Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám, hétfő

Egy vidéki sportegyesület gondjai „Ideje volna felébreszteni a falut" Ma már a legalacsonyabb osz­tályban játszó futballcsapatok mű­ködtetéséhez is sok pénzre van szükség. Csak elvétve akad olyan falu, ahol a szó legnemesebb értel­mében vett amatőrök játszanak. A járási osztályokban játszó együt­teseknél is bevezették a kalória­pénz, a nyert mérkőzés után járó prémiumok fogalmát. A sportegye­sületek eredményes szerepléséhez szükséges pénz előteremtése nem könnyű feladat a ,,legedzettebb" sportvezetők számára sem. Mi egy olyan községet látogattunk meg, ahol nincsenek könnyű helyzetben a sportolni vágyó fiatalok. Enyhén szólva az egy szakosztályos sport­egyesület működéséhez nincsenek meg a szükséges feltételek. - Ez a falu mély álomban nyug­szik. Ideje volna már felébreszteni - kezdi a beszélgetést Tacman Jó­zsef, a nagycétényi (Verky Cetin) sportegyesület elnöke. Másfél évvel ezelőtt foglalta el ezt a tisztséget. Azaz foglalta volna, ha lett volna kitől. Abban az időben nem volt vezetősége az egyesületnek. A csa­pat edző nélkül próbálta meg a lehe­tetlent, bent maradni a járási bajnok­ság második osztályában. A kiesés törvényszerűen bekövetkezett. - Településünkben úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt megállt az élet. Ez a falu akkori vezetőségének köszön­hető. A fiatalok elköltöztek a faluból, mivel nem tudtak hol építkezni. A társadalmi szervezetek csak papí­ron működtek, s ez alól csak a Cse­madok volt kivétel. Két éve új arcok kerültek a falu élére, megmozdult az állóviz. Csak­hát nem könnyű kizökkenteni az em­bereket megszokottá vált életritmu­sukból. - Sportegyesületünknek egy szak­osztálya van: a labdarúgás. A vezető­ség tizenhárom tagú, denincs, alelnökünk, sem titkárunk. Gyakor­latilag Struhár Imrén, a pénztároson és rajtam kívül nem sokan foglalkoz­nak szakosztályunkkal. Tacman József 27 évével igazán fiatalon került az egyesület élére. Aktív labdarúgó, általában a balhát­véd posztján szerepel a csapatban. Abban az együttesben, melynek az A nagycétényi futballcsapat (Tacman felvétele) Visszahódítani a közönséget Vidéki viszonylatban kevés helyen ta­lálkoztam az összetartás és a bajtársias­ság olyan ragyogó példájával, mint Vágki­rályfán (Krárová nad Váhom). Mert ugyan hol lordul elő a mai rohanó világunkban, hogy egy nemzedék, amely egyszerűen csak ötvenesnek nevezi magát, egy-két napra minden évben összejön, bárhová sodorta is a sors. Összejönnek, hogy leiidézzék a régi emlékeket, azt az idő­szakot, amikor a vágkirályfai ifjúsági lab­darúgócsapat 1957-ben felverekedte ma­gát a kerületi bajnokságba. Tulajdonkép­pen innen származik az ötvenes elne­vezés. Máig is úgy emlékeznek erre az idő­szakra, mint a vágkirályfai labdarúgás legszebb éveire. Illetve, ezt követték még azok az évek, amikor az említett nemze­dék immár felnőttként is remekül szere­pelt a galántai (Galanta) járási bajnokság­ban. De hol van már a tavalyi hó - mon­dogatják mostanában a vágkirályfai szur­kolók, amikor csapatuk a járási bajnokság harmadik osztályában játszik - meglehe­tősen mérsékelten. Legutóbb a tabella nyolcadik helyén végzett. - Nem méltó ez ehhez a stadionhoz és a község hagyományaihoz - állapítja meg Szabó János, a sportegyesület ügyveze­tő alelnöke, mivelhogy a szervezetnek pillanatnyilag sincs tényleges elnöke. Ez a megállapítás sok mindent sejtet Mindenekelőtt azt: van egy formás