Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám, csütörtök

NAGYMAROSI VÉLEMÉNYEK A VÍZLÉPCSŐRŐL II. Nagymaroson akarják... Másnap ismét Nagymarosra láto­gattunk. Ezúttal Ádám Tibor, az MSZMP Nagymaros Nagyközségi Bizottságának függetlenített titkára és dr. Fekete László, á Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára fogadott. A tanács titkári iro­dájának falán a Gabcíkovo-Nagy­maros Vízlépcsőrendszer építésé­nek tervrajzai, térképei. Egyikük- másikuk a Gabcíkovói Helyi Nemzeti Bizottság helyiségeiben is ott függ. Voksolt a község Ádám Tibor: Az itt élők többsége a kormány döntését megelőzően és most is úgy vélekedik, hogy tisztelet­ben tartva a nemzetközi szerződé­seket a nagymarosi vízlépcsőt meg kell építeni. Mivel sokáig úgy nézett ki, hogy a beruházásnak csak ellen­zői vannak, a Duna Körhöz hasonló­an mi is aláírásgyűjtésbe fogtunk. Községünk mintegy 5 ezer főnyi la­kosságából 3200 a választópolgár. Közülük vagy 2300-an az építés mellett, ötvenen pedig ellene voksol­tak. A többieknek nem volt vélemé­nyük. A környező balparti községek lakosságának véleménye egyezik a miénkkel. Másfél hónap alatt mint­egy 80 ezer támogató aláírást kap­tunk. Hadd említsem meg, hogy az ellenzőknek négy év alatt 150 ezret sikerült szerezniük. A listát átadtuk az Országgyűlés alelnökének, s a gyűjtést tovább folytatjuk. A lakosságot a munkálatok leállí­tása megdöbbentette. Hiszen a kor­mány Csehszlovákiával még az év februárjában is a munkálatok meg­gyorsításában egyezett meg. Közöl­ték, hogy új szempontok merültek fel, s a beruházás végleges sorsával kapcsolatos parlamenti előterjesz­tésre csak a két ország és a függet­len külföldi szakértők véleménye alapján kerülhet sor. Ezekről az új szempontokról azonban csak annyit tudunk, hogy szeizmikus és ökoló­giai jellegűek. Helyi érdekek Dr. Fekete László: A nagymarosi vízlépcső sorsának alakulását a he­lyi tanács régóta figyelemmel kíséri. Részeseinek tartjuk magunkat, hi­szen az része a falunak. A duzzasz­tóműtől eltekintve minden egyéb be­ruházásra mi adtuk és adjuk ki az engedélyt, ezért mindenről friss és pontos információink vannak. A kormány döntésével egy időben községünkben az infrastrukturális beruházások megvalósításának egy részét felfüggesztették, mások foly­tatódnak. Másfél évtizeden át azt hallottuk: ha majd az erőmű építése megkezdődik, azzal együtt megka­punk mindent, ami kell. Ügy érezzük ennek kapcsán a lakosság érdeké­ben sok infrastruktúrális beruházást lehet megvalósítani, s behozható a község több évtizedes lemaradá­sa. Ezek ugyan nem országos, csak helyi érdekek, ámde számunkra na­gyon fontosak. A szennyvízcsatorna gerince már elkészült. A budapesti Országos Vízügyi Beruházási Válla­lat - az Oviber- közreműködésével, mellyel szoros kapcsolataink van­nak, nyolc, a Dunára merőlegesen lefutó utcába bevezettük a vizet, csatornáztunk, leaszfaltoztuk az utakat. Sokan támadnak bennünket, pe­dig mi csak a község polgárainak az érdekeit védjük. Erre az engedélyek kiadásával megvannak az eszköze­ink. A problémák tisztázása érdeké­ben a lakosság részére az Oviberrel közösen minden hétfőn délután fo­gadónapot tartunk. Ha a kivitelezése során rájövünk arra, hogy az valaki­nek sérti az érdekeit, akkor igyeke­zünk kölcsönösen kielégítő megol­dást találni. így volt ez például a me­derfenéken végzett munkálatoknál is. Az osztrákok megegyeztek a la­kossággal abban, mikor robbant­sanak. Ádám Tibor: Ha a felmerült kérdé­seket tisztázzák, úgy érzem, nincs semmi jogalap arra, hogy a vízlép­cső ne épüljön meg. Ha igazoltak, a kormány akkor se vesse el a víz­lépcső megvalósításának a tervét, s azzal összhangban keresse a megoldást. Természetesen a Szi­getköz problémáira is gondolni kell. Mi a környezetvédő mozgalmakat alapvetően politikai töltésűeknek érezzük. Tagjaik, véleményünk sze­rint, szakmai téren nem lehetnek méltó partnerei a vízügyi szakem­bereknek. Dr. Fekete László: Egyetértek az­zal, amit Ádám Tibor mondott. Hadd fűzzem még hozzá, a végleges dön­tés csak akkor lesz igazságos, ha a szakértők által. feltárt tényeket a parlament és a közvélemény meg­ismeri. Ádám Tibor: Befejezésül még szeretném elmondani, hogy két éve - 1987 augusztusában - hivatalos és baráti kapcsolatot vettünk fel Gabcíkovóval és a Hydrostav válla­lattal. Azóta rendszeresen találko­zunk és megbeszéljük az építkezés­sel kapcsolatos problémákat. A gab- őíkovóiak az Oviber illetékeseivel is megismerkedtek. Községünk nevé­ben legutóbb kapcsolatot teremtet­tünk a budapesti csehszlovák nagy- követséggel. Az utolsó falugyűlésen részt vettek a követség és a konzu­lé ös^zhozama 1960-tól egyre fo­gyott, s 1966-68 óta a kifolyó és a kivett vízmennyiség összege meg­haladja a sokévi átlagos csapadék­beszivárgást. Már korábban is tud­tuk, hogy a tározót a hetvenes évek­ben még nagyobb hatások érik, ezért kiépítettünk egy karsztvízszint- észlelő hálózatot. Az így nyert ada­tokat térképen rögzítjük. Ezeket évente két példányban a bratislavai geológusoknak is elküldjük. Először 1982-84 között hangzot­tak el olyan nézetek, hogy a vízlép­cső a karsztvízforrásokat is veszé­lyezteti. Ezekkel az aggályokkal több ismeretterjesztő előadásban is foglalkoztam. Tudományos érvek­kel, a korábban nyert mérési adatok­kal a hallgatók döntő többségét min­dig sikerült meggyőznöm. Persze voltak, akik ezeket nem akarták elfo­gadni. Az emberek körében hihetet­A nagymarosi vízlépcső jövendő kezelőszemélyzetének (?) lakásai (A szerző felvétele) látus képviselői, a Pravda és Rudé právo tudósítója s a Csehszlovák Televízió is. Nagyon sajnálnánk, ha kapcsolatainkat, a két ország jó vi­szonyát Nagymaros kérdése meg­rontaná. Véleményünk szerint Csehszlovákiában is akkor járnak el helyesen, ha tartózkodva az emó­cióktól a kérdések tudományos megvitatására helyezik a hangsúlyt. Késnek az információk A vízlépcsőrendszernek legtöbb polémiát kiváltó kérdése a felszín alatti vízkészletekre való hatása. Ez­zel kapcsolatban csak egy, de igen fontos részkérdésre, a karsztvizek sorsára kaptunk választ. A karsztvi­zek Magyarországon az adott tér­ségben mintegy 2-2,5 millió ember vízszükségletét biztosítják. Veszé­lyeztetettségükkel kapcsolatos ag­gályokat dr. Lorberer Árpád hidroló- gus, a Vízgazdasági Tudományos Kutatóintézet - a Vituki - főmunka­társa oszlatta el.- A Duna a tervezett vízlépcső hatásterületén különféle felszín alatti víztározó képződményekkel áll kap­csolatban. A legjelentősebb felszín alatti tározórendszer, amellyel a fo­lyam felszíni vízkészlete összefügg, a Dunántúli-középhegység úgyne­vezett mezozoós főkarsztvíz-tározó rendszere. A múlt század óta ennek eredeti állapota a bányászat hatásá­ra fokozatosan megváltozott. A táro­lenül késnek az információk. így még az idén májusban is megjelent egy olyan írás, amely ezt a kérdést még az 1984-ben megfogalmazott laikus szemlélettel, a tudományos tények figyelembe vétele nélkül ve­tette fel. Ezt nem tudom megérteni. Megértem viszont azt, ha egy viseg­rádi háziasszony, ablakából kitekint­ve a Dunakanyarra, azt mondja: neki nem kell az erőmű, mert rontja a táj képét - jelentette ki dr. Lorberer.