Új Szó, 1989. július (42. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-19 / 168. szám, szerda

Nyílt politika, nyilt tájékoztatás (Folytatás a 3. oldalról) a tájékoztató eszközök ügyének tekintik, miközben a jogos bírálat esetében is előfordul, hogy azt figyelmen kívül hagy­ják, sőt meg akarják akadályozni köz­lését. A gazdasági szféra és az újságírók közti bizalmatlanság kialakulásában ré­szük van a tájékoztató eszközöknek is. Sok bíráló anyag még mindig felületes, egyoldalú, elfogult, megsérti az újságírói munka eszmei, szakmai és etikai alapel­veit. A szerkesztőségek vezetőinek, a ki­adóknak és a pártszervezeteknek foko­zott figyelmet kell szentelniük ezeknek a kérdéseknek, szolgálati és pártvonalon is meg kell teremteniük a szervezési és káderfeltételeket a szakavatott, társadal­milag szükséges, hatékony bíráló publi­cisztikához, harcolni kell, a szubjektív megközelítések ellen, respektálni kell a közvélemény, valamint a bírált egyének és intézmények észrevételeit, és követke­zetesen a társadalmi érdekekből kell kiin­dulni. A CSKP szerveinek, főleg a kerületek­ben és járásokban még hatékonyabban kell hozzájárulniuk a tájékoztató eszközök munkájának javításához, ellenőrző, szer­vező és ebből eredő bíráló szerepük telje­sítése során. Alapvető fordulatot kell elér­ni abban, hogy a helyi sajtót kihasználják a különböző fogyatékosságok megoldása érdekében. A bírálat fejlesztésében és közlésében jó tapasztalatokat szereztek az Észak-csehországi, a Nyugat-cseh- országi, az Észak-morvaországi és a Dél- morvaországi kerületekben. A CSKP Prá­gai Városi Bizottsága nagyon aktívan ki­használja sajtószervét, a Veőerní Prahát arra, hogy tájékoztassa a közvéleményt, névszerint ki felelős az adott probléma megoldásáért, valamint arra, hogy ellen­őrizzék a feladatok teljesítését is. A ta­pasztalatokat nagyobb mértékben kell ki­használni azzal a céllal, hogy a tájékozta­tó eszközökben javítsuk a bírálatot, fo­kozzuk konstruktív hozzájárulását az át­alakítás feladatainak megoldásához. V. A konkrét kérdésekkel kapcsolatos nyílt vita és véleménycsere lassan szer­ves része lesz az újságcikknek, a rádió és tévéprogramoknak. Egyre gyakoribbak az olvasói visszhangok és éppen ezek ösz­tönzésére születik sok szerkesztőségi anyag. Ezeket a tapasztalatokat tovább kell fejleszteni a CSKP XVIII. kongresszu­sának előkészítésével kapcsolatban is és a tömegtájékoztatási eszközökön ke­resztül lehetőséget kell adni az emberek­nek ahhoz, hogy kifejtsék véleményüket a felvetődő kérdésekről, s így részt ve­gyenek a kongresszus dokumentumainak megformálásában. Elengedhetetlen, hogy a vitából kiküszöböljük a formaliz­must, a külsőségeket, át kell gondolni, hogyan megszervezni a nyílt vitákat, hogy társadalmi hasznuk a lehető legna­gyobb legyen. Ez azonban nemcsak azt jelenti, hogy teret adunk a vitának a tö­megtájékoztatás eszközeiben, hanem azt is, - és mindenekelőtt -, hogy összefog­laljuk a tapasztalatokat, levonjuk a követ­keztetéseket, nem hagyjuk válasz nélkül a felvetett kérdéseket, megoldás nélkül a,problémákat, s így mozgósítjuk a köz­véleményt az átalakításban való aktív, részvételre. A viták továbbfejlesztésénél a tájékoz­tatás eszközeinek abból kell kiindulniuk, hogy a nézetek szocialista pluralizmusa nem azt jelenti, hogy egyfajta nézetet rákényszerítünk másokra, hogy teret adunk egyes olyan csoportok nyomásá­nak, amelyek csak saját önző érdekeiket követik, hanem azt, hogy különböző né­zetek szintézisével keressük az optimális megoldást Elvi és erkölcsi feltétéi a tár­sadalommal szembeni felelősség, a té­nyek hitelessége és bizonyíthatósága. Ebből kell a szerkesztőségeknek kiindul­niuk