stadi­onjuk, amely 1980-ban készült el. Poplu­hár János hnb-elnök szerint sokáig épí­tették, de ez mitsem változtat a tényen, hogy valóban szép. Gyepszőnyegét, amely a gondnok és az egykori kiváló látékos, Kocsis György becsületes mun­káját és hozzáértését dicsén, patinásabb klubcsapatok is megirigyelhetnék. A köz­ség polgárainak rengeteg munkája van benne, ami viszont arra vall: lelkesedés­ben nincs hiány. Az emberek ragaszkod­nak az egyesülethez, azaz volt idő. ami­kor ragaszkodtak. Szabó János mondja, hogy régebben kétszázötvenen is kijöttek a mérkőzések­re. ma jó ha százan, százharmincan Hiába, a nézők ma már igényesek, ha jó futballt akarnak látni, elég ha elmennek Vágsellyére (Safa), amely kőhajításnyira van: a Ouslo a legfelsőbb szlovákiai ba|­nokságban játszik, vagy Galántára -A két város közelsége nincs ránk valami jó hatással - mondja Popluhár János. - Lassan tizévé, hogy huzamosan csökken községünk lakóinak szárna. A nagyüzemek lakással, jó fizetéssel csá­bítanak, és mi kell ma egy fiatalnak. Pedig nálunk is pezsgő társadalmi és kulturális élet folyik. Népművészeti együtteseink messze híresek, ifjúsági klubunk szint­úgy, és a sportolási feltételek is biztosítva vannak. Csakhát a megélhetés, az meg­élhetés. Megtudtuk, hogy elvándorolnak a leg­jobb játékosok. Innen ment Vágsellyére . Takács Bandi vagy legutóbb Vincze Ist­ván, aki most katonai szolgálatát tölti. Az sem járul hozzá a sportélet virágzásához, hogy a községben csak alsó tagozatos iskola van, s az idősebb gyerekek megint­csak Vágsellyén vagy Galántán tanulnak. Legtöbb esetben ott is sportolnak. Ennek ellenére igyekeznek törődni az ifjúság nevelésével. Az ifik mellett a serdülők is beneveztek a bajnokságba. -Nem is titkoljuk, hogy szeretnénk felsőbb osztályba kerülni és jobb futballt játszani, s ezzel visszahódítani a közön­séget - mondja Szabó János. - Mert valamikor még Vágsellyéről és a környék­beli falvakból is eljöttek a mérkőzéseink­re. Egyenrangú csatákatvívtunka mosta­ni Duslo elődjével. Meggyőződésünk, hogy ezeket az elképzeléseket hamaro­san meg is valósítjuk. Mert, amint az ötvenesek példájából is látható, van azért itt faluszeretet. A régi szép időkben volt nálunk asztalitenisz- és röplabda-szak­osztály is. Azokat is fel szeretnénk újítani, hogy lehetőséget adjunk a többi sportág híveinek. PALÁGYI LAJOS idén nem sikerült kiharcolnia a felju­tást, a harmadik helyen végzett. - Pedig nem úgy indult a bajnok­ság. Leszerződtettük Gúgh Mihályt edzőnek, aki 25 fős keretből válo­gathatott. Annak ellenére, hogy ab­ban az időben nyolcan is szögre akasztották a futballcipöt, az őszi idény végén csupán rosszabb gól­aránnyal szonjltunk a második hely­re. A téli felkészülés azonban nem az elképzeléseinknek megfelelően ment végbe. Tornatermet csak a szomszéd faluban sikerült bérbe venni heti egy alkalommal, este nyolc órától. Nagycétényben nincs tornaterem. Volt úgy, még tíz ember sem jött össze. Ezek után már csak a csodában reménykedhettünk. Az egyesület amatőr alapon mű­ködik. Anyagi kerete annyira szűkös, hogy néha még a mosónő munkájá­nak megtérítése is akadályba ütkö­zik. A járási szervektől 3000 koronát kap a vezetőség évente. Ebből kell gazdálkodnia. A szövetkezet támo­gatása egy pénzdíjas torna megren­dezéséből áll, melyre általában négy csapat nevez be: Nyitracsehi (Nit­rany), Vinodol, 2itavce és Nagycé­tény. Az utóbbinak a torna tízéves történetében nyolc alkalommal sike­rült az élen végeznie. Tavaly nem így történt. - Nincs saját autóbuszunk, így az idegenbeli mérkőzéseinkre sze­mélygépkocsikkal járunk, s a benzin pénzbe kerül. Itthoni meccseinkre olyan kevés néző jár, hogyha ötve­nen eljönnek, az már sikernek köny­velhető el. Az átlagos nézőszám harminc körüli. Belépőjegyeket nem árusítunk, nehogy azzal is elriasz­szuk az érdeklődőket. Az ifjúsági csapat a felnőttekhez hasonlóan szintén a harmadik osz­tályban küzd a jó helyezésért. De sajnos, itt is problémák adódtak. Senki sem akar a cserepadon ülni. Ha valaki nem lép pályára a kezdő tizenegyben, a következő héten el sem jön. Eddig, Mészáros László feladata volt az ifjúságiak edzése, de mivel külföldön vállalt munkát, vezető nélkül maradt az együttes. A legjobb eredményeket a legkiseb­bek érték el. A diákcsapat a járási bajnokságban biztosan végzett az első helyen, s a feljutás kérdése az osztályozókon dől majd el. Az edzé­seket Maly Mihály, Galgóci József és Presinszky Gyula vezette. Úgy látszik az utánpótlás-nevelés terén minden a legnagyobb rendben van. A jövő majd eldönti, hányan lesznek képesek beépülni a nagy csapatba. - A bajnokság véget ért, de nem pihenhetünk. Július 30-án bizonyíta­nunk kell a szövetkezeti kupán. Szá­munkra a jó helyezés létkérdés, hi­szen egy esetleges elsó helyért járó pénzösszeg egy ideig megoldaná anyagi gondjainkat. Az új idényben szeretnénk végre jól szerepelni, s feljutni a második osztályba. A csapat átlagéletkora 23 év. Az ifjúságiaktól három tehetséges játé­kost szeretnénk beépíteni az együt­tesbe. Ősszel többen letöltik katonai szolgálatukat, s úgy érzem, nem okozhat gondot a kitűzött cél eléré­se. S ha ez sikerül, bízom benne, hogy a nagycétényiek nemcsak a borospincékkel törődnek majd, ha­nem néha kijönnek a mérkőzéseink­re is. NÉMA LÁSZLÓ Kimagasló úszósikerek Tavaly már bemutattuk a Spartak Ko­márno sportegyesületének igen aktiv és sikeres úszószakosztályát, melynek ve­zető edzője Micha I Knihár. Ha figyelembe vesszük, hogy Komáromban (Komárno) mintegy huszonöt évig hullámvölgyben volt a sportág, akkor a jelen sikerei alap­ján méltán emelhetjük ki a fiatal úszó­szakembert. A közelmúltban ifjú verseny­zői ismét kimagasló eredményeket értek el. A szlovákiai bajnokságon a tizenkét komáromi úszó hat elsó. kilenc második és nyolc harmadik helyezést szerzett. Azt is hozzá kell tenni: a csapat két nyerőem­bere betegség miatt nem állhatott rajtkó­re. Az együttes legeredményesebb ver­senyzője a 11 esztendős Zuzana Rusko­vá volt. aki egymaga négy arany-, két ezüst- és két bronzérmet gyűjtött. A fiatal tehetség 100 és 200 pillangón, valamint a 200 m-es hátúszásban új korosztályos szlovákiai csúcsot állított fel. Természete­sen ott lesz az Ostraván rendezendő serdúlők országos bajnokságán is. ahol három évvel idősebb versenyzőkkel kell majd összemérnie erejét. Edzője bizako­dik, annál is inkább, meri egy hónappal ezelőtt a Prágában lebonyolított válogató versenyen Zuzka valamennyi vetélytársát maga mögé utasította. Főleg 200 pillan­gón van esélye az elsőségre. Egyébként várható volt a komáromiak jó szereplése, mert a Jaroméfben sorra került viadalon - mely a szlovákiai baj­nokság főpróbájának számított - a tízen­nyolc csapat közül a Duna-parti együttes a harmadik lett, s tizennégy tanítványa tizenkét arany-, hét ezüst- és ugyancsak hét bronzéremmel téri haza. A várakozá­son felül szerepelt lelkes gárda Zuzana Ruskován kívül a következő úszókból áll: Jozef Kunicek, Viktor Kuniéek, Michaela Hamranová, Zdena Priékynová, Eva Ma­zanová, Robert Chalupník, Michal Pa/du­éák, Nikolet Blaskoviéová, Kristina Salva­tová. Belányi Éva, Lucia Moravská, Ko­vács Dávid, Dano Belobrad. SZTRECSKÓ RUDOLF Néhányan a sok közül: (alsó sor, balról) Alföldi Marika, Tóth Gabi, Németh Kinga, Kiss Andrea. Felső sor: Kemenczky Zoltán, Házi Rudolf, Takács Krisztián és Sztanyo Norbert (Bucz István felvétele) Gyerünk, gyerekek! LÁTOGATÓBAN EGY ISKOLAI ATLÉTIKAI SPORTKÖZPONTBAN Tallósi Tímea Komáromból (Ko­márno) harmadik lett a 300 méteren - harsogta a hangosbemondó a Pravda-Televizió-Slovnaft nem­zetközi atlétikai verseny előtti napon a Csehszlovák Rádió Kupájáért ren­dezett ifjúsági viadalon. Évekkel ezelőtt Tornáé Babiaktól, a váratla­nul elhunyt kitűnő gerelyhajítótól tudtam meg, a határ menti városban igen jó iskolai atlétikai sportközpont működik, az ügyért lelkesedő, odaa­dó és hozzáértő pedagógus-edzők irányításával. Milan Biőian, a Béke Utcai Szlo­vák Tanítási Nyelvű Alapiskola igaz­gatója - egykor maga is kitűnő atléta - 14 esztendeje hozta létre az emlí­tett központot, s honosította meg Komáromban a sportágat. A Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskolában kezdték, Csintalan Miklós segédletével, majd a Fuőik utcai Steiner Gábor Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola is csatlakozott hozzájuk. Igy most három helyen is folyhatnak az edzések. - Az oktatásügyhöz tartozunk, de a Spartak atlétikai szakosztályának keretén belül dolgozunk - tudtam meg látogatásom során Bucz Ist­vántól, a Steiner Gábor iskola torna­tanárától. - Kedden, csütörtökön és pénteken tartunk edzést, úgy száz­húsz atlétának, Tallósin kívül van még néhány tehetséges verseny­zőnk, Alföldi Marika, aki ugyancsak hetedikes, s tavaly 153 centivel első volt a szlovákiai magasugró-táblá­zaton. Testi adottságai kitűnőek, technikailag kell még sokat fejlődnie. A futásban is jók az eredményei, nagyon gyors kislány. A hetedikese­ink között sok jó vágtázó, ügyes sportoló akad. A kerületi versenyt Pogány Mihály védencei nyerték Dunaszerdahelyről (Dun. Streda), mi mögöttük másodikok lettünk. Ez óriási doppingszer a gyerekeknek. - Sportosztályok nincsenek az is­kolában, s ha jól tudom, a másik kettőben sem, mégis minek alapján válogatják ki a közpot tagjait? - Tehetségkutatást végzünk. A harmadik-negyedik osztályos ta­nulóknak versenyt rendezünk előbb Komáromban, majd vidéken, s en­nek alapján meg tudjuk ítélni, kiben mi rejtőzik. Néha ugyan gondban vagyunk, mert a Szabó Attila révén népszerű kajakozás vagy a jó felté­telekkel dolgozó birkózás és az ökölvívás elszippantja a tehetsé­geket. Azért panaszra nincs ok, az atléti­kára is marad. Legalábbis az ered­mények arról árulkodnak. A Béke utcai iskola leánycsapata Zvodáné vezetésével második lett a Cseh­szlovák Rádió Kupájáért rendezett viadalon, s a korosztályos szlovákiai táblázatokon is több komáromi atlé­ta nevével találkozhatunk. - Kellemetlenül érint bennünket a kategóriaváltás, épp most kaptuk meg az új beosztást, eddig az ötödi­kesek és hatodikosok, valamint a hetedikesek és nyolcadikosok együtt versengtek, újabban a negye­dikesek és ötödikesek alkotják majd a fiatalabbak, a hatodikosok és he­tedikesek az idősebbek kategóriáját, s a nyolcadikosok már a serdülőkét. Nálunk épp a hetedikesek voltak igen erősek, úgy számoltunk, velük jövőre megnyerhetjük a kerületi ver­senyt. Fiú- és lánycsapatot is össze tud­nak hozni, annyi a gyerek. Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a versenyre készülő együttesbe, az un. házi baj­nokságon kell bizonyítania, ugyanis az említett rendezvényen legered­ményesebben szereplőkből válogat­ják ki a csapattagokat. A fiatalab­baknak két számban kell indulniuk, igyekeznek hát kinek-kinek a legjob­ban megfelelőt kijelölni. - Rengeteget segítenek a szülők, az ő megértésük nélkül nem tud­nánk ilyen eredményes munkát vé­gezni. Ahhoz, hogy a gyerekek rendszeresen eljárjanak az edzé­sekre, a szülők támogatása is kell, mert sokszor bizony a szombat-va­sárnapi versenyekhez kell igazítani­uk a hétvégi programot. Nemcsak a szülők megértése fontos, hanem az is, hogyan viszo­nyul mindehhez a tanári kar, az iskolaigazgató... - A kollégákra nem lehet panasz, igaz, mi sem akarunk okot adni. A lányok zöme kitűnő tanuló, nincs velük különösebb baj, nem kell őket kimenteni egy-egy esemény után. Különben sem szívesen tennénk az edzótársakkal, igazán csak rendkí­vüli alkalmakkor folyamodunk ilyes­mihez. Varga Ferenc igazgató egyébként maga is testnevelés sza­kos, tőle minden segítséget, támo­gatást megkapunk. Kéthetente érté­keljük az iskolában a tanulmányi és sporteredményeket, s a legjobbak negyedévenként ajándékot kapnak az igazgató elvtárstól. A tanulás és az edzések jelentette többletmunka után megérdemlik a gyerekek, hogy erkölcsi elismerést kapjanak a többi­ek előtt. Annak idején telente bizony gon­dot okozott a rendszeres munka. Mióta az egyes iskolák tornatermeit igénybe vehetik, zavartalanul dol­gozhatnak. - Nálunk a tornaterem reggeli fél nyolctól este fél kilencig folyton fog­lalt. Cselgáncs, karate, kosár- és röplabda, óvodások és felnőttek tor­nája, dzsesszgimnasztika és még ki tudja mi minden van itt. Persze mi előnyt élvezünk, így télen is gyako­rolhatjuk a futást, erősíthetünk, s la­zításként labdajátékokat játszha­tunk. Nyáron egy hétre edzőtáborba járunk, az idén is megyünk augusz­tusban. A kerületi döntőre készülünk szeptemberben, aztán pedig az egyéni bajnokság lesz. Már augusz­tus elején megkezdjük az edzése­ket, hogy még az edzőtábor előtt átmozgassák a nyári pihenő alatt elernyedt izmokat a gyerekek. Sok tehetséges fiatallal találkoz­hatunk a komáromi sportközpont­ban, Zsidek Andrea országos bajnok volt a 200 és 4x100 m-en, a 100-on harmadik, Téglás Andrea a 800 m­en nyert. Milan Biőian edzi az ígére­tes tehetségű Csütörtöki Zzuzsát, a hetedikes kislány 150 m-en 19,5­öt, 60 m-en 7,9 mp-et tud. Jó dobóik is vannak, Sztanyo Norbert vagy Bitter Kornél nevével talán még nagyversenyeken is találkozhatunk majd. - A lányok zöme színjeles, az alapiskola elvégeztével félő, hogy nem marad a városban. Mi a legjob­bakat a terenóíni sportiskolába irá­nyítjuk, de bevallom őszintén, az elmúlt években nem a legjobbak voltak tapasztalataink, nagyon hajt­ják őket, a gyerekek idő előtt kiég­nek, megsérülnek. Nem újkeletű a probléma, az is­kolákat, sportosztályokat járva min­denütt ugyanezt hallottam. A megol­dás egyelőre várat magára, a CSS2TTSZ KB plénumának legu­tóbbi ülésén is őszre halasztották a téma lezárását. Ezért csak türel­met kérhetünk a gyerekekkel foglal­kozó megannyi áldozatkész peda­gógus-edzőtől, s velük együtt remél-. hetjük, hogy nem húzódik sokáig ez a nemcsak az atlétikát érintő komoly probléma, s időközben nem vesznek el Bugár Imrék, Jozef Plachyk... URBAN KLÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents