunk - tudtam meg látogatásom során Bucz Istvántól, a Steiner Gábor iskola tornatanárától. - Kedden, csütörtökön és pénteken tartunk edzést, úgy százhúsz atlétának, Tallósin kívül van még néhány tehetséges versenyzőnk, Alföldi Marika, aki ugyancsak hetedikes, s tavaly 153 centivel első volt a szlovákiai magasugró-táblázaton. Testi adottságai kitűnőek, technikailag kell még sokat fejlődnie. A futásban is jók az eredményei, nagyon gyors kislány. A hetedikeseink között sok jó vágtázó, ügyes sportoló akad. A kerületi versenyt Pogány Mihály védencei nyerték Dunaszerdahelyről (Dun. Streda), mi mögöttük másodikok lettünk. Ez óriási doppingszer a gyerekeknek. - Sportosztályok nincsenek az iskolában, s ha jól tudom, a másik kettőben sem, mégis minek alapján válogatják ki a közpot tagjait? - Tehetségkutatást végzünk. A harmadik-negyedik osztályos tanulóknak versenyt rendezünk előbb Komáromban, majd vidéken, s ennek alapján meg tudjuk ítélni, kiben mi rejtőzik. Néha ugyan gondban vagyunk, mert a Szabó Attila révén népszerű kajakozás vagy a jó feltételekkel dolgozó birkózás és az ökölvívás elszippantja a tehetségeket. Azért panaszra nincs ok, az atlétikára is marad. Legalábbis az eredmények arról árulkodnak. A Béke utcai iskola leánycsapata Zvodáné vezetésével második lett a Csehszlovák Rádió Kupájáért rendezett viadalon, s a korosztályos szlovákiai táblázatokon is több komáromi atléta nevével találkozhatunk. - Kellemetlenül érint bennünket a kategóriaváltás, épp most kaptuk meg az új beosztást, eddig az ötödikesek és hatodikosok, valamint a hetedikesek és nyolcadikosok együtt versengtek, újabban a negyedikesek és ötödikesek alkotják majd a fiatalabbak, a hatodikosok és hetedikesek az idősebbek kategóriáját, s a nyolcadikosok már a serdülőkét. Nálunk épp a hetedikesek voltak igen erősek, úgy számoltunk, velük jövőre megnyerhetjük a kerületi versenyt. Fiú- és lánycsapatot is össze tudnak hozni, annyi a gyerek. Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a versenyre készülő együttesbe, az un. házi bajnokságon kell bizonyítania, ugyanis az említett rendezvényen legeredményesebben szereplőkből válogatják ki a csapattagokat. A fiatalabbaknak két számban kell indulniuk, igyekeznek hát kinek-kinek a legjobban megfelelőt kijelölni. - Rengeteget segítenek a szülők, az ő megértésük nélkül nem tudnánk ilyen eredményes munkát végezni. Ahhoz, hogy a gyerekek rendszeresen eljárjanak az edzésekre, a szülők támogatása is kell, mert sokszor bizony a szombat-vasárnapi versenyekhez kell igazítaniuk a hétvégi programot. Nemcsak a szülők megértése fontos, hanem az is, hogyan viszonyul mindehhez a tanári kar, az iskolaigazgató... - A kollégákra nem lehet panasz, igaz, mi sem akarunk okot adni. A lányok zöme kitűnő tanuló, nincs velük különösebb baj, nem kell őket kimenteni egy-egy esemény után. Különben sem szívesen tennénk az edzótársakkal, igazán csak rendkívüli alkalmakkor folyamodunk ilyesmihez. Varga Ferenc igazgató egyébként maga is testnevelés szakos, tőle minden segítséget, támogatást megkapunk. Kéthetente értékeljük az iskolában a tanulmányi és sporteredményeket, s a legjobbak negyedévenként ajándékot kapnak az igazgató elvtárstól. A tanulás és az edzések jelentette többletmunka után megérdemlik a gyerekek, hogy erkölcsi elismerést kapjanak a többiek előtt. Annak idején telente bizony gondot okozott a rendszeres munka. Mióta az egyes iskolák tornatermeit igénybe vehetik, zavartalanul dolgozhatnak. - Nálunk a tornaterem reggeli fél nyolctól este fél kilencig folyton foglalt. Cselgáncs, karate, kosár- és röplabda, óvodások és felnőttek tornája, dzsesszgimnasztika és még ki tudja mi minden van itt. Persze mi előnyt élvezünk, így télen is gyakorolhatjuk a futást, erősíthetünk, s lazításként labdajátékokat játszhatunk. Nyáron egy hétre edzőtáborba járunk, az idén is megyünk augusztusban. A kerületi döntőre készülünk szeptemberben, aztán pedig az egyéni bajnokság lesz. Már augusztus elején megkezdjük az edzéseket, hogy még az edzőtábor előtt átmozgassák a nyári pihenő alatt elernyedt izmokat a gyerekek. Sok tehetséges fiatallal találkozhatunk a komáromi sportközpontban, Zsidek Andrea országos bajnok volt a 200 és 4x100 m-en, a 100-on harmadik, Téglás Andrea a 800 men nyert. Milan Biőian edzi az ígéretes tehetségű Csütörtöki Zzuzsát, a hetedikes kislány 150 m-en 19,5öt, 60 m-en 7,9 mp-et tud. Jó dobóik is vannak, Sztanyo Norbert vagy Bitter Kornél nevével talán még nagyversenyeken is találkozhatunk majd. - A lányok zöme színjeles, az alapiskola elvégeztével félő, hogy nem marad a városban. Mi a legjobbakat a terenóíni sportiskolába irányítjuk, de bevallom őszintén, az elmúlt években nem a legjobbak voltak tapasztalataink, nagyon hajtják őket, a gyerekek idő előtt kiégnek, megsérülnek. Nem újkeletű a probléma, az iskolákat, sportosztályokat járva mindenütt ugyanezt hallottam. A megoldás egyelőre várat magára, a CSS2TTSZ KB plénumának legutóbbi ülésén is őszre halasztották a téma lezárását. Ezért csak türelmet kérhetünk a gyerekekkel foglalkozó megannyi áldozatkész pedagógus-edzőtől, s velük együtt remél-. hetjük, hogy nem húzódik sokáig ez a nemcsak az atlétikát érintő komoly probléma, s időközben nem vesznek el Bugár Imrék, Jozef Plachyk... URBAN KLÁRA