Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám, szerda
A szovjet gazdaság mai problémái INTERJÚ GAVRIIL POPOVVAL Gavriil Popov, a kiváló közgazdász, újságíró, a Voproszi Ekonomiki folyóirat szerkesztője, a Fiatal Vezetők Társaságának elnöke - ma az egyik legnépszerűbb közéleti személyiség a Szovjetunióban. Nézeteinek világossága és egysége, konkrét kérdésfelvetése, néha pedig válaszainak vitathatósága is vonzó. Viktor Akimov, az APN tudósítója arra kérte Gavriil Popovot, nyilatkozzék azokról a problémákról, amelyekről manapság a legélesebb vita folyik a szovjet társadalomban. • Az új gazdasági viszonyokra való áttérés célszerűségét mindenki elismeri. De miért folyik ez csigatempóban?- Úgy vélem, itt a legkülönbözőbb jellegű tényezők hatnak. A legfontosabb azonban az, hogy a nép zöme nem készült fel rá. Nálunk az emberek többsége valamiképp berendezkedett a jelenlegi rendszerben, a szabad piacgazdaságra való áttérés pedig - fájdalmas megrázkódtatásokkal együttjáró változat. Azonkívül, nálunk egyelőre nincs elegendő demokratikus lehetőség a kormány tevékenységének ellenőrzésére, garancia a hatóságok önkényével szemben. Ebből ered a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy vajon a reformok komolyak és tartósak-e. És ugyanebből következik óvatosságunk és sok aggályunk. Ezek természetesek és törvényszerűek. • Egyesek úgy vélik, hogy a,, kemény hatalom“ segítségével lehet áttörést elérni, mások „a féktelen demokrácia tombolásáról“ beszélnek.- Ha demokrácia, akkor miért „féktelen“? Ez a kifejezés inkább a bürokráciára vonatkozik. A demokráciában igen kevés „féktelenség“ lehetséges. És még valami. Nálunk változatlanul léteznek a sztálini sémák szerinti vélemények - „vagy-vagy“. A valóságos élet azonban a sémáknál sokkal gazdagabb, az ellentmondások összekapcsolását jelenti. A kapitalizmusnak központosított és piaci rendszerei egyaránt vannak. Nálunk is megtalálható mindkettő. Az a fontos, hogy ezt ne állítsuk szembe egymással, hanem összekapcsoljuk. Én így vetném fel a kérdést: meg- valósítható-e az országunk számára olyannyira szükséges előretörés csupán a teljesen piaci szabályozás alapján, központosított rendszerek nélkül? Úgy vélem, hogy nem. Központosított irányítás nélkül gazdasági fejlődés nem lehetséges. Fontos azonban az, hogy a központ beavatkozása ne változzék merő bürokratizmussá. A feladatok új jellegét is meg kell érteni: ha pótlólag még több millió tonna acélt kellene olvasztanunk, növelnünk kellene a műtrágyagyártást - a „kemény hatalom“ megbirkózna ezzel. De manapság olyanok a problémák, hogy megoldásukhoz fel kell szabadítani az emberek energiáját, alkotó képességeit. Ez pedig csak demokratikus mechanizmusok működése esetében valósítható meg. • Egypártrendszer viszonyai között lehetséges-e a véleményeknek a gazdaság talpra állításához szükséges, demokratikus harca?- Országunk történelméből tudjuk: amikor valamelyik párt hatalomra került, a demokratikus harc nem szűnt meg. Ezért a pluralizmus elméletileg az egypártrendszer keretei között is lehetséges. A párt a klasz- szikus nézetek szerint - egy bizonyos osztály érdekei képviselőinek egyesülése. Az Egyesült Államokban kiknek az érdekeit képviselik a demokraták és a köztársaságiak? Ez a két polgári párt egy és ugyanazon osztály különböző rétegeinek érdekeit védelmezi. Nekünk pedig olyan mechanizmust kell kidolgoznunk, amelynek segítségével a társadalom különböző rétegeinek lehetőségük lesz arra, hogy demokratikus módon fogalmazzák meg álláspontjukat, azután pedig - a különböző csoportok véleményeinek megvitatása, ütköztetése során - közös álláspontot dolgozzanak ki. Ez egypártrendszer kereteiben is lehetséges, de bizonyos feltételekkel: annak gyökeres átalakítása mellett, amit mi párton belüli mechanizmuson értünk. • Milyen - gazdasági, törvényhozási - intézkedésekkel lehet szembeszállni a gazdasági csoportönzéssel?- De mi rossz van a csoportönzésben? A lakosság mindegyik rétege a saját érdekeit védi. Ez természetes. Amikor egy miniszternek szemrehányást tesznek azért, hogy ö a hatósági érdekeket védi, én ezt kérdezem: de mit kell védelmeznie? Ha ő nem támogatja saját hatóságát, akkor nem alkalmas az állásra. Más lapra tartozik, hogy a hatóságoknak nem szabad megengedni azt, hogy a kritikán kívül maradjanak. A társadalom valamennyi csoportja hadd tanúsítson „önzést“. Éppen az ilyen szemlélet mellett dolgozható ki helyes álláspont. • Hogyan képzeli el az áttérést a bürokratikus módon igazgatott gazdaságról a piacgazdaságra?- Úgy vélem, országunk olyan állapot felé halad, amelyet én fordulópontnak neveznék. Mint ismeretes, az embert kétféle módon lehet úszni tanítani: az egyik az, ha lassanként a vízbe mártják, megmutatják neki, hogyan kell helyesen tempózni a kezével, a lábával, hogyan kell lélegezni. Egy évvel ezelőtt még lehetőségünk volt a fejlődés ilyen változatára. Ma azonban, amikor a gazdasági helyzet kiéleződött, a második változat maradt számunkra: az embert a vízbe dobják, és vagy kiúszik, vagy megfullad. Ez kockázatos, fájdalmas módszer, én azonban mindinkább e felé hajlok. Itt nincsenek szakaszok: a kataklizmus nehéz időszaka mintegy a gazdaság normális fejlődésének kiindulópontjává válik. • Az ön nézete szerint, az új gazdasági viszonyok között melyek a minisztériumok funkciói?- Úgy vélem, a minisztériumok, mint az ágazatok adminisztratív irányítási formája, általában idejétmúlttá váltak. Melyek a gazdasági funkcióik? Nézze, például, Japán ágazati központjait. Mit tesz ott az a szervezet, amelyet feltételesen elektronikai ipari minisztériumnak lehet nevezni? Mondjuk, Japán átfogó programot fogadott el az ötödik családhoz tartozó elektronikus számítógépek létrehozására. Egyedül azonban egyetlen társaság sem képes végrehajtani ezt a tervet. Ezért a központ jelöli ki az ezeknek az elektronikus számítógépeknek a létrehozásához szükséges munkálatok komplexumát, és egységes szervvé válik az elektronikai technikát gyártó valamennyi társaság számára. Konzorcium jött létre, ahol az anyagi eszközök 35 százalékát a kormány fektette be, 30 százalékát a társaságok, a többit pedig a bankok. Feltételezhető, hogy mihelyt befejezik a kutatások közös ciklusát, az eredményeket majd szétosztják a társaságok között, ezek pedig, egymással versenyezve, megkezdik az elektronikus számítógépek konkrét változatainak létrehozását. Nézetem szerint éppen ez az olyan minisztériumok mintaképe, amelyek nem fékezik, hanem gyorsítják az elvi megoldások kérdését. • Nem véli úgy, hogy a nálunk jelenleg folyó átalakulás - bizonyos fokig visszatérés a kapitalizmushoz?- Nem. Szocialista megoldás-változatok kereséséről van szó. Elméletileg azonban annak a valószínűségét sem lehet kizárni, hogy valamiféle NEP-formákat is be kell iktatni a fegyvertárba: például közös és magánvállalatok szervezését stb. Az ön kérdése pragmatikus jellegű: ha sikerül szocialista formákat találni- ez jó, ha nem sikerül - akkor valami mást fogunk keresni. • A Nyugat gazdasága több tulajdonformán alapul: állami, szövetkezeti, magántulajdonon. A közöttük levő kölcsönös viszonyt a gazdasági célszerűség szabályozza az adott konkrét időpontban. Nem egysze- rübb-e számunkra, ha a nyugati termelési módot optimálisnak ismerjük el?- Dehogy, nem egyszerűbb. A „nyugati változat“ nem egyetemes csodaszer a bajok és a társadalmi kataklizmák ellen. Milyen úton haladjunk? Anglia útján? Vagy talán Argentína útján? De nem jobb-e a nyugattól eltérő, saját változatokat keresni? A tudósoknak különböző koncepciókat kell kidolgozniuk. Még ha semmi újat sem javasolnak, hanem csak vitatkoznak - ez is jó: Lenin azt mondta, hogy az idealizmus kritikája óriási szerepet játszott a materializmus kialakulásában. Úgy vélem, hogy a kritika szükséges, a kritika- a legjobb orvosság a különböző betegségek ellen. • Azokat a problémákat, amelyekkel manapság szembetaláljuk magunkat, a múlt csökevényeivei, a szocializmusnak a pangás idején történt eltorzulásával magyarázzák. Helyes-e a felelősséget ,,a vétkezőkről az ártatlanokra“ áthárítani?-Ez a lényegre vonatkozó kérdés. Az a folyamat, amelyet megfigyelhetünk, részben - a múlt eredménye, négy év alatt azonban más helyzetet is létrehozhattunk volna. Mihail Gorbacsov a munkásokkal rendezett egyik találkozón azt mondta, ideje tisztázni azokat a tévedéseket, amelyeket az átalakítás során követtünk el. Vagyis négy év alatt mi is éppen elég „bakot“ lőttünk. • ön szerint létezik-e az a veszély, hogy polgárháború törhet ki a különböző társadalmi csoportok (mohamedánok és keresztények, vidékiek és moszkvaiak, antiszemiták és zsidók stb.) között?-ön a társadalmunkban létező ellentéteket említette. Ezek haladó szerepet is játszhatnak. Paradoxon, de tény: ezek feltárják az élet problémáit és segítenek megoldani őket. Rosszabb, ha úgy teszünk, mintha ilyen problémák nem volnának. A polgárháború valószínűsége tőlünk függ: ha józan észről teszünk tanúságot, akkor békés eszközökkel megoldhatjuk valamennyi kérdést. • Mi a véleménye arról, hogy a legfelső hatósági szervbe kevés munkást választottak?- A munkásosztálynak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában való képviseletének kérdése iránt nem lehet mechanikus szemléletet tanúsítani. Az első szovjet kormányban, amelynek proletárjellegében senki sem kételkedik, 19 népbiztos között nem voltak munkások. És Marx, Engels, Lenin: ők kik voltak?' Fontos tudni, hogy kinek az érdekeit védelmezik a legfelső hatósági szerv tagjaivá választott személyek. Meggyőződésem, hogy az értelmiség képviselői következetesen és határozottan fogják védelmezni a munkások és a parasztok érdekeit. (APN) Az egyetlen járható út Az átalakítás folyamatában fontos szerepet töltenek be a nemzeti bizottságok. Feladataiknak azonban csak akkor tudnak eleget tenni, ha szakítanak a bürokratikus ügyintézéssel, a lakosokat, a dolgozókat az eddiginél is nagyobb mértékben be tudják vonni a közigazgatásba, a határozatok, az intézések előkészítésébe. Jogos az a megállapítás, hogy a szocialista demokrácia súlypontját a nemzeti bizottságok képezik. Közvetlen kapcsolatban vannak a lakossággal, így lehetőségük van arra, hogy megnyerjék a dolgozókat az országos célok megvalósítására, a településfejlesztés helyi politikájának támogatására. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nemzeti bizottságok felelősek az általuk irányított terület átfogó gazdasági és szociális fejlesztéséért. Manapság gyakran teszik szóvá, hogy a nemzeti bizottságok nem tudnak élni az új lehetőségekkel, megnövekedett jogkörükkel, főleg alsó szinten. Ezt hangsúlyozzák a különböző tisztség- viselők, de sajnos csak nagy általánosságban beszélnek. Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára a közelmúltban rámutatott, hogy a megnövekedett jogkör vajmi keveset ér pénz nélkül. Hiába hangoztatjuk, a település lakosai maguk dönthetnek, hogy mikor és mit építenek, ha a költségek fedezésében a felsőbb szervektől függnek. A Z akciós építkezéseken például az adott évben csak olyan értékű munkát végezhetnek el, amilyenhez a jnb, a felsőbb szerv fedezetet nyújt. Ez az egyik oka a be nem fejezett építkezések száma növekedésének. Gyakran vita tárgyát képezi, hogy az alacsonyabb szintű nemzeti bizottságok a lakosok által sürgetett és társadalmilag fontos építkezések megvalósításához honnan is szerezzenek pénzt. Bevételüket megnövelhetik az adóból, a különböző bírságokból, ám ezzel a lehetőséggel a legtöbb helyen nem szívesen élnek, és ez érthető is. Hogyan bírságolja meg pár ezer koronára a hnb az utat szennyező mezőgazdasági üzemet, amikor az a kulturális vagy gyermekintézmény építéséhez több százezer koronával járul hozzá, amikor a társadalmi munkát gépekkel, fuvarral segíti elő. A lehetőségek s a valóság tehát nincs összhangban. Az egyik értekezleten Milos Jakeá elvtárs felvetette, célszerű lenne, ha a jövedelmi adó teljes összege, vagy annak legalább jelentős része helyben maradna, s ott döntenének arról, hogy milyen célra használják fel, annál is inkább, mivel a nemzeti bizottságok felelősek az általuk irányított terület gazdasági, szociális fejlesztéséért. A társadalmi szempontokból szükséges létesítmények, mint például a víztisztító állomások építését állami szubvenciókkal lehet és kell ösztönözni. A nemzeti bizottságok jogkörének bővítése nagyobb kezdeményezésre ad lehetőséget más területeken is. Kisüzemeket hozhatnak létre, amelyek nemcsak hogy kielégítik a lakosság igényeit, a szolgáltatások terén, hanem ha jól gazdálkodnak, bevételhez juttatják a nemzeti bizottságot is. A hnb kisüzemei azonban nagy nehézségek árán jutnak csak bizonyos alapanyagokhoz. Hogy mégis életképesek, az a vezetők és a dolgozók leleményességén múlik. Ideje volna ezen a téren is változtatni, az élet diktálta feltételekhez alkalmazkodni, illetve lehetőséget adni arra, hogy a nemzeti bizottságok a település igazi gazdáivá váljanak. Elvétve, de hallani arról is, hogy a nemzeti bizottságok jogkörükkel élve megpróbálják kitiltani területükről a környezetszennyező üzemeket. Ilyen döntést hozott a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság is. Szorgalmazza, hogy a magnezitművek t’ahanovicei két forgókemencéjét állítsák le. A lakosok elégedettséggel fogadták a döntést, az illetékesek nem, holott a változtatásra több év áll a rendelkezésükre. Ez és számos más példa is bizonyítja, hogy a nemzeti bizottságoknak élniük kell a megnövekedett jogkörükkel még akkor is, ha ez a nehezebb, mert a jövőben ez az egyetlen járható út. NÉMETH JÁNOS A VILÁGGAZDASAG s! ll1*» Nemcsak jól, hanem mindenekelőtt gyorsan lehet ebédelni a minszki (Belorusz SZSZK) Integrál termelési egyesülés ebédlőjében. Ez annak köszönhető, hogy az ebédlő teljesen automatizált. (ÖSTK-felvétel) Szovjet vállalatok az olasz Cogo- lo és a jugoszláv Montex céggel szerződést írtak alá évi 20 millió pár lábbeli összkapacitású 10 cipőipari vállalat felépítésére. A gyárak- amelyeket csúcstechnológiával szerelnek fel, s a kivitelezők kulcsrakészen adnak át a megrendelőnek, a szovjet könnyűipari minisztériumnak - az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Belorussziában, Üzbegisztánban és további tagköztársaságokban épülnek fel. Termékeik egy része külföldre kerül. Korszerű vezérlőrendszer-gyártó üzem építése kezdődött meg az örmény fővárosban. A beruházás kivitelezését helybeli és jugoszláviai szakemberek vezetik. A berendezéseket a nagy-britanniai Simon Car- ves cég szállítja. A jereváni gyár- amelyben a termelés a tervek szerint 1991-ben indul be - 3 ezer embert foglalkoztat majd. Új fejezet kezdődik a nyugat-uk- rajnai Tismenyica szörmefeldolgozó társulás közel 100 éves történetében: egy holland céggel vegyesvállalat létrehozásáról írt alá egyezményt. Amint azt Bogdán Darcsin, a szovjet társulás vezérigazgatója elmondta, maga nemében ez az első közös vállalat a Szovjetunió szőrmeiparában. A hollandiai cég gépeket, vegyszereket és festékeket szállít újdonsült szovjet partnerének. Ezenkívül a Máltán és az NSZK-ban levő részlegein megkezdi az új vállalatnál alkalmazásra kerülő dolgozók továbbképzését. A két szerződő fél azzal számol, hogy a nyereség 51 százaléka a szovjet partnert, 49 százaléka pedig a hollandiait illeti meg. Intervin néven új szovjet-ausztrál borászati vegyesvállalatot hoztak létre Moldávia fővárosában. A megállapodás értelmében a társulás egyúttal befejezi a köztársaságban most készülő borpalackozó üzem építését, valamint két újat is tető alá hoz. Továbbá a főváros közelében szállodát és más idegenforgalmi létesítményeket, Kisinyov közigazgatási határán belül pedig egy kereskedelmi oktatóközpontot épít fel. Az ausztráliai partner mindenekelőtt gépekkel és más berendezésekkel látja el az egész beruházást. A borászati közös vállalat várhatóan másfél év múlva tölti meg az első boros-, illetve pezsgőspalackot. Moszkvában nemrég mutatták be azt a nagyteljesítményű - 32 bites mikroprocesszorral felszerelt - számítórendszert, amelyet az Inter- qadro szovjet-francia-olasz vegyesvállalat szakemberei fejlesztettek ki. A kompatibilis rendszer „megfér“ más típusú számítógépekkel is. Az új berendezés nagy érdeklődést váltott ki szakmai körökben: eddig mintegy 100 szovjet vállalat tájékoztatott megrendelési szándékáról. Az új „nemzetközi“ számítástechnikai rendszer a hazai és a magyarországi piacon is megjelenik. ÚJ SZÚ 4 1989. VII. 2