és átgondoltan publikálniuk az egyes álláspontokat - amelyek egymással ellen­tétben is lehetnek de mindig nagy politikai felelősséggel a meghatározott cél érdekében. Nagyon értékes tapasztala­tokkal rendelkezik ezzel kapcsolatban fő­leg a Rudé právo. A közvélemény tájékoztatása a Nem­zeti Frontba tömörült társadalmi szerve­zetek, a politikai pártok és egyéb szerve­zetek tevékenységéről az utóbbi időben elmélyült. Ebben segített az, hogy megja­vultak a kapcsolatok a tájékoztatási esz­közök és az említett szervezetek központi bizottságai között és az is, hogy sokkal átgondoltabban tervezik ezt a publicitást. Az erről a területről származó híranyag minőségének javításához hozzájárult az, hogy a központi tájékoztatási eszközök egyes szerkesztői csak a Nemzeti Front­ba tömörült szervezetek tevékenységével foglalkoznak. Az egyes szervezetek kongresszusai előtt rendszeresen bővül­nek az ilyen információk, de ez még mindig nem elég, és hiányzik a közlés kontinuitása is. A törvényhozó testületek tevékenysé­géről a Szövetségi Gyűlés és a Nemze­tek Kamarája, a Népek Kamarája, illetve a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács munkájáról a tájékozta­tási eszközök most sokkal tartalmasabb információkat közölnek, mint régebben és hatékonyabb módszereket is alkal­maznak. Általában azonban még mindig hiányoznak a kifejezőbb anyagok a kép­viselőtestületek munkájáról mint egész­ről, munkamódszereikről és a vita­anyagok megtárgyalásának módjairól. Javítani kell a képviselői felmérések so­rán szerzett tapasztalatok publikálását, ugyanúgy, mint az elfogadott határozatok ellenőrzése eredményeinek közlését is. A nemzeti bizottságok feladatai a szocia­lista demokrácia fejlesztésében és a gaz­dasági mechanizmus átalakításában cí­mű dokumentum elfogadása után a publi­citás most helyes irányba kezd orientá­lódni, mégpedig a nemzeti bizottságok jogkörének kihasználására, bemutatják a jó tapasztalatokat, leleplezik az akadá­lyokat, amelyek eddig gátolták az állam­polgárok részvételét az irányításban. Po­zitív tapasztalatokat szereztek ott, ahol a CSKP kerületi bizottságai a nyílt tájé­koztatással kapcsolatos dokumentumhoz saját határozatokat fogadtak el és ellenőr­zik is ezek teljesítését a kerületi és a járá­si nemzeti bizottságok szintjén. A tájékoztatásnak ebben a formájában azonban még mindig észlelhetők kampá­nyok, kevés a hátásos anyag a választott szervek aktivitásáról, a nemzeti bizottsá­gok autoritásának megerősítéséről kevés a fiatal képviselőt és tisztségviselőt be­mutató portré. A másik oldalon viszont a tájékoztatási eszközök nem mindig különböztetik meg a nemzeti bizottságok munkájában a szubjektív hiányosságokat és a jogkör érvényesítésének objektív akadályait a városokban és a falvakban. Továbbra is sok kritika éri azoknak a problémáknak a megoldását, amelyekre a nemzeti bi­zottságok tisztségviselőinek és képviselő­inek nincs hatáskörük. Az ilyen kritika elveszti szervező feladatát, megkárosítja az állampolgárok és a népképviseleti szervek viszonyát. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy átnézhetünk a nemzeti bizottságok apparátusának formális és elidegenedett munkamódszerei, admi­nisztratív és bürokratikus hozzáállása fö­lött. Itt aktívabb szerepet kell vállalnia a kerületi és helyi sajtónak is. A nyílt tájékoztatás további elmélyíté­sével kapcsolatban újra felmerül egy spe­ciális, országos hatáskörű napilap indítá­sának kérdése, amely a szocialista állam és a szocialista demokrácia fejlesztésével kapcsolatos avatott híradással foglalkoz­na. Ennek feladata az lenne, hogy infor­málja a közvéleményt a legfelsőbb képvi­seleti szervek, a szövetségi