-A karsztvízkutatási programot a vízlépcsőrendszer várható hatása­inak feltárása érdekében 1987-ben fejlesztettük tovább. Az újabb ered­mények is csak a korábbi megállapí­tásainkat igazolják. A tervezett beru­házás a karsztvizekre semmiféle ne­gatív hatással nem lesz. A vízí erő­mű építéséhez sem nekem, sem kutatótársaimnak nem fűződnek anyagi érdekei. Ezzel senki sem vádolhat bennünket. Egyikünk sem fél attól, hogy a duzzasztás megcá­folná vizsgálataink eredményeit. Ha a karsztvíztározó rendszer területén folytatott bányászatnak a karsztvízre kifejtett hatását a vízi erőműével vetjük össze, akkor e tekintetben az előbbi sokkal durvább beavatkozás volt. A térségben üzemelő bányá­szat negatív következményeit most igyekszünk felszámolni, s ez bizony nem lesz olcsó mulatság. POMICHAL RICHÁRD KGST-n belüli tudományos együttműködés A gazdaságilag fontos fémeket tartalmazó mélytengeri mangán- konkréciók felkutatására, bányászá- sára és feldolgozására 1987-ben a KGST-tagországok létrehozták az Interoceanmetal nemzetközi szerve­zetet, amelynek székhelye a len­gyelországi Szczecinben van. A gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködési programban részt vesz a Kutná Hora-i Ásványku­tató Intézet is. Jelenleg a tudományos-műszaki együttműködés súlypontja a man- gánkonkréciók felkutatásáról az ás­ványok más, perspektivikus típusai­nak, pl. a foszforitoknak a kutatására tevődött át - mondta Libor Krecirik, az intézet igazgatója. Intézetünk tevékeny részt vállal a közös munkákból, főleg az új típusú nyersanyagok összetételé­nek vizsgálatában és a nyersanya­gok feldolgozásában. Feladataink közé tartozik a földtani kutató mun­kák hatásainak vizsgálata a tengeri környezetre és az utóbbi védelmét szolgáló intézkedések kidolgozása. Bővíteni kívánjuk részvételünket a szervezet munkájában, szívesen létesítenénk tájékoztató szolgálta­tást, a KGST-tagországok számára. Fontos szerepet játszik intéze­tünk életében a hasonló intézetekkel folytatott közvetlen kétoldalú tudo­mányos-műszaki együttműködés. Csehszlovákia és az NDK nyers­anyagproblémái sok hasonló vonást mutatnak: nem teljes a nyersanyag- bázis, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar magas fokú nyersanyag- és energia igényessége, vagy a spe­ciális nyersanyagok és anyagok iránti kereslet. Mindez szoros együttműködés kialakításához ve­zetett a drezdai ásiványkutató inté­zettel (IFR). Az együttműködés egyik fő előnye a beruházási és nem beruházási jellegű pénzeszközök je­lentős megtakarítása, amelyet az ál­tal érünk el, hogy mindkét fél térítés- mentesen gépeket, berendezéseket kölcsönöz partnerének. (ÖSTK) r-l KOMMENTÁLJUK Kinek jó a brigádforma? Ha vizsgálódásunkat leszűkítjük a mezőgazdasági üzemekre és a statisztikai adatokat vesszük alapul, a kérdésre akár az ismert embere válogatja, vagy ahány ház, annyi szokás közmon­dásokkal is válaszolhatunk. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás egyes vállalatoknál erős gyökereket eresztett, s a termelőmunkában közvetlenül érdekelteknek a fele, sőt helyenként már háromnegyede az új alapelvek szellemében dolgozik, viszont több szövetkezetnél és állami gazdaságnál csak egy-két kollektíva tért át az új módszerre, azok is inkább csak a kimutatás kedvéért, vagyis „papíron“. A Komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemeiben az elmúlt évben már 155 kollektíva közel háromezer tagja tevékeny­kedett a brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás alapelveinek megfelelően. Ez összességében több a tervezett­nél, elégedettségre mégsem adhat okot. Ugyanis a szövetkeze­tekben összesen 134 kollektíva alkalmazta a brigádformát, s ebből a hurbanovóiban 22, a lakszakátlasiban (Sokolce) 14, a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) szövetkezetben pedig 10 ilyen önelszámoló egység volt, miközben a 22 szövetkezet között négy olyan volt, ahol csupán három, vagy ennél kevesebb kollektívában érvényesítették a korszerű ösztönzési alapelveket. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban hasonló a hely­zet. A szövetkezetekben a brigádforma előnyeit 63 kollektíva 920 tagja igyekszik kihasználni. Ha figyelembe vesszük, hogy a járásban 23 szövetkezet van és közülük az ekecsi (Okoő) öt, a somorjai (Samorín) szövetkezet pedig kilenc kollektívával szerepel a kezdeményezők között, akkor a helyzet elgondolkod­tató. A kimutatásokban legszembetűnőbb az aránytalanság. Okai­nak vizsgálata tanulságosabb, ha a különbözőségek hátterét a pozitív értelemben „kiugró“ üzemek szemszögéből elemezzük. Ahol a brigádformát szélesebb körben és huzamosabb ideje érvényesítik, ott már korábban fokozatosan és tervszerűen fejlesztették az üzemen belüli önelszámolást. így jutottak el a brigádformáig, amely az önelszámoló egységen belül, a dolgo­zókollektíva szintjén a legösztönzőbb munkaszervezési és díja­zási lehetőség. Vagyis a brigádformát nem lehet csak úgy „bevezetni“, mert most ez a „sikk“. S még inkább nehéz ilyen alapon tartósan és jó eredménnyel alkalmazni. A brigádrend­szerú munkaszervezésre és javadalmazásra való áttérés komp­lex feladat. Nem szűkíthető le egyoldalúan a kollektív díjazásra és premizálásra, sőt ez az egész folyamatnak az utolsó része. A brigádforma újszerű tervezést, üzemirányítást és megfelelő termelési-múszaki feltételeket igényel, és a tevékenységükben egymásra utalt részlegek együttműködését is szükségessé teszi. Ezt bizonyítja, hogy ahol előbb megteremtették a nélkülözhetet­len feltételeket, és csak ezt követően kezdtek az egyes dolgozó­kollektívák e hatékony ösztönzési forma szellemében dolgozni, ott nem egy-kettő érvényesíti (tessék-lássék alapon) az új alapelveket, hanem tíz-húsz kollektíva, és következetesen. Egyéb útmutató tanulságok is kiolvashatók a kimutatásokból. Például a brigádformát érvényesítő kollektíváknak több mint a fele az állattenyésztésben dolgozik. Egyrészt azért, mert itt az egyéni teljesítményeket és a ráfordításokat aránylag könnyű kimutatni, másrészt a kollektívák összetétele rendszerint állandó, ami ugyancsak fontos feltétel. Sikerrel és eredménnyel próbálkoznak a mezőgazdasági üzemeknél a brigádrendszerú munkaszervezés és bérezés bevezetésével a szolgáltatási rész­legeken és a melléküzemági termelésben. A növénytermesztési ágazatban a speciális növények termesztésénél alakulnak legin­kább brigádformát alkalmazó csoportok. Ugyancsak figyelemre méltó néhány mezőgazdasági üzem próbálkozása az egy konkrét munka elvégzésére alakult ideiglenes dolgozókollektívákkal. Ezekben az egyéni anyagi érdekeltséget a brigádforma elemeivel mélyítik el. S van még egy lényeges szempont, melyről szólni kell. Az irányelveknek megfelelően, az ötéves tervidőszak végén a mező- gazdaságban dolgozók nagyobb részénél, de legalább a felénél kellene alkalmazni a brigádforma alapelveit. Ebben nincs ellent­mondás, a mennyiség és a minőség pozitívan hat egymásra. Ugyanis tények bizonyíják, hogy egy adott kollektíva jobban és következetesebben tudja érvényesíteni a brigádrendszerú mun­kaszervezés és javadalmazás alapelveit, ha a munkáját befolyá­soló kollektívák szintén a brigádforma szellemében dolgoznak. Aligha szükséges bizonygatni, hogy a mezőgazdasági üzemek­ben alig akad dolgozókollektíva, amely munkaeredményei tekin­tetében más kollektívák helytállásától teljesen független lenne. EGRI FERENC Rendszeres gyakorlati és elméleti képzésben részesítik 1984 óta a szerelőket az Ostravai Kohóipari Szerelővállalatnál. Olyan biztonsági eszközök használatával ismerkednek meg, melyek csökkentik vagy kizárják a baleseteket. Az elmúlt öt évben 250 alkalmazott végezte el a tanfolyamot. Felvételünkön Václav Wicher mérnök (balról) a tanfolyam vezetője Peter Kovall művezetővel. (Petr Berger felvétele - ÓTK) ÚJ SZÚ 4 1989. VII. 20

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents