Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-29 / 177. szám, szombat

Börzén jártunk APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ Annak idején, amikor Kassáról (Koáice) Bratislavába kerültem, nem a család hiányzott a legjobban, nem a barátok, nem is a gyöngéd nem valamelyik tagja, hanem a kassai bolhapiac, azaz, ahogy a helybeliek nevezik: az ócskapiac. Ott vettem az első márkás borotvám - gazdája, egy kedves, szakállas öregúr, hosz- szas és kimerítő alkudozás után, ám jelentős árengedménnyel adta át, mivel látta, hogy „a“ borotválkozás­ra készülök oda kószáltam ki rendszeresen a piacnapokon, szer­dán és szombaton, sőt, ha időm engedte, akkor a hét más napjain is. Ez volt az a hely, ahová akkor is emelt fővel léphettem, ha csupán néhány korona csörgedezett a zse­bemben; egy-egy „antik“ szem­üvegkeretre, kopottas borítójú könyvre mindig telt belőle. Bratislavában aztán hónapokon belül került néhány barát, a családtól hetente jött levél, csupán az ócska­piac hiánya okozta űrt nem volt mi betöltse. Harmadik éve éldegélhettem a városban, amikor felfedeztem, hogy némelyik művelődési házban rendszeresen rendeznek ún. börzé­ket. Eleinte nem tudtam, mit fed a fogalom, valamiféle homályos ösz­tön vezérelt el az elsőre, - és - csa­lódtam. Kínálatában, hangulatában meg sem közelítette az „eredeti“, a Kassán hagyottat. És a következő sem. Persze, azért el-eljárogattam rájuk, hátha akad egy, amelyik... Sikerült: ötévnyi meddő bratislavai kószálás után a károlyfalui (Karlova Vés) művelődési ház alkalmazottjai­nak jóvoltából a múlt hét szombatján egy olyan börzére vetődtem el, me­lyen egy-egy pillanatra sikerült elfe­lednem, hogy nem szülővárosom bolhapiacán vagyok. Bardejov városának és nevezetes fürdőjének története a középkorba nyúlik vissza. A gyógyforrásokról - amelyeket IV. Béla e településnek ajándékozott - szóló első feljegyzé­sek még 1247-ből származnak. Ma­gáról a fürdőről pedig egy 1505-ben íródott jelentés tesz először említést. Az ottani ásványvíz gyógyító hatá­sának híre gyorsan elterjedt. Száz- nyolcvan évvel ezelőtt itt gyógyíttat- ta magát Mária Lujza, I. Napóleon felesége. Tizenkét évvel később ide* látogatott I. Sándor cár is, majd 1895-ben Erzsébet császárné, és még sorolhatnánk a történelmi sze­mélyiségek nevét, akik ezen a he­lyen szerették volna visszanyerni egészségüket. A fürdő reményteljes fejlődését az első, majd a második világháború zavarta meg. A régi, megrongált épületek rekonstrukciójára csak 1948 után, a hazai burzsoázia vere­ségét követően került sor. A létesítmény jelenével és jövőjé­vel kapcsolatos kérdéseinkre - hogy vajon mi mindent sikerült időközben felújítani, s hogy milyen tervek vár­nak még megvalósításra - a fürdő igazgatóságán, melynek élén dr. Aladár Őalát kandidátus áll, érdek­lődtünk. Mint megtudtuk, a helyreállítási munkákat a Presovi Magasépítő Vállalat bardejovi üzemének dolgo­zói kezdték. Nekik köszönhető, hogy már a pácienseket szolgálja az újon­nan elkészült Helios és Ozón gyógy­üdülő, a Forrás mozi s a különböző boltok és szolgáltatóhelyek. A diétás étrenden alapuló kezelés Bardejovban magas színvonalú, kül­földről is érkeznek betegek. A keze­lőorvosok nyolc fajta gyógyvíz közül ajánlják nekik a legmegfelelőbbet. Az építők helyreállították az Alzbet- ka, Éva, Jana gyógyüdülőt is, nem­csak külsejüket, belső terüket is. Az Astoria rekonstrukciója 24 millió ko­ronába került. A kezdés meghirdetett időpontja előtt fél órával, azaz fél nyolckor érkeztem a Komsomol utcai alapis­kola sporttelepére: gondoltam, még úgy sem lesz ott senki, s így választ kaphatok majd néhány kérdésre a szervezők vezetőjétől. Kveta Dubovskától. Kétszeresen is csalód­tam: egyrészt már legalább százan nyüzsögtek a sportpályán, eladók, s vevők vegyesen, így lemaradtam a hatásos kezdésről, másrészt mert még legalább ennyien közeledtek a szélrózsa minden irányából már e korai órában is, így a művelődési ház vezetője is kénytelen volt beállni a jegyárusok közé, s a velem való beszélgetést későbbre halasztani. Óvatos, ám avatott léptekkel kezdtem meg a körözést az alkalmi piactéren. Tekintetem egyre mámo­rosabban ugrált az egyik gazdacse­rére ítélt tárgyról a másikra: emitt egy halom meglehetősen kopottas, ám annál értékesebb, hiszen kipró­bált, „bejáratott“ gyermekjáték, amott néhány női szoknya, trikó és pár irdatlan méretű férfinadrág he­ver egymás mellett békés egyetér­tésben, néhány lépéssel tovább va­donatújnak tűnő hifitorony, mellette egész hegynyi magnókazetta és le­mez; gazdájuk csendesen tűnődve cigarettázik, mint aki biztos benne, hogy ma csupa jó üzletet köt majd. Hirtelen balra kanyarodva rakásnyi autóalkatrész kerül a szemem elé, csillogásuk elvakít, majd orra bukók egy takaros, sörösdobozokból emelt piramisban. Építője kígyókat meg­szégyenítő sziszegéssel szidja fel­menőimet, rémülten ugrok félre, kis híján egy apatikusan szemlélődő aranyhörcsögpárra. Ettől a pillanat­tól kezdve már két eladó szidalmaz, pánikszerű menekülésbe fogok, szemem előtt összemosódnak a tár­A felújítási munkákból kiveszik ré­szüket a Bardejovi Járási Építőipari Vállalat dolgozói is. A fürdőigazgató­ságon megtudtuk, hogy a tervek szerint a gyógyintézményt 1500 ágyasra bővítik. Ez azonban a várt­nál lassúbb ütemben valósul meg, mert az építők munkájában jelentős a lemaradás. Az óvodás korúak szá­mára épített szanatórium felújítását már régen be kellett volna fejezniük, hiszen az eredeti elképzelések sze­rint a múlt év októberétől ott kezelték volna a beteg kisgyerekeket. Az épí­tőknek tehát úgy kell igyekezniük, hogy az épületet legalább az idén átadják rendeltetésének. Ugyanez a helyzet a Mignon gyógyüdülővel is. Jó lenne, ha legalább a jövő év elejétől gyógyíthatnának betegeket benne. A felsorolást folytathatnánk akár a Duklával is, melynek rekonst­rukciójával még csupán a tervezők foglalkoznak. Tekintettel arra, hogy az étterem építésének anyagi kér­dései ez ideig nincsenek tisztázva, egyelőre csak egy régi épület felújí­tására kerülhet sor, amelynek 1993- tól kellene a páciensek rendelkezé­sére állnia. A Karpatia, a leendő kulturális központ rekonstrukciós tervei is készen állnak, de a felújítási munkák - a járási építőipari vállalat lemaradása miatt - valószínűleg a Presovi Magasépítő Vállalatra várnak. A bardejovi fürdőben az említet­tek ellenére nagyon sok beteget gyógyítottak a jelenlegi ötéves terv­időszak első három évében is. Ta­valy például 14 231 hazai pácienst - ebből 650 volt a gyermek míg a szocialista országokból, főleg a Szovjetunióból 107-et, a kapitalis­ta országokból pedig 24-et. Ahhoz azonban, hogy Bardejov­ban még több embert gyógyíthassa­nak, elsősorban az építőknek kell többet tenniük. MIKULÁS MAtAŐEJE gyak: hatalmas, szinte összefüggő ruhahalmokat látok, közben egy rol­lert, egy női korcsolyát, ósdi író- és fényképezőgépeket, magnók és di­vatos napszemüvegek tömkelegét, inga- és karórákat, bőrtáskákat, megunt bélyeggyűjteményeket... Hirtelen úgy érzem, nincs még egy hely a világon, ahol ennyi minden megférne egy „fedél“ alatt, a híres­hírhedt keleti bazárokat kivéve, ter­mészetesen. E gyors kör után örömmel vettem észre, hogy szünet állt be a látoga­tók özönlésében, s szóra bírtam Kveta Dubovskát.- Mondhatni, állandó vendége vagyok a börzéiknek, de ekkora tö­meggel, ekkora kínálattal még soha nem találkoztam. Hány jegyet adtak el mostanáig?- E pillanatban még nem tudnám pontosan megmondani, de körülbe­lül 1200-at. A jegyek ára mindenki számára azonos, azaz akár eladó, akár feltételezett vevő az illető, há­rom koronát fizet.