és nemzeti kormányok és más állami intézetek konk­rét tevékenységéről és hogy megfelelő platformot alakítson ki a nyilvánosság és a legfőbb képviseleti szervek jobb és konstruktív dialógusához. Lehetővé tenné azoknak a dokumentumoknak és anya­goknak a közlését is, amelyek a sajtó jelenlegi szerkezetében csak korlátozott méretben, esetleg speciális nyomtatvá­nyokban látnak napvilágot (beleértve né­hány törvényt és annak magyarázatát is). A beszámoló ugyancsak rámutat egyes, a nyugati tömegtájékoztató eszkö­zök és más ideológiai diverziós központok által támogatott egyének és csoportok azon kísérleteire, amelyekkel vissza akar­nak élni a mélyülő demokratizálással, s olyan szocialista-ellenes akcióra hívnak fel, amelyek megbontják a társadalom egységét, nyugtalanságot szítanak az ál­lampolgárok között és nemzetközi mére­tekben konfliktusos helyzetet idéznek elő. A tömegtájékoztató eszközöknek keres­niük kell az ilyen igyekezetekkel szembe­ni fellépés megfelelő módszereit, hogy e kérdések megvilágítása során miként lehet mentesülni a túlhaladott sztereo­tipiáktól, következetesen elválasztani a szocialista pluralizmus fejlesztését a szocialista- és társadalomellenes néze­tek terjesztésétől, hogy ne engedjék meg a gondtalanság és politikai éretlenség megnyilvánulásait. A tömegtájékoztató eszközöknek, el­sősorban a pártsajtónak, de a rádiónak és a televíziónak úgyszintén az illetékes ál­lamhatalmi szervekkel együttműködés­ben fontolóra kell venniük, miként hathat­nak differenciáltan és érvekkel alátá­masztva a széles nyilvánosságra, konkrét adatok alapján leleplezve a szocialista­ellenes akciók tervezőinek céljait, tevé­kenységük lényegét és jellegét, azt, hogy az osztályellenség terveiben, a törvényte­len csoportok milyen helyet és szerepet töltenek be. Jobban ki kell használni a kerületi, a járási és a városi sajtót, vagyis ahol ezek az emberek tevékenykednek. Diffe­renciáltan kell közelíteni ehhez a publici­táshoz, mentesíteni a puszta hivatalos hírközléstől, több saját álláspontot kell közölni egyes szerkesztőségektől, olyano­kat, amelyek a széles nyilvánosság véle­ményére és az olvasói levelekre támasz­kodnak. Nem lehet e problémakörre a szocialista demokrácia fejlesztésétől el­szigetelten tekinteni, ellenkezőleg, rá kell mutatni a lehetőségeire, s a szocialistael­lenes csoportok destabilizáló szerepe el­leni küzdelemben bekövetkezett fejlődé­sére. Mindezzel párhuzamosan szilárdí­tani kell azt a meggyőződést, hogy a biz­tonság és a közrend nem csupán az állami szervek, hanem egyúttal minden állampolgár ügye is. E problémákról nyíltan kell tájékoztatni a közvéleményt, erősíteni a jogtudatát. Ehhez elkerülhetetlenül bővíteni és inten­zívebbé tenni a belügyminisztériumok, a legfőbb ügyészség és az igazságügymi­nisztériumok együttműködését és össze­hangolt fellépését a tömegtájékoztató eszközökkel, ez utóbbiakat ellátni a szük­séges én/ekkel és adatokkal. VI. A világban végbemenő változások és hatásuk az emberek tudatára és magatar­tására, új és hatékony munkaformákat kívánnak meg a külpolitikai híradás és publicisztika terén is. Egyrészt a külpoliti­kai információk terén sikerült felszámolni a fekete-fehér látásmódot, másrészt vi­szont ezek az igyekezetek nélkülözik a je­lenlegi kapitalizmus, az imperializmus po­litikájával kapcsolatosan elkerülhetetlenül szükséges osztályszemléletet. Az állam­közi kapcsolatok deideologizálása, amit az új politikai gondolkodásmód megköve­tel, nem jelentheti a külpolitikai propagan­da ideológiai gyengülését. A külföldről szóló híradásokat következetesen meg kell szabadítani a bevett diplomáciai kli­séktől, a szakmai nyelvi fordulatoktól. A nyilvános tájékoztatás minőségének javítása során különösen fontos szerepet töltenek be a külföldi tudósítók. Az új szükségletek szempontjából kell felülvizs­gálni tevékenységüket, hatékonyabbá tenni a munkamegosztást a hírügynöksé­gi tudósítások, valamint a más hírközlő eszközök tudósítóinak munkája között. Ez utóbbiaknak ugyanis sokkal többet kell a terepen dolgozniuk, közvetlenül be kell mutatniuk atársadalmi realitásokat, erede­ti autentikus anyagokat közölni azoknak az országoknak az életéről, ahol tevékeny­kednek. Munkájuk elválaszthatatlan ré­szévé kell válnia a hazafias nevelésnek, az anyaország iránti tiszteletnek, büszke­ségnek. Különleges felelősséget tölt be e szempontból a rádió és a televízió, hiszen e kettőnek van a legnagyobb tö­meghatása - érzelmi szempontból is. A szerkesztőségeknek - káderszem­pontból is - rendkívüli figyelmet kell szen­telniük annak, hogy mélyítsék és bővítsék a tájékoztatást a szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban végbemenő társa­dalmi folyamatokról. Meg kell mutatniuk, ezek miként segíthetik elő azoknak a stra­tégiai céloknak az elérését, amelyek or­szágainkra nézve közösek, valamint a szocializmus tekintélyének növekedé­sét a világban. Konkrét példákon kell bemutatni a nyilvánosságnak annak a küzdelemnek a terjedelmét, bonyolult­ságát és kockázatait, amelyet az egyes országokban a kommunista pártok vívnak a szocializmus jövőjéért. A tömegtájékoz­tató eszközök figyelmét elsősorban az átalakítás folyamatának progresszív megnyilvánulásaira, a szükséges tapasz­talatok és jó példák terjesztésére kell összpontosítani. Emellett nem szabad semmit könnyelműen venni, teljes mér­tékben tiszteletben kell tartani a realitáso­kat, tárgyszerűen és konstruktívan közelí­teni a gondok és hiányosságok megoldá­sához. Emellett nagyon fontos, hogy az egyes országokban figyelembe vegyük a fejlődés specifikumait, s az ilyen témájú publicitás során el kell tekinteni a kon­junkturális megközelítésektől. Javítani kell a KGST tevékenységéről szóló híradást. A jelenlegi helyzet javítása érdekében a csehszlovák fél teljes mér­tékben támogatta A KGST tevékenységé­ről szóló tájékoztatás javításának terve­zete című dokumentumot, melyet az idei év elején a szovjet fél terjesztett elő. A nyílt tájékoztatás jelenlegi minősége szempontjából kell közelíteni a hivatalos akciókról, látogatásokról és tárgyalások­ról - legyenek ezek két- vagy sokoldalúak - szóló tájékoztatáshoz is. Nagyon fontos rámutatni: milyen konkrét eredmények születtek, esetleg milyen problémákat nem sikerült megoldani, mely kérdések­kel kapcsolatban különbözőek az állás­pontok. Az általános síkon mozgó tájé­koztatások - amelyek e téren még túl­súlyban vannak - a közvéleményben nem keltenek jó visszhangot, s nem tükrözik a szocialista országok párt- és állami szintű kapcsolatainak aktív tartalmát. A külpolitikai tájékoztatás minőségi ja­vításának fontos feltétele, hogy javuljon a képviseleti szervek együttműködése a tudósítókkal. Még mindig egy egész sor akadály van itt, s ezeket mielőbb fel kell számolni. Elkerülhetetlenül szükség van arra, hogy a külképviseleti hivatalok fele­lősségteljes tisztségviselői mindenütt úgy tekintsenek a tudósítókra, mint politikai dolgozókra, teljes megértést tanúsítsanak munkájuk iránt és támogassák őket, te­gyék hozzáférhetővé számukra a külpoli­tikai híradásokhoz szükséges információ­kat aktívan és rendszeresen foglalkozza­nak velük. Amint az eddigi ismeretek is mutatják, s ahogy azt a CSKP KB legutóbbi ülésé­nek határozataiból eredő szükségletek is bizonyítják, a nyilvános tájékoztatás lenini elveit következetesebben és átfogóbban kell alkalmazni, mint mindenfajta politikai és ideológiai tevékenység alapelveinek egyikét. Minden érintett területen teljes mértékben értékelni kell a nyilvános tájé­koztatást mint az aktivitás és elkötelezett­ség növelésének jelentős eszközét. Ez a kommunisták, a dolgozók és az állam­polgárok legszélesebb rétegei öntudatos­ságának és felkészültségének is haté­kony eszköze, azzal a céllal, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi át­alakításban, a pártpolitikának a minden­napok gyakorlatába való átültetésében. Mindez megköveteli, hogy elsősorban a következő kérdéseknek szenteljünk fo­kozott figyelmet: I A pártmunkáról szóló tájékoztatás . javítása terén a CSKP KB Elnök­ségének (a csehországi pártmunkát irá­nyító bizottságnak, az SZLKP KB Elnök­ségének) üléseiről kiadott közlemények­kel összefüggésben mélyíteni a tájékoz­tatást a megvitatott alapvető politikai-tár­sadalmi jelentőségű kérdésekről. Ezek átfogóbb megvilágítása érdeké­ben következetesen érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy a vezető párttisztségvi­selők (a politikai irányítás minden fokán) rendszeresen szerepeljenek a tömegtájé­koztató eszközökben, megvilágítsák a pártpolitika céljait, s felelősségteljesen tájékoztassanak e célok gyakorlati meg­valósításáról. Rendszeresen ós megfelelő mérték­ben kell a pártsajtóban, mindenekelőtt a Rudé právóban, a Pravdában és a Párt­életben publikálni a CSKP KB szervei tanácskozásának fontos anyagait és be­számolóit, amelyek szükségesek a part­szervek és -szervezetek tevékenységé­hez, a párt vezető szerepe kibontakozta­tásához, a gazdasági és társadalmi gya­korlat új feltételei között. Abból a célból, hogy mélyebb legyen a tájékoztatás a ke­rületi és járási pártbizottságok munkája homlokterében álló kulcsfontosságú kér­désekről, s el kell gondolkodni a hasonló lehetőségekről a kerületi és a helyi sajtó­ban is. Lényegesen javítani kell a tájékozta­tást a pártalapszervezetek tevékenységé­ről, mindenekelőtt a kerületi és a helyi sajtóban. Többször kell szót adni az alap­szervezetek tisztségviselőinek. Konkrét példákon kell bemutatni, hogyan kapcso­lódik a pártmunka a munkahelyek és helységek legfontosabb feladatainak biz­tosításához, a dolgozók jogos igényei kielégítéséhez, hogyan járnak el a párt­szervek a kommunisták és a többi állam­polgár elvárásai teljesítése során. Erősí­teni kell a tájékoztató eszközöknek, mint a párt- és társadalmi ellenőrzés eszközei­nek szerepét, ellenőrző szerepüket azon a téren, hogy hogyan valósulnak meg a párthatározatok, érvényesül a párt poli­tikája az állami, gazdasági és társadalmi szervekben, a társadalom életének min­den területén. A pártépítés minden szintjén el kell mélyíteni a pártszervek együttműködését a szerkesztőségekkel, biztosítani kell céU tudatos politikai vezetésüket, az újságíró­kat fel kell vértezni a szükséges informá­ciókkal és érvekkel a pártpolitika időszerű feladataira vonatkozóan a párthatároza­tok teljesítéséről. N A szociális-gazdasági folyama- . tokról való tájékoztatás elmélyí­tése érdekében intenzíven törekedni kell a konkrét tapasztalatok és a jó példák megvilágítására a gazdasági építés gya­korlatából. Az egyes minisztériumok, vállalatok, és pártszervezetek ebben a vonatkozás­ban együtt kell hogy működjenek a szer­kesztőségekkel, ötleteket, konkrét ténye­ket és példákat kell nekik szolgáltatniuk A bíráló anyagok közlésekor biztosíta­ni kell a kivezető utak keresését, közzé kell tenni a helyzet javítását célzó intézke­déseket, figyelemmel kell kísérni teljesíté­süket. Fejleszteni kell a kritikát, mint a nyíit politika és nyilvános tájékoztatás elválaszthatatlan részét, a problémák sokoldalú megismerésének és konstruk­tív megoldásának módszerét. Következetesebben és lényegesen szélesebb körben kell érvényesíteni az egyes reszortok és más állami szervek vezetőinek arra vonatkozó kötelezettsé­gét, hogy rendszeresen és a szükség szerint tájékoztassák a közvéleményt a tömegtájékoztató eszközök által a fela­datok teljesítéséről az általuk irányított szakaszokon. Egyben jobban elő kell ké­szíteni ezeket a fellépéseket, el kell mé­lyíteni szakavatottságukat, nyíltságukat és meggyőző erejüket. Határozottabban kell felszámolni a nyilvános tájékoztatás kibontakozását gátló akadályokat, különösen a felelős dolgozók egy részének még mindig alkal­mazott gyakorlatát, mindenekelőtt a mi­nisztériumokban és az irányítás alacso­nyabb szintjein. Egyes felelős dolgozók még mindig elutasítják a problémák meg­vitatását a nyilvánosság bevonásával, nem értékelik megfelelőképpen a gazda­sági folyamatokra és az emberek tudatára gyakorolt hatásuk politikai vonatkozását. Az ésszerű, a problémák megoldásá­hoz vezető konstruktív utak keresése ér­dekében a gazdasági és társadalmi átala­kítással összefüggő legkülönbözőbb kér­dések megvilágításával, s az embereknek az irányításban való részvétele növelésé­vel összefüggésben a sajtóban, a rádió­ban és a televízióban vitákat, beszélgeté­seket kell szervezni az olvasókkal, a hall­gatókkal és a nézőkkel. Ezeket a beszél­getéseket a dolgok mély ismerete, a kul­túra, a szocialista pluralizmus elveinek tiszteletben tartása kell hogy jellemezze. Magas politikai és professzionális szinten kell a szerkesztőségekben előkészíteni a nyilvános vitákat, azokról a dokumen­tumtervezetekről, amelyeket a CSKP XVIII. kongresszusa elé terjesztenek. Lé­nyegesen magasabb hatékonyságot kell elérni a szerkesztőségek, mindenekelőtt a napi sajtó sajátos lehetőségei és hozzá­állásai kihasználása terén. Egyben el kell mélyíteni a munka minőségét a levelekkel és a telefonhívásokkal, folyamatosan ja­vítani kell a „visszajelzési rendszert“, mindenekelőtt a helyi sajtóban kell meg­teremteni a feltételeket a levelezők szá­mának növelésére a húsz-harmincöt éves korosztályon belül. m Tovább kell korlátozni a proto- • kolláris információk publikálá­sát, mivel ezek az információk a nyilvános tájékoztatás szempontjából nem rendel­keznek elvi jelentőséggel. A szocialista országokból érkező pro­tokolláris információkban fokozni kell a tárgyszerűséget, és az érvelés értékét. Komplex módon kell foglalkozni a proto­kolláris hírszolgáltatással, mind belső, mind pedig a külpolitikai propaganda vo­natkozásában. A továbbiakban is konkré­tan kell megoldani a külpolitikai tudósító­ink által figyelt területek ésszerű tükrözé­sét oly módon, hogy az megfeleljen azok­nak a követelményeknek, amelyeket kül­politikánknak kell teljesítenie. Minőségileg javítani kell a külföldi tudósítók kiválasztá­sát, felkészültségét és működésük szín­vonalát. Hatékonyabban kell irányítani te­vékenységüket. I\/ A jelenlegi társadalmi folya­I V . matokról való nyilvános tájé­koztatás elmélyítésével összefüggő új fel­adatok megkövetelik az újságírók felké­szültségének, politikai és szakképesíté­sének további növelését. Ehhez meg kell teremteni a szerkesz­tőségekben, az újságírószövetségek és a szakmai klubok tevékenységében, a pártoktatásban és az állami oktatásban az újságírók további képzésének megfe­lelő formáit. Fokozni kell a kiadók felelős­ségét a tájékoztatás tartalmáért és esz­mei irányvonaláért. A kulcsfontosságú munkahelyeket, mindenekelőtt a politikai szerkesztőségeket céltudatosan kell ellát­ni a legképzettebb újságíró káderekkel. ÚJ SZÚ 4 1989. VII. 1

Next

/
Thumbnails
Contents