- Odabent láttam néhány külföldi rendszámú autót is, csak nem pro­pagálták külhonban is az eseményt?- Á, nem - neveti el magát. - Csupán a város forgalmasabb he­lyein függesztettünk ki néhány meg­hívót, és a bratislavai Veőerníkben tettük közzé a börze időpontját.- Úgy tűnik, alaposan felkészül­tek erre a börzére.- Remélem, minden látogatónk így látja. Eddig már két ilyen nagy­szabású börzét rendeztünk, s egyik sem sikerült, bár nem rajtunk múlott: a ludas mindkét esetben az időjárás volt. Nagyon bíztunk benne, hogy ma jó idő lesz, szerencsére be is jött. Sikerült kölcsönkérnünk a sportpá­lyát is az alapiskolától, néhány nap­pal ezelőtt lekaszáltattuk rajta a fü­vet, büfénket kiköltöztettük a pályá­ra, a látogatók a csupán néhány méternyire lévő művelődési ház mellékhelyiségeit használhatják. Azt hiszem, semmiről sem feledkeztünk meg.- Én is azt hiszem. Sietve elbúcsúzok Dubovská asz- szonytól, mivel a bejárat felé kívülről újabb emberhullám közeledik, s te­szek még egy tiszteletkört a börzén: eladó keménykalapot keresek, amit megemelhetnék a szervezők, vala­mint a rend fenntartására ügyelő tűzoltók előtt. Sajnos keménykala­pot aznap senki sem árult. KLUKA JÓZSEF Rekordtermés mutatkozik (Munkatársunktól) - A Banská Bystrica-i járás egységes földmüves-szö- vetkezeteiben és állami gazdaságaiban más évekhez képest az idén csaknem két héttel korábban kezdték meg a gabona betakarítását. Elsőnek mindenütt az őszi árpát vágták le a kombájnok.- A búzakalászok érésének meggyor­sulása miatt e hét végén valószínűleg már az Alacsony-Tátra alatti földeken is teljes ütemben dolgozni fognak a gépek - tájé­koztatott - Ján Súr agrármérnök, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszté­rium járási osztályának igazgatója. - Az összesen 5076 hektár gabona betakarítá­sát gondosan megszervezték az agronó- musok és a gépesítők, várakozáson felüli szép hozamokra számíthatunk. A mező­gazdasági vállalatok 58 saját kombájnja mellé 62 kisegítógép érkezik járásunkba az aratás mielőbbi elvégzése érdekében, mert idén szinte mindenhol egyszerre érik be a gabona. 10 napra tervezzük a szal­ma begyűjtését és a tarló felszántását, hogy a takarmányok termesztésére kije­lölt táblákat még idejében bejárhassák a vetőgépek. A járás földművesei 4,46 tonnás átla­gos hektárhozam elérését tűzték célul az idén. Ennél csaknem valamennyi gazda­ságban - főleg a Banská Bystrica-íban, a selceiben, a jasenieiben, ponikyiban, a cerníniben, a sebedíniben, a Cierny Balog-iban és a breznóiban - nagyobb termés ígérkezik. -ly­■ Szívünk teljes sze­retetével köszöntjük a szerető, drága fér­jet, gondos édes­apát, apóst és a leg­drágább nagyapát, Horváth Sándort (Vámosfalu - Horné Myto), aki 1989. július 30- án ünnepli 50. születésnapját. E szép ünnep alkalmából szeretettel köszöntjük. Szerető felesége: Ilona, lányai: Livi, Zsuzsi, Reni, fia: Sanyi, vejei: Jani, Rudo, továbbá Mari és Zoli, valamint az unokák: Andrea, Marék és a kis Marián, akik csókolják a papa dolgos kezét. A jókívánságokhoz csatlakozik a rokonság. Ú-2157 ■ 1989. július 26-án ünnepelte 80. szüle­tésnapját Hőre na István Felbáron (Horny Bar). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, s erőt, egészséget és hosszú életet kívánnak: lánya, veje, unokái, unokaveje, déd­unokái: Mónika és Erika. Ú-2275 ■ 1989. július 26-án ünnepelte 60. szüle­tésnapját a drága jó férj, édesapa és nagyapa, Kovács Károly Kéménden (Kamenín). E szép ünnep alkalmából szíbból gratulál, s jó erőt, egészséget kíván: felesége, leánya, veje, három unokája: Norbert, Tamás és a kis Gábor, akik a papát sokszor csókolják. Ú-2343 ■ 1989. július 29-én tölti be 57. életévét a szerető lérj, édes­apa és nagypapa, Kürti János (Dolny Chotár). Ez alkalomból szív­ből köszöntik, és erőt, jó egészséget kívánnak: szerető felesége: Mária, lányai: Erzsé­bet, Katalin, fia: Jani, veje: Imre, vala­mint unokái: Erika és Imike. Ú-2384 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Köszönetét mon­dunk minden kedves rokonnak, barátnak, ismerősnek, szom­szédnak, az efsz ve­zetőségének, a munkatársaknak s a polgári ügyek testülete képviselő­jének, akik 1989. jú­lius 13-án elkísérték utolsó útjára a so- morjai (Samorín) temetőbe a szeretett férjet, drága édesapát és nagyapát, Buday Gézát, akit a halál 68. életévében ragadott ki családja köréből. Köszönjük a gyászbe­szédeket, a sok virágot, koszorút és a részvétnyilvánításokat. A gyászoló család Ú-2325 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét a kedves rokonok­nak, szomszédok­nak, munkatársak­nak, barátoknak és mindazoknak, akik 1989. június 20-án elkísérték utolsó út­jára a jókai (Jelka) temetőbe drága halottunkat, id. Mészáros Dezsőt, akit a halál hosszú betegség után, 72 éves korában ragadott ki szerettei köré­ből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhí­teni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2371 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves testvérnek, rokonnak, szom­szédnak, ismerős­nek s a városi nem­zeti bizottság képvi­selőinek, akik 1989. június 21-én elkísér­ték utolsó útjára a vezekényi (Vozokany) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, apóst, nagyapát és dédapát, id. Zsemlye Lajost, akit a kegyetlen halál rövid, súlyos beteg­ség után 89 éves korában, hirtelen raga­dott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a légi (Lehnice) tüdőosztály fő­orvosának, dr. Nováknak és az általa vezetett kollektívának, hogy súlyos beteg­ségében enyhítették fájdalmait. Köszön­jük a sok virágot, koszorút és résztvényil- vánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló gyászunkat. örökké gyászoló családja Ú-2387 >;;!;> MEGEMLÉKEZÉS ■ Fájó szívvel emlékezünk drága édes­anyánkra, özv. Kondás Sándornéra (Mátyóc - Matbvce), akit a halál 1988. július 29-én kiragadott szerettei köréből. Köszönjük mindazok­nak, akik velünk együtt emlékeznek rá halálának évfordulóján. Szeretetét és em­lékét örökké őrizzük. Gyermekei családjukkal Ú-2232 ■ Hosszú idő telt el azóta, hogy örökre eltávozott tőlünk ' a férj, édesapa és nagyapa, Kláris Ferenc (Bajcs - Bajc). Akik ismerték, emlé­kezzenek rá velünk együtt. Felesége és gyermekei Ú-2315 ■ 1987. július 16- án, 33 éves korában távozott családja kö­réből férjem, Berki Ernő. Szeretettel emléke­zünk rá. Felesége: Ildi, fiai: Ernőké, Kálmus, Géza, lá­nyai: Ildiké, Rozika, anyósa, valamint Gézu, Andris, Badi, Ali, Józsi, Géza, Krisztika, Badika, Tánya, Józsika, Tibi, sógorai: Guszti, Gézu, Andris, Laci, sógornői: Rozi, Ilona ■ 1982. július 16- án, 53 éves korában távozott el örökre körünkből Bari György. Gyászolja felesé­ge: Rozi, lányai: Ildi, Rozi, Ilon, fiai: Andris, La­ci, Tibi, vejei: Gézu, Guszti, menye: Krisztin, unokái: Ernő, Kálmus, Géza, llda, Rozi, Géza, Zsoltika, Cila, Guszti, Dija, Krisztika, Zsuzsa, Tímea és testvére: Boris csa­ládjával. Ú-2383 A gyógyvíz a régi... Késésben a bardejovi gyógyfürdő újjáépítése Finnországból, Franciaországból, Marokkóból, a Szovjetunióból, Zimbabwéből, az USA-ból, valamint hazánk különböző tájairól érkezett több mint 100 gyermek a harra- chovi Junior Szállóban berendezett nemzetközi pionírtáborba. A számukra szervezett programban szerepelnek óriás-hegységbeli kirándulások, több állatkert megtekintése, fürdőzés és kulturális műsorok. A nemzeti napok keretében a résztvevők bemutathatták egymásnak az országukra jellemző sajátosságokat. (Michal Krumphanzl felvétele - ÖSTK) ÚJ SZÍ 6 1989. VII.

Next

/
Thumbnails
Contents